Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

Ne csak jó — szép is legyen! örvendetes, hogy a szigorú piaci követelményekhez alkal­mazkodva, mind többet tésznek a termékek minőségének javításáért. Balassagyarmaton, a Magyar Kábel Müvek gyárá­ban a termékek esztétikai megjelenésére is ügyeinek, ezzel is kedvében járva a megrendelőnek. A tetszetős külső azonban sohasem takarhat hibás árut, Sze­rencsi Tibor és munkatársai ezért gyártásközi önmeózást is végeznek. Lőcse János és a vele együtt dolgozó szocialista brigádtagok a legkorszerűbb gépeket irányítják. A teljesen automati­zált berendezések azonban csak kellő szakértelemmel ren­delkező szakembereknek engedelmeskednek, ezért a szak­munkások állandó képzése elengedhetetlen. — kulcsár — Újabb bány ász- íelajánlás Szeptemberben újabb fel­ajánlással csatlakozik a Nóg­rádi Szénbányák a kongresz- szusi és felszabadulási mun­kaversenyhez. A bányászok úgy határoztak, hogy szep­tember 8-án, 15-én és 22-én szabad szombat helyett kom­munista műszakon vesznek részt az aknaüzemékben. A többi üzem szintén szeptem­berben végez társadalmi mun­kát. Azok. ^kik nem közvet­len termelő munkahelyen dol­goznak, egyéb közhasznú mun­kát vállalnak. Felmérik az ingatlanokat Nógrád megyében 130 tele­pülésen több mint kétszázezer ingatlant tartanak számon. Fo­lyamatban van az új ingatlan­nyilvántartás készítése, ame­lyet az állami földnyilvántar­tás, a .telekkönyv és a termé­szetben meglevő térképi ada­tok összehasonlítása alapján szerkesztenek. A megyei föld­hivatal a munkálatok befeje­zését a jövő év végére tervezi. Eddig 114 településen mintegy 180 ezer ingatlan új nyilván­tartását készítették el. Mikroprocesszor-program A mikroprocesszorok prog­ramozását és a program ellen­őrzését végző berendezést ké­szítettek a varsói rádiókom­munikációs kutatóközpont­ban. Attól függően, hogy a mikroprocesszort a* konyhai sütő, vagy a gyári eszterga irányítására használják fel, más és más programot kell tartalmaznia. A varsóiak új berendezése éppen arra alkal­mas, hogy az előre meghatá­rozott feladatsor jeleit 'a me­móriaegységre vigye. A nyu­gat-európai piacokon forgal­mazott 30—r40 ezer dollár ér­tékű, erre a célra készült be­rendezésekhez hasonlóan, a konstrukcióhoz. tartozik az ellenőrző és programozó elem, a nem kívánt jelek tör­lésére szolgáló ultraibolya lámpa és egy speciális nyom­dagép is, Ésszerű átcsopor’osításoHa Intézkedések a termelékenység növelésére A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a munka terme­lékenysége eddig a tavalyihoz képest 5 százalékkal javult. Az éves feladatok maradékta­lan teljesítéséhez azonban legalább 7 százalékos terme­lékenységnövekedést kell el érni. Érthető tehát, hogy az év hátralevő idejében magas fokú szervezettséggel, tudatos és tervszerű gazdálkodással tovább kell javítani az eddigi eredményeket. A munkaerő helyes elosztásával erősíteni kell a termelő munkahelyeket. Hiszen a dróthúzók, kovácso­lok és sajtolok létszáma csök­kent és ezt ésszerű átcsopor­tosításokkal ellensúlyozni kí­vánatos. Az üzemekben tudatos mun­ka és törekvés folyik a ne­hézségek leküzdésére. A rúd- vasüzemben intézkedtek a gyártás javítására, a szerző­déses kötelezettségek teljesí­tésére. A gyártás érdekében a művezetők nagyobb figyelmet fordítanak a rendeltek el­készítésére. átfutási idejé­nek ellenőrzésére. Emellett létszám-átcsoportosítással és többgépes rendszer alkalmazá­sával mozdítják elő a tételes gyártás szempontjából fontos gépek üzemidejének jobb ki­használását. A dróthúzóban is a munka­erő ésszerű átcsoportosításá­val törekszenek a súlyponti be­rendezések jobb kihasználásá­ra. A 4-es számú horganyzó telep folyamatos üzeméhez magasabb színvonalú szerve­zettséggel és nagyobb haté­konysággal rendezték át a munkafolyamatokat, s mel­lette törekszenek az alap­anyag folyamatos biztosítá­sára is. Ügy tervezik, hogy a IV. negyedévre hidrodinami­kus húzószerszámot alkalmaz­nak, amelytől a termelés nö­vekedése mellett a seleit és a fajlagos húzószerszám-fel­használás csökkentését ifl'Vóá-J ják. Ugyanilyen célból átala­kítanak két darab, hatfokoza­tú húzósépet, amely jelentő­sen javítja a húzási feltétele­ket. Az üzemfenntartási gyár­részleg is szorgalmazza a ha­tékonyabb és gazdaságosabb megoldásokat, a berendezések élettartamának növelésével segíteni akarják a folyamatos termelést. Kísérletet foly­tatnak a monoalumíniumfosz- fát-oldat tűzálló kötőanyag­ként történő felhasználására, a kovácsológyári kemencék­nél, a TÜKI lágyítókocsinál, és a sósavregeneráló berende­zésnél. Ugyanakkor megol­dották a hideghengerműi lá­gyítókemencéknél a három da­rab négylapos rendszer négy darab háromlapos rendszer­ré történő átalakításának fel­adatait. Ezzel biztosítani tud­ják a lágyítókapacitás jobb kihasználását. Az ilyen és hasonló intézke­désekre rendkívül nagy szük­ség van a gyárban, hiszen a második fél év első két hó­napjában az eredmények el­maradtak a várakozástól. Nélkülözhetetlen kisvállalat Az utóbbi időben egyre jobban utat tör a felismerés, hogy a magyar vállalatok so­rából hiányoznak a korszerű kis- és középvállalatok. Az ipari szervezet már a hetve­nes évek elejére is rendkívül erősen központosított volt: az átlagos vállalat 1970-ben a szocialista iparban 1521 mun­kást foglalkoztatott, ami nem­zetközi összehasonlításban ki­ugróan magas szám. AZ ÖSSZEVONÁSOK HATÄSA A hagyományokon túl kü­lönösen a hatvanas évek ele­jén végbement összevonások hatása tükröződik ebben. . A hetvenes években ez a fo­lyamat folytatódott. S bár 1976-ban — a negatív követ­kezményeket felismerve — a központi szervek a kialakult szervezet változatlanul tartása mellett foglaltak állást, még abban az évben is 17 vállalat szűnt meg összevonással a minisztériumi, 32 a tanácsi és 40 a szövetkezeti iparban. Sor került ezernél, sőt kétezernél is több munkavállalót foglal­koztató vállalatok egyesítésére is. „Nagyvállalataink tömege­sen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vál­lalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telep­helyet, biztonságot az egyéb­ként laza szerződéses kapcso­latok helyett, de sokszor így növelték tekintélyüket, eset­leges monopolhelyzetüket is. önkritikusan meg kell mon­danunk, hogy ehhez a folya­mathoz a központi gazdaság- irányítás is hozzájárult az utóbbi évtizedekben azzal, hogy — a könnyebb utat vá­lasztva — túl könnyen elis­merte az ágazati és a helyi ér­deket” — mondotta Faluvégi Lajos pénzügyminiszter az országgyűlés idei nyári ülés­szakán. Kétségkívül vannak olyan termékek, amelyeket csakis nagyvállalat tud gazdaságosan előállítani, s magától értetődő, hogy a nagyvállalatok éppen ilyen —számukra legalkalma­sabb — terméket igyekeznek választani. S mivel a nagy- vállalatok ezekre a célokra összpontosítanak, nem vár­ható el tőlük, hogy — egyéb­ként más szükséges — termé­kek ezreire is kiterjedjen fi­gyelmük. A kereslet mara­déktalan kielégítése azért megfelelő összetételű vállala­ti méretstruktúrát feltételez — sok-sok kisvállalkozással. KAPUN BELÜLI HÁTTÉRIPAR? A kisvállalatok beolvasztá­sával a nagyvállalatok gyak­ran éppen a „háttéripari” szál­lítások, a termelési kooperá­ciók elégtelenségét akarták or­vosolni — „kapun belüli” hát­tériparral. Felvetődik a kér­dés: vajon miért ne épülhet­ne fel a termelés szervezete úgy, hogy egy-egy végtermék minden alkotóelemét ugyan­azon, vállalat különböző üze­mei állítsák elő? Először is: ez a szervezet nem lenne ha­tékony. Hiszen ugyanazt a félkész terméket, részegységet, segédanyagot a népgazdaság számos vállalatában sok-sok termékhez fel lehet használni. Nem lenne célszerű, ha az előállításukra alkalmas kapa­citások csak egy vállalat cél­jait szolgálják. Másodszor: az így felépülő nagyvállalat köz­pontja szükségképpen csak a fő termék termelésének fej­lesztésére koncentrálna. E zárt vállalati termelési lánc­ban elveszne a specializáció fő előnye: a termékek folya­matos fejlesztése. Az önálló kisvállalat legfőbb erénye, hogy saját kis termékkörében állandóan újra törekszik és azt rugalmasan — a nagyvál­lalati szervezetnél sokkal ru­galmasabban — tudja meg­valósítani. A vállalati összevonásokkal a kisvállalatok beolvasztásával nemcsak a „háttéripar”, ha­nem a késztermékek termelé­sének a köre is szűkült. Érez­hető ez a fogyasztási cikkek gyakran fogyatékos választé­kában és abban, hogy min­den igyekezet ellenére újra és újra keletkeznek hiánycikkek. Nem remélhető például gaz­dag bútor-, cipő-, vagy méter­áru-választék, ha termelésük néhány vállalat kezében össz­pontosul. Ezek a vállalatok termelésük gazdaságosságát elsősorban azáltal tudják nö­velni, ha nagy sorozatot es kis választékot termelnek. A kisvállalatok számára azonban a kisebb széria is nagynak számít. A hiánycikkek megoldhatat­lannak látszó ügyében akkor várható előrelépés, ha nem a nagyvállalatoktól várjuk, hogy „ezer apró cikket” gyártsa­nak, hanem lesz egy sor olyan kisvállalat, amelyek egyetlen „profilja” éppen egy- egy hiánycikknek számító ter­mékkör. TECHNIKAI FEJLESZTÉS Mekkora a kisvállalat? Ná­lunk egy 500 fős vállalat már inkább kicsi, mint közepes méretű. Valójában azonban a, közgazdászok többnyire 10— 100 fős cégeket szokták ebbe a kategóriába sorolni. Ma­gyarországon ilyen alig van. Meglevő kisvállalatainkat, kis szövetkezeteinket többnyire „kócerájként” emlegeti a köz­nyelv. Ebben szerepet játszi k a kisvállalatok jelentőségének lebecsülése, az a szemlélet, amely egyedül a nagyüzemet tekinti a szocializmushoz mél­tó termelési szervezetnek, a szocialista gazdaság jellemző­jének. De sajnos minősíti ez a kifejezés kisvállalataink, kis szövetkezeteink műszaki álla­potát is. Pedig a kis méret nem szükségképpen azonos a technikai elmaradottsággal. Szerte a világon léteznek kivá­lóan felszerelt, korszerűségben élenjáró kisvállalatok, ame­lyek országon belüli fontos funkcióik mellett még tetemes összegű exportra is képesek. Magyarországon ezt csak ak­kor érhetjük el, ha a kisválla­latok is elegendő fejlesztési eszközhöz juthatnak, megszű­nik hátrányos helyzetük: ak­kumulációs forrásaik, hiteleik, gépvásárlási, anyagvásárlási, munkaerő-felvételi lehetősége­ik megközelítően azonosak lesznek a nagyvállalatokéval. S. L Egy brigád vallomása Felelősségérzet Sikít a deszka a fűrész fogai között és a csiszológépek .markában”. Zaj és fűrészpor kavarog a levegőben. A finom por rárakódik az izzadt tes­tekre, de a gépek mellett dol­gozók ügyet sem vetnek rá. Minden idegszálukkal a mun­kadarabra koncentrálnak. Egy kisebb - figyelmetlenség is könnyen balesetet idézhet elő. Elég csak félrenézni, a gép már nem engedelmeskedik az embernek: kész a selejt. — Nagyon lényeges, hogy jó és pontos munka kerüljön ki a kezünk alól. mert ellen­kező esetben a többiek dolgát nehezítjük meg. Egy-egy rosz- szul szabott, vagy megmun­kált elemmel az asztalosok nem tudnak mit kezdeni. Ez­ért á brigád vállalásai között az első helyen áll a pontos munkavégzés. Nem állítom, hogy mi a gépműhelyben nem csinálunk selejtet, . hi­Ejsjy perc telefon A tetőtér-beépítésekről A rendelkezések értelmében a lakások számának növelésére meg­felelő feltételek mellett az arra alkalmas tetőterekben engedélyez­hető ú.f otthonok kialakítása. Ilyen tetőterek elsősorban köz­tulajdonban levő épületekben ta­lálhatók. A Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztályához for­dultunk, hogy megérdeklődjük: növelik e ilyen módon a megye- székhely lakásainak számát. — Osztályunk felmérte a város lehetőségeit — válaszolt Mikuska Zoltán előadó. — Ennek alapján több mint száz tetőtérről kérünk tervjavaslatot. Ez dönti majd el, melyek alkalmasak valóban be­építésre. Ahol a beépítésre mód van, elkészíttetjük a tervdokumen­tációt. Ezt a munkát követően üzemek, intézmények számára rendelkezésre bocsátjuk a terve­ket, hogy dolgozóiknak lakásokat építtethessenek. — Magántulajdonokban levő lakások helyzetében mi a teen­dő? —- Ez esetben az épület” tulaj­donosának kell jeleznie a tetőtér beépítési szándékát, s az építési osztály adja ki az ehhez szüksé­ges engedélyt. ’ = s ­szén, aki dolgozik, az hibát is követ el. A lényeg az, ' hogy a brigád valamennyi tagja lelki- ismeretes, pontos munkát vé­gez — magyarázta Szentkuti Ferenc, a szécsényi Ipoly Bú­torgyár Zrínyi Miklós brigád­jának a vezetője.­— A telepen azt mondják, hogy az önök kollektívája jól összeforrott kis közösség, amelyre lehet számítani... — Az embereket elsősorban a munkájuk alapján ítélik meg. Mi iparkodunk úgy dol­gozni, hogy ezen keresztül el­ismerést szerezzünk magunk­nak. Igazolatlan hiányzás, lógás, késés nálunk ismeret­len. Ha netalán valakivel va­lami előfordul,, nem kell érte az igazgatónak szólni. Mi fi­gyelmeztetjük az illetőt. A szécsényi Ipoly Bútor­gyárban a Zrínyi . Miklós aranykoszorús szocialista bri­gád az egyik legrégebben ala- _kult kollektívák közé tarto­zik’. A napló bejegyzése sze­rint 1962-ben alakultak. Szent­kuti Ferenc 1972-től áll a bri­gád élén. — Az utóbbi években meg­fiatalodtunk. Ketten nyugdíj­ba mentek, két idősebb dolgo­zónk más munkaterületre ke­rült. Jelenleg az átlagos élet­kor 28,5 év. A fiatalok is be­illeszkednek a közösségünkbe: a kollektíva erkölcsi normái szerint, dolgoznak, élnek: — Mi ez a norma? — Tudásuk, képességük sze­rint a legjobban dolgozni; be­kapcsolódni a közösségi .életbe, társadalmi munkába, ha a helyzet úgy kívánja, segíteni a társunkon, részt venni a brigád közös megmozdulásain, akcióin. Varga János a közösség újonca. — Jól érzem magam a bri­gádban. A társaim sokat se­gítettek a munkahelyi beillesz­kedésben. Bizonyos rangot je­lent a brigád tagjának lenni. A gépműhelyesek a Zrínyi Miklós brigád nyugdíjas tag­jairól sem feledkeznek meg. Amik»r özv. Holecz Józsefné új lakásba költözött, a bri­gádtagok természetesnek tar­tották, hogy segítsenek. Ugyanúgy cselekszenek mun­katársaiknál is, ha azok meg­kérik őket. Nem szakad meg a kapcsolat a gyesen levő édes­anyákkal sem. Nőnapra, ünne­pi brigád-összejövetelre és egyéb vállalati rendezvényre mindig meghívják őket. Az oktatási intézmények­nek nagyon sok játékot, szem­léltetőeszközt készítettek. — Az elmúlt napokban el­vállaltuk a ludányhalászi szó-, ciális otthon támogatását — újságolta a brigád vezetője. Amit ma tudnak, az holnan kevés lesz. Tisztában varrnak ezzel a brigád tagjai is. Ket­ten, Markó Mihály és Király Béla a faipari szakközépisko­la levelező tagozatán gyara­pítják szakmai ismereteiket. Közös mozi-, színház-, tárlat- látogatás. kirándulás tölti ki a brigád szabad idejének egy részét. Találkozunk velük a közéletben is. Éliás Istvánné a szakszervezetben tevékenyke­dik. — A bri^ádvezető szerint mi az, ami ezt a kollektívát ilyen'jól összefogja? — Elsősorban a közös mun­ka. Egymás kölcsönös segí­tése, megbecsülése. A közös dolgainkért érzett felelősség. Ez az, ami ezer és ezer szál­lal átszövi a brigád életét, és belülről serkenti a brigád tag­jainak minden cselekedetét. sz. f. NÓGRÁD — 1979. szeptember 7., péntek íi

Next

/
Thumbnails
Contents