Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

Dt ten viták várhatók Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Kedden nyílik meg New Yorkban az ENSZ-közgyűlés 34. rendes ülésszaka. A vi­lágszervezet idei ülésszakán már 151 ország vesz majd részt, a napirenden — eddig — 130 pont szerepel. Amint Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára is utalt rá: az ülés­szak az egyik legnehezebb lesz a világszervezet történe­tében, hisz egy sor súlyos, megoldatlan nemzetközi kér­Az iráni vallási vezetők és a kormány közötti kölcsönös vádaskodások közepette va­sárnap Qumban újabb talál­kozóra került sor Khomeini ajatollah s Bazargan kormány­fő között. A tanácskozáson kulcsfontosságú kérdések ke­rültek napirendre — közölte szűkszavú jelentésében a Pars hírügynökség. A vallási vezetők által az el­múlt napokban több ízben te­hetetlenséggel vádolt minisz­terelnök a ■ hét végén — köz­vetve ugyan — bírálta a val­lásnak és a politikának azt a ,,túlzottnak” minősített össze­fonódását, amit a jelenleg megvitatás alatt álló iszlám al­kotmánytervezet irányoz elő. Khomeini ajatollah ugyanak­kor vasárnap ismét minden kétséget eloszlatóan tette le a garast a vallás és a politika egysége mellett. „Aki a kettő elválasztását szorgalmazza, az a forradalom aláásására tö­rekszik” — hangoztatta Irán nem hivatalos államfője Qum­ban, ezúttal Shirazból érke­zett hívei előtt mondott be­szédében. A síita főpap egye­nesen odáig elment, hogy le­szögezte: az egyház kötelessé­ge beavatkozni a politikába. Ami pedig ennek alkotmányos kereteit illeti, ismeretes, hogy az alkotmánytervezet már jó­váhagyott ötödik cikkelye a legfelsőbb hatalmat a jövőben vallási vezető kezébe adja. Az úgynevezett szakértői gyűlés előtt fekvő alkotmány- tervezetből egyébként a hét végén újabb részletek láttak napvilágot, amelyek tartalma megfigyelők szerint aligha szá­mít meglepetésnek. A vasár­nap jóváhagyott „11. cikkely” például leszögezi, hogy „az irá­désről folynak majd várható­an heves viták. Ezúttal is előtérben állnak majd a közel-keleti problé­mák. A Rhodesia jövőjéről folyó londoni alkudozás különös je­lentőséget ad az Afrika déli részével kapcsolatos napiren­di pontoknak. Az ENSZ tagállamainak so­rában különös súllyal esik latba az el nem kötelezett or­szágok csoportja, amelyet a legutóbbi, havanni csúcsérte­kezlet után Kuba képvisel hi­ni iszlám köztársaság politi­kája a muzulmán nemzetek koalícióján és egységén ala­pul, mert — a Korán szerint — a muzulmánok egy népet alkotnak”. A következtetés: Irán kormánya a jövőben tö­rekedni fog a muzulmán or­szágok közötti politikai, kul­turális és gazdasági egység megvalósítására. Az „egységklauzulát” a szakértői gyűlés azzal a cik­kellyel együtt hagyta jóvá, amely szerint az államvallás az iszlám síita ágazata lesz. Ismeretes, hogy az irániak túl­nyomó többsége síita moha­medán, ugyanakkor a nemze­tiségek — a kurdok, a türk- mének, a beludzsok és az arabok — szunnita mohamedá­nok. Az etnikai kisebbségek korábban több ízben követel­ték, hogy az alkotmány hivata­los vallásként — minden meg­különböztetés nélkül — csak az iszlámot tüntesse fel. Első alkalommal Iránból tör­tént februári menekülése óta nyilvános nagygyűlésen mon­dott beszédet Sapur Baktiar, a megdöntött sah utolsó minisz­terelnöke. Erre vasárnap Lon­donban került sor. Baktiar Pá­rizsból érkezett az angol fő­városba, s beszédében — akár­csak néhány korábbi nyilatko­zatában — a „nemzetmentő” szerepében tetszelgett, akinek „támogatásra van szüksége, hogy békét teremtsen Irán­ban”. * Az Iránban foljyó, egyre éle­sebb hatalmi, harcban vasár­nap védekezésre kényszerült Mehdi Bazargan kormányfő, miután a vallási vezetők ré­széről az elmúlt napokban he­vatalosan a világszervezetben is. Valószínű, hogy Fidel Castro szólal majd fel az ülésszakon. A kubai kormány­fő eddig egyszer, 1960-ban járt az ENSZ székhelyén, az Egyesült Államokban. Napirendre kerül a válto­zatlanul megoldatlan ciprusi kérdés, heves viták várhatók Indokína, főként Kambodzsa ügyében. Az idei közgyűlés illusztris vendégei között lesz II. Já­nos Pál pápa is, aki október 2-án mond beszédet. vés támadások érték. Emléke­zetes, hogy Abol Hasszán Báni Szadr, az iszlám forradalmi tanács tagja szombaton először szólított fel nyilvánosan a kormány menesztésére, azzal vádolva a kabinetet, hogy „szervezetlenül” tevékenyke­dik és a régi rezsim helyre- állítására törekszik. Ilyen körülmények között Bazargan számára nem maradt más hátra, minthogy ismétel­ten kormányának ideiglenes jellegéi hangoztassa. A Te­heránban vasárnap megnyílt, a forradalom győzelme óta első gazdasági szemináriumon mondott beszédében óvott a túlzott várakozásoktól, és hangoztatta, hogy az ország problémáinak megoldására mindenekelőtt időre és gon­dos tervezésre van szükség. A kprmányfő úgy vélekedett, hogy a sah megdöntését kö­vetően a nép várakozásai túl magasra csaptak. Khomeini ajatollah, aki pén­teken arra szólította fel az egyházi vezetőket, hogy ne en­gedjék ki kezükből a hatal­mat, és ismét élesen támadta az iszlám rendszerrel szembe­helyezkedő értelmiséget, szom­baton ■ a |egodaadóbb híveit tömörítő iszlám köztársasági párt tagjai előtt Qumban han­goztatta; nyilvánvalóan jelen­leg sok olyan személy tevé­kenykedik magas pozícióban, aki az iszlám ellen van, az ő eltávolításuk azonban gyengí­tené a kormányt. Khomeini ugyanakkor, akárcsak Azari- Qoumi ajatollah, Teherán egészségi okok miatt leköszö­nő iszlám főügyésze élesen bí­rálta a kormányfőt a Bazar­gan szájából az egyházi veze­tők címére elhangzott bírála­tok miatt. Ko9xigin hasautasott Jemenből A Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság vezetői va­sárnap vacsorát adtak a ba­ráti látogatáson Adenban tar­tózkodó Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke tisz­teletére. A vacsorán elhangzott po­hárköszöntőjében Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Szoci­alista Párt kb pb tagja, mi­niszterelnök a szovjet—jemeni kapcsolatokat méltatva hang­súlyozta, hogy az együttműkö­dés néhány esztendeje alatt figyelemre méltó haladást ér­tek el párt-, állami, gazda­sági, katonai és kulturális té­ren egyaránt. — Nézeteink mindig egy­beestek a demokrácia és a bé­ke kérdéseiben — állapította meg Ali Nasszer Mohammed —, különösen a vietnami, a közel- keleti és a dél-afrikai problé­ma tekintetében. Ez a kölcsö­nös megértés szellemének és a forradalmi elveknek köszön­hető. Alekszej Koszigin válaszbe­szédében rámutatott, hogy a két ország szilárd kapcsolatai­nak alapja az imperializmus ellen, a békéért és a társadal­mi haladásért vívott harc cél­jainak közössége. Végezetül Alekszej Koszi­gin, megvonva adeni megbe­széléseinek mérlegét, hangsú­lyozta: tárgyalásaink legfőbb jellemzője a közös törekvés volt az országaink, népeink közötti együttműködés és ba­rátság elmélyítésére és fejlesz­tésére. Abdul Fattah Iszmail, a JSZP kb főtitkára, a JNDK elnöki tanácsának elnöke va­sárnap Adenban átadta Alek­szej Kosziginnak az „Október 14-i” forradalom érdemren­det. A kitüntetés átadásakor a jemeni államfő hangsúlyoz­ta, hogy azt Koszigin a jeme­ni—szovjet barátság erősítésé­ben játszott szerepéért kapta. A magas elismerést megkö­szönve Koszigin kijelentette: a kitüntetés azt jelzi, hogy a két nép közel áll egymáshoz, annak az egységnek a jelké­pe, amely a két népet össze­fűzi a szocializmus eszméinek megvalósításáért folyó küzde­lemben. ■fr Alekszej Koszigin, hétfőn, rövid baráti látogatásának be­fejeztével hazautazott Aden- ből, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság fővárosából. Alekszej Kosziéin tegnap ha* zaérkezett Moszkvába. (MTI) Ellentmondásos az iráni vezetők megnyilatkozásai Nyitány az East River partján A nagy amerikai metropolis amúgy is zsúfolt légikikötői ezekben a napokban a szoká­sosnál is forgalmasabbak: egy­más után érkeznek a világ legkülönbözőbb országaiból a delegációk az Egyesült Nem­zetek Szervezete közgyűlésének immár harmincnegyedik ülés­szakára. Már a résztvevők száma is sokat' elmond e je­lentős testület történetéről. 1945. június 26-án ötven állam írta alá a világszervezet alapí­tó okmányát. 1966 őszén már 121 volt a tagállamok száma, az 1979 tavaszán véget ért harmincharmadik ülésszakon pontosan másfél száz delegáció tagjai búcsúzkodtak, a mosta­ni ülésszak pedig százötven­egy tagállammal kezdi meg működését. Az első világháború után megszületett Népszövetség a nyugati hatalmak magatartá­sa miatt nem tudta teljesíteni feladatát: nem volt képes meg­teremteni az agresszor meg­fékezéséhez szükséges antifa­siszta egységet. A második világháború sok szempontból új helyzetet te­remtett a nemzetközi poron­don. A Szovjetunió döntő sze­repe a náci hadigépezet szét­zúzásában, egy sor afrikai- ázsiai ország függetlenné vá­lása olyan folyamat kezdetét jelentette, amely csak eszten­dőkkel később teljesedett ki: a nemzetközi erőviszonyok alapvető változásáét. Eleinte úgy tűnhetett, hogy a nyugati hatalmaknak sikerül a nem­zetek új világfórumát az előd­jéhez hasonló passzivitásra kárhoztatni. A Szovjetunió ere­jének, tekintélyének növeke­dése, a szocialista világrend- szer megszületése, a nemzeti felszabadítási harc sikerének világméretű láncreakciója azonban egyszerűen lehetet­lenné telte ennek a helyzet­nek az állandósulását. Elérkezett az az időszak, amikor a New York-i East Ri­ver partján álló sajátos for­májú üvegpalota hatalmas lombikként tükrözte vilá­gunk változásait, új realitá­sait. Most már valóban arról van szó, hogy a világszervezet az élet minden területén képes hatékony segítséget nyújtani a világ nagy problémáinak meg­oldásában, vagy legalábbis enyhítésében. Ezt jól tükrözi a legmaga­sabb fórum, az évenként ösz- szeülő közgyűlés legutóbbi, harmincharmadik ülésszaka, amelyet a felgyülemlett kér­dések sokasága és bonyolult­sága miatt három szakaszban kellett lebonyolítani. Ezek so­rán összesen mintegy százhar­minc kérdésről kétszáz határo­zatot fogadtak el. Éppúgy, mint, az egyetemes világpolitikai porondon, a köz­gyűlés különböző fórumain is a leszerelés, a fegyverkezési hajsza megfékezése volt a dön­tő kérdés. Ezt a számok is tük­rözik: ebben a világ sorsát érintő kérdéscsoportban negy­ven világszervezeti döntés szü­letett. A legtöbb ilyen javas­latot a Szovjetunió és a szo­cialista államok -terjesztették elő, ezeknek az országoknak hivatalos külpolitikája az eny­hülésért, a fegyverkezési haj­sza megszüntetéséért, a lesze­relésért vívott küzdelem. A most induló harmincne­gyedik ülésszak napirendje zsúfoltnak ígérkezik, összesen százhuszonegy kérdésben kell majd döntést hozni — és e kérdések száma természetesen menet közben tovább növeked­het. A legfontosabb probléma- csoportok a következők; 1. A fegyverkezési hajsza megfékezése (beleértve a nuk­leáris fegyverekkel nem ren­delkező országoknak nyújtandó garanciákkal és a tömegpusz­tító fegyverek gyártásának tel­jes betiltásával kapcsolatos szovjet indítványokat): 2. a nemzetközi béke és biz­tonság növelésének útjai, mód­szerei ; 3. a fajüldöző rendszerek és a gyarmatosítás kérdései (be­leértve Rhodesia, a Dél-afri­kai Köztársaság és Namíbia régóta húzódó dilemmáját); 4. a nemzetközi együttműkö­dés további javításának lehető­ségei (beleértve a gazdasági diszkriminációk kiküszöbölé­sét, egy igazságosabb gazdasá­gi világrend kikovácsolását); 5. a leszerelési világértekez­let összehívására irányuló szovjet javaslat megvitatása; •6. a világ fenyegető válság­gócainak felszámolása Ciprus­tól Libanonon át egészen az ázsiai neuralgikus térségekig. A mostani ülésszak olyan helyzetben kezdi meg műkö­dését, amelyben egyetemes ér­dek, hogy az enyhülési fo­lyamatot visszafordíthatatlan­ná tegyék és megállítsák azo­kat, akik újra visszataszítanák az emberiséget a hidegháború áldatlan időszakába. Hazánk delegációja aktív és eredményes munkát végez va­lamennyi közgyűlésen. „Kül­politikái tevékenységünk fon­tos fóruma az ENSZ — mon­dotta Púja Frigyes a Magyar Nemzetnek nyilatkozva — és a különböző nemzetközi szerve­zetek. Növekvő aktivitással munkálkodunk ezek keretében is külpolitikái céljaink meg­valósításáért. Ügy látjuk, or­szágunk tekintélye növekszik e fórumokon is. így értékelte ezt az ENSZ főtitkára is budapes­ti nyilatkozatában...” Harmat Endre NOGRáű - 1979. szeptember 13., kedd Búcsú 4gostinho Netótól Hétfőn az angolai főváros­ban a nemzeti gyász jegyé­ben helyezték örök nyugalom­ra az egy hete elhunyt Ago6- tinho Neto földi ma­radványait. A koporsót, ame­lyet az angolai néphadsereg egyik harckocsija vitt a luan- dai népi palotáig, több száz­ezer főnyi gyászmenet követ­te. élén az elhunyt elnök csa­ládtagjaival, az MPLA-Mun- kapárt politikai bizottságának és központi bizottságának tag­jaival, valamint a gyászszer­tartásra Luandába érkezett államfőkkel és miniszterel­nökökkel. Az Agostinhp Neto holttes­tét tartalmazó szarkofágot a népi palota nagycsarnokában helyezték el. Az MPLA-Munkapárt köz­ponti bizottságának politikai bizottsága úgy határozott, hogy mauzóleumot emelnek az an­golai forradalom nagy veze­tőjének, Agostinho Netónak. (MTI) Befejeződött a L’Unitá-fesztivál Milánóban. A képen Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a zárónagy­gyűlésen beszédét mondja. NSZK állásfoglalás a leszerelésért Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A kormányon levő Nyugat­német Szociáldemokrata Párt (SPD) több vezető politikusa hétfőn állást foglalt a fegy­verzetkorlátozási és leszere­lési erőfeszítések folytatása, az európai enyhülési folyamat elmélyítése mellett. Willy Brandt, az SPD elnö­ke a Der Spiegel című heti­lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy pártja szá­mára az elsőrendű feladat változatlanul az, hogy ered­mények szülessenek a lesze­relés terén. Az SPD decem­beri kongresszusára az elnök­ség olyan enyhüléspolitikai határozati javaslatot terjeszt elő, amely világosan kifeje­zésre juttatja: a fegyverzet- ellenőrzési, fegyverzetkorlá­tozási és leszerelési tárgyalá­sok a szociáldemokraták szá­mára' elsőbbséget élveznek a NATO további fegyverkezési politikájával szemben. A párt elveti azt a koncepciót, amely szerint előbb fegyverkezni kell és azután —miként a nyugatnémet jobboldal köve­teli — az „erő pozíciójából” tárgyalni a Szovjetunióval és a szocialista országokkal a leszerelésről. Ezen a ponton Brandt szerint a szociállibe- rális kormány osztja a SPD nézetét. Ugyancsak az enyhülési po­litika elsőbbségét hangsúlyoz­ta Herbert Wehner, az SPD parlamenti képviselőcsoport­jának vezetője egy sajtóinter­júban. Wehner a második vi­lágháború kitörésének 40. év­fordulójára emlékezve, az NSZK egyik legnagyobb érde­mének az enyhülés terén ed­dig megtett utat nevezte és leszögezte: a szociáldemokra­ták számára fő feladat, hogy a NATO a fegyverzet-ellenőr­zés, -korlátozás és végső fo­kon a tényleges leszerelés fo­lyamatának egyik fontos té­nyezője legyen. V cm ce—Dobiin y in találkozó Vance amerikai külügymi- legkésőbb a jövő héten talál- niszfcer és Dobrinyin washing- kozik Gromiko szovjet kül- toni szovjet nagykövet hétfőn ügyminiszterrel — aki hétfőn ismét tanácskozott a kétoldalú érkezett New Yorkba — az kapcsolatok kérdéseiről. Az ENSZ székhelyén, előzetes tervek szerint Vance (MTI) NeokotoniaUs ta mesterkedések Egyre inkább kirajzolódnak azoknak a neokolonialista mesterkedéseknek a körvo­nalai, amelyeket a londoni Rhodesia-konferencián ké­szítenek elő. Az angol sajtó ezzel kapcsolatban közeli „je­lentős sikert” jósol Lord Car­rington brit külügyminiszter­nek. A londoni The Daily Te­legraph értesüléséi szerint Muzorewa püspök a salisburyi bábkormányzat „miniszterel­nöke” hajlik a brit alkot­mánytervezet elfogadására. Köztudott, hogy a konferen­cián előterjesztett brit ter­vezet olyan reformot irányoz elő, amely csupán a jelenlegi „alkotmány” jobb színben való feltüntetését és a törvénytelen rendszer fennmaradását szol­gálná. Nagy-Britannia és a többi nyugati ország számára, amelyek gazdasági és kereske­delmi kapcsolatot tartanak fenn Salisburyvel, ez a „mó­dosítás” lehetővé tenné, hogy megtalálják a szükséges jogi alapot a Smith—Muzorewa kormány törvényesítéséhez és az ENSZ-szankciók teljesí­tésének megfogadásához. Az igazsághoz tartozik, hogy ezek az államok eddig is megsértet­ték a világszervezet által el­rendelt gazdasági szankciókat. A salisburyi rendszernek és pártfogójának, Angliának manőverei a Zimbabwe Haza­fias Front szilárd ellenállásá­ba ütköznek. A front állás­pontja az, hogy a rhodesiai helyzet rendezésének alapja nem lehet más, mint a népel­lenes rendszer felszámolása, a Muzorewa-kormány felváltál sa egy valóban demokratikus kormánnyal. • (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents