Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Kiállítás a Napra?zi Múzeumban Gyermek élet a rég) magyar faluban címmel láthatnak ki­állítást a Néprajzi Múzeumban Mezőkövesdi kisbabaöltözet Sárközi kislányöltözct gyér' mekszövőszékkel Balett Nazim Hikmet műveiből Az üzbég akadémiai opera- Arif Melikov zeneszerző, az és balettszínház társulata a Azerbajdzsán SZSZK népmű- Lenin-békedíjas török író, Na- vésze és a színház főkoreog- zim Hikmet librettója alap- ráfusa, Galija Izmajlova, a ján színpadra állította a „Le- Szovjetunió népművésze. Va- genda a szerelemről” című lamennyi főszerepet a kollek- táncjátékot. A mű szerzői: tíva fiataljai táncolják. (13.) Zoltán még mindig a meccs miatt bosszankodott­— Legalább az a bődületes löket tálát volna be, amit Medve szúrt a pipára. — Mert mindegyik bomba­gólt akart lőni — csűfondá- roskodott Danka a csalódást okozó futballistákon. Mintha az apró kis gólokat nem adná meg a bíró. Paula felismerte a pillana­tot. Óvatosan átállította a váltót. — Itthon mindenesetre százszor érdekesebb volt. — Kivételesen! — toldotta meg titokzatosan Dezső. Majdnem irigykedett a fia­tal tanár, hogy valami kelle­mesről maradt le. Hálás de­rűvel helyeselt a kőfaragó- sógornak. — Igazatok van. Fene vi­gye azt a rossz meccset. Min­den ballábas átadásnál azzal vigaszaltam magam, hogy nincs semmi baj. Kész a há­zunk! A mérnöknő sugározva gyönyörködött nyurga, csupa lendület férjében. Szerelmes kedvességgel felelt a büszke kijelentésre­— Ahogy vesszük. Hökkenten fülelt feléje Dánka. — Ahogy vesszük?... — Igen. Mert hátha nem kész — bizonygatta neki mó­kázva Edit. Paula sietett a folytatással. — Például a központi fű­tés. Meg a járdabeton az ud­varon­Dezső újabb ütőhangszert kapcsolt a zenekarba: — Meg az alapozás. Sőt. Esetleg a telken is lehet még vitatkozni­Hagyta Danka Károly, hogy elernyessze a nevetés. Valami alattomos balsejtelem azon­ban útját állta a nevetésnek. Ezt az ágaskodást nyugtató rábeszéléssel kísérelte meg le­csendesíteni Paula, akinek se­hogy nem állt jól az édesded beszéd. — Nézd, Károly. Kínálko­zik egy szerencsés lehetőség. Használjuk ki. A mi csalá­dunk sokra képeg. Bebizonyí­tottuk. Muszáj nekünk leron­gyolódva örülni az új há­zunknak? Ezt eladjuk szépen és építünk helyette másikat, így aztán házunk is lesz, meg pénzünk is. Hát nem nagy­szerű?. . ­Düledezve fordult körbe Danka, aztán tekintetével i NÖGRAD - 1979. auguutus 14L, kedd Képernyő előtt Gombó kinn Az igazi nagy-gazember Gombó (valamennyi Gomból, aki megtalálta a módját, hogy közösségi társadalmunkban hivatali segédlettel (mert is­meri a „dörgést”) érvényre juttassa egyéni érdekeit. Szemben mindenféle egyéb érdekkel. Meg is van az ered­ménye; a ház. a nagy kert. a Mercédes a garázsban és így tovább — a nagyösszegű takarékbetétig. Mindezt sze- rezehette volna becsületes úton, munkával is De nem szerezte, hanem miként mi is láttuk, egy kerékpár vá­sárlásának ügyködése közben — egyéni gazdagságát a 'jó helyzetfelismerésnek a lehe­tőségek még törvényes kere­tek közötti, mégis, arcpirítóan aljas, száztíz százalékos ki­használásának köszönheti. Gombó kinn van — ez a címe. s egyben kulcsmonda­ta is Rákosy Gergely a múlt hét csütörtökjén bemutatott tévéjátékának, amelyet Vár- konyi Gábor rendezett. A já­ték azért is figyelemre méltó, mert két új arcot, két pálya­kezdő színészt ismertünk meg, a főszerepeket játszó Fazekas István (Szúrni) és Balkay Gé­za (Veréb) személyében. Gombét Öze Lajos alakította a szó legnemesebb értelmé­ben. Kiemelkedő szereofor- málással tűnt ki Kállai Ilona, a társbérlő, és Bencze Ferenc, a raktárvezető nagy­szerű megjelenítésével. Mi van ezzel a Gombóval? Hogyan válhat ez az egysze­rű ténymegállapítás (Gombó kinn van) olyan kulcsmondat­tá, amely a játék elején el­hangozva semmitmondó, a já­ték végén újra kimondva a néző gondolatsorát, a tovább­gondolkodás zsilipjét nyitja és kényszeríti az állásfogla­lásra: Gombónak nem kinn, hanem — bent, a rács mögött a büntetésvégrehajtás kapu - in belül lenne a helye! Ré­gen megérett a zacskóragasz­tásra, vesszőfonásra. De ő, kinn van. És ki van bent? Természetesen a film végére „bekerül” Szúrni és Veréb, a két mai fiatal (ahogy őket nevezni szokás). A meggyő­ződés Gombó úrral kapcsolat­ban hosszas dramaturgia eredménye (hosszas, jól mo­tivált, de nem unalmas.) Idő­sek és fiatalok kapcsolatának, gyerekek és szülők együttélé­sének (együtt-nem-élésének) buktatóit sorra felmutatja a tévéjáték. Szinte előre lát­ható sorrendben követik egy­mást azok az események, amelyek végül is törvényszeT rűen (megint csak közhely­igazsággal szólva) a tiltott határátlépés kísérletéig, a ke­rékpárlopásig hajtja Szumit van és barátját. Való igaz, és e2 az író érdeme elsősorban, hogy bár a két fiatal meg­sértette törvényeinket — ro- konszenvünkeí megsem veszí­ti el egyetlen percre sem. Mert egy-kéí dologban ti­losba tévedtek, ugyan, de alapvető szándékuk (anyát találni, helyet a világban, éle­tet, amelyben önmagukat va­lósíthatják meg) mindenki számára elfogadható. Ilyen­képpen akár tanmese is le­hetne Rákosy Gergely játéka. Mégsem az. Nem elsősorban, az ismert szerző úgynevezett ..sajátsá­gos világítása”, hanem éopen a Gombó úrral történő ellen- pontozás miatt. Azaz, az ösz- szehasonlítás kényszerítő ha­tása miatt. Mert a „Szülők, nevelők egvmás között” tar­talmú történések (íme. ilyen a rossz gyermeknevelés, a rossz családi élet!) a kulcs­mondathoz vezető leer ék pár- vásárlás. és Gombó úr figurá­ja nélkül — mégiscsak tan­meseszerű lett volna. Ez, azonban az író magánügye, magáneredménye. Az egyen­súly iránti fokozott érzékeny­ség, a megvalósítani tudás méltányolható képessége. Ami számunkra sokkal fontosabb, hogy a játékot nézve gyakor­ta kerülünk az azonosítás (önmagunkkal azonosítás) kényszerébe az önző apát, a féltékeny mostohái, az örök­ké fáradt, anyát, az apa he­lyére betolakodó mostoha­apát, a helyeztet kihasználó öregedő társbérlőnőt, az igazi emberi viszonyokat te­remteni képtelen új munkave­zető. Gombó úr kapzsiságát nézve. Mindezekkel szem­ben mire mehet vajon, két akármilyen jószándékú fiatal a kamaszkori álmok megté­vesztő-megfoghatatlan „a rany tartalékai val” ? Ki­kezdhetetlen, „kegyetlen vi­lág” amelyben nagyon sokan vergődnek fiataljaink közül, groteszk erőlködéssel a jobb után, a saját élet Kiharcolá­sáért. Rákosy Gergely sokat ad a motiváltságra, arra, hogy szereplőinek cselekede­tei, jelleme sokoldalúan hi­telesített legyen, de közben nem feledkezik meg a leg­fontosabbról; nem sztorit, hanem elsősorban jellemei­hez képest is gazdagon mo­tivált, illusztrált társadalom­rajzot akar megmutatni! Amelyben fontos motívum az emberi kapcsolatokban fel­lelhető (mit fellelhető, sze­met kiverő) közömbösség, az elfoglalt, vagy hiányzó apák, anyák, az önzésbe fulladó életek, a kapzsiságot élet­erénynek feltüntető karak­terisztikus, (éppen ezért nem egyedül jellemző) a fiatalok társtalanságát megmutató sorsok összessége. Minderre az ironikus írói válasz, amely cím és kulcsmondat is egy­ben : Gombó kinn vann... (X. Pataki) Móricz-művek a moziban A história s az irodalom hírneves alakjainak jubileu­ma manapság nem múlhat el statisztikák, adatok közlése nélkül. így van ez napjaink­ban is, amikor Móricz Zsig- mond születésének centenári­umát ünnepli az ország. A közelmúltban Nyíregyhá­zán rendezett nemzetközi mű­fordítói tanácskozás egyik előadásában elhangzott; Mó­ricz 21 regényét és elbeszé­lését 24 nyelvre fordították le. Mindez 81 idegennyelvű kötetben jelent meg. Nyilas Misi története, a „Légy jó mindhalálig” 12 nyelven 17 kiadást ért meg. Szabolcs-Szatmár megyei Tiszacsécse nagy írófiának munkássága szerencsésen egy­megkapaszkodott a mázsás Burján Zoltánban. — Ez igen. Amíg meccsen van az ember, addig itthon rúgnak gólt neki. A feltétlen odaadástól aj­zott Paula lelkesen magya­rázta neki: — Bármikor megkapunk lakásodként négyszázezer fo­rintot. Ebből viszafizetjük a kölcsönt és ha új telket ve­szünk, a törlesztés és a vá­sárlás után is marad mind­egyikünknek legalább három- százezer forintja. Ennyi pénz­ért érdemes még nyolc hóna­pot közösén dolgozni. Végre beszerezhetünk mindent, ami kell. Kocsit is, akár Peuge-ot, ha úgy tetszik. Modern ruhá­kat veszünk, utazúnk, szóra­kozunk. Csak az találhat eb­ben kivetnivalót, aki fél a munkától. — Akkor én nagyon-na- gyon félek — mondta eluta­sítón Danka. — De hát más­nak is van véleménye. Hagy­játok már nyilatkozni Zolié- kat. Elvégre lakástulajdono­sok. Hálaadó szeretettel és csat­togó tenyérrel vágta hátba öccsét a kőfaragó. — Zoliék miatt nem aggó­dom. Olyan az én öcsém, hogy a falon keresztül is meg­látja a hasznát. Rózsi pláne megért bennünket­— Várj — próbált gondol­kodó képet vágni a kövér kőműves, mintha éles esze lenne. — Hadd törjem egy kicsit a kókuszomat. Hát ahogy vesszük. így az első hallásra mintha lenne benne fantázia. Isten bizony. Na Rózsikám, szólalj fel te is a taggyűlésen. Hallottad, az a kérdés, hogy kire szavazzunk. A jámbor asszony tompán nézelődött. Szeme, arca nem árult el egyebet, csak az ön­kéntes, jóhiszemű kiszolgálta­tottságot. — Nekem eddig is úgy volt jó, ahogy a család akarta.. Edit úgy érezte, most jött el az ideje, hogy összegezzen. Biztos pozícióból, éles tekin­tettel figyelte férjét. beesett a mozgókép világszer­te tapasztalható karrierjével. Maga Móricz is elismeréssel szólt a filmben rejlő művészi lehetőségekről. Sőt, az első celluloid szalagra vitt regé­nye filmforgatókönyvének megírására is vállalkozott, így hát természetes: a szak­emberek gondos és minden részletre kiterjedő pontosság­gal feltérképezték a Móricz- alkotások történetét a film világában. Somogyi Lia, a Hungarofilm főmunkatársa statisztikájának tulajdonképp ezt az címet is adhatnék: Mó­ricz a moziban... Az író első műve 1935-ben jelent meg a filmszínházak­ban. Ekkor a Móricz írta forgatókönyv alapján Deésy — Akkor tulajdonképpen öten már döntöttünk is- Mi a véleménye a kisebbségnek? A tanáron csak a tétova . tűnődés, a kedvetlen viselke­dés látszott. — Mármint a kisebbség?... Egyelőre a legnagyobb zavar­ban van. Férje örök vitatkozási haj­lamára célozva kedveskedő fölénnyel szólt Edit: — Ez meglepő. — Édesapád mit mond? — Bevallom, ő is a kisebb­séghez tartozik. — Pedig ő is lakástulajdo­nos. — De hallgatni fog ránk — jelentette ki Edit máris győz­tesen. Az állítást épp ily maga­biztosan tagadta a tanár. — Most az egyszer aligha. Paula az öreg Burján el­lenkezését kicsinyéivé pró­bált hatni az okvetetlenkedő tanárra. — Kitelik tőle, de nem va­lószínű. Remélem, a józansá­ga ezúttal is nagyobb lesz, mint a konoksága. — Szóval zsarolni akarjá­tok? — vette elő epésebb kedvét Danka Károly. Dezső vésztióslón nyalogat­ta pipája csutoráját, mégsem lépett arénába. Edit intette is a tekintetével, hogy maradjon nyugton. Inkább maga pró­bálkozott panaszkodó kérle- léssel. — Most nem az apánkról van szó. Hanem rólad, ötünk­nek az a véleménye, hogy ér­demes nekivágni. Erre te tün­tetve ellenzékbe vonulsz. Kö­nyörgöm, légy belátással. Ne ellenkezz velünk... — Ügy is van! — ejtette oda pont gvanánt a bunkót Zoltán, aki a frissen meggyő- zöttek hevességével kelt a terv védelmére. — A családi békét senki ne merje bánta­ni. Keccselünk újra és kész! Rózsi úgy féltette férjét, mintha az zsenge nebáncsvi- róg lett volna. Már megint beleártod ma­gad?..} Alfréd rendezésében Somogyi Erzsivel, Jávor Pállal, Berki Lilivel és Gózon Gyulával a főszerepekben a „Nem élhe­tek muzsikaszó nélkül”-t ve­títették. 1936 két Móricz-mű megfilmesítését hozta. Először a Székely István rendezte „Légy jó mindhalálig”-ot mu­tatták be, majd a „Komor ló” című novella alapján készült „Hortobágy”-ot. Az utóbbi ér­dekessége, hogy benne ama­tőröké volt a főszerep: hor­tobágyi csikósoké, gulyásoké. 1942-ben ZilShy Lajos írt forgatókönyvet a „Szép csil­lagából. Rá egy esztendőre a „Kerek Ferkó”-t tűzték a mozik műsorára. 1943-ban pe­dig Tersánszky Józsi Jenő for­gatókönyvéből a „Sári bíró”-t. A mamlasz boldogok gyen­gédségével mentegetőzött a kőműves: — Valamivel ezután is fog­lalkoznom kell, kiskutyám. Megölne az unalom. Danka lehangoltan fejezte ki fonák elismerését: — Te legalább őszinte vagy. — Velem aztán ne köte­kedj, mert megjárod! — Rendben van — állt elé­je megadón a karcsú Danka. — Nyugodtan üss le. Zoltánban kétségtelenül na­gyobb volt a jóérzés, mint a lángelme. Viszakozva szájait. — Attól, hogy melós az ember, még lehet gógyija. Igenis jól jön adohány. Bízd csak ránk. A Burjánok ehhez jobban értenek. Ha nem szí- vóskodsz annyit, rajongani fogok érted. De ha raplis- kodsz, isten bizony úgy csi­nálok veled, ahogy a rossz fattyákkal szokás. — Kecsegtető kilátás. De ha nem haragszol, emlékez­tetnélek, hogy véletlenül éo- pen az én lakásomban va­gyunk. Itt még te sem ígér­heted be a rokoni verést. Ezt nem kifogásolhatta Zol­tán. Türelmét mégis elvesz­tette, mérgesen ágált: — Vastag vagy, édesapám! — Tovább nem jutott. Fele­ségére förmedt. — Gyere in­nen, kiskutyám. Inkább La- iosmizsére járok vendégség­be. minthogy ide még egyszer betegyem a lábam. Az elhatározáshoz méltó haraggal vonult ki. Rózsi szeppenten követte. De őnem akart örökre távozni. Esde- kelve szólt a morcosán hall­gató rokonokhoz: — Nem érdemes veszeked­ni. .. Hiszen olyan szépen megvoltunk eddig, Jussatok dűlőre valahogy... Figyelemre se méltatták. Ahányan voltak, annvi felé néztek, csak a távozó Rózsira nem. (Folytatás) A felszabadulás után 194S- ban forgattak először Móricz- filmet. A „Forró mezők” pre­mierjét (forgatókönyv-írója Várkonyi Zoltán volt) 1949. március 26-án rendezték. Ugyancsak ebben az évben Deák Sándorral a főszerep­ben az „Űri muri”-t, majd 1954-ben a „Rokonok”-at vit­ték filmre. 1957-ben Cseres Tibor írt Móricz-műből film­forgatókönyvet. így született meg az „Égi madár”. Az alig- hanem máig is a legnagyobb Móricz-filmsikert, a „Légy jó mindhalálig”-ot 1960. október 27-én mutatták be a filmszín-í házak. (Forgatókönyvírója Darvas József, rendezője Ra-4 nódy László.) Tizenhat évi szünet után ismét Ranódy vállalkozott Móricz-mű adaptálására. Ö a rendezője, Sára Sándor az operatőre, Czinkóczi Zsuzsi pedig a főszereplője az „Ár­vácskádnak. A sort végül a tavalyi „Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül” zárja. A sta­tisztika számon tart még két Móricz-kisfilmet — mindket­tőt Molnár Tiborral a fősze­repben. 1940-ben Jókai Mór „Sárga rózsá”-jából maga Mó­ricz írt filmforgatóknyvet. Néhány szót a Móricz-fiH mek nemzetközi fogadtatásá­ról : a legnépszerűbb kétség­telenül a „Légy jó mindhalá­lig”. A Nyilas Misit megsze­mélyesítő Tóth Laci már a bemutató évében elnyerte a San Francisco-i fesztivál leg-, jobb gyermekszínészének dí­ját. A film sikerrel állta a próbát a melbourne-i, a sid- neyi, a stratfordi és a La Plata-i fesztiválon is. Az „Ár­vácska” Karlovy-Varyban vit­te el a pálmát, azaz a fő­díjat, Teheránban az ifjúsá­gi filmek fesztiválján pedig Czinkóczi Zsuzsi kapta a leg­jobb szereplő díját. Tavaly az „Árvácska” Karthágóban aa Ezüst Aladdin-díjat érdemel­te ki. A Móricz-művekből készült mozifilmek vetítési jogát egész sor ország televíziója vásárolta meg. A „Légy jő mindhalálig”-ot 29, köztük hongkongi és Fülöp-szigeteki, az „Árvácská”-t pedig 12 tv- állomás sugározta. Végezetül a Móricz-filmek szereplőiről. A színésznők kö­zül Tolnay Klári alakított legtöbbször Móricz-főhőst. Há­rom filmben működött közre.' A családok „versengéséből’* alighanem a Szirtes-família kerülne ki győztesen: az apa,' Ádám két Móricz-filmben je­lent meg a filmvásznon, lá­nya, Ágnes pedig a legutóbbi megfilmesített Móricz-alkotás} a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” Pólikájaként kerül majd be a hazai filmek lexi­konjába. Kalcuda Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents