Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
\ Az egész nép ügye Az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárából jelentős mennyiségű áru kerül exportra. A tervek szerint ebben az esztendőben 3,7 millió dollár értékben küldenek különböző poharakat, kelyheket a tőkés megrendelőkhöz, míg a szocialista országokba 2,7 millió rubel értékben szállítanak laborüveget, illetve csillárüveget. A képen Parádi Ferencné, az NDK-ba kerülő csillárüveg „pattantása” közben. (báb-) Szervezettségről az SKÜ-ben Iránytű és program Megyénk egyik legjelentősebb ipari létesítménye a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, 112 éve alapították, s ma is a „prosperáló” vállalatok közé sorolandó. Csaknem négyezer dolgozójának mintegy negyede tartozik a fiatalok korosztályához, s közülük 605-en tagjai az ifjúsági szövetségnek. Ennélfogva a KlSZ-szerve- zettség meghaladta az 51,1 százalékot, mely országos összehasonlításban is előkelőnek számít. Az utóbbi évek „tagépítői” tapasztalatairól váltottunk szót Lakatos Józseffel, az SKÜ KlSZ-bizott- ságának titkárával. — Egy finomítással kezdem válaszomat — mondotta Lakatos József —, ugyanis szervezettségünk voltaképpen nem 51, hanem 57 százalékos, mivel mintegy hatvanan a lakóterületi KISZ-szervezetek tagjai. Így ők az ottani statisztikába vétettek föl. Érdemes megemlítenem, hogy a dolgozókkal? tagsági viszony időtartama is nőtt az utóbbi években. Például 65-en több -mint 15 éve elkötelezettjei az ifjúsági mozgalomnak, s ez sem lebecsülendő. tem nem csal, az SKÜ-ben nincs efféle gond. — Hát gond az van. De e réteg körében is sikerült kellően növelni befolyásunkat. Segédmunkásaink körében sok az általánosnál alacsonyabb műveltségű fiatal, egy részük elzárkózik a közösségtől a KISZ-ről alkotott véleményeik felületesek, szélsőségesek, mindemellett nehezíti ági tatív munkánkat a magas fluktuáció is, és még sorolhatnék bővan efféle gátló tényezőket. De a lényeg az, hogy számukra olyan programot kell nyújtanunk, mely „megmozgatja”, közéíetiségre készteti őket. Általános és szakmai műveltségüket, é.- deklődésüket figyelembe véve szervezzük mozgalmi életüket, KISZ-vállalásaikat. szabadidős-foglalatosságaikat. — Mi a helyzet az értelmiségi fiatalokkal, valamint az adminisztratív munkakörben — Nézzük most sorjában a tagfelvételi munkát! Elsőnek talán a szakmunkásokat, arányuk, ellentétben a többiekével, nem változott jelentősen. — Valóban, bár arányuk nem stagnált, hanem emelkedett. A korábbi években meglehetősen formálisak voltak a kapcsolataink az utánpótlást nyújtó szakmunkásképző iskolákkal, a tanműhelyekben dolgozó diákokkal. Ezt, úgy érzem az elmúlt két évben sikerült jobbítani: találkozásaink, közös rendezvényeink mélyítik e kapcsolatot. Az önálló tanműhelyben dolgozó 50—60 szakmunkástanulóból évente körülbelül 20—25-en maradnak nálunk. A fiatal szakmunkások mozgalmi ténykedését nehezíti, hogy nem sokkal az iskola elvégzése után megkezdik sorkatonai szolgálatukat, így kevés idő van a feladatvállalásra, a beilleszkedésre. Ám, leszerelés után többségük becsülettel kiveszi részét az alapszervezeti munkából. — Ifjúsági vezetők berkeiben gyakori panasztéma a segéd- és betanított munkások -beszervezése”. Ha emlékeze— Az előbbiek szervezettsége 72 százalékos, évente hárman-négyen kérik fölvételüket a KISZ-be. E téren nincs gond. Az adminisztratív munkakörben N dolgozó KISZ-tagok száma jelenleg 180, ez nem rossz, bár kissé magas. Annak ellenére, hogy az utóbbi időkben vállalatunknál csökkent az e területen foglalkoztatottak száma. — Végezetül; milyen teendők vannak a szervezésben? — Ügy érzem, eredményesnek minősíthető e munkánk. Egyebek között szeretnénk többet foglalkozni a fiatalok konkrét helyzetét meghatározó feltételekkel, az üzemegységek gazdasági szerepével. Föltétlenül növelni kell érdekképviseleti, -védelmi, valamint agitációs és propagandamunkánkat. Vannak még föltáratlan területeink a szabadidős-tevékenységben, a kulturális programokban és a szakmunkásképző intézetekkel kialakított kapcsolatokban. Ez egy olyanféle folyamat, melynek eredményeinél nem pihenhetünk meg, mert újra és újra ötleteket kell „bevetnünk”, tulajdonképpen a változó-cserélődő ifjúság sajátos helyzetéből adódik ez így. Az ifjúsági mozgalomnak ehhez az iránytűhöz kell igazítania programját. (t) Naperőmű a világűrben Amerikai kutatók szerint az 1990-es években a megvalósítás stádiumába lép az alábbi elképzelés. Egy, a világűrben keringő napelemekből felépített erőmű segítségével a Földön hasznosítható formában lehet a napsugárzás energiáját közvetlen elektromos energiává alakítani. A becslések szerint ieé így előállított energia költségei összemérhetők lesznek az egyéb úíon-módon előállított energiák költségeivel. a tC-Vik szerint az egyes űrerőműrek 5x20 kilométer kiterjedésűtó: lennének és a termeit elektromos energiát mikrohullámok sugároznák a Földre, kb. 4 kilométer sugarú kör alakú területre. A mikrohullámú sugárzás intenzitását olyan alacsony szinten tartanák, hogy az ne legyen káros az emberi szervezetre. A becslések szerint az ilyen űrerőmű ára kb 10 000 millió dollár lesz. A kommunista pártok kongresszusai általában kiemelkedő eseményei országuk politikai életének. Teljesen nyilvánvaló és egyértelmű ez a szocialista országokban, ahol a párt irányító, vezető szerepet tölt be. A kongresszusok mélyreható elemzéssel vizsgálják az ország minden oldalú fejlődését, a belső adottságaik és a külső feltételek gondos számbavételével mérlegelik az előrehaladás ütemét, színvonalát, főbb irányainak súlyát stb. Mérlegkészítés és programadás ez, amely minden szempontból nagy felelősséget és körültekintést követel. A politikában otthonosabban mozgó emberek, a hozzáértőbbek tudatosabban értik ezt, de a szélesebb közvélemény előtt is nyilvánvaló, hogy a párt kongresszusa olyan közéleti esemény, amely döntően meghatározza az ország további fejlődését, a társadalmi élet alakulását. Ezért is mondhatjuk, hogy a kongresszus a társadalmi életben betöltött szerepénél fogva a párttagságon túl közügye minden állampolgárnak. A kongresszus nemcsak mérlegkészítő és programadó szerepénél fogva válik közüggyé. Politikai rendszerünk mechanizmusának működéséből, demokratikus közéletünkből eredően a pártonkívüliek sem pusztán passzív szemlélői a kommunisták parlamentjének. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek nyilvánosságra hozatala a közeljövőben módot és lehetőséget ad majd arra, hogy társadalmunk minden rétege a tömegszervezetek, a mozgalmi szervek és a közélet más fórumain keresztül kifejtse véleményét a párt politikájáról, elmondja javaslatait, gondolatait. Nemcsak egyszerűen politikai lehetőség ez nálunk, hanem politikai szükséglet, a párt igénye a szövetségesekkel szemben. Ez a magatartás teljes mértékben összhangban van a szocialista de-, mokráciáwal és annak íejleszr tésével kapcsolatos felfogásunkkal. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy bármilyen megás fokú is a párttagság aktiviláaa, a P4?t ezt az össznépi eszmecseiét egyáltalán nem nélkülözheti. A párt kocgmaoiaa tehet azért is általános érvényű közügyé a magyar társadalomnak, mert réteget feitöős- eógteljes résztvevői, aktiv közreműködői a politika alakításának. Minden túlzás nélkül állíthatjuk: a kongresszus politikai előkészítésének egyik legalapvetőbb kérdése, hogy milyen széles körű és aktív politikai közvéleményt tudunk mellette kialakítani. Pártszervezeteinkben javában folynak a kongresszusi felkészülés munkálatai. Mostanában kerülnek megtartásra a beszámoló taggyűlések, amelyen a pártszervezetek, a helyi politikai élet elmúlt öt esztendejéről adnak számot és jelölik meg a további teendőket. Ez a helyi viszonylatokra konkretizált számvetés és -feladatmeghatározás sem kizárólag belső pártügy. Legalábbis politikai értelemben sokkal szélesebb, általánosabb közügyről van szó. Sok tekintetben ez még közvetlenebbül érinti az adott terület valamennyi dolgozóját, mint a nagy országos jelentőségű ügyek. Ezért természetesnek kell tekintenünk minden olyan törekvést, amely a pártonkívüliek legszélesebb körű politikai bevonását, aktivizálását célozza. M ost, amikor gondjaink a nemzetközi életben és belső gazdasági helyzetünkben a korábbitól bizonyos vonatkozásokban nehezebbek, igen nagy jelentősége van a végletektől mentes realitásérzéknek. Nem indokolatlan felhívni a figyelmet arra, hogy esetenként akad példa a végletes szemléletre: az úgynevezett lakkozásra éppúgy, mint a távlatokat vesztó szkepticizmusra. Az MSZMP-nek az elmúlt több mint húsz esztendőben egyik legnagyobb erénye éppen a szélsőségektől mentes reális politika vitelében nyilvánult meg. „A XII. kongresszusra készülődve — mondotta Kádár elvtárs a csepeli aktíván — őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg {Jártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt' formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem — folytatta — politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is. Politikánk tö- retlensége további fejlődésünk, erősödésünk biztosítéka”. Ennek a politikának további nagy erénye, hogy mindig nyitott maradt az élet új jelenségeire, megfelelően reagált azokra. S ez így van most is, amikor a politikát meghatározó körülmények sok tekintetben minden korábbitól eltérőek, tartalmukban és formáikban is újszerűek. Pártunk méltatlan lgnne vezető szerepére, ha mindezeket figyelmen kívül hagyná, s nem számolna politikai konzekvenciáival. „Kongresszusunk az élet eleven kérdéseit napirendre tűző, azokban határozottan eligazító tanácskozás lesz”. Kádár elvtársnak ezen szavai értelemszerűen vonatkoznak, a helyi, területi tanácskozásokra is, ennek szelleme bizonyára áthatja majd a párton kívüli társainkkal folytatott eszmecserénket, a kongresszusi párbeszédet. Azt is természetesnek kell tartanunk, hogy minél nehezebb feladat előtt állunk, s gondoktól súlyosabban terhelt életünk, annál nagyobb szükség van a társadalom legszélesebb körének segítőkész közreműködésére, javaslataira, cselekvő aktivitására, minden tartalék feltárására és hasznosítására. Mai problémáink természete is olyan, hogy azon csak az egész nép tevékeny részvételével lehetünk úrrá. A legszélesebb társadalmi részvétel a kongresszus politikai előkészítésében és a párt mélyen átérzett felelősségtudata szoros kölcsönhatásban erősíti egymást. E gondolatokat fejezi ki Kádár elvtáns szavai: „Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek, és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat”, A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Rákos Imre Napfény melegíti a vizet A romániai temesvári Elect- roiíietal gyárban olyan berendezést kezdtek sorozatban gyártani, amely alkalmas a háztartásokban használható napenergiával x történő víz melegítésre. A berendezés napelemmel működik és felülete 1,76 négyzetméter. Az öszszegyűjtött napenergia a 85 literes tartály vizét 45 °C-ra is fél tudja melegíteni, ami fedezi egy 3—4 tagú család egész napi melegvíz-fogyasztá-; sát. A napelemeket a bukaresti építőipari kutatóintézeti terve alapján gyártják. Rugalmasság — kényszerből Mind élőszóban, mind írásban fölkapott téma napjainkban a tartalékok föltárása, kihasználása. Nyilvánvaló, hogy a szemléletformálás önmagában is mérhető eredményeket hozhat ezen a területen. Ám —, úgy tetszik — hébe- korba a váratlan bonyodalmak erőteljesebben gyorsítják meg a parlagon heverő lehetőségek hasznosításának folyamatát. Többé-kevésbé ez történt idén az ötvözetgyárban. Az első háromnegyed év nyereségtervének értékelésekor nem a legjobb eredményekről számolhattak be az üzem illetékesei. A nyereség gyanánt elszámolható summa valamivel alatta maradt a nyolcmillió forintnak, azaz kevesebb lett az előirányzottnál. Az elképzelések valóra váltásának útjában a kilenc hónap során különféle kisebb és nagyobb akadályok, nem várt nehézségek merültek föl. Jelentékenyen növelte a gyár költségeit, hogy év közben emelkedett az ára az importált wolframércnek. Ebből az alapanyagból —, melyet a KOKÖV közvetítésével Kínából szállítanak — évenkint mintegy száznyolcvan tonnát dolgoz föl a tarjáni üzem. Az érc tonnánként számított ára jelenleg ötszázhatvanezer forinttal egyenértékű tőkés- valutának felel meg, vagyis körülbelül százezer forinttal nagyobb értéknek, mint amennyire a gyáriak az éves terv készítésekor számítottak. Nyílik-e mód a wolframérc másunnan való megvásárlására? A most ■ rendelkezésre álló ismeretek alapján: nem. Bár — hírek szerint — Mongóliában a kutatók wolfram- ércre bukkantak; ennek minősége azonban nem a legjobb, s a szállításra egyhamar nem kerülhet sor. A fontos alapanyagra pedig szüksége van az ötvözetgyárnak. Mintegy százmillió forint értékben évi százhúsz tonna ferrowolframot állítanak elő Tarjánban. Ezt az ötvözőt na- gyobbára az LKM használja föl minőségi acélok gyártásához. Az érc árának emelkedésén kívül egyéb nyereségcsökkentő hatással is szembe kellett néznie a gyár illetékeseinek. Mintegy ezer tonna lemaradás keletkezett összesen a különféle termékek gyártásában. Lapunk már korábban is beszámolt róla: az elektromos kemencék a korábbi gyakorlathoz képest jóval gyakrabban romlottak el; ezek lehűtése, javítása, "föl- fűtése sok időt fölemésztett. Nehézségeket okozott az is. hogy a kirarcitkő —■, amelyből évenkint harmincötezer tonnát dolgoznak bele az öt- vözőkbe — a szokásosnál szennyezettebb volt, s így rontotta az anyagkihozatalt. Csökkentette az eredményt az is, hogy bizonyos költségek —, amelyek az év végén mindenképp érzékelhetők lettek volna — a vártnál hamarabb „könnyítették” meg a vállalat kasszáját. Ilyen volt többek közt a légszenynyezési bírság és az év közben való selejtezés; ezek egy-egy millió forinttal kerültek föl a kiadáslistára. Mindezek után októberben kedvező fordulatot vett a gyár gazdasági helyzetének alakulása. A tizedik hónap nyeresége négymillió forint, körüli összegre rúgott, s előre láthatólag az év hátralevő részében is tartani tudják az ütemet. A kedvező fordulat — a szakemberek szerint — túlnyomórészt a tartalékok élénk iramban történő fölhasználásának eredményeképp következett be. Az illetékesek fölmérték az üzem helyzetét, s az eredmények javítására több — kisebb-nagyobb horderejű — műszaki intézkedést tettek. Egyebek közt megoldották az üzemidő alaposabb kihasználását az I. munkahely négy kemencéjénél. A szervezési módosítás hatására hét százalékkal növekedett , az üzemidő az első háromnegyed évi átlagszinthez viszonyítva. Ez annyit jelent: két* száz órával több lett a termelésre fölhasznált idő a kor rábbi átlagnál, így százötven tonnával több ferroszilíciu- mot tudtak termelni; ennyi ötvöző nem kevesebb, mint egymillió-nyolcszázezer forintot ér. Emellett sort kerítettek a gyáriak a fajlagos anyagos energiafölhasználás csökkentésére is — így szintén javíthattak az eredményen. Gazdaságunkban manapság több gyár kerül a tarjáni üzemhez hasonló helyzetbe: a főként külgazdasági eredetű bonyodalommal a gyárkerítésen belül próbál —, amennyire lehet — megbirkózni. Alkalmazott gyakorlatukból kiviláglik: a jövőbeli gazdasági föladatok megoldásához jószerint nélkülözhetetlen a rugalmasság, á gyors helyzetfölismerés és -kihasználás. Molnár Pál J NÓGRAD — 1979. november 20., kedd :
