Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

A szelektív gyártmány politika eredményei (IJ Sajátosságok, azonosságok, különbségek A Nógrádi, megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a közel­múltban megvizsgálta, hogy megyénk 12 megyei gazdálko­dó szervének mennyire meg­alapozottak a termelési szer­kezet átalakítására vonatkozó elképzelések. A vizsgálatban részt vevők arra voltak kí­váncsiak, hogy a vállalatok­nál az MSZMP Központi Bi­zottság 1977. október 20-i ha­tározatát követően a termelé­si szerkezet átalakítására, a külgazdasági egyensúly javí­tására milyen jellegű munká­latokat indítottak be, és azok eredményeként milyen kedvező irányú elmozdulás tapasztalható. Eltérő idejű (elismerés ' Megállapításaink szerint a •termelési szerkezet átalakí­tásának szükségességét a vizs­gált egységek időben, eltérő­en ismerték fel. Egy részüknél már a Központi Bizottság ha­tározatának megjelenése előtt is foglalkoztak a gazdaságo­sabb gyártmánystruktúra ki­alakításával. Ide sorolhatjuk a Salgótarjáni Kohászati Üze­meket, az öblösüveggyárat, a iVEGYÉPSZER salgótarjáni gyárát, a FÜTŐBER nagybá- tonyi gyárát, a Fémbútoripari Szövetkezet rétsági gyáregy­ségét, a VILLTESZ diósjenői telepét, a Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi te­lepét. A meglátogatott üzemek többségénél az V. ötéves terv készítésekor már ismerték a termelési szerkezet átalakí­tásának főbb irányait. Ezek konkretizálására, egyes ese­tekben módosítására és a fo­lyamat gyorsítására volt szük­ség. E csoportba sorolhatjuk az ELZETT Művek szécsényi gyárát, a ZIM salgótarjáni gyárát, a Balassagyarmati .Fémipari Vállalatot. Vannak azonban olyan gaz­dálkodó szervek is, amelyek sajátos profiljuk alapján szükségszerűen a rövid távú piackövetést helyezik előtér­be. Itt említhetjük a Salgó­tarjáni Ruhagyárat, a Buda­pesti Finomkötöttárugyár ba­lassagyarmati gyárát. A vizsgált gazdasági egy­ségek között voltak önálló vállalatok, gyárak, gyáregy­ségek, telephelyek, amelyek­nek műszaki, gazdasági ön­állósága eltérő mértékű. Az önállóság fokának megfele­lően másképpen reagáltak a termékszerkezet átalakításá­ra vonatkozó központi irány­elvekre, utasításokra, mód­szertani útmutatókra. önálló vállalatok, konkrét elemzési, illetve tervezési fel­adatokat. orientációkat kap­tak az illetékes minisztéri­umoktól. A részleges önálló­sággal rendelkező gyárak, gyáregységek, • ' telephelyek közvetett módon alkalmaz­ták az ágazati minisztéríumpk utasításait és irányelveit. A vállalati, szövetkezeti központok és a helyi egysé­gek együttműködése révén születtek meg, illetve szület­nek meg a vizsgált szervek­nél a célkitűzések. Megállapította a vizsgálat, hogy a központok és gyárak, gyáregységek, telephelyek közötti együttműködés tar­talmi és formai viszonyai csak az öblösüveggyárnál minő­síthetők jónak. További javu­lásra van szükség a ZIM sal­gótarjáni gyáránál, a FŰTŐ- BER nagybátonyi gyáregysé­génél és a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáránál. A töb­bi gyárrészlegnél és telep­helynél a megfelelő együtt­működés még kialakulatlan. Tapasztaltuk, -hogy a köz­ponti irányelvek gyáregysé­gi szintre történő levitele még nem kielégítő. A hiányossá­gok oka elsősorban a túlzott centralizáció, és a helyi egy­ségek alacsony szintű infor­mációáramlási rendszere. Az ellenőrzés során arra is figyelemmel voltunk, hogy a gazdálkodóegységek mikép­pen alkalmazzák a termelési szerkezet fejlesztésének dön­tés-előkészítési módszereiről kiadott követelményrendszert. Sajnos, ezt a módszertani út­mutatót — közismert nevén kritériumrendszert — csak a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben, a Salgótarjáni Ru­hagyárban és az öblösüveg­gyárban alkalmazzák követ­kezetesen. A többi gazdálko­dó szervnél a gyártmányszer­kezet minősítése az előbbitől eltérő módon történt meg. A központok centrálisán hajtot­ták végre az elemzést, ese­tenként figyelembe véve a he. lyi egységek javaslatait is. A piaci pozíciókat is „ A gazdálkodó szervek meg­különböztetett figyelmet for­dítottak termékcsoportjaik piaci és kereskedelempolitikai pozícióinak vizsgálatára. A módszerek különbözősége miatt az iparági sajátosságok jelentősen eltérnek egymás­tól. A gyárakban és gyáregy­ségekben, valamint a telep­helyeknél az a jellemző, hogy a piackutatást és a szükség- szerű elemzéseket a közpon­tok végzik. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában, de különös tekintettel a 78— 79-es évekre, valamint a ha­todik ötéves tervre, az előbb említett termelő-gazdálkodó egységek intenzív gyártmánv- és gyártásfejlesztést hajtot­tak végre, illetve fognak vég­rehajtani. ’ A termékszerkezet-átalakí­tás beruházásigényessége a helyi központú vállalatoknál és a viszonylag magasabb szinten tevékenykedő önálló gyáregységeknél volt kimu­tatható. Más gyáregységek­ben, telephelyeken a fejlesz­tési lehetőségek meglehető­sen korlátozottak. Egyébként az előbbi munkát célzó be­ruházások közül a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat­nál, a bányatámgyártó-fej lesztésnél nem sikerült az eredeti célkitűzést megvaló­sítani. A termelési szerkezet átál­lásával kapcsolatban még nem kap elég hangsúlyt a létszám- szükséglet mennyiségi és mi nőségi elemzése, bár az el­lenőrzött egységek többségé­nél számolnak a csökkenő le. hetőségekkel. Ennek ellenére sem lehet találni olyan prog­ramokat, amelyek hosszabb távon figyelembe vennék a szakmai összetétel változá­sából, a növekvő szellemi ka­pacitások igényéből szárma­zó hatásokat. Jó dolog, hogy a gazdálko­dó szervek többségénél növe­kedett a műszaki-gazdasági intézeteknek kiadott kutatá­si megbízások száma, a kü­lönböző műszaki megoldások kivitelezése érdekében. Je­lentősén megnőtt a licencek, a know-howok vásár] áss. E tekintetben jó példával szol­gál a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei gyárfej­lesztése, valamint a FÜTŐ­BER nagybátonyi gyárának új termékei és gyártási eljá­rásai. Említésre méltó az a tö­rekvés, amely a termékszer­kezet átalakítása során meg­különböztetett figyelmet for­dít a termékek fajlagos anyag, és energiafelhasználásának csökkentésére, ezen belül a tőkésimport kiváltására. Az igazsághoz tartozik, hogy a tőkésimport kiváltásánál a helyi kezdeményezéseken túl az előnyös változásokban ré­sze van a központi intézkedé­seknek. Nem okozott gondol A korábban gyártott ter­mékek közül többnek az elő­állítását megszüntették. Ezek­nek a kiesése nem okozott ellátási zavarokat, mert kü­lönböző intézkedések segít­ségével sikerült a problémá­kat áthidalni. Mégpedig úgy, hogy helyettesítő termékeket állítottak elő, a. gyártókapaci­tásokat áttelepítették stb. (Folytatása következek.) Bartus Lajosné megyei NEB főelőadója Az idei esztendőben húsz hektáron termesztettek étkezési paprikát a szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezetben. A leszedett termés egy részét — 28 vagonnyi mennyiséget — a kö­zös gazdaság tartósítóüzemében dolgozzák föl. Jelenleg félszáz asszony szorgoskodik a föl­deken, hogy mielőbb rendeltetési helyére érkezzen a szurdokpüspöki paprika. / — bábéi felv. — Csak rajtuk múlik ? A „nem mindenható”’ brigádmozgalomrói... KESERNYÉS A SZÁJÍZE ott vannak a munka elvég- külözi a reális alapokat, mert az esztergályos brigádvezető- zéséhez szükséges, technoid- hisz’ — ismétlem — a szoci- nek. Mondja, évek hosszú so- gai utasításokkal, rajzókkal, alista brigád attól az, hogy ra óta ők vitték el mindig normákkal, forintvárható- mindig lehet rá számítani). a termelés kimagasló sike­réért járó jelképes pálmát, s most hiába a nagy erőlkö­désük, nem jutnak ötről a hatra. Pedig ők igyekezné­nek, két okból kifolyólag is. Sággal rendbe rakott tasakok He ez esetben adjanak meg a művezető fakkjában. akkor nekik mindent, hogy annyit meg késik az öntvény, a ten- dolgozhassanak, amennyire gely kialakításához szükséges képesek! buga, vagy más egyéb. SOKHELYÜTT — NÁLUNK „Higgye el mondja „ IS — említi következő múlik az e^deménytelensé- günk. Mi dolgozni jövünk be a gyárba.” Igen, mindahányan. akik rendszeresen, becsületesen végzik nem csak megszo­kott, hanem élet értelmét szavak ezek. hiszen számta­lan alkalommal hallottam be- a sok bába között vész el a gyer­mek, s nem válnak teljesít- hetőkké a brigádvállalások. A vállalati hierarchia és szer­vezetlenség, amikor a fentről Jövő utasítások olyan közép­szinten már vesztenek ..ere­sokuknak az jükből”; mikor már az üzem- nem nagy vezetők és művezetők a sok papír közül, ami hozzájuk , érkezik, s azt sem tudják, mar ugyanezeket. jelentő hányadán állnak, szoktak a tevekenyseguket, viszolyog- bajok „elindulni”. S törté­Egyrészt, mert saját érdekük, brigádvezető — nem rajtunk szélgetőpartnerem hisz’ teljesítménybérbe*} dol­goznak, s nem mindegy, mennyi pénzt tesznek le fize­tésikor otthon az asztalra az asszonynak, másként meg szeretnék a brigád régi di­csőségét — tovább növelni. „Mi erre is hiúk vagyunk!” — mondja ä hármlncnyolc esztendős fiatalember — „olyanok, mert a brigádban leginkább harminc év körü­liek dolgoznak, akik további, még jobb iparkodását egy-egy elismerő oklevél,, igazgatói dicséret, avagy ne adj’ isten, egy oklevél is doppingolja.” Pontos, rájuk akármikor számítható munkájukat szeret­nék — miként hosszasan mondogatják — ebben az év­ben is elismertetni — helye­sebben : örülnének, ha elis­mernék —, de hát egyelőre kilátásuk sincs erre. Mert hiába, hogy minden tőlük tel­hetőt megtesznek, mikor egy­némely műszak alatt eseten­ként két, meg három órákat is állnak. Mert ha van nak a semmittevéstől. Ami csak ingerli-idegesíti még a legnyugodtabb embert is. és szülőágya, „kicsíráztatója” a ' munkahelyi fegyelmezet­lenségeknek. „Nem jól van ez így” — bizonygatta a brigád­vezető. „Hát, tényleg, nem!” Ezt már nagyvállalatunk munkaversenytitkára mond­áik mindez a tapasztalatok szerint éppen azokban az időkben, amikor a legsürgő­sebb lenne a munka: negyed­évek, meg fél év táján. A kapkodás, az „ezt én nem tu­dom. majd valakit megkér­dezünk” tempó viszont igen­csak hátráltatja a végrehaj­tást.... Van. amikor azért minden összejön. De ha nem, anyag, nincst a megmunkálá- 1 sához szükséges rajz, ha meg Alap fáink témái HITELPOLITIKA r A Minisztertanács minden esztendőben — a népgazdasá­gi tervvel összehangoltan — jóváhagyja a hitelpolitikai 1 irányelveket. A bankok ehhez, valamint a gazdasági egysé­gek hitelképességéhez igazítják hitelnyújtási gyakorlatukat. Azaz: a hitelezés alapjai a meghatározott időszakhoz kap­csolódó irányelvek, amelyek részben a középtávú, részben az éves népgazdasági tervhez kötöttek. Az ötödik ötéves tervről elfogadott törvény például — 1975. december 18-án hagyta jóvá az országgyűlés — így rendelkezik: „A hitelnyújtás feltételeit úgy kell megállapí­tani, hogy a hitel gazdaságilag ösztönözzön a termelés ha­tékonyságának növelésére és segítse a tervben megjelölt főbb arányok és. fejlesztési irányzatok megvalósítását. A kü­lönösen fontos népgazdasági célokat szolgáló fejlesztéseket kedvezményes hitelfeltételekkel is támogatni kell.” Már az eddig leírtakból is következtethetünk a hitel sze­repére. Arra, hogy szabályozza a pénzforgalmat, a jövedel­mek elosztását, lényeges fedezeti forrása a bővített újrater­melésnek, s egyben a gazdálkodás tevrszerű befolyásolásá­nak eszköze is. Azaz: a hitelpolitika szerves része az általá­nos gazdaságpolitikának. Természetes: a , hitel igénylőjének hitelképesnek kell len­nie, azaz alkalmasnak arra, hogy a hitelt kamataival együtt visszafizesse. Ez azért is lényeges követelmény, mert az ál­lam a társadalom javaival gazdálkodva nyújt hiteleket, te­hát a megtérülés biztonságán is őrködnie kell. Bizonyos hiteleket csak az állam által erre kijelölt pénz­intézetek nyújthatnak — így lett a „tanácsok bankjává” az Országos Takarékpénztár —, sok esetben a központilag meg­határozott törlesztési feltételek mellett. Ennek logikus foly­tatása, hogy mind a beruházásokhoz, mind a fogyasztáshoz Igénybe vehető forrásoknál a felhasználás útmutatójaként alkalmazzák a hitelpolitikát; gépkocsi vásárlásához — rit­ka kivételtől eltekintve — nem vehető igénybe hitel, ugyan­akkor tükrözve a társadalmi érdekeltséget — a hitelezés teljes körén belül a lakásépítők élvezik a legtöbb kedvez­ményt. Ha már a fogyasztás körét említettük: ismerünk áruvásár­lási, lakásépítési, a háztáji és kisegítő gazdaságok fejleszté­séhez igénybe vehető hiteleket, ezek összege, törlesztésének ideje, kamata stb. azonban eltérő. Hitel ugyanakkor — a lakosság adta hitel — a takarékbetét is, s itt szintén kü­lönbözik a kamatok mértéke, a lekötés idejétől függően. Mindkét területen a hitelpolitika — hitelpolitikában is ér­vényesítendő társadalmi érdek — adja az eltérések magya­rázatát. Aminek legutóbbi friss jele: az építőanyagok drá­gulása. miatt az építési kölcsön maximumának felemelése. S egy adalék e kölcsönfajta szerepéhez: 1978-ban az 56 493 magánberuházású új lakásból mindössze 6211-hez nem vet­tek igénybe hitelt. Követelmények sokasága. kötődik a hitelpolitikához; se­gítse a népgazdasági célokkal összhangban álló vállalati fej­lesztéseket, bizonyos ágazati átrendeződések meggyorsítását (pl. a gépiparban az energetikai gépgyártás más elbírálás alá esik, mint a fémtömegcikk-ipar). Továbbá: a hitelpoliti­kának szolgálnia kell a bel- és külföldi keresletnek megfe­lelő kínálat kialakítását, ugyanakkor korlátoznia szükséges az indokoltnál nagyobb készletek fölhalmozását, a nem ki­fizetődőnek ígérkező fejlesztéseket stb. S ebben az is ben- nevan, hogy egy-egy időszakban érvényesített hitelpolitikai gyakorlat — mert .a hitelezés gyakorlatának igazodnia kell ez adott gazdaságpolitikai célokhoz — kiemel (preferál) te­rületeket, tevékenységeket, s azokat előnyben részesíti má­sokkal szemben viszont a korlátozást (restrikciót) érvényesí­ti. Azaz: a hitelpolitika rostál, szelektál a rúindenkori össz­társadalmi érdekeltségnek megfelelően. S mert a hitelnyúj­tásnak ez az érdekeltség az alapja, a törlesztés, a kamatok időbeni visszafizetésének is ez a meghatározója, hiszen egy helyről jön és megy a forint: a közös pénztárból és'pénz­tárba. VT ta, aki a közelmúltban egy akkor szokott jönni a szöveg, nepes gyülekezet elolt kelt ici onnan fentről: „pedig a szo- megiehetősen éles szavakkal ciahsta brigádok...!” a nemtörődömség, a felelős- Úgy yélem, egyik üzemünk ség egymásra hárítása, az szb-titkára (!) a fentebbiek- aktatologatás és a vaskos je- túl másabb konzekvencialevo- lentések mögötti semmitmon- násra jutott. Ügy fogalmazott, dó tartalom ellen. S hogy. hogy mindenki értsen belőle: hogy nem, mondanivalója egy „Tudja, kétfelé lehet válasz­bizonyos részen, szinte tani a dolgokat. Egyrészt ugyanazon pontban találko- amikor — merem kimondani zott a fentebb idézett brigád­vezető szavaival. ö Is ar­ról beszélt, hogy szép., szép, alapozni a szocialista b’rigád- mozgalom eredményeire. Mi több: jogos is, hiszen ők min­den tőlük telhetőt elkövet­nek a gazdálkodóegység még jobb eredményeinek elérésé- ért-boldogulásáért, s kérve- kéretlen vállalnak szinte ere­jüket meghaladó feladatok­ban való részvételt is. „Hi­szen attól szocialista egy bri­gád, ha minden egyes tagja átlagon felülit nyújt, s nem retten vissza az esetenkén­ti nehézségektől sem!” — fo­galmazott a munkaversen.yes. „Csak — folytatta — a bri­gád mozgalom sem minden­ható. Csupán abban, az eset­ben éri — érheti — el a maga elé kitűzött célt. ha a — a főnökök zsebére megy a játék. Amikor, mondjuk esz­tendő zárta előtt, kell még a brigádokat serkenteni, s — amikor meg is teremtenek hozzá minden feltételt. A dolgok hátulütője viszont, s ez a másik „végkifejlemény”, amikor év közben nemigen törődnek azzal, hogy miként alakulnak a felajánlások végrehajtásai. Szerintem egyetlen — vagy ha van il.ven. kevés — vezető sem szokott elmélyülni hónapon- ként-negyedévenként ilyetén brigádügvekben. ELGONDOLKODTATÖ VÉ­LEMÉNY. S még akkor is, ha ne adj' isten, van benne némi^ igazság, nem ez a jel­lemző. Más helyütt, a szoci­alista brigádvezetők tanács­kozását hallhatva szűrhette munka végzéséhez szükséges ‘e belőle az ember az igazi feltételeket biztosítják nekik, tapasztalatot. Amelynek nem Hangsúlyozom: csupán ek- nern egetrengető kitalá­kor! És felelőtlenségnek tar- c'°iú recept a gyógyírja, ha­tom egyes vállalatok vezetői- nem csak a szervezettség, az nek részéről — tudok rá egy- err>berekkel való törődés. a két példát mondani — azt megalapozott tervek készítése amikor eredménytelenségüket ®s, , 3 maximális segítő a szocialista brigádok ■ fel- szándék. ^ Mert ha ez meg­ajánlásaira és pótvállalásai- van- ••mindenhatóvá” is tud- ra alapozva igyekeznének na válni — ahol még nem az jobbítani. (A szándék, az el- a brigádmozgalom.. határozás egyébként nem nél- . Karácsony György . J NÓGRÁD - 1979. augusztus 30., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents