Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
Bedolgozók és a vállalatok Kő Keszegről Sínek az országban — óvatos becslések szerint is — vagy háromszázezren, , akik különböző okok miatt' nem vállalhatják a több műszakra osztott, kötött munkaidőben elvégzendő gyári munkát. Vagy azért nem, mert családi kötelezettségeik ezt nem teszik lehetővé, vagy mert betegek —. de azért nem teljesen munkaképtelenek, vagy mert a lakóhelytől túlságosan is messze esik az egyetlen szóbajöhető munkahely, és a mindennapi ingázás kárát megint csak a család szenvedné, vagy egyszerűen csak azért, mert már nincs erő, energia á rendszeres munkavállaláshoz szükséges szakképzettség megszerzéséhez. Megoldhatnák a szolgáltatóipar gondjait ' ök háromszázezren mégiscsak munkaerő-tartalékként jöhetnek — jöhetnének! — számításba. összehasonlításként: ők háromszázezren — csak a létszámukat tekintve — megoldhatnák az egész szolgáltatóipar létszámgondját; nagyrészt pótolhatnák azt a létszámcsökkentést, amivel az iparnak kell számolnia, éppen azért, mert a szolgáltatóipar létszámbővítése elkerülhetetlen, s e létszámgyarapítás jószerével csakis az iparban foglalkoztatottak csökkenése révén történhet; vagyis ők, háromszázezren olyan munkaerőtömeget jelentenek, amiről lemondani — éppen a mai munkaerőínséges világban — nagy luxus. Nemcsak a népgazdaság érdekei, hanem az ő érdekeik miatt is. Nem munkaképtelenekről, nem munkakerülőkről csak — ismétlem — különböző okok miatt speciális helyzetben élő, de termelőmunkát és keresőviszonyt többnyire vállalni kész emberekről van szó. ök, háromszázezren állami vállalatok és szövetkezetek bedolgozói lehetnének. Ám úgy tűnik: épp a legnagyobb létszámhiánnyal küzdő gazdálkodó egységek nem tudnak mit kezdeni velük. Pedig: ők háromszázezren, bedolgozói minőségben, lényegesen enyhíthetnék a munkaerőgondokat. A nagyipart nem érdekli a téma A beruházási eszközökkel rendelkező állami nagyipart azonban eddig nem érdekelte és a jelenlegi tapasztalatok szerint ma sem érdekli különösebben ez a téma. A szerényebb anyagi eszközökkel dolgozó szövetkezetek és helyiipari vállalatok pedig csak nagy nehezen tudják növelni a bedolgozók számát. Ennek sokáig jogi akadályai voltak: hosszú évekig egyetlen miniszteri utasítás próbálta valamelyest rendezni a bedolgozók jogi helyzetét, és csak 1967-ben született meg az a központi rendelkezés, amelynek értelmében a bedolgozók sok szempontból azonos elbírálás aló esnek a vállalati belső létszámot alkotó dolgozókkal. A helyzet mégsem változott lényegesen, mert a vállalati gazdálkodás általános feltételrendszere nem kedvez a bedolgozói munka tömeges elterjesztésének. Például a bérszínvonal-szabályozás, aminek természetéből adódik, hogy' bedolgozókkal nem manipulálható. Csakis „belső” dolgozókkal. Márpedig az efféle manipulációkról a vállalat nem mondhat le, ugyanis a bérszínvonal emelésének — sajátságos módon — egyik alapvető feltétele, hogy bizonyos foglalkozási kategóriákban növeljék a belső létszámot. Hátrányos jogi megkülönböztetések Továbbá: az említett rendelet ellenére is fennmaradtak bizonyos — bedolgozókat hátrányosan érintő — jogi megkülönböztetések, arról nem beszélve, hogy a vállalati gazdálkodásra általánosán jellemző szervezetlenség, rendszertelen munkavégzés, a hullámzó termelés, egy sor adminisztratív kötöttség és bonyodalom önmagában is megnehezítette a bedolgozói hálózat kiépítését. Idő közben — tavaly — megjelent az 1967-es rendelet módosítása abból a megfontolásból, hogy még inkább közelítsék egymáshoz a bedolgozók és a „bent” dolgozók jogviszonyát. És milyen jellemző: a munkaügyi szakemberek még ma is vitatkoznak ezen a módosításon; nem a jogszabály lényegén, hanem az értelmezésén, ami megint csak arra utal: nem biztos, hogy a vállalati gazdálkodás feltételei egyértelműen a bedolgozók foglalkoztatására ösztönöznék a gazdálkodóegységeket, különösen az állami iparban. Így aztán a bedolgozói-munka változatlanul a helyiipari és a szövetkezeti üzemek jellegzetessége, de azokban sem tekinthető általánosnak. Egyre kevesebben szánják el magukat, hogy ily módon létesítsenek munkaviszonyt, s a bedolgozók táborában is nagymérvű a fluktuáció, nem utolsósorban a meglehetősen alacsony keresetek miatt. Örömmel vállalnák A bedolgozók nagy része idős korú, jóval túl a nyugdíjkorhatáron, akik eleve időszakonkénti pénzkeresetnek tekintik ezt a tevékenységet. És közben ott vannak 1 tízezrével a kismamák, akik a gyermekgondozási segély mellett örömmel vállalnának otthoni munkát, különösen akkor, ha gyermekük már kilépett a csecsemőkorból. Ott vannak a többnyire ríagy családokat ellátó, háztartásokban dolgozó nők, akiknek egy része ily módon bekapcsolható lenne a társadalmilag szervezett termelőmunkába, , s akik közül sokan csak azért nem vállalnak munkaviszonyt, mert vagy nincs megfelelő szak- képzettségük, vagy megoldatlan gondokat okozna nekik a mindennapi munkába járás (például a távolságok miatt). S ott vannak a csökkent munkaképességűek. Hogy nálunk súlyos társadalmi gond a munkahelyi rehabilitáció, az jórészt a bedolgozói rendszer problémáira is visszavezethető. A bedolgozók ma is, és évről évre több száz milliós termelési értéket állítanak elő. Kézi munkával, egyszerű eszközökkel, minimális anyagi ráfordítással, minden jelentősebb beruházás nélkül. Miből is az következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági ésszerűsége, haszna — akárcsak a világ más országaiban — nálunk sem kérdőjelezhető meg. Intézményes foglalkoztatásuk az arra alkalmas vállalatoknál egyre sürgetőbbé vált. Vértes Csaba Az üzem új neve: Otvözetgyár tatabányai Ipari berkekben az elmúlt év vége felé kósza hírek röpködtek a levegőben, mégpedig — hogy a BVK tatabányai karbidgyárában megszüntetik az acetiléngáz-fej- lesztéshez szükséges karbid . gyártását. „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” — tartja egy régi magyar közmondás, amely jelen esetben igazolódott. Erről a „zörgésről” szereztek tudomást idejében a Salgótarjáni Ötvözetgyár gazdasági vezetői, akik kapva az alkalmon, abból a meggondolásból, hogy a kar- bidgyártó berendezéseken. bizonyos műszaki átalakítással és nagyobb beruházás nélkül, ferroszilíciumot tudnának gyártani, azonnal rnegkeres- '■''ték a Borsodi Vegyi Kombinát illetékeseit és ajánlatot tettek a megszüntetendő üzem átvételére. Ajánlatukban ismertették előzetes műszaki és gazdasági elképzeléseiket, amelyek a népgazdaság számára is hasznos eredményekkel kecsegtettek. A tárgyalások után, rövid időn bélül a BVK felettes szerve hozzájárult a szóban forgó üzem leállításához, s egyben kérte a barcikaiakat, gyára hogy a tatabányai gyáregység átadását kezdjék el. Ezt később megerősítette a tatabányai városi pártbizott-. ság 1979. augusztus 6-án, melyben közölték, hogy a helyi üzem ötvözőanyaggyártásra való újraindítása ellen nincs kifogásuk, de kérésük, hogy a további tennivalók részletkérdéseit személyesen beszéljék meg. A napokban eljutottak oda, hogy hozzákezdhettek a különböző műszaki és egyéb felülvizsgálatokhoz, a termelés próbaüzemelési kísérleteinek előkészületeihez. Az ötvözetgyáriak elképzelése az, hogy a | próbaüzemelés még ebben az évben indul, de a termelés növeléséhez csak az 1980-ban látnak hozzá. Tatabányán a gyár dolgozói közül huszonnégyen ma-. radtak állományban, a többiek a környéken helyezkedtek el. Ahhoz, hogy az üzemelés zavartalan legyen, szükséges, hogy az ottmaradó létszámot kilencven fölé fejlesszék. A már másutt elhelyezkedett dolgozókkal való elbeszélgetés során a régiek elmondták: ha a kereset megfelelő lesz, szívesen visz- szatémek. Nézzük, mi késztette az átvevő fél gazdasági vezetőit, szakembereit, hogy lépést, illetve lépéseket tegyenek a már korszerűnek nem mondható ipari üzem megszervezésére? Hazánkba jelenleg mintegy 1000 tonna ferroszilíciumot importálunk rendszeresen, tőkéspiacról, a 20 000 tonna szocialista országokból történő behozatal mellett. Ehhez még hozzá kell számítanunk, hogy az elkövetkezendő időben a ferrootvözetek, közte a ferroszilícium iránti igény még tovább emelkedik. A világ ötvözőanyag-gyártásának rohamos fejlődését mutatja, hogy amíg a hetvenes évek elején az acéltermeléshez viszonyítva 2 százalékot jelentett tonnában az ötvözetgyártás, ez a szám ma már 5 százalék körül mozog. A tatabányai üzem termelését is Számítva évi 2500—3000 tonna ferroszilíciumot lehetne előállítani a hazai kohászat számára. Így jelentős tő- késimporl-megtakaritást lehet elérni, vagy kétmillió dolláros tőkésexportra nyílna lehetőség a világpiacon igen jó áron értékesíthető ferroötvöző-anyagokkal. Sz. J. Ebben az esztendőben több mint 500 ezer tonna követ szándékoznak kitermelni as ÉSZAKKŐ keszegi bányájában. Ebből 330 ezer tonnára tehető a mészüzemi kő, amelyet teljes egészében a váci DCM-be szállítanak. Három műszakban hetvenötén végzik a nehéz munkát, s minden igyekezetükkel serénykednek, hogy tervüket teljesítsék. A képen: hatalmas teherautók „közelítik” a törőhöz a lerobbantott követ. Bábel László felvétele Az utolsó munkahelyen is Aki jobban dolgozik, az többet kap... — A minőségi bérezéssel kapcsolatos munkát már korábban megkezdtük. Fokozatosan és folyamatosan, de a dolgozókkal megbeszélve, próbaelszámolást végezve bizonyítottuk be ennek előnyét. Szeptemberben az utolsó munkahelyen is bevezettük a magasabb követelményekre serkentő minőségi bérezést — foglalja tömören össze a megtett utat Zsuffa Mátyás, a Budapesti Harisnyagyár nagy- bátonyi gyárának technológiai és meóosztály-vezetője, majd rátérve, az okokra, a következőket mondja: — Személyenként felülvizsgáltuk a dolgozók teljesítményét. Megállapítottuk, hogy igen jelentős eltérések vannak. Ez késztetett bennünket arra, hogy megkeressük azt a módszert, amivel az elmaradókat jobban rábírjuk a teljesítményeik növelésére, a minőség fokozására, eleget tegyünk a megrendelők fokozódó kívánságainak. Ebben segített nekünk a Német Demokratikus Köztársaságban szerzett"' ez irányú tapasztalat, ahol a minőségi előírások teljesítése, állami követelmény. Mi, más módszerekkel, de ebbe az irányba kívánunk haladni, figyelembe véve a rendelkezésünkre álló technikát, a dolgozók szakképzettségét. Az előbbiek alapján kidolgozott minőségi követelményekből mindenki megtudhatta, mikor kap prémiumot, mikor vonnak le tőle. A hibás árut a dolgozónak megmutatjuk, bebizonyítjuk, mikor volt felületes. hol nagyolta el a munkát, melyik esetben nem tartotta be a technológiai utasítást. A kifizetésre kerülő összeg nagyságát úgy állapítjuk meg, hogy a dolgozó által termelt mennyiség 2—5 százalékát szúrópróbaszerűen ellenőrizzük, s az így nyert tapasztalatokat vetítjük a minőségre. Igen, a reális megítéléshez ez a mennyiség elégséges. De mit mondanak az érdekeltek? X — Aki jobban dolgozik, az többet kap, aki rosszabbul, attól levonnak — tapint a dolog lényegére Balogh Endrémé. az ezüstkoszorús Vörös Csillag brigád vezetője, majd így folytatja: — Először szokatlan volt, de most már megbarátkoztunk az új követelményekkel. Kétségtelen, ma már jobban oda kell figyelni a munkára, mint korábban. Havonta 80 fofinttól 160 forintig lehet többet keresni, mint ezt megelőzően. Én, legutóbb augusztusban 100 forintot kaptam. Csak arckor jogos ez az összeg, amikor teljes hónapot dolgozunk. A szabadságidőre nem jár pré mium. Nem könnyű elérni a maximumot, de mint az én példám mutatja, nem lehetetlen, annak ellenére, hogy nagyok a követelmények. A szabiknak, a varróknak például 99 százalékban kell első osztályú árut adni. A ta- sakolóknál 99,7 százalék az előírás. A brigádból Varga Tiborné, nemcsak a minőségi követelményt szárnyalja túl, hanem 139—140 százalék között teljesít. Hallatlan ügyes keze és nagy szorgalma van. Szerintem érdemes volt ezt a módszert bevezetni. — Azért, vélekedik így, mert eddig mindig kapott prémiumot? — Lehet, ha tőlem is elvettek volna, valószínű, másként vélekednék. Szerencsére eddig még csak kaptam... — Mert megérdemelte — egészíti ki az előbbieket Zsuffa Mátyás. — Egyébként havonta húszezer forintot fizetünk ki. A kifizetett összeg jóval meghaladja a levont pénz nagyságát. — Másodiknak nálunk vezették be az új módszert. Mindegyikünk arra törekedett és törekszik jelenleg is, hogy eleget tegyen a követelményeknek. Igen, tudjuk,, mikor, mennyi prémium jár nekünk. Levonás — kérdez vissza, majd így szól. — Egyszer fordult elő.- Az ösz- szeg nagyon csekély, 3 forint volt. A brigád tagjai azért kapnak magasabb prémiumot, mert többségük több mint' tíz éve dolgozik a kollektívában, nagy gyakorlatot szereztek az itteni munkában, végig élték és megvalósították a fokozódó követelményeket. Nálunk a prémium összege 120 és 160 forint között váltakozik. A legjobbak között említhetem Kosa La- josnét. • a könnyűipar kiváló dolgozóját. Bacsó Bélánét és Nyerges Bélánét — mondja Demeter Sándorné. a József Attila II. szocialista címért — Én átnéző vagyok. Szerintem nagyon jó, hogy bevezették az új követelmény- rendszert, mert sokkal keve-< sebb a hibás áru, a dolgozók jobban odafigyelnek a munkájukra. Míg korábban egy műszak alatt 60—70 darabot kellett visszaadni, addig ma már átlagban hatot vagy tízet. A mai nap egy kicsit rosszabbul sikerült, mert már húszat kellett visszavinni a hibát vétő dolgozókhoz. Nem, nem haragszanak / meg érte, mert elsősorban az ő érdekük. Ugyanis amit én és a többi átnéző visszavisz, azt nem veszik figyelembe a minőségi prémium összegének meghatározásánál. Nem, nem tudom. hogy szidtak-e, vagy szidnak-e, de mióta a minőségi bérezést bevezették, azóta igen gyakran előfordul, hogy ha valamelyik munkatársam kevesebbet kap, szemrehányóan nekünk a következőket mondja: — Miért engedtétek át,' hol voltatok, mit csináltatok? Ez a helyzet, tőlünk is nagyobb odafigyelést, a legkisebb hibák észrevételét követeli meg — állítja határozottan Kári Elekné, a Ságvári Endre kétszeres aranykoszörús brigád vezetője. a gyár alapító tagja. X — A minőségi bérezés jogosságát ma már senki sem vitatja — veszi vissza a szót az osztályvezető. — Megvalósítása azonban a napi ösz- szeütközések lehetőségét hordozza magával. Olyan helyzetek is adódnak, amikor nem a dolgozók a hibásak. Ilyenkor alacsonyabbra szabjuk a követelményeket. Így cselekedtünk legutóbb, amikor a nyugatnémet cég által szállított áru nem felelt meg a kifogástalan előírásnak. Ennek ellenkezője pedig, amikor jobbak a feltételek, akkor ahhoz igazítjuk az előírásokat — summázza a tapasztalatokat és a célravezető gyakorlatot Zsuffa Mátyás. Ez a rugalmasság is jótékonyan hat a dolgozók munkakedvére, szorgalmára, igyekezetére. mert látják, tapasztalják: csak saját munkájuk gyengeségeiért, hibáiért, mulasztásaiért felelősek. küzdő brigád vezetője. (venesz) j NÓGRÁD - 1979. október 16., kedd 3
