Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

Munkásszemmel a munkaszervezésről Mikor lesz folyamatos az alkatrészellátás? Igazuk van a brigádvezetőknek — vélekedik a vezérigazgató A kérdés nem költői, hanem igen gyakori és régóta ismét­lődő, esetenként szenvedélyes, de kulturált kritikai meg­bán el kell ismernünk, hogy nálunk sem kifogástalan a belső alkatrészellátás, bizony a munkaszervezésben is van jegyzések, jogos méltatlanko- mit tenni. dások elindítója a Budapesti — Ha nincs folyamatos al- Rádiótechnikai Gyár salgótar- katrészellátás, akkor lazul a jáni gyárában. Az üzemi de- munkafegyelem. Ilyen esetek- mokratizmusnak nincs olyan — Azonban ismeretes, hogy a sok ezer elem zömében nem nálunk készül. Több száz szál­lítóval állunk kapcsolatban. Van, hogy egy-két évet kell várni az alkatrészekre. Sok nehézség, korlátozás is közre­játszik e késésekben. Van ten­fóruma, ahol a munkásasszo­nyok, a dolgozók részéről ref­rénként ne hangzana el a kö­vetkező: mikor lesz folyama­tos a kereskedelmi alkatrész­ben nem lehet megkövetelni nivaló a salgótarjáni gyáregy­a dolgozóktól, hogy hátratett ség anyaggazdálkodásában, kezekkel üljenek a székeken, amely abból is látható, hogy mint a kisiskolások. Ilyenkor a raktárban levő anyagok ér­előfordul a gyakori jövés-me* téke körülbelül négy hónap nés. Pedig mindannyian tud- termeléséhez elegendő. Sajnos, ellátás, hogy nyugodtan tud- -juk, hogy akkor járunk jól, nem mindig azokat tárolják, junk dolgozni? ha a műszakot ledolgozzuk, amelyek szükségesek a terme­^ Azt viszont nem lehet tőlünk lési programhoz. Ezen a hibán ^ sem elvárni, h$gy két hét elsősorban helyileg kell úrrá _ Munkánk van, méghozzá alatt végezzük el azt a mun- lenni. Az anyagellátás dolgo­n agyon sok, mégsem tudunk kát, amit egy hónapra üte- zóinak többsége egy-két év folyamatosan termelni, mert a meztek. A felgyorsított tem- tizede dolgozik nálunk. Nem készülékekhez szükséges ke- pó mellett nagyon nehéz min- reskedelmi alkatrészek komp- den tekintetben kifogástalan letten nincsenek meg. Tétlen- minőséget adni. Nagyon vá- kedni azonban nincs időnk, rom azt a pillanatot, amikor mert mindig van mit tenni, hóvégi hajrá nélkül dolgoz­Olyat, amire később lesz szűk- hatunk majd - mondja Ku- ^n'állunk? A~z dsők között ség, amit, akkor is el tudnánk ns Gaborne, a 14 tagú Edi- végezni. Igaz, eddig az ön- son mérősbrigád vezetője, aki értékelésnél az • alkatrészhi- 1972-től dolgozik a gyárban, ányt mindig figyelembe vet- ★ ték, s emiatt egyetlen brigá- És most átadjuk a szót dot sem marasztaltak el. Ne- Stenczinger Sándornak, a vál- künk nem jóindulatú elnézés- lalat vezérigazgatójának. mindig tőlük függ, hogy - a kért alkatrészek időre beér­keznek-e. — Szólni kívánok a szer­vezettségről is. E téren mi jó re, hanem folyamatos alkat­részellátásra van szüksé­günk. Eddig az elektromos előkészítő részlegnél dolgoz­tam, mint brigádvezető. A kezdtük meg a számítógépre történő adatfeldolgozást.. A műszaki dokumentáció, tech­nológia, anyagszükséglet, rak­tárkészlet stb. évek óta szá­mítógépes feldolgozással ké­szül. Mégis az előkészületek­DOGMÁK Vannak-e A brigádvezetőknek iga- |3er[j a végrehajtásban ma is zuk van. A folyamatos, jó minőségű munkához anyag, szerszám, műszer kell. Ezen vitatkozni sem lehet. Az el­szükség úgy hozta, hogy ide látás nálunk állandó téma. kellett jönnöm a végszereidé- Nagyon sok gondot okjjz a be. Előre láthatólag két-három vállalat vezetőségének, hogy hétig dolgozok itt. Régen is nem sikerül mindig időben ezt a munkát végeztem. Így biztosítani az anyagot. Mi nem okoz gondot az új be- mint híradástechnikai termé- osztással járó feladat elvég- keket előállítók, különösen né­zésé. Nyolcadik éve vagyok tagja a kollektívának, de ez idő alatt túlóra nélkül nem igen tudtuk teljesíteni a ter­termékeinkben a nehezen előállítható és besze­rezhető alkatrészek ezrei sze­vet. A jelenlegi állapotot nem repelnek. Többek között ezért tartjuk kikerülhetetlen isten- van az, hogy a több ezer al­csapásnak, megváltoztathatat- katrésszel rendelkező rádió­lan örökkévalóságnak. Ezért telefon-rendszer néhány al­szorgalmaZzuk a folyamatos katrésze időnként nem érke­alkatrésZellátást. Amíg ezt zik meg a kellő időben, alapvetően nem sikerül meg- * oldani, addig sajnos túlóráz-' ni kell — vélekedik Gyüre Andrásné, a 13 tagú bronz­koszorús Komarov brigád ve­zetője, a gyár alapító tagja. Tőle Páviács Jánosné, a 14 tagú Palócz Imre nevét vise­lő bronzkoszorús tűzőbrigád vezetője veszi át a szót. A következőket mondja: — Az alkatrészellátás folyamatossá­gának zavarai idegesítik a dol­gozókat, mert az egyszer már kézbe vett munkát abba kell hagyni. Olyan ' készülékhez kell hozzáfogni, amihez van alkatrész. Aztán ezt is abba kell hagyni, s újra azt fog­juk kézbe, amit korábban ab­bahagytunk. Ezek miatt sok idő vész el a termelés fo­lyamatosságából, s ez meglát­szik a termelékenység alaku­lásán is. Ez a rossz munka- szervezés azért sem tetszik nekefn, no meg dolgozótársa­imnak. mert túlórában kell el­végezni azt, amit a rendes munkaidőben is meg lehetne valósítani. Nem hiszem, hogy ennek a régóta húzódó gond­nak, kellemetlen állapotnak előnyös megváltoztatása ki­zárólag a helyi vezetőkön, az üzem- és művezetőkön múlik. sok emberi tévedés és hibás adatszolgáltatás rejlik. Ez vo­natkozik a salgótarjáni ’ gyár­egységünkre is. Ezért jogos a panasz az anyaghiányra és a munkaszervezési gondokra. Ezek felszámolásának . előse­gítésére Budapestről most több brigád segít a munka végzésében és megszervezésé­ben. Egyúttal dolgozunk az b ez_ Vagyrk' anyaggazdálkodás számítógépes bonyolult, irányításán is. Bízunk benne új dogmák? A kérdés némileg ellent­mond önmagának, hiszen általában ami új, az aligha lehet elavult, megváltoztathatatlan­nak hirdetett, kötelező erejű tétel. Az viszont igaz, hogy amikor általában dogmatizmusról, megmerevedett tanokról beszélünk, legin­kább arra az időszakra gondolunk, amikor a politikai vezetést, a politikai gyakorlatot ál­talában az ilyen tételekhez való ragaszkodás, egyfajta sematizmus jellemezte. Vagyis ami­kor a valóság kérdéseire rosszul válaszolt a politika. Már maga az a felfogás, hogy bizonyos té­telek elévülése csak meghatározott korokban jelent valós veszélyt, ez is dogma. A körül­mények szüntelenül változnak. Űj nemzet­közi helyzetben és új hazai környezetben kell dolgoznunk és előrehaladnunk. Ezek a válto­zások megkövetelik, hogy az élet különböző területein kialakított állásfoglalásainkat frissen és rugalmasan szembesítsük a való­sággal és merjük kimondani: fannak, lehet­nek korábbi megállapításaink, amik már nem helytállók, új döntésre, új állásfoglalásra van szükség. Ez nem jelenti a politika fő irány­vonalának változását, vagy változtatását. Ép­pen a helyesen kitűzött, fő célok elérése ér­dekében kell a gyakorlatot, a cselekvést, az új körülményekhez igazítva helyesbíteni, a legteljesebb elvszerűség megőrzésével. Ez a szembesítés mindenkori kötelesség. Azt is tudni kell, hogy az önvizsgálat nem­csak a központi szervek feladata, hanem min­denhol az. ahol bármilyen döntés, elhatározás születik. És egyáltalán nem véletlen, hogy napjainkban különösen szükség van e rugal­masságra és szembesítőkészségre. Enélkül aligha teljesíthetnénk feladatainkat. Gazdasági életünkben például észrevehető egy szemléleti merevség, amely elegendőnek tartja a vállalati önállóságot; a gazdasági eredményesség feltételének, az irányítási mechanizmus korszerűségi kritériumának te­kinti. Az ilyen dogmává merevedett szemlé­let nyomban értetlénné válik, ha a központi irányítás a változó körülményekhez és köve­telményekhez igazodva közvetlen eszközök­höz is hozzányúl. Szinte kórusban hallaná a minősítést: ez nem ..mechanizmus-konform”, vagyis nem egyezik a mechanizmus alapel­veivel. Mit lehet erre mondani? A gazdaság- politikai célok elérését sem köthetjük szent és sérthetetlen sémához. A központi gazda­ságirányítás az anyagi és nem anyagi terme­lés folyamatában, elkerülhetetlen esetben, a társadalom egésze érdekében avatkozik be, hol közvetett, hol közvetlen eszközökkel. A gazdaságirányítási eszközök megválasztásé­nál pedig nem lehet rendező elv egy korábbi feltételrendszer gyakorlatának reoeptszerű követése. , ­Maradva a gazdaságpolitika területén, de most már inkább a közvélemény megmere- vedettségéről szólva, még mindig sokad tesz­nek egyenlőségjelet a fejlődés és a szakadat­lan mennyiségi növekedés közé. Pedig a ma­gasabb színvonalú igényekhez mért termelés, gazdaságfejlesztés mai, intenzív szakaszában a hangsúly többé nem a mennyiségen van. Nem a bázisokhoz mért számszerű növelésre van egyértelműen és mindenütt szükség, ha­nem sokkal inkább a rugalmas változtatásra. Van, amiből több kell, van, amiből kevesebb és van, amire egyáltalán nincs szükség: így hatékony a fejlődés. Az sem igaz, hogy ha va­lami egyszer megszületett, azt feltétlenül fej. leszteni kell a gazdálkodás, a működés során. Az intenzív gazdálkodás természetszerűen mi­nősíti túlhaladott dogmává a mechanikus mennyiségi növelés szemléletét és gyakorla­tát. A munkahelyek számának szociálpolitikai indokú gyarapítása nyomán merevedett té­tellé az, hogy a teljes foglalkoztatottság leté­teményese a vállalat, és hogy ezt a nagy I vívmányt a munkahelyeknek kell garantál­niuk. Ez a gyakorlat elavult. A társadalmi érdek ma már az, hogy a vállalatoknál ne maradjanak feleslegesen vagy csak látszólago­san foglalkoztatott dolgozók, hanem olyan helyekre lépjenek át, ahol társadalmilag szük­séges és fontos munkát végeznek. Ebből kö­vetkezik, hogy a teljes foglalkoztatottságot nem a vállalatnak, hanem az államnak kell garantálnia. A teljes foglalkoztatottság fenn­tartása a társadalom felelőssége úgy, hogy mindenki képzettségének és képességeinek megfelelő helyen dolgozzék. A vállalat fel­adata és felelőssége pedig az. hogy annyi és olyan dolgozót foglalkoztasson, amennyi es amilyen indokolt. Foliokoin h°ey a becsületes sj i ciiciiciu, benézés során soka hogy az elkezdett közös mun­ka javulást eredményez. • * Az intézkedések hatásáról a későbbiekben beszámolunk. (venesz) A szovjet exportra kerülő női ruhákat ellenőrzi csomagolás előtt Hugyec* Erzsébet, a Budapesti Finomkötöttárugyár ba­lassagyarmati gyáregységének ifjú dolgozója. (báb-) szem- során sokan a hasonló példák sokaságát tudnák fölidézni. Ezúttal elégedjünk meg ennyivel, abban a reményben, hogy az új körülmények minden­hol, minden arra illetékest előbib-utább ráéb­resztenek az ilyenfajta önvizsgálat halaszt­hatatlanságára, az élet által túlhaladott né­zetek es gyakorlati módszerek kiselejtezésére. Soltész István Hetvenöt éve jelent meg Áz Ifjúmunkás A századforduló kezdett bontakozni a ifjúmunkás-mozgalom is. 1899-ben a szervezkedő ta- noncok már lapot is kiadtak. A havonta megjelehő újság az Előre, majd később a Munkásifjúság címet viselte. Az Előce már pontos progra­mot fogalmaz meg a fiatal munkások és a tanoncok szá­mára: „Küzdjünk, mert nincs mit vesztenünk, nem veszthe­tünk ostobaságnál és meg­aláztatásnál egyebet, de nyer­hetünk egy szebb jövőt, mely­ben a becsületes munka való­ban nemesít”. A munkásmozgalom életé­ben egyre fontosabb szerepet rászállt politikai jogaikért, így követelte szervezkedési szabadságukat is. Határozott háborúellenessége főként Al­pári és Feldmann vezetése alatt nyilvánult, s ekkoriban éveiben lapok — ezek elsősorban a több alkalommal vitába is ke- magyar munkásifjúság és munkásnők veredtek a Népszavával, és a Pásztói példa Feltételek a fegyelemhez ADOTTAK-E a lehetőségek lanul mulasztott napok száma Inkább a szervezés hagy né-' a munkafegyelem betartásá- „csak” 132 — azaz 12-vel ke- mi kívánnivalót maga után. ra? Alapvető kérdés, mielőtt vesebb a tavaly, azonos idő- Előfordul, hogy egy-eg.v del- bárkit is felelősségre vonnánk pontban mértnél —, emiatt a előtt akár fél órát — sőt töb- a fegyelem megsértése miatt, vétség miatt két dolgozót bo- bet — várnak tétlenkedve a Tálán e szempont lelkiismere- csátottak el. Azaz: két dolgo- targoncára. így aztán bajos tes mérlegelése is közreját- zó „művi” leszámolással tá- elérni, hogy a munkás meg- szott az ÜM pásztói szerszám- vozott. Ez azt jelenti: a hi- értse: ha délelőtt nem volt és készülékgyárában az idei ányzókat értesítik, vagy küld* kár a fél óráért, akkor a fegyelmi ügyek megítélésekor, jenek igazolást távolmaradá- munkaidő végén minden mi- Az üzemben idén háromne- suk elfogadható okáról, vagy nutumot ki kell használni, gyed év alatt összesen tizen- pedig rövid időn belül postán 'Ügy véljük, elgondolkoztató, három, írásos nyomot hagyó kapják, meg a ipunkakönyvü- ha egy munkás ekként látja ügyből tíz esetben adtak írás- két. Ebben az évben tehát a fegyelem kérdését, beli figyelmeztetést; egy-egy két munkakönyvét postáztak Napjainkban — a minőségi esetben szigorú megrovást, — igazolás .hiánya miatt: ezek szempontok előtérbe kertilésé- prémiummegvonást; s egy az eljárások azonban nem ke- nek időszakában — kiváltképp ízben határoztak bárcsökken- rültek a fegyelmi statisztika- érdekesek a technológiai te­tősről. (AZ utóbbi három eset ha. gvelem megsértésének esetei, kárvallottjai nincsenek az Okkal-móddal érthető iga- Figyelmeztetést kapott egy ön­üzemnél.) zolatlan hiányzás is előfordul, tő, mert nem az előírt össze­A több száz dolgozót foglal- Az egyik munkás —. aki nem tételben adagolta az anyagot koztató gyárban ez a fegyel- régóta keresi kenyerét Pász- a .kemencébe. Egy másik eset­mi mérleg jónak mondható, tón, de korábban 21 évig azo- ben. a meós és annak főnöke Még akkor is, ha figyelembe nos munkahelyen dolgqpott — kapott figyelmeztetést, mert vesszük: a fizikai dolgozók három napot mulasztott. Mint hibás termék jutott el az többsége szakmunkás; a sze- kiderült: afférja támadt egy ÜM orosházi gyárába Pasztó- mélyi állomány túlnyomó ré- italboltban. Ennek következ- sze elvégezte az általános is- tében arca több helyen meg- kolát* sérült. Amíg ábrázata úgy­Miként a munkaügyi ősz- ahogy rendbe nem jött, nem vés ellenőr volt a gyors meg- tályvezetőtől, György Gézától mert emberek közé menni! vizsgáláshoz. A hibák — fu- értesültünk: a jó statisztika Az orvos ellenben nem vette raton belüli, csappal eltakart azért nem egészen a valós ké- táppénzbe, így . három nap foltok — rejtettek voltak, s pet tükrözi. Az igazolatlan hi- igazolatlan hiányzása keletke- a csapot beleütő lakatos kü- ányzások miatt távozók zett. Mint mondta: a fő- Iónjáén is félretette azt a fél ugyanis nem kerültek erre a nőké megértő volt, ezért nem tucat kilincset, ami rossz voit. lajstromra. Bár az igazolat- kapott súlyosabb fegyelmi De a szállítók a délutános büntetést. FIGYELEMRE méltó ról. Miként a meós elmond­ta: a megrendelők sürgették a szeleprögzítő kilincseket, s ke­munkás című lap megjelené­sét. Az ifjúmunkás-mozgalom a hatósági elnyomás hatásá­ra, a szervezkedési szabadság megnyerését, szervezését vol­tak hivatottak elérni. A már említett Előre után — melyet Migray József 17 éves kő- műv^stanonc szerkesztett — némileg jobb előkészítéssel, 1904. november elsején je­lent meg a tanoncok mozgal­mának új lapja: Az Ifjúmun­kás. Szerkesztői között volt többek között a baloldali el­lenzéki szociáldemokrata Al­pári Gyula, a romantikus há­borúellenes Feldmann7 Pál, a korán elhunyt Barna Gyula, valamint Wojticzky Gyula. A havonta nyolc oldalon megjelenő újság a tanoncok hivatalos pártvezetéssel. Min­denesetre: Az Ifjúmunkás jó szolgálatot tett azzal, hogy cikkei a fiatal munkások nyelvén íródtak. 1910 elején — mintegy hat­éves működés után — a lap is megszűnt. Az 1911 végén — a szak- szervezeti tanács segítségével — megindított Ifjúmunkás már űj lapként jelent meg. Első szerkesztője Somogyi A század elején született Béla volt, s ebben a lapban baloldali diákmozgalom, a fiatal forradalmi értelmiség hamar utat talált a munkás­sághoz, s már az első idők­be^ jelentős segítséget nyúj­tott a fiatal munkások öntu­datra nevelésében. Ez ter­mészetesen a baloldali la­pok szerzőgárdáján is érző­dött. A hatóságok nem nézték jó szemmel a forradalmi mozgolódást, s 1907-ben rövid kaptak az úgynevezett réteg- érdekvédelmét képviselte, sík- időre beszüntették Az Ifjú­jelent meg — Révész Mihály tollából — az első munkás­mozgalom-történeti cikksoro­zat. Az első világháború az if­júmunkások mozgalmát lap­jukkal együtt valósággal ket­tétörte — a kormány a há­ború esetére szóló kivételes törvérfyek alapján ellenőrzése alá vonta a sajtóterméke­ket. F. S. P. egy, műszak idején érkeztek, s — amikor nem volt ott illetékes sőt nem is egy, hanem hat — — szedték össze a gyártmá- fegyelemsértés. Egyazon na- nyokat, így kerülhettek a jók pon hat esztergályos fejezte közé a bóvlik is. A védekezés­be korábban a munkát. Két* bői —, ha esetleg nem is tel- tilalma miatt visszaesett, sütésével távoztak: az első pár j«s egészében jogos — kivi-'----- ’ “ - ----- ■ g i13 óra 15.kor> a második duó láglik: itt-ott talán akad né­2 5-kor, a harmadik kettős 35- mi csiszolnivaló a szervezett-- kor. Legalábbis a jegyzőkönyv ségben. szerint. Az eset szombati na- MUNKAFEGYELEMRŐL pon történt. Egyikükkel si- szólván némelyek hajlamo- került beszélgetnünk. Mint sak azt hinni: csak a kétkezi- mondta, valóban a munkaidő ek öntudatának fejlesztése, lejárta előtt indult fürdeni, de vagy akinél ez nem megy, negyedórával később, mint a annak az embernek a — fe- jegyzőkönyv írja. Ezért alá gyelmi eszközökkel való — sem írta a figyelmeztetést. Ő megregulázása a teendő. Ho- azért fejezte be korábban a lőtt — ez alkalmasint a pász- munkát, mert végzett az az- tói példából is kitetszik napi penzummal. A többiek — előbb a tárgyi közeget kell mint mondja — valószínűleg alkalmassá tenni a szervezett azért, hogy a vonat indulása munkavégzésre, s ez ad aztán előtt meg tudjanak inni egy pohár sört az állomáson. Laza a norma? — kérdez­tük. Nem — válaszolta. — alapot a munkafegyelem na­gyobb mérvű kibontakozásá­hoz. Molnár Pál NÓGRÁD — 1979. november 1., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents