Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

Beszélgetés labdarúgásról a Bgy. SE vezetőivel

A labdarúgó I\B II. rajtja előtt

Közel két hónap szünet után ismét indul a labdarúgó nemzeti bajnokság. A legnépszerűbb sportág hívei, játékosok és szurkolók, mint minden új bajnoki év előtt, fokozott érdeklődéssel tekintenek e találkozók elé. Hírek, találgatások kelnek szárnyra, új értesüléseket, információkat cserélnek egymás között a szurkolók, egyszóval felfokozott a várakozás a mai nyitómérkőzés előtt. Kíváncsiak, hogy kedvenceik hogyan használták fel a két bajnokság közötti időt a felkészülésre, mit tettek a szakosztály, és sportkör vezetői azért, hogy helytálljon a csapat az 1978/79-es bajnokságban. Erre főleg Balassagyarmaton, a kék-fehérek háza táján kíváncsiak, de a környék szurkolóit is érdekli a téma, de nem érdektelen megyénk szempontjából sem, hiszen az első vonalban szereplő STC mellett a Bgy. SE képviseli a nógrádi labdarúgást a Nemzeti Bajnokság második vonalában. Mindezek figyelembevételével kerestük fel a sportkör, és szakosztály vezetőit, és kértünk tájékoztatást néhány kérdésre néhány órával a kezdő sípszó elhangzása előtt.

Az újonnan elkészült öltözőépület szépen berendezett klubtermében ültünk le beszélgetni Huszár István ügyvezető elnökkel, Szűcs Ferenc szakosztályvezető, Vidomusz János pályaedző és Litkei Lajos technikai vezető társaságában.

— Elsőként arra kérünk tájékoztatást, hogy az elmúlt bajnoki év befejezése óta milyen változások zajlottak a játékosok körében, hiszen az elmúlt napokban zárultak az átigazolások és a szerződéskötések az első csapatnál.

— Négy labdarúgó távozott a szakosztályból. Babcsány és Fábri (hozzájárulásunkkal) az STC-hez igazolt. Baár kapus letöltötte katonai szolgálatát, és visszament egyesületébe a Síküveggyárhoz, míg az ugyancsak kapus Treso szakosztályt változtatott, és az NB

II-es kézilabdacsapatnál véd a jövőben. Az újonnan igazolt játékosok: Bozó József kapus (Barna), Králik János (Szé- csény) és Nagy Mihály (Érsekvadkert) csatárok. Ezenkívül visszajött katonai szolgálata letöltése után Balázs Zsolt kapusunk. Az ifjúsági csapatból Kovács József középpályás, Litavszki István és Varga Sándor csatárok jönnek számításba, valamint az MLSZ-rajtengedélyes ifjúsági Oláh Miklós és Vincze László védőjátékosok. A csapat többi része a már tavaly is szerepelt játékosokból áll. Az utolsó héten edzésbe állt a sokáig sérült Robb és Erdélyi is. A Népsportban megjelent hír alapján Szalai ügyében megkerestük a DVTK illetékeseit, de mivel időközben a csatár visszavonta előző bejelentését, így továbbra is csapata rendelkezésére áll. Tehát tárgyalásunk ebben az ügyben eredménytelen maradt.

— Tudomásunk szerint a szakmai vezetésben is történtek változások a szakosztályban.

— Minden szóbeszéd és találgatás ellenére a vezetőedző továbbra is Dávid Róbert! Tavalyról húzódó egészségügyi problémája miatt jelenleg a Sportkórházban kezelik. Előreláthatólag augusztus végén szakosztályunk rendelkezésére áll. Addig is a szakosztály- vezetés megbízásából feladatait Vidomusz János pályaedző végzi. Beke Ferenc eddigi pályaedzőntóre az MLSZ követelményeinek eleget téve — az utánpótlás vezetését bíztuk, függetlenített munkakörrel, valamint az ifjúsági X. csapat felkészítését. Tartalékcsapat: Vidomusz Tibor, Ifjúsági II.: Puruczki István, Serdülő I. csapat: Tolmányi Pál, II. csapat: Kovács István, míg a III. csapatnál Morvái Béla dolgozik.

— Szeretnénk valamit hallani az első csapat felkészüléséről is.

— A bajnokság befejezése

után a játékosok júniüs 8-ig szabadságon voltak, június 9- től 23-ig tartott a tiszta felkészülési időszak, a már nálunk jól bevált napközis rendszerben, napi két edzéssel

2—2 órában. Ezt követte június 23-tól a vegyes felkészülés, melybe tartozott a DIB • Kupa is, és egy vasárnapi edzőmérkőzés Dunakeszin, ahol az eredmény 3—3 lett.

— Ebben a bajnokságban átkerült a Bgy. SE a nehezebbnek ítélt Keleti csoportba. Milyen tervekkel és igényekkel vág neki a szakosztály az új évadnak?

— Elsődleges célunk az utánpótlás nevelése, ezen keresztül tehetséges fiatalok folyamatos beépítése az első csapatba. Az átszervezett régi NB

Ill-ban, mint köztudott, ugyancsak a Keleti csoportban voltunk, és ellenfeleink zömét ismerjük. Kétségtelen, hogy a megnövekedett távolságok miatt az utazási költségek növekedtek, de e nehézségek ellenére bizakodva tekintünk a bajnoki év elé. Az elmúlt évi célkitűzéssel szemben — amely a 8—12. hely elérése volt (11. lett a Bgy. SE) ezúttal előbbre kell lépnünk a lehetőségeinken belül is, és a szakosztályvezetés a bajnokság befejezésére a 6— 10. hely valamelyikét várja a csapattól. A felkészítést jónak ítéljük meg. A játékosok egészséges bizakodással tekintenek a mai hazai találkozó elé. A sorsolás is kedvezőnek tűnik. Következő mérkőzésünk

Gyöngyösön kerül sorra. Játékunkkal szeretnénk bírni szurkolóink további bizalmát.

A leírtakból több mindenre választ kapott gg olvasó. A következő hetek választ adnak arra, hogy mi válik valóra a tervekből, a bizakodásból. Egy biztos. Sikerült az első évben a bennmaradás az NB II-ben, és a következő évben ismét ebben az osztályban szerepel az Ipoly-parti gárda. A vezetők szavából kicsengett, hogy nem ellenséget látnak vendégül a pályán, hanem ellenfelet, és ennek szellemében harcolnak a város, a klub színeiért.

Az elhatározáshoz a szurkolók megértő támogatására is szükség van, melyre számítanak is. A megnövekedett földrajzi távolságok miatt nyilván kevesebb szurkoló kíséri el a csapatot idegenbeli mérkőzéseire, de ezt kell ellensúlyozni a hazai mérkőzések sportszerű buzdításával, légkörével.

Reiter László

liisahodó vagyok

Király Zol iá lávfutóbajnok

Szeged, 1979. július eleje. A XV. nyári úttörő-olimpia a sportoló általános iskolások nagy seregszemléje idei országos döntőinek versenysorozata jelenlegi formájában utoljára került megrendezésre. Atlétikában ,az egyesületekhez leigazolt versenyzők az A, a csupán iskolákban foglalkoztatott tanulók a B kategóriában álltak rajthoz. Az elmúlt években a nógrádi pajtások nagyon eredményesen szerepeltek és, hogy a hagyományok az idén se szakadjanak meg, arról egy kisterenyei kisdiák, Király Zoltán gondoskodott. Zoli a B kategóriás versenyzők 1000 méteres síkfutásában 2:45,3 másodperces tekintélyt ébresztő idővel győzött a kisteleki Nagy (2:47,5) és az ormosbányai Galambos (2:47,8) előtt.

— Az úttörő-olimpiai versenyekre az elmúlt év őszén kezdtük meg a felkészülést

labdarúgásban. A selejtezőben rosszul kezdtünk és kiestünk — elevenítette fel a kezdetet az újdonsült bajnok. — Középpályást játszottam, ahol kedvemre futhattam. Tanáraim, Molnár József és Németh Mihály felfigyeltek rám és bátorítottak, hogy próbálkozzak meg a futással. Németh Mihály elvitt egy járási versenyre, melyet megnyertem, majd a megyei futónapokon harmadik, a megyei mezei bajnokságon a salgótarjáni Vass József mögött második lettem. Kedvet kaptam a futáshoz. Sokat futottam egyedül, készültem az olimpiai versenyekre. A kisterenyei kastély parkjában. Amikor túljutottam a megyei és területi selejtezőn, nagyon • boldog voltam. Egyre jobb erőben éreztem ’magam, egyre jobban ment a futás. A versenyektől nagyon félek, mely csak a verseny kezdetéig tart. Amikor futni kezdtek, megnyugszol Az országos bajnokság előtt is nagyon izgultam. De azután tartottam a lépést az élbollyal és az utolsó kör előtt már éreztem, hogy a versenyt megnyerhetem. Nagy élmény volt számomra az úttörő-olimpia és jó ér^és volt az örömben másokkal osztozni. Szeretnék jó futó lenni. Hallottam egy olimpiai bajnok futóról, aki nem futott szépen, de nagyon aaart és többszörös bajnok lett. Zátopek a neve/ talán hozzá szeretnék hasonlítani, ősztől Salgótarjánban. a gépipari szak- középiskolában tanulok. Hogy azután mi lesz, elsősorban attól függ, milyen eredményesen tanulok. Szeretnék jól tanulni és jó sportoló lenni. Bizakodó vagyok, mert a Salgótarjáni TC atlétája lettem, miután Hertelendy Béla, a többszörös országos serdülő- és ifjúsági távfutó-bajnokcsa- pat edzője leigazolt tanítványai közé.

b. b.

O NÓGRÁD — 1979. augusztus 5., vasárnap

Oíí! »sevon kü**dbén (2.)

Nehéz idénv előtt az STC női kézilabda-szakosztálya

Az NB II-es salgótarjáni női kézilabda-szakosztály a

11., kieső helyen fejezte be a tavaszi szezont. A tizenegy bajnoki fordulóban négy győzelmet értek el. A Magyar Kézilabda Szövetség új bajnoki kiírása értelmében az év végén négy csapat kényszerül búcsút mondani az NB II-es szereplésnek, így nehéz szezon elé néznék az STC-s lányok. A tavaszi szereplésről és az őszi elképzelésekről beszélgettünk Tarján Péterrel, a női kézilabdacsapat edzőjével.

— Milyen célkitűzésekkel vágtak neki az 1979. évi bajnoki idénynek?

— Az év elején felmértük reális lehetőségeinket. Tekintettel a Magyar Kézilabda Szövetség új bajnoki kiírására a 6—8. hely megszerzését, a biztos bennmaradást tűztük ki célul.

— A tavaszi szezonban nem sikerült a csapatnak tartani a helyet. Milyen tényezőknek tulajdonítja a gyengébb szereplést?

— A csapat meglehetősen heterogén összetételű. Diákok és több gyermekes családanyák alkotják az együttest. A fiatalok beépítése nem ment zökkenőmentesen. Sérülések és munkahelyi ® elfoglaltságok akadályozták ' az egyenletes munkát. A téli teremtorna jól sikerült. Kialakult egy sajátos játékstílussal rendelkező ütőképesnek látszó csapat, de az első bajnoki fordulót megelőző nagybátonyi MNK-mér- kőzésen Öcsai súlyosan megsérült. Bokatörést szenvedett. A tavaszi szezonban nem is számíthattam játékára. így már a bajnoki nyitányon kénytelen voltam változtatni teremtornán kialakult csapaton. Nehezíti a munkánkat, hogy a csapat gerince vidéki. Ferenc és Lukács Balassagyarmatról, á Pozsárné Takács Gabriella Nagybátonyból, Bóz- vári és Szalai Pásztóról jár be. Ócsai és Gál füzesabonyi, akik kollégisták ugyan, de iskolai szünetekben nehéz megoldani edzéseiket. Pozsárné Takács Gabriella szülés miatt csak a szezon közepétől állt rendelkezésre, és a női csapat szakosztályvezetésében is voltak problémák.

— Mi a véleménye a csapatmunkáról?

— A tavaszi sorsolásunk jónak ígérkezik. Hat mérkőzést játszottunk itthon. A téli felkészülés után még a nehézségek ellenére is bíztunk a jó szereplésben. A Székesfehérvári KÖFEM, a Soltvad- kert ellen és Kecskeméten is jó teljesítményt nyújtottunk. Azután jöttek a „pofonok”. Az eddigi szerepléssel ellentétben itthon három mérkőzést veszítettünk, amit egyetlen csapat sem engedhet meg magának.

— A játékosok összességében hullámzó teljesítményt nyújtottak. Nem tudták állandósítani a formát. Mérkőzésenként csak két-három játékos tudott átlagos teljesítményt nyújtani. Ez pedig a mai modern kézilabdában kevés. Nagy problémát okozott, hogy a csapatban kevés „igazi” átlövőjátékos van.

— Milyen változások várhatók az őszi szezonban?

— A lányok átérzik a felelősséget. Nagy akarattal készülnek, bízunk a bentmara- dásban.

A jó szereplés érdekében szervezeti változásokat is vég* rehajtottunk. A csapat régi játékosa, Szabóné Sipos Éva elvégezte a főiskolát és visz- szatért anyaegyesületéhez. Vele feltétlenül erősödik a csapat. Szükség is van az erősítésre, mert Kovácsné anyai örömök elé néz, így ősszel nem számíthatunk játékára. Üjra rendelkezésre áll Öcsai, aki kiheverte sérülését és ismét teljes értékű harcos. Az őszi szezonban számítunk Kun Gyuláné játékára is, aki az STC NB I-es labdarúgókapusónak a felesége. Két hónapja szült, az egyéves kihagyást még nagyon megérzi, de fizikai adottságai és labdabiztonsága reményt kelt bennünk,

hogy a harmadik-negyedik bajnoki fordulótól hasznos tagja lehet a csapatnak.

— Az együttes egyhetes napközis rendszerű edzőtáborral napi két edzéssel készült az őszi szezonra. Célkitűzésünk továbbra is a 8. hely. További céljaink közé tartozik a csapat játékstílusának stabilitása és a fiatalok teljesítményének emelése, teljes értékű beépítése.

— Nehéz a sorsolásunk. Volt már ilyen a csapat életében, de mindig bizonyítottak a lányok. A hazai . mérkőzéseink mellett legalább két idegenbeli találkozót is meg kell nyernünk. Mindannyian bízunk benne, hogy az edzésmorál javulásával sikerül biztosítani az NB II-ben való bennmaradást. Keményen dolgozunk a sikerért. Benn fogunk maradni, s a szurkolók ismét örömmel járnak a női mérkőzésekre. Ehhez kívánunk valamennyi szurkoló nevében sikert a lányoknak!

Pilinyi László

Nyolc gól és ugyanannyi

kihagyott helyzet

SIC-Selyp 8-0 (3-0)

Salgótarján, 300 néző, v: Gáspár. STC: Kun — Cséki (Fábri), Csíki (Juhász), Varga, Kovács J- — Farkas, Valuch, Földi — Berindán (Básti), Bíró, Kajdi (Szoó). Selyp: Kerek — Veres, Tóth, György

11., Sándor — Vígh I., Maksa

11., Terényi — Dávid, Szappan. Párái.

Már az első perctől magához ragadta a kezdeményezést az STC. Meddő fölényét szögletek és rosszul irányított lövések jellemezték. A 10. percben futó, első formás támadás végén Berindán kapáslövését Kerek biztosan védte. A 16. percben Valuch éles, lapos, 18 méterről küldött lövése a jobb alsó sarokban kötött ki. 1—0. A hazaiak mezőnyfölénye továbbra is tartott- Kerek munkája azonban szaporodott. A 34. percben Valuch beadását Bíró a hálóba fejelte. 2—0. A 43. percben Bíró egy visszajátszott labdát 6 méterről küldte a hálóba.

3—0.

Szünet után, az 50. percben Kajdi a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki, két méterről nem találta el a kaput. Az 52. percben Bíró lövése a kapufát döngette. A 60. percben Földi a kifutó kapus mellett elhúzott, s jobbra sodródva a hálóba gurított. 4—0. A 65. percben Földi átadását Bíró küldte a kapuba. 5—0- A 75. percben újból Földi volt eredményes. 6—0. A 81. percben Básti, Bíró adogatás után tűzijáték közepette, amiben a kapufa is segítette Kereket, Fábri közelről a hálóba pofozta a labdát. 7—0. A 88. percben Bíró a felezővonal mellől indult, s cselek után

az elfektetett kapus mellett

Földi juttatta a labdát a kapuba. 8—0.

A szombat délelőtti edző- mérkőzésen könnyű ellenfelet kapott az STC. Ez szinte állandó mezőnyfölényt biztosított számukra. A nyolc gólon kívül — nagyrészt akcióból eredtek — változatlanul sok volt a kihagyott gólhelyzet. Egyénileg Varga. Farkas. Valuch és Bíró játéka érdemel dicséretet— mátyus — J

Újonc az SICben (7.)

Bemutatjuk Szijjártó Sándort

Születési ideje: 1956. június

10.

Születési helye: Budapest, Kőbánya.

Sportmúltjának állomásai: 9 évesen a BVSC úszóiskolájában kezdte, illetve végezte a kezdő karcsapásokat. Innen az út az MTK-hoz vezetett. A kék-fehéreknél az ökölvívást és a cselgáncsot űzte. Mint aranytartalék. A pettyes labdát űzőkhöz 11 évesen a tornacipőscsapatba került (a lelátókról gyakran figyelte az ificsapat játékát). Koritárék nagy hatással voltak a végleges sportág megválasztásában. Labdarúgópályán 6 éven át serdülő, majd ifjúsági játékos volt, szakadatlan harc után — közben volt magyar ifjúsági válogatott is — 17 -éves korában az NB I-es csapat tagja lett. Ez ebben a korban ritkán előforduló siker.

Edzői: dr. Kalocsai. Kovács Imre, Keszthelyi Mihály. Varga László és végül Mezei mellett fejlődött. Az MTK- ban a posztokért a nagy létszámú játékosgárda miatt elszánt harcot kellett folytatni a csapatban maradásért. Szijjártó lelkesedéssel vívta a

harcot a posztokért. Sőt később azok megőrzéséért.

NB-s szereplése: közel 50- szer játszott a kék-fehér színekért az NB I-ben.

Legkedvesebb emléke: 4- szeres szereplése a KEK-ben. Különösen a tbiliszi győzelmet értékeli.

További pályafutása: 11 éves kék-fehér mez után katonai szolgálatra vonult be. Leszerelése után a Budafokot választotta új egyesületének. Innen egy év szereplés után az út Salgótarjánba vezetett.

A fiatalon is szép, sikerekben gazdag sportmúlttal rendelkező játékostól célkitűzéseiről, terveiről érdeklődtünk.

— Kellemes csalódással érkeztem Salgótarjánba. A város szép. A vezetők és a játékostársak kedvesen fogadtak. Célkitűzésük az enyém is. Nem félek a kemény edzésektől. Tapasztalatom szerint csak kitűnő erőnléttel maradhatunk az NB I-ben.

— Ügy érzem, hogy a fizikális erőm, a játékstílusom meghatározója leggyakrabban a szélsőhátvéd posztja. De nem idegen a középpálya sem. Ha a posztok bármelyikére állítanak, úgy érzem helyt tudok állni. Célom elsősorban bekerülni az első csapatba és ott eredményesen szerepelni. Számomra ma csak a labdarúgás létezik.

Dr. Varga László szakedző véleménye játékosáról:

— Szijjártó remek fizikai felépítésű játékos. Igen lelkes, harcos szellemben oldja meg a rábízott feladatokat. A szükséges gyorsasággal rendelkezik. Technikája közepes. Több higgadtságot és átgondolást várok tőle. Meggyőződésem, hfegy jól megállja helyét a védelemben.

Ügy érezzük, hogy az edző partnert kereső gondjai közül az egyik megoldódott.

isoAit mt j