Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

Képernyő előtt

Ortopéd Lacika

A tévéjáték utolsó kockái is eltűnnek a képernyőről, s a látottakon töprengés közepette egyszeriben ama állatorvosi ló jut eszembe, amelyen a betegségek valameny- nvi lehetséges képződménye megtalálható. Ilyen ló, persze, a valóságban bizonyára nem létezik, csupán a mesterséges modell szolgáltatja.

Adott esetben az a Lacika, a tévéjáték „hőse", aki egv- személyben veszélyeztetett gyermek; minősíthetetlen

családi közegben növekedő; koldulásra fogott; tolvajkodó; csavargó; nevelőotthonból szökdöső; elmebeteg-, epilepsziagyanús: homoszexuális;

kóros hazudozó. Ugyanakkor és mindezekkel: ragyogóan értelmes. széles orvosi tá.iéko- zottságú, a maga tíz-egynéhány évével, aki tekintélyes doktorokat, gyógyintézeteket ver át. Mindezek mellett testvéreihez ragaszkodó, barátaival szemben lopásaiból, betöréseiből bőkezűen adakozó.

Íme, kész az állatorvosi ló embervariánsa, mindazokkal,

amikkel Zimre Péter, a tévéjáték írója Lacikát „felruházta”.

Bizonyos, hogy nem köny- nyen megközelíthető terep, amelynék bejárására az „ítélet előtt’ sorozat — s ennek keretében a Lacika — készítői vállalkoztak. Valamennyi történet a bíróságon játszódik, és a tárgyalótermek légkörében mutat be sorsokat, utakat, éle-/ teket... Valóságunk . egy-egy. darabját kívánjuk megvilágítani úgy. ahogyan az a maga mindennapi formájában a bíróság előtt kitárul. — tudatja velünk a műsorelőzetes. Igaz, utal arra is, hogy az adatokat — a dramaturgia törvényei szerint a feldolgozók szándéka annyiban változtatja meg, hogy személyiségi jogaiban senkit se sértsenek.

Ez utóbbi jelzés voltaképpen megnyugtató lehetne annyiban, hogy a tévéjáték a történést egyúttal ügy is megemeli, mondjuk: művészileg, hitelesíti, fémjelzi, hogy József Attilára utalva: az igazat mondja, nem csak a valót.

A Nógrád megyei Levéltár újabb kiadványai

A Nógrád megyei Levéltár két űjabb kiadványát jelentette meg a közelmúltban Salgótarjánban.

Elsőként arrröl a repertóriumról szólunk, amelynek címe A Nógrád megyei Levéltár tanácsköztársasági iratai. Schneider Miklós szerkesztette, az anyagot Leblancné Ke. lemen Mária gyűjtötte össze. A repertóriumot rövid tájékoztató vezeti be, amelyben többi között, a közreadott anyag jellemzőiről is szó van.

A hazai levéltárak 1959- ben adtak tájékoztatást a Magyar Tanácsköztársaság írásos forrásairól. Az élteit két évtized azonban természetesen sok újabb forrás feltárá- sát-elemzését tette lehetővé. Továbbá nem érdektelen megjegyezni azt sem, hogy például a Nógrád megyei Levéltár ekkor még nem működött önállóan, hanem a Pest megyei Levéltárral közösen funkcionált. így tehát az 1919- es nógrádi anyagok föltárása az országos átlagtól is elmaradt. A Tanácsköztársaság évfordulója tehát különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy a Nógrád megyei Levéltár — lehetőség szerint — teljes képet adjon a birtokában levő tanácsköztársasági iratokról. Mint a bevezetőben olvassuk, „nemcsak általános tájékoztató formájában, mint az 1959-es volt, hanem egy analitikus jellegű segédlet keretei között”.

A repertóriumban közölt iratanyag három csoportra oszlik. Általában érvényes szempont, hogy az iratanyag beépül a korszakot megelőző és követő közigazgatási szervek iratai közé. Tehát a közreadott iratok nem önálló kötetben találhatók, hanem a községek képviselő testületéi jegyzőkönyveinek köteteiben. A Tanácsköztársaság nógrádi szervei közül így mindössze tizenhárom szerv iratai maradtak meg. Az iratok további jellemzése a bevezetőben szintén olvasható. Az iratokon túl, szerepelnek a kiadványban a Nógrád vármegyei Hivatalos Lapnak a Tanács- köztársaság idején megjelent számai, a Tanácsköztársaság Nógrád megyei szerveinek tagnévsora, és így tovább. A kiadvány lehető teszi a további kutatást, ugyanakkor méltó tisztelgés a Tanácsköztársaság évfordulója előtt.

A másik levéltári kiadvány a Nógrád megye tanácsai az emberért címet viseli. Dokumentumokat tartalmaz az egészségügy, a szociális gondoskodás. és a sportirányítás tárgyköréből 1950—1970 között A Nógrád megyei tanácsok működésének dokumentumait közreadó sorozatnak ez a második kötete. A Nógrád megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja adja ki. összeállította Leblancné Kelemen Mária és Schneider Miklós. Az anyaggyűjtésben közreműködött Nékám Edit és Petrik Jánosné.

Az első tanácsi dokumentumkötet egyébként 1975-ben jelent meg A mostani második kötet olyan kérdésköröket érint, amelyek egy része még további kutatást igényel. Bevezetőként olvassuk: „Azt az igyekezetei próbálja ez a válogatás felvázolni, mellyel a megye államhatalmi szervei a lakosság egészségügyi ellátása, szociális gondozása, és a megye sportéletének a fejlesztése érdekében, egyszóval az egészséges emberért fejtettek ki a megjelölt időszakban, az 1971. évi tanács- törvény előtti közel húsz esztendő folyamán.” A három fontos alapkérdést nem egyforma részletességgel vizsgálja a válogatás; közülük viszonylag az egészségügy kérdései állnak előttünk a legteljesebben. Az így is gazdag válogatás helynév- és tárgymutatóval, a rövidítéselv és a közölt dokumentumok címének jegyzékével teszik még eredményesebben használhatóvá a szerkesztők.

T. E.

Balassagyarmati dalosok Székesfehérváron

Amatör zenei mozgalmunk kiemelkedő eseménye volt az elmúlt napokban a III. Fejér megyei kórustalálkozó, melyet Székesfehérváron rendeztek az Ipari szövetkezetek kórusai és a Fejér megyei dalosok számára. Részt vett a találkozón a Balassagyarmat város és a helyi ipari szövetkezetek közös támogatásával működő balassagyarmati vegyes kar is. A közelmúltban „Szocialista Kultúráért” címmel kitüntetett együttes nagy sikert aratott. Műsorában a palóc föld népdalai mellett Bach-, Kodály-, Bárdos- és Udvardy-müvek szerepeltek. A kórus eddigi munkájának elismerése az is, hogy az összkarban elhangzott Láng és fény című Bárdos-kánon vezénylésére Ember Csabát, az énekkar karnagyát kérték fel.

De nem. Az író érezhetően, jól kivehető kínos precízség- get ragaszkodik az eredeti alak minden feltárt alkati vonásához íJ az egymásra halmozott kórtüneteket úgy sorakoztatja elénk, hogy hiányzik mögülük a meggyőző hitelesítő erő. Végül viszont, ahol a tévéjáték szála elszakad a bírósági valóságtól, a végzetes utolsó kockákban, a tévéjáték készítői jóvátehetetlen megoldást választanak, s ezzel végképp elszalasztják annak lehetőségét, hogy produkciójuk általános társadalmi tanulságokkal hasson a nézőre. Az ilyen ortopéd Lacikának — gondolhatták —el kell pusztulnia önmaga által, így valamennyien fellé- legzünk társadalmi felelősségünkben és lelkiismeretünk- 'ben. A film készítőivel együtt elvethetjük Lacika, a lacikák gondját. Csakhogy — mint a műsorelőzetesben erről is értesülhettünk — Lacika él — és élnek a lacikák. Mi lesz velük? — ez izgatott volna tovább.

Egyébként a tévéjátékot jó szinészegyüttes valósította meg, a főszerepben a fiatal Vizi Györggyel, továbbá Pi- róth Gyulával, Szakács Eszterrel, Szécsi Vilmával, Bán- hidi Lászlóval, Sós Edittel a főbb szerepekben.

Vasárnap este Illés Endre Krétarajz-sorozatába ötvözve Móricz Zsigmcmdra emlékező műsort láthattunk. Az a szeretetteljes, igényes kisportré, melyet Illés vázolt elénk nagy írókortársáról, egyben történelmi, társadalmi előkészítésül is szolgált annak a hárorri Móricz-műnek, illetve drámarészletnek, melyeket a nemrég elhunyt Marton Endre rendezett tévéfelvételre. Kitűnő előadásban ismerhettük meg az író Mint a mezők virágai című üde hangú, korai egyfelvonásosát, súlyos veretű Dózsa-dráma töredéké nek, valamint haláláig bemu- tatlanul maradt Ludas Matyi- jának egy részletét, többek között Oszter Sándor, Vörös Eszter, Zenthe Ferenc, Almá- si Éva, Koncz Gábor, Inke László, Némethy Ferenc, Farkas Antal, Kránitz Lajos közreműködésével.

(b. t.)

A Liszt Ferenc téri könyvklubban könyvkiállítást rendeztek. A Tankönyvkiadó Vállalat három évtizedes kiadói munkáját tekinthetik meg az érdeklődők. Több mint nyolcszáz könyv látható, ezek közül kiemelkedő fontosságúak az új tantervhéz kapcsolódó tankönyvek.

Kíváncsi

királykisasszony

A salgótarjáni öblösüveggyár művelődési házának Állami Ifjúsági Díjjal kitüntetett Tempress játékszínje a közelmúltban sikerrel mutatta be a Kíváncsi királykisasszony című, gyermekeknek szánt műsorát. A bemutatóra a Kohász Művelődési Központi színpadán került sor, ezt követően az öblösüveg- gyári művelődési házban majd a baglyasaljal iskolában voltak előadások.

A további nagy érdeklődésre számító gyermekdarabot négy alkalomra a megyei múJ velődési központ is bérletes előadásai sorába iktatta, ezenkívül az öblösüveggyár hét bázisközsége, még tovább Kazár, a Kohász Művelődési Központ újólag, valamint a zagy- vapálfalvai ifjúsági-művelődési ház, a pásztói művelődési központ, a megyei oktatási kabinet, s számos iskola és község tart rá számot.

A színjátszók heti két előadásra vállalkoznak, s úgy tervezik, hogy a darabot a jövő nyárig műsorukon tartják, ezzel hivatásos színházaknak is ritka, mintegy 80 előadás- számot érnek el. A Tempress előadásai korlátozott mértékben még igényelhetők az öb- lösüveggyári művelődési házban. Az'előadások bevételének egy részét az együttes a gyermekév számlájára ajánlotta fel.

Egyébként a kitűnő gyermekműsor látványos kosztümjeit az üzemi művelődési ház varrószakköre készítette.

Magyar Népművelők Egyesülete

Egyesületet alakítanak a népművelők, a közművelődés főhivatású és tiszteletdíjas munkásai. A Magyar Népművelők Egyesülete alakuló közgyűlését december első felében tartják. A művelődési intézményekben, gazdasági egységekben, társadalmi szervezetekben dolgozó népművelők, a közművelődés szakmai és módszertani irányítói, tudományos munkatársai és népművelő szakos hallgatók — mintegy 1500-an, akik a májusban közzétett felhívásra jelentkeztek — lesznek az alapítók. A továbbiakban természetesen tovább gyarapszik majd a társadalmi testület tagjainak száma.

Az egyesület azt is feladatának tekinti majdj hogy figyelemmel kisérje a közművelődésben dolgozók élet- és munkakörülményeit, főleg a fiatal pályakezdő népművelők munkáját, be-1 illeszkedését. Szakmai fórumot' kívánnak teremteni a kezdeményezések, kísérletek, tapasztalatok megvitatására is.

A népművelők szakmai képzését és továbbképzését is előmozdítja az egyesület. Szándéka szerint támogatja korszerű módszerek, az elméleti kutatások eredményeinek alkalmazását, a közművelődési célok elérésére mozgósítja tagjait.

A népművelők igényeit, s a társadalmi követelményeket figyelembe véve fogalmazták meg a dokumentum szövegét, amelyet a közgyűlés véglegesít, s dönt az egyesület szervezeti felépítéséről, működésének módjáról is.

imra»»*» >a

NÓGRÁD - 1979. októbei 30., kedd

7

\Szalontai Mihály :

| Az utolsó nap

— Hát akkor, ha megengedik... négy whiskyt kérnék

— mondta az öreg.

— Ö, azt ml nem tartunk, de konyakunk az van, Cabinet is, meg Lánchíd is.

Az öregnek eszébe jutottak az 50-es évek rumpíálá- sai, úgy. hogy rezzenő pillantással szelíden kérte;

— Akkor talán a Lánchidat próbáljuk meg.

Gyorsan eljutottak; a lényegig. Józsikám ugyan szemérmetlenül tagadni akarta, hogy ő valaha is látta volna a várost, a jelzett időbén, vagy pláne belülről a szállodát, „mert, hogy én családos ember vagyok, kérem”, de a generalissima azonnal lelőtte.

— Most hagyjuk a faldumát! Józsikám, itt mindenki tudja, két heted és negyedévi fizetésed ment rá Mucókád- ra. Nem titok, nem szégyen, mindenki tudja, még a nyolcéves Beácska is. Pont ennek az édes, aranyos író elvtársnak fogod megjátszani magad, akit tegnap este láttánk a tv-ben személyesen.

— No, hát én ezzel a Mucókámmal szeretnék beszélni.

— Azzal kérem, most nem lehet, mert az délelőttös

— mondta a generalissima. — Mert itt, tetszik tudni, következtetés is van. és aki rosszul viseli magát, az megy a közkonyhába. j

— Na de, hát a Sukoró űr biztos tudja hol lakik.

— Én nem kérem, én nem!

— Nem a fenét, nem tudod! Csak be vagy tojva, félsz tőle. Mert a végén összevesztek. Ö megtépte Mucékát, Mucóka meg őt. Mucóka egyedül él, s ha éppen egyedül van, akkor a riporter elvtárs beszélhet vele. Csak nem fog itt aludni, azért mert te gyáva vagy. s nem mered megmutatni. hol lakik.

— Köszönöm, kedves, maga drága és gondolatolvasó.

12.

Egy óra és öt kör telt el, arriíg végre elindultak, és az öreg csöngethetett egy korhadt fakeritésű. de valaha masszív vasűtitalpfa-vastagságú gerendakerítés kapuján.

j A meleg, a doh, penész, vizeletszagát hozta fel az öreg kerítésből. De ez most megnyugtatólag hatott az öregre, az emberi élvezetre alkalmatlan helyi konyak nyomása után.

Villany gyűlt az oszloptortiácos parasztház udvari frontján, kopogó lépések után két fekete bogár kerekedett

csodálkozva az öregre.

— Kit tetszik keresni?

— Kovács Klára elvtársnőt, azaz Mucókát — mondta az öreg.

— Én vagyok — mondta a két fekete kőrisbogár —, de honnan tudja a nevem és ki maga?

Az öreg megmondta a nevét, bemondta munkahelyét, és így folytatta. /

— Nem hiszem, hogy tud róla, de írok is. Biztos nem olvasta a könyveimet, nem is érdekes. Nyomozok valaki után, keresem valakinek a nyomát, s ne haragudjon, magához vezettek a szálak. Hátha maga tud valamit segíteni.

Ekkor kinyílt a korhadt faajtó, s kiderült, hogy a két fekete bogárhoz egy fürdőköpeny tartozik, és áki benne volt, kategorikusan azt mondta:

— Én kérem nem tudok semmit.

— Ne dobjon ki — mondta az öreg fáradtan — mutassam az igazolványomat?

— Maga nekem ne mutasson semmit, nem vagyok én Sukoró! Tudja az egy olyan, aki mindenkit igazoltat De ha akarja tudni, igenis olvastam. Vagyis olvasni akartam, de megvettem, ha nem is az összesét, de legalábbis egy könyvét, ezt a fontosat, „Az utolsó partot”. Nem tetszett! Olyan komplikáltak a képek.

— És ezért dob most ki?

— Nem dobom ki, csak nem engedem be. Mert nem tudom, hogy mit akar.

— De hát kinyitotta az ajtót, már be is engedett.

— Hát persze, hogy beengedtem. Az itteni férfiak nem olyan mamlaszok, már a csukott kapun is bejöttek volna régen. Na, mire vár? Nem ilyennek képzeltem!'

Szóval legalább egy olvasóm van Bodrogon — gondolta az öreg, miközben Mucóka kétszer gondosan bezárta mögötte azt a kerítéskaput, amibe csak egyszer kellene belerúgnia valakinek ahhoz, hogy kidőljön.

Parasztszobából átalakított kellemes kis lakás volt Mu- cókáé. Kis előtér, benne kétplatnis villanyrezsó, szép régi írásos tányérok alatt, beljebb modern heverő, dohányzóasztal, az obiigát két fotel, és tényleg könyvespolc, szorosan megrakva. Lapjával és élivei, és a magnó, ami akkor is szórta a mindenütt hallható divatricsajt, szerencsére nem túl hangosan.

fFolytatjuk)