Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

Jó ütemben halad a ZIM salgótarjáni gyára öntödéjének rekonstrukciója. A Kohászati Gyárépítő Vállalat szakemberei jelenleg a DISAMATIC automata formázó gépsor kiszol­gálóegységének vasszerkezetét szerelik. A tervek szerint a IV. negyedévben sor kerül a próbaüzemelésre. A képen. Kovács Gábor beruházási előadó, Gál Lajos csoportvezető, Sar- kadi László és Pintér József lakatos a 33 tonnás bunkercsoport szerelésével kapcsolatos teendőket beszéli meg. —bábel-felv.— Napjaink témái Exportképesség ' Találomra választott pél­da: egy tőkés textilcégnél a bemintázás egy-két hetet vesz igénybe, hazai viszonyaink között két-három hónapot. Azután: külön vállalat jogo­sult a gyermek-, s egy ^ má­sik a kamaszruhák eladására külföldön. Ezt a partnercég nem érti, s azt még kevésbé, miért kell neki emiatt kétvál­nése. Az exportképesség foko­zása sokféle tényezőre tá­maszkodhat, ezek szerint, így a specializádóra, a koope­rációra, a nemzetközi mun­kamegosztásba történő bekap­csolódásra, a fejlesztési irá­nyok kiválasztására, a tudo­mányos kutatás eredményes­ségére, s annak alkalmazásá­ra, a termelésben, s az, sem lalattal tárgyalnia. Hangsú- mindegy, miből exportképes lyozzuk, a példák tetszőlege- valamely terület, ágazat, or- sek, de érzékeltetik: az ex- szág. Abból-e, aminek hosz- portképesség sok mindennek szabb távon nagy a keresle- függvénye. Nemcsak ilyen ne- te, vagy átmenetileg, egy- hézkességek, ügyetlenségek szer-Hétszer sikerül csupán el­rontják eladói helyzetünket, hanem olyan, részben objek­tív okok is, mint a termék- szerkezet túlzott energia- és nyersanyagigénye, a kívána­tosnál tágabb gyártmányvá­laszték. emiatt a nem gazda­ságos sorozatok meglehetősen nagy aránya. Magát az exportképesség fo­adni valamit. Idén az első fél évben a nem rubel elszámolású export 35 százalékát tették ki az átla­gosnál kedvezőtlenebb jöve­delmezőségű áruk. Ugyanak­kor bizonyos módosulást je­lez, hogy a legkevésbé gaz­daságos termékek kivitele csu­pán tíz, míg az átlagosaiké 50 galmát többféle módon értei- százalékkal növekedett. Az év mezhetjük; a gazdaság egészé- első hat hónapjában — s ez re, egy-egy ágazatra) ipar­csoportra, iparágra, de ter­mékre — termékcsaládra — szintén. Ha pusztán mennyi­ségi oldalról vizsgáljuk, ak­kor nem több mint valami­ből kivitelre képes a szóban forgó terület, amit általában minden ország állíthat bizo­nyos résztevékenységre. Igen megint t adalék az exportké­pesség alakulásához — a gépipari termékek és szállító- eszközök kivitelének árszín­vonala — a dollárelszámolá­sú eladásoknál — mindössze egy százalékkal haladta meg a tavaly első félévit. Igaz, jelentősen megélénkült a szóban forgó áruk értékesíté­ám, az exportképpeség olyan se a nem dollárelszámolású lánc, aminek egy-egy szeme a mennyiség, a termák — a szolgáltatás — minősége más hasonló rendeltetésű javakv kai összevetve, az ár, a szál­lítási határidő, a cikkhez kap­csolódó egyéb — alkatrész — utánpótlás, szerviz stb. ' szol­gáltatás. Azaz: az áru akkor exportképes, ha versenyképes, tehát nem egyetlen jellemző­jét, például műszaki színvo­nalát tekintve az, hanem va­lamennyi fontos vonását il­letően. Az exportképességnek a versenyképesség szerint ér­telmezett foka kifejezője a gazdasági fejlettségnek, s egyben — más szemszögből nézve — annak szoros követ­kezménye. Itthon .eredményes kutatás folyt a germániumalapú tranzisztorokkal. . Csakhogy: mire meglett a gyártás — olyan hosszú ideig tartott a megteremtése —, addigra a világ lépett egyet: szilícium- alapú tranzisztorokat igé­nyelt. Mi mégis — s itt rej­lik az exportképesség megér­tésének vagy meg nem értésé­nek fontossága — a régit eről­tettük, mert hogy „megvan, hát kezdjünk vele valamit” elgondolással. A következ­mény: az elektronikai ipar versenyképességének csökke­piacokon 1979. első fél évében, de az értük kapott ár a ha­sonló cikkek behozatalának csak 51 százalékát fedezte! Így már tisztább, teljesebb a kép, s ha még azt is hozzá­tesszük, hogy az i említett idő­szakban a fogyasztási ipar­cikkek kivitele a teljes ex­portnövekedés mértékének harmadát érte el csupán, ak­kor kézenfekvő, miért elen­gedhetetlenek ezen a terüle­ten az exportképességet ja­vító hatásos és határozott tö­rekvések. Minél inkább ráutalt egy ország gazdasága a nemzetkö­zi kereskedelemre, munka­megosztásra, annál lényege­sebb, az adott' gazdaság egé­szének, különböző területei­nek milyen az exportképessé­ge. Mivel a nemzetközi gaz­dasági környezet folyamatosan változik, nagy hiba lenne a versenyképességet — az 1 ex­portképességet — akár egy- egy termék, akár ágazatok esetében statikus fogalomként értelmezpi. Ami ma verseny- képes, — kellő fejlesztés hí­ján, vagy az időbeni ter­méke, erét elmulasztva — az holnapra avíttá lehet: mi nem léptünk, mások viszont meg­tették ezt. Ezért népgazdasá­gunkban az elért szinten ma­radásnak is lényeges eleme az exportképesség fokozása, s még inkább elengedhetetlen feltétele a további növekedés megalapozásának. L. G. Válogatott keretben? , TELJESEN érthető a drukkerek szenvedé­lyes háborgása, amikor valaki bizonyított teljesítmény nélkül kap helyet a sportág vá­logatott csapatában, s emiatt az elért ered­mény messze elmarad a jogosan várt telje­sítménytől. De ugyanilyen szenvedéllyel tü­zelünk-e, ha egy egészen más válogatottban, a dolgozók kollektívájában tohonya lusták, a munkát elkerülő ügyeskedők fogják vissza a lendületet? Pedig a tét nagyobb. A „gólokat” az egész közösség kapja. Mit tegyünk? Van, akiknek vállrándító birkatürelmük van, és azt mofidják: a szocializmusban kizáró­lag meggyőzéssel érhetünk el eredményt, szaporítsuk tehát a felvilágosító szavakat. Eljön az idő, amikorra mindannyiunkban ki­alakul a magas fokú öntudat, s mindenki belső undorral fordul el a dologtalanságtól, a tunyaságtól, a cselekvés halogatásától. Mások nagyokat kiáltanak és 1 Nyugat felé mutogatnak: lám, a kapitalizmus megtalálta a fegyelmezés receptjét. Aki rosszul dolgo­zik, azt elbocsátják. Legyen nálunk is mun­kanélküliség, az majd felébreszti az öntuda­tot, bónthatatlanná teszi a fegyelemét. Egy­szóval, elő az adminisztratív eszközökkel, azoknak van igazán az emberre hatásuk. Egyformán vitatkozni kell a türelmetlen akarnokokkal és a szócséplő moralizálókkal. Már az sem igaz, hogy a kapitalizmus csak a rosszul dolgozókat bocsátja el; a tőkés­társadalom kétszáz éves történelmét szakadat­lanul kísérő tömeges munkanélküliségnek nem ilyen „igazságosztó” oka van. Egészen más: a társadalom gyógyíthatatlan, oldhatat­lan válsága. Másrészt a munka nélküli állapot nem erősíti az emberi karaktert, hanem el­lenkezőleg, a tétlenség torzítja, összeroppant- ja a jellemet, megaláz és embertelenné tesz. De nem sokra megyünk a szüntelen szóbeli intéssel sem, mert a kifejezések kongani kez­denek az ürességtől, amennyiben maguk a körülmények nem olyanok, hogy az embert jó munkára, alkotó cselekvésre késztessék. A valóság és a hangoztatott tíz parancsolat gyor­san és kínosan szembekerül egymással, s törvényszerűen a valóság szava lesz a hatal­masabb. Cselekvésre késztetni? Nem szóval és nem is adminisztratív kényszerrel? Hogyan Hát? Alapkérdése ez szocialista világunknak, s egyre hangsúlyosabbá, válnak e kérdés betűi, egyre jobban sürgetik a választ. A miniszter és a filozófus, a mérnök és a költő, az esz­tergályos és a pedagógus válaszát, amire va­lamennyien kíváncsiak vagyunk. De vajon lejjetséges-e minden helyzetet pontosan fedő, minden emberre érvényes választ - fogalmaz­ni?- Annyi már bizonyos, hogy korunknak, a szocialista építés intenzív szakaszának al­kotó emberekre van szüksége, a tudósok és földművesek körében egyaránt, akik többé nem cselekszenek a rutin élettelenségével, hanem munkakörüknek megfelelően újra és jobbra törekszenek. Az is bizonyos, hogy az ilyen ember nem születik a rózsabokorban és önmagától nem válik újításra képes alkotóvá. Csak az oko­san együtthaladó anyagi és erkölcsi, gazda­sági és kulturális, pénzügyi és tudati szabá­lyozók teremthetnek olyan körülményeket, amelyek közepette nem is lehet másként fel­nőni, élni és dolgozni. Azt is mondhatjuk: az ösztönzők kényszer- pályára lökik az embert, cselekvésre kény­szerítik. Ennek az ösztönzésnek, szabályozásnak egy. re jobban kell uralnia az egész társadalmat, a társadalom minden tartományát, minden tartományának valamennyi zugát, hogy a humanitást terjesztő alkotást kiváltó serken­tés mindenhatóvá váljék. A kapitalizmus azt hiszi és szüntelenül azt hangoztatja, hogy a szocialista országok tár­sadalom- és gazdaságirányítási kezdeménye­zéseit kizárólagosan a nehezebb és szövevé­nyesebb világgazdasági körülmények inspi­rálják. Ez alapvető tévedés: á fő mozgató­rugó az építés intenzív, magasabb szintű, na­gyobb követelményű szakaszának eljötté. Egy új minőségű szocialista világ ma még haloványan látható körvonalainak kibonta­koztatása. AMENNYIBEN a kapitalizmusnak lenne igaza, akkor társadalmunknak csupán ügyes közgazdászokra, üzletemberekre lenne szük­sége. Ennél sokkal többre tartunk igényt: olyan alkotó emberekre, akik nemesen nyug­talanok, mert szüntelenül azt érzik környeze­tükben, körülményeik körében, hogy terem­teniük, cselekedniük lehet és kell. Soltész István Fejlett építőanyag-ipar Három angyal »»eraődéae Csatarendben a tartalékok Nem éppen mai keletű igaz- „mellesleg” háromszoros arany- kamatozik majd a brigád „rá- ság, hogy a kereskedelem az koszorús, kétszeres vállalat menőssége”. árubeszerzésen és -kínála- kiválója. Az elmúlt évihez Jócskán túlhaladta időará- ton áll vagy bukik. Nagy for- mért 14 százalékos eddigi for- nyos tervét a cipőosztály bri- galmat csinálni csak akkor galomfelfutása nem megveten- gádja is, Az előbbiekkel együtt lehet, ha a polcokon, igazán dő eredmény, mint ahogyan a vállalaton belül is rangos he­keresett, népszerű — az sem az sem, hogy gyakorlatilag lyet szerzett termelékenységét baj, ha olcsó — áruk sorjáz- hiánycikkek nélkül állta a sa- tekintve a Nógrád megyei nak. rat a tanévkezdeti nagy vá- Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­Ebből az alaptételből indult sárkor.. Náluk még az illusztris lalat legjobb „cipős” kollektí- ki a Pécskő Üzletház kilenc kék csomagolópapír is kapható vája. szocialista brigádja is, ami- volt. — Mi azt vállaltuk a Hong­kor a kongresszusi és felsza- _ Azzal toldottuk meg az resszusi és felszabadulási mun­b adulási munkaverseny pót- idei felajánlást, hogy a jobb kaversenyben, hogy gazdasági felajánlásain törte a fejet. A áruellátás érdekében szociális— mutatóinkkal az országos at— vallalat pénzügyi helyzetéből ^y szerződést kötünk két nagy- föle kerülünk — mondja adódóan hosszú évek óta igen kereskedelmi vállalattal és Angyal György brigadéros, aki erős tervvel dolgozik az üz- egy szövetkezetttel __ mondja egyébként kiváló érzékű be­l etház, nem könnyű hat újabb Benke Ferencné brigádvezető, vásárló hírében all. lapáttal dobni a tűzre. Az — Ezenkívül poszterkiállítást Most hol tartanak? okos, ésszerű és főleg taka- valamint tapétabemutatót és — Egynémely mutatóban rekos kereskedői gazdálkodás —vásárt rendezünk. Szoros kap- niar most meghaladtuk a ki— azonban mindig kínai felhasz— csolatot építünk ki a baiassa— tűzött szintet, de, más dolog va— nalasra tartalékokat, ezeket al— gyarmati papírbolttal az el— lamit elemi, es megint más fekvő készletek cseréjével ser-, niegtartani azt. kentjük a forgalmat. — Ügy gondolják, mindezek­hez adottak a feltételek? — Természetesen. Ezt is fi­gyelembe vettük, nem szíve­sen maradnánk a pácban. „pecs­lították csatarendbe a kős” kollektívák. Jövőre tölti huszadik évét a papírosztály brigádja, amely A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság ma sokol­dalúan fejlett, korszerű épí­tőanyag-iparral rendelkező or­szág. A nagyüzemek, a Kö­zép- és kisüzemek, a cement-, üveg-, tégla- és más gyárak technikai felszereltsége ma­gas szintű, termelésük kielé- 'gíti a hakai beruházások szükségleteit, sőt még export­ra is futja. A japán uralom idején Ko­reában alig volt építőanyag- ipar. Egy évre volt szükség például, annyi cement előál­lításához, mint amennyit egyetlen kombinát, a szues- honi cementművek két hét alatt termelt. Az 1950—53-as koreai háború során, az ame­rikaiak barbár bombatáma- , dásai minden területen ha­talmas károkat okoztak áz országnak, s földig rombol­ták az építőanyag-ipar gyára­inak többségét is. A háborút követően, ami­kor a legfőbb feladat az or­szág újjáépítése volt, a Ko­reai Munkapárt döntő súlyt' helyezett az építőanyag-ipar kifejlesztésére. Az volt a cél, hogy sokoldalú és korszerű építőanyag-ipart hozzanak lét­re, amely hazai természeti erőforrásokra támaszkodva képes egészében fedezni az ország hatalmas szükséglete­it. E feladat megoldásánál a párhuzamos fejlesztés elvét követve jártak el, tehát a központi nagyberuházások mellett támogatták a közép- és kisüzemekre támaszkodó helyi építőanyag-gyártás ki­bontakozását is. Az építőanyag-ipar bruttó termelése 1956-ban már kö­zel tízszerese volt annak, amit 1953-ban produkált, s 1960-ban mintegy négyszere­sével szárnyalta túl az 1956. évi termelést. A cementgyár­tás közel 300, az üveglapké­szítés 159 százalékkal nőtt. Erőteljesen fellendült a tég­la- és a palakőgyártás, a ki­bocsátott vasbetonelemek mennyisége ped.g elérte az 1,2 millió köbmétert. A fej­lődés azonban újabb követel­ményeket szabott meg: sorra épültek a különböző teljesít­ményű üzemek, bővítették a már meglevőket, új ágazato­kat honosítottak meg, mint például az építőipari célokat szolgáló műanyagok gyártá­sát. Tovább javították a ter­melési folyamatok összehan­goltságát, fokozták á gépesí­tést. A második hétéves terv vé­gén — 1984-ben — az or­szág cementtermelése meg­haladja majd a 12 millió ton­nát, jelentősen megnövekszik az üveggyártás, amelynek a most épülő, együttesen 20 millió négyzetméter üveg ké­szítésére tervezett új üzemek adnak majd még nagyobb lendületet. Növekvés lesz más építőanyagok, a tűzálló anya­gok, az épületcsempék, a fa- és műanyagok előállításában, s fejlődni fog a világítóbe­rendezések és a • magnézium­klinkertégla, e jó minőségű tűzálló anyag gyártása is. A lábbeliket több mint húsz partnertől szerzi be a brigád. A minap egy nagykereskedel­mi vállalat szakembere mé­regette a választékot, majd így szűrte le tapasztalatát: lát­szik, hogy sok partnerrel dol- A méterosztály brigádjának goznak. Nem kevés elismerés pótfelajánlásaiban többek kö- ez szakmai berkekben. zött ez áll: újítást adnak be az árutárolásra és -bemutatás­ra. — Ha merték ígérni, talán máris megszületőben az ötlet? Hogyne! — bólint rá Sza­üegutóbb a Corso Cipő Nagy­kereskedelmi Vállalattal pe­csételték meg szerződéssel az együttműködést. Már csak ar­ról is nevezetes e dokumen­tum. hogy „három angyal” ír­bó Lajosné brigádvezető. — aIf’ kettő közülük a nagy­In V» Ar 1 r A /—J A l W> * tr,, 1 1 ni A t va ia 1 A a I De nem szívesen árulnám el, legyen csak meglepetés! Pótfelajánlása kapcsán ke­reste fel a brigád a hódmező­vásárhelyi kötöttárugyárat, ahol sikerült kiverekedni, hogy a gyár — bokros exportköte­lezettségei mellett — kötött­hurkolt kelmékkel látja majd el a Pécskő Üzletház méter­kereskedelmi vállalatnál dol­gozik, a harmadik a cipős bri­gád vezetője. Ügy tűnik, jól sáfárkodnak lehetőségeikkel a Pécskő Üz­letház szocialista brigádjai. Nem véletlenül hasonlítják a közös munkát a családi gaz­dálkodáshoz, hiszen ugyan­olyan önálló, s ugyanúgy raj­osztályát. A Hódiköt termékei múlik az eredmény is. nem véletlenül népszerűek: szépekí ízlésesek, divatosak. S ezekből nem kínáltak még ná­lunk olyan széles választékot Csak hasonlóan kell a sikert akarni, mint otthon, a családi, „gazdaságban” tesszük. Hasznát nem csak ők látják, melyet az újonnan kiépített hanem valamennyi vevő. aki partnerkapcsolat révén most a jó vétel feletti elégedettség­fognak. Forgalomemelkedésben köszön el a kereskedőtől, és a vevők elégedettségében Szendi Márta j NÖGRAD - 1979, szeptember 18., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents