Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

Schmidt rádióinterjúja . Folytatódik a közép-európai enyhülés Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugatnémet kormány meggyőződése, hogy a Szov­jetunió vezetői hosszú távú. következetes politikát foly­tatnak, amelybe beleilleszke­dik Leonyld Brezsnyev ber­lini beszéde és beleilleszked­nek a benne foglalt leszere­lési javaslatok is — mondot­ta egy rádióinterjúban Hel­mut Schmidt, az NSZK kan­cellárja. A kormányfő emlékeztetett »rra, hogy a közép-európai nukleáris fegyverzetek kér­dései már Leonyid Brezsnyev legutóbbi bonni tárgyalásai alkalmával napirendre kerül­tek és a szovjet államfő már akkor jelezte tárgyalási kész­ségét a probléma megoldásá­ra. A berlini beszéd ennek a témának újbóli felvetését je­lenti. Schmidtre. szavai sze­rint, jelentős benyomást tett az az állhatatosság és ener­gia, amellyel a szovjet veze­tő az enyhülési politika foly­tatásán, fáradozik. A katonapolitikai javasla­tok nyugati megítélésében a kancellár szerint három elem Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Hétfőn délelőtt Párizsba ér­kezett Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök, aki a francia fővárosban kezdi meg nyugat­európai körútját. Személyében a történelem során először lá­togat a tőkés nyugatra Kína vezetője. keveredik: egyes pontjai fel­tétlenül üdvözlésre méltók, mások alapos megfontolásra adnak okot, megint mások bizonyos kétkedést váltanak ki. A kormányfő üdvözlésre méltónak nevezte, hogy Brezsnyev megismételte a Szovjetunió álláspontját, az „eurostratégiai” fegyverze­tek csökkentéséről és ellen­őrzéséről a SALT—III kere­tein belül kell tárgyalni. Hasonlóképpen pozitívnak minősítette, hogy a Szovjet­unió kész egyoldalú lépés­ként visszavonni húszezer Közép-Európában állomáso­zó katonáját és ezer páncélo­sát. Ugyancsak konstruktív lépésnek számít az európai bizalomépítő intézkedések továbbfejlesztésével foglal­kozó szovjet elképzelés. A csökkentés alá eső csapatok minőségét, a bizalomépítő in­tézkedések rendszerét illető­en keletnek és nyugatnak egyaránt komoly elemző munkára és tárgyalásokra van szüksége. Helmut Schmidt ugyanak­kor jelezte azt is, hogy a NATO decemberi tanácsülé­A kínai vezetőt Jü Csiu-li miniszterelnök-helyettes, Hu- cng Hua külügyminiszter és 13 más hivatalos személyiség kíséri el Párizsba, Bonnba, Londonba és Rómába. Az Orly repülőtéren Gis- card d’Estaing elnök és a francia kormány tagjai fogad­ták Hua Kou-fenget. sén nyugatnémet részről szorgalmazni fogják a nyu­gati szövetség európai nuk­leáris fegyverzetének korszer rűsítését. Értésre adta. hogy ezzel kapcsolatban . az Egye­sült Államok jelentős nyo­mást fejt ki. Bonn ugyanak­kor el akarja érni, hogy az amerikai rakétafegyverek gyártásával és európai állo- másoztatásával foglalkozó döntéssel párhuzamosan a NATO leszerelési javaslato­kat terjesszen a Varsói Szer­ződés elé. Az NSZK változatlanul el­lenzi, hogy az új középható­sugarú amerikai rakétákat kizárólag nyugatnémet terü­leten állomásoztassák. Vala­mennyi nem nukleáris NA- TO-országnak közösen kell vállalnia a döntéssel járó kockázatokat és a felelőssé­get. Végül Schmidt hangot adott meggyőződésének, hogy a közép-európai enyhülés több, mint egy évtizedes in­tenzív szakasza a megtorpa­nások ellenére is folytatódik. Ebben, a politikai és katona- politikai enyhülés eddigi si­kereiben és további előrelé­pésében a nyugatnémet kan­cellár kulcsszerepet tulajdo­nít a két német állam együtt­működésének. Staféta Lengyelországba Hétfőn Magyarországról, Lengyelországba indult a ne­utronbomba és más tömeg­pusztító fegyverek ellen küz­dő nemzetközi . békestaféta. A helsinki záróokmány vala­mennyi aláírójának támoga­tását élvező vállalkozást jel­képező földgömböt, s benne az érintett országok, köztük a magyar békemozgalom ál­lásfoglalását — Cservény Vil­mosnak, az Országos Béketa­nács titkársága tagjának ve­zetésével — háromtagú kül­döttség viszi Zakopanéba. Szádot vétója Kontrázott a bíróság Az egyiptomi legfelsőbb bíróság elutasította a Szadat elnöknek 14 politikai fogoly szabadon bocsátása ellen emelt vétóját. A nemzeti ha­ladó párt bulletinje szerint a legfelsőbb bíróság Szadat vé­tója nyomán ismét megvizs­gálta a 14 fogoly letartózta­tásának körülményeit és megerősítette azonnali szaba­don bocsátásukról hozott ko­rábbi döntését. A 14 politi­kai foglyot augusztusban tar­tóztatták le aZzal a váddal, hogy „kommunista szervezet” tagjai voltak. (MTI) Kambodzsai figyelmeztetés Zalai István, az MTI tu­dósítója jelenti: Kambodzsa felszólította Thaiföldet: tegyen megfelelő intézkedéseket a kambodzsai szuverenitást sértő cselekmé­nyek megakadályozására. A Phnom Penh-i külügyi szóvi­vő nyilatkozatában emlékez­tetett : az utóbbi napokban thaiföldi hajók többször be­hatoltak Koh Kong délnyuga­ti kambodzsai tartomány te­rületei vizeire, hogy után- rót'ást szállítsanak a Pol Pot-rezsim maradványainak. Tito Koszovóban Tito jugoszláv köztársasági elnök koszovói látogatásra hétfőn délelőtt Belgrádból kü- lönrepülőgépen Pristinaba ér­kezett. Tito elnököt Pristinaban rendkívül ünnepélyesen fo­gadták, a zászlódíszt öltött ut­cákon és tereken százezres tö­megek, s albán, szerb és tö­rök népi ének- és táncegyüt­tesek köszöntötték. Hua Kuo-feng Párizsban A thaiföldi hatóságok hall­gatólagosan eltűrik azt is, hogy a Pol Pof-maradványok támaszpontokat építsenek ki Thaiföld Kambodzsával ha­táros területein, illetve lehe­tőséget adnak külföldieknek, hogy behatoljanak kambod­zsai területre és utánpótlást szállítsanak a Pol Pot-marad- ványoknak, s más reakciós erőknek. A szóvivő kijelen­tette: „ha Tháiföld nem tesz intézkedéseket,'teljes mérték­ben vállalnia kell ezeknek az akcióknak a kövekezménye- it”. A koszovói tartományi kor­mány a hétfői napot ünneppé nyilvánította. Az összes jugo­szláv rádió- és tv.állomás egyenes adásban közvetítette az eseményt. A jugoszláv párt- és állam­fő 1945 óta ezúttal ötödik al­kalommal látogatott a zömmel albán lakta Koszovó! tarto­mányba. A török mérleg Pót választás során hát­rányba került a kormányzó­párt Ecevit kabinetje. Pedig a választások ugyan­csak nem általánosak, hanem nagyon is részlegesek voltak. Az ország hatvanhét tarto­mányából mindössze huszon­kilencben járultak a lakosok az urnák elé — igaz. számuk így is jelentős volt: nyolc millió török állampolgár sza­vazott. Ami várható volt, bekövet­kezett; az ellenzéki igazság­párt nyerte el a leadott vok- sok 54,2 százalékát és ezzel megszerezte mind az öt, jó­részt elhalálozás miatt bekö­vetkezett új képviselőházi mandátumot. Még nem végle­ges adatok szerint hasonló a helyzet a felsőházi, vagy­is szenátusi pótválasztásokon. Miért minősítettük várható­nak ezt a fejleményt? Azért, mert a mind gazda­ságilag, mind politikailag alapvető gondokkal küzdő Törökországot az átlagnál is húsbavágóbban érintik nap­jaink energia- és egyéb problémái. Ráadásul ennek az országnak rendkívül sú­lyos az öröksége; a felbom­lott ozmán birodalom utód­államát nem véletlenül ne­vezték „Európa beteg embe­rének”. A sok ezer falu je­lentős részében tízezrekre jut egyetlen orvos vagy tanító, óriási fehér foltok éktele- nítik a villanyárammal ellá­tott térképet, a nagyvárosok­ban gyorsan nő az infláció, a munkanélküliség — ezzel arányban pedig az elkesere­dés és a terrorizmus. A belpolitikai modell sok esztendeje, az, hogy a két nagy politikai tömörülés, az igazságpárt és a közgazdasági néppárt egyike sem tudott megnyugtató többséget sze­rezni. Mind Demirel igazság­párti, mind Ecevit néppárti vezér csak úgy tudott — és tud a jövőben is — kormá­nyozni, ha más kisebb pár­tokkal fájdalmas elvi-politi­kai kompromisszumokra kényszerül. A pótválasztások eredmé­nye két összegező megállapí­tásra késztetheti a megfigye­lőt: 1. az ellenzék térnyerése nem programjának, hanem a növekvő elkeseredésnek kö­szönhető és 2. Demirel igaz­ságpárti kabinetje, ha — amint hamarosan várható, át­veszi a vezetést — éppoly mértékben fogja nélkülözni az alapvető stabilitást mint 'ed­dig Eceviték. Harmat Endre Kádár János fogadta Kottornge Pablis Silvát Kádár János, a Magyar Szó. A szívélyes,, elvtársi légkö. cialista Munkáspárt Központi rű megbeszélésen jelen volt Bizottságának első titkára hét- Dew Gunasekára, a Sri Lan- főn a KB székházában fogad, ka-i Kommunista Párt Koz­ta a küldöttség élén hazánk- ponti Bizottságának titkára és ban tartózkodó Kottornge Pab- Berecz János, az MSZMP KB lis Silvát, a Srí Lanka-i Kom- külügyi osztályának vezető- munista Párt főtitkárát. je. (MTI) Parlamenti küldöttség utazott Prágába Parlamenti küldöttség uta­zott hétfőn Prágába, Apró An­talnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az or­szággyűlés elnökének vezeté­sével. A delegáció a Varsói Szerződés tagállamai parla­menti képviselőinek konzul­tatív tanácskozásán vesz részt. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Václav Moravec. a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, budapesti nagykövete is. (MTI) Púja Frigyes Portugáliában Lehel Miklós, az MTI tu­dósítója jelenti: Joao Freitas Cruz portugál külügyminiszter meghívására háromnapos hivatalos látoga­tásra hétfőn Lisszabonba ér­kezett Púja Frigyes magyar külügyminiszter. A lisszaboni repülőtéren a magyar külügyminisztert és kíséretét Joao Freitas Cruz külügyminiszter és a portugál külügyminisztérium több ve­zető beosztású tisztségviselője fogadta. Hétfő délután a külügymi­nisztérium épületében meg­kezdődtek a hivatalos tárgya­lások Púja Frigyes magyar és Joao Freitas Cruz portugál’ külügyminiszter között. (MTI) Afrikai frontvonalak Az elmúlt két évtized világpoli. tikai jelensége: Afrika, amely év­századokig „ki­maradt a nagy- politikából”, s legfeljebb, mint a gyarmatosító ha­talmak * vetélke­désének tárgya szerepelt, kapott központi helyet korunk fejlődésé­ben. I960 óta a ha­gyományos gyar­mati rendszer megszűnt a „fe­kete kontinens” legnagyobb részén, s Afrika déli csücskébe szorult vissza. A gyarmati hatóságok távozá­sával azonban nem oldódtak meg az afrikaiak gondjai: tovább érvényesül a ve­zető tőkéshatalmak, a nem­zetközi monopóliumok kizsák­mányolása, a politikai nyomás. A kontinens számos orszá­gát törzsi, nemzetiségi ellen­tétek teszik konfliktusok szín­helyévé, s a gyarmati idők vonalzóval kijelölt határai is több, államok közötti vi. szályt okoztak már. Ugyan­akkor az újkeletű társadalmi ellentmondások is gyakran teszik Afrikát „frontkonti­nenssé”. Réti Ervin, az ismert kül­politikai újságíró új könyvé­ben amelyet a Zrínyi Katonai Kiadó jelentetett meg. ezeket a kérdéseket tárgyalja, ismer­tetve Afrika országainak ka­tonapolitikai helyzetét, jelen­tőségét, a hadseregek szerepét, a közelmúlt háborúit, a gyar­matosítás, az apartheit elleni nemzeti felszabadító harc eseményeit. Az alig száznegyven oldalas illusztrált könyvecske igen jó összefoglalás, útikalauz nap­jaink afrikai történelméhez. (miklós) „Vámos a la Selva” — Menjünk az őserdőbe! Peru­ban ez a felszólítás hétköz­napi dolog, mert alig 350— 400 kilométeres autóút szüksé­ges ahhoz, hogy a fővárosból az őserdő szélére eljusson az ember. Űticélunk a perui kávétermelés egyik központ­ja, La Merced és környéke volt, amely a Chanchamayo folyó völgyében húzódik és körülbelül 380 kilométerre van Limától. E területet a helybeliek az őserdő szemöl­dökének nevezik, mert az igazi Selvától eltérően, amely síkság, 1500—2000 méter ma­gas hegyvidéken, az Andok­nak az Atlanti-óceán felé eső lejtőjén helyezkedik el. E terület ideális a kávéterme­lésre, mert a cserjék nagyon kedvelik a párás, meleg és a fáktól árnyékos zónákat. Itt termelik a legjobb minőségű perui kávé 30 százalékát. „Peruban minden élményért, szépért meg kell szenvedni” — mondta valamelyik híres angol utazó. Igaza volt. A párszáz kilométeres utat még a nagyon rutinos és merész autóvezetők is 8—10 óra alatt teszik meg. Az élmény azon­Perui riport ban mindenért kárpótol: ez idő alatt az ember végigha­lad szinte minden földraj­zi övezeten: a limai síkságon még a sivatagi homok, a köd és a mindent rohasztó pára az úr..*majd a Rimac folyó völ­gyében felfelé haladva kisüt a nap, vékony sávban a szub­trópusi klíma minden buja­sága és szépsége kitárul, majd az autó egyre zordabb magasságba tart és az Ando- kat átszelő 4863 méter ma­gas hágónál ritkává válik a levegő, a hópelyhek szállin­góznak és bizony jól jön a csomagtartóból előrántott me­leg holmi. Az út optimális körülmé­nyek között 8—10 óra, de mi­kor van ilyen? Alig 150 km út megtétele után' az esőtől áztatott földutakra hatal­mas sziklák zuhantak, ' tor­laszolták el, azt hittük, hogy hosszú időre itt ragadunk. Egy-másfél órás várakozás után az út szabad lett. A gép­kocsivezetők összefogva, el­hárították az akadályt. Egyébként joggal állapította meg Belaunde korábbi pe­rui elnök: „útjaink nemzeti szégyenünk”, bár ez ellen kormánya semmit nem ' tett, és sajnos azok a tervek, amelyeket a katonai kor­mányzat kidolgozott, sem va­lósultak meg. Az utak hiánya, illetve azok szörnyű állapota kö­vetkeztében az Andok hegy­lánca Perut gyakorlatilag kettészeli. Ennek hátrányos gazdasági következményei vannak, mert az őserdő ki­meríthetetlen és alig feltárt tartalékai nem juthatnak el a fejlettebb part menti gaz­dasági zónákba, s viszont az e területen elért viszonyla­gos fejlődés nem ültethető át a potenciálisan igen gazdag őserdő vidékére. Miért nem építenek utakat? Az első ok a pénzhiány, a második az óriási panamák, amelyek a meglevő összegeket is „eltün­tetik”. De az ű ípítés hiá­nyának politikai oka van: az uiVikodó rétegek félnek attól, hogy az utakon a haladó esz­mék is gyorsabban terjednek. Van egy külső tényező is: a brazil katonai invázió ré­me, amely lázálomként él minden katona-politikus fe­jében. Megérkeztünk La Mércéd­be. Természetesen a leggon­dosabb szervezés ellenére sem találkoztunk vendéglátó­inkkal, a Velasco tábornok nevét viselő kávétermelő szövetkezet küldötteivel. Bi­zony lógott az orrunk, mert a -több napra te’rvezett mun­ka lehetősége nagyon való­színűtlenné vált. La Merced, a kávéváros ut­cáit frissen pörkölt kávé nagyszerű illata uralja. .Kö­rülbelül 20 ezer lakosa van, tehát itt nagy helységnek számít. Mindennek a kávé az alapja. A helybeli áruház így hirdeti: vegyen tv-ké- szüléket, mert most jó a kávéár! M-'-iegyzem, még nincs tv-adáT a területen, de a helybeli kunyhókban egyre több a tv-készülék. Miér*,? Talán azért, mert szép bú­tordarab, vagy talán azért, mert ha lesz adás, akkor drá­gább lesz a készülék? Majd­nem minden házban van egy kávékereskedés, amely hir­deti, hogy milyen előleget ad, mennyiért hajlandó a kávét megvenni. Az itt készülő kávé nem nagyon ízlett, a kávét esszencia módjára ki­főzik, majd fogyasztáskor meleg vízzel felengedik. így kicsit savanykás az ital. A trópusi este beköszöntött és mivel senki nem jelentke­zett, betértünk egy étterem­be. Az egyik asztalnál vi­dám társaság volt. Egy idő múltán - felállt egyikük: „Nem magukat küldték . Limából hozzánk?” ök voltak vendég- fogadóink, akik úgy látták, hogy jobb a söröskancsó mellett várakozni, mint a megbeszélt helyen. A gyorsan kiürülő sörösüve­gek mellett gyűjtögettük a szövetkezetről az előzetes in­formációkat, mert küldeté­sünk célja az volt, felmérjük a kávétermelő társulás gaz­dasági és műszaki lehetősé­geit a termelés és a haté­konyság növelésére. Másnap kétórás késéssel megérkezett a szövetkezet te­repjárója, s elszállítottak ben­nünket a szövetkezetbe. Az út vagy 80 kilométer volt, de milyen? Körülbelül 3 órát tartott és mindig azon tűnőd­tem, hogy vajon mikor borul a kocsi a lejtőn a hátára. Megérkeztünk! A szövetke­zetben az elnökhelyettes Hani- bal de Soto fogadott bennün­ket. «■ Hanibal a perui falu föld­reform utáni nemzedékének tipikus képviselője. Rendkí­vül lelkes, népszerű és a szövetkezet életében minden területen részt vesz: könyvel, anyagbeszerző, segít az autó­javításban, ha kell gépkocsi- vezető vagy villanyszerelő, a helyi sport és kulturális élet szervezője, a fiatalok egyik vezetője. Igen ám, de mint maga is elmondotta, egyre nehezebb a munwája, erősö­dik a szövetkezetellenes han­gulat és sokan a földreform eredményeinek megszünteté­sére törekszenek. Elmondta, hogy az állam sem támogatja már úgy mozgalmukat, mint korábban és általában balol­daliaknak vannak elkönyvel­ve. NÖGRÁD — 1979. október 16., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents