Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
Bevetésre váró hóekék Előkészületek helységeink téli útkarbantartására Meddig Jutottak? Miben segített és segít a Magyar Közgazdasági Társarág Nógrád megyei Szervezete? Interjú dr. Lonsták Lászlóval A közgazdászoknak fontos szerepük van abban, hogy szocialista gazdaságunk minden esetben megtalálja és sikerrel alkalmazza azokat a módszereket, amelyek hozzájárulnak megyénk mindenoldalú fejlődésének megalapozottságához, folyamatosságához, a gazdálkodás eredményeinek rendszeres javításához. Az előbbieket figyelembe véve foglalkozott a megyei pártbizottság mellett működő gazdasági és szövetkezetpolitikai munkabizottság, a Magyar Közgazdasági Társaság Nógrád megyei Szervezetének eddigi munkájával. Ebből az alkalomból kerestük fel dr. Lonsták Lászlót, a Magyar Közgazdasági Társaság Nógrád megyei Szervezetének titkárát, és megkértük, hogy válaszoljon kérdéseinkre. Egy híján ezer kilométer út tartozik megyénkben a tanácsok 'elügyel ete alá. Ezen belül jelentősek a földutak, így a téli útkarbantartó műveletek csak néhány száz kilométeren végzendők el. Az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás végett főként a tömegközlekedési útvonalakra fordítják a figyelmet az illetékesek. Mint a tapasztalatok mutatják: ha a két városban nincs gond télen az utakkal, akkor jószerivel az egész megye tanácsi kezelésű útjai mentesek a jég és hó miatt adódó közlekedési bonyodalmaktól. Ezért az úttisztításra irányuló erőfeszítések leginkább a városokban összpontosulnak. Salgótarjánban nem kevesebb, mint hatvannyolc kilométerre nyúlik a hideg évszakban összesen megtisztítandó útvonal hossza. Ennek gondozására — az evvel megbízott városgazdálkodási üzemnek — öt hóeke, négy szórókocsi, egy hófölra- kodó gép és három teherkocsi áll rendelkezésre. Ez utóbbi járművek állományát — a szükséghez igazodván —, bérelt kocsikkal egészítik ki. Ha a helyzet megkívánja: összesen ötvenegy főt mozgósíthatnak az illetékes irányítók a városi utak mihamarabb történő megtisztítására. A csúszós felületek gyors járhatóvá tételére jelenleg háromszáztíz mázsa só, hatvan köbméter salak és százhúsz köbméter vegyes csúszásgátló anyag — só, fűrészpor és salak elegye — halmozódik a megyeszékhely erre rendszeresített tárolóiban. Sóból még tizenkét vagonnyit rendeltek Tarjánba. Nógrád központjában egyébként — az eddigi tapasztalatok szerint — a Schuyer Ferenc út és a Ke’ merovo-telep környéke okoz veszélyt a járművel közlekedőknek. Ezt a veszélyt úgy próbálják csökkenteni, hogy havazás, jegesedés alkalmával az említett területeket elsőként csúszásmentesítik a hóekék vagy a szórókócsik. Balassagyarmaton harminchét kilométer út vár a télen megtisztításra. E föladathoz három önjáró- és négy fölszerelhető hóeke, hat bérelt teherkocsi, egy sószóró és két! szóróanyagszállító kiskocsi a gépállomány. Ennek kezelésére, illetőleg kiegészítés gyanánt negyven ember áll rendelkezésre. A téli hó- és jégeltakarítás költségeként hétszázezer forintot terveztek a gyarmatiak. Ebből fedezik többek közt a korábbi gyakorlat szerint szükséges szóróanyag-mennyiség árát is. A nagyközségek közül Nagybátonyban meglehetősen sokat áldoznak a hideg hónapokbeli útkarbantartásra: kétszázezer forintot. Ugyanekkor Pásztón száz-. Kisterenyén hetvenezer forint az előirányzott összeg. A különbségnek az az oka, hogy a bátonyiak teszik rendbe a szorospataki bányához vezető utat is, amelyen fontos munkásszállítás bonyolódik le télen, .nyáron egyaránt. Minden városi és falusi utca rendbehozatalára természetesen nem futja a megszabott keretből. A kevésbé forgalmas területek közlekedésre alkalmassá tétele a környékbeliekre vár. A hó* talanítás vagy jégtelenítés azonban természetesen nem veszi elejét teljesen a balesetveszélynek. A közlekedők fokozott óvatossága tehát a városi és falusi utakon, utcákban is nélkülözhetetlen lesz a bajok elkerüléséhez. 1 — Több mint egy évtizede, hogy megalakult megyénkben az említett társaság Nógrád megyei szervezete. Az akkor elhatározott célok egyesekben talán már elhomályosultak. Arra kérem, elevenítse fel a kezdő lépéseket meghatározó elképzeléseiket! — Célul tűztük a megyében élő és dolgozó közgazdászok összefogását, ' tevékenységük olyan értelmű irányítását, hogy elősegítsük a megyei párt- és állami vezetés céljainak megvalósítását. Mozgósítani kívántuk a szellemi kapacitást a legfontosabb gazdaságpolitikai feladatok megoldására. Megígértük, hogy támogatást nyújtunk a szakmai ismeretek bővítéséhez, lehetőséget teremtünk a közgazdaságtudomány legújabb elméleti és gyakorlati eredményeinek megismertetésére. — Ön szerint, melyek azok a területek, ahol sikereket értek el? — Megyei szervezetünk az alakulástól kezdve a mai napig jelentős változáson ment keresztül. Szervezetileg megerősödött, tartalmilag javulta munkája. Taglétszámunk a kezdeti 75 alapító tagról több mint 200-ra növekedett. Ezenkívül 12 intézmény és vállalat jogi tagja szervezetünknek. Az egyéni tagok számát is megfelelőnek tartom, úgy érzem összefogjuk a szakemberek többségét. Jelentős lépés volt életünkben az 1973- ban létrehozott fiatal közgazdászok megyei bizottsága, amelynek feladata a fiatal korosztály igényeinek megfelelő sajátos programok szervezése, a fiatal szakemberek munkahelyi beilleszkedésének segítése. Az előbbiekkel egyidőben több irányú kezdeményézést indítottunk útjára. Ezek jótékonyan pezsdítették szervezeti életünket. • Évente általában 16—18 előadást tartunk. A témák kiválasztásánál figyelembe vettük és vesszük a tagság igényét, továbbá, hogy az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről a szakma legjobb ismerőitől kapjunk tájékoztatást. Az első évek gyakorlatától eltérően a rendezvények többségét nem össztársasági szinten tartottuk meg, han'em egy-egy rendezvényre csak a témában érdekelteket hívtuk meg. Az ilyen összejövetelek alkalmasak voltak arra, hogy a résztvevők kifejthessék véleményüket, alkotó vita bontakozhasson ki. Kiemelkedő tevékenységünk közé soroljuk az évenként szervezett és ma már hagyományosnak tekinthető közgazdasági napok eseménysorozatát, melynek során mindig a legaktuálisabb közgazdasági kérdéseket tárgyaljuk meg országos előadók és helyi korreferensek közreműködésével. A továbbképzés szempontjából jelentősnek tartjuk, hogy a budapesti szakosztályok rendszeresen meghívnak rendezvényeikre. Gondot fordítunk arra, hogy az évenként sorra kerülő köz- gazdásZ-vándorgyűlésen megyénkből minél többen vegyenek részt. Szerepet vállaltunk a korszerű számítástechnikai módszerek elméleti és gyakorlati megismertetésében, illetve bevezetésében. — Miként alakult a kapcsolatuk a többi tudományos egyesülettel? — Állandó és rendszeres kapcsolatunk van a TIT köz- gazdasági szakosztályával, az SZVT-vel és az MTESZ-szel. Közös rendezvényeket tartottunk a KSH-val, az MSZMP Oktatási Igazgatóságával és a TESZÖV-vel. Az SZVT-vel, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatával együttműködve ez 'évben első alkalommal megszerveztük az első számviteli nyári akadémiát. Rendszeres kapcsolatunk van a budapesti szakosztályokkal, a szomszédos megyék szervezeteivel. Együttműködési megállapodást kötöttünk a matematikai közgazda- sági szakosztállyal. — Elképzeléseik közül sikerült mindent megvalósítaniuk? — Ezt nem állíthatóid. A különböző tudományos szervek megyei képviselőivel még nem sikerült átfogni, összehangolni egész tevékenységünket, jól • megosztani a feladatokat. Érdeklődés hiánya miatt nem írtunk ki pályázatokat. Többszöri kezdeményezés Után sem sikerült felvenni a kapcsolatot a Csehszlovákiai Közgazdasági Társaság besztercebányai területi szervezetével. Csak néhány esetben valósult meg az a tervünk, hogy Salgótarjánon kívül a megye más helységeiben is szervezzünk előadásokat. A kezdetben létrehozott szakosztályi forma nem vált be. Helyette a területi egységek kialakításán munkálkodunk. Nem tudtunk még teljes mértékben megfelelni azoknak a feladatoknak, amit az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága 1976. június 15-i határozatában a gazdaságpolitikai propaganda, agitáció és tájékoztatás feladatairól számunkra megfogalmazott. Mindezeket figyelembe véve azt mondhatom, hogy szervezetünk tevékenysége az elmúlt években kielégítő volt. Néhány esetben a tagság aktivitásának hiánya akadályozta az eredményesebb munkát. ^ — Végül arra kérem, foglalja össze azokat a főbb feladatokat, amelyeknek el- • végzésével tovább emelkedik a társaság munkájának színvonala. — Az előbbieket természetesen a feladatokhoz sorolom. Ezenkívül mozgósítjuk a tagságot a mostani ötéves terv befejezésének, a hatodik ötéves terv előkészítésének feladataira, majd a születendő kongresszusi határozatok megismertetésére és végrehajtására. Ügyelünk arra, hogy előadásaink még jobban kapcsolódjanak a megye sajátos gazdasági szerkezetéhez, erőteljesen segítsék a rendszerszemléletben való gondolkodást és cselekvést. Tovább erősítjük szervezetünket. Tevékenységünkbe bevonjuk azokat, akik eddig még nem vettek részt munkánkban. Megszervezzük a tematikus továbbképzést, összefogva a főiskolával, figyelembe véve a gyárak ez irányú igényeit. Az eddiginél jobb kapcsolatot teremtünk a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsával, s az eddiginél jobban hasznosítjuk más megyék legjobb tapasztalatait — fejezte be nyilatkozatát dr. Lonsták László. (venesz) (molnár) A Budapesti Közlekedési Vállalatnak különböző villanymotorok tekercselését és javítását végzik a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemeben. Márton Ottó — képünkön — HÉV-forgórcsz tekercseléséhez készül. (bábéi) Hiiiiiiiiiiiiiminiiiiii .................................................................................................................................................................................................................................................................................................................. E g y finom füttyből megértik egymást. A? történt, hogy Bogár' nyuszival, belefeledkezve a beszélgetésbe, igencsak eltöltöt- tük az időt a pártbizottság egyik csendes zugában. A taggyűlésre készülődésről beszéltünk. Ilyen beszélgetéskor észrevétlen megy az idő. Különösen, ha olyan jó a partner, mint Bogár Gyula. Mindenről, ami körülötte történik pontos képet tud rajzolni. Ahogyan elvárják egy párttitkártól. A kohászati üzemek hengerműjének a párt- alapszervezete élén pedig ő áll. Szőke, sima arcú, még az élete első felét járó ember, de igen sok tapasztalattal maga mögött. Innen eredhet, hogy a gondolatait tisztán tolmácsolja. A hengermű minden gondját ismeri. És halkan, tekintetét szemüvege mögé rejtve, a dolgok eredetétől vezeti le az eseményeket. Tisztában van azzal, hogy mit jelent számukra, amikor nem kapnak alapanyagot. Ismeri a hengermű közel háromszázötven emberének gondolkodását, akár örülnek, akár zúgolódnak. Ott él minden porcikájával a gépektől lüktető csarnokokban. Ismeri a piacok kereslet és kínálat törvényét. Tisztában van azzal hogy nincs nyugalom egy- percre sem a munkáséletben, mert ha van anyag, akkor a Taggyűlés előtt A gép gyengélkedhet, ha folyamatos a termelés, akkor a szállítás okoz gondot és így tovább. De aztán megfogalmazza a törvényüket. — Azért vagyunk, hogy a dolgokat rendbe tegyük... Azt mondta, hogy ezt várják az alapszervezet tagjai, a pártonkívüliek. Ez az igénye az emberekkel szemben a hengermű vezetőségének, a gyárrészleg vezetőjének Kraj- csi Józsefnek, de önmagával szembeni kötelességnek is ezt tartja. — Olyan valódi együttes erőfeszítéssel végezzük a munkát. Ügy az igazi... — tette még hozzá nyomatékül. Egyszóval elhúzódott a beszélgetés. A délelőtti műszak már régen kitódult a főkapun. A portás is a radiátornak dűlve pihent, már csak unott pillantásra méltatva azokat, akik késve mentek a főépületből kifelé. A fütty a gyárkapu előtt alig néhány méterre állította meg Bogár Gyulát. Lassított, de nem fordult vissza, csak megjegyezte: — Ez meg Lamos Pali... Ezután állott meg és fordult hengermű titkára vissza. Valóban Lamos iparkodott a párttitkár után. Q lett az üzemvezető. Korábban Bogár Gyula elődje, a hengermű párttitkára volt. Bogárnak a szemében volt az iránta való tisztelet. Lamos Palinak pedig az öröm a tanítvány iránt. Lamos akkor szólt, amikor látta, hogy Bogár az óráját nézte. — Lerobbant az egyik súlyponti gép... így nevezik ők a legfontosabb szerepet betöltő gépeket. Folytatták az utat, de szótlan és gondolataik találkozva ott járt bent a hengerműben, ahol a szerelők birkóztak a gépekkel. Mire gondolhatnának? Odatartoznak ők maradéktalan a gyárhoz. Bogár Gyula mondta is ezt, amikor mesélte, hogy Ka- rancsalján az „Üj fontoson” van a házuk. Felesége és kisleánya, Agnes él ott. A hajnali órákban indul a munkába és este amikor hazatér: — Most nem lehet másképpen csinálni... Ezt tanulta az első elődtől, Lukács Bélától, Lamos Palitól, ez vált meggyőződésévé, idegrendszerének diktálójává. Erre gondolt és ezt saját mentségére, nehogy különös embernek tekintse őt valaki is. Mert ő ilyennek ismerte meg az életet otthon a korán elhunyt apja mellett. De erre tanította őt Kristóf József, Andó László, a mozgalom emberei, Farkas Ferenc, a sokat látott apósa, és amikor a gyári közösségbe került, a munkások. — Én ilyen vagyok, ilyen tudok lenni... — kergetőztek gondolatai. Megint a súlyponti gép! Pedig ha azok közül valamelyik is lerobban, akkor baj van. Na de majd a szerelők. Újból és újból átgondolta a hengermű életét. Most jó a piaci helyzetük, keresik az árujukat. Tartani kell a színvonalat. Krajcsi József, a hengermű vezetője is várja a párttagoktól, hogy az élen járjanak a munkában. Még csak néhány napja múlott, hogy lezajlottak a pártcsoport- beszélgetések. A munka került a középpontba. Így is akarták. Megmondta a párttitkár, hogy nem lehet a munkától elvonatkoztatottan végezni a pártmunkát. Ott erősítették meg, hogy gondosan dolgozzanak és jó minőséget nyújtsanak. — Ez a piaci érdekünk. Csakis így tarthatjuk meg a vevőinket... És elindultak a párttagok a pártónkívüliekkel megbeszélni a dolgokat. De a munkában is példát mutatni. Nem mindnek sikerült ez sem. És akkor nem volt kivétel, mert ha a párttag nem végezte jól el a munkát, akkor ő sem kapott prémiumot: — Viktor is, hogy megharagudott! De végül is belátta, nincs igaza és hozzálátott kifogástalanul dolgozni... Jók voltak a pártcsoporti gondolatcserék. A hengerműben is megnyugodott a hangulat és már nemcsak másokra hárítják a felelősséget, ha a minőséggel bajlódnak. Igaz, hogy a kapott alapanyag sem mindig jó. Dehát mindenki birkózzon, hogy helyreállítsák a minőséget saját, területükön. Kint a DÉXI- ON-osok is hajtanak rendesen. Bizonyítja ezt, hogy nincs különösebb gond a termelésükkel, sem a minőséggel. — Igen, a hengermű így együtt hengermű... Amikor Lamos mellett lépkedve újból és újból átgondolta a hengermű életét Bogár Gyula, az alapszervezet titkára, arra döbbent, hogy megnyugvásra semmi okuk nem lehet. Hiszen naponta produkál az élet, meglepetéseket. És mindig készenlétben kell lenni. Gondolatait hangos szóba váltotta: > — A szerelők holnapra elkészülnek? — Biztosan hiszen nekik is érdekük... M indketten tudták ezt, mégis, beszéltek róla. Bogár Gyula pedig arra gondolt, hogy másnap mit tesznek a szállítás meggyorsítására. Tele a raktár áruval, várják a megrendelők. Erről is számot kell adni a legközelebbi párttaggyűlésen. Lamos- ra nézett. Gondokat látott az arcán. Fel kellene őt vidítani. Egy pohár ital. most jólesne. Egymásra néztek. A jókedv (azért mindig útitársuk, és ilyenkor látszik a munkában sem lehet akadály élőt. tűk. Befordultak a le, .közelebbi utcába. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1979. november 18., vasárnap 3 V 1
