Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Balassagyarmaton, a Magyar Kábel Müvek gyárában dolgozó szocialista brigádok is pót­felajánlásokat tettek a kongresszusi munkaversenyhez csatlakozva, fgy másfél millió dol­lárral kívánják túlteljesíteni korábbi terveiket. Exporttermékeik kiváló minőségére még a nagyon szigorú tőkéspiacokon sem lesz reklamáció. Képünk a tőkcsmegrendelésre készülő szabad vezetékeket gyártó üzemrészben készült. '— kulcsár — Negyedszázada a poszton 4 bank segítségével Csak annyit, amennyi a folyamatos munkához kell Az elmúlt évi megyei tapasztalatok azt mutatták, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál növekedett legjobban a termeléshez szükséges készlet. Az előidéző okok­ról, a tett intézkedésekről, azok hatásairól és a soron levő tennivalókról beszélgettem dr. Balogh Tiborral, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesével. ;,Az egyik emberem nyolc évvel ezelőtt egy hétig hiány­zott igazolatlanul, Mikor be­jött, leültem vele, s mondtam, mesélje el, mit csinált nyolc napig. Ö nem mondja, mert szégyellj. Kettőnk között ma­rad, csak mondjad el. Bele­egyezett, kiöntötte a lelkét. Megígértem neki, hogy a hi­ányzását szabadságnak fogom beírni. De nem ma! Hanem majd két hét múlva, ha addig bizonyítja, hogy csak véletlen kihágás volt ez a mulasztás. Két hétig becsülettel dolgo­zott, szabadságot írtam be ne­ki. Azóta, mivel csak öt osz­tálya volt, esti iskolán kijárta a nyolcat; párttag lett, sőt nemrégóta munkásőr is. Az egyik legjobb dolgozóm. Ha én akkor igazolatlant írok be, fegyelmit adatok neki, mit gondol, eljutott volna idáig ez az ember?” Král József, a salgótarjáni ZIM-gyár megmunkáló üze­mének művezetője iménti sza­vaiból az tetszik ki: szelíd, csöndes, atyai modorú férfi. Ugyanakkor az üzem öt mű­vezetője közül őt tartják a legkeményebbnek. „Bezzeg a Józsi bácsi ezt nem engedte volna meg!” — mondogatják hébe-korba, ha valahol ren­detlenség üti föl a fejét. — Rendkívül nyugodt em­ber vagyok — vallja az öt­vennyolc esztendős, megter­mett művezető. — Aki csen­des szóból ért, azokkal dol­gozom a legszívesebben. De esetenként kell a kemény szó is. Előfordul, hogy a dolgozó csak a saját szemszögéből né­zi a termelést; arra ügyel, hogy minél gyorsabban szab­ja ki az anyagot. Az pedig nem érdekli, hogy közben rengeteget pocsékol. Aki ez­zel nem hagy föl első szóra, arra másodszor már kemé­nyebben kell rászólni, hogy „gyerekek, ha nem tetszik, akkor is így kell csinálni!” A tapasztalt férfi negyven­két esztendeje keresi kenye­rét a tűzhelygyárban. Tizen­hat évesen, betanított mun­kásként lépett be. A fölszaba­dulás után végezte el — a dolgozók általános iskolájá­ban — a hetedik és a nyolca­dik osztályt, s később néhány művezetői tanfolyamot. Épp negyedszázada, hogy közvet­len termelésirányítóként dol­gozik, — Mi a legfontosabb tu­lajdonsága egy művezetőnek? — Elsődleges a kötelesség­tudat: a termelésnek mennie kell. Fontos, hogy a szakma csínját-bínját ismerje, és az, hogy jó példát mutasson . . . — Könnyű volt beletanulni ebbe a munkába? — Nem, ilyen nincs. Ehhez több éves tapasztalat kell. Ha valakit vezető posztra állíta­nak, azt segíteni kell egy ide­ig. Nekem szerencsém volt. Az akkori főmérnököm segí­tett mindenben. Mondta, hogy ha bajban vagyok, akár éj­nek évadján is csörgessem föl telefonon. Akkoriban so­kat termeltünk éjszaka, mert nappal nem kaptunk áramot. Föl ugyan nem csörgettem a főmérnököt, de biztonságérze­tet adott, hogy hívhatom. — Mit ért azon, hogy ve­zetői rátermettség? — Tudni, hogy melyik em­berrel, hogyan kell bánni. El kell találni a megfelelő han­got. Nekem már annyi ember dolgozott a kezem alatt, hogy egyiket-másikat meg se isme­rem. Egyikkel hamar, másik­kal soká, de előbb-.utóbb mindegyikkel közös nevezőre jutottam. Volt persze olyan is, aki korán elment, mert nem boldogult az itteni mun­kával. Ma már nemigen ta­nácsolják el az embereket, mert kevés a jelentkező. Hosszabb türelmi idő van... A művezető tíz esztendeje az üzemi pártalapszervezet titkára. Ez a megbízatása is kötelezi arra, hogy sokat fog­lalkozzon az emberekkel. Miként piheni ki odahaza a munka fáradalmait? Külö­nösebb kedvtelése nincs. Té­vét néz, újságot olvas. „Hiányérzetem van, ha nem olvastam át a napi sajtót.. Utazni szeret, kisebb utak a jövőbeli tervek közt is szere­pelnek. Ehhez egy Skoda áll a rendelkezésére. Mérnök fia szintén a ZIM-ben dolgozik. „Szeretném már, ha jönne az unoka — mondja Král Jó­zsef —, mert ott tartok, hogy csak a család öröme jelent örömet nekem is.” Molnár Fái — Mi okozta az elmúlt évben a gyors ütemű kész­letnövekedést? — Tavalyi termelési felada­tunkat 256.1 millió forint for­góeszköz-állománnyal kely lett volna megoldani. Sajnos, a valóságban ez az összeg 271,8 millió forintra növeke­dett. A jelentős emelkedés okát alapvetően a termelési tervtől való elmaradásban lá­tom, amely kétirányú volt. Egyrészt értékben is adósak maradtunk a terv teljesítésé­vel,, másrészt eltértünk a munkák összetételében is ki­tűzött céljainktól. Mind a két dolog súlyos hatással volt készletgazdálkodásunkra. Egyetértek azzal, hogy az eszközgazdálkodásnak a ter­meléshez kell igazodnia. Ezt csak akkor tudjuk megvalósí­tani, ha a termelés ütemes, ritmikus, vagyis azokat a mun­kákat végezzük el, amiket a vállalat gazdálkodása, jövedel­mezősége érdekében is prog­ramba vettünk. Bennünket a lakásépítkezés elmaradása jut­tatott zátonyra. Annak ellené­re, hogy 1978-ban kiemelt fela­datnak tekintettük az ezzel kapcsolatos terv végrehajtását, az első fél évben mégis je­lentősen elmaradtunk. Ez ak­kor történt, amikor a lakásépí­tési program teljesítéséhez szükséges feltételeket: - anya­got stb. biztosítottuk. Az el­maradás pótlása érdekében külső és belső intézkedéseket tettünk. Ezektől azt vártuk, hogy az éves lakásépítési ter­vünket maradéktalanul telje­sítjük. Mivel ezt nem tudtuk megvalósítani, novemberben már 23 millió forint értékű olyan anyagkészletünk volt, amit a tervtől elmaradt la­kásokhoz kellett volna fel­használnunk. — Miként reagált a kész­letnövekedésre a Magyar Nemzeti Bank? — A játékszabályoknak meg­felelően fejlesztési alapunkból kellett volna biztosítani a kész­letgazdálkodásban jelentkező túllépést. Erre viszont kép­telenek voltunk, mivel az 1978. évi nyereségünk csupán 7 mil­lió forintot tett ki. A különféle magyarázkodás helyett, meg- | vizsgáltuk forgóeszköz-állo- I mányunk egyes elemeit, ö,sz­szehasonlítottuk más, velünk azonos jellegű ÉVM-hez tar­tozó építőipari vállalatokkal, majd ezt követően olyan elő­terjesztést küldtünk a bank­hoz, melyben kértük a feltöl­tési kötelezettség teljesítésétől való felmentésünket. Ebben vállaltuk, hogy ez évi megna­gyobbodott feladatainkat az 1978. évi eszközszinttel oldjuk meg. Az általunk készített in­tézkedési tervet a banki szak­emberek reálisnak, megvaló­síthatónak tartották, és mente­sítettek a fellöltési kötelezett­ség alól. A banknak azonban ez kevés volt, ezért olyan ga­ranciákat kért tőlünk, ami biztosította az áltálunk vál­laltak maradéktalan teljesíté­sét. Ennek megfelelően min­den részfeladatnál előírta a határidőket, s szinte napraké­szen ellenőrizte az általunk vállaltak teljesítését. Az ellen­őrzésen kívül sok egyéb más módon is segítséget kaptunk az intézkedési tervünkben fog­laltak jó végrehajtásához. — Hol tartanak ma? — Eleget tettünk vállalt kö­telezettségeinknek, sőt az in­tézkedési tervben a vállaltnál alacsonyabb forgóeszközszint­tel oldottuk meg első félévi termelési tervünket. Ügy is fo­galmazhatunk: bizonyos előny­höz jutottunk. — Minek köszönhető a be­következett változás? — Annak, hogy a korábbi­akhoz képest lényegesen ja­vult a termelés programsze­rűsége, fegyelmezettebbé vált a végrehajtás. Tervszerűbbé vált a munkák előkészítése, ami elősegítette az anyagok megbízhatóbb megrendelését A következetes végrehajtás eredménye jelentkezik a befe­jezetlen állomány csökkenésé­ben is. Amíg 1978. január 1-én 52 nap volt a befejezetlen ál­lomány, addig 1979. január 1- én 19 napra csökkent. A kö­vetkező mérési időszakban a következőképpen alakult: 1978 márciusában 56 nap volt, 1979 ugyanezen időszakában már csak ötven nap. A tényada­tokra épített harmadik mé­rési időszak június 30-ra esik. Ennek megfelelően 1978 előbb említett időszakában 49 nap volt, míg ez év hasonló idő­szakában 42 napra csökkent. A kedvező változásokat még elősegítette a számlázási te­vékenységben bekövetkezett javulás, aminek hatására csök­kent a vállalat kintlevősége (az elvégzett munkáért be nem folyt összeg). Míg 1978. június 30-án ez 60 millió forintot je­lentett, addig 1979. június 30- án már 42 millió forintra csök­kent. — Mondana néhány szót a további elképzelésekről? — Célunk, hogy szeptember 30-ra 265 millióra, az év vé­gére pedig 255 millióra csök­kentsük az eszközállományt. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a munkahelyeken mindig csak annyi anyag lesz, amennyi a folyamatos munkához szüksé­ges. Ennek érdekében tovább szigorítjuk az eszközgazdálko­dással kapcsolatos követelmé­nyeket. Eddig tételesen feltár­tuk, hol, milyen elfekvő kész­leteink vannak. Ennek összege 8 millió forint, amelyből 1 millió forint értékűt már ér­tékesítettünk. Elkészítettük a leépítési ütemtervünket is. Eb­ben konkrétan megszabtuk időben és nagyságban az ér­dekeltek feladatát. Az önálló tervvel rendelkező egységek anyagi érdekeltségi rendszeré­be beépítettük az eszközgaz­dálkodással járó feladatokat.1 Mivel az első fél évben három termelési egység vezetője (Beszterce-lakótelep, nagybáto- nyi lakásépítkezés, ipari fő­üzem) nem teljesítette a kö­vetelményeket, ezért megvon-, tűk, illetve csökkentettük pré­miumjukat. A gépi tablók se­gítségével pedig minden hó-! napban kimutatjuk, hogy me­lyik termelő-, gazdálkodó egy­ségben milyen készletek van­nak értékben és anyagban.’ Megkérdezzük, hogy mit akar­nak tenni a csökkentésre, ilJ letve felhasználására. Tovább javítjuk a termelés program- szerűségét és számlázási te-j vékenységünket. Azt szeretH nénk, ha a jövőhen kiugrások nélkül, tervszerűen oldanánk meg az eszközgazdálkodóssal kapcsolatos feladatainkat. Nem udvariasságból, de szükséges elmondanom, hogy az előnyös változások mindazoknak a jó munkáját dicséri, akik megér­tették, hogy ma termelni egyet jelent az értelmes, nyereséget hozó gazdálkodással — fejez­te be nyilatkozatát dr. Balogh’ Tibor. Venesz Károly É szrevétlen elmúlott az idő. A műszak után két órakor felhívták a pártirodára Fodor Jánoshoz, a pártvezetőségi titkárhoz, ahol Szilágyi János, az alap­szervezeti titkár is ott volt, de ő még idejében távozott. Nyolc óra munka, után már nehezé­re esik az embernek elviselni a gyári falakat, iparkodik ki­ki a maga dolga után. De fi még Fodorral beszélgetett a lengyel marógépről, ame­lyikkel olyan szívesen dol­gozik. Aztán szó esett a lámpatestkokilláról, meg ne­vetve emlékezett a perforá­ló fésű formájának marásá­ról is, ami ugyancsak próbá­ra tette a tudását. A párt­titkár is jó ismerője a mun­kának, hiszen korosabb ná­la. Tekintetében volt hát hol az érdeklődés, hol az egyet­értés. A szakmáról beszélve mennyire egyek tudtak len­ni. Neki meg nagyon jólesett a pártvezetőség titkárának érdeklődése. Gyorsan elmú­lott hát az idő, és most nincs más választás, a kései járat­tal kell hazamenni. Annak indulásához még egy óra volt hátra. A gyártól a városba sétálva tették meg az utat. Mostanában sűrűsödnek az A régi fasort kivágták, új, fi- események körülötte. Hol a atal fák ígérnek maidanra párttaggyűlés ideje jön el. dús lombokat, de egyelőbe hol a brigád dolgait kell in­nom hiányzott az árnvék a téznie. vállalati mesbeszélé­hűvösebbre fordult időben, sekre hívják. Beletörődve a Azért a délután ebben a fá- dolgok menetébe, hangja radó napsütésben is szép. A összefolyva a motor zúgásával den családszeretők. Fábián gépek zúgása után halknak sóhajtotta: Sokasodnak a kö- Dezső ott született, tanulta az Csordás Jánossal az élen, az-! tán Keskeny Balázs, Gál La­jos, Nagy Imre, Molnár Lász­ló meg ő, Fábián Dezső lett a tagja. Igaz. a kis Simon Gyuri is, aki most katonának életet a bányászszülőktől. Á mozdulatokkal, amit a gép ment. Megalakultak, de még nagyapa, Fábián Ferenc, a is megérzett. Később Nagy nem tudtak brigádban élni. valamikori bányász, az ha- Miklós ment oda, lassú lép- Volt gondjuk ital miatt, még gyott igazán mély nyomokat tekkel, figyelő tekintettel, azért is, mert ketten össze- az unokában. A Fogas, az a hogy megtudja milyen mun- kaptak. Aztán elment Csor- hirtelen völgyet kereső öreg kát kapott az akkor még dás János és akkor határoz- szőlő. az volt a tanyájuk. Itt újonc Fábián. Azért is meg tak, hogy ő vegye át a ve- oktatta a nagyapa az életre, kellett birkóznia, hogy észre- zetést. Nehéz volt minden- annak is a nehezebbikére. vegyék, befogadják, később nap, még az éjjel sem nvu- Fábián Dezsőnek azóta is, ha elismerjék. Küzdelem volt godt, de a brigád él. dolgo- valami történik körülötte, ez. És akkor, amikor ferde zik. És most Szilágyi János, eszébe jut a nagyapja intel- volt a rávetett tekintet, szá- a párttitkár azt mondta neki: me. monkérő a szó, akkor min- — Jó munkásember vagy, — A tisztességre és a be- dig az volt a gondolatában: befogadunk a pártba... csületre, arra vigyázz, unó- „a tisztességre, a becsületre...” Az volt a legnehezebb, ott kám... Akinek tiszta a szándéka, állni a taggyűlésen, és az em­Múlik az idő, bajűszt visel annak az idő igen jó barát- berek szemébe nézve várni a az unoka, családot is alapi- jává szegődik. Már a nándo- kérdéseket, tott már, mégis mintha most ri hajlókban járt a busz, ami- , , történt volna, cseng a fülé- kor Fábián Dezső gondolaté- \ z autóbusz már fent ben az intelem. Eszébe jutott, ban újból életre kelt Csór- iart a becskei kapasz­amikor először lépte át a dás János hangja. A szer- kodon. Onnan Ber­fémipari gyár kapuját, aztán számműhely brigádjának . , ce^re is belátni. Ide­be a műhelybe. Gál Lajos, a megalakítását kezdeményezte. nlu*"• mert a napnak is le­csoportvezető fogadta. A gyár- ö meg odaállott melléje tisz- mer|őben volt a fénye. Nem- ban senkinek, aki jön. nem ta szívvel, mert a szervezet- sokára reggel lesz. A holnap­építenek díszkaput, nem is ten dolgozás sok jót ígért. ra. gondolt, az új tárnokhoz tapsolnak neki. Gál is csak Bányásztámasztékok készíté- szükséges szerszámokra. Azt annyit mondott. séhez szerszám kell, új. gon- i<eü most szorgalmazniuk. — Az lesz a géped, ezt dósán készített. Azt mondta eszébe jutott. _ hogy csináld meg, egy rajzot adott Csordásnak; ilyenkor otthon, a vár alatt, a kezébe és távozott. — Én javasolom a brigád a Fogas piroslik a lemenő Ismerős volt a gép. A raiz- megalakítását, kérem annak sugaraktól. Nagyapját vélte a ból is olvasott és hozzálá- soraiba való felvételemet... fényben látni... tott a munkához. Tudta, hogv És megszületett a brigád. Bobál Gyula vizsgázni kell, mert figyelik mozdulatát, tekintetét. Dől- 1 T . gozott hát már megszokott 1 NOGRAD - 1979. szeptember 2., vasárnap o> Ott az úton, hazafelé. •• tűnt az utca zaja. Inkább a vágóiadról jövő friss tepertő illata volt figyelemre mél­tóbb. Meg a gyár sötét színe után az Ipoly-rét zöldje. Egy jó hideg fröccsre is kedvet kaptak. Kellemes az a lakó­telepi kis presszó, és Gyula, a pincér is szolgálatkész. Ha­tározottan jól érezte magát, amikor az ötórai buszra fel­szállott és indult hazafelé llercelre. Kényelmesek ezek a járművek. Ringatják az embert, odahozzák a nyár vé­gi fényt, a fényes tájat a széles ablak elé. Már kint jártak a szügyi úton, túl a Sivítón, amikor órájára pillantott. Máskor ilyenkor már résen odahaza van. Otthon is ahhoz vannak szokva. Biztosan nyugtalan- kodnak. Felesége, Kiári arcát idézte fel, ahogyan aggodal­maskodik. És a gyerekek? Szerette volna sürgetni a buszvezetőt. telességek. helytállásra van szükség. Hogyan is mondta Galambos Károly a párttag­gyűlésen, amikor felvették a tagok sorába? — Azt várom el Fábián Dezsőtől, hogy tudását ka­matoztassa a közösség és a maga javára... Kemény pillanatok voltak azok. Még az életnek nagyon kezdetén van, de már sok mindent megért ez a marós, de ilyen forróság nem fogta el. Mert nehéz volt. Eszter­gomban az iskola után az első mozdulat a munkapad­nál. Megmerevedett karja darabosan fogta a formakul- rsot. mert azt hitte, minden­ki őt nézi. Akkor nyugodott meg, amikor a gép elindult és hallotta szófogadó zúgását. Aztán az első fizetéssel telt boríték. Repülni szeretett volna vele hazafelé. Odaadta az anyjának, akinek kipirult az arca, aztán megeredtek a könnyei. Semmit sem tudott szólni. Fent, a heaven, a hollókői szikla alatt kemény szívű em­berek élnek, akiket az élet keményített, mert nem volt miből elkényeztetni magukat. Nagyon büszkék, de gveneé­✓ > I

Next

/
Thumbnails
Contents