Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

KURDOK Irán eladja az F-M-eseket Ibrahim Jazdi iráni kül- íigvminiszter szombaton be­jelentette: a teheráni kor­mány úgy döntött, hogy el­adja az Egyesült Államoktól vásárolt F—I4-es bombázó re­pülőgépeket, bármely őket megvásárolni szándékozó or­szágnak. köztük akár Wa­shingtonnak. A külügyminiszter sze­rint egyetlen F—14-es repü­lőgép egy óra nosszat tartó útja másfél millió dolláros költséggel jár. E repülőgépek fenntartása — fűzte hozzá — egyenértékű lenne az Egye­sült Államoktól való függés­sel. Iránban vasárnap kivégez­ték Yazd város forradalmi tanácsának két volt tagját, azzal a váddal, hogy egy asz- szonyon erőszakot követtek el — jelentette be a teheráni rádió. Az UPI szerint Iránban ez az első eset, hogy ilyen váddal hoztak halálos íté­letet. Szeptember közepéig Irán­ban fokozatosan kivonják a forgalomból azokat a bankje­gyeket és fémpénzeket, ame­lyeken a megdöntött iráni sah képmása látható — kö­zölte vasárnap a teheráni saj­tó a központi bank szóvivő­jére hivatkozva. A forgalom­ba hozandó új bankjegyekre és fémpénzekre lián nemze­ti címerének, az ország tör­ténelmi személyiségeinek és különböző vallási kegyhe­lyeknek kicsinyített mását nyomtatják. A mohamedán egyház kép­viselői legkevesebb négyötö­dös többséggel rendelkeznek majd a pénteken megválasz­tott és az iráni alkotmányter­vezet végső tanulmányozásá­ra hivatott, úgynevezett szak­értői gyűlésben. Az iráni belügyminisztérium által hétfőn nyilvánosságra hozott csaknem teljes — bár még nem hivatalos — lista azt mu­tatja, hogy a mandátumok túlnyomó többségét, moha­medán papok, valamint az iszlám legodaadóbb hívei sze­rezték meg. A nyugati hír- ügynökségek egyébként to­vábbra is ellentmondó jelen­téseket közölnek arról, va­jon a szakértői gyűlés 73, vagy 75 tagú lesz-e. Az eddig nyilvánosságra ho­zott eredmények szerint az egyetlen személy, aki semmi­képpen sem sorolható a fen­ti kategóriába. Abdul Rah­man Ghasszemba, a kurd demokrata párt főtitkára. A szakértői testület végső lis­tája egyébként csütörtökre várható. Hétfőn Iránban egyébként három további kivégzést haj­tottak végre. Iszfahan vá­rosában egy sahellenes tün­tetők meggyilkolásával vá­dolt, volt rendőrtisztet ítéltek halálra és végeztek ki. Egy abadani forradalmi bíróság két arab nemzetiségű iráni állampolgára felett mondta ki a halálos ítéletet azzal a vád­dal, hogy az olajban rendkí­vül gazdag Khuzisztán tarto­mányban olaj-, illetve gázve­zetékeket próbáltak felrob­bantani. (MTI) Ingatag bársonyszék Indiának hosszú huzavona után ugyan végre van kor­mánya, az Új-Delhiből érkező hírek azonban mégis felidézik a további kormányzati káosz kísértetét. Vessünk egy pil­lantást arra, mi történik a világ második legnépesebb orszá­gában. 1977. márciusában választási vereséget szenvedett Indi­ára Gandhi nemzeti kongresszus pártja. A győzelem a Dzsa- nata-párté lett. Csakhogy a Dzsanata számos, egymással vi­lágnézetileg és politikailag élesen szembenálló erő laza tö­mörülése volt. Tagjait kizárólag az a vágy tartotta össze, hogy megbuktassák Indira Gandhit. Ez az összetartó erő egy ideig még működött, amíg megvolt a valós veszély a miniszterelnök-asszony politikai visszatérésére. Ahogy azonban Indira Gandhi megmaradt kongresszus-töredéke is szétforgácsolódott, úgy váltak egyre nyilvánvalóbbá és látványosabbá a Dzsanatán belüli ellen­tétek. Ezek ráadásul nem elvi, jórészt nem is politikai, ha­nem elsősorban személyi-hatalmi kérdésekkel kapcsolato­sak. A megfigyelők már korábban megjósolták: elég egy szikra ahhoz, hogy ez a laza tömörülés elemeire hulljon szét. A szikra egy fanatikus hindu vallási párt, a Dzsana Szangh ügyéből pattant ki. A parlamentben sokan — rá­adásul alighanem joggal — azzal vádolták ezt a pártot, hogy szoros kapcsolatban áll az RSS nevű félkatonai, szélsőséges szervezettel. Az RSS számlájára írják azokat a több száz halottat követelő vallási zavarásokat, amelyek a közelmúlt­ban robbantak ki Indiában. % Az Igazi háttér mégsem ez volt, hanem az, hogy Csaran Szingh, a jobbmódú parasztokat tömörítő frakció vezére ré­mülten látta: számos indiai államban a Dzsana Szingh el­sősorban az ő pártja rovására szerez fontos helyi pozíciókat. Szingh ultimátumot nyújtott be a kormányfőnek: zárja ki a Dzsanatából a Dzsana Szinghet. Deszal ezt nem volt haj­landó meglenni, mert a szélsőséges párt kilencven parla­menti szavazatot jelentett neki. Erre Csaran Szingh a kormánypárt mintegy száz kép­viselőjével együtt kilépett a Dzsanatából. Deszai kénytelen volt lemondani és — egy sikertelen kísérlet után — az ál­lamfő Szinghet nevezte ki miniszterelnökké. Szingh csak úgy kaphat bizalmat a nemzetgyűlésben, ha rá szavaz Indi­ra Gandhi 72 híve. Ehhez azonban a kormányfőnek meg kellene szüntetni a bírósági eljárást, ami az. exminiszterel- nöknö és fia ellen folyik. Ha viszont Szingh ezt megteszi, csaknem biztos, hogy a többi párt fordul el tőle. A dilemma megoldhatatlannak tűnik. Nem véletlen, hogy az új kabinet megszületését követő órákban máris le­mondott az igazságügyminiszter, aki — legalábbis formai­lag — közvetlenül felelős az Inaira Gandhival kapcsolatos bírósági eljárás folytatásáért vagy leállításáért... Harmat Endre Légiós géprablók letartóztatása Vérontás nélkül fejeződött be hétfőn délután Genf ben a spanyol idegenlégió három de­zertált katonájának gépeltérí­tése. A három légikalóz a sváj­ci város repülőterén szabadon engedte a repülőgépen maradt túszokat, és megadta magát a svájci rendőrségnek. A spanyol idegenlégió há­rom szökött katonája vasár­nap este a Kanári-szigetek Purto Rosaria repülőterén ha­talmába kerítette az Ibéria spanyol légitársaság egy DC— 9-es repülőgépét és a fedélze­tén tartózkodó 24 személyt túszul ejtette. A géprablók eredetileg Dél-Afrikába akar­tak repülni, de mivel nem volt elegendő az üzemanyag, elő­ször Marokkó felé vették útju­kat. majd miután Casablanca a leszállási engedélyt megta­gadta, a lisszaboni repülőté­ren szálltak le. Lisszabonban a légikalózok szabadon engedték túszaik többségét, és csupán a személy­zetet, valamint három, a gé­pen ragadt takarítót, köztük két nőt vittek magukkal to­vább Genfbe. A géprablók itt fegyvertele­nül hagyták el a repülőgépet, miután ígéretet kaptak arra, hogy nem adják ki őket Mad­ridnak. A svájci rendőrség letartóztatta az idegenlégióso­kat. A rendőrség jelentése szerint mindhármukat bíróság elé állítják. Ellenforradalmi kísérletet vertek le vasárnap Afganisz­tánban — jelenti a TASZSZ szovjet hírügynökség. Az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság kormányának közleménye szerint vasárnap Újabb kínai provokáció Mint a VNA vietnami hír- ügynökség jelenti, Kína to­vábbra is súlyos provokáció­kat követ el a vietnami—kínai határon. A kínai fél az el­múlt napokban is sorozatosan ágyú- és aknavetőtűzzel árasz­totta el a határ menti vietna­mi területeket, kínai alegysé­gek pedig behatoltak Ha Tuyen nevű tartományba. Az akciónak több áldozata volt a vietnami lakosság körében és jelentős anyagi károk is kelet­keztek. Emellett a kínai fél az utóbbi időben sorozatosan in­cidenseket idézett elő a ha­tár menti Quang Ninh tarto- inénybeli Bacluan-híd körze­tében. Július 28-a és augusztus 1 között több száz kínai katona fedezete alatt több tucatnyi kínai katona nyomult a hídon át vietnami területre. Közülük többen behatoltak a vietnami területen található határőrségi épület helyiségébe. A vietna­mi határőrök megfelelő intéz­kedésekkel a kínai területre való visszatérésre kényszerí­tették a betolakodókat. Mint a vietnami hírügynök­ség rámutat: teljesen nyilván­való, hogy a Vietnam elleni provokációkat a kínai fél előre megfontolt szándékkal követte el. (MTI) Gyilkolt a császár Bokassa, a Közép-afrikai Császárság államfője ez év áprilisában személyesen vett részt 100 iskolás lemészárlásá­ban — ez derült ki az ügy kivizsgálásával foglalkozó, af- rikaközi bizottság jelentéséből, amelyből a párizsi Le Matin hétfői számában közölt rész­leteket. A vizsgálati anyag, amelyet öt afrikai ország államfőjének küldtek meg, megerősítette azokat a korábbi jelentéseket, amelyek szerint április U-án a császári csapatok 100 isko­lást gyilkoltak le. A fiatalok, köztük több 10 évesnél fiata­labb gyerek, egy újonnan rend­szeresített iskolai egyenruha viselését kötelezővé tevő ren­delet ellen tiltakoztak. A tüntető diákokat egy bangui börtönbe szállították, ott kegyetlenül megverték őket, majd valamennyiüket le­mészárolták. A jelentés szerint szemtanúk látták, amint Bo­kassa császár sajátkezűleg ölt meg két kisgyermeket. (MTI) külföldi ellenforradalmárok hatoltak be Kabulba, az or­szág fővárosába, s ott a helyi reakció támogatásával zavar­gásokat próbáltak szítani. A biztonsági erők és az afgán hadsereg egységei a lázadást leverték és a rendet helyre­állították. (MTI) NöGRAD - 1979. augusztus 7., kedd Meghiúsult ellenforradalmi kísérlet Bőrük világosabb a környe­ző népekénél, nem ritka köz­tük a kék szemű, szőke hajú sem. A férfiak jellemző vise­leté a színes kendő és a bő buggyos nadrág, valamint a ruházat elengedhetetlen kellé­ke — a fegyver. A kurdokról van szó, erről a mintegy 15 milliós népről, amely laza törzsi szövetségekben él évez­redek óta a mai Törökország, Irán, Irak területén. Számu­kat ezek az országok igyek­szenek a valósnál kisebbként megjelölni. Az ok: viszonyuk a kurd nemzeti kisebbséggel sohasem volt, s jelenleg sem rendezett. Törökországban például a nemzeti újjászületésként érté­kelt Atatürk-korszakban (a világi, polgári Törökország megteremtésének az Idején) a vezetés tudni sem akart a kurdok jogos követeléséről, hogy biztosítsák számukra is az őket megillető jogokat. Má­ig sem változott a helyzet, a hivatalos Ankara még nemze­ti kisebbségnek sem ismeri el őket — noha nyolcmillióan élnek az ország keleti része­in. Kurdok nem léteznek — mondják a török fővárosban, — csak „hegyi törökök”. A törökországi kurdok, ha­sonlóan Iránban, Irakban élő honfitársaikhoz, felkelé­sek sorozatával próbálták ki­vívni az őket jogosan megille­tő nemzeti jbgokat — mind­eddig hiába. Mint a Der Spie­gel megjegyzi, a kurd terüle­tek gazdasági lag-egészség- ügyileg mélyen az átlag alat­tiak, s ez nemcsak Törökor­szágra jellemző. STABILITÁSHIANY A térség politikai viszonyait az elmúlt évezredek-évszáza- dok során tartós stabilitás so­sem jellemezte, s ennek az egyensúlyhiánynak a kurdok itták meg a levét. A perzsa, az iszlám, a mongol, majd ké­sőbb a török hódítók szétfor­gácsolták, gyakran egymással is szembeállították a kurd tör­zseket. A legalább négyezer éves népet a nyelv (a perzsá- j val rokon kurd nyelv), a közös [ kulturális örökség, majd a VII. században az iszlám fel­vétele egységessé forrasztot­ta. Bár mohamedán népről van szó. azt tartják, hogy a kurdok csak a keresztényekhez viszonyítva muzulmánok, az­az sosem ragadta el őket az iszlám bigotlság. Így például a kurd társadalomban a nők minden tekintetben egyen­rangúak a férfiakkal. Abban, hogy a kurdok ügye mindmáig megoldatlan, nagy szerepet játszott a közel-kele­ti imoeriaiista befolyás. Szá­zadunk első évtizedeiben, amikor a széthullott oszmán birodalom helyén angol és kisebb mértékben francia bá­báskodással mesterségesen hozták létre a mai Közel-Ke­let államait. Az angol, fran­cia, majd később amerikai tervekbe sehogyan sem illett bele az önálló Kurdisztán lét­rejötte. A máj Közel-Kelet politi­kai térképének kialakulásával egyidöben, a 20-as években kezdődött meg a kurdok tu­datos küzdelme jogaikért, amiben szerepet játszott a kurd munkásosztály, értelmi­ség megjelenése. FELÉRTÉKEL AZ OLAJ A Közel-Keletet világpoliti­kai-stratégiai szempontból hallatlanul felértékelő olaj csak bonyolította a kurdok helyzetét. Irakban például a mintegy másfél-kétmillió kurd lakta északi területeken van az ország óriási kőolajvagyo- nának több mint a fele. A bagdadi vezetés már csak ezért sem volt hajlandó mind a mai napig a megígért jogokat a kurdoknak megadni. Ami Irakot Illeti, a kurdok számá­ra az első reménysugarat az angolbarát királyi dinasztia 1958-as bukása villantotta fel. Kászim, a győztes forradalom vezetője azonban a kezdeti ígéretek után egyre inkább szembeszegült a kurdokkal. Utódja, Aref marsall még ke­ményebb kézzel látott neki a kurd kérdés fegyveres megol­dásának. A kurdok — Musz- tafa Barzani, a legendás- hírű vezér irányításával — fegyverrel válaszoltak. Ejtsünk néhány szót Barza- niról, a kurd függetlenségi mozgalom vezető alakjáról, akit az idén tavasszal temet­tek el iráni területen levő szü­lőfalujában. Barzani, mint a mozgalom politikai (Kurd De­mokrata Párt) és katonai ve­zetője középutas, minimális programot vallott, hogy vala­mennyi kurdot (földesurat és zsellért, gazdagot, szegényt) a nemzeti felszabadító háború megvívására összefoghasson. Ellenezte a társadalmi refor­mokat, attól tartva, hogy ezek­kel szembefordítja a mozga­lommal az észak-kurdisztáni törzsfőnököket. Nézeteire bi­zonyos befolyással volt az az időszak, amit emigrációban a Szovjetunióban töltött a ha­ladó iráni kurd autonóm ál­lam 1946-os leverését követő­körüli nézeteltéréseket szinte háttérbe szorítja, hogy Izrael hevesen ellenzi az Egyesült Államok és Egyiptom — jól­lehet ellentmondásos — kí­sérleteit, amelyek a paleszti­noknak az autonómiatár­gyalásokba és ezen keresztül a különaikuba történő be­en. Barzani halálos ágyán ki­jelentette: „Életem legna­gyobb hibája az volt, hogy megbíztam az ameri Icaiakban”. Szavai nyilván arra az idő­szakra vonatkoztak, amikor a kurdok bizonyos csoportjainak a CIA pénzt és fegyvert adott, hogy az USA-érdekeknek el­lentmondó iraki baathista rendszert ily módon is gyengít­sék. A MEGOLDÁS KULCSA A kurd önállósodási törek­vések legújabb szakaszát 1979. februárjától, az iráni sahelle­nes forradalom győzelmétől számítjuk. Iránban a lakosság mintegy 8 százalékát alkotják a hivatalos államvallástól, a siitizmustól eltérő, szunnita kurdok, akiket a sah idején kegyetlen üldöztetések értek, jogaikat a legteljesebb mér­tékben megtagadták. Khomeini és mozgalma győ-' zelmével a kurdok arra szá­mítottak. hogy sérelmeiket az új rendszer orvosolja. Mint­hogy azonban mindeddig ér­demi változás nem történt, egyre több kurd vallja a né­zetet, hogy ismét fegyverrel kell jogaikért küzdeni. Tegyük hozzá, az iráni, alapvetően haladó irányú változások el­lenfelei, a nemzetközi reakció, a belső haladásellenes erők ki­használják azt a tétovázást, koncepciónélküliséget, ami­vel az iráni vezetés a nemze­tiségi kérdést kezeli. Az nem megoldás, hogy Teherán páncélosokat, csapatokat vet be a kurdok ellen. Persze az sem szolgálná Irán ügyét, ha most egycsapásra engednének ^ szélsőséges követeléseknek és kisebb államok sokaságára hullana szét az ország. A kiút, amelyre az iráni kommunista párt, a Tudeh idén március­ban kidolgozott programja is rámutat:-az új Iránon belül keil biztosítani a nemzetisé­geket megillető valamennyi jo­got, beleértve az autonómia — a kurdok fő követelése — megadását is. kívánja az autonómiatárgya­lásokon felvetni, Joszef Burg belügyminiszter a hétfői ülés előtt bejelentette, hogy erről — valószínűleg magánjellegű — megbeszéléseket kíván foly­tatni Musztafa Khalil mi­niszterelnökkel, az egyiptomi delegáció vezetőjével. (MTJJ Dunai Péter Feszült légkörben a palesztin „autonómiáról” Az izraeli Haifában hétfőn vonására irányulnak. Izrael és újabb üléssel folytatódtak az az Egyesült Államok viszonya egyiptomi—izraeli—amerikai — legalábbis a felszínen — tárgyalások a megszállt terű- feszültségektől terhes, letek palesztin lakosságának Annak ellenére, hogy Wa- nyujtandó „autonómiáról ’. shingtonnak a PFSZ felé tett Az újabb tárgyalások légkö- meglehetősen óvatos és bi- re meglehetősen feszültnek zonytalan lépésének sok kér- ígérkezik, mivel az autonómia dését az izraeli küldöttség nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents