Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

Segítséged várnak a fejlődő országok fidel Castro beszéde az tlMSZ-bea Fidel Castro kubai államfő pénteken, magyar idő sze­rint a délutáni órákban óriási érdeklődés közepette érkezett meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházába. A vendéget a bejáratnál, az államfőnek kijáró külsőségek kö­zött Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára üdvözölte, majd a két politikus tanácskozást folytatott. Fidel Castro ezt követően Salim Ahmed Salim tanzániai nagykövettel, az idei ülésszak elnökével találkozott, ezt követően került sor beszédére a közgyűlés általános politikai vitájában. A kubai államfő New York-i látogatása az érdeklődés előterében áll az Egyesült Államokban. A sajtp, amelynek többsége korántsem rokonszenvezik a szocialista Kubával és annak vezetőjével, ennek ellenére nagy nyilvánosságot ad a látogatásnak. A kubai vezető politikai súlyát tovább növeli^ hogy — a havannai csúcstalálkozót követően az el nem kötelezett országok képviseletében is beszélt az ENSZ- ben. Jóllehet az amerikai kormány képviselői hír szerint nem terveznek hivatalos találkozót a kubai államfővel, a törvényhozásban befolyásos erők készülnek az újabb köz­vetlen eszmecserére Castróval. Egyes törvényhozók washing­toni látogatásra hívták meg, de valószínűbb, hogy a kubai államtanács elnöke hétfőig New Yorkban marad és ott ta­lálkozik az amerikai kongresszus tagjaival. A kubai állam- és kormány- nek a fenyegetések, s hogyan fő a világszervezet küldöttei kell azok ellen harcolniok”. nagy, többségének tapsától ki* Emlékeztetett a havannai nyi- sérve lépett a szónoki emel- latkozatra: a mozgalom har- vényre, s a delegátusok feláll- col az imperializmus, a gyar- va köszöntötték Fidel Castrót. matosítás és az újgyarmatosí- A kubai vezető az el nfem tás, a faji megkülönböztetés kötelezett államok mozgal- ellen (beleértve af cionizmust), mának elnökeként mondott elutasítja az agressziót, a be- másfél órás beszédet a zsúfolá- avatkozást, a hegemonizmust sig telt közgyűlési teremben, csakúgy, mint a nagyhatalmi Részletesen ismertette a ha- és tömbpolitikát. — Vélemé- vannai csúcstalálkozó döntése- nyünk szerint — mondotta — it, az el nem kötelezett (az a közel-keleti probléma lénye- ENSZ-tagállamok nagy többsé- ge a palesztin kérdés. A pa- gét kitevő) országok állás- lesztin népnek jogot kell kap- pontját a világpolitikai és a nia az önrendelkezésre, füg- nemzetközi gazdasági kapcso- getlen állam alapítására — latok kérdéseiben. Fidel Cast- összhangban az ENSZ közgyű- ro beszédét (akárcsak a csúcs- lésének határozatával. A találkozó határozatait) határo- havannai találkozó — a té- zott imperialistaellenes állás- nyék elemzése alapján — nem foglalás jellemezte. mehetett el szó nélkül amel­A beszédet ismételten szaki- lett sem, hogy az Egyesült Ál- totta meg a hallgatóság tapsa, lamok — Izraellel szövetkez- Fidel Castro az ENBZ-köz- ve — a cionista célokat szol­gyűlés általános politikai vl- gáló részmegoldásokat támo- tájában elhangzott beszédét az gat. el nem kötelezett országok A találkozó elítélte Washing- mozgalma határozatainak, kö- ton szerepét, amely biztosítja vetéléseinek szentelte. Han- Izraelnek agressziójának gyü- goztatta, hogy a mozgalom a mölcseit, akadályozza az igaz­világpolitika független té- ságos, átfogó rendezést, s elítél- nyezője, amelynek. álláspontja te a Camp David-i megálla- szerint a békés egymás mellett podásokat,- azt a tényt, hogy élést kell a nemzetközi kapcso- az egyiptomi vezetés cserben- latok alapjává tenni. hagyta az arab ügyet, hogy Utalva arra, hogy „nincs cinkossá vált az arab területek szándékában Kubáról beszél- folytatódó izraeli megszállásá- ni, visszautasítani a támadá- ban. sokat, amelyek országát az el­múlt évtizedekben a közgyű­lésben érték” s nem óhajtja „saját otthonában bántani az Nagy taps fogadta a szónok szavait, amikor arról szólt: az el nem kötelezettek szolidári­sak a Puerto Rico-i népnek az erős szomszédot”, Fidel Castro amerikai kormánnyal szemben így folytatta: az önrendelkezésért, a függet­„Az el nem kötelezettek pon- lenségért vívott harcával, s tosan tudják, hogy kik törté- emlékeztetett a latin-amerikai nelmi ellenségeik, honnan jön- felszabadítósi mozgalmak új sikereire Nicaraguában, Gre- nadában és másutt. Kuba értékeli a mozgalom állásfoglalását, amellyel elítél­te a Kuba elleni ellenséges amerikai akciókat, Washing­ton nyomását, fenyegetéseit — hangoztatta. — A havannai ta­lálkozó támogatta a kubai nép jogát saját társadalmi, politi­kai rendszeréhez, jogát ahhoz a területhez is, amelyet jelen­leg a guantanamoi .amerikai támaszpont foglal el — mu­tatott rá. Castro beszédének nagyobb részét a fejlődő világ mind súlyosabb gazdasági, pénzügyi problémáinak szentelte. A hiányosan táplált milliók száma nem csökken, hanem növekszik, nem sikerül emel­ni az élelmiszerek termelését. Sok fejlődő ország súlyosbodó szegénységével szemben a fej­lett tőkésországok ma a világ ipari termelésének több mint 85 százalékát használják fel, a teljes ipari kivitel több mint 83 százalékát ellenőrzik. Az export1 26 százaléka a fejlődő országoknak a tőkések által ellenőrzött piacaira irányul. A „fogyasztói társadalom” ele­meivel így megfertőzik a fej­lődő világot is, súlyosbítva ez­zel annak állandó struktürá- lis válságát. A tőkés nemzetközi gazdasá­gi rendszer válsága nemcsak konjunkturális. Súlyosbítja e válságot, hogy a fejlett tőkés­országok vonakodnak az erő­teljes inflációellenes intézke­désektől és képtelenek úrrá lenni a munkanélküliségen, a válság mélyén rejlő gazdaság- szerkezeti hiányosságokon. A válság egyik oka a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban ma meglevő egyenlőtlenség — hangoztatta Castro. Castro síkraszállt a fegy­verkezési verseny megszünte­téséért, és egyenlő gazdasági kapcsolatokat sürgetett a fej­lett és fejlődő országok kö­zött. A fejlődőit által vásárolt feldolgozott ipari termékek ára szüntelenül emelkedik, míg exportált nyersanyagaik ára nem változik, ingadozik és sújtják őket kereskedelmi megkülönböztetések is. To­vább nehezíti a fejlődők hely­zetét az állandósult tőkés pénzügyi válság. A kubai kormányfő élesen bírálta a nemzetközi monopó­liumokat, azt, hogy például óriási többlethaszonra tettek szert az energiaválságban. „A monopóliumok előbb elrabol­ták és felelőtlenül pazarolták a fejlődő országok olcsó ener­giakincseit, majd kizsákmá­nyolták mind a termelőket, mind a fogyasztókat. Végül — meghamisítva az adatokat — a jelenlegi helyzetért az olajex­portáló fejlődő országokra akarják hárítani a felelőssé­get.” Castro e vonatkozásban emlékeztetett a havannai ja­vaslatra — segítsék az olaj­termelők szegényebb, el nem kötelezett társaikat, bár a fő felelősség a nagy nemzetközi olajtársaságokat terheli. „Tarthatatlan az a helyzet, hogy a fejlődők külföldi adós­ságai elérték a 335 milliárd dollárt, s csak a kamatokra évi 40 milliárdot kell fizetni­ük — teljes kivitelük több mint 20 százalékát” — mondta Castro, és nyomatékosan sür­gette: a fejlett országoknak eddig folyósított hitelek, fej­lesztési segélyek mellett to­vábbi, legalább 300 milliárd dollár értékben kell segíteni­ük a fejlődő országokat. Térí­tésmentes segélyekre és hosZ- szú lejáratú, alacsony kama­tú hitelekre van szükség — hangoztatta. Fidel Castro beszédét több­ször is félbeszakította a hall­gatóság tapsa. A beszéd befe­jezésekor hosszú ünneplésben részesítették a küldöttek — fő­ként a harmadik világ képvi­selői — a kubai vezetőt, az el nem kötelezett országok moz­galmának elnökét. (MTI) Párizs pártfogolja Három napon át Párizs vendége volt Ramalho Eanes portugál államfő. Lisszabon és a Szajna-parti metropolis kö' zött tulajdonképpen zavartalan, hagyományosan jó a kap­csolat. Portugáliában mégis nagy várakozással tekintettek Giscard és Eanes eszmecseréi elé. Mégpedig okkal. Lisszabon ugyanis elsősorban a fran­ciáktól várt támogatást közös piaci felvételéhez. Reménye­ikben nem is csalatkoztak. Párizs ugyanis — ellentétben a Brüsszelben már jóváhagyott elképzelésekkel — szeretné, ha a portugál és a spanyol felvételi kérelmet külön kezel­nék. Ebben az esetben védencük már 1981-ben birtokolhat­ná az aláírt csatlakozási szerződést, a következő évben a „kilencek” parlamentjei ratifikálhatnák az okmányt, s 1983- ban Portugália elnyerhetné teljes jogú tagságát. A súlyos gazdasági bajokkal birkózó Lisszabon számá­ra az egy év nyereség hatalmas jelentőségű lenne. Az ere­deti tervek értelmében csak 1984-ben, Spanyolországgal együtt kerülne sor a belépésre. Franciaország támogatása mindenekelőtt egyéni érdekein alapul. A spanyol mezőgaz­daság és jó néhány hispániai iparág konkurrenciát jelent a franciáknak. Portugália elmaradt gazdasági élete semmi­képpen nem veszélyezteti érdekeit, s a hagyományos barát­ságon kívül ez a körülmény is hozzájárult Giscard elnök! nagylelkű segítőkészségéhez. Persze, nemcsak a Közös Piac, hanem más kérdések is terítékre kerültek a csúcstalálkozón. Közismert, hogy a Te. jo partján nyomasztó gondok forrása a munkanélküliség. Megközelítően egymillió portugál vendégmunkás dolgozik! Franciaországban. Ha netán tömegesen hazatérnének, a por­tugál munkaerőpiacon az eddiginél is élesebb feszültség tá­madna. Eanes a hírek szerint biztosítékokat kért — és kapott — arra nézve, hogy a francia üzemekben nem eresztik szélnek a portugál iflunkavállalókat. Hasonló okokból a szokásos protokolláris formaságokat nélkülözte Eanes elnök látogatása ä Renault műveknél. A cég úgy döntött: újabb üzemeket létesít Portugáliában, ami kedvezően hat az ottani munkanélküliség enyhítésére. Szó­ba kerültek a közös vállalkozások is, amelyek ugyancsak javára válhatnak a portugál gazdaságnak. Nem maradtak ki az államfők megbeszéléseiből bizo­nyos külpolitikai témák. Mindenekelőtt Párizs kedvenc tér­ségével: Afrikával összefüggésben, ahol a két hajdani gyar­matosító együttműködése a jövőben talán szorosabbá vál­hat. Az erre utaló megjegyzések nem csekély veszélyt rej­tenek magukban. Portugália eddig következetes maradt egykori gyarmataival folytatott politikájában. Franciaország újabban ismét felfedezi a maga számára Afrikát, s egyik­másik országban nem a legszerencsésebb módon juttatja kifejezésre érdekeltségét. Sajnálatos, lenne, ha a francia példa Lisszabonban követésre találna. Gyapay Dénes Leonyid Brezsnyev beszéde az NSZK sajtójában Sándor István, az MTI tu. és más bulvárlapok rikító sza- közép-hatótávolságú nukleá- dósítója jelenti: lagcímekbén az „Európát köz- ris rakéták gyártását, hanem vétlenül fenyegető katonai európai állomásoztatását is veszélyről” cikkeznek, a leg- szorgalmazni fogja. A lap tekintélyesebb Springer-lap, más helyen részletesen idézi a Die Welt gondosan hángsze- Brzezinskinek, Carter amerikai relt kampányba kezdett. Pén- elnök nemzetbiztonsági fő. teken nem kevesebb, mint öt tanácsadójának washingtoni cikkben foglalkozik az euró- beszédét, amelyben a „nyuga- pai erőegyensúly témájával”, tot fenyegető szovjet politikai „Bizalmas értesülésekre” hi- veszélyről” esik szó, és amely vatkozva adja hírül, hogy a az európai NATO-országokat szemhez tartozó lapok össze- nyugatnémet kabinet szerdai gyors cselekvésre ösztönzi a hangolt támadást intéznek ülésén már döntés is született, fegyverkezés folytatása érde- ezekben a napokban a Brezs- amely szerint az NSZK a NA- kében. nyev_beszédben foglaltak el- TG decemberi csúcsértekez- len. Miközben a Bild-Zeitung létén nemcsak az amerikai A nyugatnémet sajtót élén­ken foglalkoztatják azok a szovjet leszerelési javaslatok, amelyeket Leonyid Brezsnyev Berlinben jelentett be, de sok kommentárban a tárgyi­lagos értékelést tendenciózus beállítás helyettesíti. A jobboldali Springer-kon­Pekingben nagyszabású ün­nepségen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltá­sának 30. évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen elmon­dott önkritikus hangvételű be­széd minden hiba okát to­vábbra is a „négyek bandájá­nak” kártevésében látja. Az utóbbi időben azonban szapo­rodnak azok a jelek — tö­megtüntetések —, amelyek azt bizonyítják, hogy erősödik a maoista politikával szembeni elégedetlenség. 1 üntelesek, belső gondok Kína: Munkanélküliség és a háztáji o Az egyik tüntetés a pekingi városi forradalmi bizottság épülete előtt történt. Talán százötvenen voltak: csupa olyan ember, akit a kulturális forradalom időszakában kite­lepítettek a fővárosból és most vidékről vissza akar térni csa­ládjához, Pekingbe. A második tüntetőcsoport pár órával ké­sőbb ugyanott gyülekezett. Ezek diákok voltak, százhú- szan lehettek és az egyetemi felvételek dolgában akartak panaszt tenni, egy levelet akartak átadni Teng Hsziao- ping részére. A levélben az állt: hiába felvételiztek ered­ményesen, hely nincs. Az épü­letet őrző katonák elküldték a fiatalokat és azt mondták, ad­ják fel a levelet postán. A harmadik csoport a Csung- nanhaj-kapu előtt gyűlt össze; vasutasok tüntettek. Ennek a tüntetésnek az okát, a vasuta­sok követeléseit a Pekingben tartózkodó újságírók nem tud­ták megállapítani, mert a tün­tetőket hirtelen rendőrök vet­ték körül, majd megjelent két autóbusz és a körülbelül száz- százhúsz tüntetőt azonnal el­szállították a Csung-nanhaj- kapu környékéről, mégpedig ismeretlen helyre. rült fiatalokat sújtja. „Közü- ták — a falusi ólakban pedig lük tíz-húszmillióan »várnak a paraszt nem mert disznót megbízatásra«, ahogy Kínában hizlalni, félt a szélsőbaloldal szemérmesen mondják” — így embereinek támadásától, a © A legkülönbözőbb források — mindenekelőtt a Pekingben dolgozó nyugati újságírók — foglalkoztak az utóbbi hóna­pokban a munkanélküliség le­tagadhatatlan tényével. A té­mát érintő jelentések és cik­kek nem tudnak konkrét mun­kanélküliszámot megadni, de általában tíz- és húszmillió, közötti tömegről beszélnek. Ennyien lennének a városok­ban munka nélkül, vagy vé- ra munkát kell adni és el az AFP. A városi munkanélküliség­gel egyidőben jelentkező prob­léma, hogy a mezőgazdaság­ban még mindig fel-felbukkan egy-egy olyan nézet, amely a „kulturális forradalom” idején uralmon levő szélsőséges el­vekre emlékeztet. Még a Zsen­min Zsipaóban is fellépnek az ellen, hogy a mezőgazdaság kérdéseit újra a nagyvárosok­ból, az íróasztal mellől irá­nyítsák. A helyzet az, hogy nem csak a kulturális forra­dalom időszakának a terme­lésre fékként ható irányzata következményeit kell leküzde­ni, hanem az igen gyorsan nö­vekvő falusi lakosság számá­megbélyegzéstől. „Parasztjaink már nem félnek attól, hogy ha istállójukban néhány disz­nó van, akkor a burzsoázia soraiba kerülnek” — mondta egy kommunavezető a minap egy nyugati újságírónak. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy a Zsenmin Zsi- pao éppen a falusi munkanél­küliség kérdésének lehetséges megoldására egyszerre ajánlja a nagyüzemi sertéstenyésztés gyors fejlesztését és a parasz­ti sertéstartást... © geznének csak időszakos mun­kát, azaz a tőkésvilágban szokásos minősítés szerint „részleges munkanélküliek”. A megfigyelők — közöttük a francia AFP hírügynökség pe­kingi tudósítója — felhívják a figyelmet arra is, hogy a munkanélküliség mindenek­előtt az iskolából most kike­N — 1979. október 13., szombat kell látni őket élelmiszerrel. A Zsenmin ^sipao egy nem­rég megjelent cikkében példá­ul megállapította, hogy „Lin Piao és a négyek bandája szélSőbaldldali irányvonalá­nak zavaró hatása” csökken­tette a sertések számát, lefé­kezte az élelmiszer-termelést. Ezt úgy is ki lehc’né fejezni: a kommunákban senki nem törődött a nagyüzemi állatte­nyésztéssel, az állatokat levág­Egyre kevésbé lehet mellé­kes vagy másodrendű kérdés­iából megjelent cikkére. A közgazdász azt javasolta: a „négy korszerűsítés” jegyében folyó munkát kapcsolják ösz- sze új vállalatok, üzemek (esetleg szövetkezetek) létre­hozásával. Így a „munkaerő­túlkínálat” (szemérmes elneve­zés a munkanélküliségre) problémája is megoldható. A kínai párt központi lap­jának szeptember, végi cikke, amelyet egy Liu Csö-csen ne­vű férfiú írt alá, azt javasol­ja „vezessék be a félidős fog­lalkoztatottságot, amelynek keretében négyórás munka változik a tanulás és a pihe­nés négy órájával”. Liu Csö- csen szerint ez a munkanélkü­liség problémájának lehető legjobb,'ahogy íiása mondja „szocialista megoldása”. A szerző szerint a munkaalkal­makról az állami tervezésnek kell döntenie, és nem az ér­dekelteknek kell szakmát vá­lasztani. A cikkből kiderül, hogy a fiatalok körében és a gazdaságosságot alapvető fon­tosságúnak tartó szakemberek­nél egyre erőteljesebben bon­takozik ki a szabad szakma­vállalást sürgető irányzat. Ha gyakorlati szempontból ként kezelni a munkanélküli- nincs is különös jelentősége a ség problémáját. Nemcsak a munkanélküliség témájáról tüntetések szorítanak nyílt folyó kínai sajtóbeli vitának, szóra, hanem az is, hogy egyet mindenképpen bizonyít: akadnak, akik még ebben a Pekingben, a gazdaság irányi- kérdésben is a tegnapi néze- tó posztjain egyáltalán nem teket vallják. A Zsenmin Zsi- csak az új vonal pragmatista pao egyik legutóbbi számában cikk jelent meg a munkanél­küliség kérdéséről. Az írás tu­lajdonképpen felelet -a lap egy nemrég, közgazdászszerző tol­hívei találhatók meg, akadnak még a múltból öröklött elkép­zelések hívei közül is jó né- hányan. G. M. A Die Welt ezen a ponton a NATO-érdekek elárulásával vádolja Hans Apel nyugatné­met hadügyminisztert, aki legutóbbi washangtoni láto­gatása során kifejtette: Bonn előbb meg akar győződni a leszerelési tárgyalások > tény­leges esélyeiről, mielőtt hoz­zájárulna az amerikai rakéták bevezetéséhez. Ehhez a kampányhoz csat­lakozott a második nyugat­német televízió szovjetelle- nességéről hírhedt műsora, a ZDF-magazin is. Legújabb adásában megszólaltatta Ha­rald Wustot, a nyugatnémet hadsereg nyugalmazott fő­felügyelőjét, aki részletesen ki_ fejtette, hogy a Bundeswehr és szövetségesei Európában veszélyes hátrányba kerültek a Varsói Szerződéssel szem­ben és ezen a Szovjetunió ál­tal javasolt létszám- és fegy­verzetcsökkentés mit sem változtat. Mértéktartóbb polgári sajJ tóban viszont arra az ameri­kai kampányra hívják fel a figyelmet, amellyel Washing­ton ezekben a napokban gyors fegyverkezési döntésre akarja késztetni európai szövetsé­geseit. Rendkívül kemény for­mában figyelmeztetik Nyu. gat-Európát a szovjet közép, hatótávolságú rakétafegyve- rek jelenlétére. Brzezinski be­széde csupán egy (mégha szo­katlanul éles) megnyilatkozás az amerikai kormány körei, bői; aipetyek áttértek a nyílt meggyőzési offenzívára. „Nincs szükség hosszas talál­gatásokra ahhoz, hogy meg­leljük az amerikai nyomás okait. Leonyid Brezsnyev ber­lini beszéde ’".'ashingtmbnn felélesztette az aggodalmat, hogv az európai NATO-parL. nerek meginoghatnak”. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents