Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
i évkönyv Moszkváról A napokban megjelent 1979- e.s moszkvai Statisztikai évkönyv számtalan érdekességet tartogat a magyar olvasó számára. „Tízmilliós méretekhez” szokott szemünket már a több. mint kétszáz oldalas kiadvány első adatai is meglepik: ezek az Októberi Forradalom előtti Moszkvával hasonlítják össze a mai szovjet fővárost. Moszkva lakosainak száma az eltelt több mint hat évtized alatt ötszörösére növekedett, s jelenleg eléri a 8 millió 11 ezret —az ipari termelés volumene 223- szorosára, a munka termelékenysége 35-szörösére • emelkedett. S most néhány jellemző adat a mai Moszkváról, s lakosairól: — Moszkva 32 kerülete közül a legnagyobb 69,5 négyzetkilométernyi, a legkisebb 6,3 négyzetkilométernyi területet foglal el. A városban összesen 2 millió 479 ezer lakás van, s ennek mindössze 5,2 százaléka épült a forradalom előtti időkben. A lakások 99,5 százaléka központi fű- tésés. — A lakosok 27 százaléka dolgozik az iparban. A főváros iparvállalatai 1978- ban többek között 150 . ezer teher- és 186 ezer személy- gépkocsit, 324 millió rubel értékű automatizációs berendezést, 121 millió rubel értékű elektronikus számítógépet és számítógépalkatrészt, 30 millió pár cipőt, 155 millió rubel értékű bútort. . 323 ezer tonna édesipari terméket állítottak elő. — A fővárosban 75 egyetem s főiskola, 140 szakközépiskola 113 iparitanuló-iskola, 1033 nappali cs 150 esti általános iskola működik. — A moszkvaiak 26 színházban, 117 moziban, 306 kultúrházban és klubban szórakozhatnak, 65 múzeumot és 4174 könyvtárat látogathatnak. — Moszkvában 200-féie napilap, háromezer folyóirat és egyéb periodikus kiadvány, évente mintegy 40 ezer féle könyv jelenik meg. — A moszkvai betegeket 255 kórházban és 901 rendelőintézetben gyógyítják. Minden tízezer lakosra 90 orvos, és 171 középszintű egészségügy! szakember jut. — Moszkvában 2 millió 398 ezer telefon működik, évente 612 millió levelet, 18,7 millió táviratot, 18,4 millió csomagot adnak fel. (MTI) Milyen javaslatokat tett a NATO nukleáris 'tervező bizottsága? Az ENSZ-közgyűlés is egyhangúan szavazott Az ENSZ-közgyűlés pénteken szinte egyhangúan fogadta el azt a határozatot, amelyben felszólítja Izraelt, hogy vonja vissza Bassam al Sakaa n-ab- luszi polgármester deportálásáról hozott döntését. A határozatot csak Izrael nem szavazta meg, Pápua Űj-Guinea tartózkodott a szavazástól és az Egyesült Államok is megszavazta azt. A határozatot; amelyet az arab országok terjesztettek elő csütörtökön már elfogadta az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága is. A nabluszi polgármester meghurcolását a világ közvéleménye Tel Aviv nyilvánvaló önkényeskedésének, 1 paleszti- naiak választott tisztségviselői ellen újabb támadásnak tekinti. A' határozat rámutat arra is, hogy tiltakozásul lemondott a megszállt területek városainak összes polgármestere. Khomeini parancsára Khomeini ajatollah iráni vezető szombaton elrendelte, hogy a nagykövetséget megszállva tartó fiatalok adják át a teheráni külügyminisztériumnak az Egyesült Államok nagykövetségén fogva tartott nőket és néger férfiakat — közölte a teheráni rádió. A diákok szóvivője az AFP tudósítójával közölte, hogy egyetértenek Khomeini utasításával. A nőket és néger túszokat mindamellett csak akkor engedik el — fűzte hozzá —, ha a kovetségi dossziék alapos átvizsgálása után meggyőződtek arról, hogy nem kémek. A hírügynökségek utalnak arra, hogy Baniszadr külügyminiszter szintén a nők és ártatlan férfiak szabadon bocsátását szorgalmazta. A nagy- követségen levő „iszlám diákok” azonban nem vették figyelembe Baniszadr kérését, hangoztatva, hogy csak Khomeini parancsára hallgatnak. A szóban forgó túszok számáról nincs megbízható értesülés — valószínűleg tíz emberről van szó. Tömeges tiltakozás Olaszországban Az OKP központi bizottsága péntekén este befejeződött háromnapos tanácskozásán jóváhagyta a nemzetközi helyzetről és az olasz társadalmi valóság alakulásáról szóló beszámolót, amit Giancarlo Pajetta és Gerardo Chiaromonte terjesztett elő. Határozatban szólította fel a pártszervezeteket és az aktivistákat, hogy más erőkkel széles egységben, tömeges megmozdulásokkal harcoljanak a leszerelésért. Az olasz KISZ (FGCI) kezdeményezésére Milánóban pénteken este fáklyás menettel tiltakoztak a NATO fegyverkezési terve ellen, hogy Olaszországban is elhelyezzenek új amerikai atomrakétákat. A Scala téren gyűléssel befejeződött tüntetésen háromezer ifjúkommunista proletár demokrata és katolikus vett részt. Rómában vasárnap délelőtt Petroselli kommunista polgármester részvételével tartanak tiltakozó gyűlést. Megegyezés Rhodesiában ? Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár örömét és megelégedését fejezte ki a londoni Rhodesia-értekezlet eredményes alakulása kapcsán, emlékeztetve arra, hogy a rhodesiai kérdés évek óta szerepelt a világszervezet napirendjén. Washingtonban is nagy figyelemmel kísérik a londoni fejleményeket. Carter elnök egyelőre annyit jelentett ki: az amerikai kormány addig semmiképpen sem vonja vissza a Rhodesia elleni gazdasági tilalmi rendelkezéseket,'amig nem nevezik ki a brit kormányzót, aki majd ellenőrzi a függetlenség megadásáig terjedő átmeneti időszakot és a választásokat. A kongresszus, mint ismeretes, korábban már felszólította az elnököt, hogy vonja visz- sza e rendelkezéseket, Carter azonban nem tett eleget a kérésnek. Abel Muzorewa, Zimbabwe—rhodesiai miniszterelnök pénteken este elutazott Londonból, hogy otthon már megkezdje a választási előkészületeket. A csütörtökön született megállapodás értelmében a választásokat nemzetközi megfigyelők ellenőrzése mellett rendezik, és az átmeneti időszakban a Salis- bury-i kormány és a hazafias front csapatai egyenlő jogállással rendelkeznek majd az országban. A megállapodás ellenére szombaton Salisburyben a rendőrség nem engedélyezte a Zapu, a Joshua Nkomo vezette felszabadítási szervezet négy politikai gyűlését. A rendőrség álláspontja szerint a hazafias front mindaddig „törvényen kívül áll”, amíg a brit kormányzó meg nem érkezik Rhodesiába. Húszmillió korona segély Svédország húszmillió korona segélyt ad a kambodzsai Pépnek. E segítséget köszönte meg Hun Sen külügyminiszter, a svéd külügyminisztérium nemzetközi együttműködési osztálya vezetőivel folytatott Phnom Penh-i megbeszélésen. A kambodzsai külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya békés, független és el nem kötelezett Kambodzsa felépítésére törekszik, amely jó viszonyban él a különböző politikai és társadalmi jellegű országokkal. Leszerelési tárgyalás előtt Jó kilátások va'nnak a Szovjetunióval tartandó leszerelési tárgyalásokon, beleértve a kö- zóphatósugarú nukleáris rakéták korlátozását is — jelentette ki pénteki televíziós nyilatkozatában Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Megállapította, hogy „a nagyhatalmak a fegyverzetkorlátozási és fegyverzet-ellenőrzési tárgyalások potenciálisan hatékotay szakaszának küszöbéhez érkeztek”. Interjújában Genscher a hatékony tárgyalások irányába mutató „lényeges és kedvező” indítványnak nevezte Brezs- nyev októberi bejelentését 20 ezer szovjet katona és ezer harckocsi NDK-ból történő kivonásáról. Állást foglalt amellett, hogy Nyugaton és Keleten egyaránt figyelembe kell venni a másik fél igényét a biztonságra. A nyugatnémet külügyminiszter kijelentette, hogy ezt az álláspontot képviseli majd tárgyalásain Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel, aki a jövő héten érkezik Bon’nba. Lázas ütemben folynak az előkészületek a szokásos évzáró atlanti nagyhétre: akárcsak minden esztendőben, az idén is ülésezik majd a NATO tanácsa december első dekádjá- ban, a belga fővárosban. Hagyományszámba megy az is, hogy a tanácsülést megelőzően összeül az Atlanti Katonai Szervezet nukleáris tervező bizottsága. Megbeszéléseit, mivel a legbizalmasabb témákat érinti, többnyire diszkrét hallgatás szokta kísérni. Ezúttal azonban a kivétel erősítette a szabályt. A bizottság, amelynek ülésén ugyancsak rendhagyó módon, csaknem minden tagállamot hadügyminisztere képviselt, a rakétavitában volt hivatott ajánlásokat tenni a decemberi tanácskozás számára. Vagyis milyen álláspontra helyezkedjenek az atlanti hatalmak a berlini Brezsnyev- beszédben elhangzott kezdeményezések nyomán.' (Az SZKP főtitkára, a szovjet államfő egyoldalú csapatkivonásokat jelentett be az NDK területéről, és lehetségesnek mondotta az európai kontinensen elhelyezett szovjet középhatósugarú rakéták számának csökkentését, ha a NATO nem helyez el újabb, ilyen jellegű fegyvereket földrészünkön.) A szűkszavú hivatalos jelentésekből, valamint a bővebb kiszivárogtatásokból kitűnt, hogy jóllehet a hágai ülés nem volt mentes a heves, belső vitáktól — határozott nézeteltérés mutatkozott például az amerikai és a holland hadügyminiszter között —, végül is 572 rakéta nyugat-európai elhelyezését javasolta. (Az „Eurorakéták” között 108 Pershing—2 típusú és 464 cir- kálórakéta le'nne amerikai fegyverek, főként brit, olasz, belga, holland és NSZK területen.) Nyilván a szovjet indítványok jelentős visszhangja és a nyugat-európai tömeg- tüntetések késztették arra a minisztereket, hogy „kiegészítésképpen” fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat javasoljanak Moszkvával. A NATO tehát látszólag minden kívánalomnak eleget tesz: korszerűsít is, tárgyal is. Perdöntő azonban a sorrend: ha végrehajtják a kilátásba helyezett „modernizálást”, az új fegyverekkel minőségileg új helyzet állhat elő kontinensünkön, ami óhatatlanul a fegyverkezési verseny újabb szakaszát indíthatja el. Az egyensúly természetesen helyre fog állni, de a korábbinál magasabb, é rigid: költségesebb és nagyobb veszélyeket rejtő szinten. Ilyen körülmények között legalábbis képmutatás fegyverkorlátozási tárgyalásokat indítványozni, miközben eldöntött tényekkel már kész helyzetet teremtettek. Mennyivel egyszerűbb és ésszerűbb lenne, a szovjet terv elgondolásai szerint, megelőzni az újabb .szakaszt. A szombati Pravda cikke is arra figyelmeztetett: le kell ülni tárgyalni, mielőtt még magasabb sebességfokozatra kapcsolnak a rakétaver- senybeh. A Hágától Brüsszelig szervezett tüntetések, a máshonnan is hangzó józanabb állásfoglalások is arra utalnak, hogy a nyugati közvéleményben erősödik a realitások jobb felismerése. Mindenesetre nem kevéssé mozgalmas időszak várható a NATO-tanácsülés- ig- „ Lord Carringtön, brit külügyminiszter több ultimátummal próbálta megtörni a hazafias frontot, de az határozottan visszautasította ezt a módszert, végül a kaundai, zafnbiai elnök közvetített. Így jött létre az a megállapodás, hogy paritásos bizottság készíti elő, négy hónap alatt á választásokat. Hátravan még egy nehéz kérdés, miként történjék az életbe lépő tűzszünet ellenőrzése. Most erről folyik a vita, s ha ez is megoldódik, talán eggyel csökkenhet majd a világ válsággócainak száma. Hogyan alakul az amerikai —iráni viszony? Mi a jelentősége a londoni Zimbabwc-megállapodás- nak? A névváltoztatás szükségességét ma már senki sem vitatja: a brit imperializmus jellegzetes alakjáról, Cecil Rhodesről elnevezett Rhodesia nemsokára Zimbabwe lesz, megörökítve egy ősi afrikai kultúra szülőhelyét. A fekete többségi uralmat is általánosan elismerik, hozzátéve, hogy biztosítják majd a hat és fél milliós ország negyedmilliós fehér kisebbségének megfelelő jogait is. Az általános egyetértés ellenére mégis kudarc fenyegette a formálisan még ma is brit gyarmati terület jövőjéről, szeptember eleje óta tárgyaló londoni konferenciát A viták lényege a hogyan körül bontakozott ki: miként lehet biztosítani a fekete többség akaratának valódi érvényesülését, az igazi függetlenséget? A brit konzervatívok ugyanis ki akarták rekeszteni a rendezés tényleges folyamatából a hazafias frontot, s a választások előkészítésével a dél-afrikai fajüldözőkkel együttműködő Muzorewa-csoportot kívánták megbízni. Ráadásul rendkívül rövid, időt szántak az átmeneti szakaszra, pedig olyan problémákat kell megoldani, mint egymillió menekült hazatelepítése, akik éppen a jelenlegi Salisbury vezetők elől távoztak. Felidézhetjük azonban azt a tényt is, hogy Mu- zórewáék egyszer már szerveztek az idén „szavazást”, s akkor helyenként a jogosultak 108 százaléka adta le voksát, olyan mértékű csalásokra került sor. Az amerikai—iráni viszony minden eddiginél jobban kiéleződött a héten. Nem volt nap, hogy ne érkezett volna hír újabb fejleményekről. Carter bejelentette az iráni olaj- vásárlások leállítását, mire Teherán közölte, hogy már előbb szállítási tilalmat rendelt el, sőt a többi olajtermelők szolidaritását kérte,. Irán visszavonta sok milliárd dolláros amerikai bankbetétjeit, de Washington addigra már zárolta az összegeket. Tüntetések, kiutasítások, idegháború' dúl, s közben változatlanul nem történt lényeges fejlemény az elfoglalt teheráni USA-nagykövetség túszainak ügyében. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy Khomeini váratlanul betegszabadságra ment, ami nyilván lassítja az iráni döntéshozatalt. Nem hivatalos konzultációk folytak. A Biztonsági Tanácsban is, a jelek szerint a BT-tagok egyelőre nem tartották helyénvalónak az iráni kívánság teljesítését, a formális ülésezést. Egy területen kívüli diplomáciai misszió elfoglalása és túszok ejtése nem célravezető módszer, és semmivel sem indokolható. Ugyanakkor a feszültségkeltés első lépése feltétlenül Washingtonijain történt, amikor provokatív módon beutazási engedélyt adtak a sahnak. Egyelőre nehéz a krízis végét látni. Kérdése vajon a teheráni tüntetők meg- elégszenek-e a volt uralkodó csendes távozásával, a hét végén ugyanis már szaporodtak a gyógyulásáról és „szállíthatóságáról” szóló hírek. A' túszok remélhető kiszabadulása azonban csak így is a jéghegy csúcsai lehet, a két ország viszonyában felhalmozódott csődtömeg eltávolításával nem lesz könnyű megbirkózni. Réti Ervin Az első magyar felelős kormány tagja 175 éve született Klauzál Gábor NÓGRÁD - 1979. november 18., vasárnap Régi keletű felismerés, hogy bizonyos történelmi korszakokban mintha megszaporodnának a jelentős egyéniségek, az események kulcsszerepet játszó figurái. Ilyenkor a társadalmi fejlődés felhalmozódott problémái között megjelennek azok a személyek, akik képesek megoldani az aktuális, politikai, kulturális, tudományos, művészeti feladatokat. Az újabb kori magyar történelemben ilyen korszak volt a reformkor, amikor a polgári átalakulás érdekei egy Széchenyit, egy Kossuthot, egy Deákot, egy Wesselényit növesztettek ki többek között a nemzetből; az irodalomban a Kisfaludyak, Vörösmarty, Bajza, Arany és Petőfi jelentkezett, a művészetben Ferenczy, Pollák Mihály, Markó Károly és mások alkottak. Ennek az időszaknak volt az elsők között sem utolsó szereplője Klauzál Gábor is. A korban egyáltalán politikai szerephez juthatott középnemes tipikus pályája az övé. Jogi vizsgálatok után megyei aljegyző Csongrád- ban (a megyéhez mindig hű maradt), majd ülnök, táblabíró, s végül országgyűlési követ, a liberális követelések nagyhatású vezéregyénisége. Az 1839—40-es diétán, második követi jelentkezésekor, már a Deák vezette szabadelvűek helyettes vezére, aki az örökváltság kimondásában döntő érdemeket szerzett. Vezérszónokként a cenzúra ellen, Wesselényi, Kossuth és az ifjak elítélése ellen szónokolt, ugyanakkor a családjára egyébként is jellemző élénk közgazdasági érdeklődésével a kibontkko- zó kapitalista gazdálkodást segítő váltótörvény, kereskedelmi törvény és részvény- társasági cikkelyek elfogadtatásában is hatásosan közreműködött. Az 1843—44. országgyűlésen — Deák távollétében. de végig szellemi irányítása alatt —, az ellenzék elismert vezére. Fellépései a magyar nyelv érdekében, a zsidó egyenjogúságért, az önálló kereskedelmi és ipari fejlődés kibontakoztatásáért hozzájárulnak, hogy 1848-ban ő legyen az első felelős magyar minisztérium tagjaként az átalakulás egyik irányítója. Nem volt forradalmár. Elvei és egész habitusa a békés megoldások, a fokozatos reformok, a jogi biztosítékok országgyűlési-legális kiharcolására utasították. Március 15-e körül mint a közcsendi bizottmány tagja és országos királyi biztos, a népmozgalmak leszerelésére, lecsende- sítésére kapott feladatot, és ezt a feladatot legjobb tudása szerint el is végezte. Ugyanakkor egyre kevésbé tudta követni az események alakulását, a kibontakozó forradalmat és szabadságharcot. Békepártiságával nem fért össze az 1848. szeptemberi radikális fordulat, íj<y a Batthyány-kormány több tagjával együtt ő is lemondott, és birtokára vonult vissza. Ám, rövid miniszteri ténykedése idején is fontos kezdeményeket tett hivatala megszervezése, statisztikai hivatal létesítése, a fegyver- gyártás beindítása és az önálló vámterület létrehozásáért. Még fellépett a kibontakozást kereső 1861-és ország- gyűlésen a mérsékeltebb, úgynevezett felirati párt egyik vezetőjeként, de a helyeselt deáki művet, a ki* egyezést már nem élhette meg: 1866-ban meghalt.
