Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

Szigorú sajtótörvényt hoznak Iránban 4merika’ újságírókat uiasiiollah hi Az Iráni kormány új saj­tótörvény nyilvánosságra ho­zatalát tervezi — jelentette kedden a Tehran Times című napilap. Az angol nyelvű lap Mehdi Momken sajtóügyekkel foglalkozó miniszterhelyettes nyilatkozatát közölte, amely­ben a politikus körvonalazta az új rendelkezéseket. Az új sajtótörvényre — mondotta — azért van szükség, hogy „meg­akadályozzanak néhány ellen­forradalmi visszaélést, meg­akadályozzák a volt rezsim­mel összefonódott néhány olyan kiadvány megjelenését, amelynek szándéka egyszerű­en a forradalom eredményei­nek megsemmisítése.” Mom­ken egyébként bírált egyes külföldi tudósítókat is, akik — mint rámutatott — a fent említett célokért dolgoznak. Kijelentette: „egyes amerikai újságírók elsősorban kémek, és csak másodsorban újság­írók, amerikai üzleti érdekeket szolgálnak és olvasóikat elfer­dített jelentésekkel Irán el­len hangolják.” Ezzel össze­függésben értékelendő az irá­ni kormánynak az a döntése, amellyel elrendelte, hogy NBC amerikai televíziótársaság négy újságírója 48 órán belül hagyja el az országot, megta­gadva tőlük az akkreditálást. A szóban forgó újságírókat azzal vádolják, hogy eltorzí­tották az iráni események lé­nyegét. Emlékezetes, hogy ha­sonló indoklással már koráb­ban is kiutasítottak két ame­rikai újságírót Iránból. Ami az új sajtótörvényt il­leti, az minden valószínűség szerint — mint hírügynöksé­gek rámutatnak — néhány ed­digi sajtókiadvány megjelené­sének beszüntetését eredmé­nyezi majd. A miniszterhelyet­tes szavaiból ítélve olyan la­pokról van szó, amelyek bí­rálták a forradalmi hatóságo­kat azzal a céllal, hogy „a korábbi rezsim nézeteit szol­gálják.” A törvény alapján megszigorítják a külföldi tu­dósítók akkreditálását is. Ér­tesülések szerint lehetővé vá­lik majd, hogy megvizsgálják azoknak az újságíróknak ko­rábbi jelentéseit, akik akkre­ditálási kérelemmel fordulnak az iráni hatóságokhoz. Noha az új sajtótörvény va­lószínűleg csak a jövő héten jelenik meg, úgy tűnik, már érvényesül a sajtóval szembe­ni keményebb bánásmód. A Reuter hírügynökség jelentése szerint fegyveres forradalmi gárdisták kedden délelőtt el­foglalták a mérsékelten bal­oldali függetlennek tartott Ayandegan, az egyik legna­gyobb példányszámú teheráni napilap irodáit. A lap munka­társainak közlése szerint a székház megszállását és en­nek végén az Ayandegan meg­jelenésének felfüggesztését a teheráni főügyészi hivatal ren­delte el. Hasonló sorsra jutott két szatirikus hetilap is. Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője a rádióban kedden elhangzott nyilatkoza­tában arra szólította fel a vi­lág összes iszlám országait, hogy a jelenlegi böjti hónap a ramadan utolsó péntekjét, augusztus 17-ét nyilvánítsák a palesztinok támogatásának napjává. Khomeini élesen elítélte a palesztinoknak súlyos szenve­déseket okozó izraeli légitáma­dásokat és azt a „nemzetközi összeesküvést”, amelynek cél­ja a Libanonban élő paleszti­nok kiirtása. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként Iránban kedden további hat személyt végeztek ki: két katonatisztet, akik a sah idején részt vet­tek tüntetők meggyilkolásá­ban, három polgári személyt, akik fegyverrel támadtak a forradalmi gárdistákra, és egy férfit, akit az iszlám er­kölcsi törvényeit sértő bűncse­lekmény miatt ítéltek halálra. (MTI) Működik az Etna Áz Etna keleti lejtőjén megnyílt kráterből hétfőn es­te megindult tüzes lávafolyam kedden mintegy 100 méterre közelítette meg Fornazzo 300 lakosú falut, amelyet még szombaton kiürítettek, ami­kor 17 hónapos nyugalom után ismét kitört Európa leg­magasabb vulkánja. Nemzet­közi szakértőcsoport ta­nácskozik a károk csökken­tésének módjairól. Az egyik lehetséges megoldás kőgát emelése, amely eltérítené a lávafolyamot eredeti irányá­ból és így az megkerülné a falut, de megsemmisítené a gyümölcsöskerteket. A másik módszer a kráter bombá­zás útján történő elzárása, ennek hatásossága azonban túl bizonytalan. Az cllenforradalmárok kudarca Bekövetkezett, amire világszerte sok megfigyelő számí­tott: az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fővárosában a küföldi reakció a belső ellenforradalmárokkal együttmű­ködve kísérletet tett az ország új, demokratikus rendjének megdöntésére. Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb országa. Mind tipográfiai körülményei (sok a zord, magas hegy, ke­vés a művelhető földterület), mind etnikai széttagoltsága (számos, nyelvileg is különböző népcsoportokra oszlik a la­kosság) megnehezítette a fejlődést. A legfőbb akadály azon­ban évszázadokon társadalmi természetű volt: a világtól ma­gas hegyekkel elzárt országban szinte rezzenetlenül kon­zerválódott a feudalizmus, a nagybirtokosok és a törzsi arisz­tokrácia uralma. Ennek olyan elképesztő következményei vannak, mint a férfiaknál mintegy hetven-, a nőknél leg­alább kilencvenszázalékos írástudatlanság. Ilyen örökséggel kellett szembenézni az új, demokra­tikus kormánynak. Valóban nem volt nehéz megjövendölni, hogy a kiváltságait elveszni látszó uralkodó osztály számos muzulmán vallási vezető segítségével mindent megtesz ha­talma restaurálásáért. Célkitűzéseiben komoly külföldi szö­vetségekre számíthatott: sem Washington, sem Peking nem csinált különösebb titkot abból, hogy — különösen az iráni események után — nem nézi jó szefnmel (és tétlenül) a stra­tégiailag fontos Afganisztánban zajló eseményeket. A forra­dalmi rend elleni támadásokra mind földrajzilag, mind po­litikailag a szomszédos Pakisztán kínálkozott a legalkalma­sabb ugródeszkának. A mintegy ezer kilométeres afgán— pakisztáni határt, az úgynevezett Durand-vonalat még a brit gyarmatosítók jelölték ki. Ez a vonal nehezen járható he­gyek és hágók között húzódik és ellenőrzését szinte lehetet­lenné teszik a térségben lakó nomád, elmaradottságukban könnyen megtéveszthető pastu, beludzs és más törzsek. Az új afgán rend mégis kiállta a nehéz próbát: a fiatal forradalmi hadsereg leverte a lázadást. Ennek legfőbb fel­tétele épp az volt, amit a hazai és külföldi reakció soroza­tosan kétségbevon: a lakosság támogatása. Így értr.etó a győzelmet kpvető kormánynyilatkozatnak az a kitétele, amely szerint a kabuli vezetés „mély háláját fejezi ki a la­kosságnak, amely aktívan segítette és támogatta az ellenfor­radalmárok szétverését.” Harmat Endre Fagyosan fogadták Cossiga kormányát Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Senki sem akarta, mégis megszületett — körülbelül ebben foglalható össze az a sok sajtóvélemény, amely Francesco Cossiga új olasz kormányáról látott napvilágot a római lapokban — a há­rompárti kabinetért még ma­guk a részvevők sem rajon­ganak — tűnik ki a lapvéle­ményekből. A kereszténydemokraták olyannyira nem, hogy' hiva­talos lapjuknak, az II Popoló- nak a hasábjain korántsem hízelgő megjegyzésekkel illet­ték az új kormány tagait és magát a kereszténydemokra­ta miniszterelnököt, Cossigát is. A bírálatok mögött felté­telezhetően az húzódik meg, hogy a kereszténydemokrata párt mérsékelt áramlatai sze­rették volna, ha Cossiga he­lyett Andreotti marad hivata­lában, akár ügyvezető kor­mányfőként is, s vele húz­hatják ki a párt ősszel ese­dékes, és igen fontoknak ígér­kező kongresszusáig, amelyen majd döntenek a „hogyan tovább” kérdésében. A szo­ciáldemokraták is azt han­goztatják, hogy — noha részt vesznek a kormányban — bizalmuk csak „technikai” jel­legű, nem pedig politikai. Ami a kívülállókat illeti, a kommunisták az „ország szükséglete szempontjából teljesen elégtelennek” tart­ják Cossiga kabinetjét és a parlamentben várhatóan el­lene szavaznak majd. Craxi szocianstái is távol tartják tőle magukat és a kormány- programra vádnak, hogy el­döntsék, tartózkodásukkal elő­segítsék-e, hogy a kormány megszerezze a szükséges több­séget, vagy leszavazzák a ka­binetet. A kis köztársasági párt (PRI) is fagyos maga­tartást tanúsít Cossiga kabi­netjével szemben. Cossiga kormánya csütörtö­kön mutatkozik be a par­lamentben. A kormány ked­den megtartott első ülésén kijelölte az államtitkárokat és meghallgatta a miniszter- elnök előterjesztését a kor­mány programjáról- Értesü­lések szerint a programban központi kérdésként tárgyal­ják a gazdasági tervet, külö­nös tekintettel az energiael­látási gondokra. lfégsö bücsü Kimmel Emiltől A család tagjai, barátai, egykori harcostársai, munka­társai, elvtársai, a politikai élet képviselői kísérték utol­só útjára kedden Kimmel Emilt, a magyar munkásmoz­galom régi harcosát, az MSZMP Ellenőrző Bizottsá­gának tagját, a SZOT el­nökségének tagját, a Nyom­da-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkárát. A Mező Imre úti te­metőben vörös drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalánál díszőrséget áll­tak a párt- és az állami élet, a társadalmi szervezetek kép­viselői, egykori harcostársai. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottsága és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának el­nöksége nevében Petrák Fe­renc, a KEB, valamint a SZOT elnökségének tagjai, a Bőripari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára vett bú­csút az elhunyttól. — Kimmel Emil kora if­júságától azt az utat vállal­ta, amelyet osztályhelyzete meghatározott — mondotta. Proletársorból nőtt fel a nagy feladatokhoz és vált a párt, a munkásosztály hozzá­Birtokában volt annak a rend-' kívüli képességnek, amellyel mindig elnyerte a munkásem­berek, a harcostársak elisme­rő tiszteletét. A tettek, a cse­lekvések embere volt. Soha­sem törekedett személyes előnyökre. Másokon segített, mások problémái, bajai fog­lalkoztatták. Nemcsak köz­vetlen környezete, hanem mindenki, aki ismerte báto­rítást, biztató szavakat kapott tőle, számíthatott igazságér­zetére, emberségére. A család, a barátok és munkatársak, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozó­inak Szakszervezete nevében Lux János, a szakszervezet titkára emlékezett meg Kim­mel Emilről. — A munkásosztály érde­keit, a párt politikáját min­denek fölé helyező fáradha­tatlan szakszervezeti veze­tőként dolgozott páratlan következetességgel, lendület­tel és fáradhatatlan tenni- akarással. Amit átsugárzott munkatársaira is. Kommu­nista szellemben nevelt gyer­mekeit is mindig arra tanítot­ta, hogy a bátor szókimondás, a szocialista elkötelezettség, az igazságosság és az ember értő, kipróbált harcosává. If- szeretete legyen számukra a jú könyvkötőmunkásként. 18 évesen lett a párt tagja 1942- ben, ezekben az embert pró­báló nehéz időkben, amikor pártfeladatokat végezni, az emberibb jövőért kiállni egyet jelentett a legnagyobb áldo­zatok vállalásával. Töretlen elvhűsége, a dolgozó embe­rekért érzett felelőssége, ön­magával szembeni igényessége mindig átsegítette a nehézsé­geken és megpróbáltatásokon. legfontosabb. Barátainak szá­ma megszámlálhatatlan, 9 munkássága mindnyájukat arra ösztönzi, azt tegyék, ami­vel a nép javát, a párt, a szo­cialista társadalom céljait szolgálják. Kimmer Emilt, a munkás- mozgalmi pantheon sírkert­jében helyezték végső nvuga- lomra. A temetés az Intema- cionálé hangjaival ért "é- get. (MTI) Vietnam nem fogadja az amerikai képviselőket A Vietnami Szocialista Köz­társaság külügyminisztériuma bejelentette, hogy Vietnam nem fogadja az Egyesült Ál­lamok képviselőházának kül­döttségét, mert a küldöttség egyik tagja hazug vádakkal il­lette a VSZK kormányának politikáját. Mint a VNA vietnami hír- ügynökség jelentette, az Egye­sült Államok kormánya az el­múlt napokban azzal a kérés­sel fordult a VSZK kormá­nyához, hogy a „menekült­kérdés” tanulmányozása cél­Veszély övezet A japán kormány kedden veszélyövezetté nyilvánította az ország középső részének jelentős részét, miután a sze- izmológusok előrejelzése sze­rint a területet bármely pil­lanatban nagy erejű földren­gés rázhatja meg. A Csendes­óceán mentén fekvő iparvi­déken 170 város található, a terület lakossága 5,7 millió. (MTI) jából tegye lehetővé az ameJ rikai képviselőház 9 tagú kül­döttségének vietnami látogatá­sát. A Vietnami Szocialista Köz­társaság jóakaratról tett bi­zonyságot, amikor engedé­lyezte, hogy a küldöttség au­gusztus 8—9-én látogatást te­gyen Vietnamban abból a cél­ból, hogy — mint érdekelt fél — az Egyesült Államok i3 részt vehessen a menekültek­nek nyújtandó segítség kielé­gítő megoldásának felkutatá­sában. Ezzel egyidejűleg, azon­ban Robert Drinan, az ameri­kai képviselőház és egyben a küldöttség tagja Vietnam-elle- r.es rágalmakkal próbálta el­torzítani a Vietnami Szocia­lista Köztársaság kormányá­nak politikáját. Ez arról ta­núskodik, hogy az Egyesült Államok nem akar együttmű­ködni Vietnammal a mene­kültek problémájának meg­oldása érdekében — hangsú­lyozza a nyilatkozat. (MTI) Irak: fordulatra fordulat Irak. a Közel-Kelet straté­giai és gazdasági szempontból egyre fontosabb olajországa viharos időszakot él át. Az események háttere, sőt még időrendje is annyira kusza és felderíthetetlen, hogy értéke­lésüket csak a legnagyobb tartózkodással lehet megköze­líteni. A látszat az, hogy Irakban előbb rendezett őrségváltás következett be a hatalom csúcsain — majd viharos gyorsasággal követte ezt egy átfogó összeesküvés leleple­zése. PÁNARAB-MOZGALOM Az események legalább vázlatos megértéséhez emlé­keztetni kell arra, hogy Irak­ban és Szíriában az önmagát szocialistának valló Baath- párt van hatalmon. Ennek a mozgalomnak elméleti célja a pánarabizmus, vagyis az „egységes arab nemzet” meg­teremtése. Ennek az elméleti célnak a fenntartásával 1966 óta a szíriai és az iraki Baath vi­szonyát a konfrontáció és a gyűlölködés jellemezte, amely­be szabotázscselekmények és politikai gyilkosságok is be­lefértek. Magában Irakban a Baath 1968-ban jutott háta­lomra. Egészen az események legutóbbi szakaszáig az iraki vezetés a közel-keleti ügyek­ben ultraálláspontot képvi­selt. Nem volt hajlandó elis­merni Izrael állam létét és a sokoldalú, méltányos rende­zésnek a Szovjetunió által támogatott koncepciójával szemben is hűvös tartózkodás jellemezte. Bel politikailag Irakban el­méletben létrejött egy haladó nemzeti front, amely egyesí­tette a Baath-pártot, vala­mint az iraki kommunistákat és a kurd demokratákat. A valóságban ezen a fronton belül a Baath vezető szerepe abszolúttá vált, s a többi résztvevő önálló politikai ak­ciót sokszor brutális módsze­rekkel akadályozták meg. Ebben az egész időszakbán A1 Bakr köztársasági elnök állott az iraki állam élén. A rendszer „erős embere” azon­ban a nála negyedszázaddal fiatalabb (jelenleg 42' éves) Szaddam Husszein volt. 1969 óta ő töltötte be az alelnöki funkciót. Az utóbbi két év­ben pedig a gyengélkedő el­nök helyett az állam és a párt tényleges irányítójaként működött. Ily módon nem jelentett különösebb megle­petést, amikor július 16-án közölték: egészségi okokra hi­vatkozva A1 Bakr lemondott. Ezzel Szaddam Husszein egy személyben köztársasági el­nök, miniszterelnök, a hadse­reget kézben tartó forradal­mi parancsnoki tanács elnö­ke, valamint az iraki Baath- párt főtitkára lett. ÖSSZEESKÜVÉS ÉS PUCCSKÍSÉRLET Alig néhány napig volt hi­vatalban az új elnök, amikor közölték: július 28-án a for­radalmi parancsnoki tanács rendkívüli ülésén a tanács öt tagját kizárták és valameny- nyiüket leváltották állami tisztségükből is. A leváltot­tak között volt Abdul Husz- szein, a forradalmi parancs­noki tanács főtitkára és Adnan Husszein is. Az el­nöknek csak névrokonai. Ez utóbbit alig két héttel előbb az új elnök nevezte ki mi­niszterelnök-helyettessé, s ez a politikus egyúttal az elnö­ki iroda vezetését is ellátta. A hivatalos közlemények figyelmesebb olvasása azon­ban feltárta, hogy az össze­esküvésnek és puccskísérlet­nek, amellyel az öt vezető po­litikust és társaikat vádolták — már A1 Bakr lemondása előtt be kellet következnie- A jelentések ugyanis azt kö­zölték, hogy Abdul Husszeint, a forradalmi parancsnokság tanácsának főtitkárát már jú­lius 12-én, négy nappal az államfőváltás előtt letartóz­tatták. Ilyen körülmények között érthető, hogy csak a hivata­los jelentésekre, illetve né­hány befolyásos arab lap ál­tal szellőztetett kombinációk­ra lehet hivatkozni. A hiva­talos indoklás szerint az ösz- szeesküvők „egy külső hata­lom érdekében szervezkedtek, s egyik fő célkitűzésük az volt, hogy Irak csatlakozzék az egyiptomi—izraeli különbé­kéhez”. Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendők bagdadi po­litikájának figyelembevéte­lével ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Irak politikájá­nak bizonyos új vonásait fi­gyelembe véve azonban azon sem lehet csodálkozni, hogy más irányú kombinációk is felbukkantak. ARAB-ÖBÖLI HATALOM Az ország helyzetében két nagyszabású változás követ­kezett be. Az egyik az a tö­rekvés, hogy az egyiptomi— izraeli különbéke utáni idő­szakban elássák a csatabár­dot Irak és Szíria között. A második jelentős változás az, hogy az iráni sah bukása után Irak az Arab-öböl kör­zetinek potenciális vezető ha­talmává vált. Ezzel egyidő- ben fokozatosan megromlot­tak kapcsolatai az új iráni rendszerrel. Ugyanakkor pedig az iraki vezetés (már Szaddam Husz- szein irányításával) látványo­sa,- megjavította kapcsolatait néhány konzervatív arab or­szággal. Mindenekelőtt Szaúd- Arábia, Kuvait, Jordánia so­rolható ezek közé. Ez az irányzat párosult belpoliti­káiig a Baath uralmának szigorúbb érvényesítésével és a más politikai erők elleni megtorlásokkal. Nyilván' ez a magyarázata annak, hogy az összeesküvők egyes kombiná­ciók szerint nem annyira az egyiptomi—izraeli különbéké­hez való csatlakozást igényel­ték volna, hanem inkább a régi radikális vonal felújítá­sát és a konzervatív arab re- zsimekhez (rajtuk keresztül ■netán a Nyugathoz) fűződő szálak gyengítését. A tények zavarossága és az információk szükségszerű hiányossága arra figyelmez­tet, hogy minden megbízható értékítélet egyelőre lehetet­len- Csak annyi bizonyos, hogy Irak nagyszabású poli­tikai átformálódás színtere. Ennek az átformálódásnak az irányát csak a Szaddam Husszein által vezetett ország jövőbeni tényleges politikai akciói alapján lehet majd megítélni. (-i -c) Salisbury ellentétek Minden más témát háttérbe szorítva, változatlanul a rho- desiai kérdés áll a Brit Nem­zetközösség lusakai csúcsérte­kezletén résztvevő küldöttsé­gek figyelmének középpontjá­ban. A Zimbabwe Hazafias Front és Salisbury nyilatkoza­ta, a nemzetköziségi Rhodesia- tervre adott válasza után hét­főn ismét megszólalt a terve­zet kidolgozásában szerepet vállaló angol miniszterelnök és tanzániai elnök. Sajtóértekezletén Margaret Thatcher miniszterelnök-asz- szony megerősítette, hogy a tervezet „ellenséges fogadta­tása ellenére” a kormány a rho- desiai határozat mielőbbi vég­rehajtására törekszik, han­goztatva, hogy a javaslat fő célja, a rhodesiai harcok meg­szüntetése. Nyerere tanzániai elnök ugyancsak hétfőn, lusakai re­zidenciáján fogadta az újság­írókat. Hangsúlyozta, hogy a Rhodesia-tervezet sorsát el­sősorban lan Smithtői féltij Utalt arra, hogy Smith vál­tozatlanul az ország erős em­bere, aki mesterkedéseivel és időhúzásával — mint ismere­tes — számtalan rhodesiai konferenciát hiúsított meg. NóortAJ - 1979. augusztus 3., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents