Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
Ágrármúzeum Ummandorfban w Évente hatezer ügyirat . x A kővé vélt kenyér legendája Csodálatos dolgokkal — háromlábú nyállal, kővé vált .kenyérrel és elsüllyedt* szekérrel — találkozhat a látogató a Wanzleben közelében fekvő Ummandorf kastélyában. Az NDK-beli magdebur- gi síkság agrármúzeuma talált itt otthont. Kifakuit iratok, kopott könyvek halmaza tanúskodik a vjdék történetéről, egykori életéről. Régi térképek. helytörténeti krónikák sokat elárulnak a mezőgazdaság fejlődéséről, a falusi szokásokról, a növény- és állatvilágról, a vidék szakácsmű- veszetéröl. Nem kevesebb, mint 20 ezer kötet tárja fel a vidék történetét. A kastély gótikus lakótornyának kopott kőlépcsőin leereszkedve egv 200 éves, eredeti stílusú, bútorzatú parasztszobában találjuk magunkat, kézzel festett. keményfából készült szekrényekkel, ládákkal és bölcsővel. Igazi népművészet! Heinz Nowak, a múzeum igazgatója elmondja, hogy e termékeny vidék parasztjai .viszonylag jobban éllek, mint a más tájak lakói: erről tanúskodik a díszes berendezés. Egy másik helyiségben különböző rendeltetésű felszeA XII, századból származó kastély ma a környék lakosai, nak találkozóhelye. Itt kapott helyet az agrármúzeum is. relési tárgyakat találunk. A wanzlebeniek élen jártak a mezőgazdasági techniká fejlesztésében. Itt van például a kiállított, mintegy százéves lóvontatású eke. Ennek vasa mélyen felszántotta a talajt és növelte a termékenységet. De vannak itt olyan, alig harminc éve még használt gépek, amelyek ma már múzeumi tárgyakká váltak. Ilyen többek között két kimustrált gőzeke is. Az igazgató elmondja. a múzeum célja, hogy bemutassa: miként változott a vidék dolgozó népének életmódja a késői feudalizmustól napjainkig. A feladat megoldása nem mindig könnyű. Az emberek sokáig nem értették meg, mi szükség van annyi „ócska kacat” összegyűjtésére. Ma már a szövetkezeti parasztok maguk hordják be a használaton kívüli, talált tárgyaikat. A felkutatott tárgyakat azután restaurálják, s ha iratokról van szó, fotókópiákat készítenek róluk. Így válnak kiállításképessé. Az agrármúzeum részt vesz a környék kulturális életében, s a múzeumnak köszönheti újraéledését a wanzlebeni vásár, amelyet most évente rendeznek meg. G. I. Poncius Pilátus és a légyzümmigés M. ELÉGEDETLEN ember; sorozatosan kimarad a fizetésemelésekből, a prémiumosztásokból, a jutalmazásokból, előléptetésről álmodoznia olyan, mintha egy aggastyán színész kisdedszerepre vágyakozna. Sőt, M.-mel az utóbbi időkben gorombáskodnak is, ahogyan meséli, a Főnök nemrégiben rekedtre üvöltötte magát, pedig csak egy továbbtanulási kérelmet kellett volna szignálnia. Ugyanis M. harminckét evesen rádöbbent, hogy számára nem a csavarhúzók, fogók és kalapácsok világa jelenti az „élet értelmét”, hanem például a vezetői státus. Persze, az elvégzendő tanulmányokhoz, illetve azok megkezdéséhez munkahelyi javaslat is szükségeltetik, s ez, a Főnök hangorgánumából ítélve korántsem ígérkezett biztosnak. — Nem engednek kibónta- kozni, mert féltik az ülepük alól a széket! — fakadt ki M. dühösen Salgótarján egyik kétes hírű ivójában. — Es senki nem áll mellém! Tizenkét éve fizetem a KISZ- meg a szakszervezeti tagdíjat, de ilyenkor egyik sem képviseli az érdekeimet... Ezt kéne megírnod, ha mered — mondta keserűen, sűrűn kortyolgatva pohárkájából, miközben remekül élveztem humorát. Hiszen idáig nem is említettem, M.-nek van egy hibája: nem szeret dolgozni! Tudom, ezzel nincs egyedül széles, e világban, de annyiban különbözik a munka temetésére várók táborától, hogy ő gyakrabban megfeledkezik arról, milyen jogok illethetik azokat, kik alapvető kötelességeikről nem akarnak tudomást szerezni. M. azonban nem hagyta magát. Az eset történtekor egyébként is divatos téma volt az érdekvédelem' és -képviselet, így aztán erre hivatkozva fűböz-fához szaladgált, hogy az a bizonyos .szignó a kérvényre rákerüljön. De legalábbis valaki a segítségére legyen. EZ UTÓBBI MEG is történt egy borús októberi délutánon, valahol egy városvégi kis bisztróban, ahol M. a gyári KISZ-titkár társaságában elsírta-ríta bánatát. A lágy szívű, bölcs és bátor funkcionárius a panasz végén kijelentette: majd én megvédem az érdekeidet, kisbará- tom! Még hozzá akart fűzni valamit, de a szürkebaráthatás erősebbnek bizonyult, így csak ennyiben maradtak. Másnap a KISZ-titkár előhalászta valamelyik fiókja aljából az Állami Ifjúsági Bizottság 3/1978. és az 1/1979. számú rendeletéit, szépen fölvagdosta a még nyomdaszagú oldalakat, melyeken egyebek között azt olvasta, hogy a KISZ-szervezeteket egyetértési jog illeti meg a felsőfokú« oktatási intézményekben történő továbbtanulásra. Nosza, gyerünk - a Főnökhöz! — Eszem ágában sincs a gyár legnagyobb lógósát főiskolára javasolni — dörgött az első főnöki válasz, majd záporoztak a kérdések: — Látta már M. normalapját? És a jelenléti ívet? Beszél-e a művezetőjével? Ismeri azt a területet, ahol M. „kifejti” tevékenységét? Vitának, további eszmecserének helye nem volt. A dolog heppiendjének mondható, hogy a KISZ-titkár az elkövetkező három nap alatt betéve megtanulta az érdekvédelem és -képviselet „játék- szabályait”. M. pedig többet nem próbálkozott, és úgy hírlik, hogy ábrándja nagy része mostanában már nem a lakatosműhely dohányzójából szökken az égbe. Az esetnek nyilván több tanulsága is van. Az is, hogy az érdekek érvényre juttatásának színterei nem föltétlenül a vezetői irodák. Gyakran jelentéktelen apróságként, bagatell ügyként indulnak a nagy csetepatét előidéző okok, holott számtalan lehetőség kínálkozik — megfelelő szinteken — az „érdek- egyeztetésre”. Megesik, hogy a termelési tanácskozások, brigádgyűlések, KlSZ-összejövetelek, s egyéb tanácskozások legizgalmasabb eseménye a zümmögve ide- oda röpdöső légy önfeledt játéka. És a tanácskozás befejezése után. folyosón és utcán napokon-heteken át téma az, amiről az érte összehívott fórumon egyetlen szó néni esett. Ez az érdekképviselet öngólja. Meg az időpazarlás netovábbja. AKI A NYILVÁNOSSÁG, a szűkebb munkahelyi közösség előtt nem vállalja gondjának fölvetését, ám utánna Ponci- ustól Pilátusig rohangászik, úgymond’ mindenre képes a megoldásért, az a mérhetetlenül nagyobb és fáradságigé- nyesebb utat választja, s gyakran negatív eredménnyel. Illúzió lenne mégis azt hinni, hogy mindenütt alkalmasak a keretek az érdekek ideális érvényre juttatására. Ehhez még szükség van azok fölkészülésére is, kiknek munkaköri kötelessége a lehetőségek és feltételek ismerete. Akkor talán az M-féle esetek gyakorisága is olyan ritkaságszámba merjő lesz, mint amilyen sűrűn manapság még előfordul. Tanka László Politizálás! stílus A politizálás! stílus a politizálás során kifejezésre jutó beállítottság külső megnyilvánulásának fogalma. A társadalmi és politikai csoportokra jellemző politikai attitűdöktől függően többnyire kialakul egy olyan modor, amely szálnos külsőségben rögződve, a politika jelenség- világában is jelzi a politikai kultúra által meghatározott sajátos beállítottságokat álláspontokat és cselekvési sorokat. A politikai stílus lényeghordozó jelenségek együttese, mivel a politikai kultúra fogalomkörében az értékirányultságok, történelmileg alapozott reakciókészségek —, ha kusza áttételeken keresztül is — a modor, vagy modorosság felszínén fejeződnek ki gyakorlatilag. Ahogy az emberek politikai kérdésekről nyilvánosan, vagy zárt körben beszélnek, amilyen a politikai szóhasználatuk, ahogyan hozzászólnak és ahogyan elnökölnek, amiként tiltakoznak és amiként lelkesednek, amilyen formában szervezkednek, vagy szerveződnek stb., mindez po- litizálási stílusukat jellemzi. A politikai gyakorlat történelmi meghatározottságai és a közvetlenül ható politikai berendezkedés kényszerpályái és lehetőségei alapján mutatkozik meg a politikai kultúra politizálási stílusként. A politikai beállítottságok nemzettől, politikai mozgalomtól, társadalmi csoportoktól függő tartalmának közöségi szinten összegeződő és ható, mentalitásban és cselekvésben egyaránt felszínre jutó stílusú, persze csak a gondolkodás és tevékenység kérge, külsődleges formája. Ám ami így kifejezésre jut, az, sajátosan jellemző — és mindig lényeges összefüggések föltárulkozása. S ami így jelentkezik, nem jelentkezhet másként. A politikai stílusjegyekre vonatkozó elemző szókincs a politikai kultúra elméleti megmunkálatlanságából következően fogyatékos és rendezetlen, bár nem szűkölködik a képszerű telitalálatokban. Így beszélhetünk a ku- paktanács-politizálásról, acsarkodásról, a Kávéházi Kobrád stíluséról, a hintapolitikát jellemző stiláris jegyekről, a farkasmosolyú pa- ternalizmusról, a birodalmi tudatból következő hatalmi gőgről, a bizantiniznnus jelenség- és hatásegyütteséről, a bürokratizmus formatartásáról, a technokratizmus bizHogyan igazgat az Igazgatási osztály ? Találkozik Salgótarján lakosságával Nagyobb önállósággal A tanácsok jelenvalóságát, életszervező tevékenységét a lakosság nagy része gyakran csupán egyetlen osztály — az igazgatási osztály — munkája alapján Ítéli meg. A Salgótar-_ jáni városi Tanács igazgatási osztályának munkáját éppen ezért érthetően különös figyelemmel és szigorral értékelte egyik legutóbbi ülésén a ' városi tanács végrehajtó bizottsága, amelynek munkájában részt vett dr. Körmen- dy József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára is. Ugyanez az igényesség, ön-, kritikus szemlélet jellemezte azt a beszámolót is, amelyet az osztály a testület előtt saját munkájáról ismertetett. Néhány jellegzetes adat, eredmény és gond említése mindenképpen idékívánkozik: a város lakosainak száma évente mintegy hétszázzal gyarapodik, részben a városhoz csatolt .területek, valamint a beköltözés és a természetes szaporulat révén. Csupán ez a körülmény egyre növeli az igazgatási osztályra« háruló feladatok nyomását. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy egy év alatt — tavaly például — megközelítőleg hatezer ügyirat érkezett ehhez a tanácsi osztályhoz, s ami mindebből következik — ez az osztály tart a lakossággal a legnagyobb mértékben, és a legintenzívebben kapcsolatot. A közeli múltban jelentősen nőttek a feladatok például az új kisajátítási jogszabályok hatályba lépésével, az új büntetőtörvénykönyv rendelkezései nyomán, a személyi számok kiosztásával ösz- szefüggésben, ugyanakkor megmaradtak továbbra is olyan kiemelkedő jelentőségű eivégeznivalók, mint amilyen Salgótarjánra jellemző speciális feladat: a bányai, üzemi kolóniák tervszerű, fokozatos felszámolása. Közismert az is, hogy az igazgatási osztály nem éppen ideális körülméEgy kiállítás margójára nyék között végzi'szerteágazó munkáját, s ez a körülmény csak nehezíti az amúgy sem könnyű feladatok elvégzését. Bizonyos elmaradás ezért is tapasztalható például a gyámügyi munka végzésében. Ugyanakkor belső szervezéssel — miként erre a megyei tanács vb-titkára is rámutatott — további javulás is elérhető a hatékonyság foko-' zása érdekében. A növekvő feladatok szorítása, a meglehetősen hiányos munkafeltételek mellett az osztály erőfeszítései lemérhetők azon is, hogy mindezt változatlan létszámmal igyekezett munkájában követni. A szabálysértési ügyek intézése ezzel szemben — úgy tűnik — elengedhetetlenné teszi egy teljes hatáskörű munkakör létesítését az osztályon. Szükséges ez azért is, mert 1978-hoz képest tovább növekedett a szabálysértési ügyek száma a városi tanács illetékes osztályán. Az egyik legjelentősebb feladat egyben összefüggésben áll a legnagyobb gonddal is. Ez pedig az ügyfélfogadás ésszerű megszervezése. Az osztály dolgozói közül egy ezen a területen végzi munkáját, amelyre jellemző néhány „beszédes” adat: egy év alatt nem kevesebb, mint 6825 lakcímbejelentési, 1228 hagyatéki leltári ügyet intézett, ötven esetben fordultak hozzá talált tárgyak ügyében, 962 esetben hatósági bizonyítványt kértek. Másként fogalmazva, tavaly több mint kilencezer ügyet intézett! Miután az igazgatási osztály egyik legfontosabb feladata lakásügyi vonatkozású — az ügyfélszolgálatot fejleszteni akarják. Ily módon, annak keretében speciális lakásügyi szolgálat létrehozását tervezik a következő időszakban. Ez a szolgálat kifejezetten a lakáskérelmek átvételével, a változások bejelentésével, azok intézésével, a kiutaló határozatok kiadásával, az információval foglalkozna, s egyfelől meggyorsítaná az ilyen 'jellegű ügyfélforgalmat, ugyanakkor tehermentesítő, kedvező hatással lenne az ügyfélszolgálati iroda egészének munkájára is. Nem hall* gatható el azonban az a kö* rülmény sem, ami az ügyfelek egy részének magatartását illeti. Megengedhetetlen, hogy míg a tanács mindent megtesz a gyorsabb, hatékonyabb, kulturáltabb ügyintézésért, addig az ezen a területen dolgozó. főként női ügyintézők — mikéht a beszámoló kissé szemérmesen fogalmazta — „fokozott védelemre szorulnak”. A tanács valamennyi dolgozója ismeri a városban helyenként meglevő feszültségeket, amelyek a fejlődéssel együttjáró gondok nyomán keletkeznek, és nem a tanács hiányos munkájának „eredményeként”. Ezek a feszültségek — egyénenként bármennyire is türelmetlenségre sarkallok — senkit sem jogosítanak fel durva, sértő magatartásra. A tanácsi munka minden területen szolgálat. A szolgálattevő sértegetése azonban aligha „viszi előre” az ügyfél egyéni, és a lakosság akármilyen közös ügyét! Idevágó megállapítás az is, hogy a hatósági ügyintézésben az osztály munkája, a törvényességet is figyelembe véve, minden tekintetben megfelelő. Az eljárások nagy többsége első fokon, megnyugtató módon lezárul, más szóval találkozik az állampolgárok ítéletével. Ugyanakkor önmaga munkáját mérlegelve állapította meg a beszámoló, hogy az osztályon csökkent a hivatalból indult, kezdeményezett eljárások száma: viszonylag kevés a, kezdeményezés; növelni szükséges az önálló munkát és erősíteni* a kapcsolatot — miként erre mások is rámutattak — a tanács többi osztályával, különösen pedig az építésügyi osztállyal. TPL Hagyatékőrzők Figyelemre méltó kiállítás zárta be kapuit a napokban az SKÜ egyik kis tanácskozó- termében. A mintegy 500 látogató, akinek módjában állt a körülményesen megközelíthető tárlat megtekintése, közelebb került az elmúlt emberöltő történelméhez, a társadalmi változásokhoz, a városhoz, ahol a gyár működik és magához a gyárhoz is. Nem ’nagy értékű ékszereket és kincseket, egyedülálló ritkaságokat állítottak ki —, bár volt néhány egyedi darab is a bemutatottak között —, hanem közönséges tárgyakat, ■ \ niszszerű. tárgyilagosságáról, a demokratizmus kiváltotta nyitottságról és szabadosságról, liberális' és konzervatív stílusról, az alattvalói gesztusokról és a kurucos magatartás formáiról stb. Mindezek a politizálási stílusok mozgalmanként, rezsimenként, nemzetenként, koronként eltérően és eltérő okokból következően. ugyan, de mindig a társadalmi csoportokra jellemző politikai kultúra megnyilvánulásai. S e stiláris megnyilvánulásokból következtet — és csak ebből következtethet — a tapasztalat a mélyebben, fekvő meghatározottságokra. „A stílus maga az ember”, s ahogyan az állampolgár politizál, az személyisége politikai vonatkozásának lényegét hordozza. Hite szerint játszhat üres szerepet is, bár az ügyesen fölillesztett maszk könnyen az arcára nőhet. g. cs. dokumentumokat, olyanokat, melyeket jószerivel minden második, harmadik családnál meg lehetne találni. A gyár üzemfenntartó, karbantartó fiataljaiból alakult Pest) Barnabás KlSZ-alapszer- vezet történetében ez már a harmadik kiállítás. A korábbiakban évről évre rendeztek egy-egy — kisebb jelentőségű — bemutatót. Szilágyi Dezső és Jakab László kultúrfelelős ötlete volt, hogy a felszabadulás évfordulója és a közeledő pártko’ngresszus tiszteletére összegyűjtsék azokat a dokumentumokat,/ melyeket az alapszervezet tagjai elődeik — apáik, nagyapáik —hagyatékaként őrizgetnek. Hogy mi mindenről tud mesélni egy cselédkönyv! Évenként, kétévenként váltogatják egymást a közeli község gazdáinak nevei. S a munka: kocsis, gulyás, juhász. A minősítés: hűségesen, becsülettel szolgált. Hűségesen és becsülettel évről évre és mégsem jutott semmire. Az utolsó bejegyzés 1946-ból származik. Ugyanilyen tanulságos a munkakönyv, melynek első bejegyzései, a Hirsch és Frank vasgyártól a Nógrádi Kőszénbánya RT-től, az acélgyártól származnak, az utolsó pedig különböző gazdáktól, ahol aj? egykori ipari szakmunkás egy kis búzáért dolgozott, hogy meg tudjon élni. Tragédia, néhány száraz adatban elmesélS ugyanígy mgsél az obsit- levél és a faszenes, meg a betétes vasaló, a kék üvegű szódáspalack, a kurblis gramofon, a ci rádás olló, vagy a hadifogságban készült képek — az első világháború emlékei —, vagy a régi újságok, könyvek —, köztük a Mad- zsar József szerkesztette Társadalmi Lexikon, melyet néhány évig rejtegetnie is kellett tulajdonosának. A szerteágazó kiállítási anyagot az 1890-es évektől 1946-ig, a forint megjelenéséig terjedő magyar papírpénzgyűjtemény és a gyár bélyeg- gyűjtő körének filatéliai anyaga gazdagította. Mindezen túl a gyár tulajdonából régi gyártmánykatalőgusok, szobrok, gépmakettek, , vesétek. érmek egészítették ki, tették érdekesebbé a kiáll y- tást, mely fényképek sorát és a salgótarjáni városi érmek, ha nem is teljes, de gazdag gyűjteményét is bemutatta. Nem csoda, hogy néhány kiállított tárgy után muzeológusok is érdeklődtek. A Pesti Barnabás alapszervezet ötletéből a munkásművelődés egyik szokatlan, ám igen értékes formája valósult meg, mely mindenképpen követésre méltó. Minden dicséretet megérdemelnek érte a kezdeményezők csakúgy, mint azok — üzemi szervek, dekorátorok és még sokan —, akik az • ötlet megvalósítását segítették, támogatták. NÓGRÁD - 1979. novembei 24., szombat 5
