Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

Beszélgetés labdarúgásról a Bgy. SE vezetőivel A labdarúgó I\B II. rajtja előtt Közel két hónap szünet után ismét indul a labdarúgó nemzeti bajnokság. A legnép­szerűbb sportág hívei, játéko­sok és szurkolók, mint min­den új bajnoki év előtt, foko­zott érdeklődéssel tekintenek e találkozók elé. Hírek, talál­gatások kelnek szárnyra, új értesüléseket, információkat cserélnek egymás között a szurkolók, egyszóval felfoko­zott a várakozás a mai nyi­tómérkőzés előtt. Kíváncsiak, hogy kedvenceik hogyan hasz­nálták fel a két bajnokság kö­zötti időt a felkészülésre, mit tettek a szakosztály, és sport­kör vezetői azért, hogy helyt­álljon a csapat az 1978/79-es bajnokságban. Erre főleg Ba­lassagyarmaton, a kék-fehé­rek háza táján kíváncsiak, de a környék szurkolóit is ér­dekli a téma, de nem érdek­telen megyénk szempontjából sem, hiszen az első vonalban szereplő STC mellett a Bgy. SE képviseli a nógrádi lab­darúgást a Nemzeti Bajnok­ság második vonalában. Mind­ezek figyelembevételével ke­restük fel a sportkör, és szak­osztály vezetőit, és kértünk tájékoztatást néhány kérdésre néhány órával a kezdő sípszó elhangzása előtt. Az újonnan elkészült öltö­zőépület szépen berendezett klubtermében ültünk le be­szélgetni Huszár István ügy­vezető elnökkel, Szűcs Ferenc szakosztályvezető, Vidomusz János pályaedző és Litkei La­jos technikai vezető társaságá­ban. — Elsőként arra kérünk tá­jékoztatást, hogy az elmúlt bajnoki év befejezése óta mi­lyen változások zajlottak a játékosok körében, hiszen az elmúlt napokban zárultak az átigazolások és a szerződéskö­tések az első csapatnál. — Négy labdarúgó távozott a szakosztályból. Babcsány és Fábri (hozzájárulásunkkal) az STC-hez igazolt. Baár kapus letöltötte katonai szolgálatát, és visszament egyesületébe a Síküveggyárhoz, míg az ugyancsak kapus Treso szak­osztályt változtatott, és az NB II-es kézilabdacsapatnál véd a jövőben. Az újonnan igazolt játékosok: Bozó József kapus (Barna), Králik János (Szé- csény) és Nagy Mihály (Ér­sekvadkert) csatárok. Ezen­kívül visszajött katonai szol­gálata letöltése után Balázs Zsolt kapusunk. Az ifjúsági csapatból Kovács József kö­zéppályás, Litavszki István és Varga Sándor csatárok jön­nek számításba, valamint az MLSZ-rajtengedélyes ifjúsá­gi Oláh Miklós és Vincze László védőjátékosok. A csa­pat többi része a már tavaly is szerepelt játékosokból áll. Az utolsó héten edzésbe állt a sokáig sérült Robb és Er­délyi is. A Népsportban meg­jelent hír alapján Szalai ügyé­ben megkerestük a DVTK il­letékeseit, de mivel időközben a csatár visszavonta előző be­jelentését, így továbbra is csapata rendelkezésére áll. Tehát tárgyalásunk ebben az ügyben eredménytelen maradt. — Tudomásunk szerint a szakmai vezetésben is történ­tek változások a szakosztály­ban. — Minden szóbeszéd és ta­lálgatás ellenére a vezetőed­ző továbbra is Dávid Róbert! Tavalyról húzódó egészségügyi problémája miatt jelenleg a Sportkórházban kezelik. Elő­reláthatólag augusztus végén szakosztályunk rendelkezésé­re áll. Addig is a szakosztály- vezetés megbízásából felada­tait Vidomusz János pályaed­ző végzi. Beke Ferenc eddigi pályaedzőntóre az MLSZ kö­vetelményeinek eleget téve — az utánpótlás vezetését bíz­tuk, függetlenített munkakör­rel, valamint az ifjúsági X. csapat felkészítését. Tartalék­csapat: Vidomusz Tibor, If­júsági II.: Puruczki István, Serdülő I. csapat: Tolmányi Pál, II. csapat: Kovács Ist­ván, míg a III. csapatnál Morvái Béla dolgozik. — Szeretnénk valamit hal­lani az első csapat felkészülé­séről is. — A bajnokság befejezése után a játékosok júniüs 8-ig szabadságon voltak, június 9- től 23-ig tartott a tiszta fel­készülési időszak, a már ná­lunk jól bevált napközis rend­szerben, napi két edzéssel 2—2 órában. Ezt követte jú­nius 23-tól a vegyes felkészü­lés, melybe tartozott a DIB • Kupa is, és egy vasárnapi ed­zőmérkőzés Dunakeszin, ahol az eredmény 3—3 lett. — Ebben a bajnokságban átkerült a Bgy. SE a nehe­zebbnek ítélt Keleti csoport­ba. Milyen tervekkel és igé­nyekkel vág neki a szakosz­tály az új évadnak? — Elsődleges célunk az után­pótlás nevelése, ezen keresz­tül tehetséges fiatalok folya­matos beépítése az első csa­patba. Az átszervezett régi NB Ill-ban, mint köztudott, ugyancsak a Keleti csoport­ban voltunk, és ellenfeleink zömét ismerjük. Kétségtelen, hogy a megnövekedett távol­ságok miatt az utazási költsé­gek növekedtek, de e nehéz­ségek ellenére bizakodva te­kintünk a bajnoki év elé. Az elmúlt évi célkitűzéssel szem­ben — amely a 8—12. hely elérése volt (11. lett a Bgy. SE) ezúttal előbbre kell lép­nünk a lehetőségeinken belül is, és a szakosztályvezetés a bajnokság befejezésére a 6— 10. hely valamelyikét várja a csapattól. A felkészítést jónak ítéljük meg. A játékosok egész­séges bizakodással tekintenek a mai hazai találkozó elé. A sorsolás is kedvezőnek tűnik. Következő mérkőzésünk Gyöngyösön kerül sorra. Játé­kunkkal szeretnénk bírni szurkolóink további bizalmát. A leírtakból több minden­re választ kapott gg olvasó. A következő hetek választ adnak arra, hogy mi válik valóra a tervekből, a bizakodásból. Egy biztos. Sikerült az első évben a bennmaradás az NB II-ben, és a következő évben ismét ebben az osztályban szere­pel az Ipoly-parti gárda. A vezetők szavából kicsengett, hogy nem ellenséget látnak vendégül a pályán, hanem el­lenfelet, és ennek szellemében harcolnak a város, a klub szí­neiért. Az elhatározáshoz a szurko­lók megértő támogatására is szükség van, melyre számí­tanak is. A megnövekedett földrajzi távolságok miatt nyilván kevesebb szurkoló kí­séri el a csapatot idegenbeli mérkőzéseire, de ezt kell el­lensúlyozni a hazai mérkőzé­sek sportszerű buzdításával, légkörével. Reiter László liisahodó vagyok Király Zol iá lávfutóbajnok Szeged, 1979. július eleje. A XV. nyári úttörő-olimpia a sportoló általános iskolások nagy seregszemléje idei orszá­gos döntőinek versenysorozata jelenlegi formájában utoljára került megrendezésre. Atléti­kában ,az egyesületekhez le­igazolt versenyzők az A, a csupán iskolákban foglalkoz­tatott tanulók a B kategóriá­ban álltak rajthoz. Az elmúlt években a nógrádi pajtások nagyon eredményesen szere­peltek és, hogy a hagyomá­nyok az idén se szakadjanak meg, arról egy kisterenyei kisdiák, Király Zoltán gondos­kodott. Zoli a B kategóriás versenyzők 1000 méteres sík­futásában 2:45,3 másodperces tekintélyt ébresztő idővel győzött a kisteleki Nagy (2:47,5) és az ormosbányai Galambos (2:47,8) előtt. — Az úttörő-olimpiai verse­nyekre az elmúlt év őszén kezdtük meg a felkészülést labdarúgásban. A selejtezőben rosszul kezdtünk és kiestünk — elevenítette fel a kezdetet az újdonsült bajnok. — Kö­zéppályást játszottam, ahol kedvemre futhattam. Tanára­im, Molnár József és Németh Mihály felfigyeltek rám és bátorítottak, hogy próbálkoz­zak meg a futással. Németh Mihály elvitt egy járási ver­senyre, melyet megnyertem, majd a megyei futónapokon harmadik, a megyei mezei bajnokságon a salgótarjáni Vass József mögött második lettem. Kedvet kaptam a fu­táshoz. Sokat futottam egye­dül, készültem az olimpiai versenyekre. A kisterenyei kastély parkjában. Amikor túljutottam a megyei és terü­leti selejtezőn, nagyon • boldog voltam. Egyre jobb erőben éreztem ’magam, egyre jobban ment a futás. A versenyektől nagyon félek, mely csak a verseny kezdetéig tart. Ami­kor futni kezdtek, megnyug­szol Az országos bajnokság előtt is nagyon izgultam. De azután tartottam a lépést az élbollyal és az utolsó kör előtt már éreztem, hogy a ver­senyt megnyerhetem. Nagy élmény volt számomra az út­törő-olimpia és jó ér^és volt az örömben másokkal osztoz­ni. Szeretnék jó futó lenni. Hallottam egy olimpiai baj­nok futóról, aki nem futott szépen, de nagyon aaart és többszörös bajnok lett. Záto­pek a neve/ talán hozzá sze­retnék hasonlítani, ősztől Sal­gótarjánban. a gépipari szak- középiskolában tanulok. Hogy azután mi lesz, elsősorban attól függ, milyen eredmé­nyesen tanulok. Szeretnék jól tanulni és jó sportoló lenni. Bizakodó vagyok, mert a Sal­gótarjáni TC atlétája lettem, miután Hertelendy Béla, a többszörös országos serdülő- és ifjúsági távfutó-bajnokcsa- pat edzője leigazolt tanítvá­nyai közé. b. b. O NÓGRÁD — 1979. augusztus 5., vasárnap Oíí! »sevon kü**dbén (2.) Nehéz idénv előtt az STC női kézilabda-szakosztálya Az NB II-es salgótarjáni női kézilabda-szakosztály a 11., kieső helyen fejezte be a tavaszi szezont. A tizenegy bajnoki fordulóban négy győ­zelmet értek el. A Magyar Kézilabda Szövetség új baj­noki kiírása értelmében az év végén négy csapat kényszerül búcsút mondani az NB II-es szereplésnek, így nehéz sze­zon elé néznék az STC-s lányok. A tavaszi szereplésről és az őszi elképzelésekről beszélget­tünk Tarján Péterrel, a női kézilabdacsapat edzőjével. — Milyen célkitűzésekkel vágtak neki az 1979. évi baj­noki idénynek? — Az év elején felmértük reális lehetőségeinket. Tekin­tettel a Magyar Kézilabda Szövetség új bajnoki kiírásá­ra a 6—8. hely megszerzését, a biztos bennmaradást tűztük ki célul. — A tavaszi szezonban nem sikerült a csapatnak tartani a helyet. Milyen tényezőknek tulajdonítja a gyengébb sze­replést? — A csapat meglehetősen heterogén összetételű. Diákok és több gyermekes családanyák alkotják az együttest. A fia­talok beépítése nem ment zökkenőmentesen. Sérülések és munkahelyi ® elfoglaltságok akadályozták ' az egyenletes munkát. A téli teremtorna jól sikerült. Kialakult egy sajá­tos játékstílussal rendelkező ütőképesnek látszó csapat, de az első bajnoki fordulót meg­előző nagybátonyi MNK-mér- kőzésen Öcsai súlyosan megsé­rült. Bokatörést szenvedett. A tavaszi szezonban nem is számíthattam játékára. így már a bajnoki nyitányon kénytelen voltam változtatni teremtornán kialakult csapa­ton. Nehezíti a munkánkat, hogy a csapat gerince vidéki. Ferenc és Lukács Balassa­gyarmatról, á Pozsárné Takács Gabriella Nagybátonyból, Bóz- vári és Szalai Pásztóról jár be. Ócsai és Gál füzesabonyi, akik kollégisták ugyan, de is­kolai szünetekben nehéz meg­oldani edzéseiket. Pozsárné Takács Gabriella szülés miatt csak a szezon közepétől állt rendelkezésre, és a női csapat szakosztályvezetésében is vol­tak problémák. — Mi a véleménye a csa­patmunkáról? — A tavaszi sorsolásunk jó­nak ígérkezik. Hat mérkőzést játszottunk itthon. A téli fel­készülés után még a nehéz­ségek ellenére is bíztunk a jó szereplésben. A Székesfe­hérvári KÖFEM, a Soltvad- kert ellen és Kecskeméten is jó teljesítményt nyújtottunk. Azután jöttek a „pofonok”. Az eddigi szerepléssel ellentétben itthon három mérkőzést ve­szítettünk, amit egyetlen csa­pat sem engedhet meg magá­nak. — A játékosok összességé­ben hullámzó teljesítményt nyújtottak. Nem tudták állan­dósítani a formát. Mérkőzésen­ként csak két-három játékos tudott átlagos teljesítményt nyújtani. Ez pedig a mai mo­dern kézilabdában kevés. Nagy problémát okozott, hogy a csapatban kevés „igazi” át­lövőjátékos van. — Milyen változások várha­tók az őszi szezonban? — A lányok átérzik a fele­lősséget. Nagy akarattal ké­szülnek, bízunk a bentmara- dásban. A jó szereplés érdekében szervezeti változásokat is vég* rehajtottunk. A csapat régi játékosa, Szabóné Sipos Éva elvégezte a főiskolát és visz- szatért anyaegyesületéhez. Ve­le feltétlenül erősödik a csa­pat. Szükség is van az erősí­tésre, mert Kovácsné anyai örömök elé néz, így ősszel nem számíthatunk játékára. Üjra rendelkezésre áll Öcsai, aki kiheverte sérülését és is­mét teljes értékű harcos. Az őszi szezonban számítunk Kun Gyuláné játékára is, aki az STC NB I-es labdarúgókapu­sónak a felesége. Két hónap­ja szült, az egyéves kihagyást még nagyon megérzi, de fizi­kai adottságai és labdabizton­sága reményt kelt bennünk, hogy a harmadik-negyedik bajnoki fordulótól hasznos tagja lehet a csapatnak. — Az együttes egyhetes napközis rendszerű edzőtá­borral napi két edzéssel ké­szült az őszi szezonra. Célki­tűzésünk továbbra is a 8. hely. További céljaink közé tarto­zik a csapat játékstílusának stabilitása és a fiatalok telje­sítményének emelése, teljes értékű beépítése. — Nehéz a sorsolásunk. Volt már ilyen a csapat életében, de mindig bizonyítottak a lá­nyok. A hazai . mérkőzéseink mellett legalább két idegen­beli találkozót is meg kell nyernünk. Mindannyian bí­zunk benne, hogy az edzés­morál javulásával sikerül biz­tosítani az NB II-ben való bennmaradást. Keményen dol­gozunk a sikerért. Benn fo­gunk maradni, s a szurkolók ismét örömmel járnak a női mérkőzésekre. Ehhez kívá­nunk valamennyi szurkoló ne­vében sikert a lányoknak! Pilinyi László Nyolc gól és ugyanannyi kihagyott helyzet SIC-Selyp 8-0 (3-0) Salgótarján, 300 néző, v: Gáspár. STC: Kun — Cséki (Fábri), Csíki (Juhász), Varga, Kovács J- — Farkas, Valuch, Földi — Berindán (Básti), Bíró, Kajdi (Szoó). Selyp: Kerek — Veres, Tóth, György 11., Sándor — Vígh I., Maksa 11., Terényi — Dávid, Szap­pan. Párái. Már az első perctől magá­hoz ragadta a kezdeménye­zést az STC. Meddő fölényét szögletek és rosszul irányított lövések jellemezték. A 10. percben futó, első formás tá­madás végén Berindán kapás­lövését Kerek biztosan védte. A 16. percben Valuch éles, la­pos, 18 méterről küldött lö­vése a jobb alsó sarokban kö­tött ki. 1—0. A hazaiak me­zőnyfölénye továbbra is tar­tott- Kerek munkája azonban szaporodott. A 34. percben Valuch beadását Bíró a háló­ba fejelte. 2—0. A 43. percben Bíró egy visszajátszott labdát 6 méterről küldte a hálóba. 3—0. Szünet után, az 50. percben Kajdi a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki, két mé­terről nem találta el a kaput. Az 52. percben Bíró lövése a kapufát döngette. A 60. perc­ben Földi a kifutó kapus mel­lett elhúzott, s jobbra sodród­va a hálóba gurított. 4—0. A 65. percben Földi átadását Bí­ró küldte a kapuba. 5—0- A 75. percben újból Földi volt eredményes. 6—0. A 81. perc­ben Básti, Bíró adogatás után tűzijáték közepette, amiben a kapufa is segítette Kereket, Fábri közelről a hálóba po­fozta a labdát. 7—0. A 88. percben Bíró a felezővonal mellől indult, s cselek után az elfektetett kapus mellett Földi juttatta a labdát a ka­puba. 8—0. A szombat délelőtti edző- mérkőzésen könnyű ellenfelet kapott az STC. Ez szinte ál­landó mezőnyfölényt biztosí­tott számukra. A nyolc gólon kívül — nagyrészt akcióból eredtek — változatlanul sok volt a kihagyott gólhelyzet. Egyénileg Varga. Farkas. Va­luch és Bíró játéka érdemel dicséretet­— mátyus — J Újonc az SICben (7.) Bemutatjuk Szijjártó Sándort Születési ideje: 1956. június 10. Születési helye: Budapest, Kőbánya. Sportmúltjának állomásai: 9 évesen a BVSC úszóiskolájá­ban kezdte, illetve végezte a kezdő karcsapásokat. Innen az út az MTK-hoz vezetett. A kék-fehéreknél az ökölvívást és a cselgáncsot űzte. Mint aranytartalék. A pettyes lab­dát űzőkhöz 11 évesen a torna­cipőscsapatba került (a lelá­tókról gyakran figyelte az ifi­csapat játékát). Koritárék nagy hatással voltak a végleges sportág megválasztásában. Labdarúgópályán 6 éven át serdülő, majd ifjúsági játékos volt, szakadatlan harc után — közben volt magyar ifjúsá­gi válogatott is — 17 -éves ko­rában az NB I-es csapat tagja lett. Ez ebben a korban ritkán előforduló siker. Edzői: dr. Kalocsai. Kovács Imre, Keszthelyi Mihály. Var­ga László és végül Mezei mellett fejlődött. Az MTK- ban a posztokért a nagy lét­számú játékosgárda miatt el­szánt harcot kellett folytatni a csapatban maradásért. Szij­jártó lelkesedéssel vívta a harcot a posztokért. Sőt ké­sőbb azok megőrzéséért. NB-s szereplése: közel 50- szer játszott a kék-fehér szí­nekért az NB I-ben. Legkedvesebb emléke: 4- szeres szereplése a KEK-ben. Különösen a tbiliszi győzel­met értékeli. További pályafutása: 11 éves kék-fehér mez után katonai szolgálatra vonult be. Leszere­lése után a Budafokot válasz­totta új egyesületének. Innen egy év szereplés után az út Salgótarjánba vezetett. A fiatalon is szép, sikerek­ben gazdag sportmúlttal ren­delkező játékostól célkitűzé­seiről, terveiről érdeklődtünk. — Kellemes csalódással ér­keztem Salgótarjánba. A vá­ros szép. A vezetők és a já­tékostársak kedvesen fogad­tak. Célkitűzésük az enyém is. Nem félek a kemény edzések­től. Tapasztalatom szerint csak kitűnő erőnléttel maradhatunk az NB I-ben. — Ügy érzem, hogy a fizi­kális erőm, a játékstílusom meghatározója leggyakrabban a szélsőhátvéd posztja. De nem idegen a középpálya sem. Ha a posztok bármelyikére állíta­nak, úgy érzem helyt tudok állni. Célom elsősorban beke­rülni az első csapatba és ott eredményesen szerepelni. Szá­momra ma csak a labdarúgás létezik. Dr. Varga László szakedző véleménye játékosáról: — Szijjártó remek fizikai felépítésű játékos. Igen lelkes, harcos szellemben oldja meg a rábízott feladatokat. A szük­séges gyorsasággal rendelke­zik. Technikája közepes. Több higgadtságot és átgondolást vá­rok tőle. Meggyőződésem, hfegy jól megállja helyét a vé­delemben. Ügy érezzük, hogy az edző partnert kereső gondjai közül az egyik megoldódott. isoAit mt j

Next

/
Thumbnails
Contents