Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

Hármas Jelszó Felajánlások a mezőgazdasági üzemekben A SZOT és a KISZ kb műn- nyúlnak, mint a kü- kaverseny-felhívásra kedvező lönböző termények és ter- fogadtatásra talált megyénk mékek mennyiségének és mi­szövetkezeti üzemeiben. E nőségének a növelése, a költ-« tényt tükrözi az MSZMP ségek csökkentése, a különbö- Központi Bizottságának 1979. ző gépek, berendezések, esz- augusztus 19-i állásfoglalása közök kihasználtságának fo- is, mely nagyra értékeli a kozása, az energiahordozók népgazdaság minden területén felhasználásának ésszerű mér- a dolgozó kollektívák ver- séklése, a beruházások kifo- senyfelajánlásait, a szociális- gásmentes, határidőre tor­ta brigádok kezdeményező- ténő átadása, valahaint a seit, a párt XII. kongresszusa munkafegyelem és a termelé- és hazánk felszabadulásának 35. kény ség fokozása. Mindezek évfordulója tiszteletére. szorosan összefüggnek a tér­A szövetkezeti üzemek kö- melés, a gazdálkodás haté- Eül a kezdeményezőszerep e konyságával, azt javítva se- nemes vetélkedésben a dré- gítik a tervfeladatok teljesí- gelypalánki, a szécsényi, a tol- tését, a tervek realizálását, mácsi és a palotási tsz-é volt. melyek fontos szerepet töl— Kezdeményező felhívásukhoz tenek be a termelés, az alap­sorra csatlakoztak megyénk tevékenység fejlesztésében, a mezőgazdasági szövetkezetei dolgozók élet- és szociálpoliti­és társulásai. kai színvonalának tervszerű Dicséretes, hogy a mezőgaz. emelkedésében, dasági és ipari szövetkezetek összegezve tehát a fentiek vezetői nem vártak a felsőbb valóra váltása több kenyeret, szervek útmutatásaira, hanem húst, tejterméket, zöldséget, helyesen átértékelve saját gyümölcsöt, több és jobb mi­helyzetüket, abból kiindulva nőségű termelést bővítő léte- határozták meg az előttük sítményt jelent mindannyiunk álló feladatokat és azt beszél- számára. E fontos tényezők fi- ték meg a versenyző kollek. gyelembevételével kell a tívákkal. A munkahelyi kö- versenyvállalásokat értékelni, zösségek és a szocialista bri- azok végrehajtását segíteni gádok e feladatok ismeretében a szövetkezetek politikai, gaz­tették meg pótvállalásaikat, dasági és mozgalmi vezetői- melyek teljesítésével hozzájá- nek. rulnak a terméskiesések pótlá- Ehhez kell igazítani a tér. sához. melési agitációt és a propa­Ha vállalásaikat elemezzük gandamunkát, következete- megállapítható, hogy azok sebb ellenőrző tevékenység- olyan fontos területekre irá- gél biztosítható a versenyfel­Termelés és politika A pártszervezetek fórumán ' A GAZDÁLKODÁS szigo- nak. Több szempontból is Politikailag igen hasznos le- rúbb közgazdasági feltételei a káros ez: ilyen módon csők- hét a brigádvizsgálat egy-egy mezőgazdasági üzemek párt- kentik a gazdasági, tanácsi és témában, de önmaga a mód­szervezeteit is arra késztetik, érdekvédelmi szervek vezetői- szer nem feltétlenül jár po- hogy többet foglalkozzanak a nek felelősségét és felelősség- litikai haszonnal. Ez minde- gazdasági kérdésekkel. Hogy érzetét, de érdemi módon eze- nekelőtt azon múlik, milyen ez így van, azt leginkább a két a feladatokat elvégezni feladatot kap a brigád, taggyűlések és a testületi ülé- sem tudják. Nincsenek meg Amennyiben pártalapszerveze- sek napirendjein szereplő ilyen ehhez a szükséges feltételeik tek, vagy pártszervek hoznak témák növekvő száma is mu- — apparátus, döntési, utasítá- létre és működtetnek brigádo- tatja. De fejlődött munkájuk si, felelősségre vonási joguk, kát, semmiképpen nem elé- terjedelme is, elsősorban üze- Sajnos, nem csupán az alap- gedhetnek meg a példaként műk gondjainak, bajainak szervezetekre jellemzők ezek- említett pártszervben a bér­megoldásában segítik a gaz- nek a hibáknak elkövetése, désekre kapott válaszokkal. Az dasági vezetést. Elég gyakori ez a járási-városi összehasonlítás, a tendenciák Sok tapasztalatot szereztek pártszerveknél is. érzékelése érdekében szüksé­az elmúlt években a pártszer- A közelmúltban az egyik gük lehet ugyan a pártszerve- vezetek a gazdasági élet párt- járási párt-végrehajtóbizottság zeteknek a termelés, a telje­irányításában, ellenőrzésében napirendjére tűzte az erőgé- sítés adataira, mutatóira, de és segítésében. Napjainkban a pék kihasználásának helyzetét nem önmagukért, hanem se- legtöbb pártszervezetben már a mezőgazdasági üzemekben, gítségként a politikai követ­tisztában vannak a vezetők A testület elé kerülő jelentést keztetések levonásához. Éppen azzal; politikai felelősségük egy brigád készítette, amely ezért a pártszervezetek a kér- azt jelenti, hogy a taggyűlé- mindegyik gazdaságban fel- dések feltevésében nem áll­süknek és a felsőbb pártszer- mérte hány erőgéppel ren- hatnak meg a tárgyaknál és veiknek felelősek a párt po- delkeznek az üzemek, azok eszközöknél, feltétlenül to- litikájának, ezen belül — nap- milyen gyártmányúak, telje- vább kell menniük, egészen jainkban fokozottabban — sítmény szempontjából melyik az ezeket működtető embere- gazdaságpolitikájának végre- kategóriába tartoznak, mennyi kig. (Egyébként a gazdasági hajtásáért. Ennek érdekében normálhektárt teljesítettek, vezetők sem veszhetnek el a sokat is tesznek: bátrabban milyen a szervizellátottságuk számok sokaságában, úgy, kezdeményeznek, erre ösztön- stb. Öhatatlanul felvetődik a hogy ne lássák az embert.) zik a gazdasági vezetőket, tü- kérdés: miért volt ehhez szűk- A példánál maradva: ele- relmetlenebbek a hibákkal és ség brigádvizsgálatra? Más gendő, jól felkészült munka- kevésbé elnézőek elkövetőivel forrásból nem tudta ezeket az vezető áll-e a gazdaságok ren- szemben. Nagy szerepük van adatokat a végrehajtó bízott- delkezésére, milyen a munka abban, hogy mind nagyobb a ság beszerezni? A vizsgálatra szervezettsége, az emberek becsülete — és elismerése — ugyanis sok gondot fordítottak munkafegyelme, milyenek a tisztességes, áldozatkész a brigád tagjai. Ehhez igénybe munkakörülményeik, biztosi- munkának, hogy változás ta- vették a vizsgált üzemek ve- tott-e anyagi érdekeltségük? pasztaiható a vezetők és a zetőit és szakembereit is. De sorolható tovább is: mi­dolgozók szemléletében: üze- lyen, az embereket, az emberi műk gondjait az országéval AZ ESET KAPCSÁN fel- viszonyokat érintő és érdeklő együttesen szemlélik és igye- tehető az a kérdés is, a járá- kérdésekre kapnak választ a keznek megoldani. si pártbizottságoknak ezek sze- pártszervezetek, mert csakis a Előnyösen tapasztalható a rint feladatuk, vagy nem, az dolgozók észrevételeiből, vá- minőségi különbség a párt- erőgépek jobb kihasználásával laszaiból juthatnak helyes, a szervezetek gazdaságirányító foglalkozni? A válasz egyér- problémákat megoldó követ­munkájában is. Ugyanakkor telmű igen! De helyesebb meg- keztetésekre. ezzél együtt és egyidőben fel- oldást kell választaniuk ennek erősödtek azok a módszerbeli a fontos gazdaságpolitikai fel- A POLITIKAI munka szín- és tartalmi jegyek is — szer- adatnak a megoldására, segí- tere az emberi közösség, a vezetenként differenciáltan tésére. Ez a munkamódszer politikai munka célja az em- ugyan —, amelyekkel koráb- ugyanis az alapszervezeteket berek tudatának fejlesztése, ban már szakítottak, vagy sem orientálja helyesen a gaz- Éppen ezért a pártszervezetek amelyekről bebizonyosodott, dasági kérdésekkel való fog- nem bonyolódhatnak bele a hogy a politikai munkában lalkozásra. A példában emli- nap mint nap jelentkező gaz- nemigen vezetnek célhoz. tett vagy hozzá hasonló gya- dasági-technikai problémákba. Minden jószándékuk és igye- korlat nem ritka a pártszer- Ez a gazdasági vezetők és a kezetük ellenére is rosszul te- vek és szervezetek mun- szakemberek feladata. A párt­szik azok a pártszervezetek, kájában, ezért nem érdekte- szervezetek a dolgozók és a amelyek maguk igyekeznek len foglalkozni azzal, melyek vezetők közötti politikai mun- megoldani olyan feladatokat, a célszerű módszerek, ame- kával segíthetik legeredmé- amelyek a gazdasági vezeték- lyekkel elkerülhető az átfedés, nyesebben a gazdasági mun- re, a tanácsra, vagy az ér- a párhuzamosság a gazdasági kát. dekvédelmi szervekre tartóz- és a politikai munkában. , ■> . m. s. tételek megteremtése, a válla­lások teljesítésének rendsze* rés értékelése, az élenjárók eredményeinek népszerűsí­tése. Figyelemmel kell lenni a versenyben résztvevők ér­dem szerinti differenciált anya­gi és erkölcsi elismerésére, mely napjainkban még megha­tározója a versenyben részt­vevő kollektívák cselekvésé­nek. A vezetők és a versenybi­zottságok szervező és segítő munkája hozzájárul az egész­séges versenyszellem kialakí­tásán keresztül az éves ter­vek teljesítéséhez, az ered­mények növeléséhez és a következő középtávú tervcik­lus megalapozott előkészítésé­hez. A különböző címek elnyeré­séért versenyző szocialista brigádoknak viszont ügyelni kell arra is, hogy a gazdasági vállalások teljesítése mel­lett teljesüljenek a mozgalom hármas jelszavának megfele­lően a szocialista módon ta­nulni és élni jelszókkal kap­csolatos vállalások is. Csak e jelszó egységes értelmezése és végrehajtása biztosítja a ter­melés hatékonyságának növe­lését megvalósító, magasan képzett, sokoldalú, a szocialis­ta normák szerint élő dolgo­zókat. Kiss János MEDOSZ Nógrád megyei Bizottsága Mindenki uegezze el a feladatát FhhPfl az esetben ötve® százalékkal jobb bUUDII lenne az életünk, gyorsabban ha­ladhatnánk, nagyobbak lennének eredménye­ink — jegyezte meg a napokban az egyik dolgozó baráti beszélgetés közben. Nincsenek konkrét, megbízható, egyértelmű adataink arra, hogy megerősítsem, vagy megcáfoljam az előbbieket. Egy azonban biz­tos: még a legkisebb kollektívában is van, illetve vannak olyanok, akik többé-kevésbé csak jelenlétükkel tisztelik meg dolgozótár­saikat. Viszont konkrétan tudom, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat sal­gótarjáni, PEVA lakásépítő brigádjainál a napi munkaidő 17 százalékát saját hibájuk­ból elveszítik. Magyarán mondva: ellógják! A vállalat munkaügyi osztálya igen helyesen, felülvizsgálta a követelményrendszert, s a normákat az élethez igazította. Erre négyen beadták a felmondásukat. Máshova men­tek abban a reményben, hogy ott az itteni­nél is kisebb munkáért ugyanennyit, vagy még többet keresnek. Sajnos esetenként nem alaptalan ez a reménykedés, mert még ma is dívik a mun­kaerő értelmetlen, ésszerűtlen, értékén felüli fizetése. Különösen az igen keresett szakmák­ban, a kőműveseknél, ácsoknál, autószerelők­nél, szerszámlakatosoknál és még néhány szakmában. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy ők szabhatják meg a munkakövetelményeket, és ők döntik el az általuk elképzelt fizetés nagy­ságát. Mi tagadás, egyik-másiknak bizony ez a felfogás gyümölcsöt érlel. Ha csak egy ilyen eset adódik, az futótűzként terjed a dolgozók között, s bizony a reális valóság­hoz kisebb-nagyobb mese is kötődik. Az előbbi ellenkezőjével szerencsére egy­re gyakrabban találkozunk. Ilyenekkel vi­szont egyik dolgozó sem dicsekszik. Nem ter­jedt szájhagyományként az, ami év elején a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában tör­tént. A forgácsolóknál megszigorították a normát. Három jóképességű, ügyes kezű esz­tergályos összeszövetkezett, s megpróbálta zsa­rolni a vezetést, mondván: ha nem állít­ják vissza a régi követelményeket, akkor el­mennek. A gyárnak nagy szüksége van a forgácsolókra, de a már ismert trükk ebben az esetben nem vált be. Kezükbe nyomták munkakönyvüket! Azóta ketten visszajöttek, s bevallották, hogy az új normával még min­dig többet keresnek, mint a sokat ígérő má­sik munkahelyükön. Nem terjedt el futótűzként az sem. ami a salgótarjáni Beszterce-lakótelepen tevékenyke­dő Salgótarjáni Tervező és Építő Szövetkezet Ottmár János vezette szocialista brigádjá­ban történt. A napokban a kollektíva kive­tette soraiból azt a munkatársát, aki a gya­kori figyelmeztetés ellenér? munkaidőben italozott Ilyenkor azt hitte, hogy neki min­dent szabad. Hogy nélküle képtelen a bri­gád egyről a kettőre menni, ahogy mondták, császárnak képzelte magát. Tévedett! Meg- 1 váltak tőle. Azóta már kérte a kollektívát, hogy fogadja vissza. Forgács Sándor brigád­tag ekként summázta társainak véleményét: — Nemcsak betelt, hanem ki is csordult a pohár. Nem dúskálnak ők sem a létszámban. Mégis így döntöttek, saját jól felfogott érde­kükben, önvédelmükben. A Pásztói Építő, Szerelő és Szolgáltató Szövetkezetben a 14 tagú Nógrádi Sándor brigádban két dolgozó nem kapott prémiu­mot, mert hanyagul dolgoztak. Biztos, hogy mindenki tud saját munka- területéről, az előbbinél még meghökkentőbb, felháborítóbb példákat hozni. Az ilyenekre és ehhez hasonlókra kell aztán a becsülete­seknek, szorgalmasaknak, az igyekvőknek rá­dolgozni. Mert a feladatokat mindenkor el kell végezni, ha az illető gyári, vállalati, szö­vetkezeti kollektíva élni, gyarapodni akar. A világban lezajlott nagyfokú árrobbanás minden országban ugrásszerűen növelte a követelményeket, sürgette annak megvalósí­tását, hogy mindenki tudásához és tehetségé­hez mérten elvégezze a reája bízott munkát. Hazánkban, a világgazdaságban bekövet­kezett nagyobb követelmények hatását kü­lönböző okokból késleltetve érezték a ter­melő-, gazdálkodó kollektívák. Emiatt me­gyénk néhány üzemében, gyárában, intézmé­nyében, hivatalában és másutt vannak, akik nehezen veszik tudomásul, hogy egyre job­ban mindenkinek kifogástalanul kell elvégez­nie az önként vállalt feladatát. Egyesekben makacs ellenállást, megrögzöttséget vált ki a mai követelmények számonkérése, mert lustaságuk, kényelmességük, szellemi restsé­gük elleni támadásnak vélik. A becsületes dolgozók régi és jogos kíván­sága, hogy valóban mindenki végezze el a saját feladatát, és akkor nekik is könnyebb lesz. Ehhez azonban az szükséges, hogy olyanok legyenek a munkaköri feladatok, a munka mennyisége, hogy az minden esetben kitöltse a napi 8 órát, a termelés, gazdál­kodás és a hivatali munka minden folyama­tában. Aki viszont nem teljesíti az előíráso­kat, érezze a következményeit is. Elsősorban a bér különbözőségében. Ha ez sem használ, akkor beosztásának megváltoztatásában. Mert, aki csak szavakkal kívánja építeni a mi világunkat, s a konkrét munkát másra hagyja, annak naponta éreznie kell, hogy ő is csak szavakból élhet meg, ha erre képes. Szükség van a rendszeres ellenőrzésre, a mulasztók egyértelmű felelősségre vonására, hogy a dolgozók sokasága meggyőződjön: csak a jól végzett munkával lehet jól élni, a lehetőségekhez képest gyarapodni. Ha ez a jogos kívánság, társadalmi követelmény, mindenütt egyeduralkodóvá válik, akkor kö­zelebb kerülünk nemes céljaink megvalósítá­sához. Mjnrlpnhl végezze el feladatát—, köve­llllllUUlInl telménvre azért is szükség van, mert akár csak eddig, a jövőben még- inkább a közős erőfeszítések, együttműködé­sek révén tudjuk, megoldani a minden te­kintetben nagyobb és újabb jellegű gazdaság- politikai feladatainkat. De arról sem szabad hallgatni, hogy aki jogot formál életünk javulásához, annak nemcsak joga, hanem ál­lampolgári kötelessége önként vállalt mun­kájának példás teljesítése, saját jól felfogott érdekében és a társadalmi haladásért. V. K. Két század egymás mellett Kevesebben — többet Mióta tart a rekonstrukció, cseppet sem irigylésre méltó a tarjáni ZIM öntödéjében dolgozók helyzete. A nagy­csarnok felét elfoglalta az új, korszerű, automata formázó­sor, melynek szerelőitől szin­te lépésnyire zúgnak, zakatol­nak a régi formázógépek. Egymás mellett a huszadik, s a múlt század technikája. — Bizony — mondja Sán­dor Miklós, az öntöde üzem­vezetője — nehéz volt meg­szervezni úgy a munkát, hogy zökkenőmentes legyen a ter­melés, s eifyidejűleg be tud­ják építeni az új berendezé­seket. — Sikerült? — ... Már eddig több mint tízmillió forint értékű öntvénnyel termeltünk többet, mint amennyi a tervekben szerepel. A folyamat zavartalanságá­nak biztosítása azonban nem ment ily’ egyszerűen. Hiszen a szerelések megkezdésével fo­lyamatosan kellett —, s kell is még — más gyártóterüle­tekre átcáoportosítani a dol­gozókat, Mert, ha a korszerű Disamatic-gép „belép” a ter­melésbe, százhúsz ember munkája válik feleslegessé. Most már ötvennel kevesebb a melegüzem létszáma a pár hónap előttinél, s ez nem­hogy eredménytelenséget ho­zott, hanem — említette az üzemvezető — jelentős túltel­jesítést. A régi konvejorsoron a for­mázok munka közben gyak­ran odapillantanak a pirosló gépóriásra, s hajtanak, hajta­nak szakadatlan. — Csak nem az növelte meg a teljesítményt — kér­dem Sándor Miklóstól —, hogy tudják a dolgozók: csak a legjobbak maradnak az öntödében ? — Lehet, némiképp ez is közrejátszik. De van itt va­lami ellentmondás is: a pénz, a fizetés. Egy-egy ügyesebb, kitartóbb, hozzáértőbb szaki hazaviszi az 5700—6000 forint­ját. A nagy kérdés viszont: ha ezeket a legjobbakat állítjuk a modem technika mellé, ahol jószerivel csak gombokat nyomkodnak, és se híre, se hamva nemigen lesz a fizikai munkának, keresnek-e majd annyit mint a még mindig megmaradó egy, hagyományos szalagon dolgozók? Vélem, nemigen. Úgyhogy nem ezért megy mostanság olyan jól a munka. — Hanem? — A szervezés —, melynek beszédfonalát az elébb elej­tettük — végett. Ami nem a mi: üzemvezetők, művezetők tudását, hozzáértését jelzi, hanem az itteni kollektíva összeforrottságát, stabilitását. Nálunk három-négy év óta gyakorlatilag megszűnt a fluktuáció. A formázógárda nyolcvan százaléka tíz,1 tizen­öt, sőt ennél is több esztende­je dolgozik egy helyben, s vonatkozik ez az öntőkre is. Ami jelenti, hogy szinte va­lamennyi munkafázist ismer­nek, s ha a napi feladat meg­követeli, igen rövid idejű be­gyakorlás után, hibátlanul végzik a más munkát is. Ez roppant könnyebbséget jelent a szervezésben. S minthogy anyagi hátránya nincs, ese­tenként szívesebben megy bárki más, ideiglenes munka­körbe. Mert kell egy kis vál­tozatosság. s nem árt a „ki- kapcsolódás”. Az öntöde dolgozóiban — szerencsére, mondják — az idők azt is kialakították, hogy mindenki okosan szervezze önmaga munkáját. Itt igen­csak megmutatkozik a telje­sítménybérezés hatása. S míg tíz évvel ezelőtt egy-egy for­mázó műszakonként 360 kö­rüli formát adott ki a keze alól, manapság már a 440— 460 a „divat”. Pedig a körül­mények változatlanok. Aztán, hogy az öntudat nőtt-e, avagy „csak” megta­nultak dolgozni —, kideríthe­tetlen. Egy azonban tény: a munka feltételeinek biztosítá­sa már objektív tényező. — Nálunk még sosem for­dult elő, hogy alapanyag, szerszám, homok, valami hiá­nya miatt akár csak órákra is leállt volna a termelés. Ehhez viszont már kellő előrelátás kell, mondja az üzemvezető. Aki egyéb szervezési „ügyes­kedésekről” is beszámol. Az öntödében óra- és telje­sítménybéresek dolgoznak. Hogy az előbbiek is maximá­lisan kihasználhassák a nyolc­órás munkaidőt, eltolták a ké­zi és gépformázók munka­kezdésének idejét, s így akar- va-akaratlan rákényszerülnek az órabéresek is a teljesít­ményben dolgozók tempójá­nak felvételére. Mi több, en­nek ..segítésére”, megfelelő teljesítmény után, prémiumot is kapnak. Nem illdomtalan leírni, hogy a több pénz is se­gítője lehet a szervezettebb, hatékonyabban végzett mun­kának. De azért a lényeg mégis: a kemény munka összeková­csolta — kemény kollektíva. Akik java léi szemmel, mun­ka közben is az épülő új be­rendezésre tekint . . . _________ _ k. gy. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents