Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

Űj formák, új típusú előadók Beszélgetés dr. Jeney Jenővel, a t udományos Ismeretterjesztő társulat helyettes főtitkárával Mint arról lapunkban is hírt adtunk, a TIT salgótar­jáni szervezetének közelmúltban megtartott elnökségi ülésén részt Vett dr. Jeney Jenő, a TIT főtitkárhelyettese is. Az felábbi interjút közvetlenül az ülés után készítettük a főtitkárhelyettessel. — ön, mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat he­lyettes főtitkára — hivatalból is — jó ismerője a megyei TIT-szervczetek tevékenysé­gének. Hogyan ítéli meg a TIT Nógrád megyei Szerveze­tének, ezen belül a salgótarjá­ni szervezet munkáját? — Nem szeretem a rangso­rolást, de azt szívesen elmon­dom, miért tekintjük az itte­ni munkát kiemelkedőnek. — Mindenekelőtt fontosnak tartom, hogy a társulat me­gyei vezetői és tagsága ko­molyan veszi a párt alapvető célkitűzéseit. Az előadók a leg­fontosabb politikai, világnézeti és tudományos kérdésekről be­szélve, szem előtt tartják az ország jelenlegi és jövőbeni helyzetéből fakadó feladatokat és problémákat, s ezeket mind­inkább a megye politikai, gaz­dasági és kulturális feladatai­hoz igazítják. Társulatunk is a,rra törek­szik, hogy a társadalmunkat érintő fő kérdésekről ne csak az általánosság szintjén, ha­nem az adotf közeg konkrét tennivalóinak megemlítésével szóljunk. — Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? — Nézze! A mi munkánk nem csupán tudásgyarapítás­ra korlátozódik, hanem a tu­dásgyarapítás és a szocialista tudatformálás egységén alap­szik. A világnézeti nevelés természetes része munkánk­nak. Ez teszi szocialista jel­legűvé ismeretterjesztő tevé­kenységünket. — Ezt persze nem úgy kell felfogni, mint ahogy koráb­ban értelmezték. Volt idő mi­kor meg is követelték, hogy akár illett a témához, akár nem — „belemagyarázzuk” az ideológiát. Ez már a múlté. Csak akkor és annyiban em­lítünk politikai, világnézeti kérdéseket, amikor ez a téma természetéből fakad és ameny- nyit a téma elbír. Amennyi politikai, világnézeti és ide­ológiai tartalmát az ismerte­tésre kerülő anyag magában foglal. — Nógrád megye és Salgó­tarján esetében feltétlenül meg kell említenem, a politi­kai, állami és társadalmi szer­vek pozitív hozzáállását az is­meretterjesztő munkához. Ez nemcsak a társulat anyagi tá­mogatásában és erkölcsi meg­becsülésében nyilvánul meg, de abban is, hogy az említett szervek vezetői akár, mint hallgatók, akár mint előadók, aktív részt vállalnak a társu­lat tevékenységéből. — A TIT-rendezvények for­májában lesznek-e változások? Kialakult-e új előadásforma? — Tulajdonképpen társadal­mi igény, hogy ahol lehet, ott az ismeretterjesztő rendezvé­nyek egyúttal a közéleti fó­rum szerepét is betöltsék! Vagyis, ne szakadjon egy TIT- rendezvény ismeretterjesztő előadóra és hallgatóra. Az „adok-kapok” viszonynak köl­csönösnek kell lennie! — Ez a fórumjelleg ma még nem túlságosan elterjedt, de ugyancsak említhetnék nógrádi példákat, melyek ta­pasztalatai egyértelműen iga­zolták központi elképzelésün­ket. — Említette az „adok-ka­pok” viszony kölcsönösségét. Mit nyújthat az emberekkel való találkozás az előadók számára? Még egyszerűbben: mit „kaphat” az előadó, hall­gatóitól ? — önmaga kontrollját, is­mereteinek kiegészítését Hal­lottam egy Olyan salgótarjáni esetről, mikor az előadás vé­geztével a hallgatók közül va­laki odalépett az előadóhoz, és hosszas kézrázás közepette elmondta, hogy az előadás azért tett rá nagy hatást, mert úgy érezte, hogy az előadó pont róla beszélt, épp az ő személyes problémáival foglal­kozott. — Véleménye szerint a tár­sulat — hagyományos előadás­formákhoz szokott — tagsága, meg tud-e majd felelni az új rendezvényforma követelmé­nyeinek? — A ,,fórum”-jelleg termé­szetesen új típusú eladókat igényel. Olyanokat, akik meg­értik az „új idők új dalait”, s nem a „páholyból” adják át ismereteiket, hanem nyitottak hallgatóik felé. A régi előadók közül bizo­nyára lesznek, akik erre al­kalmatlanok, de úgy tűnik a társulat tagjai egyre inkább ,'.veszik a lapot”, és képesek átállni erre a gyakorlatra. (P. k.) Lyra Mundi címmel pár éve adja ki az Európa Könyv­kiadó ezt a sorozatát. Finom papírra szépen nyomtatott és kötött verseskönyvekről van szó, amelyeket az epika és a dráma melletti harmadik iro­dalmi műben, a líra — a vi­láglíra — klasszikusai írtak s — ez értékes magyar ha­gyományunk, ' sajátosságunk — legnevesebb költőink for­dítottak a mi nyelvünkre. Nem tudni, a nagy könyv­fogyasztásban hányán vannak a verskedvelők. Látni viszont, e rohanó, hajszolt napokban is létezik, talán újratölt#dik ez a „láthatatlan” tábor, an­nak ellenére, hogy néha el­lenkezőjét hallani. Különben mivel lenne magyarázható, hogy e karcsú könyvek több­nyire pillanatok alatt eltűn­nek a könyvesboltokból, jól­lehet otthoni dísznek ugyan­csak szerény mértékben vol­nának használhatók. Amúgy sem adnak ki sokat belőlük egy-egy évben. Idén például mo$t jelent meg a negyedik könyv, Borisz Paszternák ver- sei. Az 1979-es első könyvről, az anyai ágon pesti patrícius­családból származó osztrák költő, Nikolaus Le^au versei­ről korábban n .r írtunk könyvesjegyzeteink sorában, 'lem kevésbé jelen!ett csön­des ünnepet a versol vasók „Tűzoltómunka” nélkül KÉT EGYMÁST KŐVETŐ napon gyönyörködhettem az avartól sárgálló, tündérszép őszi erdőben, Báma felé tart­va. Nem volt szándékos mind­két alkalommal az „autóbu­szos természetjárás”, de elő­ször üres iskolát találtam — a diákok és tanárok buda­pesti tanulmányi kirándulás­ra mentek. Hogy jól sikerült, sok élményt összegyűjtöttek, arról meggyőztek az autóbu­szon és az iskola irányába bandúkoló nebulók — egy­más szavába vágva meséltek az útról. A piros-fehér keretes, nagy ablakok mögött új tanterme­ket sejt az idegen — pedig a régi épület átalakításával jött létre ez a világos, kor­szerű berendezésű falusi is­kola. Az igazgatóval, Mag Barnabással és Oláh Mária tanítónővel, i az ifjúságvédel­mi felelőssel beszélgetve meg­tudom, hogy ettől az eszten­dőtől kezdve beléptek az egy műszakos iskolák közé, ami azzal a hatalmas előnnyel jár, hogy alsós, felsős ta­nulószobát is ki tudtak alakí­tani. A tankötelezettségi tör­vény végrehajtásáról folyik a szó a feltételek alakulá­sa ehhez nagyon szorosan hozzátartozik! — Hol is-kezdjük? Termé­szetesen az osztályfőnökök fel­adata, hogy számon tartsák, kik hátrányos helyzetűek va­lamilyen szempontból az osz­tályban, kiknek kell fokozot­tan segíteni a tanulmányi munkában, nevelési problé­mákban. Ez persze nem ér véget a névsor elkészítésével — az okokat és a pedagógiai tennivalókat is feljegyzik, év végén megbeszéljük, miben sikerült előbbre lépni. Oláh Mária kezében egy nagy füzet — minden évben ebbe kerülnek az összesített adatok az ifjúságvédelmi munkáról, a helyzet alakulá­sáról. Tizedik esztendeje dol­gozik itt, van összehasonlítá­si alapja is. — Tanulóink több mint fe­lének mindkét szülője dolgo­zik, legtöbben váltó műszak­ban, ritka az a délután, ami­kor a gyerekekkel együtt tud­nak lenni. Falusi viszonylat­ban könnyű — mondják so­kan — hiszen ott vannak a nagyszülők, akik figyelni tud­ják a gyerek napirendjét. De nagyon sok a fiatal nagyma­ma, nagypapa, maguk is el­járnak dolgozni. Hátrányos helyzetet teremt-több cigány- származású tanulónál, hogy szinte írástudatlanok, vagy igen alacsony iskolázottságú- ak a szülők, nem tudják se­gíteni őket a tanulásban. Tisztelet becsület illeti ezeket az embereket — munkát vál­laltak, szépen járatják a gye­rekeket, kirándulásra is el­engedték szinte mindegyikü­ket, a nagyobbakat főleg, ér­deklődnek is róluk — de az iskolától várják, hogy okta­tásukat, nevelésüket teljesen átvállalja. Amíg nem - volt tanulószoba, korrepetálás, ez bizony nehéz feladat volt. A fiatal igazgató idén kezd­te az ötödik tanévet — ezek adatait ismeri jobban. A 116 tanulóból tavaly mindössze négy bukott, a korábbi évek­ben 1—3 fő. Felmentett az öt év alatt egyetlen kislány lett (férjhez ment), nem nagy a számá az évvesztőknek sem. A tankötelezettségi törvény végrehajtásának azt a részét, hogy tanköteles korig elvé­gezzék az általános iskolát, így száz százalékig teljesíteni tudják. Ez mégsem olyan egy­szerű dolog, amilyennek első hallásra tűnik — egész év­ben, minden oktatási, neve­lési feladat tudatos tervezé­sében, a tantestület közös munkájában és a feltételek (mind személyi mind tárgyi) javulásában van meg a biz­tosítéka. Azaz a „tűzoltómun­ka” elkerülésében. — Munkatervünkben is vé­gigondoltuk, mit kell ten­nünk ennek érekében. Igen fontos a rendszeres értéke­lés, a törzsanyag alapos meg­tanítása ezután a differenci­ált foglalkozás. A munkafe­gyelem megszilárdításával is sokat foglalkoztunk — egyre inkább eltűnőben vannak az egynapos hiányzások, az első­sök beíratása zökkenők nél­kül történik (ebben nagy sze­repe van az óvodának!). A gyerekek között tanulópáro­kat szerveztek a kisdobos- és úttörőőrsök — lelkesen csi­nálják is, korábban bejön­nek, figyelik, mi a gyenge pontja a tanulópárjuknak. Gyakorlattá vált az iskolá­ban az szmk-vezetők ösz- szelíívása az oktatási, neve­lési feladatok megbeszélése érdekében. A tankötelezettsé­gi törvény minél jobb szín­vonalú végrehajtása nemcsak az osztályfőnökök feladata — a testület, az iskola egészéé. Ezért is jelent olyan sokat a feltételek javulása. Mind a tíz nevelőnk szakképzett, csak egy-két hiányszak van. Korábban négy tanteremre nyolc tanulócsoport jutott (még korábban összevont cso­portok voltak) — belső át­alakítással négy teremből ha­tot sikerült létrehozni, plusz nevelői szobát, szertárat. Ta­valy óta az ifjúsági klubot is teremnek használjuk, és mivel a tíz fő alá csökkent nyolcadik osztályt összevon­tuk a hetedikkel, minden ta­nulócsoportnak külön terme lett. Amikor búcsúzóban felfi­gyelek a fából készült sok udvari felszerelésre (székek, padok, játékszerek) és a tá­gas udvarra, Mag Barnabás megjegyzi: — VAN, AMIÉRT A KIS iskolákat is irigyelhetik! Egyébként sem panaszkodha­tunk: a járási művelődési osztálytól és a helyi tanács­tól egyaránt megkapjuk a se­gítséget, odafigyelést. Ez ter­mészetessé vált... G. Kiss Magdolna 4 magyar tudomány arcképcsarnokából BEMUTATJUK Bálint Péter akadémikust Dolgozószobájában fogad. Ha jobban körülnéz az em­ber, inkább ritkaszép gyűj­tésű könyvtárban érzi ma­gát, Csodálkozó tekintetem­re nevetve válaszol: no igen, ez dolgozószobába is, meg — szóval az egyete­men belül lakik, szolgálati lakásában. A könyvek egy része már csak "itt fér el. Életéről faggatom. 1911- ben született, Budapesten. Apja híres építészmérnök volt, a Külügyminisztérium palotáját is Bálint Zoltán tervezte. Műszaki apa — orvos fia? Honnan az indít­tatás? Kiderül: orvos is volt azért a családban, nagybáty­ja ugyancsak ismert bel­gyógyászprofesszor volt 1928—1934 között tanult a Budapesti Tudományegye­tem orvoskarán. 1934-ben avatták orvosdoktorrá. Es mivel akkoriban a karok és egyetemek nem voltak egy­mástól annyira elkülönít­ve, „cselédkönyves orvos­ként” — ez a mai szigorló évnek felel meg, bölcsész­karra is járt, csak azért, hogy Erdey-Grúz Tibornál is tanulhasson. A szükséges vizsgák letétele után így 1936-ban kémia—fizika sza­kon bölcsészdoktori okleve­let is szerzett. Tíz évig a pécsi egyetem klinikáján dolgozott, majd 1946—1950 között a főváros­ban, az I. számú belklini­kán működött, főorvosként. 1950-ben Rusznyák István­nak, az Akadémia néhai el­nökének javaslatára került az orvostudományi egye­tem élettani intézetének élére. Ezt egy akkor szüle­tett új koncepciónak kö­szönhette: a gyakorlatból kerestek vezetőket elméleti tanszékek, intézetek élére. Harminckét éve tanszék- vezető egyetemi tanár — orvosok nemzedékei tanul­tak nála, mondhatni, ma már iskolája van. És ez nem üres kifejezés: a nála vizsgázott medikusokból ma már nyolcán egyetemi tanárok (közülük négyen tanszékvezetők, egyikük akadémikus is), hatan kap­ták meg a tudományok dok- v tora címet, tízen a kandidá­tusi fokozatot. Bálint Péter tudományos pályája így alakult: 1952- ben, addigi munkájáért megkapta a kandidátusi cí­met, és alig három éven be­lül megszerezte a tudomá­nyok doktora fokozatot Is: értekezésében a vesefizioló­gia kérdéseivel foglalkozott. 1970-ben választották az Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává. Szék­foglalóiban is a vese prob­lémáival foglalkozott: a kí­sérletes akut veseelégtelen­ség kialakulásának mecha­nizmusával. Az élettan szó általában biológiát jelent. A magyar orvosi gyakorlatban a je­lentés kettévált: van álta­lános biológia, és a fizioló­gia tárgykörébe tartozó kér­désekkel foglalkozik az élettan. Mármost: Bálint professzor élettani tanszék- vezető, de tudományos fo­kozatait mégis végig „vese­ügyben” szerezte. Nincs ebben ellentmondás? Ismét fineveti magát: el­vileg lehetne, de... ki az, aki ma már egy ágazat minden részterületéhez egy­formán ért? Egy biztos: nemcsak a Magyar Uroló­gusok Társaságának alelnö­ki címével ismerték el ve­sekutatásait,, hanem tagja egy sor külföldi társaság­nak, így a francia Société de Nephrologie-nak is (nephrológia = a vesével foglalkozó tudományág). Számtalan tudományos köz­lemény, külföldi előadói meghívás, nyolc könyv mu­tatja; sokat és eredménye­sen dolgozik. Ezt álla­munk több kitüntetéssel is­merte el. Mostanában mit kutat? Természetesen: vesét. Pon­tosabban: a veseelégtelen­ség és a vérkeringés kap­csolatát. A vese tudniillik rendkívül sok vérrel „gaz­dálkodik” — a szervezetben keringő teljes mennyiség közel 20 százalékával. (Köz­ben a vese súlya az átlagos emberi testnek alig egy százaléka!) Ebből az egy­ötödnyi mennyiségű vér­ből egy emberi vese napon­ta átlagosan 180 liternyi szűrletet választ ki, — ter­mészetesen folyamatosan —, de e szűrlet 99 százalékát visszanyeri a szervezetnek, miközben napi egy-, másfél liternyi vizeletet termel. A kérdés tehát: veseelég­telenség esetén a vérkerin­gés változik-e és hogyan? Régebben azt hitték: az elégtelenség oka az, hogy a vese kevesebb vért kap. Itt, ebben az intézetben jöttek rá először: ez így nem igaz: Ugyanannyi vért kap az elégtelenül működő vese is, csak ez nem oda jut a vesén belül, ahová kellene, ezért nem tudja a vizeletet kiválasztani. Az Akadémia által támogatott kutatás célja: a vesét, ha lehet, ne átültetni kelljen, hanem a rossz vesét „javí­tani !” Ezért kutyavesékben radioaktív mikrogyön­gy(5kkel kísérik nyomon: hogyan oszlik meg a vér a beteg vese érhálózatában. Annyi már biztos: a „hi­ba” oka a helyi' hormonok­ban keresendő, fontos sze­repe lesz itt is a más terü­leteken már ismert prpsz- taglandinnak. Ennyit tudtunk meg a kutatásokról. És Bálint Pé­terről, a magánemberről ? Például azt, hogy legkedve­sebb „olvasószobája” a Sze­ged expressz. Hogy miért? Mert felesége, dr. Jancsó Aranka a szegedi egyete­men tanár, ott tanít gyógy­szertant. Így a házaspár a hétvégeken „kétlaki” életet él, hol egyik, hol másik városban. . ­Gyermekei közül egyik orvoß lett, a másik közis- ‘ mert ember: Bálint András, a sikeres fiatal színművész. — Nem próbálta őt is az orvosi pályára irányítani ? — A már ismerős nevetés­sel válaszol: — kötöttünk egy tisztességes megállapo­dást : jelentkezik a főisko­lára, ha felveszik, jó, ha nem, nem megy el segéd­színésznek, statisztának, ha­nem idejön, az egyetemre. Felvették. A többit, azóta, a gyakorlat bizonyította. A professzor hatvanyolc éves. De jóval kevesebbnek látszik. Ennek viszont a rendszeres sport a titka: ötven évig vívott, karddal, tőrrel egyaránt —, de min­dig szigorúan amatőr ala­pon. Teniszezett is, úszni most is rendszeresen eljár. Végül egy sajátos hobbi­járól mesél: tanár nélkül tanul nyelveket. Angolul, franciául, németül, oroszul, olaszul előadói szinten be­szél, de tud spanyolul, és szerb—horvát nyelven is. Orvosprofesszor, bölcsész- doktor, amatőr sportoló, nyelvész — egyszóval sok­oldalú, teljes ember. Ami­lyennek a kutatónak lennie kell. Szatmári Jenő István Könyvekről Borisz Paszternák versei számára a Dylan Thomas ver­sei című kötet, jóllehet össze­gyűjtött versei magyarul is megjelentek 1966-ban és más műveit is kiadták, közöttük egyik legcsodálatosabb, me­seszerű, tündérien groteszk hangjátékát A mi erdőnk al- jánt, 1960-ban. Öt a század legjelentősebb angol költöje- ként tartják nyilván T. S. Eliot és W. H. Auden mel­lett. Látomásos nyelve, Wales tájainak és lakóinak, ősi múltjának szuggesztív erejű fölmutatása széles körű és növekvő olvasóközönséget je­lent számára világszerte. Az idei harmadik és ne­gyedik kötet szinte egyidő- ben érkezett a könyvesbol­tokba» a román Lucián Blaga versei — például Pán-versei megrendítő tisztaság sugárzói — s a szovjet-orosz költő, Borisz Paszternák versei. Ügy olvassuk e kötetbe gyűjtött csaknem száz verset, a költői életmű távolról sem teljes, ám kitűnő válogatását, mint amikor a csillagokkal és az alig rebbenő szellőkkel társalog — ha társalog — az ember. Mint amikor az év­szakokkal jövő-menő esők su­hognak, a kerítésfogak acsar- kodását figyelő út menti fák csoportjai fölött és között fü­tyül az éjszakai szél. Mint amikor az érdes reggelek va­kító fényeket vetnek, az éj­szakák világnyi árnyakat bon­togatnak. Mint amikor olvad­ni kezd a nagy orosz telek hava, csillog az apró, fehér gyöngyvirág, vagy vibrál a nyári hő, izzanak a történel­met magukba záró ódon kö­vek, vagy fosztogatni kezd az ősz. Vagy az idő kavargó vál­takozásaiban a hajdani Pé- tervárott (Leningrádban): „Beszíva a Ladoga távolát fut a tavasz a vízpartra. Megárad a csatornák szaga a légen át, mintha falusi ládák szaglahának”. (Ahmatovához) Igaz, Paszternák, aki „tisz­títótűznek” tekintette az ok­tóberi forradalmat, s aki for­radalmi témájú versek írója­ként is közel állt egy idő­ben Majakovszkij köréhez, a későbbiekben ellentmondáso­sabb életművet alkotott. A második világháborúban ha­zafias versciklusokat írt, de tény az is,' hogy a század ka­taklizmái közepette bizonyos tanácstalanság uralkodik el műveinek egy részében. Mind­ezek ellenére kétségtelen, hogy a század orosz irodal­mának egyik legnagyobb, ha­tású nyelvi -újítója volt, eb­ből a szempontból hatalmas ösztönzője a lírai lehetőségek gazdagításának. Maradandó értékű költeményei nem hi­ányoznak a szovjet-orosz lí­ra gyöngyszemei közül. Rába György fordításában olvas­hatjuk a kötetben A ’költé­szet meghatározása című ver­set, például e sorokat is: „Minden fontosat összegyűjténe az éjszaka mély fürdőzö vizekben, hogy nyirkos és remegő tenyere egy csillagot a halastóba ejtsen.’’ Nem mondhatunk mást (Európa Könyvkiadó, Buda- Paszternák költészetének ja- pest, 1979.) várói sem. Tóth Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents