Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

Arad — százharminc év távlatából AZ 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel több volt, mint egy nemzet függetlenségi harcának elbukása. Vereség­gel zárta le azt a több évtizedes küzdelmet, amelynek az volt a célja, hogy Magyarország korszerű politikai és gazdasági el­vek alapján kormányzott, a kormányzottak beleegyezésén nyugvó polgári állammá alakuljon át. Aligha lehet vitatni, hogy a harcmezőre áttevődött küzdelemben két nagyhatalom­mal szemben Magyarországnak nem volt sok esélye a győze­lemre, s hogy az 1849. nyár végére kialakult katonai helyzet­ben a vereség már elkerülhetetlen volt. Csupán abban nincs, — és valószínűleg soha nem is lesz egyetértés, hogy a sza­badságharc politikai és katonai vezetői mikor és miben hi­báztak, shogy a fegyverletétel időpontját és módját lehe­tett-e volna jobban megválasztani. Lassan talán a Görgey személye körüli vitákból is eltűnik az alaptalan erkölcsi íté­letet hordozó és a felelősség kérdését leegyszerűsítő (így ha­mis illúziókat tápláló) „áruló” kifejezés. A szabadságharc és az egész magyar ügy nem Világosnál veszett el, ezért a sok dicsőséget is hozó csaták után méltósággal végrehajtott fegyverletételért nincs okunk szégyenkezni. Különben is, bármennyire elkeserítő volt, hogy nem si­került katonai erővel garantálni azt az új politikai rendszert, amit 1848 áprilisában a Habsburgok is megígértek az álta­luk szentesített törvényekben, maga a 48-as társadalmi és politikai átalakulás 49 augusztusában még nem látszott tel­jesen elveszettnek. A bécsi abszolutista kormányzat még elő­szeretettel használta a liberális frazeológiát, és nemcsak a magyar katonai vezetők életének megkímélésére hangzottak el célzások és ígéretek orosz, sőt osztrák részről is, hanem sokfelől tanácsolták a kompromisszurhot az ifjú. Ferenc Jó­zsefnek. A magyar tavaszi hadjárát egész Európát meglepő, s nagy többségét lelkesítő sikerei után Ausztria nagyhatalmi állása és európai tekintélye úgy megrendült, hogy a kortár­sak zöme azt csak Magyarország megbékítésével vélte hely­reállíthatónak. Ezt tanácsolta az angol parlamentben Pal­merston külügyminiszter: „...nagyon kívánatos, nem egyszerűen az emberiség, hanem a józan európai politika és az ausztriai birodalom iránti mély, baráti szeretet alapján, hogy ennek a nagy harcnak a küzdő felek közötti baráti megegyezés ves­sen véget, amely kielégítené a magyarok nemzeti érzelme­it...” S hasonlóan fogalmazott a magyar szabadságharc ki­menetelét eldöntő orosz intervenciós hadsereg főparancsnoka Paszkevica is, Miklós cárhoz intézett előterjesztésében: „Nem tudom, miként vélekedik felséged Ausztriáról, de ha fenn­állását felséged politikája megköveteli, az amnesztiát meg kell adni, s a régi alkotmányt vissza kell állítani.” Nem volt te­hát teljesen alaptalan Görgeynek és vezértársainak az a re­ménye, hogy a fegyverletétel nem fogja Magyarország sorsát teljesen megpecsételni. Másként gondolkodott azonban a tizennyolc éves ural­kodó, családi környezete, a Schwarzenberg vezette bécsi kor­mányzat és magyarországi helytartója, Haynau táborszer­nagy. Az utóbbi, teljhatalma birtokában, így fogadkozott: „... egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bán­ni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és bé­kességet egy évszázadra biztosítani. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak,” Érzelmeinket egy pillanatra félretéve gondolj juk meg, pusztán az osztrák hatalom nézőpontjából célszerű volt-e, eredményt hozott-e a Haynau által tettre váltott bosszűszomj, a megtorlás és a megfélemlítés politikája? A terror, az aradi és a többi kivégzés, a hosszú börtönbünteté­sek, a nyilvános korbácsolások meghunyászkodást. belenyug­vást szültek? Ne legyenek illúzióink; a sok hősi kiállás mel­lett nem volt ritka az emberi hitványság, a hamis realizmus nevében tett egyéni behódoiás, de az erős (és véres) kéz po­litikája tartós konszolidációt, széles körű együttműködést nem eredményezett, s az is természetes, hogy a beígért gazdasági fellendülés sem köszöntött be. A KÖZEL HÚSZ évig tartó önkényuralom elviseléséhez, túléléséhez pedig nem utolsósorban éppen az aradi mártírok és a többi áldozat emléke és példája adott erkölcsi erőt, szö­ges ellentétben a Haynau által várt hatással. A vértanúk ma­guk is sejtették, remélték, hogy sorsuk nemzedékeket fűtő példa és ösztönző erő lesz. Haláluk nem volt hiábavaló áldo­zat, nevük kőnél és ércnél maradandóbb emlékművé vált a magyar szívekben. j. g­Talpon a határ Hiába vékonyodnak a nap­palok, bukik le korábban a nap nyugaton, a mezőgazda- sági üzemekben igyekeznek nyújtani ezekben a hetek­ben. A megyében személy- gépkocsin körbeutazó előtt a határ megszokott őszi képei peregnek: cukorgyár felé tar­tó zetorok tele platóval, szá­rítók motorjai hogy kivoríják fölösleges nedvességét, s éj­szakánként apró fényes pon­tok haladnak lassan, erőgé­pek forgatják a talajt, jövő évre szánt termés alá. A megye termelőszövetke­zeteiben és állami gazdasá­gaiban az őszi munkacsúcs változnak, napjai váltják egymást, ösz- szeszaladtak a feladatok. Sze­dik a burgonyát, takarítják a napraforgót, silókukoricát, de már megindultak a vetőgé­menetrendszerű pontosság- vénytermesztésben . keletke- műtrágya csak kell, az ŰJ gal végzik dolgukat. zett milliós károkat egyköny- gépekről sem mondhatnak lé. Az idei ősz eddig eltelt nyen nehéz, pótolni, s a ter- a bérrel sem spórolhatnak időszaka is igazolja, hogy a vezett nyereség teljesítése is különösebben. Igaz, a nehéz munka pontos, körültekintő veszélybe került. A legutóbbi helyzetben általában számoi- szervezésének édes a gyümöl- banki felmérések szerint, né- hatnak munkájukat könnyítő cse. Hátha még az időjárás hol annak is örülhetnek, ha központi intézkedésekkel is. is engedékeny, nem nehezíti egyáltalán az előirányzottnak, Most éppen a kedvezményes a szántóföldeken igyekvők a fele meglesz. Ilyen időszak- gépvásárlás lehetőségével él­dolgát. Igaz, a közös gazda- ban különösen szükség van a hetnek, az ősszel-tavasszal «-lArtz-vlí- mártír Ä rfzí V-> a.rl C70- 1 amán \7 OC Cíá O Í3 mPCflpVŐ h Í4 .«ÜZVI kl 1 r kinn a termés, ezer hektárok várnak vetésre, mélyszántás­ra még. örvendetes, hogy a nóg­rádi mezőgazdasági üzemek a munkákkal ütemesen ha­ladnak, időarányosan teljesí­tik tennivalóikat. Az utóbbi dübörögnek, ságok nagy többségében szá- leleményességre, a meglevő használatos eszközöket hitel a kukorica moltak az esetleges csapadé- belső tartalékok feltárására, s útján kaphatják meg, so- kos hetekkel is, a gépezetet nem utolsósorban azok ki- ron kívül._ már könnyedébben képesek használására. Némileg eny- A mezőgazdasági üzemek- átállítani, mint azt korábban hit a helyzeten, hogy a ked- ben járva, nyoma sincs kap- tették. S lassan megszokottá vezőtlen termőhelyi adottsá- kodásnak, idegességnek. Azt válnak a nyújtott és kettős gok közepette tevékenykedő tartják szem előtt: amit egy műszakok, annak ellenére, termelőszövetkezetek -mel- oldalon a természet elvett, léküzemágaikhoz nyúlhat- vissza kell szerezni a mási­nak. Új piacok felkutatásé- kon. Okosan, hogy a nehéz- val, az előállított termékek ként emlegetett 1979-es esz- mennyiségének növelésével, tendő még hátralevő hónap- Ez a folyamat tapasztalható jajban, a szokásos őszi haj* . ,, . .. Diósjenőn. Nagyorosziban, rában feledtessék a tavasz es a szeszélyes idojar^ m.att, Kaz|ron s másutt is. Szo„ , ... , katlanul rövid idő alatt új kisegítő üzemágakat hoztak létre, a meglevőeket igyekez­nek minél teljesebben ki­használni. Mindezt a következő esz­tendők sikereiért is, hiszen a szegény esztendőt követően refrénként jelentkeznek hogy a körülmények sűrűn Érthető az igyekezet. Az idén milliók és milliók ke­rültek veszteséglistára, éppen , . _ , . ,. . Ezért, a még hátralevő fel­pek is. Ezer hektárokon meg r, ’. & ____ *__________au.aioK.ra m ost minden energiát. Hogy az utolsó cső kukorica se maradjon a száron, hogy ne maradjon egyetlen tő cukor­répa sem a gépek után a föl­dekben. Számolgatnak a közös gaz­esztendőkben megszokhatta daságok pénzügyi szakembe- pénzügyi nehézségek. S hiá­nyár kellemetlen epizódjait. Az időjárás kedvez a beta­karításnak. Önmagában azon­ban ez még kevés. Ha az* idő nyújtotta lehetőséget a mezőgazdasági üzemek ki­használják, az előírások sze­rint végzik az előttük álló feladatokat, a nyár végén jó­solt mérleg még sokat javul­hat. mar a egy-két közvélemény, hogy esettől eltekintve, rei. Bizony, arcukon kevés a derűs vonás, hiszen a nö­ba igyekeznek felülvizsgálni, mérsékelni a kiadásokat: a M. Szabó Gyula Emberi kapcsolatok Ä pártélet kollektivizmusa BIZONYOS VALÓS igénye­ket fejez ki, hogy az utóbbi időben gyakrabban hallani olyan véleményeket: jó lenne közvetlenebbé, bensőségeseb­bé tenni a pártszervezetek belső életének légkörét, erősí­teni a párttagok közötti emberi kapcsolatokat. E véle­mények megfogalmazói nem­egyszer utalnak a felszabadu­lást megelőző, vagy azt köz­vetlenül követő időszakra, mondván, hogy akkor erőtel­jesebb volt a kommunisták között az összetartozás érzése, jobban törődtek egymással a párt tagjai. Figyelmet érdemlő, elgon­dolkodtató észrevételek ezek. S nem tanulság nélkül való a múlttal történő összevetés, a múlt értékes hagyományaira való hivatkozás sem. Ám itt sém hagyható figyelmen kí­vül munkastílusunk sarkalla- tos vonása, a konkrét helyzet figyelembevételének lényege. Azokban az időkben az MKP csak egyike volt az ország politikai pártjainak —, ami összekötötte tagjait — a kommunista eszme vállalása —, egyben meg is különböz­tette őket más politikai irány­zatok híveitől. Az összetartó- • zást az azonosság és a kü­lönbség egyaránt motiválta. Ma viszont, amikor a közvé­lemény szinte egyöntetűen el­fogadja a párt politikai irány­vonalát, amikor a politika lé­nyegbevágó kérdéseiben alap­vetően egységes a felfogás, a kommunisták összetartozása is szükségszerűen más módon jut kifejezésre. Éppen ezért támaszt ben­nem kételyeket például az az elgondolás, amit egy oktatási intézmény néhány pártakti­vistája. fejtegetett: a párt­élet légkörét tegyük azzal is bensőségesebbé, hogy a hivatalos fórumok mel­lett szervezzünk kötetle­nebb találkozási formákat is, s a párttagok rendezzenek időnként( közös kiránduláso­kat, színházlátogatásokat, fe­hérasztal melletti eszmeeseré- lenini két. Természetesen ezeknek is tokát. Az ilyesmi azonban —; ha rendszeressé válik, intéz­ményesed ik — nemcsak ösz- szeköt, de óhatatlanul el, is választ. A termelőegységek­pártcsoport tagjai I valóban harcostársaknak tekintik és érzik egymást, s még a viták során természetszerűen fel­szikrázó nézetütközések sem ben a közösségi együttlét ef-- gyengítik az elvtársiasság lég­fajta kötetlen megnyilvánulá- körét. lehet létjogosultságuk: magam is hallottam egy-egy pártcso­port jól sikerült összejövete­léről, ami kétségkívül erősí­tette az adott kollektíván be­lül a baráti-elvtársi kapcsola­Gazdasági aktíva Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról.) tatása. Ezért minden terüle- ban dr. Csontos József, a bányagépgyár igazgatója be­lően érzékeljék a gazdaságban lezajló változásokat és ennek megfelelően alakítsák ki fel­fogásukat, munkamódszerüket. Foglalkozott a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben rejlő lehetőségekkel, ten alapvető feladat a cselek' ni gyára. Az előbbiek jelzik, vési programokban és éves hogy a szabályozómódosítás tervekben megfogalmazott cél- ___________ __________ e redménycsökkentő hatását kitűzések megvalósítása. Elé- teljesítik és biztosítják a zök- a munkaügyi döntőbizott­jelentette, hogy évi kötelezeti, jelentkező formális vonások ségeiket minden tekintetben megszüntetésével. Érzékeltet­a belső tartalékok mozgósító, sával a vállalatok többséged lensúlyozni tudta. Szó volt még az építőipar, ban, a közlekedésben, a szál. rése érdekében tudatosítani kenőmentes átmenetet. Szoó ságok fontos szerepét, majd a kell a pártszervekkel és szer- Béla, a Volán 2. sz: Vállalat műnkavéde 1 mj tennivalókról vezetékkel, hogy a gazdálko- igazgatója a teherfuvarozás­ban megvalósított hatékony­dás feltételei alapvetően meg­változnak, gyakoribbá Válnak ságot, termelékenységet, ered­szólt. Szalai Géza, a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat igazgatója az exporttal kap­lításnál, a mezőgazdaságban, a a szervezeti változások, egyes ményességét növelő kezdemé- csolatos problémákat említet­beruházásoknál , bekövetke- területeken stagnálás, vissza- nyezésről, annak további ki- te me£, majd az 1980-as ár­zett fejlődésről, a továbblépést fejlődés, a tevékenység meg- szélesítéséről, a személyi köz- közgazdasági szabályozás akadályozó, megoldásra váró szüntetése, más területeken pe- lekedésben várható eredmé- várható hatásait érintette. Az eszmecserében felvető­hiányosságokról, majd a soron ,<üg a dinamikus fejlődés kö- nyékről szólt. Juhász András levő tennivalókkal foglalkozott vetkezik be. Fel kell készülni az előadó. az ezzel járó helyi, társadal­Abból indult ki, hogy a mi feszültségek vállalására, megye dolgozói érdeklődésé- politikai eszközökkel való meg- gazdálkodást segítő lehetősé- tervciklusban igen jelentősen nek középpontjában a gazda- oldására. A pártszerveknek, sági építőmunka áll. A kollek- szervezeteknek kiemelten ez tívákat és az egyéneket a se- szükséges támogatni azokat a gítőkészség, a tenni akarás jel- gazdasági vezetőket, akik a lemzi. Elmondják, hogy a ha- munka szervezettségének nö- Gyula, a salgótarjáni síküveg- ek korszerűsítésében, a techni a KISZ megyei bizottságának dött kérdésekre Devcsics Mik- tTtkára az FMKT és az Alkotó lós válaszolt. Hangsúlyozta, ifjúság pályázatban rejlő hogy a megye ipara ebben a gazdálkodást segítő lehetősé- tervciklusban igen jelentősen gekről, a gazdasági vezetők fejlődött. Jelentkezik ez az irányú tevékenységéről, ipar jobb területi elhelyezé- valamint a KISZ-bizottságok sében, szerkezetében, az új tennivalóiról beszólt. Juhász gyárak építésében, a régebbi­tékonyabb, minőségileg jobb velésére, a munkafegyelem gyár igazgatója a gazdálkodás- kai, technológiai színvonal ug. munkára megvannak a lehető- javítására, a pazarló és ész- ban bekövetkezett előnyös rásszerű emelkedésében. Ezt ségek a munkahelyeken. Meg- szerűtlen kiadások mérséklé- változásokról, a nyereség ala- követően elmondta, hogy mi­fogalmazzák, hogy önkritiku- sére, illetve megszüntetésére san kell szembenézni mun. kánk fogyatékosságaival. Kö. vetkezetesebb, ■ felelősségtel' kulásáról, az új beruházás si az indokolttá váló szerkezeti keres próbaüzemelésével kap- és ítélik és szervezeti változások meg­valósítására, a dinamikus és lyen mérce alapján vizsgálják meg a vállalatok, csolatos feladatokról szólt, szövetkezetek tevékenységét. Mészáros Ottó, a Salgótarjá- Szólt még a beruházásokról, főbb, majd tenni­jesebb irányításra és végre- ésszerű kockázatvállalásra tö- ni Kohászati Üzemek gazda- a gazdálkodás napi hajtásra van szükség a gaz- rekszenek. sági igazgatóhelyettese, az konkrét tennivalóiról, dálkodás, az élet minden te- Az év hátralevő részében a eredményesebb munkát gát- az irányítás aktuális rületén. Ezt bizonyítják azok politikai — ezen belül a gaz- ló jelenségeket említette meg, valóit részletezte. Összefog­a vállalások, amelyeket a daságpolitikai — munkában majd utalt azokra az elkép- lalóját azzal zárta, hogy a megye gazdasági egységeinél is a kongresszusi felkészülés zelésekre, amelyek megváló- gazdasági egységek vezetői a tettek a XII. pártkongresszus mellett kiemelt szerepet kell sításával javítani kívánják a gondok, a nehézségek megöl­és hazánk felszabadulásának biztosítani az 1980. évi terve- termelés 35. évfordulója tiszteletére. zési munkának, a jövő évi eredményességét. gazdaságosságát, dását saját tevékenységük megjavításában. a meglevő ki használ á­Továbbra is legfontosabb cselekvési programok vállala- Szalai László, az SZMT tit- lehetőségek jobb ______ f eladat a népgazdaság egyen- ti, gyáregységi tervek élőké- kára hangsúlyozta: a szakszer, sában látják. Ez garancia az súlyi helyzetét javító folyama- szítésének. vezeti bizottságokat is fel kell eddig elért eredmények to­tók mind teljesebb kibontakoz- A beszámolót köpető yitó- készíteni arra, hogy megfele- vábbi fokozásához. sainak ma jó keretét adja a szocialista brigádmozgalom, amely párttagot és pártonkí- vülit egyaránt átfog. De még, ahol e mozgalom nincs jelen — iskolákban, hivatalokban stb. — ott is kérdéses a párt­tagok ilyenfajta rendszeres k ü 1 on össze j ö vet elei n ek po­litikai célszerűsége. Nem hinném tehát, hogy a párttagok összetartozását, a pártszervek belső életének légkörét ezen az úton kelle­ne, vagy lehetne fejleszteni. A megoldást nem a szerveze­ti élet meglevő keretein kí­vül, vagy a keretek bővítésé­vel tudjuk elérni, hanem sok­kal inkább ezek jó kitöltésé­vel, tartalmi fejlesztésével. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pártszervezetek kö­zösségi szelleme mindenek­előtt és elsősorban a fő fel­adataik megoldását szolgáló együttes cselekvéssel fejleszt­hető. VALAMIKOR a pártszerve­zetről szólva nemegyszer használtuk a „harci közösség” kifejezést. Ma már kissé ide­jét múltnak érezzük, pedig voltaképpen most is kifejezi a dolog lényegét, amennyiben a „harc” szót nem leszűkítve, hanem a maga széles értel­mében fogjuk fel. Vagyis, nem egyes emberek, vagy em­bercsoportok elleni harcként, hanem mint küzdelmet a párt előtt álló feladatok megvaló­sításáért, elveinknek és célja­inknak a gyakorlatban törté­nő érvényesítéséért Ebben a küzdelemben formálódhat iga­zán a kollektíva és alakul­hatnak ki és erősödhetnek meg a közösség egyes tagjait összekapcsoló szálak. Valóságos közösségre jel­lemző légkört azonban csak akkor formál az együttes cse­lekvés, ha a kollektíva tagjai érdemben részt vesznek a tennivalók kimunkálásában, az elhatározások megformálá­sában is. Semmi mással nem helyettesíthető szerepe van az együttes cselekvés ' irányát megjelölő vitáknak, megbe­széléseknek, amelyekben az adott kollektíva minden tagja egyenrangúként hallathatja és hallatja is a szavát, ahol minden felelősen elhangzó véleményt felelősen is mérle­gelnek, s ahol a megszületett döntés kiegyensúlyozottan tar­talmazza, ami az egyes véle­ményekből a leginkább meg­alapozott és előremutató'. Bár­ki tanúsíthatja: ahol megho­nosodtak az ilyenféle eszme­cserék, ott a pártszervezet, a A pártszervezetek belső éle­tének atmoszférája tehát — nyugodtan mondhatjuk — a legszorosabban összefügg a pártdemokrácia érvényesülé­sével. S, ha a múlt tradícióit említjük, hozzátehetjük: érde­mes lenne ebből a szempont­ból is- átgondolni a kommu­nista pártnak, a munkásmoz­galomnak a felszabadulást közvetlenül követő években folytatott tevékenységét, a munkásszervezetek belső de­mokratizmusának hatását az ott uralkodott — és ma nem­egyszer felidézett, emlegetett — légkörre. Nem csekélyebb fontosságú a közös feladatok megoldásá­ban játszott személyes rész­vétel értékelése sem. Ha min­den kommunista tapasztal­hatja, hogy a közösségnek fontos az általa végzett tevé­kenység. hogy számon tartja, megbecsüli —, akkor termé­szetszerűen erőteljesebb lesz belső kötődése e közösséghez. Ilyen összefüggésben még a bírálat, az elmarasztalás sem taszít, ha érződik rajta a „kö­vetelünk tőled, mert tiszte­lünk” makarenkói elve. AZ EMLÍTETTEK mel­lett természetesen fontos az is, hogy a közösség törődjék tagjai egyéni életének örömei­vel és gondjaival is. Az „egy mindenkiért, mindenki egy­ért” elve —, amit inkább az eljövendő kommunista társa­dalomra szoktunk vonatkoz­tatni — a kommunisták kö­zösségeiben már ma is jelen lehet ezen a módon, S, hogy erre mekkora "az igény, azt mindennél beszédesebben pél­dázta a tagkönyvcsere idején folytatott egyéni beszélgetések hatása. Helyénvaló és üdvös törekvés, hogy a közelgő öt; éves számvetés előtt jó né­hány pártszervezetben meg kívánják e beszélgetéseket is­mételni. Az ilyen eszmecsere hatása túlmutat önmagán: ki­fejeződik benne, hogy a párt- szervezet közösségét érdekli az egyének személyes élete, helyzete, tettei és gondolatai. A közösségi szellem, a lég­kör fejlesztése tehát nem va­lamiféle elkülöníthető feladat, amelyet más teendőktől füg­getlenül kellene megoldani. Az igazság bensőséges, elv- társias, szellem csak a min­dennapi tennivalók megoldá­sának folyamatában, annak elválaszthatatlan részeként alakítható ki, őrizhető meg és fejleszthető szüntelenül to­vább. Gyenes László NÓGRAD — 197?. október 6., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents