Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
i«. ßalassaqyarmali tapasztalatok Október 1, Szülők és a pedagógia Zenei világnap „MANAPSÁG a legjobb szülő is tehetetlen, ha gyermeke nevelésében, tanulásának segítésében részt akar venni, cselekvőén figyelemmel akarja kísérni. Mert »jöttek ezek az új dokumentumok, vagy hogy is hívják őket-«, és felborultak a régi keretek. Hagyjuk a gyereket önállóan gondolkodni, vizsgálódni — de közben jönnek az intő jelek, figyelmeztetések, hogy gyengül a csemete tanulmányi eredménye. De mondom én: hogyan kérdezzem ki például a számtant, azaz a matematikát? Kínaiul van nagyrészt az anyag. A többinél is kevesebb a szöveges rész, meg a gyerek szerint nem kell már »bebiflázni«. Mit tegyek?...” Ilyen és hasonló kifakadó" sokat gyakran hallhatunk sok szülő szájából. Van némi alapja is. De mit lehet a helyzet javítása érdekében tenni? Páll Imrétől, a HNF balassagyarmati titkárától érdeklődöm, tudván, a szervezetnek sok pozitív kezdeményezése volt korábban is a pedagógiai kulturáltság, a családi életre nevelés fejlesztése érdekében. — Komoly erőforrás a szülői munkaközösségek aktív működése, a szülőkkel tartott kapcsolatok szélesítése. Sokszor előfordul még az is, hogy nem a segíteni akaró szülő gondjaival, töprengésével találkozunk, hanem a gyerekéről szinte semmit nem tudó megdöbbenésével. Az elmúlt tanévben tartottunk egy fórumot a hátrányos helyzetű gyermekek szüleinek. Iskolavezetők, tanárok, az iskolai ifjúságvédelmisek mellett meglepően nagy arányban eljöttek a szülők. A kialakult élénk eszmecsere sok dolgot felszínre hozott. Volt, aki ott tudta meg, gyermeke jó ideje iskola mellé jár. A pedagógusok is képet kaphattak arról, milyen nevelési gondokkal küzdenek a szülők. — A szülői munkaközösségekről m;lyen_ képük van? — MOST NAGYON aktuális ez a téma, két ok miatt is: nemrég készült el égy jelentés a város általános iskoláiban folyó SZMK-tevékeny- ségről, és ezekben a napokban, hetekben választják újra mindenütt az SZMK-veze- tőségeket. Régebbi tapasztalatunk : a középiskolákban általában formálisabb ez a tevékenység. Ennek több oka van: magyarázható azzal, más korosztály, a szülők jobban rábízzák az iskolára, nevelje, oktassa — a pályaválasztás idején nagyobb az érdeklődésük, akkor lendül fel az együttműködés. Néha már későn... Az általános iskolában is van ilyesféle hullámzás: amíg kisdiák a gyerek, izgalommal figyelik tanulmányait, aztán pár évig lanyhul az együttműködés, inkább csak az anyagi oldal, a társadalmi munka vállalása dominál; aztán 7—8. osztályos korban újra nagyobb az érdeklődés a nevelési, oktatási kérdések, a gyerek jövője iránt. Ennek ellenére azt mondhatjuk, egyre kevésbé jellemző a formalitás a tevékenységükre, gyakran segítenek más gyerekek pedagógiai problémáinak feltárásában, van érdeklődés a nevelési témájú előadások. fórumok iránt. Egyre sűrűbben kerül szóba: szükséges lenne a Hazafias Népfrontnak egy pedagógiai munkaközösséget létrehozni, amely koordinálná a pedagógiai kulturáltság növelése, a hátrányos helyzetűek segítése, az új nevelési dokumentumok, eljárások megismertetése érdekében végzett munkát. * Terjedelmes tájékoztató jelentés összegzi a városban végzett vizsgálódás tapasztalatait. Kiemelten három iskola (a Bajcsy, a Petőfi és a Rákóczi) SZMK-inak munkájával foglalkoznak. A teljesség igénye nélkül néhány figyelemre méltó megállapítást érdemes leírni — a Petőfi iskolára korlátozva. Számos pontban rögzítették a legfontosabb feladatokat — élre ez került: részt vállalnak a nevelési feladatok megoldásában. De hogyan válik ez valósággá, milyen formákban? Alig van olyan program, amely valamiképpen ne ezt szolgálta volna. Az előadásElőkerült Bot monostora és a Töttösök udvarháza Az idei nyáron és őszön a traktorosok és kombájnosok mellett ásóval, lapáttal felszerelkezett emberek is serénykedtek a bátmonostori határban: a régészek egy kolostor, egy temető és egy udvarház feltárásán dolgoztak. Kőhegyi Mihály, az Árpád-kori kolostort és temetőt kiásató bajai régész és a középkori udvarház feltárásán munkálkodó kecskeméti Biczó Piroska elmondja, hogy a múlt század végén már végeztek itt ásatásokat, de a munka akkor abbamaradt. Az előzményekhez tartozik az is, hogy 1966-ban leletmentésre került sor a romoknál, mert a környékbeliek „kőbányának nézték” az értékes maradványokat, tehát le kellett állítani a falak szétbontását, elszállítását. Az 1977-es feltáró munka a kolostor, a temető és az udvarház területén folyt, az öregek által Pusztafalunak nevezett határrészen. A kolostor épülete a legrégibb az itt található maradványok közt: először egy 1198-ban kelt okirat említi. Ebben Bot ispán engedélyt kért a pápától a kolostorépítkezés folytatására. Bátmonostor neve a régészek szerint: Bot monostora). A XII. századi épületet a tatárok feldúlták, s az 1300- as években épült újjá. A török sem kímélte az ősi épületet, amely azonban még a török kiűzése utáni időkben is lakott volt: ekkor görögkeleti szerzetesek költöztek a korábban Ágoston-rendi, majd Bencés-kolostorba. A kolostorhoz román stílű templom, gótikus szentély és kápolna csatlakozik. A templom mellett leletekben szegény temetőt találtak. Az Árpád-kori temető leletszegény volta azonban sokat mond a régész számára, elárulja neki, hogy köznépi temetőről van szó. A koporsószegek, koporsópántok, cserépedények, gyűrűk szintén a korról vallanak, mint ahogy a halottak elrendezése szintén sokat mond: közvetlenül a templom fala mellé a kisdedként elhaltakat temették, mert ők a legártatlanabbak, a legméltóbbak a szent épület közelségére . . . A hajadon korukban elhalt lányok koponyáján pártát találtak a feltárók. Azért ékesítették fejüket pártával el- hantolás előtt, mert hiszen végleg „pártában maradtak”. (Ilyen régi hagyományban gyökerezik a mondás: pártában maradt). Cfbvostörténeti szempontból érdekes, hogy több csontvázon hibásan ösz- szeforrt csontokat találtak, ezek túlélték a törést és később haltak meg. A földesúri udvarház a XIV—XV. században épült, valószínűleg a Töttösök birtokát kormányozták innen. A négy sarokbástyás udvarházhoz gazdasági épületek és jókora pincék tartoztak. A terep arra mutat, hogy az egészet védőárok vette körül, ennek felderítése még hátravan, a jövő évi feltáró munka egyik fontos feladata lesz. Csorna Béla o NÓGRÁD — 1979. szeptember 30., vasárnap sorozat pályairányítási rendezvénnyel kezdődött, majd a gyermek személyiségfejlesztésének feladatai, lehetőségei a családban címmel, később az állampolgári nevelés, az egészséges életmódra nevelés, a családi életre való felkészítés, az erkölcsi, politikai, világnézeti nevelés témájában tartottak előadást. A választmány tagjainak kiscsoportos beszélgetéseken, előadásokon is több időszerű nevelési kérdésről szóltak, a lokálpatriotizmust, a hazafiságra nevelést erősítve. A munkaprogramban szerepelt az iskolai és osztály szülői munkaközösségek tagjainak tájékoztatása az iskolai feladatokról, munkatervről, az együttműködés lehetőségeiről az iskolán belüli és iskolán kívüli nevelésben egyaránt. Különösen számítottak — és számíthattak is — a szülői munka- közösség tagjaira a tankötelezettségi törvény végrehajtásában, a problémás gyerekek segítésében. MINDEZ CSAK néhány kiragadott példa — lehetett volna hasonlókat a többi intézményből is említeni. így is igazolása lehet annak, amit Páll Imre njondott: hasznos lenne, pedagógiai munkaközösséget létrehozni a munka koordinálása érdekében. Már van mit koordinálni!... G. Kiss Magdolna Az UNESCO nemzetközi zenei tanácsa 1975-ben jelölte ki október 1-ét zenei világnappá. Ezen a napon világszerte a muzsika felé irányul az emberiség figyelme. A muzsika felé, mely végigkíséri az emberek életét a bölcsőtől a sírig. Az ember érzelmi világát gazdagabbá tevő zene minden korszakban segítette, erősítette a humanista eszmék hatását. A harmincéves háború Bachja, a napóleoni háborúk idejének Beethoven- je, vagy saját korunknak, a véres fasizmus érájának Sosztákovicsa, Bartókja, Kodálya mindig megtalálta a tiltakozásnak, a reménynek, az emberiség jobbik énjének hangját. A költők. írók, képzőművészek mellett a muzsikusok is megtalálták azt a formát, ami segítette az emberiséget a kivezető út. a szebb, boldogabb jövő felé. Háborúban hallgatnak a múzsák? Nem hallgatnak. Legfeljebb ideig-óráig erősebb az ágyúk, a fegyverek ropogása és ezen a kakofónián át csak kevesek hallják a művészetek humánumát. Ha úgy lenne, nem született volna meg az Eroica, a Lening- rádi szimfónia, a Cantata Profana, vagy akár a Psalmus Hungaricus. Nálunk ma nem dübörögnek a fegyverek, de a muzsikának ma is fontos funkciói vannak. A zene nyelve a leginternacionálisabb nyelvvé válhat, mely a népeket közelebb tudja hozni egymáshoz. Alig múlt el a nyár, így még sok Nógrád megyei fiatal emlékezetében is bizonyára élénken él a nyári nemzetközi zenei táborok élménye. Milyen nagyszerű látvány -volt a közös zenekari, kamarazenei munka, ahol egymás mellett ültek a magyar, osztrák, lengyel, német, francia fiatalok és „nyelvi nehézség” nélkül, együtt játszottak Schubertét, Bartókot, Handelt, vagy épp Mozartot. Ezek a fiatalok már soha nem lesznek ellenségei egymásnak és a muzsikustársakon keresztül azok népéhez is közelebb kerültek. A dal, a muzsika hatása alól nem vonhatja ki magát senki, legyen az aktív művelője, vagy csupán hallgatója, hivatásos művésze, vagy amatőr tagja a zeneszeretők táborának. Ezért van társadalmi méretekben is oly fontos szerepe a zenei nevelésnek. Hazánkban a felszabadulás után indult meg igazán óriási méretekben az ének-zene oktatás. Azóta merőben megváltoztak a zenetanulás körülményei. Ha csupán szőkébb hazánkban. Nógrád megyében nézünk körül, akkor is óriási a fejlődés, mely szemünk előtt zajlott le néhány év alatt. Nincs negyedszázada, hogy az első zeneiskola megnyitotta megyénkben kapuit, ma már három zeneiskolában és mintegy tíz fiókiskolában mintegy másfél ezer tanuló részesül zeneoktatásban. Hangversenyéletünk évről évre nagyobb vonzerőt jelent, és ki tudná felmérni a lemezgyűjtők, rendszeres rádióhallgatók számát, akik mind a zenében találják meg azokat az érzelmeket, melyeket a szó nem képes kifejezni. A zenei világnapon örömmel és tisztelettel gondoljunk mindazokra, akik a muzsikában örömüket lelik. Tisztelettel kell gondolni azokra, akik hivatásukul választották a zenét, hogy tevékenységükkel — legyen bár zeneszerző, előadóművész, vagy pedagógus — produkciójukon keresztül az emberiség életének szebbé tételéért munkálkodnak. Tisztelettel gondoljunk az éneklő emberek sokaságára, és azokra a karnagyokra, akik a kórusokat szép és igaz énekre tanítják, örömmel tekintünk zenekultúránk eredményeire, melyeket nagyra becsül az egész világ. A zenei világnap a salgótarjáni zenebarátoknak is ünnep lesz. A Salgótarjáni városi Tanács VB művelődés- ügyi osztálya és az állami zeneiskola rendezésében október 1-én, hétfőn 6 órakor a zeneiskola hangversenytermében a zeneiskola tanórai, növendékei, valamint a város amatőr és iskolai énekkarai közös hangversennyel emlékeznek meg a világszerte egy napon ünnepelt muzsikáról.- V. - . A nagy kórusművész Október elseje: zenei világnap-. De van az idén egy másik, muzsikus szempontból hazánkban nem kevésbé lényeges évforduló is. Bárdos Lajos professzornak, a zeneszerzőnek és karmesternek ünnepeljük október elsején nyolcvanadik születésnapját. Amikor .ebből az alkalomból üdvözöltük, így beszélt: — Rengeteg a tennivalóm. Az íróasztalom mellől csak országos körutam tud elszakítani. Miskolctól Komáromig számos városban lesznek műveimből hangversenyek olyan kórusokkal, amelyeket patronálok. Meghívtak, és én szívesen teszek eleget az invitálásnak, hiszen egyéb elfoglaltságom mellett ez szinte pihenőnek számít. Sokat dolgozom, komponálok és írok a Zeneműkiadónak és zenetudományi cikkeket különböző folyóiratok részére. Bárdos Lajos Kodály Zoltán tanítványa volt a Zene- akadémián. Oklevelének megszerzése után gimnáziumban, majd tanítóképzőben lett énektanár, utóbb a Zeneművészeti Főiskola professzora. Negyvenéves pedagógiai munka után — de így is túl korán kivált a főiskolai oktató munkából, ahol Bartha Dénes zenetudós megállapítása szerint: „Szüntelenül attól fáj a fejünk, hol találjuk meg méltó utódját, azt a zenetanári személyiséget, aki nevelőmunkáját átvehesse”. Bárdos kiváló énekkari szakemberként sokat tett a népzenén alapuló új művek elterjesztéséért, a magyar dalosmozgalom megújításáért, az idegen Liedertafel-stílus kiszorításáért. 1953-ban Erkel-díjjal tüntették ki, 1954-ben érdemes művész lett, s 1955-ben kapta meg a Kossuth-díjat. A főiskolán fogalommá lettek az órái, akár prozódiáról szólt, akár műveket elemzett. Páratlanul szuggesztív előadónak bizonyult. Közismert volt, hogy mennyire lelkesülnek érte diákjai, előbb az iskolazenei és karvezetői szakon, majd a zenetudományin. Pályája folyamán négy nagy együttesnek volt a karnagya: a Cecília Kórusnak, a Palestrina Kórusnak, a Budapesti Kórusnak és a várbeli Mátyás templom kórusának. A zenetudós Bárdostól kerültek ki az utóbbi évtizedek legjobb Kodály-elemzései, mestere zenéjének legalaposabb analízisei. De ugyanígy tárta fel Palestrina vagy Mozart zenéjének lényegét, ahogy a huszadik század magyar alkotóiét is. Példa erre hatalmas esszékötete, a „Harminc írás a zene elméletének és gyakorlatának különböző kérdéseiről”, vagy „Liszt Ferenc, a jövő zenésze”, „Bartók dallama és a népzene”. „Nem tíz könyvből írtam tizenegyediket” — írta valahol, s ez vizsgálati módszerének legfőbb jellemzője. A belga sajtó azt állapította meg róla, hogy zenei csoda. Ünnepli őt nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Zeneművészek Szövetsége is. (November 3-án egész napos zenetudományi konferenciát rendeznek tiszteletére.) A legnagyobb ünnepség nyilván 1-én és 2-án lesz, amikor kórusaiból a Magyar Állami Népi Együttes budapesti színháztermében tartanak hangversenyt. A Zene- akadémia nagytermében október 17-én fogják megünnepelni Bárdos születésnapját különböző gyermek- és felnőttkórusokkal. Felhangzik majd bemutatóként Hellasz című új kompozíciójának néhány részlete is. Bárdos szövegeinek szerzői: Ady Endre (Góg és Magóg fia ...), Babits, Nagy László, Weöres Sándor, Ná- dasdy Kálmán, Lukin László, a régiek közül Arany János és Kölcsey. Október 7-én Bárdos műveiből ünnepi kórus* muzsika színhelye lesz a Budapesti Történeti Múzeum Királypincéje. Töretlen kedvvel, munkabírással dolgozik a közszeretetben álló művész, akinek új kompozíciói közé tartozik a Köszöntő című gyermekkar Szabó Lőrinc verse alapján, és megszületett Fazekas Mihály versére írt vegyes kara, a „Munka, gondosság” is. Kristóf Károly Könyvekről Zenei köztudat és nemzetiségi politika A közelmúltban tartották meg Ózdon Nemesik Pál Zenei köztudat és nemzetiségi politika című könyvének bemutatóját. A könyv Nógrád megyében is fokozott érdeklődésre tart számot, tekintettel arra a szlovák anyanyelvű népességre, amely együtt él és dolgozik velünk, kulturális tevékenységében nagy gondot fordít hagyományainak ápolására, rendszeresen élve a szélesedő bemutatkozási és egyéb lehetőségekkel. A hagyományok ápolása —, hogy csak néhány példát említsünk — különösen eredményes helyi vonatkozásokban, az amatőr művészeti csoportok repertoárjának bővítésében: Bánkon szlovák nemzetiségi ház is várja az érdeklődőket. Nemesik Pál könyve, amelyet bőséges jegyzetanyag, betűrendes dalmutató, térkép, a dalközlők névsora, s — amit először kellett volna említeni — gazdag dallamtár egészít ki — következetes szellemiségével hozzájárulhat számos, eddig megválaszolatlan kérdés tisztázásához, közös dolgaink rendezésének bemutatóktól sem mentes, ám jó irányba haladó rendezése jegyében. Olyan nemes munka ez, amelyben minden jó szándékú tett és fö' mutatható eredmény fontos. Azt hisz- szük, Nemesik Pál könyve szintén ezek közé tartozik. A könyv a nemzetiségi kérdés jelentkezését és alakulását mutatja be konkrét zenei anyagon keresztül a magyar— szlovák nyelvhatáron. A határvidék, ahol a szerző a folklórgyűjtést végezte Gö- mör (csehszlovákiai), Borsod és Heves megyék néhány táját foglalja magába. A Gö- mör megyén nyugat-kelet irányba húzódó nyelvhatáron már a feudalizmus korában kialakult a magyar és szlovák nemzetiség keveredése, a vegyes ajkú falvak sora. A szerző, amint arról könyve bevezetőjében is ír, a társadalmi fejlődés különböző fokozatait emelte ki tanulmánya felépítése során, az élet- és munkakörülményekhez kapcsolódva kutatta én hozta felszínre, a zenei élet formáit és tartalmát Tehát a parasztitól halad a munkáslét felé s a zenei alkalmakhoz kötötten kiemeli a nemzetiségi problémát. Mint írja: „A problémától szinte mentesnek látszó paraszti élet zenei emlékeitől indulok ki, hogy fokozatosan rámutassak a magyarositó politika látszateredményeire, a „pánszláv” törekvéseket ellensúlyozó kampányokra, s végül eljutok a nemzetiségi kérdés megoldásával biztató társadalmi megmozdulásokra, a munkásmozgalom által teremtett lehetőségekre.” Nemesik Pál tehát tanulmányában — s gyűjtőútjai során közvetlenül — mindenkor súlyt helyezett a zenei élet ideológiai meghatározottságának vizsgálatára, illetve ennek tudatosítására. Ebben is József Attila szándéka — „rendezni végre közös dolgainkat” — munkált. Maga is beszámol például arról, hogy többször találkozott mind magyarokat csúfoló, mind pedig szlovákokat sértő nacionalista zenei emlékkel. Ilyen esetekben elbeszélgetett az adatközlőkkel, s a közlők érzelmi beállítottságát nem sértve igyekezett tisztázni a dal gyökereit érintő ideológiai kérdéseket. Mindazonáltal gyűjtőmunkája zavartalan volt, munkáját mindkét állam illetékesei támogatták. Minden zenei gyűjtés alapkérdéseihez tartozik a mit és a hogyan? A szerző kiindulásában Bartókot és Kodályt követte. Figyelembe vette például Bartók azon tételét, miszerint: „a magyar és tót anyag függőleges irányban, a román vízszintes irányban gazdagabb, változatosabb”. Ezért is maradt gyűjtésekor viszonylag szűk területen. De figyelembe vette az ipartelepítés által kiváltott migrációt is. Vizsgálta az ipari munkásság hagyományrendszerén belül a zenei tudat alakulását, s a bányavidékeken, a Bartók által „romlott vidékednek nevezett területen is csaknem kétezer dallamot gyűjtött, amelyek szintén igen figyelmet érdemlőek a nemzetiségi tudat alakulása és fejlődése szempontjából. A folklórhoz közelálló magyar és szlovák kutatók munkásságára mindenkor támaszkodott mind a gyűjtés, mind a tanulmány megírása során. A könyv őszinte és tisztázó szándékú. További gondolkodásra és munkára ösztökél. Zárszavának utolsó mondatát idézzük: „A két nép békés együttélését kell szolgálnunk, hogy zenei tudatunkba többé ne verhessenek gyökeret hamis fogalmak és érzelmek”. Tegyük hozzá, ez a tudatra általában is vonatkozik. (Zeneműkiadó, Budapest, 1979.) Tóth Elemér
