Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

/ I Gulyás Pál, az ismeretlen Adalékok egy költői hagyatékhoz PREMIERMŰSOR: A napokban idézték a lapok lyák című első versfüzetem- Jrodalmi oldalai — születése mel Gulyás PáJ otthonálba, vé- 80. évfordulóján — a méltat- leményt kérni szerény rímfa- lanul feledett debreceni költő, ragványaimról, s ha lehetne. Gulyás Pál emlékét. pártoló sorokat Veszprémy Talán nem tűnik szerényt^- Endre diákköltő társammal lenségnek, ha a vele való sze- közös, készülő új vers füze- mélyes kapcsolatommal előho- tünkhöz. zakodom, de van rá bizonyos A történethez tudni kell, mentségem: két ismeretlen, a hogy Gulyás Pál első verskö. hagyatékából hiányzó, tulaj- tete évtizedekkel előbb Juhász donomként őrzött verse. Géza versei társaságában je­Születésük története a kö- lent meg, Testvérgályák cím­vetkező: mel, így felkeltette figyelmét A debreceni református kol- kötetem, a Fekete gályák cí- légiumban még a negyvenes me. évek elején is szinte minden S, hogy elnyerte jóindula- diák Csokonai egyenesági le- tót, annak néhány nap múl- származottjának hitte magát, tán bizonyságát kaptam a kö- Igy jutottam el Fekete gá- vetkező versében: ,.Fekete gályák” Te is gályán indulsz? Néha látod, hogy nincs a tengeren barátod? A testvérgálya elmerül és ott maradsz majd egyedül a viz óriási tömbjében egyedül hánykolódva, lent a mélység mérföldes ingája. Ki ment meg majd a tengeren? Ki után kiáltsz esdekelve. Kinek ajánlod fel szíved összetört lcelyhét? — Krisztus is már lent fekszik, nyomják a vizek. Nagy halak surrannak fölötte, tátognak, a tenger sötét lehellete ömlik szájukba, az egész tenger az övék! S ők hallgatnak. Üsznak meredten, meredt szemmel a lét alatt, fekete gályaként. S vérükben feketévé válik a Nap. G. P. (1941. X. 21. Reggel. Debrecen.) A kor irodalmi kilátástalan- bi, a Veszprémyvel tervezett ságát árasztja e vers. A követ- füzetünkhöz szánt már küz. kező, az egy hónappal ltésőb- désre. biztatóbb. Gulyás Pál: A földalatti vers (Két induló költő versei alá) (1941. XI. kedd regg. 5) Hol vannak a füvek? Azokkal induljatok meg, a gazokkal, a föld árva gazaival Kikre mindenki rárivall, azok vezessenek a Vers Végtelen várában! — Vigyázz, Vérét hullatja ott az egyik! ' Egy csepp vér pyitja meg a zárt! Egy csepp vér nyitja meg a verset, á vers várát, az óriási csarnokokat s a tornyot is, honnan az életre kilátni! Onnan látjátok meg Kolosszus Kövét a Versnek, oszlopok Osilopra nőnek.,. Egy fűszálat Keress csak... Menj a koldusok nyomában, a legnémább koldust Keresd meg. ha lement a Nap. A Vers a földben van elásva. Keressétek a föld alatt! Tudom, később, a versfüzet- 19 éves verselgető számypró. ke megjelenése után Németh báihoz. De ez már mit László, az akkor Debrecen-kö- sem változtatott a tényen, zelben élő író . baráti szemre- A két Gulyás-vers eddigi is- hányással illette Gulyás Pált, meretlenségében is megma- amiért rangos .nevét adta két radt. Barna Tibor Á cárharang rejtélyei November L, csütörtök. 21.39: Nyitott könyv. Lengyel József: Neve: Bernhard Reisig Restaurálják a moszkvai Kreml cáriiarangját, az orosz öntőmű­vészet páratlan emlékét. Mióta 1836-ban, az Izsák-székes- egyház alkotójának, A. Montfer- rand építésznek a terve alapján felállították az óriás harangot az Ivan Velikij harangtorony mel­lett, sokszor festették már át, restaurátorok azonban először nyúltak hozzá. A speciális módszerrel kidolgo­zott hat milliméteres, sőt he­lyenként még vastagabb, sötét festék rétegeit lefejtették. A ha­rang sokáig fekete volt — most pedig patinával bevont, ezüstszür­ke lett. A bronz visszakapta ter­mészetes színárnyalatát. M. Port- nov, a Kreml múzeumainak tu­dományos főmunkatársa, a fegy­verek és öntvények őre szerint nagyon fontos, hogy a világ leg­nagyobb harangjának díszítései újjáéledjenek, s feltáruljanak raj­ta az eredeti minták,, amelyeket csak a régi metszeteken lehet tulajdonképpen alaposan szem- ügyre venni. Az 1737. évi tűzvész miatt ugyanis a régi mesterek nem tudták az Összes díszítőmin­tát kivésni. Azután sem fejezték be, hogy ár harang több mint száz évig gödörben hevert. Most sem fogják a harangot „kiegészí­teni.'* A megtisztítás után külö­nösen nyilvánvalóvá vált, hogy a harang mintái bámulatos művé­szetre vallanak, a díszítések gyö­nyörűek. Mindezt a szépséget ér­zékelheti az a sok ezer ember, aki naponta megnézi. A harang hatalmas oldalain most világosan olvashatóak a fel­iratok. Az egyik így hangzik: „Ezen harangot Ivan Fjodorov, Motorin fia, orosz mester öntöt­te, fiával, Mihail Motorinnal egye­temben”. A cárharang ' méretei sajátos módon érzékelhetők: nagyságáról az ember csak akkor alkothat fo­galmat, ha alábújik. Itt valósá­gos szoba van, ahol a restaurálási munka irányítói kaptak helyet. A 200 tonna súlyú öntvény több mint 140 év óta áll fehér kőalap­zatán. A tudósok és szakemberek most gondosan „meghallgatják” a ha­rang testét. Hiszen a harangon repedések vannak. Ezek azért ke­letkeztek, mert a több mint két évszázaddal ezelőtt tomboló tűz­vész után egyenlőtlenül hűlt ki. A restaurátorok már hozzáláttak a harang régen befestett, legfelső részének aranyozásához. A cár­harang hamarosan teljes szépsé­gében és eredetiségében tárul majd a nézők elé. Nálunk csend volt Félelemmel, szorongással, reménykedéssel. Siínes filmdráma VLAGYIMIR SAMSURIN rendezésében. Bemutató: XI. 1—3. SALGÓTARJÁN 4—5. BALASSAGYARMAT 7. KARANCSLAPUJTÖ iSzalontai Mihály: Az utolsó nap — És hova tette azokat a papírokat? — Ö, hát nem hoztam el mind, csak volt ott egy halom gombócra gyúrva, ami úgy meg volt számozva, gépelt szöveg volt, de gondoltam, talán megtudom belőle a ne­vét, meg hogy hol lakik, meg hogy kicsoda. De az is pont olyan komplikált, mint a maga könyve, csak valami bás­tya van benne, meg valami nagy-nagy szomorúság. Meg félelem. Pedig nem Is úgy nézett ki. Ahogy elémtartotta a kezét, meg rám szólt... tudja, az ilyen nagyszájúak aztán, ha az ember lánya ágyába bújnak, akkor meg sír­nak, mint a gyerekek az anyjuk ölében. — Mutassa! — Azt a bástyaizét, azt nem hoztam el. Csak egy ilyen gombócírást. Tetszik tudni, azt hittem, szerelmes vers. De nem az. — Mutassa! A lány felkelt, az almáriumhoz ment, kicsit kotorá­szott, aztán egy csomó összegyűrt papírdarabbal tért vissza. Ahogy első pillantásra mutatta rendetlenül gépelt sorok, össze-vissza javított kéziratdarab volt, itt-ott kéz­zel beírt, beszúrt szó és a végén egy nagy krikszkraksszal áthúzva. „Tavasz. A várhegy oldala. Az iskolaudvar bokrai az ősi bástyák alatt egymást kergető szilaj kis kamaszok, viháncolás, nevetés, felcsattanó szó, szinte élnek, tavasz, tavasz, az élet tavasza, áradó gyermekkor. »Vigyázz, gö­dör! Ne arra...- Izmos kéz, szorítás a karján, rántja, tolja, hogy a sebesség, a kanyar íve körbefogja a mély gödröt, melynek nem érzi veszélyét, csak a suhanás ízét. a lendület ívét. S Béla futó szeme villanását, ahogy ne­vetve tolja-rántja a kemény árnyékokat, a romos épü let, gödrös udvar négyszögében. Még nem volt tanítás, nem lehetett. De Rázsony, az öreg fizikatanár már behívta őket, hogy segítsenek ne­ki az egyik szinte libegő tűzfalrészlet kidöntésében. Ked­venc osztályát, kedvenc tanítványait hívta, a hosszú nyur­ga Bélát, Andrist, Miklóst, Zolit és itt találkoztak elő. szőr egy fiatal, de hozzájuk korban, anyányi távolságra levő orvosnővel, kit Rázsony valahonnan összeszedett ideigle'neß iskolaorvosnak, s kit most itt láthattak, hogy ha baj történik, segíthessen. Mikinek ismerősnek tűnt a nő, de aztán rájött, hogy csak a zsúfolt buszon találkoz­tak, ott préselte össze őket a tömeg/ s a nő is megje­gyezhette magának, mert bemutatkozáskor mondta is: Ni, hát, ez a fiatalember is itt tanul? Majd legázolt a buszon!« Miki elpirult, valamit hebegett-dadogott és gyorsan iszkolt, hogy a tevékenység láza csökkentse arca pírját, a szégyen olvadjon fel a tevékenység hevületében. Az egyik oldalról 'néhány nagyobb gerendát támasz­tottak a falnak, ezeket kitámasztották stafnikkal, majd a gerendák tetejére köteleket hurkoltak hosszú, negy­venméteres köteleket és ezt húzták meg öten-hatan egy- egy kötélbe kapaszkodva. A maga kötelén Miki volt az utolsó, mígnem hirtelen barna meleg szuszogás csapta meg a fülét, Kata néni volt. Az iskolaorvos is besegí­tett, s így —, amikor a lassan hajló romfal túljutva holt­pontján, gyors robajjal dörrent le, eldobva a téglákból kicsit visszarántott kötelet —, egy csomóba bukfencez­tek, de Miki rossz zavarban mindjárt fel is pattant, mert a kéz-láb embergomolyboglyából heki az orvosnő jutott. A por mindent elöntött, csak Béla szeme villant át a fehérségen, miközben a lezuhant fal téglái még ki- kipattogtak a porgombából. Még a moraj csendessége előtt a por elérte a sápadt, de vidám rombrigádot is, s ettől a várt, s mégis tömény támadástól mindenki moz­dulatlanná dermedt. Előbb szemüveges kis Andris köhé- cselése vált fuldoklássá, majd a hosszú, nyurga Béla is köhögni kezdett, s Miki is már fuldokolva térdelt, ami­kor a fehér hajú Rázsony tanár úr szinte levegőbe emel­te könyökénél és a fülébe harsogta: A folyosóra! A csaphoz! Miki fölrezzent, hogy talajt érzett, elkapta a nála fejjel magasabb Béla könyökét, jobbal-ballal Andrist húzta, s maga előtt-mellett tuszkolta őket a kerti nagy- ajtóhoz, és onnan egymást húzva-taszigálva rohantak a folyosó végi vízcsaphoz. Béla haja, válla fehér vblt a mészportól, szemöldökén, orrán, szája szögletén vasta­gon ült a szürkés-fehér por, s valószínűtlenül markáns gipsztorzóvá alakította az arcát. S ez a torzó a csap előtt halkan vinnyogott. De hiszen nevet — fedezte fel Miki. — »Olyan vagy. mint egy gipszálarc“ — mondta Béla —, »mint Ady halotti maszkja a könyvünkben, vagy a Liszt Ferencé a múze­umban«. »Hát persze, ha ő ilyen, akkor 'én is« kapott észbe. És engedték vastag sugárban magukra a vizet, csapkodtak, locsolkodtak, mi'nt erőtől duzzadó fékezhetet- len kamasz-ördögök, kik ha mozdulnak, robban a moz­dulat, kik ha indulnak, * megállíthatatlan a mozgás íve. (Folytatjuk) Nem fáj a feje a harkálynak Dzsesszdob és szerelem. Színes ifjúsági film DINARA ASZANOVA Bemutató: XI. 1—3. BALASSAGYARMAT 4—5. SALGÓTARJÁN 6—7. NAGYBÁTONY rendezésében. Iskolai valcer Diákszérelem — felnőttgo'ndokkal Színes filmdráma PAVEL LJUBIMOV rendezésében. ■Bemutató: XI. 2. SZÉCSÉNY 4. NÓGRÁDMEGYER 6—7. SALGÓTARJÁN \ Á kívánság fája Rómeó és Júlia Grúziában. Színes filmdráma TENGIK ABULADZE rendezésében. Bemutató: XI. 7. SALGÓTARJÁN (FBK) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents