Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-30 / 254. szám
r Óvodák és óvodások Múlt és jelen az ifjúsági mozgalomban Nemrégiben vette át az if- egyéb rögtönzött műsorokkal volt mindig... Vagy: kész volt jóságért érdemérmet Viczián köszöntöttük a munkásembere- a kábelárok, de elfogyott a Gyula, a Nógrád megyei Ál- két; vagy a falusi vegyesbolt- pénz, persze, hogy ilyenkor lámi Építőipari Vállalat párt- ból átalakított kultúrházban könnyebben megkaptuk a re- bizottságának titkára. Bő két rendezett összejövetelekre, mélt támogatást, mintha csu- és fél évtizedet töltött az if- Tréfásan mondhatnám, ha pán „teóriákat” vázoltunk súsági mozgalomban, előbb út- két fedelet összevertek a fá- volna fel. Aztán, akkor kez- töröként, majd a DISZ, illet- luban. mi, akkori fiatalok ott dődtek a szorospataki, a ráró- ve a KISZ tagjaként. Ezekről voltunk. si, a nyírjesi tábor építési mun. az időkről valamint néhány — Aztán következett a gim- kálatai, amelyek mára több mai ifjúságpolitikai témáról názium, majd a fővárosba ve- száz, úttörő-, KISZ-tag felké- beszélgettünk., zetett az út, pontosabban a szítésére, pihenésére szolgál— Sokat hallottunk.olvas- Budapesti Műszaki Egyetem nak. tunk már a vizslási emberek- vegyészmérnöki karára. — Végigjárta a mozgalom ről. a bányászélet gondjairól,- — Szerettem tanulni, s fúr- lépcsőit az úttörő-őrsvezetői a falu eseményeiről, ön Vizs- dalt a kíváncsiság az élet megbízatástól a megyei KISZ. láson született, s gyermekko- dolgai iránt. Sajnos, két év bizottság osztályvezetői éllá- ra jó részét itt töltötte, mi- után válaszút elé kerültem, sáig, közben számos elisme- lyen emlékeket őrzött meg? édesanyám egészségi állapo- rést kapott, egyebek között a — Hozzáteszem, ma is vizs- ta súlyossá vált, s így abba- KISZ-érdemérmet. Ma, a lásinak érzem magam, szere- hagytam egyetemi tanulmá- NÁEV pártbizottsági titkára, tem ezt a vidéket. Mozgalmi nyaimat. ker>t kilenc alapszervezet több érdeklődésemben, úgy érzem — Hazakerülve elvégezte a mint háromszáz kommunistá- nagv része volt apámnak. Egy- közgazdasági technikumot, az- já'nak mozgalmi munkáját irá! szerű, szorgos munkásember tán a bányánál, majd a me- nyitja, jut-e idő a fiatalokra? volt. aki takaroncként kezdte gyeszékhely városi tanácsán — Feltétlenül. A pártmunka a banyánál, még sihederko. dolgozott, s innen került a ®Syik lényeges területe az if. rában. Aztán inas lett, több megyei KISZ-bizottság gazda- juságpolitika, _ a tapasztalat szakmában oklevelet szerzett, sági osztályának az élére. szerint, ahol jó, tartalmas a s életét szinte végigkísérte a — Az itt végzett hat év partelet, ott nincs gond a munkásmozgalommal való munkájáról néhány mondat- KISZ-szel sem. Ügy érzem, kapcsolata. A Tanácsköztársa. ban szólni nehéz, hiszen a abban, hogy a múlt évben if- ság leverése után, mint egy- maitól eltérőek voltak a félté- jukommunistáink az elmúlt kori vöröskatona meghurcol- telek, a lehetőségek. Például a elnyerték a Kiváló tatásban volt része, majd ké- mostani modem, jól felsze- KISZ-,szervezet kitüntetést, sőbb ott volt a felszabadulás relt salgóbányai KISZ-iskola eS? kicsit a mi „odafigyelé- idején a párt alakuló sorai- munkálatai akkor kezdődtek. S“nk is benne van. Egyéb, ban... egyszóval az ő általa Emlékszem, csupán néhány ként az új felvételesek 70_ számlaki tot t szülői környezet meg- ütött-kopott sátrunk volt, zaleka a fiatal korosztályba határozta érdeklődésemet, uta- ebben zajlott a felkészítés. Né- tartozik, a KISZ-tagok felvé- mat. Mire emlékszem? Sok ha hallom panaszkodni a mai |ele minden esetben az iileté- mindenre, például, amikor a táborozókat, hogy nincs me- kés taggyűlés ajánlásával tör- gyel ekekkel együtt mentünk a leg víz, nálunk ez nen? volt tenik. bányához, csasztuskákkal, s probléma, mert hideg víz sem (t) Kitüntetett asztalosok A Pásztói Építő, Szerelő és Szolgáltató Ipari Szövetkezetnél 1967-ben alakult meg a Ságvári Endre brigád. A munka versenybe bekapcsolódó 22 tagú kollektíva — Ferik Pál művezető irányításával^ — a következő évben elnyerte a szocialista brigád címet, ez asztalosszakmunkások ettől kezdve „zsinórban” szerezték az elismeréseket. A gyűjteményben ott van a brigádzászló, a szocialista munkaverseny ezüst és arany fokozatú jutalma. Különösen sikeres volt az 1978-as esztendő, amikor a Kiváló szövetkezeti brigád cím, és a pénzjutalom mellett megkapták az Országos Béketanács oklevelét is. E néhány éves „brigádtörténelemben” nincsen semmi különös. Haqsak azt nem számítjuk, hogy a bemutató információkat kissé szokatlan helyen, az Országos Takarék- pénztár pásztói járási fiókjánál Kozakovits Vince fiókvezetőtől és helyettesétől, Zeke Lászlótól kaptuk. Az OTP-nél persze tudnak arról is, hogy a „Ságvári Endre” tevékenyen részt vesz a politikai könyvakciókban, s ez 6—700 forint értékű rendszeres könyvvásárlást jelent. Számon tartják a választott tisztségviselőket, a KISZ- és párttagok számát, az önkéntes véradókat... és más humánus cselekedeteket is. — Tudjuk, hogy Csépe Gábor nyugdíjas ktsz-dolgozó leányunokáját patronálja a brigád. A most tizennégy- éves kislány édesanyja — aki szintén a ktsz dolgozója volt — négy éve fiatalon meghalt. A brigád figyelemmel kíséri a kislány életét; ajándékot vásárol, többek között egy íróasztalt is készítettek számára. — Ennyi minden után nem lehet nem beszélni arról: hogyan is áll a brigád a takarékoskodással. — Nemcsak az anyaggazdálkodásuk jó, a pénztakarékosság terén is szép eredményeket ért el ez a kollektíva. Hatan rendelkeznek ifjúsági takarékbetéttel; a kamatozó betétben, gépkocsinyereményben, - valamint nyereménybetétben összesen 190 ezer . forintot gyűjtöttek össze a brigád tagjai. Itt kell megemlíteni, hogy tizenket- ten beléptek a KST-be is. Most már elárulhatjuk az asztalosbrigád OTP-szemmel való bemutatásának apropóját is: a Ságvári Endre Szocialista Brigád az OTP-fiók javaslata alapján elnyerte a „Járás legtakarékosabb brigádja” címet. A kollektíva képviselői részt vesznek az OTP takarékossági világnap alkalmából rendezett központi ünnepségén, ott veszik át a címmel járó ötezer forintos jutalmat is. A stílusos az lenne, ha — legalábbis, egyelőre — takarékbetétben gyarapítanák. —k— Hármas „bűvös" kör Salgótarján húsz óvodájában több mint kétezerötszáz gyereket tanítanak, nevelnek, gondoznak naponta. Hivata-1 losan ugyan csak kétezerszáz lenne a férőhely de összefogással — bizonyos szükségmegoldásokkal — megteremtették a város vezetői azt a lehetőséget, hogy valamennyi óvodás korú gyermek, akinek :a szülei dolgoznak, mehessen óvodába. SOK GYEREK — KEVÉS HELY Való igaz, hogy nem mondható rózsásnak a helyzet. De ha megkérdeznénk a szülőket, valamennyien árrá szavaznának, hogy ha szűkösen is, de mégis jó, ha óvodába kerül a gyerek. A szülők nyugodtan dolgoznak, a kicsi pedig mindent megkap, ami a fejlődéséhez szükséges. Dr. Virágh Zoltán, a salgótarjáni városi KÖJÁL vezető fővárosa csóválja a fejét, amikor az óvodák zsúfoltsága kerül szóba. Orvos és közegészségügyi ember lévén jobban látja, érzékeli az ezzel kapcsolatos gondokat, veszélyeket. A fertőző betegségek gyorsabban terjednek a szűkös körülmények között. Főként érvényes mindez az óvodai közösségekre, ahol a gyerekek szervezete még meglehetősen fogékony a -betegségekre, sok mindent a szájukba vesznek, előfordul, hogy elfelejtenek kezet mosni... Az igazi megoldás az lenne, ha valóban csak annyi gyereket vennénk fel egy-egy óvodába, mint amennyi a férőhely. Gazdasági helyzetünk, az élet azonban rákényszerít bizonyos kompromisszumokra bennünket. A valós helyzetből kiindulva egyformán kötelessége az egészségügy szakembereinek, az óvodák dolgozóinak és a szülőknek, hogy erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest óvjuk gyermekeink egészségét. TÖBBET ELLENŐRIZNEK Az egészségügy. óvodák, szülők hármas „bűvös körében” a KÖJÁL a maga részéről nagyot lépett előre. Megállapodtak a gyermekkörzeti orvosokkal és az óvodákkal, hogy a fertőző betegségeket azonnal telefonon jelentik a KÖJÁL-nak. A levélhez képest ez egy-két nap előnyt jelent. Lehetőség nyílik azonnali intézkedésekre a fertőzés megállítására. Könnyebb a beavatkozás, ha egy-egy gyerekről van ?ző, mint ha már nyolc-tíz beteg. Emellett úgynevezett „követéses” módszerrel valamennyi óvodában figyelemmel kísérik a betegségek alakulását, szűrővizsgálatokat végeznek. A KÖJÁL szakemberei negyvenöt évre visszamenőleg feldolgozzák és ellenőrzik a járványügyi adatokat. Mindennek az a gyakorlati haszna, hogy érdekes következtetéseket lehet levonni egy-egy betegség gyakoriságából, megjelenési idejéből. Emlékezetes az elmúlt tél és tavasz, amikor az óvodákban , sok skarlátmegbetegedés fordult elő. A megyei kórház gyermekosztályával közösen kétszáz betegségen átesett kisgyereket hívtak be és elvégezték a laboratóriumi utó- vizsgálatokat. Harminc-negyven olyan gyereket találtak, aki nem beteg, de hordozza a kórokozókat, tudtán kívül. Mindezeket figyelembe véve remény van arra, hogy köny- nyebben vészeljük át az idei telet. „HADJÁRAT” A TISZTASÁGÉRT Mivel egy-egy óvodában sok gyereket gondoznak, nagyon fqntos a tisztaság megteremtése, megóvása. Szégyenlősen, hallgatunk róla, de a korábbinál sokkal több az olyan gyerek, akinek a fejében tetőt találtak, a nemrég megtartott ellenőrzés során. Volt olyan salgótarjáni óvoda, ahol hat eset is előfordult, hogy az iskolákról most ne is beszéljünk. Ezekben az esetekben a szülők is értesítést kaptak, hogy fordítsanak nagyobb gondot a gyermekükre. Nagyon sok múlik az óvodai dolgozókon, elsősorban a dajkákon. Ök öltöztetik, vet- kőztetik a gyerekeket, takarít tanak, segédkeznek az etetésben. Őket tanfolyamra hívták a konyhai dolgozókkal együtt, ott voltak a vezető óvónők is. Azt nem szükséges ismételgetni, hogy mennyire fontos az egészségügyi szabályok betartása. A gyerekek okos, jó szoktatása és a tisztaság. Vlado Bednár: AZ ÉVSZÁZAD FELFEDEZESE — A Ságvári Endre Szocialista Brigád a szövetkezet legaktívabb kollektívája, — folytatódott a szokatlan bemutatás. — Általában úgy tartják számon ezt a kollektívát, mint amely azonnal mozgósítja a feladatok teljesitésére a szövetkezet többi huszonegy brigádját is. Az eredményes munka jeleként erplíthetjük az ésszerűsítéseket és újításokat. 1977-ben és 1978-ban két- két ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be, ez évben pedig a két ésszerűsítési indítványt megtetézték egy újítási javaslattal is. Különös, hogy az OTP-nél ennyi mindent számon tartanak egy másutt dolgozó szocialista brigádról. Az okot még mindig ne áruljuk el, hadd folytatódjék az ismertetés: mit tudnak még elmondani az „idegen” kollektíváról? — Például azt, hogy 1977- ben és 1978-ban 1122 óra társadalmi munkát végzett a brigád, ebben az évben pedig a nemzetközi gyermekév tiszteletére ifjúsági műszakot vállaltak. Egyébként is ez a brigád mindig elsőként vesz í'észt a kommunista műszakokban. Ami pedig igen figyelemre méltó: állandó vállalásaik között szerepel a munka minőségének javítása, a hatékonyság növelése, a határidők pontos betartása. A brigád selejtmentesen dolgozik, s ha a szükség úgy hozza, bizony nem idegenkednek egy kis túlmunkától. Mostanában az újságok sokat cikkeznek arról, hogy valahol Tramtata-Tramtáriában megint felfedezett valaki egy ismeretlen Van Goghot, néhány Rembrandtot, Tiziant és Rubenst. Egyáltalán nem értem, miért kell akkora hűhót csapni. Én is felfedeztem valakit — és nem is akárkit —, mégsem dicsekszem vele. Azon az estén csillagok ml- riádjai ragyogtak az égen, és engem egy ismeretlen erő felfelé vonzott, a magasba. Vannak ilyen pillanatok — az emberiség ama részének „csillagórái”, amelyik a televízió helyett inkább a csillagos eget nézi. Én személy szerint a műsor alatt a padlásra szoktam járni. Ez alkalommal sem tudtam ellenállni a csábításnak — irány a padlás! És ott, a kémény mögött ismeretlen Rubensre bukkantam. Egy ilyen lelet szerfölött meg tudja lepni az embert. Soha nem hittem volna, hogy >a padlásunkon egy Rubens hever. De végtére is — magunk közt szólva —, miért ne heverhetett volna a ml padlásunkon? Mennyivel vagyok rosszabb, mint mások? A munkámat viszonylag lelki- ismeretesen végzem, nem lógok feltűnően, az üzemi szarkaságon még senki sem kapott rajta, és spiccesen is csak egyszer csíptek el munkaidő alatt, hát miért éppen én ne fedezhetnék fel egy ismeretlen Rubenst? Hiszen a Rubensekre még nem adnak sorszámot, mint a Wartburgra. A padlásunk meg szép tágas — húsz Rubens is nyugodtan elférne ott. Ilyenformán tűnődtem, miközben az ismeretlen Rubens a kémény mögött guggolt, és a kezét melengette. Ha a kémény mögül nem kandikált volna elő a huszadik század első felének divatvonalát követő nyűtt bakancsa, meglehet, hogy évszázadokig sem vettem volna észre, és az emberiség most szegényebb lenne egy Rubensszel. Kivonszoltam a világosságra, hogy tüzetesebben szemügyre vegyem, valódi-e. Az volt. — Rubens Pál vagyok, állandó bejelentett lakóhelyem nincs. Nagyon örvendek! — mutatkozott be. — Tehát, egy valódi Rubens! — kiáltottam fuvolázó hangon, ahogy az a bizonyos Koch is kiáltozott, amikor megtalálta a bacilusát, vagy Einstein, amikor rájött, hogy elméletei mégiscsak relatívek egy kicsit. — Csak nem fog lármát csapni, hogy a maguk padlásán vagyok? — jegyezte meg szerényen az ismeretlen. — Hogyne csapnék — vetettem ellen, és máris kezdtem felvázolni neki a csábító perspektívákat: — Legelőször is lefényképezzük röntgensugarakkal átvilágítjuk, megállapítjuk a nacionáléját, azonosítjuk... — Minek az a sok fakszni? — vágott a szavamba. — Egye fene, a röntgent nem bánom, úgyis régen voltam tüdőszűrésen. De lefényképezni, meg a nacionálémat firtatni nem kell. Személyi igazolvány nélkül is jól ismer minden zsaru a köz-nyéken. Én azonban nem zavartattam magam, és tovább ecseteltem az előtte álló ragyogó jövőt: ’ — Gondoskodunk megfelelő propagandáról, minden újságban benne lesz a neve. A végén pedig az egyik galériában fog lógni a főhelyen, turisták ezrei, özönlenek majd, hogy lássák. — Mit? Azért a vacak nyloningért, ami a fehérneműk közül megtetszett nekem, képes lenne berakatni az újságokba? — háborodott fel a frissen felfedezett Rubens, és meglóbálta a feje felett aZ ingemet, amelyet eddig a kabátja alatt rejtegetett. — Felakasztatna egy ócska ingért, hogy a tui-isták bámulják a hullámat? Többet úgysem tud rám bizonyítani! Vagy talán még a gatyát is a nyakamba akarja varrni, mi?' MagaKék- sz'akáll! Ami a következő pillanatban történt, még leírni is undorodom. Higgyék el nekem, az egyszerűen méltatlan volt az atomkorszak embereihez. Ezt még most is állítom, noha már majdnem teljesen eltűnt a kék folt a szemem alól. Azóta nem hiszek az ilyesfajta szerencsés leletekben. Most is olvasom, hogy valaki állítólag tíz ismeretlen Leonardo da Vincit talált a pincéjében. Bizonyára gyenge fickók voltak, ha megengedték neki, hogy kiszerkessze őket az újságokban! A cikkekben arról is szó esik, mit kapott a szerencsés felfedező. Hát én a padláson a magam egyetlen ismeretlen Rubensé- től akkorát kaptam, de akkorát. .. Ráadásul még az ingemet is elvitte, állítólag emlékül. Mostanában már bölcsebb vagyok. Ha a padláson ismeretlent találok, legyen az Pál mester, vagy Chagall, Picasso, vagy Goya, levett kalappal némán fogom üdvözölni. Csak nem fogok egy' idegennel beszédbe elegyedni! Hogy őszinte legyek, különb társaságom is van azoknál, akiket hol a padlásokon, hol a pincékben lehet felfedezni. Fordította: Zahemszky László i OTTHONRÓL HOZZA MAGÁVAL A család és az óvoda közösen nevei, csak együtt tudnak eredményt elérni. Hiába szoktatják a gyereket az óvodában a szépre, a jóra, a helyes magatartásra, ha otthon " az ellenkezőjét tapasztalja. Akármilyen fontos beosztásban dolgozik az anya vagy az apa, ha sietős és sürgős is a munkájuk, ne küldjék el a gyereket betegen az óvodába! Ha kap is reggel gyógyszert, lázcsillapítót, annak a hatása néhány órán belül elmúlik, és ott marad a beteg gyerek, az óvónők csöppet sem könnyű mindennapjait még nehezítve. Megsínyli ő maga, a gyerek is, de megsínyli a közösség is, amelybe küldik. Ha szükséges, kezeljék a gyereknek a fejét, legyen tiszta a körme, a. haja. Sok szülő berzenkedik az úgynevezett egészségügyi zárlatok miatt. Pedig amióta a járványok ellen küzd az emberiség, ősi szabály, hogy a többség egészségének érdeké- ben, el kell különíteni a beteg gyereket. | Ennyit a legfontosabbakról. Mert az egészségügynek, az óvodának és a szülőnek egyformán az az érdeke és a célja, hogy gyermekeink egészségesen, vidáman és örömmel járjanak az óvodába. — CSC — NÓGRÁD - 1979. október 30., kedd 5
