Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

Fidel Casiio TOLI HEGYEIN sajtóéitekezlete Az Egyesült Államok elnö­két és az amerikai komány- zatot terheli a felelősség az állítólagos szovjet „harci egy­ség” kubai jelenlétének ürü­gyén kreált, „újabb kubai vál­ságért”. Az Egyesült Államok elnöke „nem becsületesen, nem erkölcsösen és őszintétle- nül járt el ebben a kérdésben” — hangoztatta Fidel Castro kubai államfő — a Havanná­ban akkreditált — köztük amerikai — sajtótudósítók je­lenlétében tartott sajtóérte­kezletén. „Az októberi miniválság­nak” nevezett amerikai kam­pány a Szovjetunió és Kuba ellen indított amerikai propa- gandaoffenzíva kezdete óta első ízben nyilatkozó kubai vezető mondanivalójának kö­zéppontjában. Fidel Castro határozottan — a Carter el­nökkel kapcsolatban koráb­ban használt megfogalmazá­saihoz viszonyítva értékelésé­ben élesebben — utasította vissza a washingtoni vádakat. Kijelentette; közismert tény, hogy immár 19 eszten­deje szovjet katonai kiképzők tartózkodnak Kubában. Az Egyesült Államok „aggodal­mát” kiváltó, úgynevezett „12-es számú kiképzőközpont” 17 esztendeje működik. „Erről a Cl A archívumában pontos adatok vannak, tudott róla az összes korábbi elnök, Carter- nek is tudnia kellett volna róla”. — hangoztatta. Castro kijelentette, hogy a kiképző- központokon tartózkodó szov­jet állampolgárok létszáma és megbízatása nem változott az eltelt évek alatt. „Kuba és a Szovjetunió a legkövetkezete­sebben és legszigorúbban tart­ja magát az 1962-es szovjet- amerikai megállapodásban foglaltakhoz”. Carter hétfőre tervezett be­szédével kapcsolatban Castro azt a reményét fejezte ki, hogy az amerikai elnök meg­válaszolja majd: mióta is tar­tózkodik Kubában az a bizo­nyos szovjet ezred, és miért vették elő ezt a témát, miért UsztíflMOV A fegyveres erők napja al­kalmából Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere üdvözölte Czinege Lajos hadseregtábor­nokot, a Magyar Népköztár­saság honvédelmi miniszterét, és a magyar néphadsereg sze­mélyi állományát. „A magyar katonák a har­ci- és politikai kiképzésben, valamint a katonai fegyelem erősítésében elért kimagasló eredményekkel ünnepük a fegyveres erők napját. A Szovjetunió hadseregének és hozakodtak elő ezzel a mes­terséges válsággal? Fidel Castro pontosan fel­sorolta az utóbbi idők Kubá­val kapcsolatos „válságocs- káit”. Jól emlékezetes — mon­dotta — a zaire-i Shaba tarto­mány eseményeivel összefüg­gött vádaskodás. Később a MÍG 23-asok ügyével próbál­koztak, majd azzal gyanúsítot­ták Kubát, hogy „tengeralatt­járót” szerzett be a Szovjet­uniótól. A mostani kampány mozgatórugója — hangoztatta a kubai vezető — az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletének tényében keresendők. Az Egyesült Álla­mok minden követ megmoz­gatott, hogy zátonyra futtassa a havannai konferenciát. Bi­zonyítékok vannak hogy több mint negyven országgal vette fel a kapcsolatot diplomáciai és egyéb csatornákon keresz­tül az amerikai kormányzat, hogy azok tolmácsolják a csúccsal kapcsolatos washing­toni álláspontot és „aggályo­kat”. Ma már azonban ez a hadjárat a SALT—II szerző­dés ellen irányul, s ez a tény aggodalommal kell, hogy el- töltse az emberiséget. Fidel Castro Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót tette közvetlen felelőssé a legutóbbi hisztéria keltésért. Kijelentette: a Carter-admi- nisztrációnak nincs joga vál­ságba sodorni a világbékét. A kubai vezető leszögezte: ha az amerikai elnökben van bátorság, akkor nyíltan a vi­lág elé tárja a valóságot és beismeri, hogy az ügyben a Szovjetunió és Kuba korrek­tül járt el. A szovjetek vilá­gos választ adtak erről az Egyesült Államok kormányá­nak. A probémát az Egyesült Ál­lamok csinálta, magának kell megoldania. Más kérdésre váaszolva Fi­del Castro közölte: nincs pon­tos dátum egy esetleges New York-i utazására, de megje­gyezte: az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakának idején nem kizárt ennek lehetősége. üdvözlete haditengerészetének katonái szívből örülnek fegyverbará­taik sikereinek, amelyeket a Magyar Népköztársaság, Var­sói Szerződés tagállamai vé­delmi erejének erősítéséhez való újabb hozzájárulásként értékelnek” — hangoztatja az üdvözlő távirat. Usztyinov marsall további sikereket kívánt a magyar néphadsereg személyi állomá­nyának hazájuk és a szocia­lista közösség országai védel­mi képességének erősítésé­ben. Bokassának hát befelleg­zett. .. I. Bokassa, a Közép­afrikai Császárság uralkodója aki magamagát kiáltotta ki — Napóleont utánozva — csá­szárnak, szegény és elmara­dott országát pedig császár­ságnak, most már kezd alá­merülni a történelem siily- lyesztőjében. (A szobrát, amely a fővárosban, Banguiban ál­lott, szépen leemelték talap­zatáról, kivitték a temetőbe és elhantolták.) Bokassa, aki Párizsba re­pülve próbált támogatást sze­rezni korábbi francia pártfo­góinál, végül az elefántcsont­parti köztársaságba távozott. Ez a — számára csakúgy, mint a francia neokoloniaüs- ták számára — „baráti ország” hajlandó volt neki menedéket adni. A francia kormánynak rend­kívül kínos az eset. A hivata­los Párizs kerek 13 éven át megadott minden segítséget Bokassának, tudván tudva, kit támogat. Most aztán so­kan azt rebesgetik: Bokassa is tudhatott egye-mást, miért állt mellette a francia kor­mánykörök sok-sok vezető személyisége. Hogy ne sokat beszélhessen, gyorsan elküld­ték hát Párizs közeléből, visz- sza Afrikába. S közben az is kiderült, hogy az új figura, David Dacko tulajdonképp régi, mi­vel 1960 és 1966 között ő volt a köztársasági elnök, s most francia segítséggel ke­rült vissza a hatalomba. Fran­cia ejtőernyősök biztosították neki az elnöki bársonyszéket. Bokassa szintén Párizsból kapta a császári trónt, aranyo- Zottan, napóleoni mintára. A történelem azt mondatja ve­lünk: semmi sem új a nap alatt. Az új közép-afrikai el­nök is a régi, a francia befo­lyás is az. (P. J.) Spanyol szocialista kongresszus Szombaton délelőtt három munkabizottságban folytatta munkáját a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt pénteken Madridban megnyílt rendkí­vüli kongresszusa. Közben folytatódnak a péntek este megkezdődött tanácskozások és tárgyalások a végrehajtó bi­zottság tagjainak jelöléséről. A politikai határozatterve­zetről a kongresszus teljes ülésén péntek délután lefolyt vitából kiderült, hogy miköz­ben csaknem egyöntetű Felipe Gonzalez irányában a biza­lom, igen erős az ellenállás a párt jobbratolódásával szem­ben. Megfigyelők azonban rá­mutatnak: ebből a szempont­ból nem az elfogadott hatá­rozatok szövege és hangneme, hanem az új végrehajtó bi­zottság összetétele lesz a dön­tő. A Kínai Népköztársaság nemzeti ■ elentős évfordulóról ^ emlékeznek meg októ­ber 1-én Kínában: harminc évvel ezelőtt kiáltotta ki Pe- kingben a népi tanácskozó testület a Kínai Népköztár­saságot, a föld legnépesebb országában ezzel megnyílt az új élet építésének lehetősége. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltását hosszú fegyveres és politikai harc előzte meg. A félgyarmati sorban tartott ha­talmas ország évtizedeken át — kiszolgáltatva az imperia­lista hatalmak kizsákmányo­lásának és a japán fegy* veres agressziónak — folyta­tott harcot a nemzeti meg­újulásért, a társadalmi felsza­badulásért. A felszabadító harc vezető ereje a Kínai Kommunista Párt volt, amely fellépett az országot kiszolgáltató burzsoá tömörülés, a Kuomintang el­len is. A kínai hazafiak har­cát a kezdetektől fogva nagy figyelem és rokonszenv kísér­te világszerte, a nemzetközi kommunista mozgalom rend­kívül nagy jelentőséget tu­lajdonított ennek a küzde­lemnek, a Szovjetunió pedig létfontosságú támogatásban részesítette őket. A második világháborúban aratott győze'em kedvező fel­tételeket teremtett a kínai nép felszabadító harcának is: a szovjet hadsereg a japán megszállás alól felszabadítot­ta Észak kelet-Kínát, s ezzel létrejött a népi erők legje­lentősebb bázisterülete. A Kínai Népi Felszabadító Had­sereg nagy mennyiségű fegy­vert és egyéb felszerelést ka­pott a Szovjetuniótól, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy 1949-ben döntő győzel­me1: arathasson az amerikai imperializmus támogatását élvező Csang Kaj-sek seregei felett. A népköztársaság kikiáltá­sa után megindult fejlődés­ben Kína támaszkodhatott a Szovjetunió tapasztalatára, s sokoldalú politikai-gazdasági segítségére. A Szovjetunóival megkötött szövetség biztosí­totta a fiatal népi állam szá­mára a békés fejlődés garan­ciáit, a gazdasági támogatós a rendkívül elmaradott gaz­daság modernizálásának meg­kezdésére adott lehetőséget. Sajnálatos módon azonban már ezekben az években jelen volt (habár nem töltött be do­mináló szerepet) a Kínai ünnepe Kommunista Pártban az a na­cionalista, hegemonista irány­zat, amelyet Mao Cetung és köre képviselt. A kínai párt­ban folyó belső harcban az ötvenes évek végén Mao Ce­tung vonala háttérbe szorítot­ta a következetesen interna­cionalista erőket. Ennek kö­vetkezménye volt az igen nagy károkat okozó „nagy ugrás” kísérlete, s a pártot és a társadalmat megbénító úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom”. A bel­politikában eluralkodó szek­tás-dogmatikus irányzat együtt járt a szovjetellenes- séggel, a nacionalista külpoli­tikai vonallal, a nemzetközi munkásmozgalom megosztásá­ra irányuló kísérlettel. A hatvanas és hetvenes évek gazdasági-politikai vál­sága rendkívül nagy kárt okozott a kínai népnek. Ezt felismerték a Mao Cetung halála után hatalomra került vezetők is, akik a korábbi időszak hibáiért a felelősséget a „négyek” csoportjára hárít­va megpróbálkoznak kiutat ta­lálni a belső nehézségekből, a gazdasági elmaradottság­ból. Ez a kísérlet azonban •£ NÓGRAD - 1979. szeptember 30., vasárnap Ü. hét 3 kérdés® Hogyan alakul a szovjet —amerikai viszony Gromi­ko New York-i tárgyalásai után? Gromiko szovjet külügymi­niszter az ENSZ székhelyén kétszer is találkozott ameri­kai kollégájával, Cyrus Vance-szel. Rendkívüli vára­kozás előzte meg világszerte a két nagyhatalom külügymi­niszterének ismételt eszme­cseréjét az előtt a politikai háttér előtt, amelyet az Egye­sült Államokban a SALT—II. ratifikálása körüli végelátha­tatlan huzavona és ezzel egy- időben, vagy összefüggésben az úgynevezett „kubai szov­jet jelenlét” ügye formált nyugtalanítóan komorrá. Az ENSZ-közgyűlés fóru­mán a szovjet külügyminisz­ter határozottan visszautasí­totta az amerikai vádasko­dásokat. Furcsa logikai buk­fenccel Washingtonban egye­sek erre sopánkodni kezdtek, mondván, hogy kár volt a vi­lágszervezet nyilvánossága elé vinni ezt a — szerintük csak a két nagyhatalomra tartozó — vitát. Nyilvánvaló, hogy Gromiko éppen ezért is tárta a világközvélemény elé az ügyet, mert le akarta leplezni az amerikai hideg- háborús körök mesterkedé­seit, ugyanakkor kifejezte a Szovjetunió békés törekvése­it és azt a szándékát, hogy normális, sőt baráti kapcso­latokat teremtsen az Egye­sült Államokkal. Washingtonban teljes a kapkodás, egymásnak ellent­mondó nyilatkozatok hang­zanak el sokszor még ugyan­azoknak a politikusoknak, ve­zetőknek a szájából is. Car­ter elnök sem marad ki ebből a sorból: egyik nap „harci alakulatnak” minősítette a Kubában tartózkodó szovjet kiképző csoportot, másnap viszont arra figyelmeztetett, hogy nem szabad összekap­csolni „a SALT mindennél fontosabb ügyét” a kubai szovjet katonai jelenlét kér­désével. Számos politikai megfigyelő vélekedik úgy, hogy a Carter-kormányzat -csak a saját dolgát nehezítet­te meg, amikor ennyire és így foglalkozott és foglalko­zik az állítólagos „kubai vál. sággal”. (A hét végén példá­ul a nemzetbiztonsági tanács is újra meg újra összeült.) Milyen jövő vár a Pana­ma-csatornára az erre vo­natkozó szerződés életbe lépése után? Október 1-én lép életbe az Egyesült Államok és a Pana­mai Köztársaság között a Pa­nama-csatorna sorsának sza­bályozására megkötött szer­ződés, miután a múlt héten a nem jár együtt a korábbi kül­politikai vonallal, a szovjetel- lenességgel való szakítással. Bizonyítja ezt Kína ázsiai po­litikája, a Nyugattal kiépített kapcsolatok jellege, az a kí­sérlet, hogy fpkozott fegyver­kezési programot hajtsanak végre az imperialista hatal­mak segítségével. A szocialista államok kö­zössége, a Szovjetunió több ízben kifejezte azt az eltö­kélt szándékát, hogy Kínával, ezzel a hatalmas, ősi kultúrá­jú országgal gyümölcsöző, jó viszonyt tartson fenn. Ennek a mi oldalunkról nincs sem­milyen akadálya, s a kínai fél jóindulatát és készségét bizonyíthatja a napokban megkezdődött moszkvai tár­gyalásokon, s elsősorban az­zal, ha felhagy a szocialista Vietnam elleni katonai fenye­getéssel, az indokínai orszá­gok belügyeibe való beavat­kozással. gjH magyar nép nagy tisz- telettel tekint azokra az eredményekre, amelyet a kí­nai nép az elmúlt évtizedek­ben áldozatos munkával, szor­galommal. tehetséggel elért, ezért — szövetségeseinkkel együtt — azt reméljük, hogy Kína visszatér a szocialista országok közösségébe. Ebben a szellemben kö­szöntjük Kína nagy népét a nemzeti ünnepén, a népköz- társaság kikiáltásának har­mincadik évfordulóján. washingtoni kongresszus ezt a szerződést —, nem minden vita nélkül — ratifikálta. 75 esztendeje jött létre az első megállapodás az akkor még el nem készült csatornáról akkor az USA a 10 mérföld széle csatornaövezet bérle­téért egy összegben 10 millió dollárt tett le, továbbá köte­lezte magát évi 250 000 dollár bérleti díj megfizetésére. 65 éve, az első világháború első napjaiban nyílt meg a rend­kívül fontos vízi út, amely a Csendes-óceán és az Atlanti­óceán közötti összeköttetést teremtette meg. Az Egyesült Államok azóta is az elsőszá­mú haszonélvezője a csator­nának. a csatornaövezetnek pedig szuverén ura volt. A panamai nép 15 esztendeje kezdett igazán erőteljes for­mában tiltakozni az USA gyarmatosító politikája el­len. A csatomaövezetben a panamai zászlót kitűző diá­kokra az amerikai katonák tüzet nyitottak, 23 fiatalember vesztette életét... A másfél évtized alatt a washingtoni kormányzat új meg új engedményekre kény­szerült: emelte a bérleti díj összegét és tárgyalásokat kez­dett arról, hogy mikor üríti ki a csatomaövezetet... Még Kissinger volt az, aki tető alá hozta az első megállapodást, de már a Carter-diplomácia igyekezett sikernek feltün­tetni, hogy távoli ígéretek fe­jében (2000. után távoznak végleg az amerikai katonák!) sikerült fenntartania a csa­tornaövezet bérletét. Gya­korlatilag tehát még két év­tizeden át az USA ellenőrzi a stratégiai és gazdasági szem­pontból egyaránt elsőrendű fontosságú vízi utat. A csatornaszerződés életbe­lépése idején a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium a csatomaövezetbe irányított egy légi deszant egységet és nagyszabású hadgyakorlatot szervezett. Láthatóan arra számítottak Washingtonban, hogy az amerikai engedmé­nyek talán a panamai köz­véleményt újabb követelé­sek megformálására készte­tik. Ezzel szemben egyesek a még Theodore Roosevelt idejéből származó és latin­amerikai alkalmazásra szánt „furkósbot-politikát” szeret­nék alkalmazni. Nagy gyűlés A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága, az or­szágos népi gyűlés állandó bizottsága és az államtanács közös nagygyűlést tartott a parlament épületében a Kí­nai Népköztársaság kikiáltá­sának 30. évfordulója tisztele­tére. A gyűlésen Hua Kuo- feng pártelnökkel és minisz­terelnökkel az élükön a párt és a kormány vezetői is jelen voltak. Az ünnepi beszédet, amelyet a KKP Központi Bi­zottsága előzőleg jóváhagyott, és az egész ország figyelmé­be ajánlott, Je Csien-jing, a párt alelnöke, a parlament ál­landó bizottságának elnöke tartotta. A terjedelmes beszé­det, amelynek zömét nem az idős politikus olvasta fel, a pekingi rádió és televízió is közvetítette. Je Csien-jing a kínai forra­dalom győzelmének hazai és nemzetközi jelentőségét és megerősítette azt a tételt, amely szerint a kínai forra­dalom minden győzelmét Mao Cetung eszméi irányításának köszönheti és, hogy a Mao- Cetung-i eszmék nélkül ma nem lenne új Kína. Mao Ce- tungot a kínai párt és nép kiemelkedő képviselőjének nevezte és rámutatott, hogy Mao gondolatai a Kínai Kom­munista Párt kollektív böl­csességének kikristályosodá­sát jelentik és mint ilyenek, teljes összhangban vannak a történelmi realitásokkal. A szónok pozitívan értékel­te a népköztársaság kikiáltá­sa után eltelt tizenhét esz­tendőt és azt hangoztatta, hogy ami az elmúlt három évtizedben megtett utat ille­ti, arra — az elkövetett hi­bák ellenére — az eredmé­nyek. és a sikerek voltak a jellemzők. Amint mondotta, a központi bizottság véleménye az. hogy megfelelő időpont­ban átfogóan értékelni kell az elmúlt harminc évet, kü­Mi a jelentősége az úgy nevezett európai páriámon« ülésezésének? Strasbourgban ezen a hé­ten ismét összeült az úgyne­vezett európai parlament, a közös piac országaiban, júni­us folyamán megválasztott képviselők testületé. Léte’e- mük a vita... Hozzátehetjük: jó ideig még a meddő vita. Ez a parlament ugyanis nem törvényhozó testület. Hatá­rozatai legfeljebb csak n i- mi politikai hatásra számít­hatnak, propagandacélokra lehet felhasználni azt, ami Strasbourgban (és Luxem, burgban) az ülésteremben el­hangzik. Vita van még a körül is, hogy lehet-e, szabad-e azt az ingajáratot folytatni, amit az eredeti szabályzat előír, hogy . tudniilik felváltva a Rajna-parti francia városban és a parányi nagyhercegség fővárosában találkozzanak „az európai honatyák”. Luxem­burg ragaszkodik ahhoz, hogy a parlament időről időre ott ülésezzen — szállodások, ven­déglősök. boltosok, taxisok, stb. örömére és hasznára. No, de napjainkban a takarékos­ság az egyik fő szempont! Willy Brandt a napokban úgy nyilatkozott, hogy ő , Stras- bourgot szeretné az „európai parlament” székhelyének, már csak a francia—nyugat­német megbékélés jelképe gyanánt is. A strasbourgi ülésen elő­ször mezőgazdasági és fegy­verkezési témák kerültek a napirendre. Egy volt nyugat­német hadügyminiszter és jelenleg „európai képviselő” azt javasolta, hogy a Közös Piac szervezete hivatalosan lépjen kapcsolatba a NATO- val közös fegyverszállítási programok meghatározására. Ez ellen a szocialista és szo­ciáldemokrata párti képvise. lök csoportja tiltakozott, mondván, hogy először a vál­ságos helyzetben levő nyu. gat-európai mezőgazdaság terheinek enyhítéséről kelle­ne vitát nyitni. Van tehát bőven alkalom vitá.-ni, mindenekelőtt arról,1 hogy miről is vitázzanak. Pálfy József Pekiogbeo lönösen pedig a kulturális forradalom tíz esztendejének: történetét. Dicsérettel emléke­zett meg az 1956. szeptembe­rében megtartott nyolcadik pártkongresszus határozatai­ról, amelyek szerinte helye­sen állapították meg, hogy fő feladat Kínában a terme­lőerők hatékony fejlesztése. A nyolcadik kongresszus után elkövetett hibákat Je Csien-jing a baloldali elhaj­lásnak tulajdonította, a kul­turális forradalom évtizedé­nek szélsőséges politikáját pedig annak, hogy a kínai párt elszakadt a valóságtól, feladta a demokratikus cent­ralizmus elvét és Lin Piao és a radikálisok személyében a párt és az ország irányítása ellenforradalmár, összeeskü­vő és karrierista elemek ke­zébe került. Értékelése szerint a kulturális forradalom évti­zedében feudalfasiszta dikta­túra volt Kínában és ezt a diktatúrát ellenforradalmi frakció gyakorolta a párton belül. A radikálisok ellen ví­vott küzdelem élharcosai kö­zött említett Mao Cetungot, Csou En-lajt, Teng Hsziao- pinget és Hua Kuo-fenget. A szónok legfontosabb fel­adatként jelölte meg a négy modernizálás valóra váltását. Egyidejűleg fokozott fellépést szorgalmazott azok ellen, akik a parton belül és azon kívül baloldali, vagy jobboldali po­zícióból ellenzik a vezetés je­lenlegi politikáját. Je Csien-jing beszéde befejező részében azt hangoz­tatta, hogy Kínának a gazda­sági korszerűsítés valóra vál­tásához békés nemzetközi környezetre van szüksége. Ennek érdekében Kína min­den országgal hajlandó együttműködni a békés egy­más mellett élés öt elve alap­ján, de Mao Cetung három világ elméletének szellemében Kína továbbra is harcot vív a „hegemonizmus” ellen. á

Next

/
Thumbnails
Contents