Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
NÓGRÁDI TAPASZTALATOK ! Szovjet filmek fesztiválja a számok tükrében November első hetében Is- lés óta egyébként is alaposan ségi tanácsok megállapodásá- mét szovjet filmek peregtek visszaesett a moziba járók szá- nak eredményeképpen 40 te- hazánk filmszínházaiban. A ma. A szovjet filmek néző- lepülésen tartottak — filmve- szovjet filmek fesztiváljának száma is ennek arányában títéssel egybekötött — meg- Idei programját kettős jubi- csökkent. Egy-egy szovjet fii- emlékezéseket a NOSZF, il- leum — a Nagy Októberi Szó- met átlagosan 83 fő tekintett letve a szovjet filmgyártás cialista Forradalom 62. és a meg, s ez — a jelenlegi hely- államosításának évfordulójé- szovjet filmgyártás államosí- zetet figyelembe véve — nem ról. tásának 60. évfordulója — olyan rossz szám, hogy szé- Vlagyimir Samsurín „Nágyenkeznünlt kelljen miatta, lünk csend volt” című alko- ■ Melyek voltak a feszti- tását mutattuk be a balassa- vál kiemelkedő megyei be- gyarmati NOSZF-ünnepség és mutatói? a politikai könyvnapok me* — Két megyei premiert gyei megnyitójának kereté- tartottunk. Az „Iskolai val- ben. eer” című filmet hét előadás- — Ügy tudom, a szovjet ban 592 fő, a „Nem. fáj a fe- filmek fesztiváljára a salgó- je a harkálynak” című alko- tarján! November 7 Fümszín- tást húsz előadásban, össze- ház idén is kibocsátott ked- sen 2832 néző tekintette meg. vezményes felnőtt-mozibérle- Az országos premierrel teket, mintegy — a név köte- „Ná- lez — meghosszabbítva a film szovjet filmek ünnepét. Könyvek, falusiak, ügynökök tette ünnepélyessé. A fesztivál keretében nyolc új szovjet alkotás került a magyar közönség elé, de a premierekkel egyidőben számos régebbi filmet is bemutattak a filmszínházak. Nógrád megyében — november 1 és 7 között — 281 szovjet filmbemutatót tartottak. s a hét folyamán a megye valamennyi mozijában játszottak égy-két alkotást, párhuzamosan csupán a összesen több mint félszáz lünk csend volt” című szovjet filmet láthatott a kö- normál kópiáját kaptuk meg, — Valóban, a megye leg' zönség. melyre 3268-an voltak kíván- nagyobb filmszínházának bérAz imponáló adatok sorát csiak. letakclója nemcsak a fesztiazonban nem folytathatjuk, A „Hívj a messzeségbe” és vál hetére korlátozódott. A mihelyst az előadások néző- a „Fekete fülű fehér Bim” „Születésnap”, „Nálunk csend számát vizsgáljuk. A fesztivál című filmeket — a fesztivál volt”, „Iskolai valcer” és a ideje alatt bemutatott filme- ideje alatt — csak a keskeny „Fekete fülű fehér Bim” cí- ket összesen 23 418-an tekin- (16 mm-es) filmeket játszó mű filmekből álló sorozat tették meg a megyében, s ez mozikban vetítettük. egyes darabjai novemberben a nézőszám 9 ezerrel elmarad Az FBK-hálózat keretében tekinthetők meg. az előző évitől. Kocsis Lász- Tengiz Abuladze, grúz film- A November 7 Filmszínház lót, a Nógrád megyei Mozi- rendező alkotását mutattuk kollektívájának lelkes propa- üzemi Vállalat osztályvezető- be. S bár ezt a filmet csupán gandamunkája révén 1184 jét nem lepi meg ez a vissza- egy előadásban játszottuk — bérlet talált gazdára, s re- esés. közel négyszázan látták. mélhetőleg tulajdonosaik — Sajnos számítottunk a Jól sikerültek az ünnepi nemcsak „megvásárolták”, de nézőszám csökkenésére, hi- előadások. A Nógrád megyei meg is nézik a filmeket... szén a július 23-1 helyóreme- Moziüzemi Vállalat és a köz* — p. — — Azt ajánlom, hogy naponta sétáljon egy keveset — mondta az orvos. — Sétáljak? — kérdezte a beteg. — Igen. — Hová sétáljak? — Sehova. Csak úgy járkáljon. Az utcán. — Melyik utcán? Ne haragudjon, nem értem. — Bármelyik utcán. Amelyiken kedve tartja. — Szóval, mondjuk naponta menjek el a piacig és vissza? — Ne határozzon el semmit. Egyszerűen kószáljon. — Nem lehet egyszerűen kószálni. Tegyük föl, hogy nem a piac felé megyek, hanem például a Duna felé, akkor ugye odaérek, és mit csináljak azután? Visszaforduljak, vagy menjek tovább a parton? De jobbra, vagy balra? Egyébként bármerre megyek. megint elérek valahová és akkor újra ott a kérdés, hogy visszaforduljak, vagy továbbmenjek jobbra, vagy balra? — Tudja, mit nevezünk sé- tálásnak? — Nem tudom. — A .szót magát, azt, hogy sétálás, ismeri? — Persze. — Ismeri, és mégsem tudja, hogy mit jelent? — Igen. — Magának anyanyelve a mugyur? — Az. — Beszél valamilyen idegen nyelven? — Németül és angolul. — Mit jelent az, hogy spazieren, vagy az, hogy to walk? Császár István Séta — Ezek a sétálni szó megfelelői. Sétál, céltalanul kószál. Értem én, mire akar kilyukadni, doktor úr. — Akkor nem kell idegeskednie. Naponta kószáljon egy keveset céltalanul. Szóval sétáljon. — Vagyis naponta menjek az utcára azzal a céllal, hogy céltalanul kószáljak. — Ne legyen ideges, mondtam már! Maga még soha életében nem sétált? Ezt it~ lit ja ? — Mindig mentem valahová. Ha sehová sem kell mennem, mit keresnék az utcán? Nem vagyok bolond. — Gondoljon a gyerekkorára. A szüleivel biztosan sétált. — Persze. Azt mondták, elmegyünk sétálni . . . — És olyankor mit csinált? — Mentem a szüleimmel. Vittek magukkal. — És a szülei mit csináltak olyankor? — Engem vittek sétálni. — Hát vigye maga is a gyerekét, vagy a feleségét. — Ne tréfáljon, doktor úr. A fiam negyvenkét éves gépészmérnök. A feleségem a nyugdíjazásom után három évvel meghalt. — Értse meg, ha állandóan otthon ül, idő előtt tönkremegy maga is. Naponta sétálni kell! — Nem tudok sétálni. — Dehogynem tud! Maga nem akar. Egyszerűen csökönyös. Ha nincs szüksége a tanácsomra, minek jött hozzám? — Szükségem van a tanácsára, doktor úr. — Akkor menjen le mindennap az utcára. — Hány órakor? — Mindegy. Menjen délután. — Négykor jó lesz? — Jó lesz. Ballagjon le a Duna-partig, vagy ameddig akar. — A Duna-part megfelel. — Helyes. A víz megnyugtatja az embert. Nézelődjön egy kicsit. — Meddig? — Ameddig jólesik. Tíz percet, vagy egy negyedórát. —- Negyedórát. — Utána menjen saépen haza. — Lassan, vagy gyorsan? — Ahogy szokott. — Ha sietek valahová, gyorsan szoktam menni. Jól bírom a járást. — Lassan menjen, nyugodtan, kényelmesen. — Meg fogom csinálni. — Ennyi az egész. — Ha még egyszer elmondaná doktor úr, én felírnám magamnak. És pontosan így fogom csinálni mindennap. hazánkban valamennyi önálló pos- ' ** tahivatalban lehetősége van bárkinek a Központi Hirlapiroda által terjesztésre vállalt újság, hetilap vagyt folyóirat megrendelésére, Ehhez csak az'kell, hogy az igénylő kérje el a postán a hírlapiroda által kiadott egységes Jegyzéket, s válassza ki a kívánt lapot, s a szükséges előfizetési díjat a megjelölt számlaszámra fizesse be. (A kézbesítés, az expediálás előforduló zavaraitól most tekintsünk el.) Lényeges az tehát, hogy „elvi” és gyakorlati lehetősége van minden állampolgárnak bár milyen sajtótermék megrendelésére — bármelyiket választhatja, nincs akadálya, hogy hozzájusson. A „lehetőség” tehát, demokratikusan oszlik meg az állampolgárok között. Nem ilyen egyszerű a helyzet akkor, ha valaki bizonyos könyvet akar elolvasni, s azt könyvtárból akarja kölcsön venni. Az ország háromezer-száz-egynéhány településén van valamilyen könyvtári egység, melynek bizonyos nagyságú könyvállománya van. Ez a könyvállomány azonban sokban függ a település nagyságától (értve ezen a lakosság számát elsősorban). Ez a korlátozottság már erősen meghatározza az intézményt látogatók választási lehetőségeit. Az állomány- nagysága, a választék általában illeszkedik a településnek a nagyobb környék települései hierarchiájában elfoglalt helyéhez. De ml a helyzet akkor, ha valaki — falust településen élve —, meg is akar vásárolni valamilyen könyvet? Némi utánjárással, erről is megtudunk néhány dolgot. Mint közismert, a falusi településeken a könyvek kereskedelmi forgalomba hozatalával a Könyvértékesítő Vállalat foglalkozik, az ÁKV a fővárost látja el, míg a Művelt Nép a vidéki városokat. A könyvpiac e területi felosztása rendjén is volna, A már sokszor feszegetett probléma ott van, hogy a falvakban működő kb. 180 könyvesbolt az egyéb kereskedelmi feladatok ellátására szervezett fogyasztási szövetkezeti hálózatba „csatolva” működik. T. i. ezek a boltok igen sajátos körülmények között tevékenykednek. Ezek közül kiemelkedik az, hogy a készletezési kereteiket a helyi ÁFÉSZ határozza meg, s a rendelésnél e kereteket első helyen kell figyelembe vennie. A könyvrendelés pedig, úgy történik, hogy a boltnak minden év elején, februártól május 1-ig megküldik valamennyi kiadó következő évi kiadási tervét, melyek alapján el kell készíteniök saját rendelésüket, s azt be kell küldeniük a központba. Ez egyben azt is jelenti a boltvezető számára, hogy meg kell tudnia ítélni (!), hogy egy-másfél év múlva, milyen érdeklődésre számíthatnak majd a megjelenő könyvek, s hozzávetőlegesen mennyit tud eladni belőlük saját vásárlóközönségének, ami 20—30 ezer főtől, akár 80—100 ezer főnyi lakosságból állhat. S persze, ha nem akar hoppon maradni, akkor ismernie kell a művészetet, a tudományok kurrens szerzőit, de az előre ki nem számítható, Ilyen vagy olyan szenzációkat, azt, hogy a következő évben a sikerlista kb, hogyan fog alakulni. Azt sem hanyagolhatja el, hogy a lektűrök, krimik stb, várható keresletét, is megfelelő kontingenssel előre „lefedezze". De tájékozottnak kellene lennie újabban még h környező országok magyar könyvkiadóinak terveiről is, mert az utóbbi években mér a napilapok, s különösen a folyóiratok recenzióikban rendszeresen felhívják a figyelmet az ott megjelent művekre. Számolnia kell azzal is, hogy az igénvesebb vásárlók, a különböző közép- és felsőfokú végzettségű szakemberek közül egyre növekvő számban, kerülnek ki az egy-egy speciális terület iránt érdeklődők, akik már jó előre jelzik; Igényeiket, s mint rendszeres vevők, elvárják azok kielégítését. És még sorolható lenne, mire és kire kell figyelnie a falusi bolt dolgozóinak — mindezt úgy, hogy — ismételjük —, egy-másfél évvel korábban kell „kalkulálnia”. Ugyanakkor — mint elmondják —, korrekcióra alig van lehetőségük, esetleg a megjelenést követően mutatkozó fokozott keresletet kielégítő utánrendelést küldhet be, amikor már igen esetleges a kérés teljesítése. Marad a sovány remény: talán majd az új kiadásokból... Hozzá kell tenni, hogy az ÁKV-nak és a Művelt Népnek van lehetősége pl. a saját hálózatán, belül is egymás között is átirányítani a keresett könyveket, jelentős központi készletezési alappal is rendelkezik. A szövetkezeti bolthálózatban korábban például működött vevőszolgálat, amit az egyedi igények kielégítésére szerveztek, de ezt időközben megszüntették. Bár a szövetkezeti boltok kiépíthetik bizományosi hálózatukat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a környék falvaiban pl. egy-egy ügybuzgó, könyvszerető pedagógus 10 százalékos részesedésért a környezete száméra rendszeresen a bolttól kap bizonyos mennyiségű — többnyire saját maga által kiválogatott — könyvet. Ugyanakkor a Művelt Nép ügynökhálózata, szabad vadászterületnek tekinti a falusi vásárlóközönséget — gyakran és több kárt, mint hasznot hoz rámenős, csupán egyszeri „üzlet”-kötést forszírozó. árukapcsolásos módszereivel. A lontiokhnl úgy tűnik- hogy 81 A yenneKROI szövetkezeti bolthálózat hátrányosabb feltételek mellett folytatja tevékenységét a másik két vállalatnál.' Talán nem túl erős az a megfogalmazás — utalva itt a bevezető gondolatokra —, hogy a területi, település jellege szerinti hovatartozáson alapuló egyenlőtlen feltételek mellett az egyenlőtlen szervezeti, strukta- rális pozíció egymást erősítő, s egyben korlátozó tényezőként hat a szövetkezeti könyvesbolthálózat tevékenységére. Pál László Színházi élet ötvenkét, hivatásos együttest foglalkoztató prózai fe zenés színház működik a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ezek a legutóbbi színházi idényben 16,5 ezer előadással várták közönségüket. A legtöbb előadást, 9Ö30- at a prózai színházak tartották, de jelentős volt az operai fe operettesték, iikrtve délutánok száma is; az előző 1350, az utóbbi pedig 1780 előadással szerepel. A fennmaradó 3840 előadás megoszJánossy Ferenc: Hollókő (olaj). NÓGRÁD — 1979. november 25., vasárnap lik a ba'.ettelőadások és a bábszínházi darabok között. A színházbarátoknak népes tábora van az országban. A nem sokkal több, mint 10 millió lakost számláló Csehszlovákiában évente átlagosan 8 millióan látogatják a színházakat. Igaz, hogy ebben a művészi teljesítmények fe az érdeklődés mellett szerepe van annak is, hogy a színházjegy az állam jelentős hozzájárulásával a világon a legolcsóbbak közé tartozik: a belépti díjak átlagos összege mindössze 12 cseh korona. Az 1978 óta érvényes új színházi törvény értelmében, a színházi tevékenységet sokoldalúan segíti a prágai nemzeti bizottság, amely — a Nemzeti Színház kivételével — szerepet vállal a színházak vezetésében és kezelésében. A bizottság hatásköre kiterjed az öntevékeny együttesek munkájának irányítására, segítésére is. .....................................................................................................................................................................................iniiiiiiiimmimn M értéktartóan díszített, a stílus eleyenciájával is vonzó. világos fe áttekinthető zenei mű látott napvilágot ma. gyár nyelven az NDK-beli Peter Gülke tollából Szerzetesek, polgárok, trubadúrok címmel. A könyv A középkor zenéje alcímet viseli, ez egyúttal a mű tárgya. Eredetileg olyan kultúrtörténeti sorozat számára íródott, amely széles olvasói körben népszerű, s amelyet a Koehier és Ame- lang Kiadó Vállalat ad ki. Azért utalok erre, mert maga a szerző is szól róla a magyar kiadáshoz írt előszavában, amikor előrebocsátja, hogy könyvét ne tekintsük szakkönyvnek és tankönyvnek. Egyébként, nincs oka effajta „mentegetőzésre”, mert bár a mű valóban nélkülöz bizonyos apparátusokat, amelyek a szűkén vett szakmunkákban ott vannak, semmi KÖNYVEKRŐL Szerzetesek, polgárok, trubadúrok — A középkor zenéje — nyugodtan beléphetünk értő kalauzolásával a középkor zenéjének fényes és zengő birodalmába, a történelem régmúlt századaiba, habár így sem lesz könnyű a bolyongás. Annál is inkább, mert—, mint írja — olyan ismeretek felé nyit utat, „amelyek bár kultúránk legfontosabb alapjaihoz tartoznak, a gyakorlatban mégis kiveszlek kulturális tudatunkból”. Bizony, fonák helyzet ez, hiszen például a művészettörténeti kétséget sem hagy afelöl az korszakokat az építészetben, olvasóban, hogy a tárgyat kiválóan ismerő tudós szerző könyvét olvassa. Ráadásul, amit netulántán „elvesztett” ezen a réven, jócskán megnyerte a vámon, olyan könyvet irt, amely a hatalmas tárgyat a lehető legélvezetesebben, ugyanakkor távolról sem leegyszerűsítve tárja föl. Olyan kapukat tár szélesre, amelyeken át különösebb zenei előismeretek nélkül képzőművészetekben, ha nem is mindig értjük jobban, mindeneseire jobban ismerjük. Peter Gülke valóban sok gondolkodásra és önvizsgálatra ösztönző igazságot mond ki akkor, amikor utal rá, hogy a zene alig-alig szerepel a középkor művészetéről alkotott képünkben. Részben érthető — habár zépkor épületei, templomai, várai előttünk állnak, ha állnak. Vagy Magyarországon, gyakorta rommezőkön emlékeztetnek a múltra. A kor nagy elbeszélésgyűjteménye, a „Legenda aurea” — nálunk az Erdy-kódex, a legnagyobb magyar legendagyűjtemény — elsősorban a képzőművészeteken át jut el a ma emberéhez. S mint írja, a Minnesangereket is inkább miniatúrákból ismerjük. És igy tovább. Igaz, a hangzó zenéből is hallunk ma már többet hanglemezeken, kazettákon a középkorból, sőt az azt megelőző időkből. Csak utalásképpen, A Biblia zenéje című lemezen az ősi dallamok között trikordot Is hallunk, amely az emberiség ma ismert egyik legrégibb zenei emléke, ilyen például a Hó láchtnó . . . Halljuk ugyancsak e lemezen az úgynevelyet az őskeresztények is éne-* kelhettek. Vagy utalok a magyar gregoriánokat tartalmazó lemezekre és kazettákra. Kitűnő magyar műveket is írtak a középkor zenéjéről, például Szabolcst Bence A zene története című könyvében, vagy Zolnay László A magyar muzsika régi századaiból című könyvét említem. Peter Gülke összefoglalása mégis alapvető, s az említettekkel, valamint az Itt nem Idézett művekkel — együtt hézagot pótló mű. Általa az egyszóla- mú, gregorián egyházi énekstílus születésétől az olasz tracentóig követhetjük nyomon az egyházi és a világi zene fejlődését, a többszóla- múság gazdag fölvirágzását, az egyéniség előbukkanását a zenében is u polgárság megjelenésével, a „kompozíció” fogalmának föltűnését. E folyamatok társadalmi hátteréről is ragyogó világossággal érkezik a szerző, rengeteg irodalmi és képi utalással. Kpttakiadvány- és irodalom- jegyzék, tárgy- fe névmutató tartozik még a könyvhöz, amely a felfogható szóval íródott a megfoghatatlan zenéről és nyelvéről. (Zeíiemükiadó, 1979.). Budapest, is nem menthető — ez., A kö- zett zsidó-gregoriánt, ameTólh Elemér /
