Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-12 / 239. szám

Várospolitikai fórum Padlástér és takarékosság? A jegyzetíró nem minden '„hátsó gondolat” nélkül páro­sította a címben látható, egy. mással nehezen kapcsolható szavakat és azok jelentését Azon a várospolitikai fóru­mon, amelyet a közeli múlt­ban Salgótarjánban a városi tanács elnökének részvételé­vel és három belvárosi párt- alapszervezet tagságának te­vékeny közreműködésével tartottak — sokan, nagyonis psszetartozónak vélték ezeket a szavakat. A várospolitikai fórumon huszonöt olyan kérdésre adott választ Fekete Nándor ta. nácselnök. amelyet a belvárosi kommunisták — a lakóterüle­teken élők véleményét is fi­gyelembe véve — írásban jut­tattak el az elnöknek. Ezek közül azért érdemes néhányat külön is kiemelni, mert a város valamennyi lakóját érintik. Az egyik ilyen, szé­lesebb érdeklődésre is méltán számot tartó kérdés volt az, amelyik a városközpont re­konstrukciójának további sor­sáról érdeklődött. A válaszból határozottan kicsengett: a belső városmag teljes rekonst­rukciója tovább folytatódik, hiszen ez szociális és urba­nisztikai feladat, amelynek meggyorsítására további erő­feszítéseket tesznek. Felve­tődött az is, miért nincs Sal­gótarjánnak köztisztasági fürdője? A válaszból meg­tudhattuk. hogy éppen a nagy­arányú városátépítés követ­keztében, az évek során egy­re kisebb volt a korábban működő fürdő szolgáltatásai iránti kereslet. A naponta át­lagosan tíz-tizenkét fürdőző- vendég mellett, s az összkom­fortos lakások számának, arányának növekedése kö. vetkeztében (jelenleg a vá­ros lakásainak 46 százaléka nyújt ilyen lehetőséget) egy­re irreálisabbá vált a fürdő fenntartásának gyakorlata. Érdekes és fontos megállapí­tás az is. hogy a zöldség-gyü­mölcs ellátásban az utóbbi időszakban sikerült előbbre 'lépni és ebben jelentős sze­repe van a vásárcsarnoknak, amely jó lehetőséget nyújt az őstermelőknek, kiskereske­dőknek. ugyanakkor szövet- kezéti oldalról a megfelelő, árszabályozó konkurrenciát is a csarnok eladókörébe von­ja. Igaz az is, hogy például a szövetkezeti ABC-bolt úgy­szólván erején és profilján fe­lül vállalva vett részt az idén a zöldség-gyümölcs árusítás­ban, és ugyanezt tapasztalja a városlakó a Csemege ABC törekvéseit látva: egész nyá. ron át, sőt, az őszi idők be­álltával is az üzlete előtt lé­tesített standot, ahol zöldsé­get, gyümölcsöt vásárolhat­nak a salgótarjániak. A piaci árellenőrzéseket a korábbinál jóval rendszeresebben, haté­konyabban végezték, s ezt a jövőben fokozni akarják. A takarékosság érthetően a leginkább érdeklődéssel várt kérdéscsoportba tartozott ezen a fórumon is. A kérdés így hangzott: milyen takaré­kossági intézkedéseket tervez a város a fenntartásban? A válaszból elsősorban azt érde­mes kiemelni, amelyet a ta­nács elnöke így fogalmazott meg: — A legtöbb területen nincs szükség újabb intézke­désekre! A régieket kell ered­ményesebben végrehajtani. A beruházásoknál mindenkép. pen törekedni szükséges az importból származó anyagok arányának csökkentésére; az alapellátásokban mindenhol az ésszerűségnek kell érvénye­sülni. Másszóval, sem a túlzó luxusigényekre, sem pedig en­nek az ellenkezőjére, az „ön­kínzásokra” nincs és nem le­het szükség! Mindez csak nagyobb fegyelemmel érhető el. A kérdés illusztrálására a tanácselnök elmondott egy esetet. A város egyik intézmé­nye nemrégiben „fizetési cső­döt” jelentett, azt állítva, hogy nem képes a víz- és vil­lanyszámláját kiegyenlíteni. A helyzetet vizsgálóknak azon­ban hamar feltűnt, hogy az intézmény az első fél évben túlzó vásárlásokkal merítet­te ki saját költségkeretét. To­vább • nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Már­pedig az ilyesmi az intézmé­nyeknél is megbosszulja ma­gát. A takarékos gazdálkodás­sal, a város meglevő lehetősé­geinek jobb kihasználásával és az ésszerűséggel szoros kap­csolatban áll az a terv, amely a padlástér-beépítéseket irá­nyozza elő. Az egyik kérdés éppen ezzel összefüggésben taglalta, hogy a Lovász Jó­zsef utcai lakók kérik, a be­építési tervtől álljon el a vá­ros és az IKV. A válasz min­denképpen megérdemli az is­mertetést, a szélesebb nyil­vánosságot, hiszen máshol is felmerülhet hasonló észrevé­tel: a padlásterek beépítése mindenkor a legteljesebb kö­rültekintéssel történhet, min­den szociális és műszaki fel­tételnek, lakói igénynek figye­lembevételével valósulhat meg. A várospolitikai célok mielőbbi elérése, de a taka­rékosság is arra ösztönzi a tervezőket, városépítőket, hogy ezeket a lehetőségeket kiaknázzák. Megnyugtató azonban, hogy padlástér-be­építésre kiszemelt terület csak akkor válhat valóban la­kásépítés színterévé, ha ez­zel a lakók (a már ott la­kók) érdekei semmiben sem szenvednek csorbát. A nyílt várospolitika és a lakóhelyi demokrácia jegyé­ben kerül sor egyébként ok­tóberben az újonnan megvá­lasztott lakóbizottságok. a népfront és a tanács találko­zóira, ahol a bizottságok mun­kájáról, céljairól, a város és lakosságának kapcsolatáról, összetartozásáról lesz szó. (T. Pataki) BEHÍVÓ ELŐTT... Beszélgetés a KISZ honvédelmi nevelő munkájáról 'Az ifjúsági mozgalom egyik jelentős színteffe a honvédel­mi nevelés. E terület néhány időszerű kérdéséről beszélget­tünk Demus Ivánnal, a KISZ balassagyarmati járásának titkárával, aki az elmúlt na­pokban vehette át a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. — Évekkel ezelőtt valami­féle ködburok vette körül a hazafias és honvédelmi neve. lés mozgalmi lehetőségeit — mondotta Demus Iván. — Ér­tem alatta, hogy nem tisztá­zódtak eléggé a feladatok. Gyakran ötletszerűek, meg­lehetősen spontánok voltak a rendezvények, s az egész munkát a közvélemény az Ifjú Gárdával azonosította. Holott korántsem csak erről volt szó. Aztán az utóbbi évek irányelvei tisztázták a KISZ efféle teendőit, követel­ményeit, s ez minőségi javu­lást is eredményezett. — Ezen intézkedések sorá­ba tartozott az Edzett ifjúsá. gért tömegsportmozgalom meghirdetése. Szemmel lát- hatóak az eredmények, de a formalizmus még imitt.amott felüti a fejét... — Utópizmus lenne azt gon­dolni, hogy az emberekből egyik napról a másikra szám­űzzük ezt. Érdekes eset tör­tént velem, éppen a tegnapi rendezvényen. Köztudott, hogy sok iskola a túráit, aka­dályversenyeit gyakran az in­tézet közvetlen közelében, vagy néhány száz méterre at­tól bonyolítja le. Mi rendha- gyÓak voltunk: 10 kilométe­res távon szerveztünk harci túrát, s nem csalódtunk, 36 csapat több mint félezer tag­ja vett részt e nem kis távú és nehézségű versenyen. Ép­pen az utolsó métereket rót­tuk, amikor a mellettem futó pedagógus, nem tudta honnan jöttem, s ki vagyok, nem ép­pen szívderítő megjegyzése­ket tett arra, aki az egészet kitalálta... Ugyanakkor a diákok jókedvvel futották vé­gig a távot, s mindent bele­adva versengtek a helyezése­kért. Fölvetődik a kérdés: miért az rombolja a hangula­tot, akinek éppen az ellenke­zője lenne a kötelessége?! — Ez az akadályverseny, ha jól tudom a fegyveres erők napja tiszteletére szervező­döfi. — Ezzel ünnepeltünk. Meg­győződésem, hogy néhány po­litikai ünnepségünk, megem­lékezésünk sokkal élménysze. rűbb. gazdagabb, ha minden­ki részt vállal belőle. Tehát a résztvevő, nemcsak meg­hallgatja a fölolvasást, esetleg egy-két verset, énekszámot, hanem aktívan jelen van. Azt hiszem, erre a FEN-napi tíz kilométerre, a versenyszámok­ra, az izgalmakra sokan és sokáig fognak emlékezni. Még az elégedetlenkedő pedagó­gus is. — A honvédelmi nevelés egyik feladata a sorkatonai szolgálatra való fölkészítés. Ennek jó „melegágya” az If. jú Gárda. — Szembetűnő az utóbbi évek változása e területen is. Korábban, jóformán csak „de­korációként” használták az ifjúgárdistákat, koszorúzás­kor, szemléken és ilyenféle helyeken. Ma jóval több te­endő hárul rájuk. Kiképzésen vesznek részt, közbiztonsági járőrszolgálatot teljesítenek, segítenek a munkásőröknek, egyszóval mire a behívót kéz­hez kapják, már alapos mun­ka van a hátuk mögött. Emel-, lett a különféle akadályverse-'' nyék, játékok, túrák fő szer­vezői, irányítói. — És katonaság után? — Szívesen fogadjuk őket az Ifjú Gárdában. Gond azon­ban, hogy jó részük elkallódik, s ha szeretne újra a gárdis­ták között lenni, bátortalan­sága, tájékozatlansága miatt, nem sikerül. Éppen ezért, so­kat segítene, ha a leszerelés előtt álló katonák névsorát megkapnánk, így fölkeres­hetnénk, s személyesen szól­hatnánk a lehetőségekről. — ön, a sorkatonai szolgá. tatának letöltése után a Ki- váló határőr kitüntetésben ré­szesült. Személy szerint, mit nyújtott a két év? — Nem vagyok elfogult, tu­dom, hogy a közösségi életre nevelés nagy iskolája volt a honvédség. A feladatok vég­rehajtásában, az egymásra­utaltságban, abban az érzés­ben, hogy az ország egy olyan darabját őrizzük, amelyet akár életünk árán is megvé­denénk, szóval egyek voltunk, s számomra ezek a momen­tumok meghatározóak lettek életem későbbi szakaszában. Hiszen itt lettem párttag, KISZ-titkár, a mozgalom el­kötelezettje. Mikor néhány napja, harmincadik születés­napomon megkaptam a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, éreztem azt, hogy munkám mások számá­ra sem volt hiábavaló. S ez biztatást is ad újabb kezde­ményezésekhez. (t) Családi márlspii Kései utódaink történészeinek szíves figyelmébe ajánl­hatjuk a hálás disszertációtémát: böngésszék át behatóan újságjaink családi-háztartási rovatait. Éppenséggel nem csekély hangsúlyváltásokra bukkanhatnak: tavaly még ne­tán arról elmélkedett az újság, miként lehet terméskőből teraszos hétvégi házat építeni lejtős hegyoldalon, ma­napság pedig inkább arról: hogyan alakítsuk át a megunt pulóvert, s milyen tápláló, ízletes ételek készíthetők hús nélkül is. A mi történészutódunk csak ámulhat; mi azon­ban pontosan értjük e témaátrendezés indítékait. Nos, ezúttal nem is erről az indítékról, hanem a mind jobban kibontakozó hatásairól.; magyarán tehát: nem az áremelésekről, hanem tudati kisugárzásairól jegyzünk ide egyet-mást. Külön aláhúzva az iménti mondatból a tema­tikai sövényt jelző „tudati” szót — az áremelkedések gaz­dasági, költségvetési, árszerkezeti következményeit össze­gezni ugyanis még túlzottan korai lenne. Annyi azonban már most ama júliustól nem nagyon eltávolodva is megje­gyezhető. hogy a társadalmi szándék eleve efféle tudati — más szóval: keresletmódosítási, takarékossági — jellegű volt; ezt akkoriban minden kommentáló közlés nyomatéko­san aláhúzta. Azt jelenti közelebbről ez a szándék, hogy ér­vényesüljön a fogyasztás körében is a gazdálkodás egész sor ala^elve; az például, hogy takarékosan bánjunk minden gramm anyaggal, csekélynyi energiával, hogy személyesen is érzékeljük azt, amit az ország különben már régen ér­zékei. Különösebb vizsgálódás nélkül, a fogyasztási statiszti­kák teljes mellőzésével, annyi mindenképpen leszögezhető, hogy lassan-lassan kezdünk családi körben is hozzászokni a szigorúbb mérlegeléshez, számolgatáshoz. Gyorsan tegyük hozzá — mert ez felel meg a társadalmi valóságnak —, hogy bizony sok család, ahol a jövedelmek eddig is alacso­nyak voltak, éppenséggel nem most kezd hozzá a gondos beosztáshoz, s ebbéli ismereteit ezután sem kell alapvetően bővítenie. Ám a családi, háztartási mérlegelés átalakulása most társadalmi méretekben, arányokban érzékelhető. Nem ismerem ugyan a kenyérfogyasztás országos adatait, s azt sem, érzékelhető-e, hogy kevesebbet dobunk a szemétbe, annyi azonban csupán a boltokat járva is megfigyelhető, hogy a korábbi őszi hónapokhoz képest óriási a kereslet például ablakszigetelő anyagokból, s alighanem kevésbé fűtjük majd az utcát mint eddig; az is kezd szokássá válni, hogy a húsboltok a kilogramm alatti mennyiségekben is mind gyakrabban szolgálják ki a vevőket. Voltaképpen ugyanezt a változást jelzi a példa is, amire az imént utal­tunk, s ami a családi-háztartási rovatok — olvasói igénye­ket kielégítő — átalakulásában ölt alakot. „Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és más­képpen kezelnünk — mondta csepeli beszédében Kádár Já­nos. — Nem engedhető meg, hogy az élelem, például a ke­nyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is”. Az a bizonyos történészutód ezektől a hetektől számít­hatja majd a korszakos változást, amikor ezek a megfon­tolások országossá, társadalmi méretűvé váltak, méghozzá nem átmeneti „megszorításként”, hanem —, amint' az iménti gondolatsor folytatásából kitűnik: „takarékosan kell bánni mindennel azt mondom, hogy addig, amíg a szocia­lizmus építése tart”, Tábori András EMPÖRT K az Irssszerisü! Az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemegységében jelen­tős mennyiségű áru készül exportra. A SAX 620 tűzőgépből ebben az esztendőben közel 44 ezer darabot gyártottak Jugoszláviának; a III. negyedévben pedig 10 ezer darabot Ausztriának. A képen Ternóczki Józsefné —, aki 15 éve dol­gozik a szövetkezetben — a tűzőgépeket szeréli. Az NSZK PISTOR+KRÖNERT cég részére különböző bil- lenőkapcsolókat és jelzőlámpákat gyártanak. Az ez évi mennyiség 50 százalékkal több mint a tavalyi. Jelzőlámpa­szerelés közben kaptuk lencsevégre Farkas Józsefnét, a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád tagját. A külföldi megrendelőkhöz csak kifogástalan minőségű árut szállítanak. Domonkos Gyuláné csoportvezető a mechanikai szereidében folyamatosan ellenőrzi a dolgozók által készí­tett termékeket. Az idei évben 170 ezer darab SAX 208, illetve 308 típusú lyu­kasztógépet készítettek osztrák megrendelésre az I. szereidé dolgozói, többek között — képünkön — Laczkó Józsefné, Dinka Gézánc, Horváth Mária és Gaál Józsefné. (Bábel László felvételei) 1 NÖGRÁD — 1979. október 12., péntek 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents