Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

Kétszázezer forintot takarítanak meg az importanyagok hazai helyettesítésével a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben a műszerész szocialista brigád tagjai. Az Eötvös Lóránd nevét viselő kollektíva felajánlásával csatlakozott a széles körben kibontakozó kongresz- szusi és jubileumi munkaversenyhez. Képünkön megbeszélést tart a brigád. Emberi okok Nyűgök az importmegtakarításh Külgazdasági egyensúlyunk íelyreállításában nem elha- íyagolható szerepe van az mportált alkatrészekkel és myagokkal való fokozott ta­karékosságnak. Ezen belül — ermészelesen — a nem rubel- Hszámolású üzletekből szár- nazó termékekre irányul a fő ügyelem, örvendetes, hogy negyénkben a gazdasági egy- iégek vezetőinek többsége — •észint az utóbbi időben tett ntézkedések hatására, részint ‘gészséges fölfogástól ösztö­kélvén — egyre nagyobb gon- lot fordít erre a kérdésre. Miként egy közelmúltbeli 'íEB-vizs gálát megállapítot- :a: csaknem minden egység konkrét tervet dolgozott ki a ökésbehozatal csökkentésére. Szék az előirányzatok több izemben kézzelfogható ered­ményeket hoztak. A Salgótarjáni Ötvözetgyár Például két éve még az NSZK- :>ól és Japánból vásárolta a grafitelektródáikat. E fontos alkatrész helyett szocialista Diáéról szénelektródákat sze­sznek be — 600 ezer forintot takarítván meg. A Salgó Ci­pőipari Szövetkezet az idei év második felében több mint 300 ;zer forintot takarít meg az­által, hogy a korábban nyugat­ról behozott ragasztót és cér­nát részben hazai anyagokkal /áltja föl. A jó példák mellett azon­sán akadnak olyan gyárak, gyáregységek, amelyekben az mportmegtakarításra tett in- :ézkedések nem bizonyultak ;léggé hatékonynak. A ked­vező folyamatok kibontakozá­sát több — egyrészt belső, másrészt külső eredetű — ok gátolta. Az import fönntartásának leggyakoribb — s egyben leg­nyilvánvalóbb — indoka: a megfelelő minőségű hazai alapanyag hiánya! Kiváltképp a tőkéskivitelre szánt gyárt­mányok — hazai mércével mérve — igen magas köve­telményei nem elégíthetők ki magyar anyagokkal, alkatré­szekkel. Evvel függ össze a követke­ző, gyakorta előkapott kifo­gás: a megfelelő anyagok, al­katrészek előállításához kellő műszaki fölkészültség hiánya! A Balassagyarmati Fémipari Vállalat tőkésimportból szer­zi a gumi tömítőgyűrűket egyik termékéhez. E behozatal szükségességének vizsgálata­kor fölmerült a hazai gyártás gondolata. A gyarmatiak mű­szaki dokumentációkat küld­tek a Taurus Gumigyárnak, ám az ezekben foglalt külön­leges követelmények kielégí­tését a híres fővárosi üzem — objektív tényezők miatt — nem tudta vállalni. Mivel az importmegtakarí­tásnak — nőmén est omen — elsősorban (igaz, nem gyári, hanem népgazdasági szintű) takarékosság a célja, igen fur­csa, hogy a behozatal helyet­tesítését a, magasabb belföldi ár hátráltatja. Fonák helyzet, hogy a Kontakta Vállalat kapcsolókat exportál nyugat­ra, s ezek a kapcsolók kerül­nek vissza a ZIM salgótarjáni üzemébe. A kapcsolatot már négy éve fölvették a Kontak­téval, de — kapaszkodjon meg az olvasó! — a belföldi be­szerzés, tehát a közvetlen adásvétel útján drágábban ke­rülnének a ZIM birtokába a kapcsolók, mint ha külföldről, nagy vargabetűt leírva hoz­zák vissza őket. Másik példa: a sütőajtó tömítéséhez hasz­nált szilikongumit a Taurus is gyártja, de ennek pénzbeli ellenértéke triplája az import­árnak! Régi, már-már „megpenésze­dett” hivatkozási alap az im­port megtartásának indoklása­kor: a szerződési fegyelem hiánya! Az ELZETT szécsényi gyáregysége a sasszeghuzalt tőkésimport helyett az SKÜ- től vásárolja az utóbbi évek­ben. Az acélgyár viszont a szerződésben vállaltaknak késve tesz eleget. Az anyag szállítása csaknem fél éve „csúszik”. Látszólag a legkönnyebben, a valóságban viszont sok­szor a legbajosabban fölszá­molható akadály az import­helyettesítés útjában egy „em­beri tényező”: az eddig alkal­mazott típushoz való merev ragaszkodás. A Bauxitbányák Vállalat a bányatámokat csak akkor veszi át, ha azokba nyu_ gatnémet szelepeket építenek be. Emiatt a Balassagyarmati Fémipari Vállalat kénytelen. kelletlén: márkával fizet a szelepekért Ugyanekkor a Nógrádi Szénbányák a jól be­vált csehszlovák alkatrészek­kel kéri a tárnokát, mert a célnak ezek is megfelelnek. Kitüntetett egyetem Jövőre ünnepli fennállásának 225. évfordulóját a moszkvai Lo­monoszov Egyetem. Az intéz­ményt a névadó orosz tudós, Lo­monoszov kezdeményezésére és részvételével építették. Az egye­temen folytatta kutatásait és ok­tatott Zsukovszkij, a modern ae­rodinamika és repüléselmélet meg­alapítója, Lebegyev, Sztoletov és Umov professzor, az orosz kísér­leti fizika úttörői. Az orosz írók és költők közül itt tanult Fonvi- zin, Gribojedov, Lermontov, Tyut- csev, Csehov, Herzen, Ogarjov. 1940-ben a tudomány, a kultúra és a felsőfokú szakemberképzés te­rületén szerzett érdemeiért a moszkvai Lomonoszov Egyetemet Lenin-renddel tüntették ki. Bár az úgynevezett „emberi tényezővel” csak ez utóbbi esetben találtuk magunkat közvetlenül szemközt, aligha kétséges, hogy a korábban föl. sorolt gátló tényezők több-ke­vesebb áttétellel szintén „em­beri okokra” vezethetők visz- sza. Ezek mihamarabb való ki­küszöbölésére — az utóbbi idők általános tapasztalatai szerint — bizonyos fokig ha­tékony módszer az előírás; vagy a cél, a módszer fokozott népszerűsítése. Gyökeres szemléletváltozást, büszkeség­re alapot adó eredményeket azónban alkalmasint akkor érhetünk el, ha minden, az importhelyettesítés szempont­jából fontos, kisebb, nagyobb és még nagyobb pozíciót be­töltő személy nemcsak buzdít­va, hanem érdekelve lesz a tőkésbehozatal helyettesítésé­ben, illetve az ebből szárma­zó anyagokkal, alkatrészekkel való takarékosságban. Molnár Pál AZT MONDJA BAZSALYA GYULA külszíni főmérnök, hogy éppen jókor jöttem. Mert sikerrel zárták háromnegyed éves tervüket a szénen kívüli tevékenységet folytató üzemek. Bár, mosolyodik el, ez nem rendhagyó eset, hiszen évek óta szisztematikus rendszeres­séggel hoz a célkitűzéseknél több pénzt a Nógrádi Szénbá­nyák „konyhájára” az öt kül­színi üzem: a nagybátonyi gép­üzem, a kisterenvei építési üzem, a földtani kutató- és külfejtési üzem, a tervező- és földmérő, valamint a fuvaro­zási iroda. Most is — illusztrálja mon­dandóját — 273,2 millió he­lyett 288,3-at könyvelhettek el augusztus végén elvégzett munkáikból, s hogy az eszten­dőből azért még jó néhány hét hátravan, hát bíznak abban: a szénen kívüliek jelentősen túlteljesítik idei tervüket. Ami­re egyébként nagy szükség van, mert mint köztudott, megcsappant a szénárbevétel­ből eredő összeg. — A szénen kívüli termelő­tevékenységet folytatókról esik szó mindig, pedig ez így nem igaz. Hiszen az év elején vég­bement átszervezések óta önökhöz tartozik a kazár-pó- lyosi külszíni fejtés is... — Valóban. Az elnevezés csak berögződés. Ügy rájár az emberek szája, hiszen igen­igen hosszú ideig nem volt nálunk csak frontfejtés. S mindenki tudja, az is szénhez kapcsolódik, de hát, lévén kül- üz'em, emlegetik együtt a töb­bivel. — Pedig, mostanság, igen­csak enyhít az aknaüzemek gondjain. Rugalmasságéi a versenyvállalásokban kyí a gazdálkodás reflektorfényében, állandóan ott van a minőségi té­nyezők követelményrendszerének teljesíté­se. Sokrétű, nemcsak üzemenként, gyáran­ként és műhelyenként is változó, rövidebb, vagy hosszabb időközönként felülvizsgálatra szoruló olyan követelménysorozatról van szó, amelynek teljesítése nem tűr meg sem­miféle sabloht, megkötöttséget, amely meg­merevíti a emberi gondolkodást, a cselek­vőkészséget, az alkotni vágyást, a kibonta­kozást. Ebben az irányban halad megyénk üze­meiben, vállalatainál, szövetkezeteiben az egyre jobban kibontakozó kongresszusi és felszabadulási szocialista munkaverseny, amelynek gerince a hatékonyság, a minőség növelése, az eredményes gazdálkodás előírá­sainak megvalósítása. Sajnos, nem minden esetben és minden üzemben ez a jellemző. A vállalások egy része nem kötődik az egyé­ni érvényesülést leginkább kibontakoztató vállalati és népgazdasági célokhoz. Azért, mert élnek és hatnak még a formális voná­sok. Ezt bizonyítja a Salgótarjáni Kohászati Üzemek példája. Az első fél év lezárása után szembesítették a brigádok vállalásait a vál­lalat eredményeivel. Az összevetés során kiderült: több brigád felajánlása és az üzem célkitűzése között igen laza, vagy nincs megfelelő kapcsolat. Emiatt a vállalások nem a legfontosabb vállalati és népgazda­sági célok elérését segítik. Valószínű ilyen, vagy ehhez hasonló je­lenségek játszottak közre másutt is, ahol a gazdálkodásban nem sikerült teljesíteni a hatékonyságnövelés, a minőségjavítás, a nye­reségemelés hármas, de egységes követelmé­nyét. Az azonosságok mellett természetesen a sajátosságok is meghatározó szerepet je­lenthetnek egy-egy termelő-gazdálkodó egy­ség eredményességének alakulásában. Ez is arra utal, hogy a szocialista munkaverseny, a gazdálkodás mai és főleg a soron következő időszakában nem rekedhet meg mai önma­gánál. Mit jelent ez a gyakorlatban? Először: annak a szemléletnek a térhó­dítását, mely szerint az év elején megtett vállalások csak akkor érvényesek az egész esztendőre, ha időközben nem változott meg a vállalat piaci pozíciója, ha a termelés és értékesítés feltételei úgy alakultak, ahogy tervezték. Másodszor: szükségesnek látszik — még akkor is, ha minden jól megy — a vállalások negyedévenkénti, vagy talán en­nél gyakoribb felülvizsgálata, a megváltozott körülményekhez való igazítása, mivel a gaz­dasági folyamatokban olyan váratlan körül­mények is felbukkanhatnak, amire gyorsan kell reagálni a kollektívának. Harmadszor: a munkaverseny céljainak meghatározásában a gazdasági vezetőknek is a jelenleginél jóval rugalmasabbaknak, kezdeményezőbbeknek kell lenniök. Állandó követelményként szerepeljenek a hatékonyságot, minőséget és nyereséget nö­velő konkrétan értékelhető feladatok, az új gazdaságosan előállítható gyártmányok mi­előbbi sorozatgyártása, a legújabbak kikísér­letezése, s amikor a mennyiség jelent előrelé­pést, akkor ezt kell az adott időszakban szor­galmazni. Az előbbi célok megvalósítása meg­kívánja, hogy csökkenjen a dolgozók hibá­jából adódó kieső idő, növekedjék az első osztályú áruk aránya, mérséklődjön a selejt, a napi munka velejárója legyen az anyag-, energiatakarékosság és a különböző terme­lési költségek mérséklése. Olyan vállalások­ra, amelyeket a vállalati rend ir elő — a munkafegyelem betartása, igazolatlan mu­lasztás, késés megszüntetése stb. — nincs szükség. Ezeket meg kell követelni, be kell tartatni mindenkivel. Előtérbe kell viszont helyezni a szocialista embert formáló műveltség többirányú növe­lését, köztük a szakmai képzést, annak sok­féle formáját, a gyengébbek szakmai segíté­sét, a legjobbak módszereinek széles körű el­terjesztését, mert csak így lehet általános fejlődést elérni. A brigádok kollektív vállalásai nem zárják ki. sőt feltételezik az egyéni kezdeményezést, mert alapjában véve erre épülnek, ugyan­akkor segítenek a differenciálás helyes fel­fogásának és gyakorlatának kialakításában. Ennek megvalósítására igen nagy szükség van. Jó lenne már túljutni a fárasztó ki­nyilatkoztatásokon és az ezzel kapcsolatos óhajokon, hogy a szorgalom, az igyekezet, az ügyesség, a nagyobb tudás, a rendszeres to­vábbképzés, tanulás megkapja azt az elisme­rést, ami joggal megilleti. Senkit sem akarunk olyan utcába orientál­ni, amelynek elején a zsákutca jelzése jól látható. De a differenciálásnál jelentkező tétova lépések nem mindig a hozzá nem értést, az elképzelések hiányát fémjelzik. El­lenkezőleg: bátortalanságot, a felsőbb szer­vek intézkedésére váró állapotát tükrözik. Ha az előbbi felfogás és gyakorlat érvényesült volna a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyára vezetőinek felfogásában és gyakorla­tában, akkor még ma sem vezették volna be a minőségi bérezést. Az a dolgozó, aki egy kicsit is nyitott szemmel jár a világban, szűkebb pátriájában, az látja, tapasztalja, hogy egy kevésbé látvá­nyos, de annál nehezebb időszak következik. A nap minden órájában a végzett munka ha­tékonyságát, minőségét kell szembesíteni a meg-megújuló követelményekkel. Ez a fajta munkamódszer feltételezi és magában hor­dozza a különböző összeütközések lehetősége­it, a sikerek és kudarcok váltakozását. A cé­lokhoz segítő értelmes, határokon belüli ösz- szeütközéseket vállalni kell, mert a külön­böző vélemények, elképzelések összevetéséből alakul, formálódik ki a legcélravezetőbb, leg­eredményesebb megoldás. Az új helyzet nagyobb feladat elé állít­ja a vezetőket is. Várható, hogy a dolgozók az eddiginél érzékenyebben reagálnak a ter­melést gátló körülményekre, hangsúlyozottab­ban követelik a folyamatosság biztosítását, ily módon is érzékeltetve a mindkét fél szá­mára nélkülözhetetlen egymásrautaltságot. A szocialista man ka verseny-moz­galom, amely eddig Is a társadalom építésének egyértelmű kife­jezője volt, a jelenlegi, megújulási szakaszá­ban is jól szolgálja majd megyénk sokolda­lú fejlődését, s benne az egyének fejlődését, és a lehetőségekhez képesti gyarapodását. — venesz — Ötök — — ::: Ügy terveztük, az idén onnan 55 ezer tonna sze­net adunk a népgazdaságnak. Ezzel szemben október 11-én reggel már a 85 ezredik ton­nát szállították el Nagybá- tonyba a fuvarozási iroda gépkocsizói. Akik — utóbbiak — szinte heroikus munkát vé­gezlek, s az ő jól szervezett, kimagasló tevékenységük hí­ján korántsem sikeredtek vol­na ilyen eredmények. Persze a földtaniak, kikhez a külszín is tartozik, nemcsak Nógrádban munkálkodnak. A külszíni főmérnök némiképp dicsekszik is — tegyük hozzá: joggal —, amikor említi: mun­kahelyük szinte az egész or­szág. Az év elején Nagybá- tonyban kapott végleges helyet az üzem, ami sok dolgozójá­nak csak ritkán látott „harc- álláspont.” Hiszen víz után kutatnak Vasban, Zalában, ta­lajmechanikai vizsgálatokat folytatnak a leendő csongrádi vízlépcsőnél, tárót hajtanak, érckutatás végett a Börzsöny­ben, s természetesen, megku­tatják a nógrádi medencét, újabb szénlelőhelyek megtalá­lása végett. Fúrótornyaik ott vannak a Bikk-völgyben, s lesznek majd a mizserfai ré­szen, Tar mellett és a Mátra- novák melletti Nyirmedpusz- tán. A közelmúltban kialakí­tott geofizikai műszaki bázis jelentősen hozzájárul munká­juk sikeréhez. — Legnagyobb karbantartó, kiszolgáló és gyártóbázisunk mérlegen — mondja Bazsalya Gyula — a nagybátonyi gépüzem. Az ak­nák, a szállítás biztosítása mellett ez az a termelőegység, amely exportra is dolgozik. Az NDK-beli Drezda elektromo­torgyárának készítenek alkat­részeket. Ebben az évben majdnem 400 ezer rubel ér­tékben, itt végzik, egyre csök­kenő mennyiségben a Buda­pesti Közlekedési Vállalat vil­lamosmotorjainak tekercselé­sét, s jelentős a vasszerkezet- gyártás is. Szállítanak innen berendezéseket — példaként — a paksi atomerőműhöz, a Ferihegyi repülőtér rekonst­rukciójához, a gyöngyösi ga­bonasilóhoz, s készítenek da­rupályákat a Ganz-MÁVAG- nak. — Értesüléseink szerint itt jelentős fejlesztésre is sor ke­rül. — A bányászati háttéripar kiszélesítése végett csaknem harmincmillió forintos hitel­ből megvalósítjuk a páncél- kaparó-teknők nagyobb volu­menű gyártását, próbálva fe­dezni ezzel a hazai szükségle­teket. Ha ez megvalósul, ak­kor nem lesz szükség nyugat­ról impdrtált, súlyos pénzekbe kerülő alkatrészekre: a Kis- terenyén létrehozandó új üzem kizárólag hazai anyagok fel- használásával termel. Az öt közül egyik legjelen­tősebb a kisterenyei építési | NÓGRÁD - 1979. ol üzem. Amely olyan nagy mun­kák sorát valósította meg, s végzi, mint a salgótarjáni nagy FÜSZÉRT-raktár, avagy a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének bővítése, ahol a jövő évtől kezdve min­den esztendőben több mint ötvenmilliós értékben épít­keznek. Az utóbbi években pedig nekiláttak, mintegy má­sokat kisegítve, a Karancs- völgy vízmüveinek kivitelezé­séhez. Karancsberényben, Ka- rancslapujtőn és Karancsal- ján juttatják vezetékes ivóvíz­hez a községek lakóit. A „kül- munkák” mellett, persze, a vállalat igényeit is kielégítik: öltözőket, fürdőket építenek, korszerűsítenek, s ami még jön... BAZSALYA GYULA MEG­LEHETŐS hosszúsággal beszél a tervezőkről, földmérőkről. Akik ebben az évben több mint 25 milliós munkát végez­nek, akik feltérképezték a za­lai olajmezőt, megtervezték a nováki Ganz bővítését, akik az ország valamennyi nagy olaj­vezetékének fektetésénél — most az Adriánál is — ott van­nak, s bekapcsolódtak a zsa- nai gázmező és a kiskunhala­si olajlelőhely geodéziai fel­tárásába. S munkájukat nagy szakértelemmel, hozzáértéssel, megelégedésre végzik. — Elégedett hát a külüze­mek „főnöke?” — Ha a gépüzem is betud­ja hozni lemaradását, mások is azok lesznek... Karácsony György 17., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents