Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Labdarúgó NB T.

Parádés percek

STC-PVSK 4-0 (3-0)

Salgótarján, 5000 néző, v.: Nagy M. (Bártfai, Maczkó). STC: Szűcs — Csíki, Kegye, Kovács J. — Farkas (Kiss, 73. p.), Földi, (Berindán, 56. p.), Varga, Valuch — Szoó, Bíró, Kajdi, Edző: dr. Varga László. PVSK: Sulyok — Hüber,

(Németh, 75. p.), Tallósi, Szabó (Grünwald, 46. p.), Winkler —■ Szőcs, Tóth, Kaszás,

Kresz — Szász, Stájer. Edző: Rónai István.

Napsütéses, nyári időben kezdődött és folyt le a mérkőzés. Az NB I. újonca ele- -inte elfogódottság nélkül,

gólratörően játszott. A 4.

percben Stájer elfutott Kovács J. mellett, beívelését Szász jó helyzetben, futtából a kapu fölé fejelte. Egy percre rá megszületett a hazaiak vezetése. Bíró—Valuch—Kajdi volt a labda útja, s a nyurga csatár futtából, kapásból, 8 méterről lőtt a kapu közepébe a kifutó Sulyok mellett. 1—0.

Ismét a vendégek percei következtek. Szőcs szabadrúgása lepattant a védőfalról, Stájer 25 méterről nem sokkal a kapu mellé talált. Majd Kresz ment el a jobb szélen, Varga az utolsó pillanatban szögletre mentett, annak beívelését Kajdi fejelte ki. Aztán Szász hatalmas bedobását Szűcs kiöklözte, a visszafejelt labda azonban lesen talált egy pécsi csatárt. A 11. percben Szőcs 35 méterről leadott bombája a tarjáni kapus kezében halt1 el. Egy újabb óriási Szász-dobást fogott ölre azután Szűcs. Kaszás 25 méteres lövését is biztosan fogta a hazaiak kapu- védőjé. A 26. percben Hüber —Stájer—Szász akció végén Valuch önfeláldozó becsúszással mentett, a szögletből beívelt labdát Szőcs messze a kapu mellé lőtte. A szórványos hazai támadások egyike során növelte előnyét az

STC. A 28. percben Valuch labdája Szabóról Földi elé pattant, a tarjáni 5-ös két-há- rom húzás után 14 méterről, ballal a vetődő kapus mellett a bal sarokba talált. 2—0.

Négy perccel később Bíró elcsípett egy hazaadást, de aztán kisodródott a labdával. A 34. percben Földi labdáját ismét Bíró kapta, nagy lövését Sulyok védte. Egy pécsi játékos megjegyzéséért közvetett szabadrúgást ítélt a játékvezető. Kajdi Földihez gurított, akinek lövése kipattant, a kapusról, s a jókor érkező Szoó közelről a hálóba lőtt. 3—0.

A 41. percben Szőcs 25 méterről célozta meg a kaput, és bár elcsúszott bombája a jobb kapufa mellett, megtapsolta kísérletét a hazai közönség. Két perccel később egy pécsi szöglet után lecsúszott Szabó lábáról a kapáslövés. A lefújás előtt egy perccel is szépíthetett volna a PVSK, de Szőcs begurításáról lemaradtak a csatárok.

A második félidő első percében beállította a végeredményt Bíró: Szoó labdája az ő lába elé pattant a pécsi védőkről, és jobbról, 18 méterről, jobb külsővel nagy gólt lőtt a rövid sarokba az elfekvő Sulyok mellett. 4—0.

Az 51. percben ismét Bíró lőtte kapura Szoó átívelt labdáját, majd a kiöklözött labdát Kajdi kapásból fölé bombázta. Egy perccel később Bíró saját szabálytalan belépője miatt szorult rövid ápolásra, aztán az 58. percben az ő szabadrúgását küldte Csíki 6 méterről a kapu mellé. Egy percre rá Szűcs válla meghúzódott egy pécsi akciónál, de rövid ápolás után ő is játszott tovább: Az ’ újonnan beállt Berindán a 62. percben 15 méterről, jobbról lőhetett kapura, de Sulyok a helyén volt. Később Bíró maradt le egy

Kosárlabda

Dobó Kupa Egerben

A Salgótarjánban megrendezett Szert Sándor kosárlab- da-emléktoma után Heves me. gyében edzőtáboroztak az STC NB Il-es kosarasai. Az edzőtáborozás befejeztével Egerben részt vettek a Dobó Kupa mérkőzéssorczaton. A nőknél három együttes — Eger SE, Eger válogatott, STC — szerepelt. A férfiaknál hat csapat — Egri Tanárképző; Bp. Volán, MEAFC, Egri Finommechanika, STC, valamint Csehszlovákiából Rozsnyó együttese — csapott ösz- sze. A fentiekből is kitűnik, hogy a nőknél nem volt erős a mezőny. Ennek megfelelően az STC lányai biztosan szerezték meg az első helyezést. Legeredményesebb játékos címet Miskolczi Katalin érdemelte ki.

A férfiaknál nagy volt a

küzdelem, színvonalas találkozókat vívtak az együttesek. Eredmények: Egri TK—STC

52—102, Egri FSC—Bp. Volán 56—62. Rozsnyó—Egri TK 78—70, Bp. Volán—MEAFC

101—74, STC—Rozsnyó 83— 79, MEAFC—Egri FSC 55—77, STC—Bp.Volán 76—86, Rozsnyó—Egri FSC 52—56, MEAFC —Egri TK 68—43. A harmadik-negyedik helyért: STC— Rozsnyó 75—52. Az első-második helyért: Egri FSC—Bp. Volán 84—65. Végeredmény:

1. Egri FSC, 2. Bp. Volán, 3. STC. A férfiaknál Juhász Béla, az STC kosarasa volt a legeredményesebb, 125 kosarat dobott. Képünkön: az STC NB Il-es férfikosarasai, akik jól helytálltak az Egerben megrendezett Dobó Kupa mérkőzéssorozatán.

(Fodor Tamás felvétele)

NÓGRÁD — 1979. szeptember 2., vasárnap ]

szöktetésről a bal oldalon. A 64. percben Tóth beadását Grünwald mellé fejelte. Három perccel később Szoó labdájával Berindán akár a hálóig sétálhatott volna, a kapus azonban leszedte lábáról a labdát. Grünwald újabb fe jesét, majd Winkler lövését védte Szűcs. A csereként beállt Kiss a lefújás előtt két alkalommal is növelhette volna a gólok számát, de lábba] is, fejjel is mellé talált.

Vastaps és „Szép volt, fiúk” kiáltás 'kísérte le a hazaiakat a mérkőzés végén, a közönség méltán ünnepelte a nagy gólkülönbségű győzelmet. Az STC ezen a napon — az első 25 perctől eltekintve — szinte ellenállhatatlan volt, minden csapatrészben felülmúlta ellenfelét. Sok mozgá- sos, helycserés akciókkal szemben nem volt ellenszerük a rutintalan pécsi védőknek. Erőtlenek, veszélytelenek voltak a vendégek ellentámadásai, s a hazai védelemben mindig akadt egy ember, aki mentette a melegebb helyzeteket. Kár, hogy a második félidőben már nem erőltették a tarjániak a gólhelyzetek kidolgozását és kihasználását.

Egyénileg Szűcs hibátlanul védett, a közvetlen védelemben Kovács J. lelkesen, harcosan játszott, Varga sokszor kisegített, néha” a támadásoknál is. Valuch volt a mezőny legjobbja, minimális hibaszázalékkal játszotta be az egész pályát. Kajdi is igen sokat dolgozott, gólja szép teljesítmény volt. Szoó aktív volt, hátul is feltűnt néha. Földi egy gólt lőtt, egyet előkészített, de a legveszélyesebb csatár ezúttal is Bíró volt.

A PVSK-nál a védők igen gyenge napot fogtak ki. A középpályán a rengeteget dolgozó, jól lövő Szűcs tűnt ki, elöl Szász és Stájer kevés veszélyt jelentett a kapura.

Nagy B. határozottan, jól bíráskodott.

*

A tartalékbajnokságban:

STC-PVSK 3—0 (0—0)

Salgótarján, 1000 néző, v.; Varga II. STC: Gyurácz — Cséki, Juhász, B. Kovács, Szij- jártó — Fodor, Fábri, Kovács F. — Oláh (Fülöp), Balga, Vágó. Edző: Kmetty József.

PVSK: Papp — Kemer, En- gert, Hosszú, Jurin — Nagy, Ferenczi, Bruder (Balogh, Ba- latincz) — Herbst, Gajag, Iván. Edző: Dunai János.

Góllövő: Vágó, Balga, Kovács F. ,

Jók: Gyurácz, Juhász, Fodor, Vágó, ill.: Jurin, Nagy, Gajag.

Várkonyi Ferenc

Két találkozás

Nem középiskolás fokon

Amikor idekerültem a szerkesztőségbe — éppen másfél évvel ezelőtt —, végignéztem a fotóarchívumot: a megmaradt, fel nem használt sportfelvételeket. A sok száz kép között megakadt a szemem az egyiken. Fiatal súlylökő lányt ábrázolt, arcán roppant elszántsággal, amint éppen dobni készül. Megnéztem a fénykép hátulját — ez volt ráírva:

KOMAROMI KATALIN

Azóta nemegyszer találkoztam a nevével tudósítóink sorai közt, ha amatőr atlétikai versenyekről volt szó. És nem győztem csodálkozni azon, hogyan képes remek ei-edmé- nyeket elérni ennek a sokrétű sportágnak egymástól olyan távol álló számaiban, mint a futás, a súlylökés, meg a távolugrás.

Aztán módom volt látni személyesen is.

A falusi dolgozók 28. spar- takiádjának megyei döntőjén is ebben a három számban szerzett elsőséget — a futásban a spartakiádváltó lígia- ként. Súllyal 10,32 métert dobott, 484 centimétert ugrott távolba, s a váltó hajráembereként ő hozta be elsőnek a célba a pásztói csapatot. Jó néhány ponttal hozzájárult a járás összesített második helyéhez.

— Csak részben vagyok elégedett az eredményeimmel — mondta. — Hiszen súllyal 10,51, távolugrásban 526 az egyéni csúcsom. De azért jó érzés újra meg újra fölállni a dobogó legfelső fokára.

Komáromi Katalin 18 éves, idén érettségizett a hatvani Bajza József Gimnáziumban. Jobbágyiban lakik és — nem tévedés — kerek tíz esztendeje sportol. Szabó Imre testnevelő tanár az edzője, s ha minden jól megy, Kati maga is pedagógus lesz. Ősztől az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola biológia—testnevelés szakos hallgatója.

A spartakiádváltó befutó embere: Komáromi Katalin

(jobbra).

Az STC labdarúgó-szurkolói már megjegyezték Taskó András nevét.

(Herbst Rudolf felvételei)

Az STC labdarúgóinak őszi idénnyitó értekezletén történt.

A szakosztály elnöke, Végvári József névsorolvasást tartott. Akik a nevüket hallották, „bejelentkeztek”, hogy az új edző és játékosok is lássák: ki, kicsoda. Amikor ahhoz a névhez ért az elnök, hogy

TASKŐ ANDRÁS

egy pillanatra megszakította a felolvasást:

— Bocsánat, csak egy Kérdés: sikerült?

— Igen, sikerült — hangzott a válasz.

— Jó, köszönöm, gratulálok — mondta az idős szakember és folytatta a névsort.

Napokig furdalta az oldalamat a kíváncsiság: mire vonatkozott ez a közjáték. Akkor nem volt idő megérdeK- lődni, hiszen az újonnan jöttékkel kellett foglalkozni, ók voltak a fő téma. Aztán hamarosan újra találkoztunk. Egy tóstrandi edzésről visz- szafelé jövet elegyedtem szóba a nyurga, szőke, 19 év*t labdarúgóval.

— Jól megdolgoztatja a fiúkat az új mester — mondta. — De nem is baj, hátha sikerül ezzel célt érni.

— Bizony, nehéznek ígérkezik ez az idény . . .

— Hát még nekem. Én csak kívülről nézhetem.

_ •>

— Felvettek , a pedagógiai főiskolára, Egerbe — magyarázta. — Földrajz—testnevelés szakosnak, nappalira.

— Akkor hát ezért volt a gratuláció az idénnyitón.

— Igen. A klub messzemenően támogatta a felvételi kérelmemet, és a továbbtanulás elhatározott szándékom volt. Az első tanév elég nehéznek ígérkezik, ez alatt főleg a tanulásra kell összpontosítanom. De nem szeretnék örökre felhagyni az aktív labdarúgással sem. Később folytatom.

Magam is sok sikert kívántam a rokonszenves, jólneveik rendkívül udvarias és tehetséges fiatalembernek, aki már az STC első csapatban is bemutatkozott És kívánom Katinak is, neki is, hogy sok örömük legyen még a sportban, s álljanak helyt a tanulásban is. Hogy szakismeretekkel, tapasztalatokkal meggazdagodva térjenek majd haza a főiskoláról, s szolgálják tovább oktatóként is, sportolóként is Nógrád megye sportját. v.—i.

Szék uncián* helyett feleségével utazik Ribli

Merre tart a magyar sakkozás? Megismételhetik-e a legjobbak a Buenos Airesben kiharcolt arany-, illetve ezüstérmeket a következő, 1980- ban esedékes máltai sakkolimpiai férfi- és női csapat- versenyében? A kérdésre természetesen csak egy év múlva lehet konkrét választ adni, ám igen jó előrejelzőnek ígérkezik a szeptember-október folyamán megrendezendő sakkvilágbajnoki zónaközi versenysorozat. Mindjárt az első „felvonásban”, szeptember 4-én a szovjetunióbeli Jurmalában is ott lesz két magyar: Ribli Zoltán és

Adorján András nemzetközi nagymester.

Kettejük közül a Pécsről indult a világranglista élmezőnyébe feljutott Ribli sokkal nagyobb eséllyel indul, mint Adorján. Már 1975-ben zónaversenyt nyert az izlandi Reykjavikban, s a következő lépcsőfok is alig bizonyult magasnak számára: Manilában három évvel ezelőtt úgy lett Bergerrel ötödik, hogy az első négy fordulóban jelentős hátrányba került — akklima- tizációs problémák miatt.

A sakktörténelem három év után megismételte önmagát: Ribli ismét zónaversenyt nyert, ezúttal Varsóban. A

zónaközi jurmalai csata előtt beszélgettünk.

— Más-e a felkészülése ezekben a hetekben, mint akkor, amikor tét nélküli torna előtt áll?

— Ilyenkor, azt hiszem, mindenki sokkal alaposabb munkát végez, sokkal sze- mélyreszabotlabb a munka, a küzdelmek is nyilvánvalóan hevesebbek lesznek. Több elméleti tartalékra lesz hát szükség. A lehetőség adott valamennyi résztvevő számára, hiszen a csoportbeosztások gyakorlatilag fél évvel ezelőtt kialakultak.

— Amióta bevezették az Élő-pontszámítást, s vele az objektív alapokon nyugvó világranglistát is évenként kiadják, sokkal kevesebb a reklamáció. Az elfogultság, a nagy eltérések ki vannak zárva. Teljesen igazságos elosztást azért még most sem lehetett elérni. Mi erről Ribli Zoltán véleménye?

— Érdekes összehasonlításokra van lehetőség a jurmalai, illetve a riói csoport névsorát böngészve. Én előbb még egy kicsit visszakanyarodnék az időben — a mani- lai mezőnyt elnézve, látom, hogy egész sor riválissal ismét egy „futamba” kerültem, így Ljubojeviccsel, Kavalekkel, Horttal és Polugajevsz- kijjel, míg Larsen és Tál „új emberek” számomra. Ami szembeötlő: jelentősen megfiatalodott a mezőny, a bejutásra esélyesek harcosaöb- rámenősebb játékosok, mint a három év előtti konkurren- sek. Még a viszonylag gyengébbnek számító Cseszkovsz- kij, Kuzmin és Miles is nagyon erős ellenfélnek ígérkezik.

— Ez utóbbiakat tehát esélytelennek tartja a továbbjutásra. Az 1—3 helyek várományosairól is ilyen konkrét a véleménye.

— Szerintem az exvilágbaj- nok szovjet Tál okozza majd a legnagyobb szenzációt, ha nem kerül a világbajnokjelöltek közé. A dán Larsent sem várom élre. Ezek után az én hármas-befutóm is kisebbfajta szenzációt jelent: Polugajevszkij és Ljubojevics mellett én szeretnék bejutni a következő fordulóba.

— A riói zónaközi erőviszonyait is mérlegelte?

— Portisch Lajos mellett a holland Timmant és a brazil Meckinget tippelem az első három közé. Sax Gyula az Élő-pontok alapján hetedik csoportjában — ennél mindenképpen előbb végezhet. Minimum az első hat között, de szerencsés esetben nagy meglepetést is okozhat.

— A világranglista 13—17. helyezettje ritkán versenyez. A hosszú szüneteket szakmai búvárkodásra használja, ám

ezúttal eltért a hagyományos recepttől.

— Júliusban egyhónapos spanyol—portugál túrán vettem részt, amely életemben először teljesen független volt versenyzői pályafutásomtól. Maradandó élménvt jelentett számomra a Gibraltárral szemben fekvő Ceuta város felkeresése, ugyanúgy, mint az Európa legnyugatibb fokán épült Gabo da Roca helységben tett látogatás. Egyébként a spanyolországi Granada és a portugál főváros, Lisszabon tette rám a legnagyobb hatást.

— Néhány nap múlva útra kel a Szovjetunióba. Amíg Portischt Forintos, Adorjánt Tompa, Saxot Székely, Verő- cit Honfy. Ivánkát pedig Flórián segíti, addig Ribli Zoltán hivatalos szekundáns nélkül versenyez majd. Nem jelent ez hátrányt a többiekkel szemben?

— Más versenyekre is leginkább egyedül készülök fel,

így a jelenlegi szituáció nem izgat különösebben. Egyébként én a feleségemet jelöltem meg, ám ehhez az illetékesek hivatalosan nem járultak hozzá. így maradt a nem hivatalos minőség, ami engem egyáltalán nem bosz- szant. A lényeg az, hogy ott lesz, s meg tudunk olyan dolgokat is beszélni, ami nekem nagyobb lélektani pluszt jelent, mintha három nagymester állna mögöttem.

Jocha Károly j