Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

i évkönyv Moszkváról A napokban megjelent 1979- e.s moszkvai Statisztikai év­könyv számtalan érdekességet tartogat a magyar olvasó szá­mára. „Tízmilliós méretek­hez” szokott szemünket már a több. mint kétszáz oldalas kiadvány első adatai is meg­lepik: ezek az Októberi For­radalom előtti Moszkvával hasonlítják össze a mai szov­jet fővárost. Moszkva la­kosainak száma az eltelt több mint hat évtized alatt ötszö­rösére növekedett, s jelenleg eléri a 8 millió 11 ezret —az ipari termelés volumene 223- szorosára, a munka termelé­kenysége 35-szörösére • emel­kedett. S most néhány jel­lemző adat a mai Moszkvá­ról, s lakosairól: — Moszkva 32 kerülete közül a legnagyobb 69,5 négyzetkilométernyi, a leg­kisebb 6,3 négyzetkilomé­ternyi területet foglal el. A városban összesen 2 mil­lió 479 ezer lakás van, s ennek mindössze 5,2 szá­zaléka épült a forradalom előtti időkben. A lakások 99,5 százaléka központi fű- tésés. — A lakosok 27 százalé­ka dolgozik az iparban. A főváros iparvállalatai 1978- ban többek között 150 . ezer teher- és 186 ezer személy- gépkocsit, 324 millió rubel értékű automatizációs be­rendezést, 121 millió ru­bel értékű elektronikus szá­mítógépet és számítógép­alkatrészt, 30 millió pár cipőt, 155 millió rubel ér­tékű bútort. . 323 ezer ton­na édesipari terméket állí­tottak elő. — A fővárosban 75 egye­tem s főiskola, 140 szakkö­zépiskola 113 iparitanuló-is­kola, 1033 nappali cs 150 es­ti általános iskola műkö­dik. — A moszkvaiak 26 szín­házban, 117 moziban, 306 kultúrházban és klubban szórakozhatnak, 65 múzeu­mot és 4174 könyvtárat lá­togathatnak. — Moszkvában 200-féie napilap, háromezer folyó­irat és egyéb periodikus ki­advány, évente mintegy 40 ezer féle könyv jelenik meg. — A moszkvai betegeket 255 kórházban és 901 ren­delőintézetben gyógyítják. Minden tízezer lakosra 90 orvos, és 171 középszintű egészségügy! szakember jut. — Moszkvában 2 millió 398 ezer telefon működik, évente 612 millió levelet, 18,7 millió táviratot, 18,4 millió csomagot adnak fel. (MTI) Milyen javaslatokat tett a NATO nukleáris 'tervező bizottsága? Az ENSZ-közgyűlés is egyhangúan szavazott Az ENSZ-közgyűlés pénte­ken szinte egyhangúan fogadta el azt a határozatot, amelyben felszólítja Izraelt, hogy vonja vissza Bassam al Sakaa n-ab- luszi polgármester deportálá­sáról hozott döntését. A hatá­rozatot csak Izrael nem sza­vazta meg, Pápua Űj-Guinea tartózkodott a szavazástól és az Egyesült Államok is meg­szavazta azt. A határozatot; amelyet az arab országok terjesztettek elő csütörtökön már elfogad­ta az ENSZ-közgyűlés külön­leges politikai bizottsága is. A nabluszi polgármester meghurcolását a világ közvé­leménye Tel Aviv nyilvánvaló önkényeskedésének, 1 paleszti- naiak választott tisztségviselői ellen újabb támadásnak tekin­ti. A' határozat rámutat arra is, hogy tiltakozásul lemondott a megszállt területek városai­nak összes polgármestere. Khomeini parancsára Khomeini ajatollah iráni vezető szombaton elrendelte, hogy a nagykövetséget meg­szállva tartó fiatalok adják át a teheráni külügyminisztéri­umnak az Egyesült Államok nagykövetségén fogva tartott nőket és néger férfiakat — közölte a teheráni rádió. A di­ákok szóvivője az AFP tudó­sítójával közölte, hogy egyet­értenek Khomeini utasításá­val. A nőket és néger túszo­kat mindamellett csak akkor engedik el — fűzte hozzá —, ha a kovetségi dossziék alapos átvizsgálása után meggyőződ­tek arról, hogy nem kémek. A hírügynökségek utalnak arra, hogy Baniszadr külügy­miniszter szintén a nők és ár­tatlan férfiak szabadon bo­csátását szorgalmazta. A nagy- követségen levő „iszlám diá­kok” azonban nem vették fi­gyelembe Baniszadr kérését, hangoztatva, hogy csak Kho­meini parancsára hallgatnak. A szóban forgó túszok szá­máról nincs megbízható érte­sülés — valószínűleg tíz em­berről van szó. Tömeges tiltakozás Olaszországban Az OKP központi bizottsága péntekén este befejeződött há­romnapos tanácskozásán jó­váhagyta a nemzetközi helyzet­ről és az olasz társadalmi va­lóság alakulásáról szóló beszá­molót, amit Giancarlo Pajetta és Gerardo Chiaromonte ter­jesztett elő. Határozatban szó­lította fel a pártszervezeteket és az aktivistákat, hogy más erőkkel széles egységben, tö­meges megmozdulásokkal har­coljanak a leszerelésért. Az olasz KISZ (FGCI) kez­deményezésére Milánóban pénteken este fáklyás menet­tel tiltakoztak a NATO fegy­verkezési terve ellen, hogy Olaszországban is elhelyezze­nek új amerikai atomrakétá­kat. A Scala téren gyűléssel befejeződött tüntetésen három­ezer ifjúkommunista proletár demokrata és katolikus vett részt. Rómában vasárnap dél­előtt Petroselli kommunista polgármester részvételével tartanak tiltakozó gyűlést. Megegyezés Rhodesiában ? Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár örömét és megelége­dését fejezte ki a londoni Rhodesia-értekezlet ered­ményes alakulása kapcsán, emlékeztetve arra, hogy a rhodesiai kérdés évek óta szerepelt a világszervezet napirendjén. Washingtonban is nagy fi­gyelemmel kísérik a londoni fejleményeket. Carter elnök egyelőre annyit jelentett ki: az amerikai kormány addig semmiképpen sem vonja vissza a Rhodesia elleni gaz­dasági tilalmi rendelkezése­ket,'amig nem nevezik ki a brit kormányzót, aki majd ellenőrzi a függetlenség meg­adásáig terjedő átmeneti idő­szakot és a választásokat. A kongresszus, mint ismeretes, korábban már felszólította az elnököt, hogy vonja visz- sza e rendelkezéseket, Carter azonban nem tett eleget a kérésnek. Abel Muzorewa, Zimbab­we—rhodesiai miniszterel­nök pénteken este elutazott Londonból, hogy otthon már megkezdje a választási elő­készületeket. A csütörtökön született megállapodás értel­mében a választásokat nem­zetközi megfigyelők ellenőr­zése mellett rendezik, és az átmeneti időszakban a Salis- bury-i kormány és a haza­fias front csapatai egyenlő jogállással rendelkeznek majd az országban. A megállapodás ellenére szombaton Salisburyben a rendőrség nem engedélyezte a Zapu, a Joshua Nkomo ve­zette felszabadítási szervezet négy politikai gyűlését. A rendőrség álláspontja szerint a hazafias front mindaddig „törvényen kívül áll”, amíg a brit kormányzó meg nem érkezik Rhodesiába. Húszmillió korona segély Svédország húszmillió koro­na segélyt ad a kambodzsai Pépnek. E segítséget köszönte meg Hun Sen külügyminiszter, a svéd külügyminisztérium nemzetközi együttműködési osztálya vezetőivel folytatott Phnom Penh-i megbeszélésen. A kambodzsai külügymi­niszter kijelentette, hogy kor­mánya békés, független és el nem kötelezett Kambodzsa felépítésére törekszik, amely jó viszonyban él a különböző politikai és társadalmi jelle­gű országokkal. Leszerelési tárgyalás előtt Jó kilátások va'nnak a Szov­jetunióval tartandó leszerelési tárgyalásokon, beleértve a kö- zóphatósugarú nukleáris raké­ták korlátozását is — jelen­tette ki pénteki televíziós nyi­latkozatában Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter. Megállapította, hogy „a nagyhatalmak a fegyverzetkorlátozási és fegy­verzet-ellenőrzési tárgyalások potenciálisan hatékotay szaka­szának küszöbéhez érkeztek”. Interjújában Genscher a haté­kony tárgyalások irányába mutató „lényeges és kedvező” indítványnak nevezte Brezs- nyev októberi bejelentését 20 ezer szovjet katona és ezer harckocsi NDK-ból történő ki­vonásáról. Állást foglalt amel­lett, hogy Nyugaton és Kele­ten egyaránt figyelembe kell venni a másik fél igényét a biztonságra. A nyugatnémet külügyminiszter kijelentette, hogy ezt az álláspontot képvi­seli majd tárgyalásain Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszterrel, aki a jövő héten érkezik Bon’nba. Lázas ütemben folynak az előkészületek a szokásos évzá­ró atlanti nagyhétre: akárcsak minden esztendőben, az idén is ülésezik majd a NATO taná­csa december első dekádjá- ban, a belga fővárosban. Ha­gyományszámba megy az is, hogy a tanácsülést megelőző­en összeül az Atlanti Katonai Szervezet nukleáris tervező bizottsága. Megbeszéléseit, mi­vel a legbizalmasabb témákat érinti, többnyire diszkrét hall­gatás szokta kísérni. Ezúttal azonban a kivétel erősítette a szabályt. A bizottság, amelynek ülé­sén ugyancsak rendhagyó mó­don, csaknem minden tagálla­mot hadügyminisztere képvi­selt, a rakétavitában volt hi­vatott ajánlásokat tenni a de­cemberi tanácskozás számára. Vagyis milyen álláspontra he­lyezkedjenek az atlanti ha­talmak a berlini Brezsnyev- beszédben elhangzott kezde­ményezések nyomán.' (Az SZKP főtitkára, a szovjet ál­lamfő egyoldalú csapatkivoná­sokat jelentett be az NDK te­rületéről, és lehetségesnek mondotta az európai kontinen­sen elhelyezett szovjet közép­hatósugarú rakéták számának csökkentését, ha a NATO nem helyez el újabb, ilyen jellegű fegyvereket földrészünkön.) A szűkszavú hivatalos je­lentésekből, valamint a bő­vebb kiszivárogtatásokból ki­tűnt, hogy jóllehet a hágai ülés nem volt mentes a heves, belső vitáktól — határozott nézeteltérés mutatkozott pél­dául az amerikai és a holland hadügyminiszter között —, vé­gül is 572 rakéta nyugat-euró­pai elhelyezését javasolta. (Az „Eurorakéták” között 108 Pershing—2 típusú és 464 cir- kálórakéta le'nne amerikai fegyverek, főként brit, olasz, belga, holland és NSZK terüle­ten.) Nyilván a szovjet indít­ványok jelentős visszhangja és a nyugat-európai tömeg- tüntetések késztették arra a minisztereket, hogy „kiegészí­tésképpen” fegyverzetkorláto­zási tárgyalásokat javasoljanak Moszkvával. A NATO tehát látszólag minden kívánalomnak eleget tesz: korszerűsít is, tárgyal is. Perdöntő azonban a sorrend: ha végrehajtják a kilátásba helyezett „modernizálást”, az új fegyverekkel minőségileg új helyzet állhat elő kontinen­sünkön, ami óhatatlanul a fegyverkezési verseny újabb szakaszát indíthatja el. Az egyensúly természetesen hely­re fog állni, de a korábbinál magasabb, é rigid: költségesebb és nagyobb veszélyeket rejtő szinten. Ilyen körülmények kö­zött legalábbis képmutatás fegyverkorlátozási tárgyaláso­kat indítványozni, miközben eldöntött tényekkel már kész helyzetet teremtettek. Mennyi­vel egyszerűbb és ésszerűbb lenne, a szovjet terv elgondo­lásai szerint, megelőzni az újabb .szakaszt. A szombati Pravda cikke is arra figyelmeztetett: le kell ülni tárgyalni, mielőtt még magasabb sebességfoko­zatra kapcsolnak a rakétaver- senybeh. A Hágától Brüsszelig szervezett tüntetések, a más­honnan is hangzó józanabb állásfoglalások is arra utalnak, hogy a nyugati közvélemény­ben erősödik a realitások jobb felismerése. Mindenesetre nem kevéssé mozgalmas időszak várható a NATO-tanácsülés- ig- „ Lord Carringtön, brit kül­ügyminiszter több ultimátum­mal próbálta megtörni a ha­zafias frontot, de az határo­zottan visszautasította ezt a módszert, végül a kaundai, zafnbiai elnök közvetített. Így jött létre az a megállapodás, hogy paritásos bizottság ké­szíti elő, négy hónap alatt á választásokat. Hátravan még egy nehéz kérdés, miként tör­ténjék az életbe lépő tűzszü­net ellenőrzése. Most erről fo­lyik a vita, s ha ez is megol­dódik, talán eggyel csökkenhet majd a világ válsággócainak száma. Hogyan alakul az amerikai —iráni viszony? Mi a jelentősége a londoni Zimbabwc-megállapodás- nak? A névváltoztatás szükséges­ségét ma már senki sem vi­tatja: a brit imperializmus jellegzetes alakjáról, Cecil Rhodesről elnevezett Rhodesia nemsokára Zimbabwe lesz, megörökítve egy ősi afrikai kultúra szülőhelyét. A fekete többségi uralmat is általáno­san elismerik, hozzátéve, hogy biztosítják majd a hat és fél milliós ország negyedmilliós fehér kisebbségének megfelelő jogait is. Az általános egyetértés el­lenére mégis kudarc fenyeget­te a formálisan még ma is brit gyarmati terület jövőjé­ről, szeptember eleje óta tár­gyaló londoni konferenciát A viták lényege a hogyan körül bontakozott ki: miként lehet biztosítani a fekete többség akaratának valódi érvényesü­lését, az igazi függetlenséget? A brit konzervatívok ugyanis ki akarták rekeszteni a rende­zés tényleges folyamatából a hazafias frontot, s a választá­sok előkészítésével a dél-afri­kai fajüldözőkkel együttműkö­dő Muzorewa-csoportot kíván­ták megbízni. Ráadásul rend­kívül rövid, időt szántak az átmeneti szakaszra, pedig olyan problémákat kell megoldani, mint egymillió menekült ha­zatelepítése, akik éppen a je­lenlegi Salisbury vezetők elől távoztak. Felidézhetjük azon­ban azt a tényt is, hogy Mu- zórewáék egyszer már szer­veztek az idén „szavazást”, s akkor helyenként a jogosultak 108 százaléka adta le voksát, olyan mértékű csalásokra ke­rült sor. Az amerikai—iráni viszony minden eddiginél jobban ki­éleződött a héten. Nem volt nap, hogy ne érkezett volna hír újabb fejleményekről. Car­ter bejelentette az iráni olaj- vásárlások leállítását, mire Te­herán közölte, hogy már előbb szállítási tilalmat rendelt el, sőt a többi olajtermelők szo­lidaritását kérte,. Irán vissza­vonta sok milliárd dolláros amerikai bankbetétjeit, de Washington addigra már zá­rolta az összegeket. Tünteté­sek, kiutasítások, idegháború' dúl, s közben változatlanul nem történt lényeges fejle­mény az elfoglalt teheráni USA-nagykövetség túszainak ügyében. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy Khomeini vá­ratlanul betegszabadságra ment, ami nyilván lassítja az iráni döntéshozatalt. Nem hivatalos konzultációk foly­tak. A Biztonsági Tanácsban is, a jelek szerint a BT-tagok egyelőre nem tartották helyén­valónak az iráni kívánság tel­jesítését, a formális ülésezést. Egy területen kívüli diplo­máciai misszió elfoglalása és túszok ejtése nem célravezető módszer, és semmivel sem in­dokolható. Ugyanakkor a fe­szültségkeltés első lépése fel­tétlenül Washingtonijain tör­tént, amikor provokatív mó­don beutazási engedélyt adtak a sahnak. Egyelőre nehéz a krízis végét látni. Kérdése va­jon a teheráni tüntetők meg- elégszenek-e a volt uralkodó csendes távozásával, a hét végén ugyanis már szaporod­tak a gyógyulásáról és „szál­líthatóságáról” szóló hírek. A' túszok remélhető kiszabadulá­sa azonban csak így is a jég­hegy csúcsai lehet, a két or­szág viszonyában felhalmozó­dott csődtömeg eltávolításával nem lesz könnyű megbirkózni. Réti Ervin Az első magyar felelős kormány tagja 175 éve született Klauzál Gábor NÓGRÁD - 1979. november 18., vasárnap Régi keletű felismerés, hogy bizonyos történelmi korszakokban mintha meg­szaporodnának a jelentős egyéniségek, az események kulcsszerepet játszó figurái. Ilyenkor a társadalmi fejlő­dés felhalmozódott problé­mái között megjelennek azok a személyek, akik képesek megoldani az aktuális, poli­tikai, kulturális, tudományos, művészeti feladatokat. Az újabb kori magyar történe­lemben ilyen korszak volt a reformkor, amikor a polgári átalakulás érdekei egy Szé­chenyit, egy Kossuthot, egy Deákot, egy Wesselényit nö­vesztettek ki többek között a nemzetből; az irodalomban a Kisfaludyak, Vörösmarty, Bajza, Arany és Petőfi je­lentkezett, a művészetben Ferenczy, Pollák Mihály, Markó Károly és mások al­kottak. Ennek az időszaknak volt az elsők között sem utolsó szereplője Klauzál Gábor is. A korban egyáltalán poli­tikai szerephez juthatott kö­zépnemes tipikus pályája az övé. Jogi vizsgálatok után megyei aljegyző Csongrád- ban (a megyéhez mindig hű maradt), majd ülnök, tábla­bíró, s végül országgyűlési követ, a liberális követelések nagyhatású vezéregyénisége. Az 1839—40-es diétán, má­sodik követi jelentkezésekor, már a Deák vezette szabad­elvűek helyettes vezére, aki az örökváltság kimondásá­ban döntő érdemeket szer­zett. Vezérszónokként a cen­zúra ellen, Wesselényi, Kossuth és az ifjak elítélése ellen szónokolt, ugyanakkor a családjára egyébként is jellemző élénk közgazdasági érdeklődésével a kibontkko- zó kapitalista gazdálkodást segítő váltótörvény, kereske­delmi törvény és részvény- társasági cikkelyek elfogad­tatásában is hatásosan köz­reműködött. Az 1843—44. or­szággyűlésen — Deák távol­létében. de végig szellemi irányítása alatt —, az ellen­zék elismert vezére. Fellépé­sei a magyar nyelv érdeké­ben, a zsidó egyenjogúságért, az önálló kereskedelmi és ipari fejlődés kibontakozta­tásáért hozzájárulnak, hogy 1848-ban ő legyen az első fe­lelős magyar minisztérium tagjaként az átalakulás egyik irányítója. Nem volt forradalmár. El­vei és egész habitusa a bé­kés megoldások, a fokozatos reformok, a jogi biztosítékok országgyűlési-legális kihar­colására utasították. Március 15-e körül mint a közcsendi bizottmány tagja és országos királyi biztos, a népmozgal­mak leszerelésére, lecsende- sítésére kapott feladatot, és ezt a feladatot legjobb tu­dása szerint el is végezte. Ugyanakkor egyre kevésbé tudta követni az események alakulását, a kibontakozó forradalmat és szabadsághar­cot. Békepártiságával nem fért össze az 1848. szeptem­beri radikális fordulat, íj<y a Batthyány-kormány több tagjával együtt ő is lemon­dott, és birtokára vonult vissza. Ám, rövid miniszteri ténykedése idején is fontos kezdeményeket tett hivatala megszervezése, statisztikai hivatal létesítése, a fegyver- gyártás beindítása és az ön­álló vámterület létrehozásá­ért. Még fellépett a kibonta­kozást kereső 1861-és ország- gyűlésen a mérsékeltebb, úgynevezett felirati párt egyik vezetőjeként, de a he­lyeselt deáki művet, a ki* egyezést már nem élhette meg: 1866-ban meghalt.

Next

/
Thumbnails
Contents