Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

Egészségesen élni és dolgozni Irta: dr. Gordos János Q mpfjlip egészségügyi helyzetét 1945. H IlltSy Jf U előtt nagymértékű elmaradott, ság jellemezte. A felszabadulás után, de kü­lönösen az 1960-as években, a lendületes fej­lődés eredményeként az egészségügyi ellátás több területén elértük, vagy megközelítettük az országos színvonalat. Ez jelentős ered­mény, hiszen 25—30 évvel ezelőtt megyénk­ben a tbc-s megbetegedések aránya az or­szágos átlag csaknem kétszerese és az orszá­gosnál nagyobb volt a gyermekhalálozás is. Társadalmi fejlődésünk során helyzetünk je­lentősen megváltozott, a történelmileg kiala­kult hátrányok nagy része eltűnt. Az 1972-ben elfogadott egészségügyi tör­vény minden állampolgár számára ingyenessé tette az egészségügyi ellátást. Az intézkedés azzal járt, hogy tovább növekedett a beteg­forgalom, ami esetenként torlódást, ellátási nehézségeket, zsúfoltságot és feszültségeket okozott. Természetesen arra törekedtünk és törekszünk ma is, hogy minél előbb megte­remtsük a megnövekedett feladatok ellátásá­hoz szükséges feltételeket. A társadalmi és gazdasági gyarapodás, a megye iparszerkezetének, foglalkozási struk­túrájának jelentős változása, a lakosság élet- és munkakörülményeinek kedvező ala­kulása jó lehetőségeket biztosított az egész­ségügy ellátás fejlődéséhez. Jobbak lettek a település-egészségügyi viszonyok is. Űj korsze­rű lakások épültek, több községben már egészséges, vezetékes víz folyik. Lakosságunk egészségi .állapota a körülményeknek meg­felelően javult, többé-kevésbé megegyezik az országos képpel. A megbetegedések össze­tétele és mértéke azonban némileg eltér at- ‘tói. Megyénkben a légúti fertőzések, ideg- rendszeri, ízületi és érrendszeri megbetegedé­sek a legjellemzőbbek. Természetesen szá­molni kell olyan új ártalmak kialakulásával is, amelyek gyarapodásunk kísérői, s amelyek eddig nem jelentkeztek. Ilyen a túltápláltság, a növekvő alkoholfogyasztás, a mértéktelen 1 dohányzás, a környezeti szennyeződés, vala­mint a vegyszerek nagyobb mérvű használata miatt jelentkező megbetegedések. Sajnos, je­lentős a balesetek száma is, — köztük a köz­úti baleseteké —, ami erőfeszítéseink ellenére sem csökken. Változott, fejlődött az egészségüggyel kap­csolatos társadalmi szemlélet is. A társadalmi és gazdasági szervek vezetői felismerték, hogy az egészségpolitikai feladatok nem szűkíthe­tők le a gyógyító munka kérdéseire. A beteg­ségek megelőzése, a munkaártalmak csökken­tése, a megváltozott munkaképességűek el­helyezése társadalmi összefogást igénylő fel­adat. Egészségügyi dolgozóink is egyre na­gyobb figyelmet fordítanak a dolgozók egész­ségi állapotának jobb megismerésére és a megelőzésre, ezért erőinknek megfelelően szé­lesítettük a szűrővizsgálatokat. A korszerű­södő szemlélet tanúbizonysága az is, hogy a munkahelyek, a kórházi ágy és a műszere­zettség fejlesztése mellett nagyobb figyelem övezi az emberi kapcsolatokat, a betegekkel való törődést és a szocialista emberi magatar­tás követelményeit. Az egészségügyi ellátásban nagy szerepe van az alapellátásnak. Az orvosi körzetek zsú­foltsága az elmúlt években jelentősen csökkent. Egy-egy orvosi körzetre 2409 lakos jut, s ez kevesebb az országos átlagnál. Megyénkben 101 általános, 12 gyermek- és 17 fogorvosi körzet szolgálja a lakosság ellátását. A körze­tek felszereltsége megfelel a mai követelmé­nyeknek. Ezért indokolatlannak tartjuk azt a szemléletet, amely helyenként fél-fel bukkan, hogy a körzetben csak gyógyszert vagy ma­gasabb szintű ellátásra jogosító beutalót ér­demes íratni. A megbetegedések nagy része ugyanis olyan, amit helyben a körzeti orvos is el tud látni. Ezért szükséges, hogy növel­jük az alapellátás iránti bizalmat. A közvé­lemény formálása mellett ezt segíti a körze­tek felszereltségének továbbfejlesztése, az ellátáshoz szükséges feltételek javítása. A la­kosság bizalmának megnyeréséért, növelésé­ért sokat tehetnek a körzetekben tevékeny­kedő orvosok, egészségügyi dolgozók alapos, a beteg számára megnyugtató kezeléssel. Ez­ért intézkedések szükségesek, hogy az orvosi körzetek ne legyenek betöltetlenek. Jelen­leg ugyanis a körzetek mintegy tíz százalé­kában nincs orvos. Rendelőintézeteink munkája fejlődött. A kór­ház-rendelőintézeti egység kialakításával több területen sikerült emelni az ellátás szívona- lát. Intézményeinkben naponta 736 szakorvo­si órában végzik a betegek kezelését. Ren­delőintézeteink zsúfoltak, mert a betegek nem egyenletesen elosztva jelentkeznek kezelésre Ügy tűnik egészségügyi intézményeinkben hiá­ba vezették be a nyújtott idejű rendelést, a délelőtti zsúfoltságon ez nem enyhített. Fekvőbeteg-ellátásunk feltételei javultak. Több helyen országosan is elismert szakte. kintélyű főorvos irányításával folyik a mun­ka. Kórházainkban erősödik az a szellem, amely a korszerű és magas szintű betegellá­tást szolgálja. Feltételeink ma jobbak, mint korábban. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma megegyezik az országos átlag­gal. A fejlesztés azonban nem mindenben elé­gíti ki a mai igényeket. Bizonyos egyoldalú­ságot mutat, hogy olyan fontos műszerek is hiányoznak, amelyek betegség pontos megál. laoításához, kezeléséhez szükségesek. De az előrelátás hiányát, a tervezés hiányosságait mutatja a kórházi ágyak elosztása is. Mert az idős emberek száma növekszik, s közülük egyre többen szorulnak kórházi kezelésre, en. nek nem tudnak maradéktalanul eleget ten. ni. A különböző betegségek megelőzésében és ellátásában egyre nagyobb szerepet játszik az üzemi egészségügyi szolgálat. Alapvető fel­adata, a munkahelyen biztosított ellátás mel. lett egy részük a körzeti betegellátást is se­gíti. Munkájuk fejlődését mutatja az üzem­egészségügyi szakrendelések megszervezése, amelyet az üzemi munkával közvetlenül ősz- szefüggő ártalmak, megbetegedések megelő­zése, gyógyítása indokol. Az üzemegészségügyi ellátást évek óta jó színvonalon szervezik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Az üzem­egészségügyi szolgálat dolgozói, a megelőző, a gyógyító munka körülményei bizalmat és megbecsülést ébresztettek a gyári dolgozók­ban. A gyári betegek ellátása mellett szűrő- vizsgálatokat szerveznek és tevékenységük kiterjed munkaegészségügyi, munkapszicholó­giai vizsgálatokra is. Rendszeresen vizsgálják a gyári munkafolyamatokat, a technológiát és ezek egészségügyi hatásait a dolgozókra. Széles körben végeznek egészségügyi felvilá­gosító és nevelő munkát is. A kedvező tapasz­talatokra alapozva megyénkben évről évre növeltük az üzemorvosi órák számát, amely jelenleg megközelíti a százhatvanat. Az ellá­tás színvonalán — a tapasztalatok szerint — csak úgy lehet változtatni, ha e területen, nő a főállásban dolgozó orvosok, egészségügyi munkások száma. Megyénkben sok a kis- és középüzem. Ügy látjuk, hogy ezek többségé­ben a komplex üzemegészségügyi tevékenység kibontakozását mindenekelőtt a személyi feltételek hiánya és helyenként szemléleti gondok gátolják. üzemekkel, illetve az üzemegészség- Hti üggyel összefüggésben mindenkép­pen szólni kell a rehabilitációról. Nógrád me­gyében az országos átlagnál lényegesen na­gyobb arányú a rokkanttá nyilvánítás. Ogy hiszem, hogy ez összefügg az ipar szerkezeté­vel. Ugyanakkor éppen a nehézipar túlsúlya miatt kisebb lehetőségek adódnak a megvál­tozott munkaképességű emberek elhelyezésé­re. Egészségügyi szerveink, különösen az utóbbi években, szervezett tevékenységet foly­tatnak a megváltozott munkaképességűek be­illeszkedése, életkedvének visszanyerése ér­dekében. Természetesen emellett szükséges, hogy legyenek olyan munkahelyek, ahol a megváltozott munkaképességűeket érdemben foglalkoztatni tudják. A megye üzemeiben 2710 ilyen munkahelyet tartanak nyilván, de csak 1866 dolgozót foglalkoztatnak. Ez azt is mutatja, hogy a szakmai rehabilitáció ma még nem vált általános gyakorlattá. Ezért az üzemi rehabilitációs bizottságoknak körül­tekintőbben keli ezzel foglalkozniok. Szoro­sabbá kell tenni az összefogást az egészség- ügyi és gazdasági vezetők között az egyre na­gyobb jelentőséggel bíró társadalompolitikai feladat megoldása érdekében. Az általános életfeltételek kedvező változá­sának hatására nőtt az átlagéletkor, ma már a lakosság húsz százaléka a nyugdíjkorhatá­ron felül van. Ez növeli a szociális ellátás és gondozás feladatait Az idős emberek gon­dozásának különböző formái alakultak ki, változatosabbá váltak, jobban igazodnak a szükségletekhez. Nőtt azoknak a száma, akik házi szociális gondozásban, napköziellátás­ban és a szociális otthoni elhelyezésben része­sülnek. Az ellátást igénylők száma azonban gyorsabban növekszik, mint ahogy a felté­teleket biztosítani tudjuk. Amióta a balassa­gyarmati szociális otthon elkészült, azóta ja­vult az idős emberek ellátása, Azonban az elhelyezésre várók száma nem csikként, ha­nem növekedett és ezért otthonafhk is zsú­foltabbak lettek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az idős szülők és családtagok gondozá­sát egyre többen igyekeznek áthárítani a társadalomra. Az ápolásra szorulók esetében ez indokolt, de gyakran adódnak olyan ese­tek is, amikor a gyerekek közös áldozatválla­lásával, felelősségével megoldható volna a gondozás. Ügy gondolom, hogy több megér­tést, emberséget és nagyobb előzékenységet szükséges tanúsítanunk az idős, beteg embe­rek iránt. A lakosság egészségi állapotának alakulá­sában fontos szerepe van az egészségügyi kul­túrának, amely a szocialista életmód része­ként, az általános műveltséggel együtt fejlő, dött. Az egészséges életmód, az egészség ápo­lása a lakosság egyre nagyobb részénél vá­lik általános igénnyé. Ügy gondolom ezzel is összefügg az, hogy évek óta nincsenek töme­ges fertőzések, vagy ha fel is üti a fejét va­lahol járványos betegség, a lakosság fegyel­mezett magatartásával viszonylag könnyen megállítható, felszámolható. Szélesedik a kör­nyezet-egészségügy fejlesztésén munkálko­dók száma. Ez egyben arra is ösztönzi társa­dalmi szerveinket, a Vöröskeresztet, a Ha­zafias Népfrontot, a TIT-et, hogy tovább kell folytatni ezt a munkát még akkor is, ha a viszonylag szerényebb eredményekért nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Hiszen sok még a tennivaló a környezet, az udvarok, az utcák, terek tisztaságának megőrzésében. A lakos­ság egészségügyi kultúrájának folyamatos fejlesztésében különösen nagy gondot kell fordítani a fiatalok nevelésére. A rendszeres tisztálkodás igényét, a higiénia követelménye­it gyerekkorban, mindenekelőtt a családban lehet szokássá tenni. Az egészségügyi ellátás helyzetével szoros kapcsolatban áll az e területen dolgozók er­kölcsi arculata. Megyénkben javult az egész­ségügy etikai helyzete. Munkánk eredménye­ként kialakulóban van az etika helyes értel­mezése. Korábban ugyanis csak az anyagi szolgáltatást, az egészségügyi dolgozók anya­giasságát, a hálapénzt értették, ha az egész­ségügyi dolgozók etikus, vagy kevésbé etikus magatartásáról esett szó. Ma már szélesebb körben tudatosodott, hogy mindenekelőtt az általános emberi magatartásról, a munkaer­kölcsről, az orvos-beteg, az orvos-orvos, az orvos és egészségügyi dolgozó viszonyáról van szó. Ugyanis ott, ahol e kapcsolatok a szocia­lista erkölcs alapján alakulnak, az anyagias­ság is visszaszorulóban van. Az egészségügy etikai helyzete a lakosság széles körét foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is. Mindenekelőtt azért, mert minden be­teg azt szeretné, ha törődnének vele, ha a megértő gondoskodás, amely körülveszi, mér­sékelné a kiszolgáltatottság érzését. Az egész­ségügy etikai helyzetének javításához szűk. ség van természetesen a lakosság szemléleté­nek formálására is. Találkozunk még min­dig olyan emberekkel, akik kivételes bánás­módot igényelnek. A párt- és a tömegszerve­zeti agitációnak, a sajtónak jobban kell tu­datosítania, hogy az egészségügyi törvény ér­telmében valamennyi állampolgárt, állapotá­nak megfelelő egészségügyi ellátás illet meg. Az orvosok, az egészségügyi dolgozók többsé­ge becsületesen mindent meg is tesz azért, hogy a beteg a gyógyuláshoz szükséges gyógy­kezelést megkapja. Lelkiismeretesen végzik munkájukat, magatartásuk megfelel a tár­sadalom más területén dolgozó emberek er­kölcsi normáinak. Szükségtelen és össztársa­dalmi szempontból káros a hálapénz gyakor­lata. Az a tapasztalatunk, hogy egészségügyi in­tézményeinkben javultak a gyógyító munka emberi körülményei, tartalmasabbá és elv- szerűbbé vált az orvosok egymás közti kap­csolata, erősödött az együttműködés a külön­böző szakterületek között. Javult a betegek­kel való törődés, bánásmód. A kórházban ápoltak nagy többsége elismerően szól az orvosok és ápolók munkájáról, magatartásá­ról. Egészségügyi munkánkban az utóbbi évek­ben ugyancsak fontos feladatként jelentkezik az integráció megvalósítása, tartalmas meg­szervezése. Az eddigi tapasztalatok általában kedvezőek. Fontos tanulság azonban, hogy az integráció nem szűkíthető le szervezeti in­tézkedésekre. Egyre több helyen ismerik fel és értik, hogy az integráció a betegellátást, a színvonalasabb egészségügyi munkát szol­gálja. Szűnőben vannak a nagy energiát igénylő, párhuzamos vizsgálatok. Ügy látjuk, hogy egy kis körültekintéssel, igyekezettel az eszközöket is jobban kihasználhatjuk, s ez végső soron a tartalmi munka javítását szol­gálja. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert még mindig nem szűnt meg az a szem­lélet, amely csak *a szervezeti intézkedéseket tartja fontosnak, s mintha a tartalmi munka követelményeit mellőznénk, amikor az in­tézmények együttműködését, összekapcsolá­sát szorgalmazzuk. Az integráció megvalósí­tásával továbbra is folyamatosan foglalko­zunk, kiterjesztése indokoltnak látszik az alapellátásra is. Az egészségügyi munka, a tárgyi feltételei az elmúlt években jelentős mértékben fejlőd­tek. Elkészült a salgótarjáni szakorvosi rende­lőintézet, a balassagyarmati kórház szülésze­ti-nőgyógyászati pavilonja. Egészségügyi gyer_ mekotthont létesítettünk, gyógyszertáraink je­lentős részét korszerűsítettük és szép számmal építettünk újakat is, amelyek főként a falvak gyógyszerellátását javítják. Mindezek ellené­re néhány területen érzékelhetően növeked­tek gondjaink. Lassan halad a balassagyar­mati kórház rekonstrukciója, a munka üteme akadozik, az építés jobban elhúzódott, mint terveztük. Teljes felújításra szorul a pásztói kórház is. A zsúfoltság enyhítése, a belső be­rendezések biztonságos üzemeltetése teljes felújítást igényel. Emellett új szociális ottho­nok létesítésére, a meglevőek bővítésére is szükség van. Mindenekelptt azért, mert nőtt azoknak az idős, beteg embereknek a szá­ma; akik szociális otthoni elhelyezésre vár­nak. Másrészt a jelenlegi szociális otthonok egy része rossz állapotban van, felújítás szin­te lehetetlen. A fejlesztést úgy kell megolda­nunk, hogy a szociális ellátás igazodjon a változó igényekhez. Ezenkívül a két város­ban szükséges volna egy-egy nyugdíjasház létesítése is. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk egészségügyi intézményeink gép- és műszer­állományát. Intézményeink ellátottsága elma­rad a kívánalmaktól. Az érvényben levő nor­mák szerint csaknem 100 millió forint értékű műszerrel kevesebb van nálunk a kelleténél. E tekintetben megyénk évek óta az utolsó. Okát mindenekelőtt abban látjuk, hogy az egészségügy fejlesztése hosszú ideig csak a kórházi ágyak és a munkahelyek számának növelését jelentette. Pedig ma már különö­sen a betegségek pontos megállapításához, de az ellátáshoz is nélkülözhetetlen a kor­szerű műszer. Befolyásolta az ellátás színvo. halát természetesen a tervszerűtlenség is, a műszerek rendelésénél érvényesülő spontanei­tás és személyes ambíció. Ugyanakkor ma is csak részben megoldott a műszerek javítása és folyamatos felújítása. Az orvosok száma az utóbbi években rend­szeresen növekedett a megyében. Üteme 1970 és 1976 között tizennyolc, míg országosan csak tizenöt százalék volt. Nagyra értékeljük a nö­vekedést. Hiszen Nógrád nem is olyan régen még azok közé a megyék közé tartozott, ahová be lehetett lépni, de elmenni már nem. ,Az intézkedés eleve növelte az egészségügyi dol­gozók ellenszenvét, a bizalmatlanságot. Sze­rencsére ezekről lassan már csak múlt idői ben beszélünk. Természetesen gondjaink ma is vannak. Az orvosok száma még mindig kevés, orvosi ellátottságunk elmarad az or­szágostól. Egyes szakterületeken ezért komoly gondjaink jelentkeznek. A szakorvosi arány növelése, elvándorlásuk csökkentése, az or­vosok letelepedésének hatékonyabb ’ segítése sokirányú munkát, intézkedéseket igényel ta­nácsainktól. Javítanunk kell az orvosok lakáshelyzetét, se­gíteni a fiatal orvosok letelepedését. Jobban kell ösztönöznünk és támogatnunk azokat az orvosokat, akik önerőből akarnak építkezni és családi házuk felépültével állami lakás sza­badul fel. Biztosítani kell szakmai képzésük, művelődésük feltételeit és nagyobb segítsé­get kell nyújtani beilleszkedésükhöz. Ter­mészetesen a személyi feltételek fejlesztésének fontos tényezője a munkahelyi légkör és de­mokratizmus további javítása. a fpirmpln munka minden területén Ibi lllulll növekszik az emberi ténye­zők szerepe és jelentősége. Fejlődésünk nagy tartaléka a hatékonyabb, színvonalasabb mun­ka. A XI. kongresszus határozatait nehezebb feltételek között kell megvalósítanunk. Nö­vekvő társadalmi, gazdasági feladataink meg­valósításához egészséges, kiegyensúlyozott, al­kotni akaró emberekre van szükség. Az em­berek életmódja, egészségi állapota, tudata, magatartása nem változik meg egyik napról a másikra. Eredményeink hosszabb távon mérhetőek, de nap mint nap meg kell dol­gozni értük. Erőnket megsokszorozza az az alkotó légkör, s a megyénk dolgozóira is jel­lemző cselekvési készség, felelősség jelenünk­ért és jövőnkért. Az egészségügy minden dol­gozójának annak tudatában kell végezni szép és felelősségteljes feladatát, hogy a saját mun­kahelyükön, munkakörükben. mindnyájan nagyon sokat tehetnek azért, hogy a dolgozó emberek, megyénk minden lakójának testi egészsége és lelki egyensúlya, munkakészsége, munkakedve, a környezetével való kapcsolata jó és harmonikus legyen. Azért, hogy szocia­lista társadalmunk vívmányait, eredményeit mind többen élvezhessék legfontosabb kin-, csük, egészségük bitokában. Műtét a Nógrád megyei Tanács Madzsar József Kórházán ak korszerű sebészeti műtőjé­ben, Salgótarjánban. (Bábel László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents