Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-05 / 233. szám
9 barátság nyomvonalán I. Kiiev Nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg" . .Keljetek fel, zúzzátok szét valamennyi láncot. Zsar- - • M nők-vérrel öntözzétek a szent Ml/a\ í,Aem"nio‘ szabadságot”. (Tarasz Sevcsenko) Egy szovjet motoszkál tejemben. Évtizedekkel ezelőtt, még suttyó kő* romban Láttam. Széttört bilincsek volt a címe, főszereplője Tarasz Sevcsenko, az ukrán per fölé: az ismeretlen katona jókívánságait Jelena Horu- A második zsenka munkás tolmácsolta, világháborúban Kijev minden A baráti szavakat játék és harmadik lakosa odaveszett, tánc követte. Házigazdáink . kevés olyan város akadt, alaposan kitettek magukért, s amelyik annyit szenvedett. Az minden lehetőséget megraiszonyat elmúlta után meg- gadtak, hogy jól elszórakozkapta a hős város kitüntetést tassanak. Asztalaink mellett —, mint későbbi állomáshe- komszomolisták ültek, s öröm lyünk, Leningrád és Moszkva volt látni, miképpen igyekszik . is. A kijevi ismeretlen katona megértetni magát csekélyke r16]3 ,n?m?v! os.?’, a kiváló sírjánál komszomolisták áll* orosz tudásával a magyar la* kolto es képzőművész, akit a „gjj díszőrséget, s míndentu- katos, egészségügyi assziszcar személyesen tiltott el az idegenvezetőnk azt meséli. ten$, tanácsi dolgozó. Évtizeíraslol, rajzolástól. hogy a házasságkötő termek- dekkel ezelőtt tanult szavak, Kijevben, az Ukrán Szovjet bői ide vezet az új asszonyok kifejezések keltek új életre a Szocialista Köztársaság fővá- első útja. terített asztalok mellett, círosában számos dolog rá em- Kijev utcáin kanyarog bu*. mek cseréltek gazdát, friss lékeztet: közművelődési és ok- szunk, szemünk valósággal barátságok kovácsolódtak. Va- tatási intézmények, utcák, te- belekáprázik a sok látnivaló* Amennyiünket lenyűgözött az rek viselik a nevét, könyv- ba. Tagjainkból kiröppen a est egyszerű, gördülékeny, ol- tárnyi kötetek szólnak fáklya- fáradtság, feledjük a mögöt- dott hangulatú, pontos és fe- ragyogású. gyorsan ellobbant tünk levő ezer kilométeres gyelmezett megrendezése, életéről. Lenyűgözően szép utat, a több mint huszonnégy Óraműpontossággal zajlott szobra a Sevcsenko-parkban órás utazást. A Hazafias Nép- minden: a szónoklat, a zene, áll, vele szemben méltóság- front Nógrád megyei Bízott* a társasjáték, a tánc. az ének. gal, feszesen terül el a tudó- ságának és az IBUSZ salgó- Nem* először láttunk amatőr mányegyetem, az ukrán for* tarjáni irodájának szervezésé- művészeti együtteseket, de radalmi eszmék bölcsője. Fa* ben szeptember 17*én reggel amit ez alkalommal láttunk, lai vörösek, mint a forradal- indultunk el tizenkét napos az felülmúlta az eddigieket, márok zászlai. A legenda sze- útra a béke- és barátságvo* Nyolc-tíz éves kislányokat rint e kirívó színnel kívánta nattal a Szovjetunióba. Mi, képzeljen el az olvasó, amint a cár az egyetem haladó szel* háromszázhúszan, akik java- balettcipőben, kecses hattyú- lemű tanárait és diákjait részben munkánk elismerése- ként lejtenek a parketten, megbélyegezni, leszoktatni ként jutalmul kaptuk az utat, vagy egy ennivalóan bűbájos őket az önálló gondolkodásról, az előző nap hajnalán még a négyéves legénykét, amint Szándékát részben érte el: a nógrádi megyeszékhely utcái- csengő hangon énekel. Ök megbélyegzés ^került, ezt a nak kövét tapostuk, harminc- voltak a Szivárvány és a Sas* bélyeget azonban mindig hat órával később pedig már fiók együttes tagjai, akik több büszkén, emelt fővel hordták, egy másfél millió lakosú más amatőr együttes, vala* vállalták az egyetemiek. nagyváros levegős utcáin, tá- mint a helyi pantomimszínVárosnéző utunk rengeteg gas terein sétálgatunk. A ki* ház művészei mellett íelejtlátnivalóval gyönyörködtet, jeviek szeretik az idegeneket, hetetlenné varázsolták szá- Kijev főutcája, a Krescsatyik, ezt érezhetjük lépten-nyomon, munkra ezt az estét. S, ha melyet a nácik módszeresen amikor szóba elegyedünk ve- már kaptunk, úgy illett, mi is romboltak szét, ma szebb, lük. adjunk valamit. Búcsúzóul mint valaha: szállodák, köz- Az ismerkedés legjobb al- két magyar zenész: az etesi épületek, kulturális intézmé- kalma este érkezett el. A le* Király István és a nagybáto- nyek húzódnak a két oldalán, ningrádi lakókerület dolgozói nyi Kajárik Sándor állt fel a A színházban, a néhány év- barátsági esten, a Junoszty színpadra szakszofonozni, s vei ezelőtt elkészült, impo- kultúrotthonban láttak ven- a Melódia tánczenekarral záns Lenin-emlékmű mellett dégül bennünket. Ukrán nép- közösen tüzes csárdást muzsi* Arany ősz címmel éppen az viseletbe öltözött lányok káltak a házigazdák és ven* amatőr zenei együttesek egy* nyújtották át a szívesen Iá* dégek táncos lába alá. hetes fesztiválja folyik. A tott vendégeknek kijáró ke* __ Nagyszerű emberekkel D inamo-stadion pénztárai nyeret és sót küldöttségünk ismerkedtünk meg _ fogale lőtt hosszú sor kígyózik: a politikai vezetőjének, Pópity mazta meg elégedetten véle* szerdai kupamérkőzés leendő Józsefnek, a salgótarjáni já- menyét Balázs István, a sál. nézői. Akkör még mindenki r.ási pártbizottság titkárának, gótarjáni síküveggyár' dolgotele volt feszültséggel, vára- Jurij Oszelegyec, a kerület tanácselnök-helyettese zója. — Boldog vagyok, hogy kozással ... tanácselnök-helyettese meleg vgjy^ lehettem A szélesen szétterülő, a szavakkal üdvözölt, s impo- harátuáevrmat sokféle dombról nézve lajhár mozgá* náló biztonsággal mutatta be egyetértettek ebsú Dnyeper eltűnt idők törté- a 230 ezer lakosú kerület utasai mind egyetertetteK eD neteit őrzi. Csak részleteiben mindennapi életét, eredmé* ^en- márm«?. tárulkozik fel a mai látoga- nyeit, gondjait. A Nagy Hon- vonat°n 1 . Totónak a Bölcs Jaroszláv épí- védő Háború veteránjainak sze .f1'l>£*t tette Szófija székesegyház is, nevében a Magyarországon is g^rsiábú dízelünkkel8 az vagy a legendás hírű alsóvá- harcolt Dmitrij Setyinkin, a ?? ,, ,, , „ T . ros, a Podol. Átellenben hu* VUM számítógépeket gyártó uÍa'3^> e erí^' ® szonhat méteres, sötétszürke vállalat személyzeti vezetője obeliszk magasodik a Dnye* szólt, míg a komszomolisták Sulyok László (Folytatjuk) Csongrád megye népművészete v *> ♦> <♦ ♦> *> ♦> ♦> ♦> •> *1* ♦> ♦> ♦> v ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> Vajon boldog lett-e Kotsis Juliánná házassága, akinek menyasszonyi ládáját Makón pingálták 1857-ben, s bölcsen vélekedett-e a világ dolgairól Szél Pál uram gondolkodószékében, melyet 1815-ben készítettek Hódmezővásárhelyen. Lehet, hogy elmélkedés közben egy fehérmázas, kék kel „írókázott”, vagy zöldmázas vásárhelyi pálinkás butellából kortyolgatott, s jókedvre derítette a citera hangja, mely abban az időben a legnépszerűbb népi hangszer volt Csongrádban. Ki tudja már, min tűnődhetett Szél Pál uram .a gondolkodószékben, s beteljesedett-e Kotsis Juliánná minden leánykori álma a házasságban? A menyasszonyi láda, az egyszerűen fes* ;itett barokk hatású gondolkodószék, a pálinkás butel- la és a citera mindenesetre látható most december végéig a Néprajzi Múzeumban, ahol Csongrád megye népművészete mutatkozik be. Pusztai pásztorok munkáit, gazdag paraszti fantázia A kiállításról nemes hagyományait őrzi ez a kiállítás, az elmúlt két évszázad népművészeti emlékein keresztül bemutatva a Csongrád megyei falvak és puszták népének hétköznapjait, munkaeszközeit, dísztárgyait és népviseletét. Mintha váratlan vendégként régi családi otthonokba lépne az ember, olyan meghitt és közvetlen ez a kiállítás, szinte várja a látogató, hogy a gazda szíves szóval invitálja a tisztaszobába, ahol a téka, a meny* nyezetes ágy, a fiókos asztal, a sarokpad és kemence van. S ugyancsak ezen a kiállításon ismerkedhetünk meg Csongrád megye nagy múltra visszatekintő faze* kasművészetével, a vásárhelyi fazekasok egyedülálló díszítőkedvével, a cserép* kulacsokkal, tányérokkal; miskakancsókkal, gyertya- mártóedényekkel, a szentesi mesterek feketeedényeivel; a jószágokat legeltető pásztorok fafaragásaival, a vá-i sárhelyi és szegedi subáké kai, szőttesekkel és hímzé-i sekkel, azzal a tarka éa| múltba kalandozó világgal; amikor még napsugárdísze,* oromzatú házak adtak otthont a Szeged környéki paJ rasztcsaládoknak. Ágh Tihamér | Szemethy Imre kiállítása Balassagyarmaton A balassagyarmati Horváth Endre Galériában a képzőművészeti világhét alkalmából a magyar grafika fiatal nemzedéke egyik kiemelkedő művészének kiállítását nyitották meg. Szemethy Imre mesternek számít: kortársaira kifejtett hatása igen nagy. 1945-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Főnyi Géza, Bar- csay Jenő és Ék Sándor növendéke volt 1964—1971- ig. 1972—75 között Derko- vits-ösztöndíjas, 1977-ben munkásságát Munkácsy- díjjal jutalmazták. Műveinek Nográd megyében kiállításon történő bemutatása nagyon időszerű volt már, hiszen sok szállal kötődik ide. Rendszeres résztvevője a salgótarjáni tavaszi tárlatoknak, 1979- ben ő kapta a grafikai díjat. Az 1977-es salgótarjáni, nemzetközi művésztelepen való részvételkor elsősorban az üveggyár összetett belső tere. a munkafolyamatok sokrétűsége ihlette meg. Gyakran megfordul a városban azóta is, részt vesz a jelentősebb művészeti eseményeken. Fontosabb azonban e szempontoknál Szemethy Imrének a kortárs magyar grafikában elfoglalt helye, jelentősége. Üj, csak rá jellemző alkotómódszert dolgozott ki már a főiskola évei alatt. A magyar grafikai közéletben való jelentkezésekor éppen sajátos megfogalmazásmódjával tűnt fel. A törökök és á magyarok szemszögéből ábrázolt „Szigeti veszedelem”, illetve a „Szentkuthy illusztrációk” alkotója már saját formanyelvvel és motívumkörrel rendelkező művész, aki azóta is következetesen halad a maga kialakította úton. Balassagyarmaton 21 munkája látható október 16-ig. Kivétel nélkül rajzok, melyek 1974—79. között készültek. Teljes tematikai — tor- manyelvi eszköztárával áll előttünk Szemethy Imre sajátos rajzkultúrája Maga te.emtette lényei eLő ’•áné- zésre meghökkentik a szemlélőt. aki értetlenkxlva a’l az emberre emlékeztető, de mégis máslényegű figurák különös tárgya előtt. Törékeny, áttetsző alakjai légies könnyedségnek, mégis szomorúak. Bogarakra emlékeztető karjuk, fabábot idéző lábuk esetlen; mégis valami rejtett költőiségű tartalmat sejtet. Miről vallanak ezek a különös, más élőlényekkel keresztezett, sokszor csonkolt figurák? Sok esetben hangulatot, olvasmányélmények nyomán felsejlő megérzéseket, hirtelen tovatűnő benyomásokat rögzítenek. Mögöttes, szűr. realisztikus tartalmuk hat NÓGRÁD — 1979. október 5., péntek elsősorban a szemlélőre: álombéli emlékeink idéződnek fel hol kellemes, hol szorongató érzések kíséretében. Az emberbelsőben rejlő félelmek és játékosságok szólalnak meg Szemethy Imre lapjain. Ez azonban korántsem jelenti a művésznél a tudatos megközelítés háttérbe szorítását. Ellenkezőleg: Szemethy rajzain nincs véletlen. Minden vonal egy alaposan átgondolt képi összefüggés szerves részeleme. Romantikusnak, meseszerűnek, izgató- an távolinak, más kultúra termékeinek tűnő figurái. Művészetének legjellemzőbb vonása éppen e különös, nálunk hagyomány nélküli megfogalmazásmódban rejlik, ez emeli ki kortársai sorából is. Alkotómódszere jellemzője az erősen elvonatkoztatott megjelenítés mellett a finom rajzi kultúra. Szinte mindent tud a vonalról. Ismeri és kifejezése érdekében gyakran felhasználja a folyamatos körvonalrajzot. Alakjait, felületeit sűrű vonalhálókkal — melyek erős ütésű vagy bársonyosan fekete foltokat eredményeznek — pontozott, illetve szaggatott vonalak millió variációjával motiválja. Felületei így gazdagon modelláltak, változatosak — hosszas szemlélődésre késztetik a nézőt. Legtöbb lapja aprólékosan, minden pici részletében gondosan megmunkált: a részletek gazdag kialakítása jellemzi — nem ismeri az elnagyolt felületkezelést. E csoportba sorolhatók a kiállított művek közül a „Csokonai illusztrációk”, az „Eszter és a nyúl”, a „Ferenczy István keserve”. Néhány rajzán csupán egy-két figura jelenik meg — finoman kidolgozva —, környezetük pedig a fehéren hagyott papír; ezek alkotják a bemutatott anyag rpá. sik részét. Míg az előzőek, nél az egész felület részlet- gazdagsága dominál, addig itt a kiemelés, a sűrítés lép előtérbe: felületképzése nagyvonalú és dekoratív. Az említett képcímek is érzékeltetik, hogy Szemethy Imre művészete tematikus ihletettségű, mindig egy adott gondolatból, elsősorban olvasmányélményből indul ki, mely által a konkrét cselekmény meghatározódik. E történésmag árnyalt, személyes vallomás- jellegű értelmezése a rajz, melynek erős hangulati ereje e megközelítésmódban rejlik. Szemethy Imre lapjai végtelen kifejezési lehetőségeket rejtenek, melyek az elkövetkező évek magyar grafikájának arculatát egy sajátos formanyelvvel gazdagítják tovább. Reméljük, művészi útjának későbbi álló. másait is figyelemmel kísérhetjük, s jelenlegi megyei tárlatát kiállításai ismétlődő sora folytatja. Krunák Emese <crí Xh- ■'fi'' Gyermekrajzpályázalol hirdet a salgótarjáni óvodások és általános iskolások részére a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat A LEGKEDVESEBB FESZTIVÁLl FILMÉLMÉNYEM című témakörben tetszés szerinti technikával és bármilyen méretben készült anyagokat — név, életkor és lakcím megjelölésével — legkésőbb 1979. november 30-ig kell beküldeni a vállalat címére (Salgótarján, Május 1. út 70. 3101.) A zsűrizett anyagok részt vesznek egy később megrendezésre kerülő városi gyermekrajz-kiállításon, a legjobb pályaművek pedig óvodás- és iskoláskategóriában külön-külön díjazásban részesülnek. Értékelés, eredményhirdetés és díjazás 1979. december közepén lesz, egy később meghirdetésre kerülő időpontban. A nyertesek névsorát a NÖGRÁD hasábjain tesszük közzé.
