Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
Képernyő előtt Találd ki, titkold el? ' A munkás több napja esztergál egyfajta alkatrészeket. Mozdulatai átgondoltak, gyorsak, már-már beidegzettek. Elérte a saját ,,termelékenysége” tetőfokát. Bár szeretné még jobban túlteljesíteni a normát —, hisz kell haza a pénz —, de már kihasznált minden idomegtakarítási lehetőséget. Ám egyszer csak — talán a gép letörlése, vagy az új darab tokmányba fogása, vagy akár a tízórai falatozása közben — homlokára csap: — Hoppá, ezt lehet ésszerűbben is esztergálni! — És nekilát. bütyköl egy apró segédeszközt, vagy kipróbálja két művelet összevonását, vagy a fordulatszám nagyobbra vételét stb. és húsz, harminc, ötven százalékot lefarag a normában előírt időből. Ezután: szól a művezetőjének, az irányító szakember maga is meggyőződik az új módszer életképességéről, még aznap — szíves segítség igénybevételével — elkészítik a kellő rajzot, megfogalmazzák a szükséges javaslat szövegét, s benyújtják az újítást, Mivel á széria két hét múlva kifut, az illetékes műszaki már másnap dönt a javaslat elfogadásáról, s intézkedik mielőbbi alkalmazása végett. Az ötletember pedig rövid időn belül átveszi a tekintélyes summát szellemi termékéért . . . Ám ekkor a tyúkszemére ejti a tokmány- kulcsot, s fölrezzen ábrándozásából. Mert a valóság másképp fest — állapíthatták 4 meg, akik eddig nem tudták volna, a tv Érdekek és akadályok című műsorának megnézésével. Ha a munkás meg is kapja művezetője segítségét, döntő joggal bíró műszaki (aka)t egy hét múlva, ha lát, s mire döntenének, a széria el is felejtődött. Ha netán még mindig azon dolgoznak, sőt még akkor is, amikorra sok huzavona után bevezetik az újítást, az ötletember pár száz forintocskát vághat zsebre, jó esetben még egy „csak így továbbot” is hazavihet a padlásra; s már azon kell törnie fejét, miképp teljesítse az új normát, amit saját ötletének „köszönhetően” szabnak ki rá. Nem csoda, ha két-három hasonló eset után így nyilatkozik a tv-riporternek: „Ha észrevesszük, hogy valamit észerűsíteni lehet, nem adjuk be újításnak, hanem ki-ki véghezviszi a saját gépén. Saját magán segít. ,Az a kétszáz forint nem éri meg, mert utána jön a normarendezés”. Érthető, hogy társa is egy követ fúj vele: „ . . .hogy három pontot vegyenek le a normámból, az nekem nem éri meg. Megtartom az újítást magamnak, és van egy jó kis tartalékom”. Tucat megyénkbeli üzemben volt alkalmam hasonló szavakat hallani. Bajos lett volna nem egyetértenem a jóeszű munkásemberekkel, akiknek nem csupán a termelésben sikerült jobb módszert kifundálniuk, hanem annak útját is kifürkészték, hogy ötletükből miként húzhatják a legnagyobb hasznot ők maguk. Ám amíg ők jól járnak, addig a gépsorok termelnek — az ő ötletük híjával — a rosszabbik módon. S ezt a gyár kasszája , sínyli meg. Mért nem fizet akkora díjat az üzem — ötlik föl a kérdés —, amekkoráért érdemes volna legalizálni, közkinccsé tenni az ötleteket? Erre a gyakori kérdésre több magyarázat adható. 1. A részesedési alap —, amiből általában a díjakat fizetik — véges, s másra is kell, hogy teljék belőle. 2. Amint a tv-műsorban elhangzott: „Az adók kifizetése gyakorlatilag elviszi az újításokból származó többlet- nyereséget”, így a „..mozgalmat éppen önellátónak lehet mondani”. 3. Egy nagybáto- nyi illetékestől hallottam: a nagy öszegű díjak gyanúsak! Az a vád érheti a kiutalóját, hogy hálapénz fejében írt akkora számot az utalványára . . E három indokból is kitetszik: a gyárak irányításának magasabb szféráiban keil több rugalmassággal kezelni az újítások ügyét. Szem előtt tartva, hogy —, mint manapság sűrűn halljuk — takarékosság kétféle létezik: 1. észszerű (ez kell) és 2. ésszerűtlen (amire nincs szükség, sőt tilos). Az újítási díjakkal való fukarkodás — véleményem szerint — az utóbbi (2.) takarékossági típusba sorolandó! Molnár Pál Az erő- és munkagépek jó műszaki állapota az egyik előfeltétele, hogy a termelés időben és jó minőségben kerüljön a raktárakba. A Pásztói Állami Gazdaság sziráki kerületében minden megtesznek a traktorok, betakarítógépek megbízható, üzemképes állapotáért. Képünkön: Kollár Mihály traktoros és Osztroluczki János szerelő az elektromos hálózatot javítja, — kj — Mindenki kulcsjátékos A BÖLCS KIRÁLY —, tartja egy régi, mondás — soha sem hoz olyan döntést, amit alattvalói ne tudnának teljesíteni. E megállapítást a vezetők tízparancsolatában —, ha lenne ilyen — az első helyre kellene sorolni. A legfontosabbra utal: döntés — semmilyen ügyben — ne szülessen anélkül, hogy a körülményeket —, amelyekben a döntésnek hatnia, a végrehajtást elindítania és koordi-_ nálnia kell — maradéktalanul számba ne vegyék, mérlegeljék. Vegyünk egy hétköznapi példát. Tegyük fel, hogy egy részlegvezető a munkafegyelem (vagy az energiatakarékosság) érdekében megtiltja a kávéfőzést az irodában, vagy a műhelyben. Döntése ésszerűnek tűnik, azonban az ott dolgozók már hozzászoktak a napi két-három kávéhoz. A fegyelem esetleg szilárdul -ugyan: legalábbis kávéfözéssel egyetlen perc sem megy el a munkaidőből; az álmos, kedvetleh, a döntés miatt berzenkedő emberek teljesítménye azonban — nagy valószínűséggel — mégsem lesz nagyobb, sőt: lehet, hogy kisebb lesz, mint korábban volt. A fegyelem ugyanis ebben az esetben, csupán formálisan javulhat: nem esik ki napi 10—15 perc kávéfőzés miatt: érdemileg azonban, mert a vezető nem számolt megfelelően a körülményekkel — biztosra vehető a munkakedv, a lendület csökkenése, s emiatt a kisebb eredmény is. A kávéfőzés elhamarkodott betiltása — bármennyire is jelentéktelen példa — jól mutatja a döntések rossz előkészítésének, az egyoldalú számítások következményeit. Ha valami kimarad a számításból, (példánkban a szokások és "a koffein élettani hatása), ha valamit túl egyoldalúan, vagy túl erőszakosan akarnak elintézni —, legyen szó kisebb, vagy nagyobb kört érintő, kisebb, vagy nagyobb horderejű döntésről —; a határozat nem lesz tökéletes. Az ilyen esetek a döntési kultúra alacsonyabb színvonalán könnyen előfordulnak. Mindenütt gondolni kell tehát napjainkban a döntési kultúra fejlesztésére, gazdagítására is. Ennek érdekében persze nem lehetséges például a vállalati vezetés különböző szintjei számára mindenütt egyformán jól hasznosítható receptkönyvet, példatárat szerkeszteni, hiszen az élő gazdaság, valamennyi posztján nap. mint nap új és új, a többitől valamilyen mértékben mindig problémákat hoz az irányítók elé. Csak az általános szabályokra érdemes tehát felhívni a döntéshozók figyelmét, olyan szabályokra, amelyek bármilyen döntés jó előkészítését szolgálják, amelyek mintegy a döntéshozatal technológiáját alkotják. E technológia ismeretének és alkalmazásának mértéke dönti el, hogy valahol milyen színvonalú a döntési kultúra. Ott megfelelő a kultúra, ahol például valóban igyekeznek rendszerben gondolkodni, ahol mindig képesek számolni a hagyományokkal, a korábban már kialakult szokásokkal, ahol veszik a fáradságot, s mielőtt a végső szót kimondanák, megkérdezik azokat is, akiket érint majd ' a döntés. Ez utóbbi, egyébként talán a legfontosabb szabály, ez a mérlegelés legfontosabb eleme: konzultálni azokkal, akiknek az életét, munkáját, gondolkodását, érdekeit, szokásait, normáit, erkölcsi és igazságérzetét a tervezett döntés érinti majd. Nem kevés veszteség, rossz munkahelyi légkör (fluktuáció) stb. származott már abból, hogy a döntések végrehajtóinak tapasztalatait, véleményét, hely- és tárgyismeretét nem használták fel az előkészítés során. A siker a többféle szempont, a különféle tudás- és ismeretanyag mérlegén kiegyensúlyozott döntéstől várható a legnagyobb bizonyossággal. Az így kialakított elképzelések érvényesülését a különféle érdekek kevésbé gátolják, az ilyen döntésekben az érdekek összhangja nagyobb valószínűséggel megteremtődik. A döntési kultúra magas szintjét jelenti az is, ha a döntéshozó rövidebb-hosszabb idő után képes korrigálni is a saját elhatározását, ha a végrehajtás első tapasztalatai erre intenek. Ez a fajta magatartás a további döntések hitelét jelentősen növeli. A döntés-előkészítés rendkívül fontos szabálya még —, s erről semmilyen körülmények között sem szabad elfeledkezni, hogy a tanácsadók, a közreműködők felelőssége sem lehet kisebb az egyszemélyi felelős vezetőénél. Ha véleményt kémek valakitől, ne azt igyekezzék kitalálni, hogy mit várnak tőle, hogy a főnök mit hallana tőle szívesen, hanem minden körülmények között a valóságot mondja, egyértelműen, kerülve a „do_ donai stílust”, amelyben, mint tudjuk, akként változik a jelentés, hogy hova kerülnek a vesszők. Ha esetleg kellemetlenül hangzik is a vélemény, a tanács, a javaslat, akkor is azt kell mondani —, vagy inkább semmit — hiszen végül is mindenkinek csak ez szolgálja az érdekeit. VÉGEZETÜL: ott lehetnek elégedettek a. döntési kultúrával, a munkahelyi légkörrel, ahol nemcsak őszinte véleményeket mondanak, ha elhangzik a felkérés a vezetés részéről, hanem: mondják a véleményt, ja-' vaslatot, ötletet, vagy kritikát felszólítás nélkül is. A döntési kultúra fejlesztésének ügye ugyanis nemcsak 1—2 ember, vagy a vezető testület feladata, hanem mindenütt az egész munkahelyi kollektíváé. Ott lehetnek bizonyosak az ügyek megfelelő elintézésében, ahol senki sem vár a másikra, a vezetett a vezetőkre, amikor a továbbjutás, a gondók megoldására keresik a legmegfelelőbb utat; ahol senki sem gondolja (és nem is érzi, mert nem éreztetik vele), hogy a partvona. Ion kívül áll, hogy elég, ha csak szurkol: fütyül, vagy tapsol az események láttán. A döntési kultúra ott korszerű, ott segíti az eredmények növelését, ahol mindenki „kulcsjátékosnak” érezheti magát, s ahol mindenki — vállalva ezt a szerepet — úgy. is dolgozik, viselkedik. Gerencsér Ferenc Cshanszon uirägzö vidéke Cshanszon — hegyi járás a gozóinak több mint fele az üze- Jelentős köztük a szövőgyár és a KNDK Észak-Phenjan tartományé- mi iskolákban szerezte meg a cellulóztízem. *>an, szakmai képesítést. A kombinát- A földjavítások és a szövetkeA környék lakossága régen ír- ban főként hús- és gyümölcs- zeti munka eredményeképp for- fc&dos földműveléssel foglalkozott, feldolgozást folytatnak, de cuk- dulat állt be a mezőgazdaság de a sovány föld szűkén jutái- fásztermékekef és szeszes italokat helyzetében is. 1977-ben a szövet- mazta a nehéz paraszti munkát. *s gyártanak — összesen több kezeti tagoknak öt évre elég gamint 100-féle cikket. A termelés bonát és több ezer von készpénzt A járás ma az ország egyik fedezi a járás szükségleteit, ellát- osztottak ki. A mezőgazdasági dol- fontos élelmiszeripari központja, ja az ország más körzeteit, sőt az gozók korszerű, a szükséges ház- A helyi ipar szíve a cshanszoni áruból még exportra is futja. tartási gépekkel és televízióval élelmiszeripari üzem. Termelésé- Az élelmezési üzemen kívül 16 felszerelt állami lakásokban élnek túlnyomó része gépesített, dől- vállalat működik Cshanszonban. nek. Itáliaiatok én tel jetiiének Beszélgetés formalitásokról és egyéb buktatókról Zörög a kukoricászár. Csípősen lobban le a hegyről az október eleji szél, és piros, igencsak: az arca Bakos Albertnak.- — Muszáj segíteni a házkörüli munkában, s hogy délután os vagyok, kijutott rám is a kukoricatörésből — mondja a ménkesi aknaüzem szocialista brigádvezetője. — Meg szeretem is csinálni. Kikapcsol, s hagyja, hogy a-ról gondolkozzam, amihez kedvem van. Bent a munkában nemigen van ilyen lehetőségem ; ott szorítanak a percnyi teendők is. Jókora csöveket termett, kifizetődő a kukorica- tíz esztendeje nem volt ilyen termés, örülni szeretném látni Bakos Albertet, de megmarad úgy. ahogy találkozásunk pillanatában: komolynak. Kérdem, miért? — Sok dolog összejött mostanában. Mondtam a múltkor, nagy fórurh előtt olyanokat, amik még ma is izgatnak. Mert aktuálisak, s némiképp a jövőre is kihatnak. — Miről volt szó? Leülünk a kukoricahalom tövébe és beszélgetünk. — A szocialista versenymozgalommal kapcsolatban mostanság sok kérdés felvetődik. főként a dolgozók körében. Amelyek megkérdőjelezik egyes vezetők tisztánlátását, realitását, s amelyek negatívan hatnak a szellemre. Bizonyos fokú feszültség van a vállalások megtétele és végrehajtása között. Gyakran év eleién -szinte rátukmáliák a brigádokra, hogy tegyenek felajánlást erre még arra, s mit tehetnek: látatlanban vállalnak mindent. Aztán amikor meg számot kell adni a végrehajtásról. ők járnak rosszul. Mert a feltételek biztosítása hányában nem állhatták a szavukat. Sok-sok eleven példa van erre. Volt olyan brigád is, amelynek év eleién mondották: vállaljanak ennyi meg ennyi vágathajtást. mert beérkezik az F—6-os gép. Aztán telt-múlt az idő. gép sehol, s jön a szégyenkezés; mitöbb, az odamondogat ás is, kog.y „no. ti is csak fgérgettek...” Pii-ulni viszont éppen annak kellett volna, aki ezeket a szavakat odalökte: éppen ő volt. aki vállaltatta velük a lehetetlent... Vagy egy másik eset: hiába kérik számon X brigádtól. hogy n^m teljesítik felajánlásukat, ha a csapatnak hosszú hónapokig még munkahelyet sem tudtak biztosítani. Tengtek-lengtek itt is ott is, a teljesítmény meg persze — sehol! Ökömyál száll a kék ég alatt, fázósan mocorgunk ül" tőhelyünkben. de Bakos Albert tovább mondja. — A versenymozgalom becsületét is megkérdőielezik ezek az eleve nem teljesíthető vállalások. A formalitások. ... a csak azért, hogy legyen valami a brigádnaplóban, álszövegek. Szerencsére egyre kevesebb olyannal lehet találkozni, hogy megtekintjük ezt meg ezt a filmet, s azán egy vrflaki beül a moziba, s a film végén tizenkét embertől elkéri a jegyei bizonyítva: ott voltunk. Persze, ezt még lényegtelennek lehetne mondani. De hol van a vezetők felelőssége. amikor elindítanak egy munkaversenyt? Tenne maga olyat- hogy kikürtöli: x tonnával többet termelünk, amikor a lehető legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikeredik még a száz százalék sem...? Ne indítsunk el versenyt csak azért, mert illik, hiszen ilyen meg olyan évforduló, jubileum, vagy valamilyen jeles nap van. ha nem tudjuk biztosítani azokat a feltételeket, amelyek hoznák az eredményeket. S megadnák a mozgalom becsületét, lelkesítenék a dolgozókat. Álfelajánlások, mondottam már, kedvezőtlenül hatnak a munkásokra. Ne szervezzünk — például — rendkívüli szabad szombati termelést akkor, ha csak tes- sék-lássék munkát lehet végezni az akkor szabad idejüket feláldozó embereknek! — De más gond is van. Sajnos, nem tudtunk még felhagyni a termeléscentrikus nézettel. De sok esetben is van, hogy valamelyik brigád megcsinálja a maga százhúsz százalékát, s dicsőítjük őket. Pedig lehet, az a kollektíva, amelyik csak éppen verte a százat, nagyobb eredményt hozott. Hiszjen elképzelhető, hogy a százhúsz százalék tonnáig minőségben sokkal gyengébb a mások alacsonyabb tonnájától. Igen. a minőségre kellene már nagy figyelmet fordítani, s nem megelégedni a százalékkal! És igazándiból - kellene brigádokat megítélni a hármas ielszó jegyében. Mert a munka mellett, ugye, élni. tanulni, más egyébben is. önzetlenül. munkálkodni kell. Tudok olyan példát mondani, amikor előtérbe került egy, csak a százaiék-túlteljesítés miatti brigád azokkal szemben, akik jelentős társadalmi munkát végeztek, újítottak, kirándultak, voltak színházban, moziban, felépítették társuk lakását. De, hogy a tervtől csak két százalékkal csináltak többet — alulmaradtak á versenyben. — S valahogy — mondia a brigádvezető — mostanság nemigen lehet úgymond: alulról ■ jövő kezdeményezésekkel találkozni. Rossz beidegződés, hogy mindenki várja. mit kezdeményeznek onnan. felülről. Pedig lehet, a munka sűrűjében olyan dolgokra vállalkoznának, melyek — teljesíthetők, praktikusak, s szerves részét képezik a nagy cél megvalósításának. Felkelünk a kukoricahalomról. s elgondolkodunk. 'Vajon —. mások is? Karácsony György NÓGRÁD - 1979?'október 12., péntek 3 / /
