Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

Ebben az évben helyezték üzembe a FŰTŐBER nagybátonyi gyárában azt az NSZK gyártmányú, Picorex PXB—20 típusú fotocellás letapogató berendezéssel ellátott félauto­mata lángvágó gépet, amely egyidőben három égővel tud vágni az előre megadott rajz alapján. A másfél millió forint értékű berendezés egyik égőfejére a közelmúltban rásze­relték az RPB-15 típusú plazmavágót, amely a legkeményebb acélt is képes átvágni. A képen Horváth Attila tmk-lakatos a plazmavágó égőfejet ellenőrzi működés közben Zebra acalból" Kelendő kábelek Jellemző a gazdasági hely­zet „szeszélyességére”, hogy míg a fél év végén a dollár­elszámolású exportterv teljesí­tésében mintegy 20 milliós hát­ránnyal küszködött a balassa. gyarmati kábelgyár, addig a harmadik negyedév végére — az időarányos hányadhoz vi­szonyítva — húszmillió forint előny várható. Azért a gazda­sági helyzet szeszélyes, s nem a gyári termelés, mert mind a hátrány, mind az előny a megrendelésektől, a kiszállítá­si engedélyektől függött. DÉLSZLÁV MEGRENDELÉS A legfőbb gondot egy ázsiai kiszállítás — politikai okból való — fölfüggesztése okozta a gyarmatiaknak. Hamar kellett új piacok után nézni, hogy ki legyen töltve a kapacitás, és teljesüljön az élőirányzott dol­lárbevételi terv. Mint már ko­rábban beszámoltunk róla la­punkban: az egyik soron kí­vüli megrendelő egy jugoszláv partner volt, neki „acalból”, vagyis acélból és alumínium­ból gyártott zebrasodronyt szállítottak, két és fél ezer tonnányit. (Ugyanennek a vevőnek még a negyedik ne­gyedévben is visznek — va­lamivel kevesebb — Bear- sodronyt.) A harmadik ne­gyedév folyamán a kiszállítá­si tilalom megszűnt, így a ko­rábban gyártott árukészlet út­nak indulhatott Ázsiába. Job­bára e körülménynek köszön­hető, hogy a nem rubelelszá­molású export forintra átszá­mított értéke szeptember vé­gére a korábban előirányzott 435 millió helyett — alkalma­sint — 455 millióra rúg majd. TÖBB- FÉMET ÉS DOBOT Tétlenkedni az év hátralevő részében nemigen fognak a kiviteli termékeket előállító munkások. A kapacitás túl­nyomó hányada konkrét meg­rendelésekkel le van kötve, ezeken kívül néhány előreha­ladott üzleti tárgyalás is fo­lyamatban van. Az Ázsiába szánt — össze­sen 3600 tonna — acal sodrat- ból idén kereken háromezer tonnát szállítanak ki. Görög­ország ezer, tonna sodronyt vesz a gyarmatiaktól ebben az évben. Egy svéd megrendelő hétszáz tonnányi szíalumíni- um kábelt kért, egy iraki vevő 1100 tonna alumínium sodronyt igényelt a kábelgyártól. Raj­tuk kívül — egyebek közt — olasz, nyugatnémet felek küld­tek megrendelést kisebb meny. nyiségű gyártmányokra. így az eredetileg 587 millió forinttal egyenértékű nem ru­belelszámolású kivitel az év végére — előre láthatólag — hétszázmillió forint fölötti ér­tékben valósul meg. A jelentős túlteljesítést — természetesen — a hazai meg­rendeléseknek a várttól visz- szafogottabb mértékben való beérkezése tette lehetővé. Ám ugyanez a körülmény néhány gondot okoz. A kivitelre szánt árukhoz ugyanis az előzetes elképzelésekhez képest több alumíniumra és fa kábeldobra van szükség. Ezekből a több­letbeszerzése először szeptem­berben járt némi bonyoda­lommal. Kisebb-nagyobb fönn­akadásra az év hátralevő ré­szében is számítani kell. MÉG NEM LEFUTOTT! A rubelelszámolású export előreláthatólag simán zajlik le év végéig. A szovjet megren­delésre gyártott szigetelt, nagy átmérőjű kábelből is az ere­deti — hatvanmillió forint ér­tékű — mennyiségnél na­gyobbat szállítanak ki; össze­sen 95 millió forintnak meg­felelő rubel ellenében. Bár a megrendeléseket il­letően kedvező a kép, ám az exportterv teljesítése — sport­nyelven szólva — még nem lefutott meccs. Az üzemben sok a túlórázás, meglehetősen nagy a munkairam. Minden bizonnyal az év végéig rá­adás-erőfeszítéseket igényel a kábelgyár dolgozóitól az előt­tük nyíló exportlehetőségek teljes mértékű kihasználása. Molnár Pál int egy holdbéli táj... Azt mondja kísé­rőm is, hogy tudomá­nyos-fantasztikus filmek fo- tografálásához igencsak hasz­nos terep lenne ez a keszegi kőbánya, mert hogy a csip­kés sziklaormok, a hatalmas, kráterhez hasonlító kibányá­szott katlan, a maga hatvan- hetven méternyi magasba nyúló szirtjeivel. igencsak al­kalmas erre a célra. Hát. szó. ami szó: igaznak látja vélekedésüket az ember, csak hát tudja: másra ren­deltetett az ÉSZAKKÖ pest­vidéki kőbányák nógrádkö- vesdi igazgatóságának ez az üzeme. Márpedig nem kisebb kívánalmak kielégítésére, mint hogy biztosítani a váci Dunai Cement- és Mészmű munkájának folytonosságát. Amely nagy cementszükségle­teink miatt, jelentős szerepet játszik a népgazdaság életé­ben. Gyurcs György üzemveze­tővel beszélgetve átterelődik hát a szó a mindennapokra: tervekre, munkára, nehézsé­gekre. Ez utóbbiakra főképp, hisz, a kőbányászat termé­szettől befolyásoltságától eredően sem tartozik a köny- nyű szakmák közé, másrészt meg hogy tudott: nem bír­ják a kőbányászok azt az iramot, ami a célkitűzésekben benne foglaltatott. — Ebben az esztendőben 526 ezer tonna, ebből meg­közelítőleg 330 ezer tonnányi mészkő kitermelése lenne a tervünk — mondja az üzem vezetője. -- Csak hát hiába­Front — ablakokkal DőS a valónak tűnnek eddigi nagy erőfeszítéseink. Akarhatnánk mi 600 ezer tonnát is kibá­nyászni, ha ,a körülmények nem engedik. S csak erőlkö­dünk, erőlködünk — és kap­juk fentről a fejmosást, hogy „ejnye, elvtársak...!’’. A keszegi . kőbányászok leg­nagyobb gondja, hogy nem úgy megy a jövesztés, mi­ként azt tervezik. Mert ve­tők, agyagzárványok fojtják le a robbanóanyag erejét és Szátóczki László bányames­ter fúrócsapata hiába tölt be a hegybe, az előfúrt lyukakba ennyi meg ennyi mázsa paxitot: nemigen lódul meg lefelé a hegy köve. Már csak a DCM miatt is fontos lenne pedig a folya­matos szállítás, de hogy a dolgozókat is teljesítménybér, ben fizetik, hát nekik is „ér­zékeny téma” a kevés kő. — A közelmúltban a mis­kolci műszaki egyetem szak­gárdája végzett öt kísérleti robbantást a jövesztés meg­gyorsítása végett — szól is­mét a témához az üzemve­zető. — Az értékelések tar­tanak még, ám reméljük, ha­marosan megkapjuk a legcél­ravezetőbb módszerhez való orvosságot. Nehéz helyzetün­kön ez' roppant segítene. A keszegi kőbányából szin­te kétpercenként indul, s ér­kezik egy-egy nagy teljesít­A tájékoztatás mint a pártmunka eszköze K Piriink egy meglehetősen kézenfekvő l\l ZU|UL\ igazsággal. Ahhoz, hogy a párt tagjai képesek legyenek képviselni és végrehajtani a párthatározatokat,, a politi­kai tartalmú döntéseket, mindenekelőtt is­merniük kell azok szellemét és betűjét. Más szóval, idejében pontos és alapos tájékozta­tást kell kapniuk a határozatok tartalmáról, a meghozatalukat indokló körülményekről, tervezett hatásukról, következményeikről. Ám bármennyire kézenfekvő, sőt közhely­szerűen természetes ez a megállapítás, még­sem mondható, hogy mindenütt ilyen szel­lemben szervezték volna a politikai mun­kát. Még nem is olyan régen, meglehetősen sok panasz és bírálat hangzott el ebben az ügyben: különösen a helyi tájékoztatás gyengéit érte számos helyen — és mitagadás, általában indokolatlan — erőteljes kritika. Az utóbbi időben erőteljes a javulás eb­ben a tekintetben a megye pártalapszerve- zeteinél is. Az irányító pártszervek szinte mindenütt rendszeresen és gondosan infor­málják az alapszervezetek titkárait, vezető­ségeit a felsőbb határozatokról. Ezek' az in­formációk a pártélet fórumain, a taggyűlé­seken, a pártcsoport-értekezleteken keresz­tül mindinkább eljutnak a párttagsághoz. A politikai vitakörök, a pártnapok is fontos csatornái a tájékoztatásnak. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az öblösüveggyárban a politikai oktatás foglalkozásait is felhasz­nálják arra, hogy ne csak a központi, ha­nem a helyi határozatok összefüggéseiről is képet kapjanak a hallgatók. Ez a fejlődés kiterjed arra is, amiben talán a legtöbb volt a panasz: a koordinációs jogú pártszerveze­tek erőfeszítései következtében most már a gyáregységek, telephelyek párttagjaihoz is jobban eljutnak a vállalat egészét érintő döntések, elhatározások. A párton belüli tájékoztatás fontosságát tehát mind jobban megértik a pártszervek és az alapszervezetek; az ezt szolgáló me­chanizmus egyre inkább olajozottan .műkö­dik. Ám ennek az olajozott működésnek árnyoldalai is vannak. Ügy tűnik, mintha némelyik pártszervezet vezetősége megelé­gedne azzal, hogy az információ fogaskere­kei pontosan illeszkednek egymáshoz, a sa­ját szerepét a politikai munka irányításá­ban leszűkíti a kapott tájékoztatás tovább­adására. Mozgalmi zsargonunknak van egy kiírtha­tatlan kifejezése: „levisszük” a határozato­kat. Nos, ez a szóhasználat pontosan kifeje­zi e szemlélet és gyakorlat lényegét. E sze­rint a feladat abból áll, hogy a valahol fel­jebb, magasabb szinten született határoza­tokat „levigyük” a végrehajtáson közvetle­nül munkálkodókhoz, s amikor már „lent” vannak, akkor teendőnk be is fejeződött, fordulhatunk vissza a következőért, hogy „lehozzuk” azt is. A Volán 2. számú Vállalatnál, vagy a Mátraaljai Állami Gazdaságban tevékeny­kedő alapszervezeti vezetőségek azt tartják, hogy a pártmunkában, a politikai munká­ban a tájékoztatásnak szinte minden eset­ben együtt kell járnia a megmagyarázással és a meggyőzéssel. Erre magán a pártszer­vezeten belül is szükség van: a tömegpoli­tikai munka kiindulópontja vagy inkább el­ső állomása az, hogy a kommunisták egyet­értésre jussanak az adott kérdésben. A párt­tagokat természetesen a pártfegyelem köte­lezi arra, hogy a párt minden állásfoglalá­sát és döntését képviseljék és végrehajtsák, akkor is, ha netán nem értik teljesen, vagy nem értenek vele egyet. Ám nyilvánvalóan másként állnak ki, másként agitálnak, ha pontosan értik a döntés indokait és azono­sulni tudnak vele. Ellenkező esetben érve­lésük nemigen léphet túl az „ez van, ezt kell szeretni” szintjén. Az egyik alapszervezetben egy felsőbb párthatározatot ismertető taggyűlésre ké­szültek, melyhez — tekintettel a téma bo­nyolult voltára — írásos anyagot is adott az irányító pártbizottság. Az alapszervezeti tit­kár gondosan el is olvasta előre a sokszo­rosított szöveget, s kék, piros és sárga ce­ruzával aláhúzta a fontosabb mondatokat, aszerint, mennyire kívánta felolvasás köz­ben hangsúlyozni azokat. A taggyűlés előtti beszélgetésünk közben a párttitkár elmond­ta, hogy a párttagok jó része már hallott a témáról, s különböző kérdések, ellenvélemé­nyek is megfogalmazódtak némelyikükben. Ám kérdésemre, hogy ezekre kitér-e a be­számolóban. válaszol-e rájuk, kissé csodál­kozva ingatta a fejét. Mint szavaiból ki­tűnt, ő feladatának pusztán a tájékoztató „levitelét” tekintette, s meg sem fordult a fejében, hogy netán' megbeszélje a munka­helyi pártbizottság titkárával, hogyan kelle­ne reagálni az általa már ismert aggályok­ra és véleményekre, miként lehetne már ott a taggyűlésen együttesen kialakítani a min­denki által elfogadható és képviselhető, kö­zös álláspontot. Apró dolognak is tűnhet ez, pedig való­jában a pártmunka több lényeges követel­ményével függ össze. Amikor néha elhang­zik, hogy az alapszervezet nem pusztán vég­rehajtó szerv, hanem a maga működési te­rületén a politikai munka felelős irányító­ja, a politikai élet központja, akkor nem va­lamiféle „misztikus” fogalmakról van szó, hanem éppen nagyon is gyakorlati teendők­ről. Vagy amikor azt emlegetjük, hogy az agitációt ne tekintsük a pártmunka elkülö­nült reszortjának, hanem az kapcsolódjék szorosan össze az egyéb munkaterületekkel, akkor ugyancsak az ilyen és hasonló dol­gokra gondolunk. S ha azt mondjuk, hogy az agitáció legyen tervezett és átgondolt, akkor ennek szintén ilyesfajta követelmé­nyei vannak. Épp ez utóbbival kapcsolatban szükséges! vitába szállni azzal a néha hallható véle­ménnyel, mely szerint a politikai munká­nak az a menete, hogy „előbb tájékoztatunk, azután agitálunk”. Papíron persze lehet ef­féle szakaszokat tervezni, az élet valóságá­ban azonban ez nem válik és nem válhat ilyen mereven ketté. Legyen szó akár a párttag­ságról, akár a pártonkívüliekről, az embe­rek a tényeket vagy terveket hallva rögtön értékítéletet is fogalmaznak, azon nyomban mérlegelik, hogy jó-e ez nekik, avagy rossz. Aki idejében akarja befolyásolni a vélemé­nyeket, annak a közlést azonnal párosíta­nia kell az érveléssel, a meggyőzéssel. IVI i nrlpy nem mellékes kérdés párU íuuiucz életünknek, politikai életünk­nek. Égető gazdasági teendőinkről szólva, egyik vezető közgazdászunk egy rangos fó­rumon így fejezte be előadását: „A jövőben nagyon megnövekszik a pontos tájékoztatás jelentősége, növekszik a színvonalas agitá- ciós munka szerepe. Tudomásul kell ven­nünk, hogy gazdasági célkitűzéseink teljesí­tése legalább annyira politikai természetű, mint közgazdasági jellegű feladat”. Hozzá­tehetjük, ez minden bizonnyal érvényes éle­tünk egyéb területeire is. A színvonalas tá­jékoztatás és agitációs egységére ezért min­denütt érdemes és szükséges nagy figyelmet fordítani. Gy. L. hegy Keszegen rnényű tehergépkocsi. A Vo­lán 2. számú Vállalat nagy erőkkel képviselteti itt ma­gát. Kell is, hiszen napi 2300—2500 tonna mészüzemi követ kellene elszállítaniok a váci nagyüzembe ... Dübörög, zakatol ez a hegy. Üzemel, kiabálásra késztetőn működik a törő, az osztályo­zó, erőlködnek a munkagé­pek, s a hosszan tartó emel­kedőn fel-felhördülnek a gép­járművek motorjai. És fület siketítőn zúgnak a nagy kő­fal előtt a fúrógépek, ame­lyeknek hosszú szárai jócs­kán belevájtak már a ke­mény kő oldalába. — Jó szerencsét — köszön Pál Mihály robbantómester, igazi bányászhoz — szénbá­nyászhoz — hasonlóan, s mi ugyanezen szavakkal üdvözöl­jük vissza. — S van-e szerencséjük? — ... Volt. De reméljük, lesz is. Mert mostanában nemigen megy a termelés. Pedig, higgye el, mi mindent megteszünk azért, hogy any- nyi kő legyen itt a lábunk alatt, hogy az autók el se tud­ják szállítani. Csak hát — miként az üzemvezető is mondotta már magának, hal­lottam — nem megy most ez a front. Ez az egyetlen mun­kahelyünk, s nem tehetjük meg azt, hogy itt lerobban­tunk, s másutt készítjük elő a következő lövésre a mási­kat. És ez — aggaszt ben­nünket. Tudjuk, a tervtelje­sítése mindenekelőtt. Meg hát... a fizetési borítékunk is vékonyabb mostanság. Is­métlem: erőlködésünk ellené­re is. — Pedig maga is említette: azért jött el a téeszből. mert több pénzt akar keresni. — Igen. Meg szeretem, meg is kedveltem ezt a munkát. De ami nem megy, hát nem. Pedig most az idő is a mi ke­zünkre játszik; szinte észre, sem vesszük a műszak múlá­sát. Esőben, fagyban pedig nem győzünk a karóránkra nézni: mikor telik le már az a rohadt nyolc óra. A lerobbantott kövek ont­ják a meleget. Mondom is a robbantómesternek: soka Cel­sius. — Igen. Tényleg, meg a mínusz. De nekünk, akik itt dolgozunk, még mindig jobb, mint a szénbányászoknak. A mi frontunkon „ablak” van, s nincs a fejünk felett négy­száz méter vastag föld. Valóban: előttük csak a száz méter magas kőhomlok emelkedik, az igazat nem akaró. Amellyel sok bajuk lesz még az idén a keszegi kőbányászoknak. — S ha gondokról esik szó, hát legyen teljes a lista — mondja Gyurcs György üzem­vezető. És panaszolja: nem­csak a jövesztés, hanem a bányabeli rakodás és közelí­tés is nagy gond a vállukon. Mert hiába vannak nagy tel­jesítményű és horribilis ér­tékű masináik — egy kotró­gép hét. egy 3ELAZ-monst- rum 2.5 millió forintba is be­le kerül —, ha azok alkat­részhiány miatt többet áll­nak, mint működnek. — Mindennel kísérleteztünk már, hogy se itt. se Ott ne legyen fennakadás! S most, mégis itt vagyunk. Ha jól emlékszem, szep­temberben is tízezer tonná­val kevesebb termelvényt ad­tak a kelleténél. S ez nem kis szó. És bántja őket. Mert akik öt, tíz, meg húsz éven át kitartanak a forró, jéghi­deg. kemény kövek között, s igencsak vérükké vált már a roppant nehéz munka, azt tartják: szégyen, ha őket va. lamiért is elmarasztalják. F ojtott-tompán dördül a lövés és megemelke­dik a hegy. Elszáll a por és a robbantómester me­gint káromkodik ... Több az agyag, mint a kő. A hegyről, a „külszíni front” felől, még jó kilomé­terekre eltávolodván is. fü­lünkig hallik a gépek dübör­gése ... Karácsony György NŰGRAD — 1979. szeptember 30., vasárnap 3 a *-V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents