Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

I Nincs „uborkaszezon” Nincs „uborkaszezon” a berceli Vörös Csillag Mgtsz uborkaföldjein. A „Nagyföld” elneve­zésű öthekt-irnyi területen a termelőszövetkezet tagjai egyenként 400 négyszögöl „szü­retelését” vállalták. Hogy a kedvelt csemege időben a ládákba kerüljön — mint képünk is mutatja —, még vasárnap is sokan kimentek a földekre, ahol a családtagok bevoná­sával szedték a termést. Terv és rugalmasság Rosszul hangzik a mondat baddá tett emberek és eszkö- kereslet, szükséglet egyezte- elaő fele, a gyárigazgató ar- zök új feladatot kaptak. Ere- tésére. Amihez — ne hallgas- cán mégis elégedettség tűk- detileg a negyedik negyedév- suk el — nélkülözhetetlen a röződik. Azt mondta ugyan- re tervezték annak a friss gyár rugalmassága mellett a is: nem teljesítettük a tervet, konstrukciónak a gyártásba másik üzem — a kooperáló de többre jutottunk, mint vételét, amelyhez a fejlesztők partner — rugalmassága is, amennyit reméltünk. Tavaly, és a kereskedők egyaránt ahogy az egész gazdasági kör- amikor az esztendő utolsó ne- nagy reményeket fűztek. A nyezet friss jeleket fölfogó gyedében elkészítették éves munka meggyorsításával — érzékenységének növelése tervüket, sok minden úgy lát- igaz, rengeteg gondot, több- szintén elengedhetetlen. Ter- szott... azután kozoeszólt az letfeladatot vállalva *— elér- vezés és rugalmasság egy elet. A dilemma: a papíron ték, hogy a második negyed- ék- hozásának vannak levőkhöz ragaszkodjanak-e évet már az új termékkel gy,e, "yre hozásának vannak makacsul, vagy fölismerve az kezdhessék a gyártósorokon, teltételei tehat, amiktől senki új lehetőségeket, a kínálko- s hatnapi — buktatókat is sem tekinthet el, ám az az zó alkalmakat, éljenek ve- tartogató próbatermelés igazság: a meglevő források lük? Az utóbbit választották, után folyamatosan szállíthat­s ennek következménye az tak a közben megnyert ve- év első hat hónapjának fúr- vöknek. Akiknek véleménye csán hangzó mérlege. —, s ami fontosabb; pénze , . — igazolta a remélt üzleti si­Természetes: az évi prog- kert, bár ez a siker papíron ram a termelőhely számára nem egyezett a tervben rögzí- fontos iránytű, nélkülözhetet- tett feladatokkal, len forgatókönyv a beszer­zés, előállítás, értékesítés mi- Mondhatnánk: így kézen- nel jobb összhangjának fekvő. S valóDan az, ám saj- megteremtéséhez, a sokféle nálatosan, tipikusnak aligha cselekmények és szereplőnek nevezhető az ilyen termelői helyt adó színpad megterve- magatartás. Az általánosan zéséhez. Előrelátás nélkül követett gyakorlat éppen az nem lehet dolgozni, ez olyan ellenkezőjére szolgáltat bőven igazság a vállalkozó számára, példát, az egyszer eltervezet- mint tanulónak az egyszer- tek merev betartására, a papír egy. Napjainkban azonban túlzott tiszteletére, arra, amit az előrelátás más tartalmat a gunyoros üzemi szóhaszná- - s értelmezést - kap mint lat f jelöl: ne hagyjuk ma- korábban. Akkor a főként . , , mennyiségeket magába fog- púnkat a tényéktől befolya- laló terv — gyakran: kerül, soltatni. összehasonlító vizs- amibe kerül alapon is — gálatai alapján például a olyasfajta szentírásnak lát- Könnvűipari Minisztérium szott, amitől vetek elterm, , mert hiszen a mennyiségi cél arra a koveticeztetesre jutott, elérése adta a társadalmi, hogy az új anyagok kimintá- gazdasági elismertetésre az zása és gyártásba vétele kö- alapot. Most oda jutottunk az zött a hazai vállalatoknál két­szer, két és félszer annyi idő telik el, mint amit nemzetkö­zi átlagban elfogadhatónak tartanak. Amire persze ott a felelet: így terveztünk, erre készültünk fel, az új feladat­hoz idő kell. Igen, de ennyi?! sem kihasználtak itt. L. G. Ahogy én látom a technológiai fegyelmet Nem falra hányt borsó NEM AZ UNATKOZÓ em- jón, amikor még meg lehet tők, hanem esetenként a mem­berek találmánya a technolö- akadályozni a nagyobb hibát, sok is szorúbban lépnének fel giai fegyelem betartása, ha- Ha a kicsi mellett elmegyünk, ott, ahol arra valóban szűk» nem olyan műszaki garancia akkor egyesekben olyan ér- ség van. a vásárlónak, mely szerint azt zést, véleményt alakíthat ki, A technológiai fegyelem be­kapja, amit korábban kínál- hogy tudomásul vesszük, tartásában nincsenek egyedül tak neki, amit látott, amire egyetértünk vele, illetve bele- az üzem gazdasági vezetői, igent mondott. Ügy is mond- nyugszunk. Ez utóbbi gyakor- Elég jó kapcsolatot alakítot- hatjuk, hogy a vevő átruház- lat, szemlélet nálunk / eddig tak ki a technológiai osz- ta a bizalmát a terméket elő- sem talált otthonra, ezután tállyal. Képviselői figyelembe állító dolgozóra, akinek kö- sem lesz létjogosultsága. Sőt veszik az üzem vezetőinek kö­telessége a megszabott bérért, úgy érzem, hogy a dolgozók rését, kívánságát. Sokat segí- a technológiai utasításoknak többsége szívesen veszi, sőt tett a vállalat vezetőségének néha egyenesen igényli, hogy az az intézkedése, mely sze­munkájukkal kapcsolatban rint egy évvel ezelőtt egy mondjunk véleményt, tegyük mérnököt bízott meg a tech- szóvá a kijavítanivalót. Igen, nológiai előírások ellenőrzésé- amit kifogásolunk, azt igyek- vei, végrehajtásának segíté­szenek helyrehozni. Ügy Iá- sével. Ennek ellenére is elő- üveggyári hutaüzemben? Az tom, a jó szónak a kollektíva fordul, hogy a napi munka többségénél van foganatja. közben valami elkerüli az — Ezt úgy is érthetem, üzem vezetőinek figyelmét, hogy nem volt szükség fegyel- Ezeket a technológiai osztály mire? észreveszi, írásban közli, kéri — KÉT ESETBEN EGY FO- a kljaT^ltasát' RINTTAL csökkentettük az - — Ha lgazuk van- nem ne­órabérét a technológiai elő­megfelelően legyártania a kért terméket. Vajon így fogja-e fel min­den dolgozó ezzel kapcsolatos felelősségét, a legnagyobb lét­számot foglalkoztató öblös idesereglett munkások havon­ta 10 millió forint értékű üvegárut állítanak elő, ami­nek 80—85 százalékát expor­tálják. — Mielőtt erre konkrétan válaszolok, szükséges elmon­heztelünk rájuk. Ilyenkor kisegítő berendezésekre vo­natkozik. A másik a kézi üveggyártást segíti elő. Ez utóbbinál minden részfolya­matra egész pontos technoló­majd hozzáfűzi: — Az a mű­vezető, aki úgy tesz, mintha nem hallaná meg a tennivaló­kat, nem figyel a munkájára, az alkalmatlan a vezetésre is. Az ilyet el kell tanácsolni. — Történt ilyesmi? — Igen. Tíz éve vagyok Itt,' dani, hogy két alapvető tech- írást megszegőknek. Egyikük , . at 0 unk> hanem veg­nológia jellemzi a termelést, sem ment el. Egyébként az lven J aZt,’ amit valami- Az egyik félreérthetetlenül olvasztóknál, mert most ró- ;* elmulasztottunk utasít, csak végre kell hajtani, luk van szó, a mozgóbérből rn_,Híeh1 otnonkos László, Ez a technológiai berendezé- csak akkor részesülnek, ha a 1 „ 0 , . U.Z1' Az a. sekre, a fazekas kádkemen- megengedett munkaközi selej- veze ?> úgy tesz, mintha cékre, a hűtőszaiagokra és a tét nem lépik túl. — Mennyiben azonos, vagy más a helyzet az üvegfúvók­nál? — Az előző év első fél évé­hez képest a selejt az idén giát előírni, nem lehet, mivel az első hat hónapban csökkent, két művezetőnek kellett meg- igen sokfajta terméket gyár- A dolgozók egy része jobban mondanom, hogy alkalmatlan tunk. Ezek különbözőségéből figyel munkájára, az előírá- beosztására. Egyébként a mű­adódó finomságokat pedig kép- sok betartására, mi vezetők vezetői gárda fiatalokból áll. telenség kidolgozni, mert az pedig többet segítünk nekik, A technológiai utasításokkal több ezer oldal írásos anya- rendszeresen ellenőrizzük te- kapcsolatos tennivalók elha- got tenne ki. Mindezeket fi- vékenységüket. A rendkívül nyagolása miatt egyiküket gyelembe véve a következőket szigorú vásárlói követeimé- sem kellett pénzbüntetéssel, mondhatom: Az üzemben nem nyék pedig még fegyelmezet- piémiummegvonással sújtani, rossz, de lehetne még jobb, s tebb munkára szorították az — Végül mi szükséges ah­remélem lesz is, a technológiai üvegfúvókat. De sikerült azt hoz, hogy a technológai fe- fegyelem — szól bizakodva a célunkat is többé-kevésbé gyelem betartása még ered- Domonkos Zoltán, a hutaüzem megvalósítani, hogy a selejt- ményesebb legyen? vezetője. képződést megelőzzük. Na- _ Meefe>'ő képzettségű — Mi okoz gondot? gyobbak lennének az eredmé- szakemberek mind az olvasz­— A technológiai berendezé- nyemk, ha sok egyéb ténye- toknál, mind pedig az üveg- seknél kisebb fegyelemsérté- ző (a kemencék állapota, a fúvóknál. Sajnos, egyik helyre sek zavarjak az egyébként jó szerszámellátás hiányosságai) gelri törekednek á fiatalok Pe- hatásfokkal dolgozó kollektí- nem terelnék ■ kedvezőtlen ^ig jó munkával szép jöve- vák eredményeit. Ilyenkor a irányba a feltételeket. Ebből dehnet tudnának’ tnagUKnak hibát vétőt szóbelileg figyel- nehogy olyan következtetést biztosítani _ állítia ii*»m m eztetjük. Én pedig a müve- vonjon le. hogy ellene va- vereté zetőtől számosa kérem a szűk- gyök a követelmények növelé­séges intézkedés megtételét. Bének, csupán a realitás ked- NEM VIGASZTALÁSRÉP­— Gyakoriak ezek a figyel- véért említettem meg. , Figya- PEN, de talán eljön az az idő, meztetések? lembe véve az előbbieket, ha- amikor az üvegesszakma — Egyetlen hét sem múlik tározottan állítom, hogy le- olyan vonzó hivatás lesz, mint el, hogy ne lenne rá szűk- hetne jobb nálunk a techno- tíz, tizenöt, vagy húsz évvel ség. Én ezt természetesnek lógiai fegyelem. Akkor, ha ezelőtt. tartom. A vezető akkor szól- nemcsak mi, gazdasági veze- V. K. elet nagyon sok területén: nem a mennyiségé a fősze­rep ebben az elismertetésben, annál inkább meghatározó elem, miként igyekeztek a célhoz, milyen áron, milyen eredményt értek el. Bevezetőben említett pél­dánkhoz visszatérve: a gyár négy fő termékéből csak ket­tőnél tartotta magát a terv­hez. A két másik árunál — Szokatlan a termelőhelyek­nek az, ami a nemzetközi ke­reskedelemben természetes: nem a már készülő árura ku­tatják a vevőt, hanem azt eladták ugyan, volt rá vevő, gyártják, amit a vásárló, a de csekély a haszon, a jelen- felhasználó keres. Igaz, gya- tős anyaghányad miatt gyor- rapodnak a biztató példák a »■ tt*« fölfelé , költsé* «£2* ,* gek — januárban nagy haj- rendeződnek át a sorok az rával előállították az első élelmiszeriparban is. A példák negyedévre leszerződött azonban csak annyit bizonyít­. . . ,,, hatnak: van mód a rugalmas­mennyiséget, s a második íel sógra> g tervezés _Sde; a évre már nem fogadtak el mindenkori állapotoknak utat megrendeléseket. Az így sza- nyitó tervezés — és a friss Az elmaradt haszon is veszteség AZ ELMÚLT esztendő­ben — figyelmen kívül hagyva a mezőgazdaságot — kereken egy tucat válla­lat zárta mérlegét veszte­séggel. Ezek szerint vállala­taink több mint 99 százalé­ka haszonnal, nyereséggel működött. Nagy szépséghi­bája e szép mérlegnek, hogy a vállalati árbevételekhez — végeredményben a nye­reséghez — a költségvetés, 130 milliárd forinttal já­rult hozzá, a vállalatok tá­mogatására majd annyit költött, mint a társadalom összes közkiadásaira, a nyugdíjakat is beleértve. Nálunk a vállalatok elbí­rálásának, értékelésének, a mérlegben kimutatott nye­reség az alapja. Ennek tükrében az említett egy tucat vállalat kivételével, minden gazdálkodó egy­ség kedvező, de legalább ki­elégítő osztályzatra, értéke­lésre tarthat számot mind a felügyeleti, mind a társa­dalmi szerveknél. Pedig mindenki tudja, hogy a nye- reségmilliárdok tekinté­lyes hányada sem közgazda- sági, sem hétköznapi érte­lemben nem illeszkedik a haszon fogalmába. Ezúttal mégsem a mér­legben kimutatott nyere­séggel kívánunk foglalkoz­ni; éppen ellenkezőleg az­zal a nyereséggel, haszon­nal, amelyet hiába kere­sünk a mérlegben — az el­maradt haszonnal. Ügy érezzük, mindenek­előtt az elmaradt haszon fo­galmát kell rögzítenünk. Nem a nyereségterv hiányos teljesítésére gondolunk el­sősorban — noha az ilyes­fajta nyereséghiány is el­maradt haszon —, hanem arra a haszonra, nyereség­re, amely az objektív lehe­tőségek ésszerű, maximális kihasználásával, keletkez­hetett volna. Az ilyen hasz­not a vállalatok — tisztelet az esetleges kivételnek — terveikben sem szerepelte­tik. Van-e okunk, s még in­kább jogunk elmaradt ha­szonról beszélni akkor, amikor a vállalatok 1978- ban kínkeservesen növel­ték valamelyest a nyeresé­get? Ez a körülmény azon­ban / >— legalábbis népgaz­dasági szemszögből — más­képpen, oly módon is érté­kelhető, hogy a vállalati rá­fordítások a termelésnél is nagyobb mérékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek keletkezésének a termelés és az értékesítés mennyi­ségi fejlődése volt az alap­ja. S mivel ez utóbbi elég­séges volt a tervezett nye­reséghez, elmaradt az a ha­szon. amelyre már csak a hatékonyság erőteljes ja­vításával lehetett volna szert tenni. Idestova már hosszabb ideje érzékelhető, hogy a vállalatok többsége nemcsak az arjyaggal, és az energiá­val bánik pazarlóan, ha­nem az álló- és forgóeszkö­zökkel is. Ez utóbbiak meny- nyisége rendszeresen, év- rői évre erőteljesebben gya­rapodik, mint a termelés. A vállalatok csak kivételes esetekben — ha nincs mód beruházásra, eszközfej­lesztésre — aknázzák ki az eszközök megfelelő haszno­sításából származó gazda­sági eredményeket. Nem jutunk messzire, ha kizárólag a vállalatokat hi­báztatjuk. Mindenfajta vál­lalati magatartásnak — a helyesnek és a hibásnak egy­aránt — megtalálható áz indítéka. A szokványos ér­tékelés, a gyakori szabályo­zómódosítások nem a ha­tékonyság minél nagyobb mérvű javításában tették érdekeltté a vállalatokat, ha­nem a szolid eredményben, abban, hogy a következő években is meglegyen az át­lagos nyereségük és akkor is kedvezően értékeljék munkájukat. Mellesleg az átlagnál jobb és nagyobb nyereségtől — legalábbis az elmúlt évben — az is elri­asztotta a vállalatokat, hogy többletelvonásokat, terme­lési adókat róttak ki rájuk. Az elmaradó nyereség ,többnyire nem pótolható, te­hát veszteség. A gyakorlat­ban ugyanis a gazdálkodás tartalékait — állóeszközt, munkaerőt — konkret ter­melési és értékesítési célok­ra lehetne hasznosítani — pl., konjunkturális jellegű külpiaci kereslet kielégíté­sére, kihasználására — ennek elmulasztása eseten a következő évben már nincs mód a pótlásra, akkor az adott tartalékokat a megter­vezett nyereség elérésére kénytelenek felhasználni. KÉTSÉGTELEN, hogy az elmaradt hasznot senki sem kéri számon a vállalatoktól. Ezzel eljutottunk a közgaz­dasági szabályozás, a vál­lalati érdekeltség probléma­köréhez. Mindenekelőtt a vállalati érdekeltséget kel-' lene ebbe az irányba állíta­ni. Emellett az úgynevezett társadalmi megítélés és a felügyeleti ellenőrzés mód­szere is segíthet abban, hogy kevesebb legyen az elma­radt haszon. Ne csak a tervhez viszonyítsanak. Néz­zék, vizsgálják azt is, hogy a vállalat rendelkezésére álló eszközökkel — gépek­kel, munkaerővel, szelle­mi tudással stb. — mit pro­dukálhatott volna és való­ságban mit produkált. Garamvölgyi István r NÓGRAD — 1979. augusztus 7., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents