Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

Mépművilnh — nyáron

Hogyan alakul a tudatépítés technológiája?

Vivaldi vonósai néhány mádosperc szünetet tartanak, egy szék megreccsen, valaki a zsebkendőjébe köhög, a karmester lapoz a partitúrában, s a szabadtéri koncertpark villanyfény világította fekete-zöld lombjai alatt felhangzik a Nyár. Napsugár, búza- . k5“vék, mezei virágból kötött csokor, kerge- tőző felhők, csillogó víztükör. Öröm, kötetlenség, pihenés.

A kép idillikus 4S valódi is. Bár a nyár szóra felmerülő kép igaz, az újjongásra késztető vakációnak is van másik oldala. A munkáé. A szántóföldé, a műhelyé, a terepé, a kórházé, a fűszerbolté, az íróasztalé, az autóbusz volánjáé, a kohászstangáé.

Sztereotip és hiányos felsorolása ez ama bizonyos másik oldalnak, a másik oldal képsorának, tehát tetszés szerint bővíthető, kiemelhető belőle ez és az. kinek-kinek megítélése, s a dolog társadalmi fontossága szerint. Válogatunk tehát, és válogatás közben kicsit irigykedve gondolunk azokra, hagyjuk ki azokat a munkaképek sorából, akik együtt vakációznak a már eleve kihagyottakkal, a színházzal és az iskolával. E most kihagyottak pedig nem mások, mint a művelődési intézmények és azok, akik ott dolgoznak. Azok, akik a közművelődési évad idején nem a ma és a holnap, hanem a holnapután lehetőségeit teremtik meg a tudás, az ismeretek felnőtt embereknek való továbbadásával, s áttételesen bár, de végeredményben anyagi értékeket teremtenek a jövő számára, akárcsak a tanítók és a tanárok.

☆

De helyes-e kihagyni a hivatásos népművelőket a nyári munka képsorából? Száz ember közül kilencvenkilenc azt mondaná, hogy igen. Ugyan mi dolga is lehet a népművelőnek, „uborkaszezonban?”

Nos, hagyjuk a nyári programokat, ne beszéljünk most a szabadtéri koncertek, színielőadások megszervezéséről, végigügyelésé- ről, ne beszéljünk, a beatkoncertekről, ahol

— a szabadtéri színpad méreteihez képest

— nyolcszáz, vagy ezernyolcszáz fegyelme- 4 zetlen és arénázó ifjú embert kell féken tar- & tárnok. Ne beszéljünk arról, hogy sok városiban a gyerekek szórakoztatására még a ; strandokon is ügyeletet tartanak, játszanak 1 a kicsikkel, sportversenyeket rendeznek szá- Jvnukra. színes rajzfilmeket vetítenek — ne I beszéljünk ezekről, hiszen az őszi-téli-tava- f szí évad munkájához képest mindez csak• ugyan csekélység. Ám beszéljünk arról, hogy i éppen ezekben a hetekben és hónapokban

* készül el gondolatban és papíron mindaz, amit az ifjú és az idősebb közönség ősztől

\ nyár elejéig kapni fog színházban, hang- í versenyteremben, kiállítási termekben, klu- fttokban, szakkörökben, öntevékeny művésze- ti csoportokban. A nyár a következő évad ^előkészítésének ideje minden népművelő számára, nem pedig a gondtalan, kötetlen, [végeláthatatlanul hosszú vakációzásé.

Illesszük csak a többi közé ezt a képet, a nyáron is dolgozó népművelő képét, és gondoljuk el, mi minden szükséges ahhoz, a

tárgyi adottságokon túl persze, hogy egy város, egy község művelődési háza azt nyújtsa, s olyan mennyiségben és minőségben, ami egyrészt kielégíti a város vagy a község lakóinak igényét, másrészt igényt kelt a közönségben, azaz egy lépéssel mindig előbbre jár a közkívánalomnál és a közízlésnél.

☆

Sok év elmúlt már azóta, hogy a vidéki kultúrházakban megjelentek az elsó, még „nem szakmásított” népművelők. Azóta a kívánalmak megsokasodtak, azóta megszületett az irányelveket és keretet adó közművelődési törvény — napjainkban már nemcsak a hídépítés technológiája más, mint volt, hanem a tudatépités technológiája is. S változott a felhasználandó nyersanyag ösz- szetéteie is: elavult formákkal éppúgy nem lehet ma már az emberek elé állni, mint elavult ismeretanyaggal.

S éppen ilyenkor, a tervezés időszakában ébred rá a népművelő arra, hogy nehezebb dolgokra kell vállalkoznia, mint a megelőző nyáron. Gondoljuk csak meg: a tudományos forradalom hullámai csapkodják tudatunk partjait, tudományos és műszaki középkáderek tizezerszámra hagyják el az oktatási intézményeket. Mit ért és fogad be ebből az úgynevezett köz- 1 napi, a tudománnyal közvetlen kapcsolatban nem levő hivatású, vagy munkakörű ember? Semmit, vagy legalábbis nem sokat. Így gondolja az ember, pedig tudja azt, hogy az emberi ismeretek épületének egymástól legtávolabb eső szárnyai, falai, szobái is összefüggenek egymással, hogy az emberi kultúra egy és oszthatatlan. Kell tehát, hogy az embereket érdekelje, kell, hogy ne menjenek el közömbösen e dolgok mellett, s bár ma már polihisztor nem lehet senki, ugyanilyen lehetetlen, hogy bárki is tokbabújt ember módjára vegetáljon, rábízva a világ dolgát — minden tekintetben — a többiekre.

Pontosan ez a felnőttekkel, az iskolán- szakiskolán túllakkal foglalkozó népművelő elsődleges dolga, ennek a kíváncsiságnak, az általános,- a minden iránti érdeklődésnek felkeltése, meghagyva, s ápolva persze a szakirányú érdeklődést is.

*

Művelődéspolitikánk ideálja a sokoldalúan képzett szakember, aki egyúttal társadalmi érdeklődésű is. Az az ember, afcl nem emeli bálvánnyá sem az úgynevezeti humán, sem a természettudományos műveltséget. Az az ember, aki zárt ismeretskatulyák helyett a teljességre, illetve a teljesség felé való nyitottságra törekszik. Akinek van igénye mindarra, ami emberi vívmány, s aki az ösz- izeíüggések felismerésére törekszik. Ilyen igénnyel lép fel, illetve ilyen igényt realizál ma már a népművelők képzése, s ez az igény realizálódik ma már minden jó népművelő munkájában.

A nyári munkában, az előkészítésben is.

Kemény Dezső

Közoktatásról

Salgótarjánban

T A KORÁBBI ÉVEKBEN

még talán jogos lett volna a

kézlegyintés: „Ugyan, oktatás- politika a fő napirend, hamar "iezavarják-« hiszen legfeljebb óvodaügyek kerülnek elő, vagy napközisigényekről szólnak a tanácstagok. A tartalmi dolgok, a nevelés nemigen tart számot közérdeklődésre.”

Valószinű, hogy Salgótarjánban korábban sem ez volt a jellemző. Amikor a napokban f iltanúja voltam a közoktatás-politikai párthatározat, megjelenése, az 1972 óta eltelt időszakot tárgyaló tanácsülésnek, a hallottak arra utaltak: igen széles rétegeket érdekel a téma, a maga területén mindenki a tennivalókat is kutatja, a férőhelyek kérdésén túllépve.

Ez persze nem csoda, igen egyszerű a magyarázata: egyre többekben tudatosult, hogy társadalmi összefogás nélkül nem valósíthatók meg azok a feladatok, amelyek éppen az egész társadalom fejlődésének is fontos feltételei: azazmun- kaszerető, a társadalomért tin ni akaró, jól képzett, az önművelés igényével bíró fiatalok oktatása, nevelése.

Nem csupán a Salgótarján varoshoz csatolt közigazgatási területeken élő gyermekek létszámával nőttek a számok (a zsúfoltság nem is itt jellemző). Jelenleg az óvodásig mtól a középiskoláig több r int 11 ezer gyermek, fiatal j. r az intézményekbe, képzésükkel közel 800 pedagógus foglalkozik. Mégis, a minden korábbinál nagyobb létszám

ellenére ebben az időszakban

sikerült a váltott tanítás megszüntetése, csökkent a bukások száma, nagyobb százalékban folytatják a tanulmányaikat középfokon majd felsőfokon a diákok. A város napközis tanulóinak száma megkétszereződött az elmúlt időszakban, 53,7 százalékuk részesül napkőzisellátásban. Az eszközellátottság javulásával gazdagodott a napközik tartalmi munkája is. Nem megoldott még sok helyütt a gyermekétkeztetés. A nagyobb létszámmal függ össze az is, hogy egy időben átmenetileg növekedett a képesítés nélküli nevelők száméi, de az elmúlt években üres állásokra egyáltalán nem, 1978/79-es évben szerződéssel sem alkalmaztak képesítés nélküli nevelőt.

Ezt lehetővé tette az a tény, hogy a korábban képesítés nélkül kezdők közben levelezőn elvégezték tanulmányaikat, illetve felvételt nyertek. A szakosellátottság egyre közelebb kerül a 100 százalékhoz, ami az új dokumentumok megvalósításához jó feltételt biztosít.

Az írásos elemzésben, a szóbeli kiegészítőben és a hozzászólásokban több fontos kérdésben „összetalálkoztak” a gondolatok.

így például a „társadalom felelőssége” kifejezéssel összefogott, alig-alig megfogható területen kiemelten szóltak azokról a kapcsolatokról, amelyek az iskolák nyitottságát, életre nevelését segíthetik. A

küMnbteő gazdasági egységekkel való együttműködésben már nem egyeduralkodó az anyagi támogatás: üzemi szakkörök, jól szervezett, a pálya- választásban is hatékony üzemlátogatások, munkalehetőségek biztosítása bizonyítja ezt többek között. (Például a ragyvapálfalvai Budapesti úti iskola és a síküveggyár kapcsolatáról elmondható ez.) A közművelődési intézmények és az iskolák számos közös rendezvénye, ezeken túl a mindennapi közös munkára való törekvése nagyban hozzájárul a személyiségformáláshoz — ezért érdemes egyeztetni a feladatokat, pedagógiai segítséget nyújtani a népművelőknek, és az órákon is felhasználni a tanórán kívül szerzett élményeket.

Nem pedagógus, hanem két

nyugdíjas tanácstag volt az, aki személyes — negatív — tapasztalataiból kiindulva a szülök nagyobb bekapcsolódását sürgette több nevelési területen. A világnézeti, erkölcsi nézetek alakulásában nagyon sok feladata van az iskolának — tanórákon és tanórán kívüli foglalkozásokon egyaránt — de e nézetek gyakorlattá válását, a mindennapi viselkedési, erkölcsi normák fejlődését az otthoni környezet formálja elsősorban. Azaz a család, a szülők, rokonok, ismerősök vélekedése a munkáról, a közéletiségről, arról, érdemes-e jól uolgozni, egy-egy ügy mellé kiállni. A legtöbb szülő elfoglalt, kevés ideje marad a nevelesre, a gyermekekkel való foglalkozásra. Gyakran tapasztalható, hogy az iskolától várják, nevelje, oktassa a gyereket — és csak ritkán elégítik ki a gyerek vágyát, hogy szüleinek

Tradíciók árnyékában

Tégláról téglára épül fel a ház

Közművelődésről az öblösüveggyárban

i. salgótarjáni öblösüveggyár nagyüzemi pártbizottságán az idei tavaszon gondoltak egyet, s körültekintő előkészítő és szervező munkával március elején, gyári párt- aiapszervezeti titkárok, szak- szervezeti tisztségviselők, a kulturális, oktatási területen dolgozóik részvételéivel művelődési aktívát hívtak össze. Az eseményt — még annak idején szóltunk róla — szerfelett időszerűnek és fontosnak tartottuk; adóssága volt ez a gyári politikai vezetésnek, ugyanakkor létrejöttétől mindenki joggal várhatta az üzemi — beleértjük a gyári kultúrház tevékenységét is — művelődés pezsdülését, magasabb szintre emelkedését- öt hónap telt el a művelődési aktíva óta. Mi történt ennyi idő alatt a kultúrában?

Kratschmer Lajos, a párt- bizottság titkára a mozgalmi

beszámolhasson munkájáról, érdeklődést lásson dolgai iránt.

Többszőr is szó esett a szakmunkásképzőbe kerülő fiatalok nem kielégítő alapműveltségéről, tudásazintjéről. Néhány esetben a túlzott liberalizmus a „ludas”, a tanuló két-három jegyet is ront. Ez összefügg egy másik okkal: a közepes képességúekkel való kisebb törődéssel. Ök azok, akik sokszor automatikusan megkapják a hármast, négyest (úgysem tanulnak tovább, csak szakmunkásképzőben...) pedig már „lazítottak”. A differenciált oktatás nem csak a kiválóak segítését, a bukásra állók korrepetálását kell, hogy jelentse! Persze, a nagy létszámú osztályokban nehezen kivihető az egyéni foglalkozás.

SOKAT FEJLŐDÖTT Salgótarjánban a közoktatás — ezt igazolják az iskola-előkészítés eredményei és a már idézett adatok. A város több iskolájában komoly műhelymunka folyik, az új dokumentumok szellemében törekszenek a zsúfoltság ellenére is eredményesen dolgozni, nyitott, nevelésközpontú intézményt kialakitani. Egy ilyen összegzés, mint a tanácsülés elé terjesztett anyag az eredmények elismerésével, az úgynevezett „neuralgikus pontok” megjelölésével, a feladatok megfogalmazásával további munkára serkenthet. Különösen akkor, ha a pedagógusok a jövőben is minél nagyobb segítséget, minél teljesebb együttműködést kapnak, valósíthatnak meg, ha a nehezen megfoghatónak nevezett társadalmi felelősség gyakorlati tettekben érzékelhetővé válik.

G. Kiss Magdolna

munkában járatos ember bölcs nyugalmával int a felfokozott várakozástól:

— Alapvető, látványos vál tozás a gyári kulturális tevékenységben a művelődési aktíva óta nein történt —mondja, s ez a mértéktartó rr.egiogalmazás személyes tapasztalataimmal harmonizált, • gyet kell érierem. — Az óhaj Útinál kevesebb tényt tudok a fejlődés bizonyítására felsorolni. Csüggedésre azonnan semmi okunk, hiszen már az rendkívüli, hogy az összejövetel nyomán nehány ember fantáznia megmozdult. S mindez konkrétumokban megmutatható.

Az egészséges intézkedések egyik legjellemzőbbje a TIT- alapszervezet (korábban az ismeretterjesziés is Csipkeró- zsika-álcxmba szenderült) elnökségének újjászervezése. A frissítés a kívánt erecimény- nyei járt: szervezettebbek lettek az előadások, átgondoltabb a témák kijelölése, alaposabb az előadók felkészülése. Nem csodálkozhatunk hát azon, ha komolyan gondolják, ezen az úton kell továbbhaladniuk, s a második féléves TlT-munkatervben ezekre a vívmányokra még inkább alapozniuk.

Nemrégiben — a tett más nagyüzem által követhető — a salgótarjáni munkásmozgalmi múzeummal újították meg az együttműködési szerződést. Ebbe foglalták bele a különféle történeti témákról szóló előadásokat, az üzemi történelmi és egyéb jellegű kiállítások rendezését — többek között.

— Szapora, apró munkával szeretnénk előbbre lépni — szögezi le alapelvként a párt- bizottság titkára. — Például a szocialista brigádok művelődése területén. Kultúrházunk kezdeményezését említhetném- Munkatársai — most van, ugye, a brigádkirándulások ideje — jó néhány propagandajavaslatot összeállítottak a kollektívák számára, amelybe belevették a meglátogatott városok történelmi, művészeti nevezetességeinek megtekintését, kiállítások, múzeumok látogatását. Néhány alkalommal a kultúrház munkatársai vállaltak idegén- vezetést.

— Hogyan fogadták a szocialista brigádok tagjai ezeket a tanítójellegű kirándulásokat?

Tudomásom szerint kellőképpen élvezték, s örültek a látottaknak. Természetesen, ehhez a fogadtatáshoz az is szükséges, hogy ne akarjunk az emberekre olyasmit erőltetni, ami idegen tőlük, s ne vegyük el tőlük a megszokottat. Tehát, aki Egerbe kirándul, attól nem irigyeljük a

fürdést, a kulturált borozgatást, de azért felhívjuk a figyelmét arra, hogy Eger ezeknél többet tartogat az ember számára.

Az öblösüveggyárban tett látogatásunkkor még több ígéretes kulturális kedvezményről hallottunk. Nevezetesen arról, hogy múzeumlátogatásokat szervez megyei intézményeibe; gyári kultúrház diasorozatokat állít össze, s országjárások előtt a kirándulóknak levetítik; Kalló Viktor szobrászművész kiállítását a tanácsteremben szeptemberre, Hamza Erzsébet, Takács Géza üvegtervező iparmű vészek bemutatóját ezt követően tervezik.

— Gyárunknak sok évtizedes. jelentős hagyományai vannak a kultúrházban — mondja Kanyó Ferenc gazdasági igazgatóhelyettes, a művelődési bizottság elnöke. — Ezeket szeretnénk ápolni, a mai céloknak megfelelően továbbfejleszteni. Nyilvánvaló tehát, hogy kulturális tevékenységünk nem lehet öncélú, a termelés számára is szeretnénk belőle profitálni. Tanultabb, műveltebb emberek — annyiszor elmondtuk már — könnyebben el tudják sajátítani az új technológiát, természetesebben tudják helyesen alkalmazni. Szükség van szellemi és anyagi erőink ésszerűbb, hatékonyabb fel- használására, koncentrálásukra. Művelődési bizottságunk egyelőre azonban még a gyermekbetegségek bizonyos tüneteit viseli magán; nem sikerült kialakítanunk a korszerű, célravezetőbb munkastílust, nem tudjuk kellően átfogni a kultúra egész területét- Vagyis: itt is a munka minőségét kell javítanunk. S nem árulok el titkot, hogy ezt főként a bizottság személyi átszervezésével kívánjuk elérni.

Az öblösüveggyár kulturális életének felső szintű irányítói tisztán, reálisan látják a magasabb szintű követelmények kívánta szükséges tennivalókat. A pártbizottság az év elkövetkezendő hónapjaiban ezért tűzi üléseinek napirendjére a művelődési bizottság, az oktatási kabinet munkáját, a felnőttoktatás helyzetét.

Pillanatnyilag — azonos súllyal — az üzemi művelődés „apró munkájának” sikeresebbé tételéhez a művelődési ház, a szakszervezeti tisztség- viselők, a kultúrával foglalkozók átgondoltabb. célszerűbb, áldozatosabb igyekezete szükséges.

Remélhetőleg lesz erő a további megújulásra, s tégláról téglára biztosan épül fel a „ház”.

Sulyok László

NÓGRAD — 1979. augusztus 5., vasárnap 7