Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Mankafegyelent a tanácsnál Az állampolgárok szolgálatában MA SEM RITKA eset, hogy ilyen nézettel találja magát szembe az államigaz­gatás valamelyik posztján szolgálatot teljesítő tanácsi dolgozó: könnyű a tanácsiak­nak, a hivatalbelieknek, csak ülnek a kényelmes székek­ben és ai „aktákat tologat­ják”. Talán régebbi rossz ta­pasztalat nyomán vélekednek így, baráti hátbaveregetés közepette, azok az állampol­gárok, akik saját munkahe­lyükön azt érzékelik, hogy a korábbiaknál is jobban, fe­gyelmezettebben, gazdaságo­sabban kell dolgozni, ha azt szeretnénk, hogy ne csupán a szintet tartsuk — előre is haladjunk. Kétségtelenül, lehetnek ma is olyan, hivatalban szerzett tapasztalatok, amelyek arra utalnak: valamilyen „másfajta mérce” szerint ítélnek a ta­nácsoknál dolgozók munka­fegyelmi kérdéseiben. Aki csak a régebbi emlékeire ha­gyatkozik, könnyen ítél a közigazgatásban dolgozók ro­vására. A tényékhez viszont hozzátartozik egyebek között az, hogy a kormányzati in­tézkedések nyomán az állam- igazgatás közelebb került a lakossághoz, s ez a közelség egyként növelte az önállósá­got és a felelősséget, sőt, a lakossággal számos formá­ban kialakított kapcsolatok révén a „hivatali munka” menetének figyelemmel kísé­rése is megadatott mindenki­nek. Mindazoknak, akik ér­deklődnek a közügyek iránt, akik nem felejtenek elmen­ni a tanácstagi beszámolókra, falugyűlésekre. Segít a tisztánlátásban pél­dául az ügyfélfogadás rendjé­nek bevezetése: egyre több tanácsunk alkalmazza az ügy­félszolgálati irodák gyakorla­tát, tudatos munkával javít­ja személyi és tárgyi feltéte­leit — másszóval sokat tesz annak érdekében, hogy a ta­nácsnál dolgozók képzett, hi­vatásukat nagyra értékelő közalkalmazottak legyenek. Erről a kérdésről, és a hiva­tali munkafegyelemről, a jól végzett munka erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, a mulasztók felelősségre voná­sáról kérdeztük dr. Farkas Miklóst, a Pásztói nagyköz­ségi közös Tanács vb-titkárát. — SOK SZŐ ESIK manap­ság a tanácsi munka korsze­rűsítéséről, ezen belül azon­ban kiemelten kell kezelni az apparátus munkastílusának vizsgálatát, a munka javítá­sát, a kötelességérzet, a hiva­tástudat erősítését. Ezek nél­kül semmit nem ér a legkor­szerűbb technika.- A fegyel­mezett munka a tanácsoknál is csak akkor igazán megala­pozott, ha belső meggyőző­désből ered, A munka- és ügyrend tulajdonképpen min­dent meghatároz, ezt a vég­rehajtó bizottság hagyja jóvá, s attól kezdve mindenkire kö­telező érvényű. A munka- és ügyrend In­tézkedik mindarról, ami a munkaidőre, a feladatkörökre vonatkozik, beleértve a leg­egyszerűbb munkahelyi elő­írást — a pontos munkakez­dést. Nem fordulhat elő, hogy a hivatali Időben valaki ké­sőbb lásson a munkához csak azért, mert távolról jár be.. Erre különösen nagy figyel­met szentelnek, hiszen a ki­írásnak mindenképpen meg kell felelni: „hivatalos ügyek intézése reggel nyolctól”. A pásztói nagyközségi ta­nácsi apparátusban harminc- ketten dolgoznak. A tanácsra kerülés, az itteni munkaválla­lás évek óta a megfelelő ká­derpolitikai elvek alapján, a kölcsönös tudatosság nyomán történik. Így van ez máshol is, ami egyben kizárja, azt a régebbi gyakorlatot, hogy va­laki azért kerülhetett a ta­nácsra, mert érettségije volt. Az érettségi most is alapkö­vetelmény, miként a tovább­tanulás, a szakmai képzésben való részvétel is kötelező ér­vényű. A kiválasztás azonban az eddig végzett munka alap­ján történik. Aki a tanácshoz kerül, tisztában van azzal — mit várnak tőle. — A legtöbb gondunk, hosszú ideje, a műszaki terü­letekről várt utánpótlással van — mondja a titkár. — A gond korábban érezhető volt a munkafegyelem megtartá­sában is. Az utóbbi időben azonban sokat javultak a ta­nácsi munkakörülmények, magasabbak a bérek, így esen a területen is érvényesülhet az elv — csak olyanok jöjje­nek az apparátusba, akik ké­pesek lesznek hivatásnak te­kinteni a közszolgálatot! Kü­lönösen fontos ez manapság, amikor a városiasodás felada­taiban jelentős szerep jut ép­pen a műszaki területről ér­kezőknek. Az utóbbi időszakban két esetben is intézkedésre volt szükség. Az egyik esetben sú­lyos határidőmulasztást ta­pasztaltak, a másik esetben az ügyiratok kezelése volt megengedhetetlenül. laza. Ho­gyan fogadják a fegyelmi büntetést az érintettek? — A fegyelmi büntetésről a végrehajtó bizottság testüle­té dönt megfelelő előterjesz­tés és vizsgálat nyomán. Te­hát, nem valamelyik tisztség- viselővel találja magát szem­ben az, aki rosszul dolgozott, hanem a testülettel! Ennek a súlyát mindenki le tudja mérni, aki ilyen helyzetbe ke­rül. Bár fegyelmi büntetést ki­váltó eset az utóbbi hat-hét évben az említetteken kívül mindössze egy fordult elő, ál­talános tapasztalat az is, hogy az apparátus teljes egyetérté­sével történnek az intézkedé­sek, amelyek ugyanakkor a megelőző munkát is erősítik. — És a jól dolgozók? ök milyen elismerésben része­sülnek? — TÖBB AZ ÖRÖM, MINT az üröm. Apparátusunk ki­egyensúlyozott minden tekin­tetben, létrejött az a nemze­dékváltás, amely nyomán alig valamivel magasabb az átlag­életkor harminc évnél. A kép­zett, fiatal tanácsi dolgozók gyorsan felismerik a közszol­gálati munka értékeit. Sok olyan dolgozó van a tanács­nál is, aki kormánykitünte­tésben részesült, elnöki di­csérettel jutalmazták odaadó munkáját, külföldi utazással, soron kívüli béremeléssel ho­norálták hivatásszeretetét, példamutatását. T. Pataki László Szeptember közepén: História Nagy érdeklődés előzte meg a Magyar Történelmi Társu­lat folyóiratának, a Históriá­nak a megjelenését. Az első szám júniusban az utolsó pél­dányig elkelt. Ez is mutatja, milyen nagy a történelem iránti érdeklődés a magyar olvasóközönségben. Hiszen minden gondolkodó ember fantáziáját izgatja: több mint ezeréves történelme során hogyan jutott el a magyar nép a honfoglalástól napja­inkig és közben hogyan ala­kult az egyetemes emberiség sorsa. Az 1979—1980-as tanévtől Ismét kötelező tantárgya lesz az érettségi vizsgáknak a történelem. E tekintetben is nagy segítséget nyújt a ta­nulóifjúságnak a História. A folyóirat szeptember kö­zepén ismét gazdag tartalom­mal lép az olvasóközönség elé. Csupán ízelítőül: Tanul­mány az 1934-es magyar bé- ketapogatózásokról; portré Kunfi Zsigmondról, gróf Bethlen Istvánról és Erdei Ferencről; Pompei pusztulá­sa; A vadnyugat hőskora; A történelem felvételi vizsgái­nak főiskolai tapasztalatai; A gyermek a középkorban; Dél­szlávok betelepedése Magyar- országra. Üjszerű pályázat: Családi fotóalbum. Üdülőhelyek Kelet­Szibériában Kelel-Szibériát a páratlan hatású gyógyvizek kimeríthe­tetlen kincsestárának tartják. Csupán a csitai területen mintegy7 300 savanyú, lúgos, kénes • ás vastartalmú ás­ványvízforrást tártak fel. Daraszun, Ugdan, Jamarov- ka, Kuka és más fürdőhelyek gyógyhatásúk révén a híres kaukázusi és fekete-tengeri gyógyhelyekhez hasonlítha­tók. De a Baj kálón túli egész­ségügyi központok csak most indulnak igazán fejlődésnek. Daraszun üdülőhely általános fejlesztési tervét például nemrég hagyták jóvá. A nagybáfonyi sütőüzemben Ropogós, foszlós bélű mutattam mindegyik dolgo­zónknak. Hasonlóan véleked­tek. Higyjék el a kedves vá­sárlók, a pékek nem akarnak szántszándékkal rossz kenye­ret sütni. Ilyen még soha nem fordult elő. Mint ahogy nincs olyan orvos sem, aki azzal a szándékkal lát neki az operációnak, hogy úgyis rosszul csinálom . . . Nem vé­dekezni akarok, de sok^ min­den befolyásolja a minősé­get. Nagybátonyban sütik a Fa­vorit kenyeret, amelyet fóliá­ba burkolnak. Kalmár Bélú" né hatszáz darabot csomagol egy műszak alatt. járjuk az üzemet. A liszt­raktárban teli zsákok sora­koznak. Maga a szitarend­szer „életkora” meghaladja a két évtizedet, amely igencsak tisztes időnek számít a sütő­iparban. A lisztet a garatba Kalmár Béláné a fóliába csomagolt kenyeret rakja a polcra Az előjelek csöppet sem kumot is. Sőt, mi több, ma­voltak kedvezőek. Megjelent a lomipari végzettsége is van. öntik, onnan felvonó szállítja NóGRÁD-ban egy kicsiny Hasonló Nógrád megyében a harmadik emeletre. A szitá- glosszácska. Egyik olvasónk még egyetlen akad. ba kerül, majd a dagasztó­jókora fadarabod talált a _ Gondolhatja, miként üstökbe. Három tartályba nagybátonyi _ sütőüzemben érintett bennünket az egész, megy a liszt, egyenként kí- késaült egykilós kenyérben. saját szemünkkel láttuk az lencvenöt mázsát fogadnak Nem volt rest, behozta, meg- említett kenyérdarabokat, hű- be. Három-öt napot pihente- mutátta. Másnap megindult a ledeztünk. Azonnal röp- tik a lisztet, aztán irány a „lavina”. Jöttek az emberek, gyűlést hívtam össze, meg- kemence, hozták a „bűnjeleket”. Vala­mennyien hasonlóan egykilós r­----­k enyérbe sütve. Volt jókora ®"“1™ vasszög, drót, fadarabok. ... Megkerestük a Nógrád me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatóját, Lécz Lászlót. Mi , a véleménye? — kérdeztük. Elmondta, hogy az említett kritikus időben a nagy'oátonyi sütőüzemben összetörött az egyik Ksztszita. Mivel a ke­nyér zárt rendszerben kerül a kemencébe, vagyis a pékek nem tefják a tésztát — leg­feljebb, amikor darabolják — sajnos megeshetett a dolog. Annál is inkább, mert ez a bizonyos szita régiimódi lé­vén, drótból készült, a kere­te fából, megszögelye. __ * Nagybátonyba látogattunk. Elkísért bennünket Tarján György főmérnök és Bozó Já­nos, a termelési osztály veze­tője. A tizennégy es számotvi- selő üzemben Babják Frigyes fogadott. Az üzem vezetője immár közel tíz esztendeje. Jó szakembernek tartják, amellett, hogy pékszakmunkás, elvégezte a sütőipari techni­A dagasztócsészéből szakajtóba kerül a tészta. A „rosszemlékű” ják Frigyes. szitát azóta kicserélték — mutatja Bab­(Bábel László felvételei) ♦<* **« »*♦ ♦*. ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦*« ♦> »X« *1* *1* *1* «$* ♦> Műnkásfelvétel NINCS Tábla ismerős, húzva, s a főútvonal mellett, Ám a rubrikák át- valaki keresztbe azt írta rájuk krétával: felvétel nincs. Elég ok ez a kíváncsi­ságra, mondom a kis üzem igazgatójának. Rábólint, s hozzáteszi — sokan, sokféle hivatalból kérdik őt meg e tábla ügyében. De csak egy a válasz —, véget akartak vet­ni már annak az áldatlan ál­lapotnak, hogy az órabérlo­vagok szabad prédának te­kintsék ezt a munkahelyet. És sikerült? — Igen, vágja rá határozottan. S olyasmi is bekövetkezett, amire gondol­ni sem mertek, amikor (fél­ve ugyan...) egy reggel át­húzták a rubrikákat. Mert ki állíthatta volna, hogy a mű­helyekben szinte varázsütésre megjavult a gépkihasználás, csodák-csodájára, a papíron bizonyított muiikáshiány el­lenére megtermelték azt a mennyiséget, mint soha . an­nak előtte. „Megnéztem az ipari áramfogyasztást regiszt­ráló műszer tekercspapírját, összehasonlítva a megelőző év azonos hónapjával, kiderült, hogy a gépeket korábban kap­csolták be reggel, sőt még délután is tovább tartott a hálózat terhelése. Azaz: nem kezdődött el a pakolás már egy órakor —, mint általában —, hanem csak a műszak vé­gén! Summa summárum húsz embert kellett volna felven­ni. legalábbis azt hittük —. s kiderült, egyre sincs valójá­ban szükségünk, ha úgy akar­juk. Ha az a bizonyos tábla áthúzva áll a kapu előtt. Beszélgettem a brigádveze­tőkkel, műhelyfőnökökkel és segédmunkásokkal is. Érde­kes dolgokat mondtak. A leg­többen persze csak egyetlen szót említettek: végre. Már­mint végre elhatározták ma­gukat az üzem vezetői, hogy rendet teremtenek, s a hely­béliekkel, a meglevő kollektí­vával oldják meg a feladato­kat. Biztos, így a bérezésre, a nyereségre is több jut, hi­szen kevesebben végzik el azt a munkát, amit eredetileg több emberre számítottak ki. Akadtak más vélemények is. Szerintük előbb utóbb vége lesz ennek a nagy nekibuzdu­lásnak, s betörik a „górék” dereka. Mert ember nélkül vöknek, szükség lenne meg­szabadulni azoktól, akik csak a mások pénzét fogyasztják. Hiszen az is egyfajta egyen- lősdi, hogy jó néhány embert eltartanak a gyárban, s ne­kik is ők keresik meg a bé­rüket. Ám a „radikálisok” sze­rint van más lehetőség: ha olyan körülmények alakul­nak ki az üzemben, hogy a tengők-lengők tapasztalják a józan szigort, s ráébrendnek, hogy dolgozni kell a fizetsé­gért, majd dolgozni fognak. Akárhogyan is ez a táblaügy segít nekünk, vallják. Igazuk lehet. Erre enged­nek következtetni — túl e kis üzem tapasztalatain — az ál­talános tanulságok. Az elmúlt hónapokban nagyon hasznos ismertünk még. Többek kö­zött azt, hogy a munkaerőhi­ány nagyon sok termelőüzem­ben látszólagos — a meglevő létszám elegendő a feladatok megoldásához, ha munkájukat racionálisabban szervezik, il­letve ha hasznosabb célok érdekében foglalkoztatják őket. Egyre-másra jelentek meg a szervezési felmérések, amelyek azt igazolták: egy munkahelyen 25—30 százalék­kal emelkedhet a termelékeny­ség, s így a termelés meny- nyisége, ha a szervezési kö­vetelményeknek eleget tesz­nek. Ily módon a „felvétel nincs” tábla nem csupán pszicholó­giai tényező. Sokkal inkább a nem lehet dolgozni, különö- folyamat kezdődött el néhány közgazdasági törvényszerűsé­sen most, a szabadságok tá­ján. Megint mások — éppen ellenkezőleg gondolkodnak, de szintén tamáskodnak. Ke­vés, mondják. Kevés csak zárt kaput mutatni a befelé igyek­kis- és nagyvállalatnál. A jó­zan számvetés, a közgazdasá­gi elemzés napvilágra hozta azokat a tényeket, amelyeket ugyan sejtettünk, ám pontos valóságukban, mérhetően nem gek felismerését, illetve azok megvalósítását jelenti. M. I Babják Frigyes azt mond­ja: — Rögvest az „eset” után kicseréltettük a szitát, most alumíniumból készültet hasz­nálunk. Reméljük, azzal nem lesz hasonló gondunk. Negyvenhármán dolgoznak a nagybátonyi péküzemben. Tizenhárom közülük a szak­munkás, három nő. — Ez sok, vagy kevés? — A gyakorlat azt mutat­ja, elegendő. Tavaly vállalat­elsők lettünk a munkaver­senyben, az idén sem mara­dunk le. Nyolcvan mázsa kenyeret csinálnak naponta. A kilósból ötvennégyet, kétkilós gömbö­lyűből húszat, Favoritból hat mázsát. Sütnek még tortaia- pokat, édes teasüteményt. Kü­lön cukrász dolgozik, Szom­széd Zoltánnak hívják. Elmúlt délután három óra. A kilós kenyér „fut”. A <ét- kilósak már hülnek a pol­con. A dagasztócsészékből a darab tészták a gömbölyitőn keresztül a hengerformálóba, majd a szakajtóba kerülne!;. Huszonöt percig kelnek, utá­na a kemencébe teszik. Sán­dor János csoportvezető a da­gasztó, Bállá Zoltán a táblás. Egy perc megállásuk nincs. Amikor indul a kemence szalagja, nyeli a kenyereket. — Mi, pékek úgy vagyunk, hogy sok a „meósunk”. Min­den vásárló, aki megveszi és hazaviszi a kenyereket. * Ennyit az emlékezetes szi­taszakadásról. Az ellenőr azokban a napokban, de az­óta is gyakran megfordul Nagybátonyban. Hasonlóan az üzem vezetői is. Jó kenye­ret, szépet, ropogósát, foszlós bélűt akarnak sütni. Olyat, amiben kedve telik péknek, kenyérszelőnek egyformán. Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1979. szeptember 2., vasárnap •»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents