Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

A lí‘H i;9 sikeres voll I

\

TALÁL

NEMZETISÉGIT MÓDRA

A szombat délutáni vihar alaposan rá* ijesztett a szervezőkre, de vasárnap — augusztus 5 én —, igazi nyári időjárás fogadta a XIII. Nógrád megyei nemzetiségi találkozóra, bankra érkezett vendégeket.

Mór a kora reggeli órákban megelevenedett a tó környéke. Vásárosok verték fel sátraikat és a vendéglátóipari egységek is felkészültek a forgalomra.

A nemzetiségi községek népviseletbe Öltő* zött „delegációi“ több ezer érdeklődő kíséretében vonultak végig a főutcán, A szín- pompás menet élén a helybeliek csoportja haladt, de a kapukban nézelődő bánki lányok és asszonyok közül is sokan magukra öltötték ruhatáruk féltve őrzött darabjait.

A bánklak mögött Csehszlovákia losonci járásából érkezett vendégek, majd a soroksári német és a nagytarcsal szlovák nemzetiségi együttes tagjai Vonultak. A vendégeket Nógrád megye nemzetiségi községeinek — Nézsa, Berkenye, Legénd, Vanyarc. Tet'ény, Erdőkürt, Nógrád, Szendehely, Hét- ság és Nógrádsáp — képviselői követték, dallal, tánccal szakítva meg időnként útjukat.

A vízi színpadon „Vitámé uéastnikov narod- nostnych dni!” és „Wir begrüssen die Gäste des Tages Nationalitäten!” feliratú táblák köszöntötték a találkozó résztvevőit, de a nézőtérré kialakított — zsúfolásig telt — partszakasz is szlovák, német és magyar szavaktól volt hangos.

A Himnusz elhangzása után Rompos De- zsö, a Rétsági nagyközségi közös Tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket. Az elnökség tagjai között ott Voltak a megye és a járás párt-, állami és társadalmi szerveinek, valamint a szlovák és a német nemzetiségi szövetségek képviselői.

Illés Miklós, Nógrád megye Tanácsának elnökhelyettese ünnepi beszédében méltatta a találkozó politikai jelentőségét, hangsúlyozva, hogy e kulturális jellegű rendezvény egyben kifejezője nemzetiségi politikánknak. Tükrözi mindazt, amit hazánk .— és ezen belül megyénk — tesz a nemzetiségi politika érvényesítéséért,

Az ünnepi nagygyűlés végén a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége nevében Kondacs Pál, a szövetség elnökségi tagja, a „Ludové Noviny” című szlovák nyelvű lap főszerkesztője, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége nevében pedig dr. Wild Frigyes nyugalmazott főtitkár mondott köszöntőt.

A nemzetiségi községek amatőr művészeti

együtteseinek hagyományos seregszemléjén tizenkét, csoport, illetve szólista mutatkozott be. A közel háromórás folklórműsor sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tűző nap,, no és az ebédidő ellenére mindvégig helyén maradt a közönség, s akiknek nem jutott ülőhely, azok állva, a hegyoldalra telepedve, vagy éppenséggel — gumimatracokba, csónakokba kapaszkodva — a vízből kísérték figyelemmel a bemutatókat.

Nagy tapsot kapót a fülöppüspöki (Fila- kovo_ Biskupice) CEDOK mellett működő „Palóc” népi együttes és az ugyancsak csehszlovákiai KÖKAVAN együttes kitűnően ko- reografált műsorösszeállítása.

Hasonlóan nagy tetszést aratott a nagytarcsal szlovák és a soroksári német nemzetiségi együttes műsora is.

A Nógrád megyei csoportok közül különösen az ÁFÉSZ nézsai vegyes kara és a teré- nyi nemzetiségi gyermekcsoport nyújtott színvonalas előadást. A nézsaiak szlovák és magyar népdalcsokrot, a terényl gyerekek pedig ötletgazdag farsangoló és lakodalmas játékot hoztak erre az alkalomra,

Szlovák és magyar népdalokat énekeltek az erdőkürti Röpülj páva-kör, a nógrádsáp! „Mezei virágok” és a nógrádi menyecskekórus tagjai Is. A Vanyarei nemzetiségi népdalkor a Békés megyei Örménykút citeraegyüttesével közösen lépett színpadra. A művészeti csoportok bemutatóját a rétsági Börzsöny tánc- együttes fergeteges ritmusú székely verbunk- tánca zárta.

Nem csökkent az érdeklődés a délutáni programok iránt sem. A vendégek többsége ismét a vízi színpad köré gyülekezett, ahol hivatásos művészek vidám népdal- és nótaműsorának tapsolhattak a jelenlevők. A jó időnek is köszönhető, hogy idei legnagyobb forgalmát bonyolította le a strand. Több mint ezren kerestek menedéket a gyönyörű fekvésű tó kellemesen hűs vizében.

Néhányat! a Tó motel haljában, a szentendrei zeneiskola tanárainak kamarahangversenyét hallgatták meg.

Igazságtalanok lennénk, ha e cikkben nem szólnánk külön is a találkozó szervezőinek, lebonyolítóinak lelkiismeretes munkájáról.

A XIII. Nógrád megyei nemzetiségi _ találkozó iránt megmutatkozott érdeklődés azonban egyúttal azt is jelzi, hogy ez évenként megrendezendő találkozó ma már vitathatatlanul egyik legrangosabb kulturális es politikai eseménye megyénknek, s mint ilyen, még további lehetőségeket rejt magában.

Így táncoltok ti...

<*->

Burjánék jó ideig nem szóltak, egyszerre néztek Félix után. olyképpen, mintha boszorkányszelet láttak volna.

Edit egészen rövid indulat- nyilvánítással szólt bele a csendbe:

— Bohóc.

Színleg az öreg Burján volt a legvidámabb' Egészen fel- pendülve toporgott gyermekei és menye között. Már-már kérkedés'nek hihették elégedettségét.

— Elvettük a kedvét a negédességtől. Kivertem a fejéből az ábrándokat. Ennek örömére most azonnal megiszom egy üveg sört. Ide azzal a soproni ászokkal, Dezső!

A sűrű termetű kőfaragó eleve szemrehányóan próbált védekezni:

— Most persze engem okol, hogy elfogyott. Ki tehet róla? Félix! Addig csüggesztett a nagy hittérítő dumájával, hogy megittam mind a négy üveggel. Négy üveg! Lesül a

bőr a pofámról. Csak négy üveg sör ekkora kánikulában! . , .

Szinte hálásak voltak neki, amiért naiv műfelháborodással alkalmat kínált a nevetésre. Apja volt leginkább nagylelkű.

— Váljon egészségedre. De viszont kénytelen leszek elmenni üvegeket cserélni a Sárga csikóba. Süteményt is hozok a lányoknak.

És belerakva a nylonhálóba az üres üvegeket, elindult a Sárga csikóba. Mielőtt a kapuhoz ért volna, megtorpant, mint, akinek sorsdöntő dolog jutott az eszébe. Kellemes titokként, boldog ígéretként kiáltotta:

— Sietek haza! . . .

Megllletődve bólintottak feléje a diófa alól,

Dezső hányaveti kamasz módjára beleterpeszkedett az egyik vesszőfotelba.

—- Azért klassz fiú az öregem. Függőleges kőműves . < . Félix mindjárt elkotródott,

Paula a maradék kihűlt kávéját szürcsölgette.

— Tőlem igazán maradhatott volna.

— Mi a fene — kezdett visszalopakodni a témához a kőfaragó. — Talán bizony bizsut akarsz tőle vénni.

— Tudtommal nem eladni jött.

Beidegzettsége ösztökélte Editet, hogy térjen vissza a rajzasztalhoz, de határozott

szándékkal ott maradt a dió- La árnyékában.

— Aha. Működik a tudatalatti.

Paula ezt kötekedésnek vélte. Gyorsan visszavágott:

— Nálad is, drágám?

Dezső vigyorgott.

— Ezt a finomságot! Ne vigyétek túlzásba, mert hátha meghaladja az intelligenciámatHúga egyértelmű komolysággal adta tudtára, hogy megjegyzéseinek semmi köze a léha csipkelődéshez.

— Akkor kizárólag a te kedvedért elárulom, hogy nálam a tudatiéiért! működik.

— Köszönöm — értette félre szándékosan Dezső. — Most már minden világos.

Ebben nem volt biztos a mémöknő.

— Lesír rólad. Remélem, az is világos előtted, hogy Paula fantáziáját alaposan megmozgatta Félix úr elgondolása.

Mivel szavaiból nem a gyanúsítás, hanem a helyeslés szándékát lehetett kihallani, Paula késedelem nélkül megerősítette.

— Semmi szándékom tagadni, Nekem komolyan tetszik az ötlet.

Dezső szájába kapta a pipáját és kétkedő csodálkozással fürkészte a két nőt, majd hányavetin legyintett.

— Naná, hogy tetszik. Nekem is tetszene, ha tudnám, hogy valaki majd gürizni fog helyettem.

4> NOGRAD - 1979. augiwitus 7„ kedd

A nézőtéren aligha lehetett volna táncra perdülni

Hoppá!

Így persze lassabban halad a menet..

Bábel László (fotó)

Pintér Károly

(szövegbeszámolója)

— Nincs jogod így beszélni — pirított ró a felesége kukorékoló hangön- — Épp eleget dolgoztam én is.

— Hogyne. Hoztál húsz vödör vizet. Lehet, hogy a Szaharában ez fantasztikus vagyont ér, de Magyarországon nem adnak húsz vödör vízért négyszázezer forintot.

Paula türelmét vesztve vágta férje fejéhez:

— De a telkemért bármikor megadnak százezret!

Kinyújtott tenyerével mintegy higgadtságot parancsolt feleségére Dezső.

— Nem. Azért már csak egymillió-hatszázezret adhatna*. Esetleg. Miután megfontolnak.

Jónak látta a mémöknő, ha tétova célozgatások helyett határozott irányt ad a beszélgetésnek.

— Hát akkor fontoljuk

meg.

Paulában épp a felszólítás határozottsága kelteti gyanút.

• Azt hitte, most is gúnyolódnak vele. Dudoros szemét kétkedőn meresztette még tá- gabbra— Figyelmeztetlek, hogy nekem komolyan tetszik Félix ötlete.

— Jó — vette tudomásul Edit immár valódi gúnnyal a figyelmeztetést. — Majd válaszolok a jegyzékedre.

— Te mindennel fölényeskedsz. Ügy teszel, mintha lm- mel-ámmal érdekelne, pedig nagyonis érdekel.

— Mármint a pénz? — kérdezte ártatlanul Edit.

— Mármint a pénz! hagyta rá szenvedélyesen Paula.

Jótékony türelemmel helyeselt a mérnöknő:

— Ügy van. Jobban érdekel, mint gondolnátok. És, ami engem érdekel, arra rendszerint nagyon odafigyelek.

(Folytatjuk)

• .

Nemzetiségi „kooperáció”. A vanyarei nemzetiségi ncpdalköf és az örménykúti citeraegyüííes közös műsora

A délelőtt egyik legnagyobb sikere: a színpadon a Kokava nad Rimavicau-i „KOKAVAN” együttes