Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
A második fél évben kezdték el gyártani a SAX—308 típusú lyukasztó és a SAX—400 C típusú tűzőgépet —, melyek a kis irodagépcsalád legújabb „tagjai” — az írószer Szövetkezet salgótarjáui üzemében. A lyukasztóból 40 ezer darabot készítenek lókésexportra, míg a tűzőgépekből 35 ezer darabot, amelyek a hazai üzletikbe kerülnek. A képen Györgyei Lászlóné — 15 esztendeje dolgozik az üaembeu — a kapocséi választó kés szerelése közbei.. bábet-feto. Pedagóguslakások dézsán Ä csaknem 900 ezer forintos költséggel fölépült kétszintes, két család számára készült ikerlakási a megrendelő községi tanács vette át a közelmúltban. A nyolc kisiparoctaól álló té»1- sulás olyan Jó minőségű munkát végzett, hogy a tanács további szerződéseket helyezett kilátásba. így a közeljövőben a középületeknél és intézményeknél esedékes karbantartást munkákat végzik majd Nézőén. „Feltámasztják” a tárát? Hosszú időn át úgy tűnt, megfeneklett a salgótarjáni tóstrand tározó medencéjének tisztítása. A meder fenekén felhalmozódott iszap alecsapo- lás óta dús gyomtakarót növesztett magára. Legutolsó értesüléseink szerint a Felsőzagyvavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat megkezdte a tómeder újraélesztését. Az iszaprétegbe szárítóárkokat vágtak, hogy csökkentsék annak víztartalmát. A következő lépés a kotrógép járó útjának kialakítása lesz. Savanyú? Keletien? Égéit? Nem csak a sütőipar „ludas" A hölgy ideges, s ennek nem a kánikula az oka. Egy kiló kenyérrel a hóna alatt állított be a szerkesztőségi szobába. — Nézze! Ez a kenyér? Otthon vágtuk ketté. Ehetetlen — mutatja a ragacsos, nyúlós belű kenyeret, kitép belőle darabkát széthúzza ujjai között, mint nebulók a rágógumit. — Itt vettem a vásártéri boltban — kesereg Gáspár Jánosné. Csörög a telefon. A férfi nem válogat a jelzőkben, amikor a sütőipar termékét jellemzi. Hasonlítja mindenhez, csak éppen a kalácshoz nem. Az ismerős dohog. A lakótelepen kedden pénteki címkével ellátott kenyeret adtak neki. Kés helyett fűrésszel szeletelte, állítja. Hogy állunk tehát Nóg- rádban a kenyér minőségével? ☆ A megyei élelmiszerminőség- és vegyvizsgáló intézet igazgatója, Aranyi Endre nem jön izgalomba a példákon Az intézet even te kétszázötvenháromszáz mintát vesz és vizsgál a kenyerekből. Többnyire az üzemben választják ki a vizsgálandó pékárut — Országos tapasztala, tokkal rendelkezünk. A nógrádi kenyér se nem rosszabb, se nem jobb, mint az országot! átlag. A problémát az okozza, hogy a minőség roppant ingadozó... — magyarázza. Bozó Árpád igazgatóhelyettes, a sütőipari osztály vezetője egyben, előveszi a szabványt. Hosszasan ismerteti, egy-egy vizsgálat alkalmával mi mindenre kell kiterjednie figyelmüknek. Az érzékszervi vizsgálatok során a kanyér alakját, héj tulajdonságát, a bélzet*t ízt, szagot savfokot nézik. Pontozzák is, s tavaly a nógrádi kenyerek átlagosan a megszerezhető százbóí 85,5 pontot kaptak, az idei első fél évben is hasonló a helyzet Az ösz- szes minta 13 százalékát kifogásolták, ami ugyan javulást nem jelez, de minőségromlást sem. — Annál több a gond a zsemlékkel. A szécsényi üzemből kikerült zsemlék térfogathiánya miatt a kifogásolások száma tíz százalékkal emelkedett, a süteményeknél is hasonló a helyzet. A kenyérnél főként az alakhibát, bélzetrugal- masságot, térfogatot, esetenként az előrecímkézést tesszük szóvá — jegyzi meg az intézet igazgatója. — Arra is panaszkodnak, hogy íze gyakran savanyú... — Nyáron a kenyér savfokának valamivel magasabbnak kell lenni, mint a téli hónapokban. Ezt indo- kplja. hogy ne romoljon gyorsan, ne váljék nyúlóssá. több napig tárolhassák. — Nem csak a sütőipari üzemekben vizsgálóinak. a boltokban is. Mi a tapasztalat? — Sajnos, a kenyerek szállítása, tárolása sok kívánnivalót hagy maga után. Mire a fogyasztóhoz kerül előfordul, hogy minősége húsz-harminc százalékkal romlik. Mesélik, hogy néhány megyében már a kenyér konténeres szállítását megvalósították. Ez egyik lépcsőfoka annak, hogy úgy kerüljön a vásárlók elé, miként azok azt elvárják. De amikor a meleg vekniket be gyömöszölik egymás mellé, eredeti alakját aligha tartja meg. __ . ☆ Mit mondanak erre a kereskedők? — Átlagosan, naponta tizenkét ' mázsa kenyeret adunk el. A raktározási lehetőségeink nyolc mázsa szakszerű tárolására adnak lehetőséget Hét végén, több napos ünnep előtt nem ritka, hogy a dupláját rendeljük — mondja Türei Mihály, a Csemege Vállalat salgótarjáni boltjának vezetője. — Mit tehetünk? A raktárt nem tudjuk megnövelni! Az üzletvezető elégedett a kenyér minőségévei. A vásárlók övén jönnek panasszal. Időnként fordul elő, hogy néhány kenyeret visszaküldenek a gyártóhoz. — A kenyér minőségére rossz szavunk nem lehet kivéve a n&gybátonyi üzemben előállított egykilós kenyereket A kétkilóst keresik Inkább, de ebből a sü-_ tőipar nem tud eleget biztosítani — mondja Benkő Mihályné, a Nógrád megyei Éelelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályának helyettes vezetője. A lánc következő szeme a sütőipari vállalat. ☆ \ A keresett burgonyáskenyér gyártása az import. alapanyag beszerzési nehézsége miatt szünetel. A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat nagybátonyi üzemét viszont kijelölte a főhatóság citopános kenyér gyártására. Ez új, szokatlan ízt jelent, amellett, hogy a citopán — pirított kovász — a gyártási időt harmadjára mérsékli. — Űj technológia, még nem sikerült tökéletesen elsajátítanunk. Jogos a panasz a bátonyi kenyérre — mondja Lécz László, a vállalat igazgatója. A kenyér minőségének javítása végett fokozták a belső minősítések szigorát. Hiába azonban az igyekezet, ha rajtuk kívül álló tényezők közbeszólnak. Az adatok szerint az elmúlt három évben fokozatosan gyengébb sütőipari értékű lisztet kapnak. A megyei ga- bo.naforgalmi vállalattal a közelmúltban tárgyaltak az alapanyag közös minősítésén, hogy a vállalat idejében fe! készülhessen a gyengébb szállítmányok fogadására, keverésére. Saját költségükre több sót, sikér- pót! óanyagot használnak fel. Amit megtehetnek a kenyérért meg is tesznek. — A sütőipari vállalat üzemei nem tartoznak a korszerűek közé. Nincs teljesen géresített sorunk, ahol például a tésztát folyamatosan állíthatnánk elő, közel azonos minőségben — kesereg az igazgató. Szécsényben a legkritikusabb a helyzet, a kemence fala szinte már átlátszik. A vállalatnak nem jut a kazánok korszerűsítésére, meggondolandó egy tartalék olajégő vásárlása. A zsemleformázó gépek 25— 30 évesek, az újak viszont gyári hibásak, többet javítják, mint üzemeltetik. Az épülő új süteményesüzem a fejlesztésre fordítható csekély pénzüket leköti, s hol van még az utolsó számla, ki tudja mennyi lesz? S, ha el is készül, a kenyérgyártás területén alig lesz változás. Bárányok A közelmúltban több mint kétezer pecsenyebárányt indítottak útnak Olaszországba és Franciaországba a megye mezőgazdasági üzemei a gyapjúforgalmi vállalaton keresztül. Az exportarányokért kilo— Kértünk a közelmúltban hitelt fontos célra. Elutasították. .. — jegyzi meg Lécz László. Ilyen körülmények között, hozzátéve az áilandó munkaerőgondokat, bizton állíthatom, hogy nincs baj a kenyér minőségével. -1 Halkan teszi hozzá, hogy akad üzemük, ahol az első fél évben az egy főre jutó túlóra elérte a négyszáz órát. Volt példa rá, hogy öten tizenhat ember munkáját végezték el. Nincs olyan ösztönzés, amivel ez még fokozható lenne. — Nem akarom bántani a kereskedelmet. De a minőség ott romlik a tárolásnál, szállításnál. Nem is tudom, mi lenne, ha nem hagynánk a nagyobb boltokban a rekeszeinket. Az meg eleve rosszindulatú fel- tételezés, hogy több napos kenyeret szállítunk. A raktározási körülményeink mindössze két órára elegendők. S nézze: ezek itt mind a megrendelések lemondásai — mutat egy lapot. A sütőipar tudja, melyik boltban árulnak másnapos kenyeret. Mert, ahol visz- szatáneolnak a másnaoi szállítástól, ott maradt bőven az előző napról, s attól kívánnak előbb megszabadulni. Mondván: a sütőipar ilyen kenyeret hozott. Az igaz is. de hozzákívánkozik, rossz megrendelés alapján, még az előző nap. ☆ | A vásárcsarnoknál reggelente sorban állnak. Nem zöldségért, kenyérért. A maszek pék cipóit várják. Drágább és jobb. Karancsságon a minap a szomszéd községben dolgozó maszek pékkel találkoztunk. Autójával hordja ót a kenyeret, viszik, mint a cukrot. Már ismerős az autó kürtjének hangja. Ugyanilyen ismerős a kérdés is: mikor lesz a kenyér minősége folyamatosan jó? A válasz is ismerős: ha a sütőipar feltételei javulnak! M. Szabó Gyula Itáliába grammonként 52 forintot fizetnek a vásárlók, akik kamionokban és vagonokban szállítják ki a fiatal állatokat. A tőkés piacon igen keresett cikk a bárányhús, így az jelentős devizabevételt hoz. ZÉDOLÁ V életlenül hangzott el a kérdés egy jelentős megyei gyárunk igazgatójával való beszélgetés közben: mikor látogattad meg a szomszédos gyár igazgatóját, mikor néztél körül házuk táján, hogy valamit vigyél, illetve hozzál. Olyant, ami nektek vagy nekik is jó. A válasz meglepő volt: — Három éve, hogy jártam náluk, akkor is megrekedtem az igazgatói irodában. Ez még nem volna baj, mert ott is lehet okos, hasznos, értelmes dolgokat hallani. Hanem az eltékozolt idő, az nagyon sok .volt. Ugyanerről a kérdésről tájékozódtam másutt is. A válasz Így hangzott. A felsőbb szerv megbízásából egy évvel ezelőtt vizsgáltuk ezt és ezt a témát, és ekkor jobban beletekintettem a gyár életébe. Olyan Jó, okos dolgokkal találkoztam, amit később nálunk jól hasznosítottam. Bárkivel beszélgettem, mindegyikük azzal zárta a témát: értekezleteken azonban gyakran találkoztunk. Ezekből esetenként nem ártana kevesebb, mert bizony akad olyan is, ami után nem lesz sokkal okosabb az ember. De az ilyen alkalmakkor new lehet meghitt, sokirányú eszmecserét folytatni a megbeszélések jellege miatt sem. Néhány szavas információ egy-egy részletkérdésben, esetleges napi gond megoldásához történő segítségkérés. Másra nem futja, mert ezeken az értekezleteken általában nagy átfogó kérdések nagy szintézise hangzik el, amit aztán otthon kell mindenkinek, az üzem sajátosságának és lehetőségének figyelembevételével jól végrehajtani. Ezért az értekezleteken kívüli, emberi kapcsolatokat Is ápoló szomszédolás nemcsak jó, hanem egyenesen kívánatos, talán még azt Is mondhatnám: társadalmilag feltétlenül szükséges. Annak ellenére, hogy a vállalatok termelési arculata igen különböző, sokban eltér egymástól műszaki, technikai, technológiai színvonaluk, más és más iparág vezetésének, irányításának szisztémája alapján dolgoznak, ugyanakkor eltérőek a lehetőségeik is. Ennek ellenére, ahol alkotó munka zajlik, ott mindig van mód és lehetőség újabb ismeretek megszerzésére, jó módszerek összegyűjtésére. De nemcsak a jó tapasztalatok igényével kell a jó értelemben vett szomszédolást megtenni. A rossz tapasztalatok felett sem szabad szemet hunyni, mert azok figyelmeztetnek, méghozzá nyomatékosan: ne tovább ezen az úton, mert zsákutcába vezet. Egyik-másik üzemünkben nem kínlódnának annyit a Dolgozz Hibátlanul mozgalom bevezetésével, ha az első számú vezetők részéről a jelenleginél jóval nagyobb érdeklődés nyilvánulna meg. Pedig megyénkben már vannak jó, követésre méltó tapasztalatok a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben és a Nógrádi Szénbányáknál. Vagy itt van a minőségi bérezés megvalósítása, ami a hatékony gazdálkodás egyik fontos tényezője. E tekintetben a korábbiakhoz képest valamelyest változás történt a Salgótarjáni Kohászati Ütemekben, a salgótarjáni öblösüveggyárban, a síküveggyár Zagyva III. kemencéjénél. A Váci Kötöttárugyárban a több reszortot ellátó, az úgynevezett univerzális dolgozók plusz pénzt kapnak szőrt, mert mindig ott termelnek, ahol legjobban szükség van rájuk. Nagy, megoldásra váró feladatunk a munkafegyelem megszilárdítása, az itt bekövetkezett morális, erkölcsi és anyagi félreértések helyes mederbe terelése. Hogy lehet, azt: az alábbiak is mutatják. A rétsági járás egyik telepén hét hegesztő elfelejtette, hogy nem ő szabja meg a fizetési feltételeket, valamint a végzet munka mennyiségét és minőségét, hanem a gyár ezzel megbízott vezetője. Felmondással fenyegetőztek. Munkakönyvüket nyomban megkapták. Nem dőlt össze a világ. A balassagyarmati kábelgyárban néhány évvel ezelőtt örültek a gyár vezetői, ha jelentkezett valaki fizikai munkásnak. Ma pedig alaposan megnézik, kit fogadnak maguk közé, annak ellenére, hogy a nagyarányú technikai rekonstrukció, valamint az új gyár építése minimális új munkáskéz foglalkoztatását is megkívánja. De ma már rangot jelent itt dolgozni. A munkaerő hatékony és ésszerű gazdálkodását — hibáival együtt is — jól meg lehet tanulni a győri vagongyárban, valamint az ország tíz-egynéhány nagyüzemben, ahol véget vetettek a munkaerőhiánnyal kapcsolatos siránkozásnak, sőt megszabadultak a kollektívákba be nem illeszkedő emberektől. Igaz, az ezzel kapcsolatos nagyobb arányú kezdeményezéseket néhány bürokratikus intézkedés még akadályozza. Ha csak ezt nézzük, akkor minden marad a régiben. Pedig mai valóságunk, a mai követelmények teljesítése szinte előírja a szilárd munkafegyelmet. Az utóbbi napokban egyre többször hallottam felelős nagy gyárak vezetőitől a következőket: — Nagyon jó a pártnak a munka- és üzem- szervezésről szóló határozata, csak jól végre kell hajtani. Sajnos, ez a terület megyénk üzemeiben is az egyik leg- szenbetűnőbb pontja a termelésnek és a gazdálkodásnak. Szerencsére nem mindenütt. Alapvető változás csak akkor következik be, ha mint az egyik igazgató mondta, mindenki először saját munkáját szervezi meg a mostaninál jobban. Ennek feltétele a vezetők személyes példamutatása. Hogy lehet ilyen felfogásban -eredményesen, jól dolgozni, azt a salgótarjáni bányagépgyár igazgatójának munkastílusa is tanúsítja. Vezetőtársai csak olyan problémákkal keresik fel, amelyek meghaladják hatáskörüket, magasabb szintű intézkedést követelnek. Szánt szándékkal nem szóltam a külföldi utazások tapasztalatainak hasznosításáról, széles körű felhasználásáról, pedig ez sem magánügy, nem jelent egyet a sétautazgatással, bár egyik-másik esetben a hivatalos feladat elvégzésére marad a legkevesebb idő. ^ zomszédolás mellett kardoskodunk, mert meg vagyunk győződve arról, hogy megyénk üzemeinek vezetői, dolgozói nem annyira szegények, hogy ne tudnának egymásnak valami újat, használhatót adni, kiutat mutatni. Aztán a helyi tapasztalatok megbecsülése egyúttal saját munkájuk önmegbecsülését is jelenti. S erre is igét) nagy szükség van. V. K. NÓGRÁD - 1979, augusztus 5., vasárnap 3
