Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

Képernyő előtt

Gyermeki átékok

A hét közepén Polgár András és Gaál Albert filmjét Gyerekjáték címmel mutatták be, de nem ez az egyetlen mű bizonyult „gyermekjátéknak” a héten. Az volt a javából a Veszélyes nyomozás című tévéfilmsorozat, a rokonszenves, de kamaszos, s ezért nem eléggé súlyos megjelenésű Jaecki Schwarzcal a főszerepben.

A Veszélyes nyomozást a Német Demokratikus Köztársaság televíziósai készítették dr. Julius Mader Sepp Plieseis — a hegyek partizánja című regénye motívumainak felhasználásával. Az alapanyag, amennyire a hétrészes filmsorozat egyes darabjaiból kiolvashattuk, érdekes, izgalmas, gondolatokban bővelkedő kalandfilm megszületését rejtette magában, hogy mégsem lett azzá, főként az alkotók sablonos, konvencionális adaptációs munkájának tulajdonítható. Rainer Hausdorf forgatókönyv-író és rendező gyermeki naivitással szövögeti a cselekményt, hősét, az osztrák nyomozó Tónit a legtöbbször valószerűtlen, meseszerű helyzetekbe kényszeríti. Hogy végül is életben marad, az nem az ő ügyességének, nyomozói rafinériájának, zsenialitásának eredménye, hanem kizárólag a rendezőé, aki nem a mű belső logikája szerint mozgatja a szereplőket. Ebben a veszélyes

nyomozásban szinte minden veszély előre kigondolt, kívülről elhatároztatott, nem csoda hát, ha lényegében hatástalanok. A valóságos izgalmakat semmiféle művi izgalom nem pótolhatja. Kár. hogy Lothar Gerber, az operatőr sem tud elszakadni a banalitástól, s ritkán sikerül levegőt teremtenie a szereplők köré. atmoszférával telítenie a képsorokat. Az Ügyész kerestetik című utolsó rész egyik jellegzetes képi közhelyére utalnék csak bizonyításképpen. Toni, miután kiűzte szobájából a háborús bűnös Hertelt, iszonyata, megvetése hangsúlyozásául szélesre tárja az ablakot, hadd áradjon be a friss levegő.

Egyértelműen elismerésre méltó munkát végzett viszont a filmsorozat zenéjét szerző Karl-Ernst Sasse. A színészek közül Jaecki Schwárz sikerrel birkózik meg az egyéniségétől elütő főszereppel, s a figura intellektuális vonásait erősíti fel. S ezzel közel kerül napjaink egyik jellegzetes nyomozótípusához, de nem feledhetjük, hogy ez a színész habitusának következménye, maga a szerep erősebb, rámenősebb alkattal bíró színészt követel.

Summa summárum: a Veszélyes nyomozás olyan volt, mint egy nagyon rossz álom, melyet mihamarább szeretnénk elfelejteni.

Másik „gyermekjátékunk”, az igazi, a Gyerekjáték címet viselő magyar tévéfilm sokkal több szállal kapcsolódik a művészethez az NDK-beli filmsorozatnál. Nemcsak alakjai valóságosak, hanem való- szerűek a helyzetei is, s ha mondanivalója, hasonlóan a Veszélyes nyomozáséhoz, nem is lep meg bennünket újszerűségével, mindvégig érdeklődést kelt.

Napjainkban mintha divatjukat élnék a Gyerekjátékkal azonos témájú alkotások, főleg a magyar műtermekben. Gondoljunk a Gombó kinn van című tévéfilmre, amelynek egyik férfifőszerepét szintén Fazekes István játszotta. A társadalmi j£lét növekedése megbillentette a családon belüli egyensúlyokat, megszaporodtak a válások, az újabb kötöttségek, s mindezekkel együtt a romló közérzetű, veszélyeztetett helyzetben került gyerekek. Irodalmáraink, művészeink jól érzékelik társadalmunknak ezt a nem kívánatos daganatát, de talán egy kicsit túlságosan sokat hallunk róluk, mindenesetre többet a kelleténél. Mert a „képletnek” — ha nem is olyan tipikus- sággal — az ellentettje isigaz, ne gondoljunk másra, csak a Kék fény szintén e héten sugárzott előadására, amelyben egy dolgos, gyermekeit szerető apa vallott többszörös gyilkossá lett fiáról. Ezekről a ■ örténetekről azonban egyelőre nem szólnak műalkotások. Talán azért, mert sokkal nehezebben megközelíthető ez a problémakör, mint a másik. Tény azonban, hogy ugyanúgy létezik.

A Gyerekjáték című tévéfilmet jobbnak tartom az azonos témakörben legutóbb látott és már említett „Gombónál”. Mindenekelőtt azért, mert — noha ez is mozaikokból építkezik, cselekménye lassan gördül előre — hitelesebben és érthetőbben, izgalmasabban tárja elénk a nevelőintézeti kamaszproblémát, Kevesebb közhellyel dolgozik, irodalmi és filmes szempontból egyaránt. A sablon azonban, mint minden divattémánál, itt is kísért, s nemegyszer kivédhetetlen, előfordul logikai bukfenc is a leáriy apjának (Sinkovits Imre játsz- sza) filmeleji és végi megjelenítésében. Egészében azonban ez a Gyerekjáték sokkal „komolyabb” alkotás az egészen más témájú és igényű Veszélyes nyomozásnál; s toronymagasan jobb. Meggyőzőbbek a színészi alakítások is — Fazekas István, Gombos Katalin, Sinkovits Imre, Andai Györgyi és a többiek játéka.

(ok)

Hatással a község életére

Közvetlen feladat a csoportépítés

Szécsényi ve»jes 6 ónt*

Ha egyszer valaki arra vállalkozik, hogy megírja Szé- csény zenei életének történetét, minden bizonnyal 1973- a) egy új fejezetet kezd. Az Erkel Ferenc vegyes kórus megalakulásával mozgalmas „felvonás” kezdődött a nagyközség zenei életében. A kórus azon túl, hogy 30—40 ember számára rendszeres, aktív cselekvő zenei tevékenységet biztosít, jelentős szerepet tolt be Szécsény közművelődési életében. Elég ha arra gondolunk, hogy a kar megalakulása óta évente Szécsény ad otthont a megyei kórustalálkozónak. Ott vannak, műsorukkal emelik a nagyközség társadalmi ünnepei színvonalát. Az ötéves jubileum alkalmából 1978-ban a helyi múzeumban adott önálló hangversenyük komoly zenei élményt jelentett a hallgatóságnak.

A csoport karnagya, művészeti vezetője Leukó József. Óriási szellemi és fizikai: energiájának köszönhető a csoport töretlen fejlődése. Az első minősítőn. 1976-ban ezüst fokozatot kaptak. Az idén Tatán az ezüst minősítési szinthez már a diplomát is megszerezték.

— Többen megkérdezték tőlem, hogy akkor 1973-ban gondoltam-e arra. hogy a kórus tagjai pár év után megunják a rendszeres ‘ Dróbákat és a csoport felbomlik, őszintén mondom, ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Bíztam azokban az emberekben, akiket a dal, az éneklés sze- retete hozott össze. Nem alaptalanul. Az természetes, hogy az évek során voltak akik leálltak. de helyükbe mindig újakat sikerült beszervezni.

Velenczei János, Gyetvai Sándor, Szamos Edéne, Rátonyi Istvánná, az Istók házaspár. Varga Lászlóné és sorolhatnám tovább a neveket, akik az első pillanattól kezdve közöttünk vannak. Dénesék- től például az egész család kórustag. Mariann a zongorakísérőnk, Zsuzsa a szólóénekesnőnk és a papa is oszlopos tagja a mi közösségünknek.

— Kik azok. akik a munkáját segítik?

— A művelődési központ égisze alatt működünk. Az utazások lebonyolítása, a próbákhoz a helyiség biztosítása és egyéb, a kórussal ösz- szefüggő szervezés az ő dolguk. Közvetlenül a csoportot érintő kisebb feladatokat a társadalmi vezetőség végzi. A szólamok betanításában Vár- konyi Balázsné tanárnő az első pillanattól sokat segít. A működésünkhöz szükséges forintokat az ÁFÉSZ, a háziipari szövetkezet, a szolgáltatóipari szövetkezet, a termelő- szövetkezet. a községi tanács és a MÉSZÖV biztosítja.

— Milyen szerzők műveiből áll össze a repertoár?

— Mai magvar szerzők műveit, népdalfeldolgozásait,

madrigálokat, barokk szerzők, főleg Bach és Haydn műveit énekeljük.

A csoport tagjai aktív művelői a kórusmuzsikának. Az ő tevékenységükön keresztül családtagok, rokonok, ismerősök kerülnek közelebb a zenéhez. Tovább tágul a kör. mert egy-egv fellépésünk alkalmával több százan kannak ízelítőt a kórusmuzsika szépségéből.

— Azt akarom, hogy zeneileg többet adjak a kórus tagjainak, mint a művek betanulása. előadása. Minden új dal előtt szólunk a szerzőről, a mű keletkezésének körülményeiről, tartalmi és formai vonásairól. A különböző kórustalálkozón való részvétéi is a zenei nevelést szolgálja. Évente egy-két alkalommal közös kirándulást szervezünk Budapestre, ahol hangversenyen, opera-előadáson veszünk részt. Arra is jók ezek a kirándulások, hogy a különböző munkakörben dolgozó emberek egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. Erősödnek a csoportot összetartó szálak — magyarázta Leukó József.

— Milyen feladatok előtt áll a vegyes kar?

— őszintén meg kell mondani, ahhoz, hogy előbbre- lépjünk különösen a férfiszólamokat kell megerősíteni. Az újabb minőségi változást egy mennyiségi változásnak kell megelőzni. Elérkeztünk oda, hogy új embereket kell beépíteni. Ez a közvetlen feladatunk. Aztán jöhet a magasabb szinten való újabb alapozás, hogy a jövő évi kórustalálkozóra a műsorunk kész legyen. A következő minősítőn csak így tudjuk az aranyszintet teljesíteni.

A kórus jövőjének, fejlődésének egvik meghatározója, hogy sikerül-e megfelelő számú úi tagot beszervezni. Ez nem csupán a kórus üsve, mint ahogy ők sem csupán önmaguk kedvteléséből, önmaguk szórakoztatására énekelnek. Megértéssel, összefogással, az ■ ügv támogatásával ez megoldható Szécsénybenj Sz. r. j

Művelődés a kábelgyárban

A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára a minap számolt be a városi tanács ülésén művelődésügyi, egészségügyi és szociális tevékenységéről. A tanácsülésen résztvevők érdeklődéssel fordultak a város egyik legjelentősebb gyárának munkája felé, kifejezésre juttatva várakozásukat a továbblépés lehetőségei, üteme, iránya iránit.

A kábelgyárban közel hat- százan dolgoznak. Az üzem folyamatosan támogatja anyagilag a város gyermekintézményeit, ahová jelenleg — természetesen különböző szintekre — több mint kétszáz gyermek jár. Az óvodák, iskolák fenntartását a gyár nemcsak anyagilag támogatja, hanem rendszeresen szervez társadalmi munkákat is szocialista brigádjai számára. A gyár vezetői vallják, hogy az iskolai munkába befektetett energia idővel mindenképpen megtérül a képzettebb, műveltebb munkások termelőmunkájában, a párt politikájának segítésében, a közéleti aktivitásban. A szocialista brigádok felelős tevékenységét bizonyítja, hogy kiemelkedő társadalmi munkájukért elnyerték a városban az első díjat.

A gyár egyre eredményesebben végzi közművelődési feladatait. A függetlenített műszaki könyvtáros szervezi a közművelődési rendezvényeket, részt vesz a közművelődési döntésekben, melyeket végső soron a vállalati művelődési bizottság hoz meg. A közművelődési munka folyamatos fejlődését bizonyítja, hogy nőtt a gyárban a művelődési rendezvények száma és a részvétel is. A gyári művelődési klubban különféle kP állításokat, író-olvasó, képzőművész-találkozókat, tömeges művelődési rendezvényeket szerveznek. A helyiség a mai kor igényei szerint berendezett. Televízió, tévéfoci, hángfalakkal felszerelt magnetofon és ehhez hasonló eszközök várják a látogatókat. A könyvtárban kétezer szépirodalmi kötet között válogathatnak az érdeklődők. A két panorámás autóbuszt kirándulás, országjárás céljaira is igénybe vehetik a gyár szocialista brigádjai.

A kábelgyár közművelődési tevékenysége — bár váltakozó színvonalon — egyike a városban levő üzemek legjobbikának. A gazdasági vezetés és a társadalmi szervek további, fokozottabb együttműködése révén a jövőben még jelentősebb eredmények várhatók.

(30.)

Attól tartott a kőfaragó, hogy dühében gorombáskodni fog az apjával, ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni. Jól tudta, úgyis túl van feszítve a húr. Inkább önként visszavonult, ki az erkélyre. Ott gyújtotta meg a pipáját. Miközben be-behor- padó pofával szipákolt, Rózsira és Zoltánra lett figyelmes. Sógornője és öccse a járdán sétálgattak, idillikusán beszélgettek. Nevetgélőn, egészségesen élvezték a nyári délutánt.

— A kis hamvas kamaszok

— morogta bele vicsorogva Dezső a pipafüstbe. — Ezek is szépen kivárják, hogy megsüssem nekik a békacombot

— De nem zavarta meg a házaspár promenádját — még ennyire sem becsülte őket irigykedő, önsajnáló haragjában.

Az erkélyből is elege lett Morózusan füstölve amszterdami dohányát, visszaol- dalgott a lakásba. Eközben kopogtattak. Felvillanyozva egymásra néztek, de némák maradtak, Hiába várva a többiek szavára, Paula a

kelleténél erélyesebben kiáltotta:

— Igen!

Máris berepült Félix Elek. Hajlongva, fürgén, már-már tánclépésben forgolódott, miközben szarvasbőr kabátján rezegtek a sallangok.

— Kézcsókom... Kézcsókom. .. Tiszteletem... Bocsánat az ismételt zavarásért.. — Csupa mozgás, csupa nyugtalanság volt, de különös módon rejtve tartotta hátra a mód felett elegáns irattáskát. Talán észre sem veszik, ha nem virít feltűnő narancssárga színével, s nem villog-ragyog rajta a két hatalmas nikkelcsat.

Dezsőt meghökkentette a roppant előkelő táska. Rámutatott a pipájával.

— Tudtam, hogy magából előbb-utóbb diplomata lesz.

Pincéres előzékenységgel érdeklődött Félix:

— Miből tetszik ilyesmire következtetni, kedves Dezső?

— Két összetartozó dologból. Az egyik a körmönfont- sága, a másik az a csodára kinikkelezett modora.

Noha nem vonta kétségbe a fémdíszműves, hogy tetten érték, magakellető szépelgés- sel igyekezett elhitetni ártatlanságát:

— Ugyan, Dezső. Én meg a diplomácia! Egy kis ártatlan tréfa alapján még senkiből sem lett nagykövet.

A mit sem értő, de annál

rosszkedvűbb Edit siettette a szomszédot a kérdésével:

— Miről van szó, Félix úr?

Burján Péter nem kérdezett volna ilyesmit. A táska láttán mindent tudott. Baljós előérzettel várta, mi fog itt történni, ha egyszer kinyílik a táska.

A bizsus felfogta, hogy nem tudnak a trükkjéről. Dezső tehát általában nevezte körmönfontnak, nem pedig az ügyhöz tartozó ötletéért. Mivel már csatanyertesnek hitte magát, hozzáfogott az önleleplezéshez.

— Azt hittem, Editke, hogy kegyedéit tudomására jutott az én ártatlan kis titkom...

— Mi az az ártatlan kis titok, Félix úr — faggatta türelmetlenül Dezső. — Talán szerelmes a tanító nénibe kiscserkész létére?

Ügy viselkedett a szomszéd, mint a rossz viccmesélő, aki előre heherészik a csattanón.

— Bátorkodom feltételezni, hogy méltóztattak észrevenni azt az ártalmatlan és a közös érdekünkbe vágó óvintézkedést, amelyhez a mielőbbi teljes megértés reményében folyamodtam.

Hiába foghatták rá Félix válaszára, hogy kizárólag magyar szavakból rakta össze, egyetlen mukkot sem értettek belőle. Szövegétől mintha megbutultak volna. ’Egymásra néztek és tanácstalanul hallgattak. Dezső végül valósággal felnyögött.

— Ez a duma olyan szép, hogy majdnem rímel. Meg fogom zenésíteni. De mi a nyavalyát jelent?

Nagyon is tudta a bizsus, mennyire elszánt ötlettel operált, de úgy tett, mintha valóban viccet mesélne és kuncogva lyukadt ki végre a csattanóhoz:

— Feltűnhetett ugyebár, hogy egy kivételtől eltekintve nem érkezett érdeklődő az apróhirdetésre. Kérném tisztelettel, ez nem véletlen. És a magyarázat végtelenül egyszerű. Rózsika és Zoltán volt szíves méltányolni a javaslatomat. ök fogadják odalent az utca elején az érkezőket és közük, hogy az eladó lakások máris gazdára találtak.

Ha tüskés irhája lett volna Dezsőnek, mint például a hangyászsünnek, ptinden bizonnyal égnek merednek a kitinszálkái. Felháborodva bömbölt a szomszédra:

— Félix úr, maga könnyelmű játékot űz a saját testi épségével!

A fémdíszművesből viszont rémült teknősbéka lett. Gyorsan behúzta a nyakát a sal- langos kabátba.

— Hogy értsem ezt, kérném tisztelettel?...

— Ügy, hogy porhanyósra verem, mielőtt vesegörcsöt kapnék a maga példátlan szemtelenségétől!

— Nana, kedves Dezső. Ez a táska mindjárt lecsillapítja.

Mert ha nincs ellene kifogáJ sa, megvenném az egész liázat.

Majdnem ájulásba hányát" lőtt Paula, úgy kérdezte:

— Nem tréfál, Félix úr?!..:

Erre a fohászos, csodálattal

teli kérdésre határozott főszereplővé lépett elő a szomszéd. Szilárd mozdulattal emelte maga elé a narancsvörös irattáskát.

— Szó sincs tréfáról, drága Paulácska. Hoztam némi előleget. Most elintézném a foglalót, megszövegeznénk aa adás-vételi szerződést és eltanakodnánk a végleges lebonyolítás részleteiről. Ami engem illet, rendelkezem a család felhatalmazásával. A legnagyobb derűlátással bizakodom, hogy önök is készela a végső igenre.

Dezső kitintüskéi szelíden elsimultak. Isteni jóindulattal, becéző szeretettel tapogatta nagy mancsát a bizsus sallangokkal díszített hátához.

— Félix úr, ünnepélyesen biztosítom, hogy a vesegörcs veszélye többé nem fenyeget. — Szövetséget jelentő nyilatkozata után az erkélyra ment, kifürkészni az utcán strázsáló Rózsit és Zoltánt. Amikor meglátta őket a jázminbokrok rései között, hanyag jókedvűséggel lekiáltott hozzájuk:

— Gyertek föl! Pajzsra kell emelni az új házigazdát!

(FolvtatmK)

NÖGRAD — 1979. szeptember 4., kedd