Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
A takarékosság nagy lehetőséget Szigorú technológiai fegyelmet FÖLDBE TAPOSOTT, vagy összetört elemek, fedetlenül hagyott nyílászárók, vastag csíkokban elhullajtott több mázsa cement arra figyelmeztet, hogy még mindig pocsékolják az anyagot építkezéseinken. Mindez azok szeme láttára történik, akiknek feladatuk az előbbiek megóvása, okos felhasználása. Az ott dolgozóké és vezetőké. Mégsem szólnak. — Nálunk' a takarékosság* lehetőségei két alapvető területen jelentkeznek. Az egyik az, amikor az általunk felhasznált építőanyagok akkor és oda kerülnek, amikor arra mik szerepelnek a takarékos- sági listán? — A lakatosüzemi műhelymunkáknál leszabási terv készítését írtuk elő. Ezzel kapcsolatos elképzeléseinket az első fél évben 80 százalékban megvalósítottuk — veszi visz- sza a szót dr. Balogh Tibor, majd így folytatja. — Ennél sokkal jobb eredményt* vallhatunk magunkénak a festékkel való takarékosságban. Mivel növeltük a gépi festés arányát, 750 kilogrammal kevesebbet használtunk fel az előírtnál. Valaki megjegyezhetné: kevesebb jutott az épületekre, fél évben. Felülvizsgáltuk a gépjárművek és munkagépek fogyasztását. Ahol nem volt országos norma, ott helyi követelményeket szabtunk meg, s ellenőriztük annak betartását. Nagyobbak lennének eredményeink, ha be tudtuk volna szerezni azt a 30 darab üzemóra-számlálót, amit tervbe vettünk — szól ismét a gazdasági igazgatóhelyettes. A másik nagy lehetőséget is a maguk javára fordították. A vállalat központjában^ rövidesen befejeződik a fűtési rendszer szakaszolása, aminek eredményeként a téli szezonban 200 ezer forint értékű szükség van, tárolását szak- nem lesznek jó minőségűek.’ olajat takarítanak meg. Űjabb szerűen megoldottuk, nem kellett sok időt eltölteni ,a le- és felrakodással. Ez egyúttal a társadalmi tulajdon megóvását és a jobb készletgazdálkodást is szolgálja. Arra törekszünk, hogy amit lehet, azt a raktárakban helyezzük el. Mivel tevékenységünk jellegénél fogva egyes építőanyagokból nggyobb mennyiséget tárolunk felhasználás előtt, nem mindegy, hogy azokat mennyire óvjuk az időjárás viszontagságaitól, az avatatlan kezektől.' A másik tennivalónk a már kintlevő anyagok rendeltetésszerű felhasználása, az elvégzett munka megbecsülése — mondja dr. Balogh Tibor, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. — Mire gondol? — Takarékossági intézkedéseink között első helyen szerepel a cementmegtakarítás. Az első fél évre 200 tonnát vállaltunk. Ebből csak száz tonnát tudtunk megtakarítani. Azért maradtunk el a kitűzött célunktól, mert az új betontelepünkön, az. első negyedévben nem sikerült beállítani azt a berendezést, amivel a tervezett mennyiséget el tudtuk volna érni. Nem, nem a mi tehetetltenségün- kön múlt. A harmadik negyedév végére az eddig hiányzó berendezés már működni fog. — Ha már az anyagokkal kezdtük, folytassuk azzal: Szó sincs erről! Csupán a pocsékolást mérsékelték. Az igazi, a helyes értelemben vett takarékosság megvalósítása még ezen a területen is hátravan. A faipari anyagoknál, a többször felhasználható feszítő támcsavarok alkalmazásával, ebben az esztendőben 157 köbméter fát takarítanak meg. AMENNYIBEN A KÜLÖNBÖZŐ alapanyagoknál a kitűzött célt elérik, akkor egymillió forint kerül a megtakarítási számlára. Nem nagy összeg, ha figyelembe vesz- szük. hogy a vállalat évi termelési értéke 600 millió körül van, és ennek 52 százalékát teszi ki az anyag- és energiaköltség, mely közül az edőbbi a jelentősebb. • — Nézzük meg, meddig jutottak az energiával kapcsolatos elképzelések megvalósításában. — Ha a tavalyi 4,5 millió forint energiaköltséget az idei 6 milliós felhasználással vetjük össze, akkor jogos a kérdés: Miféle energiatakarékosság éz? De ne álljunk meg a tényéknél. Nézzük meg. mit takar a két szám különbsége. Azt a nagy arányú gépesítést, ami az idén megvalósult. Ez azonban nem jelenti, hogy semmit sem teszünk a meglevő lehetőségek előnyps kihasználásáért. Az általunk használt energiák közül például a benzinnél 80 tonnát takarítottunk meg az első A divat diplomatái lehetnek A divat, a harmonikus megjele- legjobban szereplők fő, illetve nés, mint az izlésformálás egyik másodállásban munkát kapnak; a eszköze — napjainkban a közmű- divat diplomatái lehetnek, velödés része lett. Divattervezők, iparművészek tervezik, álmodják————————— elképzelésük, hogy az ÉMÁSZ" szal jelenleg érvényben levő szerződésüket teljesítménydíjasra Vakítják át. Az előbbieken kívül a felvonulási épületben a fűtőolaj-tüzelést a széntüzelés váltja fel. • Akárcsak az anyagmegtakarításnál, itt is van egy kis szépséghiba. — A gázolajból 20 százalékkal többet használtunk fel a tervezettnél. Ezért pillanatnyilag senkit sem tudok elmarasztalni, mert az új munkagépek zöme gázolajjal működik. Megnyugvásra azonban nincs ok, rövidesen megvizsgáljuk: tervezési, vagy anyaggazdálkodási hiba történt — vélekedik dr. Balogh Tibor. A jelenlegi eredmények elérésében segített a takarékosságot szolgáló anyagi ösztönzési rendszer is. Minden olyan munkahelyen, ahol prémiumban részesülnek vezetők és dolgozók, ott 10 százalékot kaphatnak, 10 százalékot veszthetnek, ha jól, vagy nem jól takarékoskodnak. Jogosságát, vagy elvonását a munkahelyeket nyitott szemmel, rendszeresen felkereső értékelő bizottság tagjai döntik el. A LEGNAGYOBB LEHETŐSÉGET az előbb említett anyag- és energiatakarékosság mellett a technológiai fegyelemben látom. Csak akkor tudunk előrelépni, ha ennek betartását szigorúan megkövetelik a munkahelyek vezetői. Ily módon tudjuk elérni, hogy az egyik munkás ne tegye semmivé azt, amit előző társa már elvégzett. Ennek megértetése, megvalósítása, elérése csak akkor lehetséges, ha a szakszervezeti aktívák segítenek felvilágösító, nevelő munkájukkal. Ez is érdekvédelem. Méghozzá a javából! V. K. Könnyebb a lakónak Szövetkező szövetkezetek Sok kicsi sokra megy —, újabb példa rá, miként lehet Jól látják, mi a teendő. A emlegetjük, de úgy is fogai- az együttműködés lehetősé- szövetkezeti demokratizmus mazhatnánk: többre jut. Sál- geit, maradéktalanul kihasz- erősítését a lakásszövetkezet gótarjánban az 1. számú la- nálni. Maga a társulás már fontosnak tartja, hiszen a kásszövetkezetek gondnoksá- csaknem ezer lakás fölött tagok a közgyűléseken tehe- ga tegnap a MÉSZÖV elnök- gyámkodik, s a házkezelői tik szóvá ügyes-bajos dolgai- ségének ülésén erről adha- teendők ellátására, a kar- kát. Arra is törekszenek, hogy tott számot. Tavaly január bantartó üzem működésére a gazdaságtalanul működő elsején éppen a MÉSZÖV ja- alakult. Rendkívül szerteága- lakóházak pénzügyi egyen- vaslatára egyesítette erőit zó a feladatuk: a ház.kezelő- súlya megteremtődjön, s igye- hét kisebb szövetkezet, hogy ség például szervez, kezeli az keznek, hogy ne forduljanak több mint négyszáz lakás ügyeket, koordinálja a tár- elő késedelmes fizetések, üzemeltetéséről, karbantartó- sült szövetkezetek és a kar- A karbantartó üzemben a szaksáról és felújításáról gondos- bantartó üzem kapcsolatát S mánkénti arányok javítását kodjon. Ha még időnként- ahogy az elnökségi ülésen is szorgalmázzák, s persze a akadozik is a lakásszövetkezet szóba került, a számvitel tennivalók közül nem hiá- gépezete, a tanulság: érdemes naprakész, a lakóépületek hi_ nyoznak olyanok sem. minta volt a nagyobb szervezeti babejelentése, a karbantartás munkafegyelem javítása. a szervezett, rendszeresen el- termelékenység, hatékonyság lenőrzik a közszolgáltatásokat, növelése. S, ha erejük engefei a rendelkezésre álló ia A karbaT1tartó üzem is di- dÍ. a Salgótarjáni városi Tatéi a rendel Kezesre allo ja- nam ikusan fejlődik. Néhány na“ igényét figyelembe veve esztendeje csupán még 2,6 az _ építkezések -zakipari millió forint termelési 1 érté- munkálatainál is igyekeznek két ért el. tavaly viszont már segédkezni, megközelítették a négy és fél A lakásszövetkezeti tagok millió forintot. Kapacitásá- zömmel eleget tesznek befize- nak negyven százalékát már tési kötelezettségeiknek, igaz a- lakásszövetkezetek veszik akadnak, akiknek hátraléka igénybe, de ha erejük enge- . , .. , egyre gyűlik. Ám a nagyobb ^ szívesen vállalkoznak más ^ant, időt és energiái taka- méretek végül is azt eredmé- szervek részére, s nem áll tő- nt meg. nyezték, hogy a kiadások, és lük messzire a lakossági szol- A megyében a lakasszövet- bevételek általában fedezik gáltatásokból való részvétel kezetek ^ tovább izmosodtak, egymást. sem. A cél persze az, hogy a A salgótarjáni 1. számú lalakásszövetkezeteknek végzett kásszövetkezet pedig bizo- A salgótarjáni 1. számú la- munka aránya . emelkedjék nyíték arra, okos gondolat o Vi á-zlro.'Z/nl Ae f/-vr r óVi CJn^l rv 1 4- A-A; 1 - Z. Volt, . Pl Id* llOTl 511 T egység létrehozatala Okosabban használhatják vakat. a lakások felújítására befizetett összegek általában elegendőek a szükséges munkákra. A lakásszövetkezet — praktikus dolog. Leveszi a terhet a szövetkezed tag válláról, nem neki kell szaladgálni fűtésszerelő, kőműves kásszövetkezet a házkezelés, tovább. Szolgáltatásaikat ”ol- volt-a külön-külün nehezeb- karbantartás, és felújítás fel- csobban végzi, esetenként ben boldc%uló szövetkezet adatait más szövetkezetekkel mégis akad rá példa, hogy szövetkezése, társulva ólja meg. Íme az reklamálás érkezik. M. Sz. Gy. A tisztességes munkát szeretem 4 dróthúzó tizenhatodik éve AD Király Béla a dróthúzó gép mellett. Beállítptta már a masina hibátlan működését biztosító berendezéseket, s megindul, nekilódul a nyersanyaggal tömött dob körbe-körbe. Hosszan elnyúlt kígyóként tekere- dik le róla a vastag szál, amiből betonvas készül az építőiparnak, most ez a munka van soron. Állunk az öreg mesterrel gépe mellett, vélvén, akad néhány zavartalan percünk egy kis szóváltásra, de ahogy nekikezdünk a mondókának, már ugrik is el tőlem Király Béla. Kicsúszott a görgő .alól a drót, ami nagy dolog, mert, ha idejében nem veszik észre, hát gyártódig a selejt.------------------------;------------------< s zámunkra a szefcrbnél szebb, praktikus öltözékeket. A divat — közügy. S noha szép számmal vannak divatbemutatóink, — hiányoznak azok az egyéniségek, akik ezt a témát közvetíteni is tudják. — Nem véletlen — a televízióból például teljesen kiszorult a divat, a színpadi bemutatókon pedig a tv bemondói szerepelnek — jól-rosszul —i mint műsorközlők. E. hiányoií enyhítendő pályázatot hirdetett az Ez a divat „Keressük a divat diplomatáit” címmel. Olyan érdekes, vonzó egyéniségeket keresnek, akik Szakmai ismereteiket majd később szerzik meg. A pályázat első fordulója lezajlott. 224-en jelentkeztek fényképpel, életrajzzal és a mai kor divatjáról szóló írásbeli véleményükkel. Közöttük meglepően sok a diplomás, a pedagógus, a mérnök, de sok a divatszakmával valamilyen kapcsolatban álló . — szabász,. varrónő, kirakatrendező — foglalkozású is. A többség nő, mindössze 16 férfi pályázott. A korhatár 18-tól 50 évig terjedt, de legtöbben 25—3Q év közöttiek indultak a versenyen. Az Ez a divat főszerkesztőjéből. « két vezető divattervezőből és egy fotóművészből álló zsűri 87 versenvzőt talált alkalmasnak arra. hogy nyilvánosság előtt Is szerepeljen. Mivel a pályázók fele vidéki, a második forduló eseményeit szentember »végén, október eleién vidéki városokban tartják. Oly módon, hogy a helybeli, vagy a környékbeli pályázó egv- egy budapesti versenyzővel méri ö*:sze erejét, s a döntésbe a közönség is beleszól. A divatbemutatóval egybekötött versenyen népszerű művészek — Várad! Hédi. Harsány! Gábor. Ihász ‘Gábor és az Expressz együttes lép teL A verseny harmadik' fordulójára — a döntőre a televízió nyilvánossága előtt kerül sor. Novembertől Vitray Tamás Vasárnap délelőtt című műsorában minijén héten ketten versenyeznek, s a Augusztus elején kezdték el gyártani az E—6-os fejjőgép ek feíhordószalagjainak gyártását az OBV salgótarjáni bányagépgyárábftn, melyet korábban a budapesti törzsgyár készített. E hónap közepén elszállították Tarjánbó! a szalagokat a törzsgyárba, ahol a fejtögépekre szerelve szeptember végén útnak indu Inak Kínába. A három darab szalag értéke meghaladja az egymillió forintot. A képen Girtl László és Ádáni Antal lakatos a szalagváz végét készíti. _ báb _ — Látja, ilyen.a mi munkánk. Itt leszámítva, a reggelűdét, amikor sietve bekapjuk a szalonnát, vagy akármit, amit magunkkal hoztunk, nincs idő - lazsálásra, ide-oda szédelgésre. A nyolc őrá — az nyolc végig figyelt-dolgozott hatvan perc. Észnél kell lenni, nagyon, mert, ha nem így lenne, hát megnézhetnénk havonta kétszer a fizetési borítékunkat. Selejtet csinálni, műszakonként öt- venhat-ötvenhét mázsánál kevesebbet /Jetenni az asztalra” — az nekünk nem üzlet. — Főleg magának nem — mondom neki —, akiről hallottam: 1863-tói dolgozik már itt egyhuzamban, a huzalműben, s meg sem akar mozdulni innen. — Nem hát! Jól megva- gvok-vagyunk mi itt. Igaz, előtte a Céóketteseknél voltam. a hegesztődrót-gyár- tóknál. s onnan kerültem át ide a „vasasokhoz”, de jó itt nekem. — Miért? — Nézze! Én úgy vagyok a munkával, hogy az — mindenekelőtt! Antikor : átlépem a kohászati üzemek nagykapuját, én már csak arra gondolok, hogy a tőlem telhető legjobban, legjobb minőségben, kifogástalanul üzemeltessem a dróthúzó gépet. A külvilág ilyenkor megszűnik. Néha még azt is elfelejtem, hogy otthon a két öreg szülőm, akik sokat jajgatnak már, s hogy ott a tizenhárom éves kisfiam, akit nekem kell bö- csülettel felnevelni... Nemrég halt meg a feleségem, s nem panasz, de: jószerivel négyünkről gondoskodni. nem kis feladat. Én becsületbeli kötelességemnek tartom ezt. Lefogyott a gépről megint egy újabb drótköteg. s Király Béla a másikat .-agyusztálja” partibeli társával a gép hengerei' közé. — Ketten adják a nagy százalékot? — kérdem, s bólintok a legmodernebb, . s • a legnagyobb teljesítményű gép másik kiszolgálója felé. — Hát, így lenne valahogy. De J. izéi a munka• fegyelemre, sokat' bajlódunk egymással. Most is megkapta a félhavi fizetését, oszt’ két napig a színét se láttam. Berúgott szaporán,- aztán meg két napig döglött otthon ■ fejfájással. Én meg csak múljak kezdéskor néztem, nézegettem, • jön-e már? S aztán, hogy nem tolta be a képét, kapkodhattam magam összevissza. Hogy legyen valami teljesítmény aznap is. Mert én úgy vagyok vele, hogy otthon is csak akkor esik jóízűen az ebéd, ha tudom. hogy itt minden tőlem telhetőt megtettem. Ha elkönyvelhetem magamba*,. hogy volt százalék és minőség is. Akkor jóízű az étel. Király Béla Sóshartyán- ból jár be mindennap a Salgótarjáni Kohászati , Üzemek huzalművébe. 1963 előtt az ottani téeszr ben tett-vett, s azóta vallja ipari munkásnak magát. Svájcisapkája alól homlokán redőzik alá, s csorog szemébe az izzadság. Miközben beszélgetünk, nem veszi le a szemét a gépről. Álló testhelyzetéből, a vi. szonylag kényelmesből is érzékeli az ember a pillanatnyi cselekvéskészséget.. Hogy ha szorul a drót, hát tegyen valámit. — Azt szeretném —, mondja, miközben leveszi fejfedőjét, s törli homlokát kockás zsebkendőjébe —, hogy mindig ilyen hibátlanul tudjam kiadni a terméket a gép. „keze alól”. Nekem ez a legfontosabb. Király Béla a kohászati 'üzemek „Minőségi dolgozója”. Azoknak jár e cím, akik tényleg ennek szellemében dolgoznak. Mindvégig. Velük született becsületességük záloga is e két szót magában foglaló elismerés... — o — Percre sem áll meg a gép; forognak az orsók szakadatlan. Dübörög a csarnok, s irigykedve nézem az öreg mester higgadt, értő, minőséget hozó mozdulatait. ,. Karácsony György | NÓGRÁD - 1979. szeptember 28., péntek «i /
