Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
Pánit* nélkül (II.) Gazdálkodni ' A művelődési házak vonalán hárommal kevesebb az örökség”: nem negyvennégy, hanem negyvenegy intézmény tartozik januártól a balassagyarmati Mikszáth Kálmán városi-járási Művelődési Központ módszertani irányítása alá. (Könyvtári területen a pluszt a fiókkönyvtárak adják). Szigeti Lászlónétól, a járási (módszertani előadótól elsőnek azt kérdezem, van-e népművelő szemmel különbség a „régi” és az „új” községek között. Furcsállja a kérdést... — Nem, én nem érzek semmilyen különösebb eltérést. A szécsényi járásból csatolt községek között van egy viszonylag összefüggő, hasonló etnikumú, hasonló népművészeti hagyományokkal rendelkező körzet, a „Palóc szőttes” hagyományos rendezvényét „kiállító” Hollókő, Nagylóc, Ri- móc, Nógrádsipek, Varsány. De ilyen körzetünk, rokon jellegű rendezvényünk eddig is volt például Terényben, Bereden. A függetlenített és tiszteletdíjas népművdők aránya Js hasonló, összesen 13 helyen van főállású ember, a többiek csak tiszteletdíjasok és mintegy 90 százalékban pedagógusok. A kéthavonként megtartott továbbképzési jellegű foglalkozásokra innen is, onnan is azok jönnek el, akik meg tudják oldani — bár talán az utóbbi hónapokban többen jöttek éppen az új területről. Nemrég érkezett vissza Hollókőről, ahol Halmai László igazgatóval együtt a Palóc szőttes technikai előkészítését ellenőrizték, segítették. Egyébként csak két hete, hogy egy mikrobuszt kaptak — ez rengeteget fog jelenteni a kiszállásoknál. Eddig autóbusszal, személygépkocsival mentek ki a községekbe, ami a nem éppen ideális közlekedési viszonyok miatt elég nehézkes volt. — Átgondoltuk, alaposan megterveztük a kiszállások menetrendjét Csütörtökönként megyek ki — kint is tudják, mikor várhatnak. Nem egyedül érkezem, hanem az igényekhez igazítva mindig egy-egy terület előadója velem tart. A népművelői összejöveteleken javasolunk kiállítási anyagokat, melyeket kis helyen is alkalmazni lehet, ezeket is visszük. A kiszállásról egy. héttel korábban levelet is kiküldünk, ha valami kérésük van, azt jelzik. A területet már csaknem teljesen bejártam. Persze, ezek az első, ismerkedő látogatások még nem tették lehetővé a mélyebb, tartalmi, módszertani munkát — foglalkozásokat csak az igazi közművelődési évad beindulásától, ősztől tudok megnézni, sok helyütt a tanácsokhoz még nem jutottam el. Amit tehettem: igyekeztem felmérni az intézmények állapotát, lehetőségeit, megismerni problémáikat. Halmai László igazgató már nyugodtabban, optimistábban látja a megnövekedett feladatokat — ebben a mikrobusz mellett a javuló személyes kapcsolatoknak van nagy szerepe. — Tulajdonképepn az ügyintézés gondja a legaggasz- tóbb, nem túlzás, hogy az új területtel több probléma van, mint az egész régivel. De ezek lassan rendeződnek. Aminek nagyon tudunk örülni: egyre többen bejárnak hozzánk, élőbbek, sokoldalúbbak a kapcsolataink, a foglalkozások is jobban sikerülnek, mint korábban. Általában van egy elméleti része, amikor különböző közművelődési, kultúrpolitikai kérdésekről van szó és egy gyakorlati: foglalkozásokat néznek végig, a rendezvényekkel kapcsolatos tennivalókat látját helyszínen, munka közben, kiállítási anyagokat szemrevételeznek. Jó együttműködési lehetőséget jelentenek a nagy rendezvények, akár kint a területen zajlik, akár itt Balassagyarmaton. Mi módszertani segítséget nyújtunk, ruhát kölcsönzünk, műsorszervezésben adunk tanácsokat és amiben még hozzánk fordulnak. Ha pedig itt van valami nagyobb szabású program, akkor a közönségszervezésbe bekapcsolódnak, autóbuszos látogatásra „toboroznak” érdeklődőket. ☆ Bevallom, hogy amikor a két intézményt felkerestem, az a gondolat motoszkált bennem: vajon nem ijedtek-e meg a megnövekedett feladatoktól, vajon mennyi sirámot fogok hallani. Szerencsére ebben kellemesen csalódtam. Pánik nélkül, az eddiginél tudatosabban igyekeznek ellát- rii a járási módszertani feladatokat, a falusi kis intézmények segítését. Igaz, ehhez az állami irányítástól is nagyobb támogatást kapnak a korábbinál. Ami még sokat jelent: nem zárkóznak el az immár nagyközségi feladatokat ellátó szécsényi közművelődési intézmények sem attól, hogy a hozzájuk fordulóknak segítséget adjanak. Nem várható, hogy máról holnapra sikerül, de megindult az integrálódás a művelődési területen! G. Kiss Magdolna Képek a Szépművészeti Múzeumból A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Japánban bemutatott mesterműveiből most Budapesten a Szépművészeti Múzeumban nyílt kiállítás. Képeink a kiállításon készültek. Levél Taakentből Újabb dokumentum a temesvári önkéntesekről A z év elején riportban számoltunk be a NÖG- RÁD hasábjain arról • kutatómunkáról, amelynek figyelemre méltó eredményeiről a múlt év végén Salgótarjánban megrendezett tudományos tanácskozáson maga a kutató, dr. Gáspár János számolt be. A Központi Statisztikai Hivatal Nóg- rád megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese sok éves munkával nagyrészt feltárta a magyar antifasiszta ellenállás korábban kevéssé ismert történését; a Temesváron 1944. végén, 1945. elején megszerveződött, de harci cselekményre már igénybe nem vett temesvári 1. önkéntes Magyar Hadosztály megalakulásának körülményeit. Több ezer levél, eredeti, hitelesnek elismert dokumentum felkutatása után az „elfeledett hadosztály” történetének felkutatásában még ma is javában tart a munka. A kutató zászlósként maga is tagja volt a temesvári önkéntes hadosztályának, amely mintegy ötezer-ötszáz magyar hazafit egyesített és amely egy olyan katonai fogolytábor állományából szerveződött, amely a hazánkat felszabadító 3. Ukrán Front parancsnoksága alatt állt. A szovjet katonai vezetés előtt ismert volt. hogy a táborban élők közül sokan vállalkoznának a harcra a német és a magyar fasiszták ellen. így kapott megbízatást Szigethy Zoltán folyamőr százados arra, hogy szervezzen meg egy önkéntes magvar hadosztályt, ami meg is történt. És bár a hadosztály életre kelt, szabályos katonai alakulattá szerveződött, kiképzésen vett részt, a városban szabadon, önállóan mozgott, a szovjet hadsereg gyors előrenyomulása már szükségtelenné tette harcba vetését. így az önkéntesek útja szovjet földre vezetett, ahol békés építőmunkával segítették közvetve a német fasizmus elleni győzelmet. Hatalmas és meggyőző anyag áll rendelkezésre a salgótarjáni kutatónál, mindezekre a tényekre vonatkozóan — a kutatást és a feltárást mégsem hagyja abba, további dokumentumok megszerzésén fáradozik. Sokirányú levelezése nyomán a közeli múltban — igaz, elég viszontagságos körülmények között — levél, újabb értékes dokumentum került birtokába. Dr. Gáspár János kutatómunkájának elején néhány szovjet tiszt, a hadosztállyal kapcsolatban álló katonai személy vezetéknevét ismerte csupán- Kérésére a Szovjetunió Minisztertanácsa központi levéltárábó! megkapta annak a hét szovjet tisztnek a teljes nevét és személyi adatait, akik a tábor irányításában, az önkéntes hadosztály szervezésűben részt vettek, és tanúként számításba jöhetnek. Közülük való Jefim Nikolajevics Vaulin, egykori százados, aki jelenleg Üzbegisztánban, Tas- kentben él, 67 éves, nyugalmazott alezredes, akinek címét a Szovjet Vöröskereszt kutatta fel. A levél, amelyet Vaulin elvtárs Salgótarjánba írt, háromszor tette meg az utat, amíg a címzett kézhez vehette, és a legértékesebb dokumentumok közé sorolhatta. A pontos címzés ellenére a tas- kenti levél „címzett ismeretlen” (!) jelzéssel visszautazott Uzbegisztá'nba. Szerencsére a tarjáni kutató időközbeni újabb levele megerősítette Vaulint, hogy a címzés helyes, ezért újra visszaküldte értékes sorait, és fényképét, amelyeket végre megkapott dr. Gáspár János. Mit tartalmaz ez a két részből álló újabb dokumentum? „Én 1945. február 1-én érkeztem meg szolgálati helyemre, ahol megalakult a hadosztály.. • Az első naptól kezdve bekapcsolódtam a munkába, a személyi állomány eszmei, politikai nevelő munkájába... A hadosztály temesvári tartózkodásának legutolsó napjáig, a hadosztály-parancsnokon keresztül állandóan én foglalkoztam a neveiőerő szervezési kérdéseivel, a személyi állomány katonai kiképzésével... Ügy látón), hogy önnek hivatalos helyre kelléne fordulnia, mivel az 1. magyar önkéntes temesvári hadosztály születése olyan szemtanúinak, mint én, nincsenek a kezében semmiféle dokumentumok... írjon. Várom leveleit- örülnék egy jövőbéni találkozásnak. Üdvözletem és tiszteletem vala- mennyiüknek.” íme, néhány részlet a levél első feléből, amely egyként mutatja, milyen volt a temesvári önkéntes hadosztály és azt, hogy milyen nehéz munka ma, is létének, történetének, példás szándékának teljes dokumentálása. Vaulin elvtárs levelének másik felében részletes visszaemlékezést közöl azokról a napokról, amelyekben a temesvári önkéntesek a fasizmus elleni harcra készülődtek. „Már az első naptól kezdve nagy figyelmet fordítottunk a 'nevelő munkára, és a katonai fegyelem megszilárdítására, és mihelyt ezt a kérdést megoldottuk, a hadosztály teljes személyi állománya gyakorlatilag őrség nélküli és szabad volt, századonként felállva vonultak ki a foglalkozásokra a táboron kívüli gyakorlótérre. Vasárnaponként és ünnepnapokon az egész Egy poriré története Állok Iljics szoborport rája előtt a Központi Lenin-múze- um egyik termében, és nézem az ismerős vonásokat. A szobor alkotója Naum Aronszon. Oroszország szülötte, a múlt század kilencvenes éveiben Párizsba utazott tanulni, és ottragadt végleg- Bár sokat dolgozott, díjakat nyert, mégis éhezett, annyira, hogy egy alkalommal elájult az utcán. Amikor magához tért, megkérdezték. kicsoda. — Egy szobrász Oroszországból — felelte. A másnap reggeli párizsi lapok szenzációs hírrel jelentek meg: „Egy fiatal, tehetséges külföldi szobrász éhen hal Párizs közepén!” Az akaratlan reklám megtette a magáét- A következő nap Aronszon szinte valamennyi szobra vevőre talált. így fedezte fel a közönség. Elsősorban az allegóriái arattak síikért: a „Vágy”, „Bánat”, „Reménytelenség”, „Kétség- beesés”. Egymás után kapta a megrendeléseket- Modellt állt neki Lev Tolsztoj, megmíntázta Dantét és Chopint Turgenye- vet, Belinszkijt, Mozartot és Marxot. Az ő nevéhez fűződik a párizsi Pasteur- és a bonni Beethoven-emlékmű. Párizsi műtermét 1904-ben felkereste Lenin. Lunacsarsz- kij, a szobrász jó ismerője vitte el a műterembeTermészetesen Aronszon akkor még nem tudhatta, hogy látogatója milyen szerepet játszik majd a történelemben, de, ahog” a későbbiekben írta, „már az első pillanatban lenyűgözött személyisége”. Szókratésszel való hasonlatosságot vélt felfedzni vendégében. — Nem tudná rábeszélni a barátját, hogy álljon nekem modellt? — kérdezte a szobrász, félrevonva Lunacsarsz- ki.it. — Nem hiszem, hogy beleegyezne — felelte az„Ennek ellenére — írja Lu- nacsarszkij a „Lenin vörös márványból” című esszéjében — beszéltem erről Leninnek, elmondtam a Szókratészt is. Lenin szó szerint összegörnyedt a nevetéstől és arcát elfedte kezével.” A szobrász 1927 áprilisában elvitte alkotását Moszkvába- A lapok egyöntetűen kiemelték azt a nagy érzelmi hatást, amelyet a szobor gyakorolt a nézőkre. A gipszből készült szobor nem sokáig létezett. Párizsba visszatérve Aronszon vörös- barna márványba faragta a portrét. Ez látható ma a Központi Lenin-múzeumban. A szobor szokatlan úton jutott Moszkvába. •. .Teljes erővel dúlt a második világháború. A fasiszták által megszállt Franciaországban me született az ellenállás. A megszállók, igyekeztek minden értéket elrabolni az országból. A Németországba indított konvojok között >vo’t egy szigorúan titkos: ebben szállították a Louvre kincseit- A szállítmányról tudomást szereztek az ellenállók is. A vasutasok, életük kockáztatásával elirányították a vonatszállítmányt. Hogy az őrség gyanúját elaltassák, az úton levő francia állomások nevét sebtiben elkészített német névtáblákkal helyettesítették. A halállal játszottak. Kevesen tudják, hogy az így megmentett műkincsek között volt a vörösbama márványból készült Lenin-portré is- Erről a szobrász Szovjetunióba látogató özvegye. Je- lena Aronszon számolt be. Jelena látogatásának idején — 1973-ban — Lenin márvány mellszobra már a Központi Lenin-múzeum tulajdonában volt. 17 évvel ezelőtt a párizsi szovjet nagykövetséget felkereste egy oroszul kiválóan beszélő korosabb asszony. A hölgy Naum Aronszon rokona volt- A szobrász családja és Franciaország nevében a szobrot a szovjet népnek adományozta. Levelében ezt írta: Amikor odaadom ezt az ajándékot, biztos vagyok abban, hogy elhunyt alkotójának akarata szerint járok el, akinek a Szovjetunióhoz való szeretetéhez és tiszteletéhez nem férhet kétség”. J. Borin Moszkvai Ez volt Aronszon és Lenin egyetlen találkozása, de a találkozó mély nyomot hagyott a szobrászban. Aronszon 1925-ben hozzáfogott Lenin mellszobrának megmintázásához- Két évig dolgozott rajta. „Véleményem szerint sikerült Lenint, mint az erő. a milliókat lelkesítő ember szimbólumát megjelenítenem” — írta Aronszonhadosztály felsorakozva vonult ki a városba zeneszóval. Játszott a fúvószenekar és énekelve meneteltek.” Jefim Nikolajevics Vaulin visszaemlékezésében külön is kiemeli: „A magyar hadifoglyok akaratának az a kinyilvánítása, hogy önként belépjenek az új hadosztályba és részt vegyenek a fasizmus elleni harcban — a mély haza- fiságuk kinyilvánításaként értékelhető. Harcolni akartak hazájuk felszabadításáért, az új, szocialista Magyar- országért.” Egy részlet azonban mindenképpen idekívánkozik még Vaulin elvtárs leveléből: „A háború a végéhez közeledett. A mi szovjet csapataink győzelmesen nyomultak előre, és elérkezett a fasiszta Németország feletti győzelem napja.. - A mi csapataink olyan gyorsan nyomultak előre, hogy a létrehozott 1. magyar önkéntes hadosztálynak már nem volt alkalma részt venni semmiféle aktív tevékenységben.. A kutató folytatja a munkát. Szedrak Sztyepanovics Mi- naszjan egykori NKVD-s főhadnagy a táborparáncsnok- ság politikai tisztje Tbiliszibe hívja. Recskről, egykori ön- kéntestársatól, Vadassy Norbert igazgató-tanítótól, a hadosztály második ezrede, második századának teljes névsorát kapta meg nemrégiben. Az „elfeledett hadosztály” soraiból egyre több arc rajzolódik ki mind élesebben. T. Pataki László jfilmfeszlivái Augusztus 14. és 18. között rendezik meg a XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivált. Az egész világon rangot szerzett találkozó időpontja eddig júliusban volt. A változást az magyarázza, hogy a mostani fesztivált egybekapcsolják a szovjet filmművészet 60. évfordulójának megünneplésével. A Goszkino sajtókonferenciáján elmondották, hogy az idén három kategóriában versenyeznek majd a filmek: a nagyfilmek, kisfilmek és gyermekfilmek csoportjában. A Szovexportfilm a fesztivál alatt filmvásárt rendez. Anekdoták Valamikor régen, amikor Napóleon még nem volt császár és Joséphine sem volt a felesége, az utóbbi egyszer észrevette, hogy Napóleon mutatópálcával a kezében áll egy kép előtt, amely egy gránátos testének keresztmetszetét ábrázolta. anatómiai alapossággal. Látnivaló volt, hogy Napóleon elgondolkodik. — Üjabban az orvostudomány iránt érdeklődői Bont? — kérdezte csodálkova Joséphine. — Dehogy — válaszolt Napóleon. — A katona szívéhez vezető legrövidebb utat keresem! tír Történt egyszer, hogy Pythagorasz, a tudós betért egy szabómühelybe és csíkos nadrágot rendelt magának. Amikor a szabász nekilátott mértéket venni, Pythagorasz nyakra-főre osztogatta hasznos tanácsait. A szabász végre dühbe gurult: — Ha ilyen szakember vagy, akkor inkább fogd magad és varrá meg azt a nadrágot. Pythagorasz mélyen sóhajtott: — Elméletileg meg tudom1 varrni. De sajnos, csak elméletileg. .. NÓGRÁD — 1979. augusztus 12., vasárnap 7
