Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

\ . Fafaragó tábor Kishunmajsán jJ- JKßfli »FWBe^Bí I- * * Kiskunmajsa kígyósi határrészén egy erdei tisztáson az idén negyvenöt népi fafaragó és hangszerkészítő vett részt a hagyományos, immár ötödik alkotó táborozáson. Munkáikból szeptemberben Bács-Kiskun megyében vándorkiállítást rendeznek. Ismétlésre készülnek A balassagyarmati Madách Imre városi-járási Könyvtár csaknem 70 ezer ember szá­mára biztosítja a könyvtári szolgáltatásokat. Az intéz­mény könyvállománya évente átlagosan 4—5 ezer kötettel gazdagodik, jelenleg 43 726 kötetet számlál. Az olvasói létszám az utóbbi években örvendetesen növekedett, s az elmúlt évben érte el a leg­magasabb számot; összesen 3672-en iratkoztak be a Ma­dách Imre Könyvtárba. Az in­tézmény esztendőnként közel kétszáz rendezvényt — pél­dául író-olvasó találkozót, vers- és prózamondóversenyt, rendhagyó irodalomórát — szervez. Fenntartásában, il­letve anyagi, szellemi támo­gatása mellett működik az ifjú könyvbarátok köre. a honismereti kör, a kiállítóte­rem. A könyvtár szeretné, ha az idén is annyi olvasója lenne, mint az előző évben. Próbaszünetben a 7EMPRESS-nél Mesejáték a kíváncsiságról Gyönyörű ruhák, impozáns díszletek, egyszóval igazi me­sebeli világ tárul a látogató elé, a salgótarjáni öblösüveg­gyár Kossuth Művelődési Házának színpadán. A TEMP- RESS színjátszó csoport — immár TEMPRESS JÁTÉK­SZÍN néven — készül leg­újabb bemutatójára. A csoport vezető-rendezője, Molnár Er­nő ezúttal Fésűs Éva ,,A ki­váncsi királykisasszony” című mesejátékát dolgozta fel két­részes zenés színdarabbá. A tervek szerint a darab szeptember közepén kerül a közönség elé. Bár a csaknem féléves munka befejezéséhez közeledik, az utolsó próbákon is akad még itt-ott csiszolni- való. A címszereplő Bazsó Erzsé­bet nem először vesz részt gyermekműsorban. — A „Ha én felnőtt vol­nék” című összeállítás jó al­kalom volt arra, hogy meg­ismerjem a gyermekközönsé­get. így már nagyjából tudom, hogyan fognak reagálni a gyerekek, az új mesejáték je­leneteire. Nagyon jók a ta­pasztalataim, a gyerekközöfi- ség a leghálásabb közönség. Persze ezzel nem szabad visz- szaélni, de úgy érzem, hogy „A kíváncsi királykisasszony” maradandó élmény lesz szá­mukra. Bazsó Erzsébet egyike a leg­többet foglalkoztatott amatőr színjátszóknak Salgótarján­ban. Egyszerre két színjátszó csoportnak is tagja, emellett ismert vers- és prózamondó. — Hogyan lehet a különbö­ző elfoglaltságokat összeegyez­tetni? — A titka mindössze annyi, hogy szeretem, amit csinálok A „királykisasszony” próbáit kedden és csütörtökön tartjuk. Szerdánként a Petőfi színját­szó szakosztály tart próbákat. Ott két vásári komédiában játszom, és most kezdtük el Erdős István „Nyomába ért a gyorsvonat” című pódiumjá­tékénak próbáit. A próbákon (33.) Valami okból mégsem ro­hantak vissza a pénzhez. Hir­telen győzelmük megzavarta őket. Dezső adott a tekimé- lyére, érzékeltetni akarta, hogy ő végezte el a fai törő kos nehéz munkáját. Büsz­kén kidüllesztette ezüstcsíkos nyakkendővel díszített mel­lét. — Nem akarok dicsekedni, de ezt a fordulatot az állha­tatos jellem diadalának is ne­vezhetnénk. Hiába érezte át Edit, hogy méltatlan hozzá és a helyzet­hez a hencegés, nem volt ké­pes elhallgatni a maga sze­repét. — Attól függ, kié az ajel­lem. — Teljesen mindegy —vél­te Paula immár nagyasszonyi öntudattal. — Ennek így Kel­lett történni. Mihez kezdene nélkülünk? Leszámítva a semlegesen háttérbe .húzódó Félixet, ez a kijelentés senkinek sem tet­szett, de Zoltán volt az egye­düli, aki hangosan is tiltako­zott ellene. — Hetykélkedni azért nem muszáj. Kár volt annyira meghorzsolnod az öreget. Mivel Paulát bántotta a bűntudat, drámaibban kelt a maga védelmére, mintha ár­tatlan lett volna. Sebzetten kiabált: — A végén még én leszek a gonosz! Ez a köszönet aki­állásomért ?! .Teljes lágyságával remegett a szőke Rózsi. Hangja csupa rimánkodás volt. — Ne marjátok egymást... Gyűlölöm a veszekedést... Most meg ellene fordult Paula csúfondárosan, áriázó rikácsolással. — Gyűlöli a veszekedést! A pénzt bezzeg nem gyűlöli, amit kiharcoltam! Valósággal rájuk ejtette Dezső hatalmas hangját: — Legyen elég a ricsajból! Félix Elek eközben hozzá­juk settenkedett a háttérből. Sűrű, apró ráncok közt csil­logó szemén valósággal vib­rált az esdeklés. — Ha szabadna szólnom... — Tessék, Félix úr — bá­torította Edit magára kény- szerített nyugalommal. Mihelyt szóhoz juthatott a fémdíszműves, elővette intéz­kedő tudományát, amelyet a jóakaró szelídségével alkal­mazott. A borzolt hangulat­ban gyógyítón hatott sima, egészséges életvidámságról ta­núskodó hanghordozása. — Tiszteletteljes prepozícióm a következő. Tekintsük úgy, hogy foglalóm az egész in­gatlanra vonatkozik. Üdvös lenne ilyen értelmű megálla­pítást tenni az előlegről szóló nyugta szövegében. Ami a nyugtát illeti, természetesen NOGRAD - 1979. szeptember , péntek csak ideiglenes érvényű. Már tanúkról is gondoskodtam, utólagos engedelmükkel. Ná­lunk várakoznak. Holnap in­tézkednék az ügyben, hogy el­készítsük a végleges adás-vé­teli szerződést, közjegyzői se­gédlettel. i * Dezső a fejébe vette, hogy mostantól ő lesz a családi ér­dekek képviselője. Komolyra fordult a dolog, ehhez mér­ten ő is iparkodott minél ko­molyabban viselkedni. Már- már hivatalos hangot ütött meg. — Félix úr, elgondolását az utolsó betűig helyeslenj. Már csak két' dolgot kell tisztáz­nunk. — Mégpedig? — Az egyik, ’ hogy mikor adjuk át az ingatlant A má­sik, hogy mikor fizeti ki a teljes vételárat. — Helyes — biccentett energikusan a fémdíszműves, és fény villant kopasz feje- búbján. — Ajánlatom épp oly korrekt, mint amilyen logi­kus. A szerződés megkötésé­vel egyidőben letétbe helyez­zük a vételár fennmaradó ré­szét. Önök kötelezik magukat, hogy a szerződés dátumától számított húsz napon belül átadják nekem az üres ház kulcsait. Ennek megtörténte után kézhez kapják a köz- . jegyzőnél letétbe helyezett összeget, vagyis egymillió- százötvenezer forintot. Elfo­gadható? Ünnepélyesen, s a megille- tődéstől kissé fátyolos han­gon nyilatkozott Dezső: — Álldásom reá. Mit szól a többi érdekelt? Zoltán is méltó kívánt len­ni a nagy horderejű pillana­tokhoz. A milliós összeghez illő tekintély tudatában szeg­te le kövér állát. — El van intézve. Én sem tudtam volna jobban kigon­dolni. Hibátlanul meg kellett ad­ni a módját, Dezső tehát a húgára szegezte kérdő tekin­tetét. — Részemről rendben van — nyugtatta meg a mérnök- nő olyképpen, mintha szóra­kozottságból ocsúdott volna. A kőfaragót bezzeg nem környékezte szórakozottság. Inkább azt Is feledte, hogy az imént még fátyolosra vált a hangja. Mozgékony lett, pijntha rámoláshoz készült volna, s visszazökkent meg­szokott stílusába. — Akkor hát, Félix úr, önre vár a költői munka. Foglaljon helyet ott, ahol a legboldogabbnak képes érez­ni magát, és támaszkodjon a híres szókincsére, önre ná- rul a foglalóról szóló nyugta megszövegezése. Mellékes jel árulta el, hogy a bizsust sem kímélte meg az izgalom. Szükségtelenül ösz- szegombolta pocakján sallan- gos bőrkabátját. — Igenis, rögtön hozzálá­tok. Papírt, tollat, indigót kaphatnék? Önök pedig mél- tóztassanak addig megszá­molni az előleg összegét­Az egészből most ezt vélte a legfontosabbnak Dezső. Széles önbizalommal nevetett az asztal közepén tornyosuló pénzre. — Nekem aztán menni fog a számolás, Félix úr! Elhihe­ti, nedves szivacs nélkül is menni fog. Hát akkor ne lop­juk tovább a napot. Végezze ki-ki a maga kötelességét! Edit feltűnés nélkül csele­kedett. A középső szobában lerámolta a kerek asztalkáról a áörös palackokat és a po­harakat, szárazra törölte hó­lyagos lapot, papírt, indigót, golyóstollat készített rá, a nyűtt fotelek egyikét is kö­zelebb igazította. — Talán itt — kínált he­lyet Félixnek. A bizsus tisztelettudó haj- longással fogadta az előzé­kenységet. — Köszönöm. 1. Nagyon kö­szönöm. .. Ezután a mérnöknő is át­ment a baloldali szobába, he­lyet foglalt az ormótlan ebédlőasztalnál, amelyet a többiek már körbeültek. Mintha imádkoztak volna, szótlanul, magukba mélyedve számolták a pénzt. Elvett az asztal közepéről egy köteg ötszáz forintost, lehúzta róla a szürkéslila szalagocskát, ma­ga is számolni kezdett. Félix Elek pedig odakint szövegezte a nyugtát. Akárha tengerfenékre me­rült volna a ház, tökéletes csend fogadta magába. (Folytatjuk) kívül egy hétre átlagban 3— 4 előadás jut. A kíváncsi Mimimi király- kisasszony édesapját IV. Tö­hötöm királyt Csányi Nándor alakítja. Csányi Nándor — mint elmondta — amolyan családi örökségképpen állt színpadra — még diákként, majd 1954-től 1968-ig a salgó­tarjáni síküveggyár irodalmi színpadában tevékenykedett. — Mi vonzotta a TEMP­RESS színjátszó csoporthoz? — Molnár Ernővel együtt végeztük el az amatőr rende­zőtanfolyamot. tehát kapcso­latunk már régi keletű. Aztán a Mocsár Gábor kisregényéből készült „Ki vágta fejbe Hudák elvtársat?” című darab szín­padra állításakor Molnár Er­nő megkért, hogy ugorjak be egy szerepre... Itt ragadtam. — És IV. Töhötöm király...? — Szeretem a gyerekeket. De szakmai szempontból is ér­dekel, hogyan tudjuk másfél órán keresetül lekötni őket. Vallom, hogy elsősorban a gyerekekkel kell megszerettet­ni a színházat. A TEMPRESS színjátszó csoport a közelmúltban magas állami kitüntetésben része­sült. A TEMPRESS az első amatőr színjátszó csoport, amelyik állami ifjúsági díjat kapott. A díjat az ifjúság körében végzett kiemelkedő nevelő és oktató munkánkért kaptuk —^ mondja Molnár Ernő, a cso­port rendezője. — „A kiváncsi királykisasszony” ismét gyer­mekeknek szóló darab, még­hozzá — szándékunk szerint — a mesejáték óvodások és felső tagozatos általános isko­lások számára egyaránt élvez­hető- lesz. A csoport tagjai is megszerették a vállalkozást, mindnyájan nagyon lelkesen álltak a munkához, még a hagyományos nyári szünetről is lemondtak, hogy mielőbb elkészüljünk. — Bár a cím sokat elárul, mégis miről szól „A kíváncsi királykisasszony”? — Mimimi királykisasszony azért kiváncsi, mert fiatal és mert minden tizenéves szeret­ne minél többet megtudni a világról. A problémát az okoz­za, hogy Mimimi kíváncsisá­gát apja betegségnek véli. Ilyesformán a mesejáték né­mi tanmesejelleggel bír, de a mondanivalót semmiképp sem didaktikus formában sze­retnénk közvetíteni, hanem játékosan, sok-sok vidámság­gal. — No, és zenével, mert ha jól tudom, akkor „A kíváncsi királykisasszony” zenés mese­játék lesz,.. — Igen. A dalbetéteket Csa­ba Péter szerezte. A díszlete­ket Szujó Zoltán grafikus ter­vezte. p. k. 1 A felevízióból jelentjük ­Képernyőre kerül a Szeptember A stúdió szürke eget idéző, óriási körfüggönye mögött magával ragadó látvány fo­gadja a betérőt. A berendező építészek alapos, tetszetős munkát végeztek. Egy alföldi tanya elevenedik meg a fil­mesek kamerái előtt: ház szobákkal, konyhával és a szükséges paraszti relikviák­kal,. a csűr, a raktárak, a ke­rekes kút, a kertecske a gyep­téglákkal, az öles hasábfák, a ragasztott nyári konyha és sorolhatnánk még. Fejük felett hatalmas derí­tő lámpák árasztják a nappa­li fényt. A tanyaház napsütés­ben utazik. Az öreg Sipos Ist­ván és felesége — Szirtes Ádám-és Berek Kati — a tor­nácon pihennek. Reviczky Gábor a tévéjá­tékban a tanító figuráját ala­kítja, de most ő is a monitor előtt figyeli miként próbálják a fiatalok Horvai István ren­dező irányítása mellett a Szep­tember következő jelenetét. Sarkadi Imre hajdani, nagy­sikerű, színházi darabjából ké­szült tévéjátékot forgatnak. Egy tanyasi tanító szemszögé­ből ítéltetik és méretik meg a tsz-szervezés minden bo- nyoluitsága, gondja, nehézsé­ge, valahol az Alföld végtelen tanyavilágában. A tanító cso­dálattal járja be az öreg pa­raszt büszkeségét, a tanyát. Csakhogy új idők szelei fúj- dogálnak a tanyák körül is. — A tanító maga Sarkadi Imre, aki Balmazújvároson tanítóskodott egy esztendeig mondja Reviczky Gyula. —i Az író egy tanyasi család sorJ sán keresztül mutatja meg d termelőszövetkezetek szervezéJ sével járó emberi tragédiákat,' azok elkerülhetetlenségét. —. A tanító tétova, határozatlan figura. Megérti az öreg Sipos ellenállását, drámáját, de mint szervező, szembekerül velej Sipos István körül egy egész világ omlik össze, nem pusztán a földet kell elvesztenie, de addigi életvitelét is. Gyerme­kei sorra elhagyják. — Játszott már Sarkadi Inu­re valamelyik drámájában? — Nem, bár mielőtt eljöt-a tem Kaposvárról, majdnem rámbízták az Oszlopos Sime­ont — mondja a Vígszínház­hoz szerződött színész. — Milyen aktualitása Ie-> hét ma ennek a darabnak, hi­szen a tsz-ek szervezésének történelmi időszaka már ré­gen lezárult? — A színész számára el­sősorban azt sugalmazza: an­nak az embernek a tragédiá­ját kell eljátszania a Szeptem­berben, aki egész életét ál­dozta valamiért, eljutott va­lahová, megszerzett valamit, s a sors váratlan kényszerűsé­ge most mindettől megfosztja. A stúdióban folytatják az öreg Sipos tragédiájának fel­vételeit, azét a parasztemberét, aki saját egyéni drámája el­lenére is megértéssel fogadja a jövőt. sz. b. Kiadói hírek Arnold Schönberg „Harmó- niatan”-át, a XX. század egyik legjelentősebb zeneel­méleti tankönyvét első ízben az NDK-ban a lipcsei Peters Kiadóvállalat adta ki. A könyv a bécsi 1922-es kiad­vány fotómechanikai után­nyomása. . # Jiddis népdalgyűjteményt adott ki a berlini Üj Zenei Kiadó. A gyűjtemény — And­ré Asriel feldolgozásában — 16 szerelmi dalt tartalmaz. A kiadó tervei között szerepel ugyancsak jiddis iparosdalok, majd gyermek- és bölcsőda­lok sorozatának a közrebo­csátása. Asriel, a neves berlini ze­neszerző, a két nyelven, jiddisül és németül megszö­vegezett dalokat énekhangra írta át, zongora- és gitárkísé­rettel. Ezzel az európai fol­klór e jelentős műveit ének­karok, illetve dalos csoportok számára is hozzáférhetővé tette. * A Berliner Aufbau Kiadó - 1960-tól 1978-ig dolgozott egy minden eddiginél teljesebb Goethe-kiadás közrebocsátá­sán. A nemrég megjelent 22. kötettel és a nagy költő kép­zőművészetről szóló írásainak illusztrálására 175 képet tar­talmazó pótkötettel befejező­dött a nagy mű. Az új berli­ni Goethe-kiadás megjelenik Svájcban és az NSZK-ban ist i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents