Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-12 / 239. szám

Horváth Teri előadóestje

s 4 ft i a v ö p

Nagyon sok szép emléket, felejthetetlen színészi alaki* tást őrzök, zömében filmeken. Horváth Teriről. Ezek között is a legszebb, egyben a legnyúlfarknyibb Kovács András remekművében, a Hideg napokban az újvidéki vasúti pénztárosnő. Egyetlen jelenetben van jelen: abban, amelyikben a magyar megszálló katonaság parancsára azonosítja az ismerőseit, feltehetően a környék partizánjait. Egy-két perc az egész, de Horváth Teri, mivel eredeti tehetség, ennyi idő alatt is teljeset, tökéleteset formál a szerepből, felrajzolja az asszony múltját, származását, gondolkodását, érzelmeit, kiszolgáltatottságát,- ■ vagyis mindazokat a jellemzőket, tulajdonságokat, amelyektől ez a kutyaszorítóba befogott nő élni kezd. •

Horváth Terinek a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban hétfőn megtartott előadóestjén —, mely egyébként az intézmény rangos színművészeket felsorakoztató pódiumsorozatának nyitó darabja volt — csak pillanatokra tudok szabadulni ettől a több mint egy évtizedes filmélménytől. Látszólag paradoxon: a színésznő nem hagyja, hogy elfelejtsem. Nem hagyja, mert * látom szenvedését, levegő és szavak után kapkodó igyekezetét, hogy gördülékennyé és saját maga híréhez, tehetségéhez méltóvá tegye az előadást, de percek, negyedóra múltával is mindhiába. Valahogy se- hogysem akar megszületni a tőle megszokott varázslat: üresen koppannak dobhártyáinkon a szavak, Szívünkben, agyunkban nem kél visszhang, s bántóan éles, harsány és nem is egészséges tiszta a dal. Aztán furcsálljuk. hogy mint a cigányasz- szony jóslásra csábít fel maga mellé a színpadra egy fiatalembert: ezt nem szoktuk meg előadóesteken, bár ez nem is lenne baj, sokkal inkább, hogy ez az egész jelenet a vurstliba, az esztrád- színpadra való. Vérbeli művész lévén, maga is megérzi:

nincs rendben ma este valami. Nem ülnek a máskor derűt és tapsot fakasztó poénok, a tenyerek összecsattog- tatása, udvarias, mintsem lelkes, másfél óra elteltével aztán két ízben is megkérdezi: nem untatja-e a kedves közönséget. Szerencsére ekkortájt nem, mert ugyancsak furcsa módon az óra előrehaladásával nemhogy elfáradna, hanem egyre frissebb lesz. Kezdi megtalálni igazi hangját. A Jeanne d’Arc-rész- let remeklés, mint ahogyan annak tekinthetjük a Burns-, a Puskin- és a Shakespaere- verseket is. Ezek azonban számunkra már csak vígasztalások.

Azt keresem: mi lehet az oka a mérsékelt teljesítménynek. Miért nem tudta felra- gyogtatni ez a kétségtelenül kiváló művész, aki Jászai- és érdemes díjat is kapott, tiszta, teljes fényességében tehetségét, képességét?

A környezetben, az előadás körülményeiben nem találok semmi zavarót. Legalább kétszáz-kétszázötven ember figyeli együttérző, szerető figyelemmel a színésznőt a kényelmes, az előadás számára megfelelően berendezett színpadon. Prokópiusz Imre zongoraművész, a Thália Színház zenei vezetőjének személyében kitűnő közreműködője is akadt. Jó a műsor felépítése, szerkezete is, s

hogy a kelleténél ugyan hosz- szabb, egyáltalán nem befolyásolja az építményt. A program döntő, meghatározó részét Horváth Teri remekbeszabott könyve, a Szépirodalmi Könyvkiadó által nívódíjjal jutalmazott Sárigyöp című életrajzi regényének részletei teszik ki, a többit a már említett szerzők költeményei, valamint megzenésített versek, népdalok. A választás tehát színvonalas, nem találhatunk benne kivetnivalót.

De, ha minden rendben van, akkor mégis miért a csalódás, az elégedetlenség?

Nem tagadom: nagy várakozással tekintettem az előadóest elé — ismerve a művésznőt, tudva, hogy a műsorral egyidőben ugyanezt (bár inkább ennek változatát) sugározza a rádió. Ugyanakkor nem valószínű, hogy túlságosan magasra állítottam a mércét: csupán annyira — és ez tényleg nem akármilyen magas —, amennyire Horváth Teri művészete megköveteli.

E csaknem fiaskónak (csupán azért nem állítom határozottan, mert néhány nézőnek tetszett a műsor és végül is nem sajnálta a tenyerét), kizárólag egyetlen tényezője van: Horváth Teri. Érthetetlen módon a három évtizedes művészi múlttal rendelkező színésznő indiszponált volt, nem tudott szabadon, kénye- kedvére bápni hangjával, mozdulataival, mimikájával. Mondanivalója ritkán „jött le” közénk a színpadról. A helyenkénti szövegbizonytalanságok, ritmustörések, lassúság, a mozdulatok bizonytalansága úgy sejtetik: kevés volt a fellépés előtti „tréning”. Persze, akár így történt, akár nem, a lényegen ez semmit sem változtat. A Sárigyöp című előadóest csalódást okozott. Mégsem beszélnék le senkit sem későbbi meghallgatásáról; az indisz- ponáltság múló állapot, míg a tehetség tartós, vagy örök.

S Horváth Teri ezt bizonyára még be fogja bizonyítani nekünk.

Sulyok László

Farkas András gyűjteményes kiállítása

Farkas Andrást -nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen régóta a megyében élő és alkotó művész. Harminchárom éve oktatja a művészet értésére és szere- tetére a balassagyarmati gimnazistákat, így sokaknak személyes ismerőse is. Hatvanadik születésnapja tiszteletére a salgótarjáni József Attila’ megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága rendezte meg gyűjteményes kiállítását, amely a képző- művészeti világhét kiemelkedő eseménye is volt.

A bemutatott 35 festmény, 24 akvarell, 50 rajz és 30 illusztráció teljes képet ad művészetéről, tematikai és műfaji vonatkozásban egyaránt. A 35 éves pályafutás több ezer alkotásából válogatott, s a kiállított művek hű keresztmetszetét adják a művész alko- t,»útjának. A művek tulajdonképpen egyetlen, jól körvonalazható motívumkört dolgoznak fel. Farkas András felvidéki születésű, ez itteni táj és emberek a p 'zrmekkori emlékektől kr-dve máig. mélyen gyp- í eresznek élményvilágában. A nagy világmozgások (apja „Amerikát járt” ember. ő maga részt vett a II. világháborúban) mély nyomokat hagyva ugyan, de elvonultak e világ fölött, érintetlenül hagyva táji, etnikai arculatát. Nógrád megye viszonylag sokáig szegény országrész volt, s ez zártságot is jelentett: sokéig élt itt a népviselet.

a hagyományos gazdálkodási mód. A hirtelen iparosítás, a gyors fejlődés egyik percről a másikra változtatta meg az itt élő ember környezetét, gondolkodásmódját. E változás és álta- lákulás tanúja és művészetével dokumentálója Farkas András.

Műveinek egyetlen, kimeríthetetlen témája a hétköznapok embere, akinek sorsát a kortárs aggodalmával figyeli. Képein kizárólag csak a mezőgazda- sági munkát végző ember jelenik meg: a földművelő és az állattenyésztő. Festményein és akvarelljein a földet két kézével és homloka verejtékével megmunkáló embert, az állatok között élő csordást, juhászt, kondást örökíti meg. Ábrázolásmódja. mindig monumentalitásigényű, mintha emlékművet szeretne állítani e lassan tovatűnő, a gépek által kiszorított életmódnak. Alkotásainak központi figurái idős emberek, akiknek múltba tűnő munkájával hanyatló életük is összhangban áll. A képek legtöbbször egyetlen alakot ábrázolnak. a természetes beszédtávolság közeli nézőpontjában. Lírai vallomássá válik így a fogalmazás. Más képein már a munkától elfáradt emebrek jelennek meg szomorú, elhagyott udvarok, régi használati értéküket elvesztett szerszámok közötöt. Bánatos nosztalgia sugárzik e művekből egy végleg a múltba hanyatló világ után. S ezt a nosztalgiát nem tudja legyőzni Farkas András művészete. A régi világot idéző tárgyakat, embereket —. akik jórészt személyes ismerősök, meghitt barátok is — lírai lágysággal övezi. Világukról nem alkot ítéletet, a mindent megértés hangján szól.

Megközelítésmódjával összhangban áll visszafogott színvilága. Festményein, akvarelljein alig van erős szín, a szétmosódó, pasztellszíneket, az összeolvadó tónusokat kedveli. Színvilága gondolatvilágához hasonlóan homogén.

Rajzai a nógrádi táj szépségéről vallanak — bár a művész mindenhol beléjük vetíti pillanatnyi hangulatát: így, hol, meditatívak, hol drámaiak, s néhol vidámak. Illusztrációi közül kiemelkednek a Madách-soro- zatok. Az „Ember tragédiáját” 1949 óta többször feldolgozta különböző formanyelvi elemekkel, melyek révén az összetett mondandót más-más szempontból értelmezi. Drámai erejűek Petőfi-illusztrációi, melyeken igyekszik híven visszaadni a művek, hangulatát. Rajzain elsősorban a körvonal kifejező erejére épít.

A kiállításon látható nagyszabású mű egy gazdag termésű életutat mutat be, számot adva 35 év munkájáról, melynek célja a tovatűnő táji és tárgyi világ, a múlt embereinek val- lomásos megörökítése. Müvei közelmúltunknak állítanak dokumentatív hűségű emléket, így történeti értékük is jelentős. A kiállítás október 16-ig tekinthető meg.

K. E.

Út NÓGRÁD — 1979. október 12., péntek

»

Tájak — korok — múzeumok

./ TO

Nem lehet yitás, hogy a megye egyik legtöbbet emlegetett. legismertebb, legnépszerűbb turisztikai célpontja Hollókő Hazái és külföldi turisták tízezeréi keresik fel éven tét Az akció is az egész együttest ajánlja megtekintésre: a falut, a falumúzeumot és a várat.

A védett régi falu élő múzeum. A műemlék jellegű épületekben még ma is laknak az emberek. Egyik-másikban óvoda, orvosi rendelő stb. van. Étterem, szépen berendezett turistaszállók várják a vendégeket. Igen érdekes, szép ez a környezet. A házak nem túl régiek, a századforduló idején pusztított tűzvész után épültek. Érdekességük az udvari és homlokzati részen húzódó fatornác, az emelt lábazat, amely egyúttal a pincét rejti magába, a szép kontyos vízvetős tetőzet. A falu közepén áll a nemrégen felújított katolikus templom. Parányi épület, jellegében még őrzi a XV. századi gótikus eredetét. Szépségét csak emeli a fazsindellyel fedett tornya.

A másik látnivaló a falu, múzeum. Szintén egy régi házban látható. Egy parasztcsalád élete tükröződik a berendezett házban. Az épület három helyiségből áll. A pitvarban a tűzhely és a konyhaeszközök, az első szobában („első házban”) a karos lóca, fiókos asztal, a kaszni, a nyo. szolya, a vetett ágy és a kiegészítő darabok tekinthetők meg. A pitvarból jobbra nyílik a kamra, ahol a gazdasági szerszámokon kívül az élelmiszernek is helye volt.

A hollókői vár romjai

Rövid gyaloglással, több útvonalon is megközelíthető a vár. Valószínűleg a XIII. században épült. Károly Róbert Szécsényi Tamásnak adományozta és e család Dirioká- ban maradt a XV. század végéig. A török , hódításainak idején itt is heves harcokat vívtak. 1552-ben a vár elesik. 1593-ban szabadítják fel* 1 majd még egyszer török kéz- I re kerül és csak 1683-ban szabadul fel véglegesen. A Rá- kóczi-szabadságharc után ezt a várat is lerombolták, s azóta romlik az állapota. A közelmúltban jelentős ásatások folytak itt és megkezd dődtek a részleges helyreállíJ tási munkálatok is. Emiatt most csak kívülről tekinthető meg a hatalmas belsőtornyos vár. Központjában áll az öreg torony, messziről is jól látható ablakmaradványok^ kai.

A vár keletkezéséről, az ott elrejtett török kincsekről számos monda, rege él a faluban ma is. Érdemes hát le— ülhi kicsit az öregek mellé a házak előtti padokra, s meg. hallgatni történeteiket.

Könyveink a nagyvilágban

A Corvina Könyvkiadó évről évre sok ezer példány, számban jelentet meg számos idegen nyelven magyar könyveket.

— Milyen célok irányítják

a könyvkiadót a magyar könyvtermékek más országokban, illetve idegen nyelveken történő terjesztésekor? — kérdeztük a Corvina nyelvi szerkesztőjét, Veressné Deák Évát.

— Elsősorban kulturális,

politikai célok határozzák meg munkánkat, amikor a magyar kultúra legfontosabb termékeit igyekszünk eljuttatni külföldre — mondta a nyelvi szerkesztő. — Verseket, klasszikus irodalmat, társadalom- és történelemtudományi cikkeket, tanulmányokat, szociológiát fordítunk le a világ legkülönbözőbb nyelveire. Bizonyára ismeretesek már az úgynevezett Corvina-könyvek például, amelyek főleg társadalom- és 'történelemtudományi műveket tartalmaznak. Igyekszünk minél

szélesebb körű tájékoztatást adni a felsorolt területekről. Másik törekvésünk, hogy minél több művészeti témájú könyvünket idegen nyelveken is megjelentessük, részben külföldön, részben pedig idehaza. Egy harmadik szempont is meghatározza könyvkiadásunkat. mégpedig, hogy azokat a könyveket adjuk ki, amelyekhez külföldön kiadó- . partnereket is találunk. Ezért

vagyunk jelen rendszeresen a nemzetközi könyvvásárokon, Frankfurtban. Bolognában. Lipcsében és másutt is. Ezeken a vásárokon minden országnak saját könyvstandja van. A vásárokat idejében és jól előkészítjük, már előre tudatjuk partnereinkkel, hogy milyen könyvekkel jelentkezünk. Rengeteg bemu- tanóanyagot viszünk magunkkal, s igyekszünk rábeszélni partnereinket a közös publikálásra.

— Mit jelent a közös

könyvkiadás?

— Az úgynevezett kiskereskedői eladás révén is elkerülnek magyar könyvek külföldi könyvesboltokba, de az nagyon kevés, és többnyire elsikkadnak. Az az igazi vállalkozás. ha valamelyik külföldi kiadóval közöserí jelentetünk meg egy-egy könyvet. A Corvinának nagyon sok országgal vannak ma már közös kiadványai, így az NSZK-val, az USA-val, a Szovjetunióval, Spanyolországgal, Franciaországgal, Finnországgal, Olaszországgal, Dániával. Hollandiával, Jugoszláviával, Angliával. Még walesi nyelven is adunk ki könyvet. A közös kiadás valójában minden munkát miránk hárít, mi készítjük el a könyveket idehaza, persze a partnerek kívánságait figyelembe véve.

— Milyen híre van a világban, a Corvina kiadványainak?

— Hírünk elég jó, csak az a baj, hogy sokszor nem tudunk a megállapított időre szállítani, mivel fordítói, nyomdai és kiadógondokkal küszködünk. A régi fordítói gárda kihalóban van. a fiatalokat meg más, könnyebb és lényegesen jobban fizetett területekre csábítják.

— Milyen alapon választják ki a lefordításra kerülő munkákat?

— Részben a szerzők vállalkoznak bizonyos könyvek megírására. részb.en pedig a szerkesztők figyelik, mi az, ami kell. Vannak már eleve fordításra váró művek, mint például a magyar költészet klasszikusai. Az idegenforgalmi könyveket a szükségletnek megfelelően idehaza adjuk ki. Most készülünk megjelentetni egy színes Budapest fotóalbumot, öt nyelven. Az ilyesfajta könyvek iránt nagy a kereslet. De ugyanúgy nagy számban nyomtatunk ki gyermekkönyveket, sakk- és szakácskönyveket is. Ami idegen- forgalmi kiadványainkat illeti, meglehetősen sok probléma van velük, mivel elosztásukat sajátos módon szervezik meg az országban. A Balaton könyveket például egyáltalán nem a Balaton körül lehet megvásárolni, mint ahogy a Csongrád megyéről szólóakat sem Csongrád megyében.

— Vannak-e a Corvinának sikerkönyvei?

— Igen , vannak. Ilyen Bar- \csay Jenő Művészeti anatómia című munkája, amelyet 1955 óta minden évben újra kinyomtatunk .'németül, franciául, angolul, oroszul, spa. nyolul, hollandul, svédül sok tízezres példányszámún. Ta.

\

valy például csupán angol nyelven 20 000 példányban jelentettük meg. Sikerkönyv ugyancsak a Janikovszky—Ré. ber gyermekkönyvsorozat, amelyet szintén sok nyelven publikálunk. A gyermekeknek íródott és készült „arany könyv"-sorozat is najfy siker lett. Csak a német nyelvű kiadás tíz publikációt ért meg.

— Milyen fajta könyvek, kiadványok terjesztésével vannak gondjaik?

— Nagyon szeretnénk terjeszteni a már említett Corvina-könyveket. de ez nem megy kellő propaganda nélkül. Gondjaink adódnak a magyar klasszikusok kiadásával is, elsősorban itthon tudjuk eladni őket, bár a Magyar Kulturális Kapcsolatok Intézete kivisz belőlük néhányat. Olykor egészen váratlanul kapunk kiadói partnert, így a párizsi Sorbonne tudomány- egyetem 'helyi kiadóját a POF-ot, velük állítottuk ö$z- sze egy magyar drámai antológiát. Jövőre közösen jelentetjük meg Móricz Zsigmond Boldog emberét. Kosztolányi Dezső Pacsirtáját és Vörösmarty Mihály néhány versét, valamint a Csongor és Tűn. dét. Hadd mondjam el itt, hogy létezik a Corvinának egy több nyelvű folyóirata is, az Árion, amelyet Somlyó György szerkeszt. S most készülünk megjelentetni egy olyan kétnyelvű antológiát, amelyben 52 ország költője publikálja eddig még meg nem jelent verseit.

— Hol tart ma a külföldre kikerülő, idegen nyelveken megjelenő magyar könyvkiadás? Fejlődött-e a színvonal az elmúlt évek során?

— Nagyon komoly fejlődésről számolhatunk be. Néhány évvel ezelőtt a nemzetközi könyvvásárokon még szívósan körbe kellett járnunk a standokat, hogy ajálgassuk könyveinket. Ma viszont már maguktól jönnek hozzánk és alig győzzük a munkát. Könyveink szebbek lettek, több gonddal készülnek, mint húsz évvel ezelőtt és gondjaink ellenére is javult a fordítások színvonala. Az viszont biz. tos, hogy a külföldi olvasó- közönség előtt még nem vagyunk ismertek és keresettek.

Sz. B.