Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-08 / 184. szám
Szigorú sajtótörvényt hoznak Iránban 4merika’ újságírókat uiasiiollah hi Az Iráni kormány új sajtótörvény nyilvánosságra hozatalát tervezi — jelentette kedden a Tehran Times című napilap. Az angol nyelvű lap Mehdi Momken sajtóügyekkel foglalkozó miniszterhelyettes nyilatkozatát közölte, amelyben a politikus körvonalazta az új rendelkezéseket. Az új sajtótörvényre — mondotta — azért van szükség, hogy „megakadályozzanak néhány ellenforradalmi visszaélést, megakadályozzák a volt rezsimmel összefonódott néhány olyan kiadvány megjelenését, amelynek szándéka egyszerűen a forradalom eredményeinek megsemmisítése.” Momken egyébként bírált egyes külföldi tudósítókat is, akik — mint rámutatott — a fent említett célokért dolgoznak. Kijelentette: „egyes amerikai újságírók elsősorban kémek, és csak másodsorban újságírók, amerikai üzleti érdekeket szolgálnak és olvasóikat elferdített jelentésekkel Irán ellen hangolják.” Ezzel összefüggésben értékelendő az iráni kormánynak az a döntése, amellyel elrendelte, hogy NBC amerikai televíziótársaság négy újságírója 48 órán belül hagyja el az országot, megtagadva tőlük az akkreditálást. A szóban forgó újságírókat azzal vádolják, hogy eltorzították az iráni események lényegét. Emlékezetes, hogy hasonló indoklással már korábban is kiutasítottak két amerikai újságírót Iránból. Ami az új sajtótörvényt illeti, az minden valószínűség szerint — mint hírügynökségek rámutatnak — néhány eddigi sajtókiadvány megjelenésének beszüntetését eredményezi majd. A miniszterhelyettes szavaiból ítélve olyan lapokról van szó, amelyek bírálták a forradalmi hatóságokat azzal a céllal, hogy „a korábbi rezsim nézeteit szolgálják.” A törvény alapján megszigorítják a külföldi tudósítók akkreditálását is. Értesülések szerint lehetővé válik majd, hogy megvizsgálják azoknak az újságíróknak korábbi jelentéseit, akik akkreditálási kérelemmel fordulnak az iráni hatóságokhoz. Noha az új sajtótörvény valószínűleg csak a jövő héten jelenik meg, úgy tűnik, már érvényesül a sajtóval szembeni keményebb bánásmód. A Reuter hírügynökség jelentése szerint fegyveres forradalmi gárdisták kedden délelőtt elfoglalták a mérsékelten baloldali függetlennek tartott Ayandegan, az egyik legnagyobb példányszámú teheráni napilap irodáit. A lap munkatársainak közlése szerint a székház megszállását és ennek végén az Ayandegan megjelenésének felfüggesztését a teheráni főügyészi hivatal rendelte el. Hasonló sorsra jutott két szatirikus hetilap is. Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője a rádióban kedden elhangzott nyilatkozatában arra szólította fel a világ összes iszlám országait, hogy a jelenlegi böjti hónap a ramadan utolsó péntekjét, augusztus 17-ét nyilvánítsák a palesztinok támogatásának napjává. Khomeini élesen elítélte a palesztinoknak súlyos szenvedéseket okozó izraeli légitámadásokat és azt a „nemzetközi összeesküvést”, amelynek célja a Libanonban élő palesztinok kiirtása. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként Iránban kedden további hat személyt végeztek ki: két katonatisztet, akik a sah idején részt vettek tüntetők meggyilkolásában, három polgári személyt, akik fegyverrel támadtak a forradalmi gárdistákra, és egy férfit, akit az iszlám erkölcsi törvényeit sértő bűncselekmény miatt ítéltek halálra. (MTI) Működik az Etna Áz Etna keleti lejtőjén megnyílt kráterből hétfőn este megindult tüzes lávafolyam kedden mintegy 100 méterre közelítette meg Fornazzo 300 lakosú falut, amelyet még szombaton kiürítettek, amikor 17 hónapos nyugalom után ismét kitört Európa legmagasabb vulkánja. Nemzetközi szakértőcsoport tanácskozik a károk csökkentésének módjairól. Az egyik lehetséges megoldás kőgát emelése, amely eltérítené a lávafolyamot eredeti irányából és így az megkerülné a falut, de megsemmisítené a gyümölcsöskerteket. A másik módszer a kráter bombázás útján történő elzárása, ennek hatásossága azonban túl bizonytalan. Az cllenforradalmárok kudarca Bekövetkezett, amire világszerte sok megfigyelő számított: az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fővárosában a küföldi reakció a belső ellenforradalmárokkal együttműködve kísérletet tett az ország új, demokratikus rendjének megdöntésére. Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb országa. Mind tipográfiai körülményei (sok a zord, magas hegy, kevés a művelhető földterület), mind etnikai széttagoltsága (számos, nyelvileg is különböző népcsoportokra oszlik a lakosság) megnehezítette a fejlődést. A legfőbb akadály azonban évszázadokon társadalmi természetű volt: a világtól magas hegyekkel elzárt országban szinte rezzenetlenül konzerválódott a feudalizmus, a nagybirtokosok és a törzsi arisztokrácia uralma. Ennek olyan elképesztő következményei vannak, mint a férfiaknál mintegy hetven-, a nőknél legalább kilencvenszázalékos írástudatlanság. Ilyen örökséggel kellett szembenézni az új, demokratikus kormánynak. Valóban nem volt nehéz megjövendölni, hogy a kiváltságait elveszni látszó uralkodó osztály számos muzulmán vallási vezető segítségével mindent megtesz hatalma restaurálásáért. Célkitűzéseiben komoly külföldi szövetségekre számíthatott: sem Washington, sem Peking nem csinált különösebb titkot abból, hogy — különösen az iráni események után — nem nézi jó szefnmel (és tétlenül) a stratégiailag fontos Afganisztánban zajló eseményeket. A forradalmi rend elleni támadásokra mind földrajzilag, mind politikailag a szomszédos Pakisztán kínálkozott a legalkalmasabb ugródeszkának. A mintegy ezer kilométeres afgán— pakisztáni határt, az úgynevezett Durand-vonalat még a brit gyarmatosítók jelölték ki. Ez a vonal nehezen járható hegyek és hágók között húzódik és ellenőrzését szinte lehetetlenné teszik a térségben lakó nomád, elmaradottságukban könnyen megtéveszthető pastu, beludzs és más törzsek. Az új afgán rend mégis kiállta a nehéz próbát: a fiatal forradalmi hadsereg leverte a lázadást. Ennek legfőbb feltétele épp az volt, amit a hazai és külföldi reakció sorozatosan kétségbevon: a lakosság támogatása. Így értr.etó a győzelmet kpvető kormánynyilatkozatnak az a kitétele, amely szerint a kabuli vezetés „mély háláját fejezi ki a lakosságnak, amely aktívan segítette és támogatta az ellenforradalmárok szétverését.” Harmat Endre Fagyosan fogadták Cossiga kormányát Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Senki sem akarta, mégis megszületett — körülbelül ebben foglalható össze az a sok sajtóvélemény, amely Francesco Cossiga új olasz kormányáról látott napvilágot a római lapokban — a hárompárti kabinetért még maguk a részvevők sem rajonganak — tűnik ki a lapvéleményekből. A kereszténydemokraták olyannyira nem, hogy' hivatalos lapjuknak, az II Popoló- nak a hasábjain korántsem hízelgő megjegyzésekkel illették az új kormány tagait és magát a kereszténydemokrata miniszterelnököt, Cossigát is. A bírálatok mögött feltételezhetően az húzódik meg, hogy a kereszténydemokrata párt mérsékelt áramlatai szerették volna, ha Cossiga helyett Andreotti marad hivatalában, akár ügyvezető kormányfőként is, s vele húzhatják ki a párt ősszel esedékes, és igen fontoknak ígérkező kongresszusáig, amelyen majd döntenek a „hogyan tovább” kérdésében. A szociáldemokraták is azt hangoztatják, hogy — noha részt vesznek a kormányban — bizalmuk csak „technikai” jellegű, nem pedig politikai. Ami a kívülállókat illeti, a kommunisták az „ország szükséglete szempontjából teljesen elégtelennek” tartják Cossiga kabinetjét és a parlamentben várhatóan ellene szavaznak majd. Craxi szocianstái is távol tartják tőle magukat és a kormány- programra vádnak, hogy eldöntsék, tartózkodásukkal elősegítsék-e, hogy a kormány megszerezze a szükséges többséget, vagy leszavazzák a kabinetet. A kis köztársasági párt (PRI) is fagyos magatartást tanúsít Cossiga kabinetjével szemben. Cossiga kormánya csütörtökön mutatkozik be a parlamentben. A kormány kedden megtartott első ülésén kijelölte az államtitkárokat és meghallgatta a miniszter- elnök előterjesztését a kormány programjáról- Értesülések szerint a programban központi kérdésként tárgyalják a gazdasági tervet, különös tekintettel az energiaellátási gondokra. lfégsö bücsü Kimmel Emiltől A család tagjai, barátai, egykori harcostársai, munkatársai, elvtársai, a politikai élet képviselői kísérték utolsó útjára kedden Kimmel Emilt, a magyar munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Ellenőrző Bizottságának tagját, a SZOT elnökségének tagját, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkárát. A Mező Imre úti temetőben vörös drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalánál díszőrséget álltak a párt- és az állami élet, a társadalmi szervezetek képviselői, egykori harcostársai. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége nevében Petrák Ferenc, a KEB, valamint a SZOT elnökségének tagjai, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára vett búcsút az elhunyttól. — Kimmel Emil kora ifjúságától azt az utat vállalta, amelyet osztályhelyzete meghatározott — mondotta. Proletársorból nőtt fel a nagy feladatokhoz és vált a párt, a munkásosztály hozzáBirtokában volt annak a rend-' kívüli képességnek, amellyel mindig elnyerte a munkásemberek, a harcostársak elismerő tiszteletét. A tettek, a cselekvések embere volt. Sohasem törekedett személyes előnyökre. Másokon segített, mások problémái, bajai foglalkoztatták. Nemcsak közvetlen környezete, hanem mindenki, aki ismerte bátorítást, biztató szavakat kapott tőle, számíthatott igazságérzetére, emberségére. A család, a barátok és munkatársak, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete nevében Lux János, a szakszervezet titkára emlékezett meg Kimmel Emilről. — A munkásosztály érdekeit, a párt politikáját mindenek fölé helyező fáradhatatlan szakszervezeti vezetőként dolgozott páratlan következetességgel, lendülettel és fáradhatatlan tenni- akarással. Amit átsugárzott munkatársaira is. Kommunista szellemben nevelt gyermekeit is mindig arra tanította, hogy a bátor szókimondás, a szocialista elkötelezettség, az igazságosság és az ember értő, kipróbált harcosává. If- szeretete legyen számukra a jú könyvkötőmunkásként. 18 évesen lett a párt tagja 1942- ben, ezekben az embert próbáló nehéz időkben, amikor pártfeladatokat végezni, az emberibb jövőért kiállni egyet jelentett a legnagyobb áldozatok vállalásával. Töretlen elvhűsége, a dolgozó emberekért érzett felelőssége, önmagával szembeni igényessége mindig átsegítette a nehézségeken és megpróbáltatásokon. legfontosabb. Barátainak száma megszámlálhatatlan, 9 munkássága mindnyájukat arra ösztönzi, azt tegyék, amivel a nép javát, a párt, a szocialista társadalom céljait szolgálják. Kimmer Emilt, a munkás- mozgalmi pantheon sírkertjében helyezték végső nvuga- lomra. A temetés az Intema- cionálé hangjaival ért "é- get. (MTI) Vietnam nem fogadja az amerikai képviselőket A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma bejelentette, hogy Vietnam nem fogadja az Egyesült Államok képviselőházának küldöttségét, mert a küldöttség egyik tagja hazug vádakkal illette a VSZK kormányának politikáját. Mint a VNA vietnami hír- ügynökség jelentette, az Egyesült Államok kormánya az elmúlt napokban azzal a kéréssel fordult a VSZK kormányához, hogy a „menekültkérdés” tanulmányozása célVeszély övezet A japán kormány kedden veszélyövezetté nyilvánította az ország középső részének jelentős részét, miután a sze- izmológusok előrejelzése szerint a területet bármely pillanatban nagy erejű földrengés rázhatja meg. A Csendesóceán mentén fekvő iparvidéken 170 város található, a terület lakossága 5,7 millió. (MTI) jából tegye lehetővé az ameJ rikai képviselőház 9 tagú küldöttségének vietnami látogatását. A Vietnami Szocialista Köztársaság jóakaratról tett bizonyságot, amikor engedélyezte, hogy a küldöttség augusztus 8—9-én látogatást tegyen Vietnamban abból a célból, hogy — mint érdekelt fél — az Egyesült Államok i3 részt vehessen a menekülteknek nyújtandó segítség kielégítő megoldásának felkutatásában. Ezzel egyidejűleg, azonban Robert Drinan, az amerikai képviselőház és egyben a küldöttség tagja Vietnam-elle- r.es rágalmakkal próbálta eltorzítani a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának politikáját. Ez arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok nem akar együttműködni Vietnammal a menekültek problémájának megoldása érdekében — hangsúlyozza a nyilatkozat. (MTI) Irak: fordulatra fordulat Irak. a Közel-Kelet stratégiai és gazdasági szempontból egyre fontosabb olajországa viharos időszakot él át. Az események háttere, sőt még időrendje is annyira kusza és felderíthetetlen, hogy értékelésüket csak a legnagyobb tartózkodással lehet megközelíteni. A látszat az, hogy Irakban előbb rendezett őrségváltás következett be a hatalom csúcsain — majd viharos gyorsasággal követte ezt egy átfogó összeesküvés leleplezése. PÁNARAB-MOZGALOM Az események legalább vázlatos megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy Irakban és Szíriában az önmagát szocialistának valló Baath- párt van hatalmon. Ennek a mozgalomnak elméleti célja a pánarabizmus, vagyis az „egységes arab nemzet” megteremtése. Ennek az elméleti célnak a fenntartásával 1966 óta a szíriai és az iraki Baath viszonyát a konfrontáció és a gyűlölködés jellemezte, amelybe szabotázscselekmények és politikai gyilkosságok is belefértek. Magában Irakban a Baath 1968-ban jutott hátalomra. Egészen az események legutóbbi szakaszáig az iraki vezetés a közel-keleti ügyekben ultraálláspontot képviselt. Nem volt hajlandó elismerni Izrael állam létét és a sokoldalú, méltányos rendezésnek a Szovjetunió által támogatott koncepciójával szemben is hűvös tartózkodás jellemezte. Bel politikailag Irakban elméletben létrejött egy haladó nemzeti front, amely egyesítette a Baath-pártot, valamint az iraki kommunistákat és a kurd demokratákat. A valóságban ezen a fronton belül a Baath vezető szerepe abszolúttá vált, s a többi résztvevő önálló politikai akciót sokszor brutális módszerekkel akadályozták meg. Ebben az egész időszakbán A1 Bakr köztársasági elnök állott az iraki állam élén. A rendszer „erős embere” azonban a nála negyedszázaddal fiatalabb (jelenleg 42' éves) Szaddam Husszein volt. 1969 óta ő töltötte be az alelnöki funkciót. Az utóbbi két évben pedig a gyengélkedő elnök helyett az állam és a párt tényleges irányítójaként működött. Ily módon nem jelentett különösebb meglepetést, amikor július 16-án közölték: egészségi okokra hivatkozva A1 Bakr lemondott. Ezzel Szaddam Husszein egy személyben köztársasági elnök, miniszterelnök, a hadsereget kézben tartó forradalmi parancsnoki tanács elnöke, valamint az iraki Baath- párt főtitkára lett. ÖSSZEESKÜVÉS ÉS PUCCSKÍSÉRLET Alig néhány napig volt hivatalban az új elnök, amikor közölték: július 28-án a forradalmi parancsnoki tanács rendkívüli ülésén a tanács öt tagját kizárták és valameny- nyiüket leváltották állami tisztségükből is. A leváltottak között volt Abdul Husz- szein, a forradalmi parancsnoki tanács főtitkára és Adnan Husszein is. Az elnöknek csak névrokonai. Ez utóbbit alig két héttel előbb az új elnök nevezte ki miniszterelnök-helyettessé, s ez a politikus egyúttal az elnöki iroda vezetését is ellátta. A hivatalos közlemények figyelmesebb olvasása azonban feltárta, hogy az összeesküvésnek és puccskísérletnek, amellyel az öt vezető politikust és társaikat vádolták — már A1 Bakr lemondása előtt be kellet következnie- A jelentések ugyanis azt közölték, hogy Abdul Husszeint, a forradalmi parancsnokság tanácsának főtitkárát már július 12-én, négy nappal az államfőváltás előtt letartóztatták. Ilyen körülmények között érthető, hogy csak a hivatalos jelentésekre, illetve néhány befolyásos arab lap által szellőztetett kombinációkra lehet hivatkozni. A hivatalos indoklás szerint az ösz- szeesküvők „egy külső hatalom érdekében szervezkedtek, s egyik fő célkitűzésük az volt, hogy Irak csatlakozzék az egyiptomi—izraeli különbékéhez”. Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendők bagdadi politikájának figyelembevételével ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Irak politikájának bizonyos új vonásait figyelembe véve azonban azon sem lehet csodálkozni, hogy más irányú kombinációk is felbukkantak. ARAB-ÖBÖLI HATALOM Az ország helyzetében két nagyszabású változás következett be. Az egyik az a törekvés, hogy az egyiptomi— izraeli különbéke utáni időszakban elássák a csatabárdot Irak és Szíria között. A második jelentős változás az, hogy az iráni sah bukása után Irak az Arab-öböl körzetinek potenciális vezető hatalmává vált. Ezzel egyidő- ben fokozatosan megromlottak kapcsolatai az új iráni rendszerrel. Ugyanakkor pedig az iraki vezetés (már Szaddam Husz- szein irányításával) látványosa,- megjavította kapcsolatait néhány konzervatív arab országgal. Mindenekelőtt Szaúd- Arábia, Kuvait, Jordánia sorolható ezek közé. Ez az irányzat párosult belpolitikáiig a Baath uralmának szigorúbb érvényesítésével és a más politikai erők elleni megtorlásokkal. Nyilván' ez a magyarázata annak, hogy az összeesküvők egyes kombinációk szerint nem annyira az egyiptomi—izraeli különbékéhez való csatlakozást igényelték volna, hanem inkább a régi radikális vonal felújítását és a konzervatív arab re- zsimekhez (rajtuk keresztül ■netán a Nyugathoz) fűződő szálak gyengítését. A tények zavarossága és az információk szükségszerű hiányossága arra figyelmeztet, hogy minden megbízható értékítélet egyelőre lehetetlen- Csak annyi bizonyos, hogy Irak nagyszabású politikai átformálódás színtere. Ennek az átformálódásnak az irányát csak a Szaddam Husszein által vezetett ország jövőbeni tényleges politikai akciói alapján lehet majd megítélni. (-i -c) Salisbury ellentétek Minden más témát háttérbe szorítva, változatlanul a rho- desiai kérdés áll a Brit Nemzetközösség lusakai csúcsértekezletén résztvevő küldöttségek figyelmének középpontjában. A Zimbabwe Hazafias Front és Salisbury nyilatkozata, a nemzetköziségi Rhodesia- tervre adott válasza után hétfőn ismét megszólalt a tervezet kidolgozásában szerepet vállaló angol miniszterelnök és tanzániai elnök. Sajtóértekezletén Margaret Thatcher miniszterelnök-asz- szony megerősítette, hogy a tervezet „ellenséges fogadtatása ellenére” a kormány a rho- desiai határozat mielőbbi végrehajtására törekszik, hangoztatva, hogy a javaslat fő célja, a rhodesiai harcok megszüntetése. Nyerere tanzániai elnök ugyancsak hétfőn, lusakai rezidenciáján fogadta az újságírókat. Hangsúlyozta, hogy a Rhodesia-tervezet sorsát elsősorban lan Smithtői féltij Utalt arra, hogy Smith változatlanul az ország erős embere, aki mesterkedéseivel és időhúzásával — mint ismeretes — számtalan rhodesiai konferenciát hiúsított meg. NóortAJ - 1979. augusztus 3., szerda
