Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
ítURKOTC <7 fiz értelmiség helyzete ja fővárosban és vidéken 4z cgif ti ff működés harminc éve Mit gondolnak egymásról és Ilyen kérdések merültek fel önmagukról a budapesti és a bennem, amikor a budapesti vidéki értelmiségiek? Mit- és a vidéki értelmiség helyze- mondanak erről az adatok? tét vizsgáló két szociológiai Vidéken vagy Budapesten felmérés eredményeit vetettem jobb-e értelmiséginek lenni? össze. Hz értelmiség anyagi helysete A főállásból származó havi jövedelem a megkérdezett értelmiségiek körében kb. egy- harmadával magasabb volt Budapesten, mint vidéken. Az alacsony jövedelműek aránya a fővárosban csak 7, vidéken viszont 19 százalékot tett ki. Ugyanakkor a fővárosiak 29, a vidékiek 14 százaléka rendelkezett viszonylag magas jövedelemmel. A vidéken élő értelmiségiek helyzete nemcsak a kereset, hanem az élet- színvonalat inkább meghatározó egy főre jutó jövedelem alapján is hátrányosabbnak mutatkozott a fővárosiakénál. Budapesten a válaszadók kb. fele. vidéken viszont csak kb. egyötöde került a felmérések idején magasnak számító, 2000 forint feletti egy főre jutó havi jövedelemmel rendelkezők közé. Az anyagi helyzet másik meghatározó tényezője a lakás. A család használatában levő szobák számát tekintve a vidéki értelmiség valamivel kedvezőbb helyzetben volt a budapestinél. Vidéken jóval alacsonyabb volt az egy szobás lakásban lakók aránya, mint a fővárosban. Két dolog csökkenti viszont a vidékiek előnyét: vidéken alacsonyabb volt a komfortos lakások aránya és jóval magasabb a szolgálati lakásoké, mint a fővárosban. Egy értelmiségi számára, fontos kérdés a magasabb beosztás elérésének lehetősége. A budapesti válaszadók 45 százaléka, a vidékieknek viszont csak 30 százaléka került magasabb beosztásba annál a vállalatnál, intézménynél, amelyben a felmérés idején dolgozott. A vezetők utánpótlása is másként történt Budapesten, mint vidéken. Buda“ pesten például a felsőszintű vezetőknek csák 11 százaléka, vidéken viszont 59 százaléka már előző • munkahelyén is felsőszintű vezetőként dolgozott. A közép, vagy alsószintű vezetőként dolgozóknak a fővárosban háromnegyede, vidéken pedig csak a fele kezdett beosztottként dolgozni a felméréskori munkahelyén. A fővárosban tehát a kádernevelés jobban a munkahelyhez kötődött. A budapesti és a vidéki értelmiség származás szerinti összetétele meglehetősen eltérő képet mutat. A fizikai származásúak aránya a fővárosban kb. 40, vidéken kb. 60 százalék volt. Budapesten jóval magasabb a kereskedő- és iparoscsaládból származó értelmiségiek aránya, mint vidéken. A nemzedéken belüli mobilitás — a foglalkozásváltozás gyakorisága — vidéken nagyobb volt, mint a fővárosban. Azok aránya pl. akiknek legalább négy különböző foglalkozása volt a felmérést megelőzően, Budapesten 14, vidéken pedig 21 százalék volt. A felméréskor a budapesti válaszadók több mint fele, a vidékieknek pedig csak kb. egy- harmada dolgozott első foglalkozásában. A földrajzi mobilitás szinte teljesen egyirányú volt, a vidékről a fővárosba áramlás jellemezte.. A budapesti értelmiségiek közel 60 százaléka vidéken született, a vidéki értelmiségnek ugyanakkor mindössze 5 százaléka volt budapesti születésű. A fővárosba kerülés lehetősége azonban már 10 évvel ezelőtt is csekély volt, hiszen a budapesti válaszadók több mint 90 százaléka már a felmérést legalább 15 évvel megelőzően került Budapestre, és a legfel, jebb 2 éve ott lakók aránya az 1 százalékot sem érte el. A munkahelyhez kapcsolódó ba- rátkozás Budapesten ritkább, mint vidéken, s ez a különbség különösen a különböző béősztásúak ko^ottj. kapcsolatoknál kirívó: a felettesekkel,' illetve beosztottakkal váló ba- rátkozás fővárosiak kb. egy- harmadánál, a vidékieknek vi. szont kb. kétharmadánál fordult elő. Ez arra is utal, hogy a munkahelyi előmenetel, illetve az elért pozíció megtartása szempontjából a felettesekkel való barátkozásnak vidéken fontosabb szerepe lehet. Közéleti-politikai tevékenység szempontjából a vidéki értelmiség a budapestinél aktívabbnak mutatkozott. Vidéken magasabb volt a párttagok aránya, a népfronttevékenység és a tanácsi munkában való részvétel, mint a fővárosi értelmiség körében. A budapestiek kb. 20 százalékával szemben a vidéki értelmiség 42 százalékától kért véleményt a Előmeneteli Kereseti színvonalukkal és anyagi előrehaladási lehetőségükkel a vidéki értelmiségiek valamivel elégedettebbek, mint budapesti pályatársaik. Ez azt mutatja, hogy jóval kedvezőtlenebb helyzete ellenére a vidéki értelmiség a budapestinél nem elégedettlenebb kereseti színvonalával. Ennek a viszonylagos elégedettségnek lehet a fő oka, hogy nem közismert a vidéki kereseti lehetőségek fővárosinál korlátozottabb volta. A felmérésben érintett budapesti' értelmiségiek például jobbnak vélték a vidéki kereseti lehetőségeket. A különböző településtípusok közül Budapesten 19, vidéki nagyvárosban és kisvárosban 23—23, falun pedig 22 százalékuk tartotta jónak a kereseti lehetőséget egy — a válaszadóéhoz hasonló munkát végző — értelmiségi számára. Pedig a vidék hátránya az országos statisztikákban is szerepel. 1972-ben például a szellemi foglalkozásúak egy főre jutó személyes jövedelme a vidéki városokban 84, a községekben pedig 81 százaléka volt a budapestinek, 1977-re ez 88, illetve 85 százalékra módosult a vidék hátránya, te. hát időközben csökkent, de ma is fennáll. A szellemi foglalkozásúak átlagos havi keresete 1977-ben a vidéki városokban 91, a községekben 82 százaléka volt a fővárosinak. A munkahelyén fennálló hivatali előrehaladási lehetőséggel a fővárosiak 17 százaléka elégedett teljesen, holott 45, százalékuk magasabb beosztásba került. A vidékiek körében a két adat jóvai közelebb áll egymáshoz: 24 százalékuk elégedett és 30 százalékuk került magasabb beosztásba. Sorolhatnám tovább a véleményeket, de felesleges szahelyi tanács szakmai vagy egyéb kérdésekben. A felmérést megelőző 3 évben különböző államigazgatási, párt- és más társadalmi szerveknek a budapesti értelmiség 12 százaléka, a vidékieknek pedig 24 százaléka tett olyan javaslatot, amit az említett szervek el is fogadtak. A fővárosiak kb. 60, a vidékiek kb. 80 százaléka végzett munkaköri kötelezettségén túl terjedő politikai-közéleti tevékenységet a felmérések idején. lehel őségek porítani a szót: a felmérésekben érintett, szinte valameny- nyi tényezővel a vidékiek elégedettebbek, holott majdnem minden vonatkozásban a fővárosiak helyzete a jobb. A kép tehát egyértelmű: a vidéki értelmiség helyzete a legtöbb szempontból kedvezőt, lenebb a fővárosinál. De miért kell éppen most erről beszélni, amikor úgyis annyi - az országos gondunk? Azért, mert — éppen ezt jelzi a sok megoldatlan probléma felhalmozódása is — strukturális változások előtt állunk, amelyek következtében egyrészt tovább nő az értelmiség társadalmi szerepe, másrészt lehetőség nyílhat az értelmiség általános, továbbá a vidéki körülményekkel összefüggő speciális problémáinak csökkentésére, illetve megoldására is. A legfontosabb teendő a vidéki értelmiség kiszolgáltatottságának csökkentése, illetve megszüntetése. Ugyanilyen fontos, hogy megteremtsük az értelmiségi lét újratelmelésének feltételeit az egyén számára, ami elsősorban szakmai, kulturális és politikai fejlődésének, ezekkel kapcsolatos szükségletei kielégítésének lehetőségét igényli. E feltételekhez az értelmiség — és különösen a vidékiek — jövedelmi helyzetének javítása is hozzátartozik. Az értelmiség szerepének növekvő fontosságát társadalomvezetésünk már évekkel ezelőtt felismerte, ez a párt XI. kongresszusának dokumentumaiból is nyilvánvaló. Fokozódik a figyelem az értelmiségi problémák iránt, és ez egyre kedvezőbb légkört teremt az értelmiség gondjainak felvetéséhez és elősegíti a megoldást is. Akszentievics György /\X\/\X\/\XVVO/\^VVXVV“VAXVV'\/V“ U ^UVA/C^VA/\^V/V^/\^VVA/V-CyNXV\XV\^VV^/VA/'^\AX\/V^/\X\/VA/VA/\^VV^\A^V/U^/V^/'^\/V/\AXVVO/V^V\-Cikksorozatunkban az ifjúság helyzetének néhány időszerű kérdésére keresünk választ. Tulajdonképpen arra: az idősebb nemzedék, a tapasztaltabb generáció — közöttük a legkülönfélébb foglalkozásúak — az ifjúsággal hivatalból, s nem hivatalból törődök, hogyan látják a mai fiatalokat, tapasztalataik birtokában milyennek ítélik meg a nemzedéket. Ezúttal Juhász Jánossal, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat kő- művesbrigád-vezetőjével . beszélgettünk. # — Annyit tudok magáról, hogy az építőiparban töltött három évtized alatt sokszor borsot tört már mások orra alá, szókimondó, mondják, kegyetlenül őszinte és nem tiszteli az üres titulusokat. Ezek után alig hinné az ember, hogy jóformán nincs olyan elismerés, amelyet ön ne kapott volna meg, kormánykitüntetéstől a brigád négyszeres vállalat kiváló kollektívája címig. Eszerint, van értelme a kritikai beszédnek. — Részben van, részben nincs. Mondom ezt azért, mert sok esetben a bírálatot sértésnek veszik, s azon igyekeznek, hogy mihamarabb visszavágjanak. Csakhogy sohasem a saját céljaimat, egyéni érdé. keimet védelmezem, hanem a többiek véleményét, álláspontját viszem plénum elé. Mert, kérdem én, ha nincs alapanyag, jogos a bírálat?! Tőlem munkát követelnek, azért va- gvok itt. tehát én ehhez feltételeket kérek. A munkásembernek anygg. és munka- terület kell. akkor az dolgozik, pláne, ha teljesítménybéres! Milyenek a mai Elkényeztetett romboljuk — Megvallom, bármennyire őszintének tudom szavait, még is, kétkedve hiszem, hogy eny- nyi elég. — Nézze, én jól ismerem a nemzedékemet, tudom, mire volt képes az ötvenes évek nagy rohammunkáiban, az újjáépítésben, amikor szinte látástól vakulásig dolgozott, jóval kevesebb fizetségért. Hogy mást ne mondjak, például 1957-ben egy év alatt 600 lakást adtunk át, pedig hol volt akkor gépesítés ... Mi, akkori fiatalok erősen „fogva voltunk”, többet is foglalkoztak velünk, és rrem hatotta át egész életünket ennyire a pénz. — Pénzcentrikusak a mai fiatalok? — Óvakodom az általánosítástól, csupán a személyes eseteimet tudom felhozni. Ha idejön dolgozni egy frissen végzett szakmunkás, az első kérdés az, mit fizetnek? Vagy például, a múlt évben hét kő- művestanuló volt a kezem alatt. Tehetségesek, ügyesek voltak, bár közülük kettő eleve nem akart az építőiparban dolgozni. Levizsgáztak, s a pénzünkön kitanult nógrádi gyerekek Budapestre mentek dolgozni, mert ott 19 forintos órabért kínáltak az itteni 14- gyel szemben. Mit tehettünk? De említhettem volna azokat az eseteket is, amelyek a családi szűk körben játszódnak: a gyerek 18. születésnapjára házzal, kocsival rendelkezik, mire megnősül, már tulajdonképpen elért „mindent”, legfiaiatok ? nemzedék avagy le a falakat alábbis azt hiszi... Egyszóval, elkényeztettük mi ezt a nemzedéket. Amit nekünk annakidején nem sikerült megszerezni, anyagi körülményt meg- teremteni, azt most ömlesztve, gyakran majomszeretettel adjuk nekik, cserébe nem kérve jóformán semmit. — Ezt azért nem állítanám. — Jó, rendben van, kérünk, de akkor megfeledkezünk arról, kérni csak azt, és annak lehet, amit a „kérő” is maximálisan el tud végezni. Egy iszákos, trehány munkát végző vezető, nem kérheti számon beosztottjaitól a józanságot, a pontos munkát. Vagy: családi példát említve, velem történt meg tíz-egynéhány évvel ezelőtt, hogy egymásután háromszor pityókásan mentem haza, egyszercsak azt mondja a kisebbik fiam, „apu, ez így nem mehet tovább”. Annyira bántott ez a történet, a gyerek megjegyzése, hogy megfogadtam, soha többé egyetlen kortyot. És azóta nem is volt hasonló eset, sőt a cigarettáról is lemondtam. De a gyerekeim is így tettek. — Belőlük mi lett? — Mindketten az építőiparban dolgoznak, egyikük szintén kőműves, a másik pedig fűtésszerelő. Nem akartak másfelé menni, hiába több lett volna a pénz. Pedig a döntés rájuk volt bízva. — Egészében véve. milyenek is a mai fiatalok? — Gondolom, az előbbi kritikai észrevételekből az derül ki, mennyire „rosszak” a mai fiatalok, holott, emlékszem, gyerekkoromban mindig abaj- gattak az öregek, hogy kibírhatatlanul pajkosak, csibészek, huncutok ezek a kölykök, mi lesz belőlük, ha megnőnek, meg ilyeneket mondtak ... Aztán, jó néhányan becsületes, tisztességes, dolgos emberek lettünk. S ma már tudom, hogy ezek, az akkor nem éppen szívderítő véleménynyilvánítások féltésből, az irántunk való aggódásból eredtek. No, ilyenféle dolgot látok én is: néha szidjuk, másszor dicsérjük, majd újra megrójuk a fiatalokat, mert szeretjük őket, és azt akarjuk, hogy előbbre vigyék a dolgok alakulását. — És mit lehetne értük tenni? — Azt mondanám, először is romboljuk le a falakat, amelyek még manapság is ott vannak például a fizikai, illetve nem fizikai területen dolgozó fiatalok között. Hadakoznak, vitatkoznak, ahelyett, hogy együttesen, összefogva dolgoznának, például a KISZ- ben, melynek formái kiválóak lennének a közös munkára. Másik fontos dolog: merjünk a fiatalokra feladatokat bízni, érezzék azt, hogy „emberszámba” vesszük, nemcsak arra valók, hogy netán az íróasztal mellett gubbasszanak, nehogy valami „bajuk” történjen. A tett halála az okoskodás, tartja a mondás, s bizony jó néhányan ennek esnek áldozatul ... Hajlamosak vagyunk 'néha megfeledkezni arról, hogy ez az új nemzedék nemcsak a saját jövőjét építgeti, hanem ebben benne van a mi, idősebb ''generációnk öregkorának közel sem mindegy milyensége is. Tanka László A magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés harmincadik évfordulója alkalmával a városligeti volt vásárváros egyik pavilonjában tablókkal és fotókkal is illusztrált kiállítást rendeztek. A látogatók a Szovjetunió gazdasági életével ismerkedhetnek. Az emberi fantáziát egyre inkább izgatja az űrhajózás, az űrkutatás, a kozmosz meghódítása. Most, itt a városligeti vásárpavilonban karnyújtásnyira láthatók az eredeti méretű szputnyikmodellek, tévéműsor-közvetítő és időjárás-vizsgáló műholdak pontos másai. Az október hetedikéig nyitvatartó kiállítás gazdag anyaga nemcsak megismerteti a modern technika vívmányait, hanem jelzi a továbbfejlődés lehetőségeit is. UNIVER—1000. Atomreaktor vezérlőpultja Berezovói erőmű makettje Távközlési szputnyikok életnagyságú makettjei SZARVASSZOBOR BRONZBÖL Szovjet régészek Acsinszktól nem messze egy barlangban több mint 800 értékes tárgyat találtak. A leletek között az egyik legértékesebb egy bronz szarvasszobor, amelyhez hasonlót még sehol a világon nem találtak. A leletek egy része az acsin- szki múzeumba került, egy része pedig a Novoszibirszk melletti Ákegyemgorodokba, mivel onnan származnak a barlangot felkutató tudósok. Az acsinszki barlangot védetté nyilvánították. NÓGRÁD — 1979. szeptember 30., vasárnap 7
