Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

A Magyar Nemzeti Bank Nógrád megye) Igazgatóságának régi épülete már kicsinek bi­zonyult a megnevekedetfc föladatok ellátására. Nagy volt a zsúfoltság, igen rosszak voltak az elhelyezési körülmények. A régi épületből már költözködnek a bank új székhazába, amely több mint 21 millió forintos költséggel épült. A Budapesti Várostervezési intézet ter­vei alapján a kivitelezési munkálatokat a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezett végezte. A megyei igazgatóság új székházának avatására alkotmányunk ünnepének előesté­jén kerül sor. — bábel-felv. — Ősz fejjel a volánnál BESZÉLGETÉS DR. PERCZEL TAMÁSSAL, AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI FALYAALKAL- MASSAGVIZSGÁLÖ INTÉZET IGAZGATÓJÁVAL- * Veszélyes gyermekcsínyek Önzetlen építkezések ? WINNETOU, a nagy vadász lélegzetvisszafojtva közelíti meg a kiszemelt bölényt. Egész teste íjként feszül s kezéből kiröppen a dárda; melyet a többi rézbőrű cso­dálkozó pillantása követ. A hegyes végű keményfa léc remegve fúródik be a hőszi­getelő műanyag habrétegek közé. Egyszerre két táblát roncsol. Egy tábla közelítő ér­téke talán 100 forint! Az „In­diánok” beszterce-telepi gye­rekek, egymás kezébe adják a „dárdát”. Játszanak. Az épít­kezési területen. S a felidézett játék még ta­lán a legártatlanabbak közé tartozik. Korántsem olyan veszélyes, mint a félig kész épületeken, burkolatlan lép­csőkön, állványokon, vagy a tíz emelet fölötti, keskeny be­tonszegélyű tetőn való han­cúrozás. Vajon ki volna a felelős, ha az egyik virgonc gyerek lezuhanna a félszáz méteres magasságból? Sok minden van még a gyer­mekcsínyek „bűnlajstromán”. A srácok krétának használják a válaszfalelemek letört sar­kát. Ha nem találnak kézhez állót, törnek abból, ami ép. A faanyagot, zsalüzótáblát szét­hurcolják, ahol vizet találnak, megúsztatják rajta. Az egyik munkagépet tetőtől talpig be­kenték a közelben talált gép­zsírral. S hogy tovább fokoz­zuk a veszélyhelyzetek bemu­tatását: az egyik még átadás előtt álló épület ajtóval le­zárt helyiségében ideiglenes raktárát rendeztek be. Né­hány gyerek a szellőzőnyílá­sokhoz felkapaszkodva bemá­szott és „rendet” csinált a helyiségben, majd ugyanez útoh távoztak, miután meg­rakták zsebeikéi a HlLTI szög­belövő pisztoly tölteteivel. A lőszerrel játszani akartak. En­nek az ügynek a végére a rendőrség tett pontot. A TÖRTÉNTEK felsorolása helyett hadd tegyük fel az ol­vasóval együtt a jogos kér­dést: Nem őrzik ezeket az építkezéseket? De igen. A Beszterce-telepen a NAÉV há­rom éjjeliőrt alkalmaz, akik egyenként váltják egymást, A háromból kettő nehezen jár, a harmadik szintén nem tel­jesen egészséges. Olyan mun­kaerők, akik az efféle munká­ra megállapított alacsony bé­rért vállalják a munkával járó felelősséget. A vállalat o te­lepen több egymástól', meg­lehetősen távoli épületen is dolgozik. Az egy szem szolgá­latos őr még ha futóbajnob volna, sem tudná egyszerre mindet szemmel tartani... Ezt ugyancsak kihasználják a gyerekek — s talán a felnőt­tek közül is néhány —, rá­adásul bosszantják is az idős csőszt. De hát miért nem kerítik be az építkezést, kérdezhetne tovább az olvasó. A többlet- költséget és munkát megérné a biztonság! Sajnos, ez ellen is akadnák érvek. A keresztül- kasul húzott kerítések ugyan­is meglehetősen akadályoznák a szállítást, nem is beszélve arról, hogy folyamatosan kel­lene a palánkok helyét vál­toztatni, ahogy újabb és újabb épületek, vagy gyakran épületrészek kerülnek átadás­ra. S tegyük bátran hozzá: Nagyon masszív és rafinált megoldású kerítés kell hogy legyen, ami megálljt, szab egy mai gyereknek. És ha az építőanyagokat nem hagynák a szabadban? Ennek megint akadályai van­nak. Nem áll mindig rendel­kezésre a megfelelő szállító- kapacitás, s megszervezni is nehéz lenne, hogy a raktár­ból egyenesen a beépítésre ér­kezzen a szükséges szerelvény, anyag. NINCSEN tehát megoldás? Talán van. Esetleg abból le­hetne kiindulni, hogy az épít­kezés nyersanyagai, gépei tár­sadalmi tulajdon. S az érté­kekért végső soron az egész társadalom a felelős. Nem szükséges feltétlenül órláslép- tékben értelmezni a fentieket.' Valószínűleg jelentős segítsé­get jelenthetne már az is, ha az építkezés — vagy a Ha­zafias Népfronton, közvetlenül — felvenné a kapcsolatot a környéken élő gyerekek szü­leivel, ha már azok maguktól nem érzik kötelességüknek, hogy csemetéiket távol tartsák az épülő házaktól. Kellő szer­vezéssel — például az úttörő- mozgalom keretében — maguk: a gyerekek is bevonhatók len­nének a társadalmi tulajdon védelmébe, s még az is elkép­zelhető, hogy ha kellő formá­kat dolgoznak ki számukra,’ jobbár, élveznék ezt a tevé­kenységet, mint a veszélyes, káros csínyeket. — 8- — i Laboratórium a sarokban Az Autóközlekedési Pálya- alkalmasságvlzsgáló Intézet budapesti laboratóriumában évente több ezer gépkocsive­zető-jelölt fordul meg. Pszi­chológiai vizsgálatok alapján itt döntenek például arról, hogy ha valaki öt alkalommal sikertelen gyakorlati vizsgát tett, alkalmas-e egyáltalán járművezetésre. A vizsgált személyek között akad olyan is, akit kirívó közlekedési ma­gatartása miatt a rendőrség vagy a bíróság, esetleg e mun­kaadó kötelezett a vizsgálatra. Ide kerülnek azok a hivatásos gépkocsivezetők is, akik a megkülönböztetett Jelzéssel ellátott járműveket vezetik, vagy a nemzetközi forgalom­ban vesznek részt. Az intézetnek az utóbbi idő­ben különösen sok munkát ad a fiatalkorúak és az idősek pszichológiai alkalmasság­vizsgálata: tehát vagy nem töltötték be a 18. életévüket, vagv pedig túllépték az ötven­ötödiket. Az idősebb korosz­tályból egyre nagyobb szám­ban jelentkeznek á gépkocsi­vezetői vizsgára. A pályaal­kalmassági tapasztalatokról beszélgettünk dr. Perczel Ta­mással, az intézet igazgatójá­val. — A kezdő gépkocsivezetők, vagy a vezetői engedélyre vá­rók jelentős része az idősebb korosztályból kerül ki. Velük kapcsolatban szélsőségesek a nézetek. Az egyik tábor szerint adminisztratív eszközökkel kellene meggátolni az idős embereket abban, hogy volán mellé üljenek, hiszen bizonyos koron túl már lehetetlen azo­kat a jártasságokat, készsége­ket megszerezni, amelyek a vezetéshez nélkülözhetetle­nek. A másik szerint az idős korral bizonyos pozitív tu­lajdonságok járnak, mint pél­dául a megfontoltság, kiegyen­súlyozottság, bölcsesség, óva­tosság, és 'ezek kiegyenlítik a képességekben rejlő hiányokat. Tapasztalataink szerint az Öregedéssel párhuzamosan valóban romlanak a fiziológiai képességek, például csökken az észlelhető hangok tartomá­nya, de ez gyakorlatilag nem folyásolja be a közúti közleke­dés biztonságát. Ami pedig a megfontoltságot illeti, az is vi­tatható. sőt azt tapasztaltuk, hogy ebben a korban a kocká­zatvállalás ugrásszerűen meg­nő. — Az' idős emberek nagy­arányú részvétele a közleke­désben mennyire folyásolja be a biztonságot? — Ismeretes, hogy az Idős gyalogosok baleseti veszélye lényegesen nagyobb, mint a felnőttkorúaké. Statisztikai elemzések szerint jelentős mértékű rosszabbodás a 00. életév után Következik be. Az életkor előrehaladtával ugyan- is csökken a baleset elkerülé­sének, illetve a veszélyes hely­zetek megoldásának képessé­ge. A közlekedésben gépjár­művezetőként részt venni óri­ási felelősség, és követelmé­nyeket támaszt az emberrel szemben. Ennek ellenére nem szabad az Idősebbek gépjármű- vezetői alkalmasságát általá­ban megkérdőjelezni. Mellet­tük szól a szomorú statisztika is, hogy a legtöbb balesetet a 18—25 éves korosztály okoz­za, holott a gépjárművezetés­hez szükséges képességek vizsgálatánál a legjobb érté­ket ez a korosztály produkál­ja. Helytelen lenne tehát az életkor alapján a járművezető- alkalmasságról nyilatkozni, csupán egyéni teljesítmények, képességek és személyiségjel­lemzők figyelembevételével te­hetjük ezt meg. — Milyen vizsgálatok szük­ségesek az alkalmasságról való döntéshez? — Vizsgálataink kiterjed-' nek a reakcióidő elemzésé­re, az észlelés és feldolgozás terjedelmére, a döntéshez szükséges Időre, Valamint a helyes és helytelen elöntések arányára a különböző konflik- tushelyzetekben, a szenzomo- toros és a pszichomotoros tel­jesítményre. A Vizsgálati sze­mélyeknek viszonylag egy­szerű feladatokat kell vég­rehajtani, a közlekedésben való részvétel ennél lényege­sen bonyolultabb. Mégis, aki­ket alkalmatlanoknak minősí­tettünk, a legtöbbször megfel­lebbezik a döntést, ök a már ismert feladatokat megismé­telhetik, de újabbakat is el kell végezniük. A kiegészítő feladatok — sebességbecslés, útvonalkövetés szimulátorral, sebességstratégia megválasz­tása, valamint a pszichoszoci- ális magatartás vizsgálata — lehetőséget nyújtanak a pszi­chés teljesítmények komplex vizsgálatára. Az utóbbi há­rom hónapban 158 ötvenöt év­nél idősebb személy jelentke­zett nálunk vizsgálatra. Az 55—59 évesék között huszon­kettőt hivatásos és negyven­ötöt pedig úrvezetői jogosít­vány megszerzésére találtunk alkalmasnak, negyvenegy sze­mély viszont alkalmatlan volt arra, hogy volánhoz üljön. A 00—64 évesek között egy sem akadt, aki jogosult lett volna hivatásos járművezetői enge­dély megszerzésére, és csak tizen voltak, akik „beváltak” magángépkocsi-vezetőként, hu­szonegy személyt el kellett utasítanunk. A 65 év felettie­ket — ez idő alatt tizenkilen­cen voltak — sajnos, kivétel nélkül el kellett tanácsolnunk a volán mellől. — Végül, mit tanácsol azok­nak az idősebb embereknek, akik csak most jutottak olyan helyzetbe, hogy gépkocsit vá­sároljanak, és azt maguk sze­retnék vezetni? — Természetesen az elmon­dottakból helytelen lenne olyan következtetést levonni, hogy bizonyos életkor után már nem biztonságos részt venni a közúti közlekedésben. Ez egyé­ni adottságoktól is függ. Vizs­gálati eredményeink figyel- meztetőek. Nemcsak a kezdők számára... Intézetünkben bár­ki jelentkezhet ellenőrző vizs­gálatra, saját érdekükben még azok is, akik 20—80 éve a vo­lán mellett ülnek, Árokszállási Éva A szokásosnál korábban értem haza- Nézem, hát egy ember mászkál a lakásban és keres valamit. — Mit csinál niaga itt? — kiáltok rá. — Hogyhogy mit? — mél­tatlankodik az ember- — Én kérdezhetném ezt magától. — Igen, de ez az én laká­som­— Mi köze ehhez a lakás­nak? Arra feleljen: miért jött haza munkaidőben? Vagy tán a maguk gyára már tel­jesítette az éves tervet? — Hát tudja — jöttem za­varba — engem e trösztbe küldtek, ott pedig nem volt bent az az ember, akihez mentem, és így én... — Ej, ej — csóválta _ a fe­jét az ember — és még ezek után munkafegyelemről, szo­cialista öntudatról beszélünk! Csak fogta magát és haza­jött munkaidőben! Én meg úgy számítottam, hogy addig végzek a lakásával. Most is itt állok, ahelyett, hogy ke­resném milyen érték akad itt magánál, és üres fecsegéssel töltöm az időt. A kapuban Oláh Mihály kellett a búzát learatni. Mín- portás készséggel ad felvilá- den szem előbb a központi gosítástj. — A szárítóban vagy majorba kerül, a magtárban tessék őt keres- A beszállított termést ei- tisztítjuk, -szárítjuk és csak Mindkét helyen azonos a utána kerül a magtárba, vagy nőnével, a szécsényi II. Rá- zunk. Három kocsira. lesz kóczi Ferenc Termelőszövet- szakségem ” kezet terményfeldolgozó és _ D , ‘ Barnáva] a szál. tar^t^tkóeiévírrgaammk,ora8n^*i' lítáal felelőssel beszéltem. íöniT hfrn^fm Wl wt fsn Nagyon sokat segít. Hogy ná­J lünk milyen intenzitással ha- Rózsika nem. }ad a munk3i az azon ,g mú. Nyugodt, megfontolt, dear- uk hogy a különböző veze- cán látni, hogy a gabonabeta- jgk mennyire értik meg karltás tart. A felelősségérzet, egymást, mennyire segíte- a nyújtott műszakok okozta nek egymásnak. Nálunk ezzel fáradtság ott tükröződnek az nincs baj ?"**■ Sági Jenőnének, a termény tÜuk,’,a„ hzf„U kbÓ1 őrének, nemcsak a könyve­sok van hátra. léshez, a laboratóriumi mun­Az asztalon jegyzetek, ki- kához kell érteni. A szerve- mutatások hevernek. A szó- zjéal készség, az emberekkel ba sarkában egy kisebb labo- való bánásmód, Irányítási, ratórium. Tekintetem meg- vezetési adottságok ott kell, akad a műszereken. hogy legyenek a „tarsolyá­— A mindennapi munkáin ban.” Ahogyan azt dr. Hiitter nélkülözhetetlen eszközei. Ál- Csaba, a szövetkezet elnöke landóan ellenőrizzük a szem mondta: Rózsika két évtize- minőségét: fajsúlyát, viztar- de dolgozik a szakmában, talmát. Ebben a szakmában 1975-től a jelenlegi beosztá- egy kicsit a laboratóriumi sában, s minden olyan szak­munkához is érteni kell... mai, emberi tulajdonsággal A közös gazdaságban az rendelkezik, amit a munká­idén 1024 hektár területről köre megkövetel. — A borsóhoz hasonlóan a búza „aktái” mikor kerülnek a dossziéba? — Valamikor október vé­gén, amikor a vetést is befe­jezzük. Persze augusztus vé­gén már a munkák nehezén — tisztítás, szárítás, az eladás­ra kerülő vetőmag kiszerelé­se. háztáji kimérése, vetőmag- szállítás — túl leszünk. — Az aratás idején nyúj­tott műszakban dolgoznak. Mikor jött be ma a szövet­kezeibe? — Reggel ötkor. Minden­nap ekkor kezdünk. Este nyolc óra után érek haza. — Nőm fárasztó? — De igen. Amikor elvál­laltam, ezzel számoltam. Ne vegye frázisnak, de amit csi­nálok, szívesen csinálom, tu­dok örülni a munkám ered­ményének, talán ezért fára­dok el nehezebben. — Szabadság, pihenés? — Augusztus végén, szep­tember elején. Persze hosz- szúra ezt sem engedhetem, mert megkezdődik a burgo­nya betakarítása. Ismét csörög a telefon.' „Igen, megyek,” — Elnézést, de a vetőmag­magtárba kell mennem. A holnapi műszakot megbeszél­ni. .. Sz. F, Stanislav Bebják: A TOLVAJ — Hogyhogy, azt akarja, hogy menjek el? — Ha már itt van, marad­jon. csak ne legyen láb alatt. Erről jut eszembe, nézze már meg, van-e valami a hűtő- szekrényben, valahogy úgy megéheztem. Nyakamba kaptam a. lá­bam, kiszaladtam a konyhá­ba, serpenyőre ütöttem négy tojást, sonkát vágtam rá. — Higyje el — szóltam, amikor asztalhoz ültünk — nagyon rosszul esik, hogy olyan embernek néz, aki meg­sérti a munkafegyelmet. Higyje el, ha bent találtam volna a trösztben azt a mun­katársat, akit-.. — Réndben van, borítsunk rá fátylat — mondta nagylel­kűen a tolvaj, miközben mo­hón nyeldeste a rántottét — ne eméssze magát. Érezze magát úgy, mintha otthon lenne. Az ismeretlen akkurátusán a mosogatóba tette tányérját, lassú, nyugodt léptekkel vé­gigment a konyhán, kiment az előszobába, és nagy lelki nyugalommal elkezdett min­dent kipakolni a szekrényből. — Higyje el — szóltam — ott nem talál semmi értéke­set. — Hej — sóhajtott a tolvaj — hol vannak a régi klien­sek. .. Lassan, komótosan elkezdte átvizsgálni a szekrény tartal­mát. Kimentem a fürdőszo­bába, hogy felvegyem a pi­zsamát. — Miért vonja el folyton a figyelmem? — dörmögte bosz- szúsan a tolvaj. — Azt akar­ja, hogy itt éjszakázzam ma­gánál? — Ahogy magának kényel­mesebb — mondtam udvaria­san. — Gondolja meg. Már úgyis késő van, hol lődörög­ne ilyenkor batyuval. — Nem is tudom, nem is tudom — motyogta határo­zatlanul- Negyed óra múlva kimentem a konyhába gyufá­ért, és újból háborgatnom kellett. — Na. mi az, mit lóbatlan- kodik itt! Tán nem bízik bennem? Ne izguljon, én mégiscsak profi vagyok. — Kinek néz maga engem? Csak gyufáért jöttem. — A-á — ásított egyet a tolvaj. — Tudja .mit — hir­telen megrázta magát —, nem tudok olyan körülmények kö­zött dolgozni, ha folyton za­varnak. Inkább tán holnap visszajövök, amikor elment dolgozni. — Ahogy gondolja, de itt is töltheti az éjszakát. — Ez jó ötlet. Köszönöm. Fél óra múlva mindketten édesdeden aludtunk... Juhász László fordítása j NÓGRÁD - ,1979. augusztus 7., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents