Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Méltó keretet, kibontakozási lehetőséget ad Rißeg jobban a legfőbb feles cicátokra irányulnak Interjú Kovács Lászlóval, az SZMT vezető titkárával A szocialista munkaverseny életünk természetes, elmaradhatatlan velejárója, minden eddigi sikerünknek, eredményünknek megalapozója, s ez lesz a jövőben is. Eredményesen szocializmust építeni, a dolgozók önként vállalt tömeges, aktív kezdeményező-, cselekvőkészsége nélkül elképzelj hetetlen. Ennek a széles körű társadalmi tevékenységnek ad méltó keretet, teremti meg a kibontakozás lehetőségét a szocialista munkaverseny- és szocialista brigádmozgalom. Jelenlegi követelményrendszere jórészt visszatükrözi azokat a változásokat, amelyeket a megalapozott ma és a holnap fejlődése, a gazdálkodás minden szintjén megkövetel. E fontos témáról tárgyalt legutóbb a megyei párt-végrehajtóbizottság is. Figyelembe véve az előterjesztést, a vitában elhangzottakat, kereste fel lapunk rovatvezetője Kovács Lászlót, az SZMT vezető titkárát és megkérte, válaszoljon kérdéseinkre. — Milyen új vonások jellemzik az ez évi szocialista munkaversenyt? — Először: olyan feladatok megoldását kell segítenie, amelyek az eddiginél nagyobb erőfeszítést, jobb munkát igényelnek, a vezetés, irányítás minden területén. Másodszor: olyan kezdeményezések kibontakozását kell támogatnia, amelyek a szigorúbb minőségi követelmények megalapozásával szolgálják az egyensúlyi helyzet javítását. Harmadszor: fokozottabban kell a kitűzött célok megvalósítását segíteni. — Az előbbiek végrehaj- 1 tása érdekében mit tett az SZMT és a szakmai megye- j bizottságok? — Szervező tevékenységünk szorosan kapcsolódott és kapcsolódik a központi és megyei pártbizottságok által megjelölt feladatokhoz. Ezért termelést, gazdálkodást segítő munkánkban kiemelt feladatnak tekintettük és tekintjük a szocialista munkaverseny továbbfejlesztését. Ennek érdekében feladattervünket úgy állítottuk össze, hogy középpontban a megyei tennivalók és a kiemelt területi célkitűzések legyenek. A párt- és KISZ-szervekkel együttműködve szocialista brigádvezetői tanácskozásokon fogadtattuk el a magasabb követelményekhez yaló igazodást. A szakszervezeti bizottságok termelésfelelőseivel és a vállalati munkafe- Islősökkel rendszeresebbé tettük a konzultációkat, a feladatok egyeztetését. 'Szorgalmaztuk a vállalati munkaver- seny-szabályzat elkészítését, ahol szükséges volt, ott azok módosítását. Segítettük a szocialista brigádvezetők alap- és továbbképző tanfolyamát. A NEB-bel közösen megvizsgáltuk az újítómozgalom helyzetét. Vitafórumokat szerveztünk a mozgalom továbbfejlesztése és a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer szélesebb körű alkalmazása érdekében. A gazdasági egységeknél kihelyezett titkársági üléseken vizsgáltuk a munkaverseny helyzetét, a szakszervezeti bizottságok ez irányú tevékenységét. — A tett intézkedések hatása miben jelentkezik? — A megfelelő politikai és szervezeti feltételek mellett erre az évre 3340 brigád tett felajánlást. Kiemelt feladatként határozták meg — a korábbinál konkrétabban — a gazdálkodás hatékonyságának segítését, a termékek minőségének ■ javítását, az exportképesség fokozását, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot, valamint a munkafegyelem megszilárdítását. Megyénk gazdálkodó egységeiben júliusban és augusztusban brigádvezetői tanácskozásokon értékelték az első féléves munkát Egyöntetűen megállapították, hogy a brigádok többsége eleget tett, illetve túlteljesítette időarányos felajánlását. Az ötvözetgyárban ez 3,5 százalékos nö- 'vekedést jelent, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat a bázishoz viszonyítva 18,7 százalékkal teljesítette túl tervét. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a dollárelszámolású export 14 százalékkal haladja meg a tervezettet. Az újítómozgalomban is kedvező változások jelei tapasztalhatók. Egyre több az önköltségcsökkentést, az anyag- és energiamegtakarítást szolgáló jó javaslat, valamint munkavédelmi jellegű újítás. A szocialista brigádok nagy számban kapcsolódnak be az egy brigád, egy hasznosított újítás mozgalomba. A salgótarjáni bányagépgyárban az első fél évben 72 újítási javaslatot nyújtottak be, annyit, mint 1978- ban. — Jelentős fejlődés tapasztalható a művelődésben. a szakmai képzésben és a továbbképzésben. A brigádok kiemelkedő mértékben tettek eleget a társadalmi munkavállalásoknak. — Milyen szemléletbeli és gyakorlati tényezők korlátozták a munkások cselek- vőkészségénck nagyobb arányú kibontakozását? — Számos helyen a versenycélokat túl általánosan, vagy késve jelölték meg. Emiatt a brigádok nehezen tudtak a konkrét' vállalásokhoz kapcsolódni. Néhány brigád vállalásában még nem követi eléggé rugalmasan a gazdálkodás körülményeiben bekövetkezett változásokat. Gondot okoz a munka- és üzemszervezés színvonalának lassú fejlődése, az anyag- és alkatrészellátás, valamint a kooperációs fegyelem hiánya. Néhány vállalatnál a gazdasági vezetők csak a váratlan nehézségek elhárításához kérik a brigádok segítségét. A bérezési és egyéb ösztönzési rendszerek fogyatékosságai miatt nem érvényesül a kollektívák érdekeltsége, a hatékonyság növelésében, a minőség javításában, a gazdálkodás követelményeinek érvényesítésében. Helyenként a brigádok saját soraikban sem lépnek fel következetesen a munkafegyelem megsértői, a felületes munkát végző, pazarló dolgozótársukkal szemben. Köreikben is tapasztalható még igénytelenség, látványosságokra és külsőségekre való törekvés, valamint formalitás. — Miként jellemezhetjük a XII. pártkongresszus , és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tett pótfelajánlásokat, azok tartalmát? — A két jeles ünnep tisz. teletére széles körű munkaverseny van kibontakozóban megyénkben is. Ennek új vonása, hogy nem csupán egy gyár dolgozói kezdeményezték a versenyt. A vállalati kollektívák és szocialista brigádok, a már korábban ismert legfontosabb helyi feladatok még eredményesebb, tartalmasabb elvégzésére vállalkoztak. A szocialista brigádvezetői tanácskozásokon, munkásgyűléseken, termelési tanácskozásokon mondtak igent, nyilvánították ki versenyzési szándékukat. Kedvezőnek Ítélhetjük azt is; hogy erőteljes törekvés tapasztalható a minden- oldalú példamutatás növelésére. — Kérem, végezetül foglalja össze a soron levő legfontosabb tennivalókat. — A megyei párt-végrehajtóbizottság a mostani vitája előtt egy évvel ezelőtt tekintette át a munkaverseny helyzetét és foglalt állást a további feladatokkal kapcsolatban. Ezeknek döntő többsége ma is érvényes. A tennivalókra utalnak a korábban említett szemléletbeli és gyakorlati hibák, v hiányosságok, mulasztások. Az elmondottakat figyelembe véve a további fejlődés fő feladatát abban látom, hogy a mozgalmat még inkább az intenzív fejlődés szolgálatába kell állítani. Ez segít abban, hogy a helyenként jelentkező általánosságokat és a formalizmust visszaszorítsuk, a vállalásokat konkrétabbá tegyük. De szükség'van árra, hogy bátrabban szakítsunk az önmagukat túlélt elvekkel, módszerekkel. vállaljuk az új kockázatát, az új progresszív kezdeményezések bevezetését, elterjesztését. Ezért az eddiginél nagyobb szükség van a, szocialista brigádok ön- tevékenységére, jobb helyzetmegítélésükre, és a helyes következtetések levonására. Vagyis a jelenleginél jobban, a legfőbb gazdaságpolitikai feladatok megvalósítására kell ösztönözni a versenyzőket. Ebben a szocialista brigádok váljanak a kezdeményezőkké. ök tegyenek javaslatot a munkaerő ésszerű átcsoportosítására, a brigádon belüli differenciált bérezés bevezetésére. Az ő kezdeményezésük, a dolgozók lelkesedése csak akkor hozza meg a kívánt sikert, ha Jó az anyagellátás, magas szinten szervezik a munkát Ez utób. bi feltétele a rendnek, á fegye. lemnek, a jó munkahelyi légkörnek és a munkakedvnek. Szükségesnek tartom, hogy a korábban jól bevált és alkalmazott konkrét tapasztalat- cseréket felújítsák, a jó módszereket elterjesszék. A versenyben legjobb eredményt elért vállalatoknak és brigádoknak a központi elismeréseken kívül a megyei pártbizottság oklevelet adományoz majd. A verseny értékelésére, a kitüntetések átadására 1981. május elsején kerül sor — fejezte be nyilatkozatát Kovács László. Vcncsz Károly A BNV őszi bemutatója S gyermekek' számára is sok-sok látnivalóit nyújt, a nemzetközi játckkiállítás pedig igazi ka- valkád a legifjabbaknak. Az orosz népiművészeti elemek felhasználásával kialakított játszótér a szovjet kiállítókat dicséri Az NDK-beli játékok között az elektromos vasút, a terepasztal vonzza a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. A technikai játékok, autók, mozgatható, kis méretű járművek századunk szellemében készültek. — képek: kj — HiiMimimMMMiiMminmmMMMMum iMiiiiimiiinmnmM nimm i iiiiiiiiiniii mm iimmiimiii inimm mim imimumim Minim mm iiiiiiiiiuiutiii 11111111111111111111111111111111111111111 iiiiiiiMiiiiiiiiiiiHiiliiimiiiiiifimiMiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiHmiiMiiiiiiiiHtiiiitiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiitiiiii::iiiiiiiiiiiiiimMiimHil A telepi titkár lement a bányába a villamos berendezést ellenőrizni. Amíg visszajött, volt idő a házak között körülnézni. Csendesnek tűnnek ott a nappalok. Ebben a fényes őszi napsütésben meg egyenesen üdülőnek tűnik Ká- nyás. Virággal díszítettek az utcák, a házak takarosak. Körös-körül pedig szép őszbeforduló erdők. Semmi sem zavarja itt a békés csendet, legfeljebb a bánya légaknájának a motorja. De az már beletartozik ott a hangulatba. Meg az is, hogy a völgyből, a szentkúti ö’egek otthonából lesétál néha erre is egy-égy öreg bányász. Emlékek hozzák errefelé, attól fénylik a tekintetük. Azt mondják, hogy szeretik a bánya szagát. Meg a párttitkárjukat, mert ők is oda tartoznak a kányás-telepi szervezethez. Még valamikor Angyal Pista, nyugodjon békén, a bánya kertésze mondta, hogy nagyon meg lehetett szeretni azt a fiatal telepet, csak ne lennének akik megzavarják a békés emberek nyugalmát. Aztán megemelte a hangját: — De majd a gazda, Bata J'» esi, az majd rendet teremt. Akkorában választották Jelentés a telepen meg a telepen párttitkárnak Bata Jánost. Tíz esztendje is múlott már annak, és azóta is betölti ezt a tisztségét. Hát ő az, aki a bánya vil- lamosrészleg-vezetője, és most valahol ott járt lent, a föld alatt. Már délfelé járt az idő, amikor kiszállt a föld mélyéből. Egy kis irodácská- ja van a bányaközpont földszintjén, ott kezdte magáról fejteni a beszálló ruháját. Megtelt, testes ember, megizzaszt ja egy-egy föld alatti felügyelet. Csatolta vastag övét, letette kemény fejvédőjét, látszott fehér haján megcsillanni a veríték. Leült, kifújta magát, elnézést kérő hangon mondta: — Életünk föld alatt, föld szinten... Azt mondta Csammer Emil, az üzemi párttitkár, míg Bata János a föld alatt volt. hogy a föld alatti munkáját is, meg a föld szintit is tisztességgel ellátó ember Bata János. És ez a szép vonása ott van a tekintetében. Megnyugvást áraszt magából, a hangja is nyugtató. Mondja, hogy a telepen az alapszervezet most készül a számadó ■ taggyűlésre, azzal foglalkoznak. Felemelt hangon szinte kiáltotta: — Micsoda esztendők voltak ezek. Kemény emberek kerültek valamikor Hányásra. Nekik építették fel a telepet közvetlen a bánya szomszédságában. Volt köztük a bányához hűséggel ragaszkodó, de volt aki szerencsét keresni érkezett. Ahány ember, annyi. Ott valamikor hamar elcsattant egy pofon, de még a fegyver is megszólalt. Emlékezetes, amikor ilyen ösz- szeésapás után egy ember holtan maradt a vendéglő padlóján. Aztán, amikor bírókra mentek a megrészegült emberek. Voltak ott olyanok is, akik örökké csak balra tekintve tudták nézni a világot, bizalmatlanul mindenkivel szemben. Nyers masz- szaként kavarodott ott valaha az élet. És ki volt, aki a rendet helyreállítsa? A közigazgatás távol tartotta magát a teleptől. A bányától várta az intézkedést, a bánya pedig a tanácstól. Akkor volt, hogy az alao- szervezet megerősítésére Bata Jánost jelölték telepi titkárnak. — Harminchárom párttag, hatszáz ember — számolgatja Bata gondolkodásra feltartott fejjel, miközben az ujjait morzsolgatta. Odavalósi ember volt, ott nőtt fel a báró birtokát képező tanyán Bata János. Azt mondták, akik ismerték gyerekkorában, hogy gépzsírtól mindig szurtos volt, mert csak a gépek körül érezte magát igazán jól. És akkor volt életének időszakában, amikor a telepi titkári teendőkkel kívánták megbízni. A középiskolai technikumot tanulta. Tagja volt a munkásőrségnek. Részt vett a nagyüzemi mezőgazdaság szervezésében, és ott volt a család, a növekvő gyerekek. — Nagyon, meg kellett fontolnom, hiszen ismertem a telepi viszonyokat... És akkor az egyik taggyűlésen, amikor valaki kirobbant a felszólalása során, hogy tűrhetetlen ez a telepi emberekkel való nemtörődés. Szót kért Kovács István, a negyvenötös párttag.. Szenvedélyesen beszélt és azt kérdezte' a taggyűléstől, de Bata Jánosnak címezve, hogy nincs már fiatalabb ember, akit a pártszervezet élére állítsanak, hogy kézbe vegyék ott a dolgokat? Így lett a villanyszerelőből a telepen párttitkár. Aztán a vezetőség jó kiválasztása: Palicza Pálné, Deák Istvánná, Reviczki Jánosné, aztán Kovács István. Majd következett a munka. Rendreuta- sítani a rendetlenkedőket. Mondjuk csak meg, voltak, akik elmentek le a faluba, Verebélybe a pártszervezetbe, mert a vezetőség kevésnek találta csak a beszédet. Munkát is kért a tagoktól. De maga is példát mutatott erre. Kiharcolták minden telepi asszonynak, aki dolgozni akart, munkája lett. Ott a fodrász is, a cipész is, még hetenként a hentes is kimegy a telepre mérni. Rendbe tették a klubot, rendszeres a filmvetítés. De annyira közkedvelt, hogy ha a titkár is menni kíván, de késik, már nincs helye. Jót derül ezen. — Nálunk így van. Igaz, mondták már, nem a pártvezetőség dolga ez a sok tevés, de mit tegyünk, valakinek cselekednie kell... Így lett a telep életének mozgatója a pártvezetőség Bata Jánossal az élen. Hozzá mennek, amikor családi viszály keletkezik, hogy lerendezze. Előfordult, éjszaka költötték fel, mert kizavarta asszonyát az egyik ember és baltával áll az ajtó mögött. A titkár ment lecsillapítani a .haragot. Hozzá fordulnak, ha késik az autóbuszjárat, ha a gyerekek rossz jegyet kapnak. Azt szokta mondani a párttitkár: I — Nem az én feladatom, nem a páctvezetőség dolga ez... M ásnap azért veszi a telefont, reklamál, vagy személyesen léutazik a telepről, hogy elintézze, amire kérték. Hogyan is bírná ki ■ nem elintézni, amikor az övéiről van szó. Ez nem lehet, mert ő már ilyen ember. A telep párttitkára. És most készíti jelentését a taggyűlés elé... Bobál Gyula I NÓGRÁD — 1979. szeptember 23., vasárnap Í5
