Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
Vadon termő bogyókból, gyökerekből, levelekből jelentékeny kivitelt bonyolít le a mo- horai Drogunion Gyógynövény begyűjtő és -Forgalmazó Szövetkezeti Közös Vállalat. Vevőik között NSZK-beli, olasz, osztrák, amerikai, kanadai cégek sorakoznak. Képünkön Kardos Károly üzemvezető-helyettes és Bacsa Éva mű szakvezető-helyettes a feketeribizli tisztaságát -•mustrálja. (Kulcsár József felvétele) MuDkásdíjak — színészeknek Salgótarjáni kempingezők a Balaton pariján: „Megismerni a nevezetességeket is, ' A hirtelen jött borulás megfuttatta a fürdőzőket. Az» utcák porát magasba kavaró szél azonban csak néhány kövér esőcseppet hozott; a zápor, a komolyabb vihar ezúttal elmaradt. Alig fél óra múlva — mintha csak a korábbi tréfát akarná helyrehozni, kárpótolni — e késő délutánon is déli hévvel süt a nap. Az igazán szerencsések közé sorolhatják magukat azok, akik erre a kurta kis időre is visszatérnek a Balaton vizéhez. Több okból is. Egyrészt a nem is oly régi túlzsúfoltság helyett csendes és nyugodt a part, a íürdőzők pedig végtelen víztükröt érez- hetnek „sajátjuknak”. Másrészt; felejthetetlen a látvány. Képeslapokon látni hasonlót. Azokon, amelyeket nézve felötlik a szemlélőben: ilyen nincs is, valamiféle trükkel örökítette i meg a riporter a kora estébe forduló délutánt; a tó vizébe mártózó vöröslő napkorongot. O o O o O Ebben a szép látványban része lehetett az Ecsegről Salgótarjánba elszármazott Kéri Istvánnak és családjának is. — Két lányom van —, mondja a fiatal ember érezhető apai büszkeséggel —, íenemód élvezik a vizet. A nagyobbik még most is lubickol. Derekán az úszóöv, s hangos szóval hívja fel magára a figyelmet: nézzetek ide, milyen ügyes vagyok, milyen remekül tudok „úszni”. A pancsolásba úgy belefeledkezik,. hogy észre sem veszi: már-már pedzi a horgászok úszóját. Apja szigorú hangon szól rá: Gyere visssza kislányom, nem szabad a bácsikat zavarni. — Amikor először lejöttünk a vízhez, nagyon jóízűt nevettünk —, veszi át a szót Kériné. — A kisebbik lányunk a lépcsőről belépett a vízbe, majd azt mondta: Anyu, én csak akkor megyek fürödni, ha beleengedték a meleg vizet is. Megszokta aztán persze a 'huszonnégy fokosat is. Most jöhetett ki, éppen szárazra törli az anyja, aprócska fürdőköpenyt ad • rá. A csöppségnek nincs is tovább maradása, meztelen lábaival trappol a sétány betonján, a horgászokat nézz. _____ — Csak rövid időre jöt- ' tünk —, felel a kérdésre Kéri István — nincsen már szabadságunk. Tegnap, pénteken délután érkeztünk és úgy tervezzük, hogy keddig maradunk. Együtt kirándulunk a szomszéd családdal, velük is van egy gyerek. O o O o O A szűkre szabott balatoni kirándulás Idejét alaposan ki akarja használni a Kéri család, erről tanúskodnak a fiatalasszony szavai is: — Nem azért jöttünk, hogy egész idő alatt itt lubickoljunk a vízben, Siófokon, szeretnénk megismerni a környéket is. Tegnap érkeztünk, de ma már átmentünk, hajóval Tihanyba, közelebbről is szemügyre venni nevezetességeit. Megmondom őszintén, nekem bizony nehezemre esett megmászni azt a rengeteg lépcsőt, mégis megérte. Az apátság megtekintése mindezért kárpótolt. — További program? — Nincs pontosan elkészítve, majd a lehetőségek szerint alakul. Egy azonban már bizonyos: alaposabban körülnézünk bent Siófokon, és szeretnénk elmenni egy esti hajókirándulásra is. O o O o O A nyár, a Balaton örömeit most önfeledten élvező salgótarjáni család a vállalkozó szelleműek közé tartozik: sátrat hoztak magukkal. — Ott lakunk a Salgótarjáni Kohászati Üzemek üdülőjének szomszédságában, egy magánház kertjében —, mutat a parti fűzfákon túl Kéri István. — Nemcsak a hosszabb szabadság hiányzott, beutalónk sem volt, ezért döntöttünk a rövidebb idejű sátorozás mellett. Az üdülő területén nem lehet sátrat verni, így kötöttünk ki a szomszédban. Nagyon romantikus, a kényelmünkre sem lehet panasz, az időjárás is kegyes hozzánk. Csak maradjon így keddig... — S a mostani kempingezéssel „vége” a nyárnak? — Hétvégeken gyakran kirándulunk, mozgékony emberek vagyunk. Bebarangoljuk a környék nevezetességeit, a kissé távolabb eső fürdőhelyeket is. A leggyakoribb úticél: Eger. (k. g.) A „Trinicsjaj” Pamutfeldolgozó Egyesülés és a Klaj- pédai Drámai Színház öt évvel ezelőtt barátsági és együttműködési szerződést kötött. A gyár munkásai azóta gyakori vendégek a színházban, a művészek sokszor ellátogatnak az üzemekbe. A dolgozók díjat alapítottak az év legjobb színészének, és a kollektíva maga dönt ennek odaítéléséről. A díjazottak névsora most kibővült. Ebben az évben I. Szimonajtite és a Litván SZSZK érdemes művésze, B. 3arauszkasz kapta a díjat. Barauszkaszt már másodszor ítélték a dolgozók az év legjobb színészének. V annak, akik még életükben nem láttak mézeskalácsot, még többen, akik nem láttak mézaskalácsost, és még ennél is többen, akik nem látták, hogy hogyan készül ez a kelendő vásárfia. Mézeskalács: búza- és rozsliszt keverékéből, mézzel, cukorszörppel készült sütemény (mézestészta, illetve cukortészta) lazítását főleg hamuzsírral végzik. (Űj Magyar Lexikon) Major Gyula mézeskalácskészítőt látogattuk meg Balassagyarmaton, vajon miként űzi ezt a manapság ritka mesterséget? Minden romantika nélkül meséli el, hogy bár Gyüszü Mihály jászberényi piézeskalácsos, cukrász és cukorké6zítő mesternél tanult annák idején, majd . Balassagyarmaton volt segéd, de 1964-től kilenc éven át gépkocsivezető volt és csak 1973 óta foglalkozik önállóan mézeskalács-készítéssel. — Mi a titka a jó mézeskalácsnak? — faggatom a mestert, aki felesége és hétéves fia társaságában verejtékezik a kemence mellett, takaros kis műhelyében. — A jó méz! Ha van ilyen, mert sajnos a méhészek egyre többen cukrozzák „a mé- heket” is, meg a mézet is, ami aztán a minőségén is meglátszik. Pestről hozom a virágmézet, ez sötétebb és kellemesebb is az illata. Izzadunk a melegben, kint is 35 fok felett van, de ide- i bent a kemence még rádupláz. — Ez a meleg nem jó a mézeskalácsnak, mert meg- nyúlósodik a tésztája, 20—25 fok lenne a legjobb — töröl- geti' homlokát. — De ez nem rajtunk múlik. — Árulja el már a mézesül tanácsok es a lakásépítési program Ötmillió ember ü| otthona Minden, város, község szeretne egyre szebb lenni. Nem elsősorban az odalátogató bel- és külföldi vendégek, hanem önmaga miatt: hogy a jobb, kényelmesebb lakásokban mind korszerűbben élhessenek a mai lakosok és a következő nemzedékek. Innen eredt, hogy helyenként szabadjára engedték a fantáziát, úgy gondolták, hogy a 15 éves lakásfejlesztési program végrehajtása során sokemeletes toronyházak épülhetnek mindenütt. A végrehajtás — mi tagadás — szárnyát szegte a csapongó képzeletnek. Három ötéves tervidőszak alatt — 1975. — 199U. között — egymillió- kétszázezer lakást kell felépíteni a országban. Mégpedig a takarékosság szem előtt tartásával. Ami korántsem jelenti azt. hogy a korszerűségről, a kényelemről le kell mondani. Még mindig a mennyiségi igények kielégítése áll előtérben. Világszerte elismerést vívott ki az eddig elért eredmény: 1960-ban száz lakásra 361 fő jutott, 1978-ban már csak 284. S ha 'a 15 éves lakásfejlesztési tervet sikerrel teljesítjük, elérjük vagy legalább megközelítjük, hogy száz lakásra 250 fő jut országosan. NEM SZABAD TÚLLÉPNI Az igényeket és a lehetőségeket mindenütt a helyi tanácsok ismerik legjobban. Elkészítették az általános rendezési terveket és most — a végrehajtás éveiben — a részletes terveket is. Rajtuk múlik, hogy milyen lesz a új lakóházak összetétele: melyik városrészben épülnek tanácsi, szövetkezeti vagy öröklakások, hol mekkora lesz az átlagos lakásnagyság, milyen a komfortfokozat. Ám, a lakásépítésre szánt beruházási keret előre meghatározott, azt nem szabad túllépni. Kétségtelen, hogy ez most és a közeljövőben sok gondot okoz a helyi és a megyei tanácsok építési és — talán még inkább — pénzügyi szakembereinek. Nagyon szigorú beosztással kell élni — és minden korábbinál jobban igénybe venni a társadalmi forrásokat. Országos és helyi érdekek egyszerre, hogy minél több lakás épüljön — de az is, hogy a pénzügyi kereteket senki sehol ne lépje túl. A túl nagyra méretezett új városrészek további gondokat is hoznának magukkal: az úgynevezett járulékos beruházások velük növekednének. Pénz azonban erre is csak annyi van. amennyi az eredeti terv végrehajtásához kell. S ugyan kinek állna érdekében, hogy egy új lakónegyedbe úgy költözzenek be a lakók, hogy ne jusson hely minden gyermeknek a bölcsődében, óvodában, iskolában. Jogos az az igény is, hogy legyen e városrészben megfelelő nagyságú és jól felszerelt bolthálózat, művelődési ház. Nem is szólva a legelemibb szükségletekről: a villany-, gáz-, távfűtővezetékekről, a közlekedésről. A JÁRHATÓBB ÜT Kisebb városokban és várossá fejlődő nagyközségekben a 15 éves lakásfejlesztési program megvalósítása során a legjárhatóbb út: a meglevő közösségi létesítmények növelése, bővítése. Sokkal olcsóbb egy iskola vagy óvoda bővítése — akár kétszeres befogadóképességűvé is —, mint egy-két új intézmény építése. Nem is szólva arról, hogy az új — állami, társas, vagy családi házakból álló — lakónegyedben élőknek mindenképpen jobb, ha megmaradnak a város megszokott vérkeringésében. A korszerűbb lakásba költözés örömét nemegyszer megrontja a régi könyezet, ismerősök, szomszédok iránti nosztalgia. Ahol lehetőség van rá, érdemesebb olyan helyre építeni, az új házakat, ahol megmarad az állandó kapcsolat a város — vagy leendő város — többi részével és lakosával. Értendő ez úgy is, hogy a jövő, sőt a közeljövő lakásainak olyanoknak kell lenniük, hogy együtt maradhassanak bennük az egymást követő nemzedékek. Családi otthon a fiatalabbaknak és — közvetlenül mellette, vele egybeépítve, esetleg változtatható falakkal — garzonla- kás az egyedül maradt szülőknek. Vagy más változatban, ahogyan az élet megkívánja. Ez már túlmutat a mennyiségi gyarapodáson, a lakásszükséglet minőségi kielégítése a cél. Mindehhez helyi társadalmi összefogás is szükséges. Kisebb helyen, ahol szinte mindenki ismeri egymást, éppen nem elképzelhetetlen, hogy a lakásépítési terv végrehajtásába bekapcsolódnak személy szerint vagy családtagjaik révén érdekelt szakemberek, olcsóbban végeznek el egy-egy munkát, azért, hogy annyival több jusson további lakások építésére. VÁLTOZATOS VÁROSKÉPET Segíti a tanácsokat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, hogy a lakásépítés ezernyi gondja-baja között eligazodjanak. Két füzetet adtak ki: „Módszertan a hatodik ötéves tervidőszak lakásépítési területeinek kiválasztásához és a közmű- szükségletek felméréséhez”, továbbá „Irányelvek a lakásépítés hatodik ötéves tervidőszakra szóló programjának műszaki-gazdasági előkészítéséhez” címmel. Természetesen mindez csak aján’ás, sok hasznos tanáccsal. A végrehajtás a helyiek feladata és felelőssége. A típustervező intézet a tervezésben segít. Remélhetőleg a következő években sikerül megszüntetni azt a rossz gyakorlatot, hogy a sokféle típusból mindössze ket- tót-hármat alkalmaztak, egyhangúvá téve a családi házas épületcsoportokat, amelyek pedig nagyon alkalmasak lennének arra, hogy színesebbé, vátozstosabbá tegyék a városképet. Sok múlik tehát a tanácsokon, hogy valósággá váljék a terv, az ország legnagyobb beruházása, amely közel ötmillió embernek hivatott új otthont adni. Várkouyi Endre Tükrös I , yiá) c.u Kf&V Közben a család serényen tevékenykedik. Vizesruhára borogatják a nyers tésztát, _ _ onnan cukros dióba, majd a n 11 r~i r> i-ir ír«—» 1^ tepsibe kerül a kalácsnak iklw XlUwZvlfUA való. Semmi kapkodás, pontosan kiszámított mozdulatok, egy nehéz szakma igen fonkalács receptjét? — próbál- onnan a már megsült kalá- ,ÜS műveletei, kozom, bár tudom, hogy félt- csókát. — Elénkcbben, Gyuszikám! ve őrzik szakmai titkaikat az Szemügyre veszem az ap- ~ biztatja hamiskás szemöl- ilyesféle foglalkozást űzők. — rócska, de patyolattiszta mű- uökráncolással a családfő a Cukrot, mézet felesben felfőz- hely felszerelését, amelynek ßyereket. — Az inasnak, tűni, kihűlés után szalakálival, minden egyes darabja a mes- ű°d, a füles is kijár, ha nem tojással, liszttel összedolgoz- tér hozzáértő kezemunkáját dolgozik. S az utánpótlás ni, 10—12 órán át pihentetni, dicséri. A falakon, a polco- 'corát meghazudtoló ügyesség- utána géppel dagasztani, for- kon a kész és félkész mézes- ge! ^ fürgeséggel lendül a málni és másnap díszítőmasz- kalácsok mellett a szakma munkaba, a szelíden beígért szávai (cukorhab, burgonya- titokzatos szerszámai. Mint aty&i nyaklevest elkerülendő, liszt, kakaó, ételfesték) díszí- megtudom, itt mindennek kü- H°va adják el ? teni — árulja el egyszuszra a lön neve van. A nyújtófát , ~, V"em járunk sehova, leg - receptet, amitől ugyan nem „valger”-nak nevezik, a da- felJebb even te egyszer búcsú- lettem okosabb, de nem is le- gasztógép a „brechelő”, a cső-. .a *““1 elfogy itt is. Látóét olyan egyszerű, mint el- dálatos, kézzel megmunkált •,a’ ,?8y sem győzzük. Amit késő hallásra, mert akkor a me- réz díszítőcsövecskék pedig a resun ?> sóból megélünk, nem gyében nem három, hanem „tutli” névnek örvendenek, vagyur‘< milliomosok, de nem legalább háromszáz mézeska- utalva az ősi mesterség né- Panaszkodhatunk.^ Egyik nap lácsos lenne. met eredetére. A rövid szak- sutunk, a másik nap díszíEgyre jönnek a vásárolni mai és nyelvi magyarázat tun. Karácsonytól húsvéti?, szándékozók, de elfogyott az után ismét tovább kíváncsis- ami8 nincs szezon, a díszítő- apró mézes és a lagzis ka- ködöm. elemeket csináljuk, képeket, lács. Ügy látszik, van keres- — Milyen a jó mézeska- jurákat, leveleket vágunk ki let. lács? Mert a vásárokon ki- PaP*rból, készülünk a nagy — Most van a szezonja — náltak ugyancsak nem ha- nyar* munkája, mert ezt igen mondja Major Gyula. — sonlítanak az itt készülő neh®z. í®1, szépen csinálni. Nem is győzzük ilyenkor a édességekhez. „Mézeskalácsos ”. Az egyetmünkét, pedig reggel öt őrá- — Kétféle mézeskalács van: Jen. mesterség, amely egyesitől gyakran délután három- a szemrevaló és az ennivaló. tuc^ a konyhaművészenégy óráig is dolgozunk. De Az előbbi a díszített, a szív a szobrászatot, sőt a köl- ez szabad ipar, nem tanítják alakú, huszárt ábrázoló, vagy i®?zetet is. Magyarországon a sehol, vagy megtanulja vala- babát formáló, akkor jó, ha században jelent meg ki, vagy nem, így ipari tanú- kívül síma, domború felüle- eloszörlót sem tudok felvenni, más- tű, belül ritka. Ez száraztész- ' _____. n ak meg nem tudnám a mun- la, zsiradék nélküli, a ned- C _,®y, °^ad káját fizetni. Majd talán ö... vességet nem veszi magába, „°!^yU'- simogatja meg kisfia fe- és évek múlva is fogyaszt- meste„£*°n akik kevesen ba" jét, aki a nagy meleget eny- ható. Az utóbbi pedig... - £ hSrté£* müve^k^st’ alS1! f°oSOkadÍk £aSy‘ ÍSÜf e/ém egY is, csaknem öl evszá^ddaí laltot fogyasztja. hányát a most sütőitekből, később ezt a nehéz rie szén- Már segít nekünk, csak - Kóstolja meg! m^lközSs! P hát hamar megunja, hiszen Mi tagadás, valóban finom B gyerek még — szól közbe az apró sütemény, a felesége, aki bámulatos Zilahy Tamás kézügyességgel rakja a tész- T zi ki | tát a kemencébe, és veszi NÓGRÁD - 1979. augusztus 14., kedd t
