Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

Évek munkájával Megszépül, korszerűsödik a balassagyarmati kórház Az udvaron futóárkokra em­lékeztető mélyedések, földku­pacok. Ilyen-olyan gépek, jö­vő-menő emberek. A megúju­lás, átalakulás, újjáépítés csöppet sem könnyű eszten­dejét éli a balassagyarmati városi kórház. Az ezerágyas intézmény csak a nevében „városi”. Ellátja a balassa­gyarmati és a rétsági járás betegeit is. Ha jól megszámol­tuk, több mint százezer em- oer kórházáról van szó. A tanácson ugyancsak át­alakítás. Kmetty Kálmán el­nökhelyettest az egyik szem­léről „húzzuk” vissza a szo­bájába. Bár töméntelen a dol­ga, egymás után csörög a te­lefon, mégis szívesen beszél az első rangú feladatok kö­zött számon tartott kórházre­konstrukcióról. — A századfordulón épült a kórház. A legtöbb pavilon a nyolcvan évvel ezelőtti el­képzeléseket és stílust tükrö­zi. Nagy területen fekszik az igaz. De maguk az épületek kényelmetlenek, lforszerűtle- nek. Aminek nagynak kel­lene lenni, az kicsi, a kórter­mek annál nagyobbak. Aztán arról is szól, hogy igencsak megsokszorozódott az igénybevéted. Figyelembe véve a természetes elhaszná­lódást, a gyógyítás fejlődését, elkerülhetetlenné vált a tel­jes felújítás. A munkálatok a negyedik ötéves tervben kezdődtek. Rögvest felvetődött, ki vál­lalja a tervek elkészítését? A kórház felújításának második „lépcsője” az új mosoda. Az üzemi próbák rövidesen megkezdődnek. Képünkön: Balogh Endre főkönyvelő és Borkő József mosodavezető még egy utolsó „szemlét” tart az üzemi próba előtt. . (Bábel László felvétele) Az elnökhelyettes: — Futkostunk ide-oda, min­denütt a „szűk kapacitás” betonfalába ütköztünk. Vé­rül a Debreceni Tervező Vál- .alat mérnökei segítettek. Ügy •'Hinlőttünk, hogy a pavilono­kat egymás «tán korszerűsít­jük, emellett négy új épületet húzunk fel. * Az indulás jól sikerült. El­készült, benépesült, a gyógyí­tás és az új életek fogadásá­nak szolgálatába állt a szülé­szeti és nőgyógyászati pavilon, amelynek nincs is párja a me­gyében. Az új mosoda rövidesen üzembe áll. Balogh Endre, a kórház főkönyvelője — aki 10 esztendeje jó néhány lép­csőfokot megjárt a balassa­gyarmati kórházban — a ka­lauzunk. Elmondja, hogy je­lenleg a mosodában — na­gyon nehezen, sok fölösleges munkával, sok „ráhajtás- *-il” tudnak kimosni, tizenöt- zenhat mázsa ruhát. A szeny­est három-négy napig • iktározni kellett, mert egy- zerűen nem tudták hová rak­— Az új mosoda? — Napi huszonöt mázsát tu- lunk kényelmesen, jó körül- nények között kimosni. Fon- os része a kórháznak, mert övén érkezik az osztályokról szennyes, de ez természetes á mosodában három nagy esítményű mosógép, cent- gával egybeépítve. A mo- ruha a szárítószekrénybe, d a mángorlóba kerül, nine asszony dolgozik a iidában. Az új helyen ké- ' nes, hideg-meleg vizes ,zők, mosdók várják őket. \ főkönyvelő hozzáteszi: — Emellett a szakemberek igoznak a központi fűtés, a ■nny- és csapadékvíz, Valá- nt az elektromos hálózat .újításán. Ebben az ötéves rvben száztízmilliót költe- k a balassagyarmati kór- zra, a munkálatok a hato- ; ötéves tervben folytatód­k. \ városi tanács elnök- lyettese, de a kórházigázga- lelyettese, dr. Balogh Gábor tár pedig a jelenlegi pincehe­lyiségből — amelyet gyakran elönt a víz — megfelelő he­lyiségbe. Az építők pillanatnyilag a belgyógyászati és sebészeti pa­vilon felújításán dolgoznak. A napi tennivalókat külön koordinációs bizottság segíti, amelyben jelen vannak a vá­rosi tanács, a kórház és a mindenkori kivitelező vállala­tok, valamint a tervezőinté­zet képviselői. A központi kazánház, amely a fűtést szolgálja, már ebben az évben „működésbe” lép. A sebészet, a véradó, a rendelő, a belgyógyászat, a nővérszál­lás, a fertőzőosztály már in­nen kapja a meleget Ennyit röviden a rekonstruk­ció mostani állásáról. A kép nem teljes — nem is lehet az -, mei iron 1 sok feladatot tartogatnak. :rt az eddigi évek és a sorort következők még sok­ön héntes JiSzséz fejlesztés Iskola, törpe vízmű—segítséggel A TANÁCSOK háza táján érthetően nagy figyelem ille­ti meg azt a társadalmi se­gítséget, amely a községfej­lesztés során a lakossági be­ruházások létrejöttében teste­sül meg. A városi, községi életet szervező tanácsok költ­ségvetései teljes mértékben és az óhajtott időben úgyszólván sohasem elegendők ahhoz, hogy a lakosság jogos, nem túlzó igényeit felhasználásuk­kal kielégítsék. Mert valljuk meg, vannak túlzó igények is, hiszen például ha minden kí­vánságot figyelembe venne a közlekedési vállalat — he­lyenként majd minden ház elé buszmegállót kellene épí­tenie. A jogos igények — a megfelelő iskola, a járda, a járható út, a korszerű közvi­lágítás és így tovább — ter­mészetesen más elbírálás alá esnek. De éppen ezekkel kap­csolatban tapasztalható az is. hogy az igénylők, más szóval a lakosság könnyen mozdít­ható, szervezhető megépíté­sükre. Csupáncsak egyetlen járás, az év eleje óta jelentősen ki­bővült balassagyarmati járás községeit nézve, minderről könnyen meggyőződhetünk. A járás területén az év során szervezett társadalmi munka­verseny kapcsolódott ahhoz a megyei felhíváshoz, amely a Tanácsköztársaság 60. évfor­dulója tiszteletére született. Ismeretes, hogy ez a felhívás elsősorban a gyermekintéz- ménytek fejlesztését szolgáló társadalmi munkaakciók szer­vezésére és lebonyolítására szólította fel a lakosságot és a munkát szervező népfront- bizottságokat, tanácsokat. A felhívásban hangsúlyt kapott az is, hogy a társadalmi mun­kák mindenütt segítsék a tervidőszak időarányos telje­sítését. A községfejlesztésben való részvétel ilyenformán egyértelműen a lakosság kul­turális, kommunális, egészség- ügyi és szociális ellátottságá­nak javítását szolgálja. A ba­lassagyarmati járás községei­nek tanácsai — méltán szá­mítva a községi lakosságra — tervet készítettek a társadal­mi munkára. A szervezés fel­adatainak eleget téve a köz­ségi tanácsok a járás terüle­tén koordinációs értekezlete­ken ismertették meg a ter­veiket a gazdasági egységek, a társadalmi és politikai szer­vezetek képviselőivel, és nem utolsósorban a lakóterülete­ket képviselő tanácstagokkal, népfrontbizottságokkal. AZ IDÉN a balassagyar­mati járásban május 20-án szerveztek társadalmi mun­kanapot, amelyen mintegy há­romezer járásbeli vett részt és a községekben elvégzétt munka értéke meghaladta a hatszázezer forintot. Kiemel - 'kedő eredményt ért el Szé- csény nagyközség, Barcsi, Lu- dányhalászi, örhalom, Szanda és Szügy. Számos „nem hiva­talos” társadalmi munkanap eredménye az, amelyet az el­ső fél év mérlege mutat a balassagyarmati járásban: a tanácsi pénzalapokat kímélő, azt kibővítő társadalmi mun­ka értéke — ahogy mondani' szokás: forintra pontosan — nem kevesebb, mint ötmillió­négyszáznyolcvankilencezer- kilencszáztizennégy forint! Ily módon semmi csoda nincs abban, hogy a járásban élők mindegyikére az előző évekhez képest nagyobb ér­tékű társadalmi munka ju­tott. Megfelelő, meggyőző pél­da nélkül azonban mit sem ér­ne ez a megállapítás. Az év első felében Szécsény nagy­községben például lakoson­ként 247, Érsekvadkerten 270, Őrhalomban 224, Szügyön 187, Bercelen 147 forint értékű társadalmi munkával, elért eredménnyel számolhattak. Valamennyi községi tanács egyben igyekezett a társadal­mi munka tervezésében az önkéntes községfejlesztési hoz­zájárulás területén is előbb'-a lépni. A balassagyarmati já­rásban e vonatkozásban a legjobb eredményeket Sz í- csényben, Bercelen és Ncr - rádkövesden érték el. é z eredmények a legtöbb ess - ben, miként ezúttal is, kötőé­nek a tanácsokat irányi' > tisztségviselők és segítő1: példamutató, jó munkájához. Ezért szükséges név szerint s említeni Földi László szécsé- nyi nagyközségi, Danieli'z István berceli, Bartos Pál nógrádkövesdi tanácselnök és Brezovszki András varsányi tanácsi vb-titkár rendszeres mozgósító munkáját. AZ IDEI ESZTENDŐ hát­ralevő hónapjaiban várhatóan újabb lendületet vesz megye- szerte és így a balassagyar­mati járás községeiben is a lakosságot szolgáló beruházó- , sok, felújítások társadalmi se­gítése. Különösen nagy szere­pe van ennek Szécsényben, ahol egy tizenkét tantermes is­kola építését és egy tizennyolc lakásos célcsoportos beruhá­zás megvalósulását segíti a la­kosság. Jelentős feladatokkal számolnak a járás úgyszólván valamennyi községében, külö­nösen Ludányhalásziban, Ber­celen, Nógrádkövesden, Ma- gyarnándorban, Érsekvadker­ten, Dejtáron és Patakon, ahol a törpe vízművek építé­sében számíthatnak a lakos­ság segítségére. Seres Kálmán, a balassagyarmati járást hivatal osztályvezetője Csata! Erzsébet is egyformán megemlíti, hogy csak dicséret és köszönő szó illeti a kórház orvosait, ápo­lónőit, minden egyes dolgozót, akik nehéz körülmények kö­zött is hónapról hónapra helytállnak. Tessék csak el­képzelni, hogy amíg a műtők­ben operálnak, a vizsgálókban a bajt állapítják meg, vagy gyógyítanak, szüntelen kopá- csolás, , fúrás, faragás hallat­szik. Az udvaron kerülgetni kell a gödröket, a földkupaco­kat, idegen embereket... Dr. Balogh Gábor mondja: — Hogy őszinte legyek, na­gyon örülünk a megújulásnak, kényelmesebben, könnyebb körülmények között gyógyít­hatunk. De addig sok türelem kelL A türelem pedig ebben az esetben korszerű körülménye­ket teremt. A G épületben kap helyet á központi labo­ratórium, az eddigi négy munkahelyről egy helyre köl­töznek. A röntgen jelenleg három helyen dolgozik, ha minden jól megy, ők is egy -, helyre kerülnek. A gyógyszer­Szőlőt várt — mustot kapott Ludas Matyiba illő esetről számolt be a minap egyik salgó­tarjáni ismerősöm. Érdi rokona 10 kilogramm szőlőt adott fel számára, annak rendje és módja szerint gondosan becsomagolva. „Gyorsan romló" áruként megjelölve expresszküldeményként. Három nap­ra rá csomag helyett - noha odahaza tartózkodott - szállítóle­velet talált a postaládában. Mit volt mit tenni, bement a főpos­tára, ahol sajnálattal közölték, hogy küldeményét csak 4 forint „átcsomagolási díj" ellenében tudják átadni, mert a szőlő idő­közben megerjedt, és a dobozból nylonzacskóba voltak kényte­lenek áttenni, vagy inkább átönteni a szőlőlevet. Ismerősöm kissé furcsáita a dolgot, mivel nem először ka­pott szőlőt érdi rokonától, de végtére is az erjedésről a posta nem tehet. Arról viszont már igen, hogy az eredetileg 10 kg-os cso­mag átvételkor már csak 7 kg-ot nyomott. „Az anyag nem vész el, csak átalakul ” - hívta fel ismerősöm a posta figyelmét er­re a közismert matematikai tényre, s így súlyhiány miatt 60 fo­rint kártérítést kapott a must mellé. Namármost, ha ismerősöm­nek történetesen nem jut eszébe mérlegre tenni a küldeményt, ekkor a dézsmálás következtében megfogyatkozott és megerjedt szőlőért csupán neki kellett volna megfizetnie az átcsomagolási díjat... -tér /Ve levelezzünk i A brit postaigazgatóság azzal a kéréssel fordult az ország lakóihoz, hogy ne vegyék igénybe a posta szolgáltatásait. Az ok: az elmúlt időben az angol postahivatalokban 40 mil­lió kézbesítetten ' levél halmozódott fel, mivel az alacsony bérek, és a ne­héz munkakörülmények miatt egyre kevesebben mennek a postához dol­gozni. A kormány szerint a megoldás egyszerű: az állami kezelésben levő pos­tát magántulajdonba kell adni. IN' emet mondani soha nem tartozott a népszerű feladatok közé. Aki erre is vállalkozik, annak ér­velnie kell, őszintén megma­gyarázni a kimondott „nem” indokait, eredőit, megvilá­gítani távolabbi összefüggé­seit. Az egyenes beszédet megértik az emberek, még akkor is, ha ,az pillanatnyi­lag fáj, akkor is, ha tudják: tovább kell várakozniok egyé­ni, vagy éppen közösségi gondjaik megoldására. A képviselőnek gyakran kell nemet is mondania. A gondok, amelyekkel a foga­dóórákon, a képviselői beszá­molók alkalmával és nem egy esetben azokon túl is felkeresik, nem mindig meg­oldhatók. Pedig az esetek többségében ezek a gondok valósak, megoldást sürget­nek. Mégis nemet kell mon­dani, mert az egyén, vagy a csoport gondja, kívánsága pillanatnyilag meghaladja a nagy közösség, az . ország tel­jesítőképességét, anyagi ere­jét. Egy példa a sok közül: az ország egyik legfiatalabb vá­Két ülésszak között Képviselők és választóik És az is öröm, mondotta, ahhoz, hogy a hogy ebben az ötéves terv- lósággá váljon, ben tizenkét tanteremmel és egy tornateremmel bővül a város nyolc iskolája. Mégis szeptemberben ^ háromban be kellett vezetni a három mű­szakos tanítást... És annak is csak örülhet- az ember, hangsúlyozta, hogy tavaly már több mint nyolcszáz gyermek született a város­ban. De ha belegondolok, fo­galmazta meg hangosan gon­dolatait. milyen óvodai és iskolai gondokat okoz ez néhány év múlva... Igen, a holnap gondjai már gondok ma is. Készülni kell rájuk, elébük menni, egyengetni az utat, hogy a gond ne csak ma, de holnap még inkább kevesebb legyen. Ez is hozzátartozik a képvi­selő munkájához. Kis és nagy ügyek váltják rosában májusban avatták a egymást a hétköznapokon. tizedik óvodát. Ezzel ezer gyermek gondja megoldódott ugyan, de másik ezer gyer­mek — jogosan — még ar­ra vár, hogy rá is sor kerül­hessen. Lélegzetvételnyi öröm... így fogalmazott akkor a város országgyűlési képviselője választói előtt. Nagy ügy például, ha egy kisvárosban megépül az első ötszáz állami lakás. Olyan ügy, amelyre hosszú éveken át készülni kell. Ha ezt nem teszik, megtetéződnek a gon­dok. Mint az említett város­ban. Olyan területet jelöltek ki az építkezéshez, amelyen epr lakótelep va- hetven csalá­di házat kellene lebontani. Köztük nem egy olyan há­zat is lebontásra ítéltek, amelyre két-három éve ugyanaz a tanács adta meg az építési engedélyt, amely később a lebontást elrendel­te. Ilyenkor aztán egymást érik az emberek a képviselő lakásán, vagy éppen mun­kahelyén. Csöndes szóval, vagy hangoskodva tiltakoz­nak, sürgetve a döntés meg­változtatását, ki-ki vérmér­séklete szerint. Mit tehet ilyenkor a képviselő? Meg­nyugtató megoldást keres. Tárgyal, érvel, javaslatokat kér és tesz, egyeztet. A vég­eredmény: a lakótelep meg­épül, de sajnos, valamelyest szűkül a tervezett park. Így megmaradhat harmincöt ház a lebontásra ítélt hetvenből. A kedélyek azóta lecsillapod­tak. A bizonyosság, ha pilla­natnyilag kellemetlen is, megnyugtató. A bizonyosságra építeni lehet. Akták, iratok, levelek tö­mege sorakozik a képviselők íróasztalán, dossziéiban. Né­ha tengeri kígyóvá nő egv- egy ügyirat, aztán kiderül, hogy valami nincs rendben a dologban. Íme bizonyságul: Idős ember kétségbeesett hangú levele, amelyből az de­rül ki, hogy elárverezték vi­déki házát, öreg feleségével nincs miből megélnie, ha nem kapnak segítséget. Meg­rázó sorok. Cselekedni kell. S a levelet gyors egymás utánban kilenc ügyirat köve­ti, bizonyítva, hogy a képvi­selő magáévá tette az idős házaspár ügyét. Csakhogy... Ezekből az ügyiratokból egé­szen másfajta igazság derül ki. A levélírónak a főváros­ban, autórugó-készítő üzeme és lakása' van. Vidéki házát azért árverezték el, mert évi mintegy félmilliós jövedel­me mellett több évre vissza­menően összesen 355 ezer forintos jövedelem- és 107 ezer forintos forgalmiadó­hátraléka volt, mivel adófi­zetési kötelezettségének már évek óta nem tett eleget. Hogy mindennek kiderítése néhány órájába került a képviselőnek és azoknak, akik­hez a levél nyomán fordult? Ilyen is van. Szerencsére, rit­kán. Az ügyek többsége közér­dekű bejelentés, panasz. Vagy olyan egyéni sérelem, amin valóban segíteni kell. Az már más kérdés, hogy az esetele többségében nagyobb körül­tekintéssel. egy kicsit több törődéssel helyben is segíte­ni lehet. Ez az, amit gyakran tesznek szóvá a képviselők. Olyan ügyekkel kell nem­egyszer foglalkozniok, ame­lyeket a helyi tanács, az üzem, vagy a gazdaság a saját hatáskörében is érdem­ben elintézhetne. Ha meg­hallgatnák az embereket. Ha fórumot teremtenének a ké­rések, panaszok, javaslatok elmondására. Ha a bizalom mindenütt töretlen lenne ve­zetők és vezetettek között. A szőkébb pátriában. Akkor minden bizonnyal több ide­jük maradna a kéoviselők- nek is ‘a nagyobb közösséget foglalkoztató ügyek érdemi in­tézésére. IN' emek és igenek., vált­ják egymást. Elinté­zett és még elintézés­re váró ügyek. Kát ülésszak között ilyen kapcsolat fűzi egymáshoz képviselőit és választókat. Ami összeköti őket: a bizalom. Bizalom ab­ban, hogy a képviselő a sző­kébb és tágabb közösség ügye­it szolgálja. A legnagyobb kö­zösség. a haza gazdagodása érdekében. P. P. NÖGRÁD - 1979. szepiembet 9., vasárnap 5 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents