Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

Gyerünk a Madáchba ! Régi iskola új rangja A mai salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakkö* zépiskola elődje — a Főgim­názium! Előkészítő Tanfolyam — 1923 őszén született meg, amint azt az 1973-ban kiadott jubileumi évkönyvben olvas­hatjuk. Tény az is, hogjl' több mint fél évszázados, ellent­mondásoktól sem mentes tör­ténete során a megyeszékhely valamennyi középiskolájának alma maiéra lett. A hajdani — felújított — épületben most egy másik szakközépiskola működik, a város lakói azonban csak­nem mindig odaküldik ma is az érdeklődőt, aki „a Ma- dáchot" keresi. Úgy látszik, ez a Wälder Gyula tervei alapján 1928-ban épült épület még sokáig „a Madách” lesz, bármely intézmény működ­jön benne. És ez érthető is egy olyan városban. ahol hosszú évtizedekig ezek a fa­lak jelentették a középisko­lát. Még akkor is így van ez, ha ha tudjuk, |Nógrád megyében jóformán ez az egyetlen is­kola, amely az elmúlt más­fél-két évtized alatt a magyar közoktatásügy különböző kí­sérleteit ugyancsak végigélte. A hatvanas évek elejétől a szakközépiskolák megjelené­sével tanult itt vlllanyszerelő- és géplakatoscsoport, műkö­dött építőipari, egészségügvi szakközépiskola, testnevelési gimnáziumi tagodat, időnként már-már átláthatatlanul. Ez a vegyes ,,profil” tisztázódott hosszabb távra 1976-ban. A Madách Imre Gimnázi­um és Szakközépiskola pár éve már új helyen, a kohá­szati üzemek szomszédságá­ban működik, meglehetősen szűkös körülmények között. Hiszen mostani épülete erede­tileg egy nyolctantermes ál­talános iskola adaptációja volt épülésének idején, 1964- ben, így különösen a kisegítő- helyiségek hiányoznak. A kö­vetkező ötéves terv elejére tervezik a bővítését, így az ezredfordulóig megfelelő fel­tételek között folyhat a jer lenlegi tanulói létszám mellett a munka. A mostani tizenkét tanuló­csoport közül nyolc építőipart négy gimnáziumi. Ez Csik OJ PáJ igazgató szerint is Jó párosítás. a két iskolatípus tanulói kölcsönösen ösztönző hatással vahnak egymásra nevelési szempontból. A 328 tanulót 27 főállású nevelő és Öt óraadó tanítja. Legfőbb céljuk a nagy múltú Iskola tartalmi rangjának visszaállí­tása. e törekvésnek márts számos eredménye van, bizo­nyítva a nevelőtestület haté-, kony munkáját. Kiket és mire tanítanak most a Madáchban? A középfokú képzési célú magasépítő-ipari szakközépis­kola — miként e szakközépis­kolák mindenütt — nem ad szakmunkás-képesítést, hanem feljogosít középszintű irányí­tó munkakörök betöltésére (például művezető, szerkesztő, műszaki rajzoló stb.), de az Itt végzettek, természetesen, szakmunkásként is alkalmaz­hatók. Ilyen szakközépiskola egyébként mindössze tíz van az országban. így beiskolázá­si körzete három megyére (Szolnok, Heves, Nógrád) tel­jed ki. Különösen Hevesben nagy iránta az érdeklődés, a tanulók tíz százaléka most is hevesi. A tavaly végzett 46 .tanuló közül 21 jelentkezett felsőfokú továbbtanulásra. A jelentkezettek több mint felét felvették. A végzettek másik csoportja, 25 fiatal számára 80 állást kínáltak, tehát Igen nagy a kereslet az Itt végzet­tek iránt. Van egy tévhit itt* ott a közvéleményben. Neve­zetesen, hogy az iskolában kőműveseket képeznek. Ter­mészetesen, ez sem lenne sen­ki számára sem haszontalan, s a tanulók valóban megta­nulják itt a kőművességet is. Azonban nem árt hangsú­lyozni, tekintettel arra, hogy középkádereket képeznék, a tantervi anyag feszített, so­kat kell tanulni, dolgozni. Te­hát kívánatos, hogy a jobb felkészültségű gyerekek jelentkezzenek ide. Egyébként, felvételi vizsgát is kell tenni, s egészségügyi feltételei szin­tén vannak a felvételnek. A következő tanévre hatvan fia­talt vehetnek fel, a felvételi vizsga március végén lesz. Lássuk ezután a gimnáziu­mi osztályokat. Az új tanter­vi reform szerint speciális tantervű osztályok vannak. Ilyen a Madáchban a speciá­lis tantervű testnevelési osz­tály. Ez az egy van a megyé­ben, beiskolázása tehát egész Nógrádra kiterjed. (Egyéb­ként. csak az osztály egy ré­sze részesül speciális képzés­ben. másik része az úgyneve­zett „kontrollcsoport”). Kik­nek ajánlható ez az osztály? Egyrészt, akik valamely sport­ágban kiemelkedő teljesít­ményt nyújtanak, akikre táv­latban esetleg számíthat a magyar versenysport, akik művelt élsportolóvá kívánnak válni. Másrészt azok jelent­kezzenek. akik majd a test­neveléssel. a sporttal kíván­nak foglalkozni, mint leendő testnevelő tanárok, szakedzők, sportszervezők és irányítók. Végül, de nem utolsósorban azok, akik egészséges életmód­ra törekszenek. Mi lehet belő­lük? Először is, ez az osztály önmagában semmiféle külön képesítést nem ad. Az itteni­ek is elsősorban gimnáziumi tanulók, akiket a gimnázium elvégzése után az ország bár­mely egyetemére, főiskolájá­ra felvesznek, megfelelő ta­nulmányi eredménnyel, mint bármely más gimnazistát. S ők is részt vesznek a fakul­tációban. Milyen tantárgyak­ban fakultálhatnak? Figye­lembe véve a tanulók érdek­lődését és a felsőfokú intéz­mények felvételi tárgyait, magyar-történelem, matema­tika-fizika tárgyakból és ide­gen nyelvből. Továbbá fakul­tálhatnak testnevelési ' és sportszervezési ismeretekből azok, akik nem akarnak to­vábbtanulni, hanem sport­egyesületeknél középszintű szervezést, irányítást akarnak végezni. Egyébként, e fakul­tációval előnyösen tudnak bejutni a Testnevelési Főisko­la sportszervező szakóra. De hangsúlyozandó ismételten: a fő feladatuk a tanulás. Hogy mégis mitől speciális tanter­vű az osztály? Egyrészt, ket­tővel több a testnevelési órák száma. Másrészt, itt köteles minden gyerek valamely egyesület valamely szakosztá­lyában sportolni. S köteles részt venni az adott egyesü­let színeiben a sportversenye­ken. Itt is van felvételi vizs­ga. Főként azon fiatalokat ’várják, akik mind szellemi­leg, mind fizikailag jól vise­lik a feszítettebb terhelést. (tóth) Jaltai mesetisztás Jalta üdülőövezetében van egy nagy szabad térség: a „mesetisztás”, a gyerekek ked­venc pihenőhelye. Ezt a tisz­tást Mihail Csilikov amatőr faszobrász négy korai mun­kája — a faragott tornócú fa­házikó. mókás Púpos Lovacs­ka, a jámbor mackó és a hosszú fülű nyuszicsalód — díszíti. Ezeket a szobrokat Csilikov még akkor készítet­te, amikor dolgozott és a fa­faragás csunán szórakozást, kikapcsolódást jelentett szá­mára. Szobrait egytől egyig a gyerekeknek ajándékozta: pompás faszobrai ma is ott állnak a krími óvodákban, is­kolákban. az úttörőpaloták­ban. Mihail Csilikov pilóta volt. Életéből több mint harminc évet töltött a levegőben. Miu­tán súlyosan megbetegedett és az orvosok megtiltották ne­ki, hogy a botkormányhoz ül­jön. Csilikov repülésirányí­tóként a szlmferopoli repülő­téren dolgozott, majd nyug­díjba ment. Ettől kezdve tel­jes egészében régi hobbijának, a fafaragásnak szentelte ide­jét. — Az erdő visszaadta egész­ségemet — mondja Mihail Csilikov —. ezért aztán ele­ven fát sohasem használok fel. Elpusztult fatörzsekbe, tuskókba. rési tönkökbe pró­bálok újra életet lehetni. Azt hiszem. valamennyiben ott rejtőzik a mese, hiszen a fa minden más anyagnál ben­sőségesebb. elevenebb anyag. — Annak idején nagyon féltem attól a pillanattól, amikor majd abba kell hagy­nom a repülést, a művészet azonban nagy segítségemre volt abban, hogy valamit megőrizzek a szárnyalás ér­zéséből. Végeredményben nem ts kerültem olyan messze eredeti foglalkozásomtól j- mosolyog. — Hiszen a mese­hősök jó része is repül: az egyik varázsszőnyegen, a má­sik Púpos Lovacskán és né­melyik. uram bocsá’ még seprűnyélen is. A nemzetközi gyermekév alkalmából októberben rendezett GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI FILMEK FESZTIVÁLJÁN a salgótarjáni óvodások és általa no- iskolások részére 0 yermekrajzpályázatot hirdetett meg a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat. ntmzengvi OVÍRmtNíy X „A legkedvesebb feszti váll filmélményem" címmel az alábbi filmek témájával lehet pályázni: * Rajzfilmek: A VAD HATTYÚK LOLKA ÉS BOLKA A FÖLD KÖRÜL HUGÖ, A VÍZILÓ A DZSUNGEL KÖNYVE A KIS MANÓK FURULYÁJA . CSIZMÁS KANDÚR CSIZMÁS KANDÚR A VILÁG KÖRÜL VADNYUGATI MACKÖKALAND KALANDOK IRKA-FIRKA ORSZÁGBAN Játékfilmek: BALLAGÓ IDŐ HÜVELYK MATYI MENTSD MEG ZAPATÁT! VERONIKA VISSZATÉR A VÖRÖS PECSÉT A tetszés szerinti technikával és bármilyen méretben készült anyagokat — név,' életkor és lakcím megjelölésével — legkésőbb 1979. november 30-ig kell bekülde'ni a vállalat címére. (Salgótarján, Május 1. út 70. 3101). A zsűrizett anyagok részt vesznek egy később megrendezésre kerülő GYERMEKRAJZ- KIÁLLÍTÁSON. A legjobb pályaművek pedig — óvodás- és iskolás- (alsó-felső tagozatos) kategóriában — külön-külön díjazásban részesülnek. Étékelésre, eredményhirdetésre, illetve díjazásra december 13-án kerül sor, a November 7 Filmszínházban. (Óvodásoknak délelőtt A KERTÉSZKEDŐ MEG A VÁRÜR + HÓMALOM c. rajzfilmek előadásán, iskolásoknak pedig délután fél 4-kor, AZ ÁLLATOK VÁLA­SZOLNAK című új magyar természetfilm-bemutatóján.) A csehszlovákiai magyar próza egyik jelentős alakjá­nak, Gál Sándornak váloga­tott novelláit adta ki a po­zsonyi Madách Kiadó, a Szép- irodalmi Kiadóval közösen. Gál Sándor költőként indult, hogy aztán 1968-ban megje­lent első prózai kötetével, a Nem Voltam szent cíművel rátaláljon igazi műfajára a Novellára és a kisregényre. A most megjelent Kavicshegyek című kötete összegzése eddi­gi munkásságának. Az eddig megjelent három noveliás- kötet legszebb darabjait, s az utóbbi két-három év újabb termését fogjaf egybe. Novel­láit a belső rezdülések, ! fi­nom lélekrajzok éppúgy jel­lemzik. mint a nagy történel­mi sorsfordulókat ábrázoló, keményen őszinte írások a csehszlovákiai magyarság életéről. Talán a kötet leg­jobban sikerült darabja az Első osztályú' magány című elbeszélés, amelyben tömö­ren, s drámaian szinte em- beröltőnyi történelmet tud bemutatni. Az első kép: javá­ban tombol a háború, halot­tat ásnak el egy pajtában, fél­ve az eílenséges golyótól, de a halottat nem golyó ölte meg, hanem a spiritusz. S aztán halottak, akiket elte­metni, majd újra elásni kell. akiknek sem nevét. sem nemzetiségét nem tudjuk, s teszik e szomorú tisztességet a faluban, mi'nt rutinszerű kö­telességet. azok kik meg­szöktek, kik bujkálnak, s vár­ják, hogy végre vége legyen. Teszik, de valakit várnak .na­gyon haza, hogy bűneit szá­mon kérjék tőle, S aki a leg­nagyobb számon kérő, nem éri meg a bűnös hazatértét, de a bűnös meglakol. S, ami­kor már mindenki tudja, vég­re békesség van, kezdődhet az új élet, elmúltak a viharok. lehet majd tehenet fejni és szántani — katonák veszik körül a falut, s kilakoltatják, kitelepítik őket „háborús bű­neik miatt”. Gál nem kom­mentál semmit, nem háborog, nem minősít, tényeket közöl — száraz valóságukban. Le­írja az eseményeket egy­más után, s éppen ebben rej­lik nagy drámai ereje. S a magány, amit a szerző érez, egy első osztályú vasúti fül­ke magánya, ahol úgy érzi, egyedül van gondolataival, miközben kattognak a kere­kek. A történelem kegyetlen ke­rekeit bemutató, s a csehszlo­vákiai magyarság életének nehéz éveit ábrázoló elbeszé­lései mellett találhatók a kö­tetlen könnyebb fajsúlyú té­mák is, kalandosnak nevez­hető történetek, melyek for­dulatos meseszövésükkel, fi­nom humorukká] nyerik meg az olvasót. Az emberi, s a társasélet buktatóit, a helyze­tükkel alig törödőket ábrázol­ja legtöbbször novelláiban Gál. A feleségük-elkergette barátokat a folyó partján hor­gászva (Tróger Haver), a fél- szemű, teherbe esett kislányt (Akinek fél szemét kiharapta a kutya), önmagukba tespedt. önáltató élethelyzetükben, akik mindig a félmegoldást választják, vagy nem válasz­tanak semmit, saját életük is „csak megtörténik velük”. Gál rendkívül finom írói esz­közökkel mutatja be ezeket a cselekvésre nem, vagy alig képes embereket, akik saját sorsuk patthelyzetében csak várnak, s végső esetben sem képesek a változtatásra. Gál nem izzó színeket használ, nem katedrálist épít veretes szavakkal, hanem a tespedt- ség, az értelmi, érzelmi sivár­ság tarthatatlanságát ábrá­zolja mély humá'nummaL Szalontai Mihály: ■ I | Az utolsó nap | 5 * Az egyetlen változás az volt, hogv Bé- láék nem várták meg őket, az ifjúsági titkár hozott egy autót, és azzal mentek Géza lakására. A főutca és a fő­tér sarkán lakott egy ódon. szép több száz éves házban, amelynek első szintje, a földszint már mélyen az utca szintje alatt volt, de a málló vakolatfalak, a rusztikus kövek, a boltívek hajlásai most kellemesen hűvös leve­gőt teremtettek. A sok-sok virág, már a kapu alatt is hordónyi páfrányok, azáleák, begóniák, rododendronok, s minden lépcsőfordulóban, sarokban egy-egy zöld kis kertfolt, zsúfolt cseréplevél-dzsungel is — valami kelle­mes nyugalomra intő összhatást idézett fel benne. A kapu előtt parkolt egy dodzs, de üres volt, Géza el­búcsúzott a sofőrtől, elővarázsolt egy. másfél kilós óriás kulcsot, kinyitotta vele a nagykapuba épített kiskaput. — Vigyázz, le kell lépni — mondta. S tényleg jó nagyot kellett lefelé lépni. Felmentek a második emeletre, ahol egy nyitott szoba kivilágított aj­tajában fehér hárászkendős, kedves fiatal nő állt. Nem volt már gyerek, de még harmincon innen. Eléjük jött, kezet fogott vele, mondta, hogy ő a Sárika, és hogy érte­sült már, hogy ez a gaz lator — nyilván Géza — méltó volt önmagához, és mostanáig éheztetté őket. Bent a szo­bában Béla és Robi álltak egy asztal, meg egy öreg néni mellett, kezükben pohár. Ittak, vagy várták őket az együttes-ivásra és beszélgettek a nénivel. Géza meg­bökte: — Csókolj neki kezet — súgta. — Tudod, hogy nem szoktam — vissza ő. — Nem is kell — szúrta közbe zavartan Sárika, ettől aztán mindhárman zavarba jöttek. Bementek, Miki eset­lenül megrázta az öregasszony kezét, aki jobbjával meg­fogta, baljával megsímogatta a fiú kezefejét, és ettől Miki mindjárt megbánta, hogy már megint „elvizett’, ahelyett, hogy gyorsan megcsókolta volna a kis öregasz- szony kezét. — Juszti? ... — kérdezte. — Mosakszik — felelte Sárika. Közben Béla megölelte, talán kétszer is, kezébe nyo­mott egy jéghideg poharat, mérgeszöld fehérbor volt benne. * — Cirfandli — mondták. — Idevaló igazi. Megitták. Leült, izzadt. — Neked is mosakodnod kéne, összeszedni magad. Fá­radtnak látszol. Megfogta Béla karját, odahúzta az ablakmélyedésbe. A kétméteres fal teljesen eltakarta őket a többiektől, az ablakon barna-piros, öreg, vastag ablakspaletta, Béla megint átölelte, s a fülébe súgta: „Ne kérdezz semijüt. Ne mondj semmit. Most már minden mindegy. Most már benne vagyunk, majd meglátjuk”. , — Ma? — kérdezte. — Öregem, négy óra múlva odaát vagy. — Hihetetlen ... — Csak aztán ... csak aztán lesz nehéz. Ládd-e, ez a kis öregasszony, meg ez a fiatal — én is most látom elő­ször, de most már ezek... szóval ezeknek el leszünk kö­telezve. Ha az ember valamit csinál, annak mindig meg­vannak a következményei. Dehát azt hiszem, igaza van Gézának. Az a következetesség, amit tőlünk számon kér­tek az iskolában, az nem a hús-vér, nem az emberek, nem az élet következetessége. Az a merev faszentek, a szobrok, a sémák következetessége. De szeretnék már egy héttel idősebb lenni. — Félsz? — Félek — mondta ingerülten Béla. — Én vagyok itt a normák, a belső fegyelem számonkérője. És én rúgom föl a saját törvényemet... Tudod, hogy azzal fogok ál­modni, mi van, ha ez a lány mégis... szóval, ha nem olyan ártatlan, mint amilyennek te hiszed... Szép lány, nagy emberek kurvája, miért szállsz pokolra miatta? Ki tudja. S miért megyünk mi is veled?... Felemelte a fejét, megltta a borát, belenézett Miki sze­mébe, ötszázéves szem volt, öreg és fáradt, bölcs, nem evilági. — Géza azt mondja, törlesztőnk. Magunk előtt törlesz­tőnk. Hogy annyi embertelenséget követtünk el, hogy a lelkiismeretünk kívánja az ellenpontozást. Hát én nem! ... öregem, az én lelkiismeretem tiszta. Én azt tettem, ami a meggyőződésem. Védem a hazám, a szocialista Ma­gyarország határait... Azt mondják, hogy odafönt kezd másképpen fújni a szél, hogy Nagy Imre, meg Rákosi nem egyféleképpen beszélnek, de öregem, itt lenn a kis- katona, akinek én adok tűzparancsot ma éjjel ha észre­vesz téged, csak egyféleképpen tud lőni... (Folytatjuk)-------------------------------------------------------------------------------------J,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents