Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
Balassagyarmaton, a Magyar Kábel Müvek gyárában dolgozó szocialista brigádok is pótfelajánlásokat tettek a kongresszusi munkaversenyhez csatlakozva, fgy másfél millió dollárral kívánják túlteljesíteni korábbi terveiket. Exporttermékeik kiváló minőségére még a nagyon szigorú tőkéspiacokon sem lesz reklamáció. Képünk a tőkcsmegrendelésre készülő szabad vezetékeket gyártó üzemrészben készült. '— kulcsár — Negyedszázada a poszton 4 bank segítségével Csak annyit, amennyi a folyamatos munkához kell Az elmúlt évi megyei tapasztalatok azt mutatták, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál növekedett legjobban a termeléshez szükséges készlet. Az előidéző okokról, a tett intézkedésekről, azok hatásairól és a soron levő tennivalókról beszélgettem dr. Balogh Tiborral, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesével. ;,Az egyik emberem nyolc évvel ezelőtt egy hétig hiányzott igazolatlanul, Mikor bejött, leültem vele, s mondtam, mesélje el, mit csinált nyolc napig. Ö nem mondja, mert szégyellj. Kettőnk között marad, csak mondjad el. Beleegyezett, kiöntötte a lelkét. Megígértem neki, hogy a hiányzását szabadságnak fogom beírni. De nem ma! Hanem majd két hét múlva, ha addig bizonyítja, hogy csak véletlen kihágás volt ez a mulasztás. Két hétig becsülettel dolgozott, szabadságot írtam be neki. Azóta, mivel csak öt osztálya volt, esti iskolán kijárta a nyolcat; párttag lett, sőt nemrégóta munkásőr is. Az egyik legjobb dolgozóm. Ha én akkor igazolatlant írok be, fegyelmit adatok neki, mit gondol, eljutott volna idáig ez az ember?” Král József, a salgótarjáni ZIM-gyár megmunkáló üzemének művezetője iménti szavaiból az tetszik ki: szelíd, csöndes, atyai modorú férfi. Ugyanakkor az üzem öt művezetője közül őt tartják a legkeményebbnek. „Bezzeg a Józsi bácsi ezt nem engedte volna meg!” — mondogatják hébe-korba, ha valahol rendetlenség üti föl a fejét. — Rendkívül nyugodt ember vagyok — vallja az ötvennyolc esztendős, megtermett művezető. — Aki csendes szóból ért, azokkal dolgozom a legszívesebben. De esetenként kell a kemény szó is. Előfordul, hogy a dolgozó csak a saját szemszögéből nézi a termelést; arra ügyel, hogy minél gyorsabban szabja ki az anyagot. Az pedig nem érdekli, hogy közben rengeteget pocsékol. Aki ezzel nem hagy föl első szóra, arra másodszor már keményebben kell rászólni, hogy „gyerekek, ha nem tetszik, akkor is így kell csinálni!” A tapasztalt férfi negyvenkét esztendeje keresi kenyerét a tűzhelygyárban. Tizenhat évesen, betanított munkásként lépett be. A fölszabadulás után végezte el — a dolgozók általános iskolájában — a hetedik és a nyolcadik osztályt, s később néhány művezetői tanfolyamot. Épp negyedszázada, hogy közvetlen termelésirányítóként dolgozik, — Mi a legfontosabb tulajdonsága egy művezetőnek? — Elsődleges a kötelességtudat: a termelésnek mennie kell. Fontos, hogy a szakma csínját-bínját ismerje, és az, hogy jó példát mutasson . . . — Könnyű volt beletanulni ebbe a munkába? — Nem, ilyen nincs. Ehhez több éves tapasztalat kell. Ha valakit vezető posztra állítanak, azt segíteni kell egy ideig. Nekem szerencsém volt. Az akkori főmérnököm segített mindenben. Mondta, hogy ha bajban vagyok, akár éjnek évadján is csörgessem föl telefonon. Akkoriban sokat termeltünk éjszaka, mert nappal nem kaptunk áramot. Föl ugyan nem csörgettem a főmérnököt, de biztonságérzetet adott, hogy hívhatom. — Mit ért azon, hogy vezetői rátermettség? — Tudni, hogy melyik emberrel, hogyan kell bánni. El kell találni a megfelelő hangot. Nekem már annyi ember dolgozott a kezem alatt, hogy egyiket-másikat meg se ismerem. Egyikkel hamar, másikkal soká, de előbb-.utóbb mindegyikkel közös nevezőre jutottam. Volt persze olyan is, aki korán elment, mert nem boldogult az itteni munkával. Ma már nemigen tanácsolják el az embereket, mert kevés a jelentkező. Hosszabb türelmi idő van... A művezető tíz esztendeje az üzemi pártalapszervezet titkára. Ez a megbízatása is kötelezi arra, hogy sokat foglalkozzon az emberekkel. Miként piheni ki odahaza a munka fáradalmait? Különösebb kedvtelése nincs. Tévét néz, újságot olvas. „Hiányérzetem van, ha nem olvastam át a napi sajtót.. Utazni szeret, kisebb utak a jövőbeli tervek közt is szerepelnek. Ehhez egy Skoda áll a rendelkezésére. Mérnök fia szintén a ZIM-ben dolgozik. „Szeretném már, ha jönne az unoka — mondja Král József —, mert ott tartok, hogy csak a család öröme jelent örömet nekem is.” Molnár Fái — Mi okozta az elmúlt évben a gyors ütemű készletnövekedést? — Tavalyi termelési feladatunkat 256.1 millió forint forgóeszköz-állománnyal kely lett volna megoldani. Sajnos, a valóságban ez az összeg 271,8 millió forintra növekedett. A jelentős emelkedés okát alapvetően a termelési tervtől való elmaradásban látom, amely kétirányú volt. Egyrészt értékben is adósak maradtunk a terv teljesítésével,, másrészt eltértünk a munkák összetételében is kitűzött céljainktól. Mind a két dolog súlyos hatással volt készletgazdálkodásunkra. Egyetértek azzal, hogy az eszközgazdálkodásnak a termeléshez kell igazodnia. Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a termelés ütemes, ritmikus, vagyis azokat a munkákat végezzük el, amiket a vállalat gazdálkodása, jövedelmezősége érdekében is programba vettünk. Bennünket a lakásépítkezés elmaradása juttatott zátonyra. Annak ellenére, hogy 1978-ban kiemelt feladatnak tekintettük az ezzel kapcsolatos terv végrehajtását, az első fél évben mégis jelentősen elmaradtunk. Ez akkor történt, amikor a lakásépítési program teljesítéséhez szükséges feltételeket: - anyagot stb. biztosítottuk. Az elmaradás pótlása érdekében külső és belső intézkedéseket tettünk. Ezektől azt vártuk, hogy az éves lakásépítési tervünket maradéktalanul teljesítjük. Mivel ezt nem tudtuk megvalósítani, novemberben már 23 millió forint értékű olyan anyagkészletünk volt, amit a tervtől elmaradt lakásokhoz kellett volna felhasználnunk. — Miként reagált a készletnövekedésre a Magyar Nemzeti Bank? — A játékszabályoknak megfelelően fejlesztési alapunkból kellett volna biztosítani a készletgazdálkodásban jelentkező túllépést. Erre viszont képtelenek voltunk, mivel az 1978. évi nyereségünk csupán 7 millió forintot tett ki. A különféle magyarázkodás helyett, meg- | vizsgáltuk forgóeszköz-állo- I mányunk egyes elemeit, ö,szszehasonlítottuk más, velünk azonos jellegű ÉVM-hez tartozó építőipari vállalatokkal, majd ezt követően olyan előterjesztést küldtünk a bankhoz, melyben kértük a feltöltési kötelezettség teljesítésétől való felmentésünket. Ebben vállaltuk, hogy ez évi megnagyobbodott feladatainkat az 1978. évi eszközszinttel oldjuk meg. Az általunk készített intézkedési tervet a banki szakemberek reálisnak, megvalósíthatónak tartották, és mentesítettek a fellöltési kötelezettség alól. A banknak azonban ez kevés volt, ezért olyan garanciákat kért tőlünk, ami biztosította az áltálunk vállaltak maradéktalan teljesítését. Ennek megfelelően minden részfeladatnál előírta a határidőket, s szinte naprakészen ellenőrizte az általunk vállaltak teljesítését. Az ellenőrzésen kívül sok egyéb más módon is segítséget kaptunk az intézkedési tervünkben foglaltak jó végrehajtásához. — Hol tartanak ma? — Eleget tettünk vállalt kötelezettségeinknek, sőt az intézkedési tervben a vállaltnál alacsonyabb forgóeszközszinttel oldottuk meg első félévi termelési tervünket. Ügy is fogalmazhatunk: bizonyos előnyhöz jutottunk. — Minek köszönhető a bekövetkezett változás? — Annak, hogy a korábbiakhoz képest lényegesen javult a termelés programszerűsége, fegyelmezettebbé vált a végrehajtás. Tervszerűbbé vált a munkák előkészítése, ami elősegítette az anyagok megbízhatóbb megrendelését A következetes végrehajtás eredménye jelentkezik a befejezetlen állomány csökkenésében is. Amíg 1978. január 1-én 52 nap volt a befejezetlen állomány, addig 1979. január 1- én 19 napra csökkent. A következő mérési időszakban a következőképpen alakult: 1978 márciusában 56 nap volt, 1979 ugyanezen időszakában már csak ötven nap. A tényadatokra épített harmadik mérési időszak június 30-ra esik. Ennek megfelelően 1978 előbb említett időszakában 49 nap volt, míg ez év hasonló időszakában 42 napra csökkent. A kedvező változásokat még elősegítette a számlázási tevékenységben bekövetkezett javulás, aminek hatására csökkent a vállalat kintlevősége (az elvégzett munkáért be nem folyt összeg). Míg 1978. június 30-án ez 60 millió forintot jelentett, addig 1979. június 30- án már 42 millió forintra csökkent. — Mondana néhány szót a további elképzelésekről? — Célunk, hogy szeptember 30-ra 265 millióra, az év végére pedig 255 millióra csökkentsük az eszközállományt. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a munkahelyeken mindig csak annyi anyag lesz, amennyi a folyamatos munkához szükséges. Ennek érdekében tovább szigorítjuk az eszközgazdálkodással kapcsolatos követelményeket. Eddig tételesen feltártuk, hol, milyen elfekvő készleteink vannak. Ennek összege 8 millió forint, amelyből 1 millió forint értékűt már értékesítettünk. Elkészítettük a leépítési ütemtervünket is. Ebben konkrétan megszabtuk időben és nagyságban az érdekeltek feladatát. Az önálló tervvel rendelkező egységek anyagi érdekeltségi rendszerébe beépítettük az eszközgazdálkodással járó feladatokat.1 Mivel az első fél évben három termelési egység vezetője (Beszterce-lakótelep, nagybáto- nyi lakásépítkezés, ipari főüzem) nem teljesítette a követelményeket, ezért megvon-, tűk, illetve csökkentettük prémiumjukat. A gépi tablók segítségével pedig minden hó-! napban kimutatjuk, hogy melyik termelő-, gazdálkodó egységben milyen készletek vannak értékben és anyagban.’ Megkérdezzük, hogy mit akarnak tenni a csökkentésre, ilJ letve felhasználására. Tovább javítjuk a termelés program- szerűségét és számlázási te-j vékenységünket. Azt szeretH nénk, ha a jövőhen kiugrások nélkül, tervszerűen oldanánk meg az eszközgazdálkodóssal kapcsolatos feladatainkat. Nem udvariasságból, de szükséges elmondanom, hogy az előnyös változások mindazoknak a jó munkáját dicséri, akik megértették, hogy ma termelni egyet jelent az értelmes, nyereséget hozó gazdálkodással — fejezte be nyilatkozatát dr. Balogh’ Tibor. Venesz Károly É szrevétlen elmúlott az idő. A műszak után két órakor felhívták a pártirodára Fodor Jánoshoz, a pártvezetőségi titkárhoz, ahol Szilágyi János, az alapszervezeti titkár is ott volt, de ő még idejében távozott. Nyolc óra munka, után már nehezére esik az embernek elviselni a gyári falakat, iparkodik kiki a maga dolga után. De fi még Fodorral beszélgetett a lengyel marógépről, amelyikkel olyan szívesen dolgozik. Aztán szó esett a lámpatestkokilláról, meg nevetve emlékezett a perforáló fésű formájának marásáról is, ami ugyancsak próbára tette a tudását. A párttitkár is jó ismerője a munkának, hiszen korosabb nála. Tekintetében volt hát hol az érdeklődés, hol az egyetértés. A szakmáról beszélve mennyire egyek tudtak lenni. Neki meg nagyon jólesett a pártvezetőség titkárának érdeklődése. Gyorsan elmúlott hát az idő, és most nincs más választás, a kései járattal kell hazamenni. Annak indulásához még egy óra volt hátra. A gyártól a városba sétálva tették meg az utat. Mostanában sűrűsödnek az A régi fasort kivágták, új, fi- események körülötte. Hol a atal fák ígérnek maidanra párttaggyűlés ideje jön el. dús lombokat, de egyelőbe hol a brigád dolgait kell innom hiányzott az árnvék a téznie. vállalati mesbeszéléhűvösebbre fordult időben, sekre hívják. Beletörődve a Azért a délután ebben a fá- dolgok menetébe, hangja radó napsütésben is szép. A összefolyva a motor zúgásával den családszeretők. Fábián gépek zúgása után halknak sóhajtotta: Sokasodnak a kö- Dezső ott született, tanulta az Csordás Jánossal az élen, az-! tán Keskeny Balázs, Gál Lajos, Nagy Imre, Molnár László meg ő, Fábián Dezső lett a tagja. Igaz. a kis Simon Gyuri is, aki most katonának életet a bányászszülőktől. Á mozdulatokkal, amit a gép ment. Megalakultak, de még nagyapa, Fábián Ferenc, a is megérzett. Később Nagy nem tudtak brigádban élni. valamikori bányász, az ha- Miklós ment oda, lassú lép- Volt gondjuk ital miatt, még gyott igazán mély nyomokat tekkel, figyelő tekintettel, azért is, mert ketten össze- az unokában. A Fogas, az a hogy megtudja milyen mun- kaptak. Aztán elment Csor- hirtelen völgyet kereső öreg kát kapott az akkor még dás János és akkor határoz- szőlő. az volt a tanyájuk. Itt újonc Fábián. Azért is meg tak, hogy ő vegye át a ve- oktatta a nagyapa az életre, kellett birkóznia, hogy észre- zetést. Nehéz volt minden- annak is a nehezebbikére. vegyék, befogadják, később nap, még az éjjel sem nvu- Fábián Dezsőnek azóta is, ha elismerjék. Küzdelem volt godt, de a brigád él. dolgo- valami történik körülötte, ez. És akkor, amikor ferde zik. És most Szilágyi János, eszébe jut a nagyapja intel- volt a rávetett tekintet, szá- a párttitkár azt mondta neki: me. monkérő a szó, akkor min- — Jó munkásember vagy, — A tisztességre és a be- dig az volt a gondolatában: befogadunk a pártba... csületre, arra vigyázz, unó- „a tisztességre, a becsületre...” Az volt a legnehezebb, ott kám... Akinek tiszta a szándéka, állni a taggyűlésen, és az emMúlik az idő, bajűszt visel annak az idő igen jó barát- berek szemébe nézve várni a az unoka, családot is alapi- jává szegődik. Már a nándo- kérdéseket, tott már, mégis mintha most ri hajlókban járt a busz, ami- , , történt volna, cseng a fülé- kor Fábián Dezső gondolaté- \ z autóbusz már fent ben az intelem. Eszébe jutott, ban újból életre kelt Csór- iart a becskei kapaszamikor először lépte át a dás János hangja. A szer- kodon. Onnan Berfémipari gyár kapuját, aztán számműhely brigádjának . , ce^re is belátni. Idebe a műhelybe. Gál Lajos, a megalakítását kezdeményezte. nlu*"• mert a napnak is lecsoportvezető fogadta. A gyár- ö meg odaállott melléje tisz- mer|őben volt a fénye. Nem- ban senkinek, aki jön. nem ta szívvel, mert a szervezet- sokára reggel lesz. A holnapépítenek díszkaput, nem is ten dolgozás sok jót ígért. ra. gondolt, az új tárnokhoz tapsolnak neki. Gál is csak Bányásztámasztékok készíté- szükséges szerszámokra. Azt annyit mondott. séhez szerszám kell, új. gon- i<eü most szorgalmazniuk. — Az lesz a géped, ezt dósán készített. Azt mondta eszébe jutott. _ hogy csináld meg, egy rajzot adott Csordásnak; ilyenkor otthon, a vár alatt, a kezébe és távozott. — Én javasolom a brigád a Fogas piroslik a lemenő Ismerős volt a gép. A raiz- megalakítását, kérem annak sugaraktól. Nagyapját vélte a ból is olvasott és hozzálá- soraiba való felvételemet... fényben látni... tott a munkához. Tudta, hogv És megszületett a brigád. Bobál Gyula vizsgázni kell, mert figyelik mozdulatát, tekintetét. Dől- 1 T . gozott hát már megszokott 1 NOGRAD - 1979. szeptember 2., vasárnap o> Ott az úton, hazafelé. •• tűnt az utca zaja. Inkább a vágóiadról jövő friss tepertő illata volt figyelemre méltóbb. Meg a gyár sötét színe után az Ipoly-rét zöldje. Egy jó hideg fröccsre is kedvet kaptak. Kellemes az a lakótelepi kis presszó, és Gyula, a pincér is szolgálatkész. Határozottan jól érezte magát, amikor az ötórai buszra felszállott és indult hazafelé llercelre. Kényelmesek ezek a járművek. Ringatják az embert, odahozzák a nyár végi fényt, a fényes tájat a széles ablak elé. Már kint jártak a szügyi úton, túl a Sivítón, amikor órájára pillantott. Máskor ilyenkor már résen odahaza van. Otthon is ahhoz vannak szokva. Biztosan nyugtalan- kodnak. Felesége, Kiári arcát idézte fel, ahogyan aggodalmaskodik. És a gyerekek? Szerette volna sürgetni a buszvezetőt. telességek. helytállásra van szükség. Hogyan is mondta Galambos Károly a párttaggyűlésen, amikor felvették a tagok sorába? — Azt várom el Fábián Dezsőtől, hogy tudását kamatoztassa a közösség és a maga javára... Kemény pillanatok voltak azok. Még az életnek nagyon kezdetén van, de már sok mindent megért ez a marós, de ilyen forróság nem fogta el. Mert nehéz volt. Esztergomban az iskola után az első mozdulat a munkapadnál. Megmerevedett karja darabosan fogta a formakul- rsot. mert azt hitte, mindenki őt nézi. Akkor nyugodott meg, amikor a gép elindult és hallotta szófogadó zúgását. Aztán az első fizetéssel telt boríték. Repülni szeretett volna vele hazafelé. Odaadta az anyjának, akinek kipirult az arca, aztán megeredtek a könnyei. Semmit sem tudott szólni. Fent, a heaven, a hollókői szikla alatt kemény szívű emberek élnek, akiket az élet keményített, mert nem volt miből elkényeztetni magukat. Nagyon büszkék, de gveneé✓ > I
