Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-24 / 197. szám

Müveltségszérum a giccs ellen Művelődési tábor Salgótarjánban MANAPSÁG MINTHA ú.i- ra divatba jönnének azok az elméleti munkák és gyakor­lati célkitűzések, amelyek cél­pontjában az ízléstelenség és a giccs elleni küzdelem kerül. Egyre határozottabb és kör- vonalazottabb törekvésünk, hogy a művészeti nevelést és önnevelést minél előbb el kell kezdeni, s már az óvodában és az általános iskolában be kell adni a „giccsellenes mű­veltségszérumot”, hiszen a változás legfőbb lehetősége az iskolai oktatásban van. Saj­nos nem minden iskola ren­delkezik olyan anyagi és sze­mélyi feltételekkel, amelyek megfelelő lehetőségeket biz­tosíthatnának a jövő nemze­dék ízléskultúráia fejlődésé­hez. Örömmel üdvözölhetünk tehát minden olyan új kez­deményezést. amely célul tűzi az iskolán kívüli területek be­kapcsolását művészeti nevelé­sünkbe. Nógrád megye évek óta kí­sérletezik ilyen formák létre­hozásával. s ezek eayike az augusztusban rendezett műve­lődési tábor is. amely hatvan, hátrányos helyzetű iskolából jövő kisdiák számára biztosít­ja játékos formában a művé­szetekkel és a lakáskultúrá­val való ismerkedést. A táborvezető Szőke Péter- né, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola tanára el­mondta. hogy minél szaba­dabb légkört akarnak bizto­sítani a gyermekeknek, akik saját maguk döntik el. me­lyik kiscsoportban, s kikkel szeretnének együtt dolgozni. Az ipar- és képzőművészek által vezetett különböző szek­ciók (fafaragó, textil, játék, grafika, képzőművészet) tág teret biztosítanak ahhoz, hogy a gyerekek kedvükre válogat­hassanak a különböző művé­szeti ágakhoz kapcsolódó le­hetőségekből. Ez a komp­lexitás biztosítja a „kóstolga­tás” örömét. Ugyanakkor ar­ra törekednek, hogy a 'gyere­kek olyan anyagokkal dolgoz­hassanak, s olyan „műveket alkossanak” amelyeket ké­sőbb otthonuk, környezetük formálásában, szebbétételében felhasználhatnak. A fafaragó kiscsoport máris a helyzet magaslatán fogad a szó szoros értelmében, hiszen a gyerekek éppen olyan hin­ta elkészítésén fáradoznak, amely egyben a mászóka és a nyújtó szerepét is betölti. „A cél: a fával való azo­nosulás” — mondja Bobály Attila pedagógus, a szekció vezetője. A gyerekek szem­mel láthatóan élvezik a mun­kát. — Nagyon szeretek itt dol­gozni. Örülök, hogy megta­nultam a fa mélyítésének, a szobrok készítésének techni­káját, s a görbe baltával tör­ténő fafaragást — kapcsoló­dik a beszélgetésbe öz Attila, dorogházi hatodik osztályos tanuló, aki először van a mű­velődési táborban. — A tá­borzáró kiállításra vagy fa­hajóval. vagy szoborral ké­szülök — még nem döntöttem el. A TAVALYI PROGRAM­HOZ kéjest új színekkel is gazdagodott a tábor élete: művészettörténeti foglalkozá­sok, diavetítések, zenehallga­tás. A szakmai irányító Bu­davári István iparművész. Bizonyára több éves tapasz­talata érlelte ki benne azt az elképzelést, amely akár a művelődési tábor mottója is lehetne: „Maga az alkotás is öröm, s az eredménye is. hi­szen játék.” Ebből is kitűnik, hogy idén elsősorban a játékkészítéssel és használati tárgyak készí­tésével foglalkoznak a gyere­kek. Nagy szerepet kap a praktikum Is, hiszen az ilyen jellegű játékokat otthon is elkészíthetik, s életük alkotó részévé tehetik a későbbiek­ben. Az egyszerű deszkák­ból, autók, babák és baba- bútorok készülnek, a papír­ból; álarcok, sárkányok, hajók és virágok.... felsorolni is ne­héz. A textileseknél is életre kelnek a mesékből a bábfigu­rák, de készülnek itt fali zsebes tolltartók, falvédők, és ötletes oámaállatok is. — Jobb a helyzetünk, mint tavaly. — ielenti be Bakos Eszter, mátranováki kislány. — Több az anyag, s filc is van. Sok új ötletet kaptam, amit majd felhasználok ott­hon is. Most a mellénykészí­tés jelenti számomra az új­donságot A grafikusoknál sem hiány­zik az újdonság, a ceruza­rajz mellett, hidegtű-eljárásos rézkarcokkal próbálkoznak. A monotípiák készítése a nyom­datechnika rejtelmeibe nyújt bepillantást. — A képzőművészeknél a természettanulmányozással, a látvány utáni rajzolással kez­dődött a munka — számol be dr. Fancsik Jánosné pedagó­gus. — A színkultúra feilő- dése a foglalkozások során kimutatható. A környezet- esztétika fejlesztését célozza az ikebanák és a térplaszti­kák készítése. A gyerekek által büszkén bemutatott, a különböző technikával, s még több ötlettel készített kis „al­kotások”. mind azt bizonyít­ják, hogy hálás talaira talált a sok törődés, a vezetők lel­kes munkája. Természetesen a kötetlen formában történő műhely­munka mellett bőven van le­hetőség, még játékra, érdekes programokra is. melyek kö­Don Quijote — balettban zött a túrától, a táncháztól, a vízi- és lésiparádétól. tréfás vetélkedőktől tábortűztől kezdve a vetítésig. mesék előadásáig szinte minden sze­repel a gyermekek nagy örö­A szófiai állami akadémiai opera és balettszínház Mi.n- kusz: Don Quijote című balettjével vendégszerepei a Margit­szigeti Színpadon — augusztus 23-, 24- és 25-én. Képünkön: jelenet a balettből. mere.. Molnár Zoltán már nem tartozik éppen a legkisebbek közé: — Általános^ iskolás voltam, amikor először megfordultam ebben a táborban. Mély nyo­ma maradt, ez segített abban az elhatározásomban, hogy a budapesti képző- és iparmű­vészeti szakközépiskolába je­lentkezzem. Most harmadi­kos vagyok. ■— Ezek szerint évről évre visszajársz ide. Szívesen jön­nél a jövőben is? — IGEN, NAGYON szeret­nék, mert kötelességemnek tartom, s célom, hogv mások­nak is segítsek a kezdő lé­pésekben. Jó érzés megsze­rettetni a többiekkel azt. amit én szívlel-lélekkel csinálok. Mit lehet még ehhez hoz­zátenni... Az „első fecske” ki­repült, kívánjuk, hogy köves­se őt a többi is. —vé— (21.) Dezső motorhoz értő em­bernek képzelte magát. Für­dőnadrágra vetkőzve, hasán és combján olajos kéznyo­mokkal dekoráltan szerelt a diófa alatt. Jószerével csak a váza maradt egyben a zöld Pannóniának. Többi alkat­részéből valódi kirakodóvá­sárt rendezett a kőfaragó. In­dián csíkokkal díszített képe felragyogott, amikor megpil­lantotta az udvarra lépő Editet, aki Dankába csim­paszkodva le sem tagadhatta volna, hogy jól tartották öle­léssel. Harsányan és tapintatlanul bömbölte a kőfaragó: — Mindenütt szerelem! A lányom randevúra rohan, a húgom meg a férjét zabálja. Micsoda ízlés!... A tündöklőén tiszta és egészséges Edit nevetve kiál­totta a diófa alá a fontos új­ságot: — Jöhetnek a vevők! Dezső meglepett csodálko­zással lépett ki a lombok ár­nyékából. Elismerő fölénnyel fürkészte a tanárt. — Nocsak. Félreismertelek, sógor? — Biztos vagyok benne — hagyta rá a tanár, és elnéző mosollyal viszonozta a kőfa­ragó képzelt fölényét, Dezső megbocsátó kedvé­ben volt. — Semmi baj. Az a fő, hogy megjött az eszed. — Eddig tehát eljutottunk — próbált úgy viselkedni Danka, mintha nem tűnne fel neki Dezső faragatlansága. — A többit rátok bízom. És még valamit: az új ház építésénél számíthattok az izomerőmre. — Feleségéhez fordult, arcon csókolta. — Sok szerencsét... Estére megjövök. Ne csodál­kozz, ha spicces leszek. Ígéretében benne volt, hogy úgysem váltja valóra. De a reményt is kifejezte, hátha elmarad a vásár. Editet való­sággal megemelte a hála. Alig lépett ki Danka a hal­lási távból, komolyan kérte bátyját: — Légy vele tisztelettu- dóbb. Megérdemli. Elnézőn sandított húgára a kőfaragó. Beleegyezése jeléül Edit orra hegyéhez érintette olajos ujját. — Jól van na. Tőlem na­ponta leporolhatod tollseprő- vel. NŰGRAD - 1979. augusztus 24., péntek Egyházasdengelegen a közsé­gi közös tanács felújította a kultúrházat. A helybeliek — csaknem 800 ember — régi vágya teljesült. Nem kell most már restellkedniük az idege­nek előtt, ők is tudnak fo­gadni akár fővárosi művésze­ket is. Július óta, amikorra el­készült a ház, meg is tették: a könnyűzenei est alkalmából az előző évtized híres-neves énekessztárja» Ambrus Kiry is fellépett. — Telt ház volt — büszkél­kedik Zsiga László, a Hazafi­as Népfront helyi bizottságá­nak elnöke. — Remélem, több ilyen rendezvényünk és telthá­zas akciónk lesz még. — A megszépített házat mi­re használják még? — Egy-két filmvetítésre, de folyamatos mozizás még nin­csen, vissza kell állítanunk. A nagyterem mellett, az öltöző­kön kívül, van egy kisebb he­lyiség, klubnak szeretnénk be­rendezni. Nemzetiségi klubnak. Egyházasdengeleg lakóinak körülbelül negyven százaléka nemzetiségi lakos. Az időseb­bek egymás között még ma is szlovákul beszélnek, de a fiatalok már sehogysem akar­ják használni anyáik, apáik nyelvét. — Pedig — mondja a nép- frontelnök — nyelvtudással többre viheti az ember. Igaz a mondás; ahány nyelvet tud az ember, annyit ér. * Podobén Mihály, a Sziráki községi közös Tanács elnöke három település sorsát vallja a magáénak: a székhelyköz­ségét, mint legnagyobbét, és a két kisebb, de egyenrangú tár­sét, Bérét, Egyházasdengele- gét. Ezek nemzetiségi közsé­gek. — Béren erősebben élnek a régi szlovák hagyományok, ILECirl i mint Dengelegen — tájékoztat a tanácselnök —, éppen ezért egyik fontos feladatunknak tartjuk, hogy a dengelegi el­haló nemzetiségi szokásokat felélesszük. Jó kapcsolatunk kerekedett a megyei népfront­tal, s ígéretet kaptunk egy nemzetiségi klub berendezésé­re. Mi a felújított kultúrház- ban a helyet biztosítottuk, a népfront tavasszal megvásárol­ta a csillárokat, pillanatnyilag a bútorzatot várjuk. — És Egyházasdengelegen igény van a klubra? — Feltétlenül. Az emberek igénylik egymás társaságát, a közösségi összejöveteleket. Hát ne csak a kocsma adjon erre lehetőséget. A nemzetisé­gi klubot tehát nem kártya­szobának akarjuk használni, hanem beszélgetni kívánó, tisztességes emberek szórako­zására. Otthonos, kulturált környezetben ízesebb a beszéd, kisebb közösségben nyíltabbak a lelkek, bátrabbak a nyelvek. Sokat segítene ez a klub a helyi népfrontbizottságnak is, amely ebben az* állandó he­lyiségében az eddiginél ered­ményesebben, hatékonyabban tudná összefogni a falu lakos­ságát, Jeles emberek közre­működésével ismeretterjesztő előadásokat, fórumokat szer­vezhetne. Szirákon és társközségeiben, a népfrontosok, a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők bevonásával Igyekeznek meg­oldani a jelen fölállította fela­datokat, Szirákon és Egyházas­dengelegen a művelődési in­tézmények felújítási munkái miatt kissé elszoktak az em­berek a rendszeres, folyama­tos, intézményileg szervezett művelődéstől, most folyik a „visszahódításuk.” Egyházas­dengelegen e cél érdekében még új eszközöket is bevezet­hetnek, mint láthattuk. A ve­zetők legfőképpen arra tö­rekszenek, hogy az emberek önszántukból, belső szükséglet­től hajtva tevékenykedjenek a közösség, a település érde­kében — ne felsőbb utasítás­ra, könyörgésre. Azt mondják, zatlan lehetőségek, amelyek szorosabb együttműködéssel, segítőkészebb, serényebb maga­tartással mindenki örömére hasznosíthatók. Csupán min­den társadalmi szervben te­vékenykedőnek világosabban kellene látnia, hogy a kultú­rában is — miképpen a társa­dalmi munkában például — közösen gyorsabban lehet elő­rehaladni. Ne mondja a KISZ- es, a népfrontos, az MHSZ-es és így tovább, ez az én szer­vezetem, nem érdekel a má­sik. Mondja azt: a mi szerve­zetünk, s érdekel a másik, keressük az együttmunkálko- dás lehetőségeit. — Mi még ezt nem tanultuk meg amúgy istenigazából — ismeri el őszintén a tanácsel­nök. * Egyházasdengelegen szor­galmas, jóravaló emberek él­nek. Itt születtem, Gondolja; itt maradtam volna köztük, ha nem ilyenek? — kérdezi, fele­letet nem várva Zsiga László népfrontelnök. Ismerősei a második nevén, Ferinek szó-- litják. — Tényleg jó lenne nekünk az a klub — kaparja meg füle mögött a haját. — Szorosabb kapcsolatot tudnánk kiépíteni az emberekkel, jobban tudJ nánk dolgozni, a községünk látná hasznát. Gyarapodnának a szórakozási, művelődési le-J hetőségeink, szebb lenne a3 életünk. Ma álom — de holnap va-j lóság. Sulyok László J A televízióból jelentjük Hogyan dolgozik Fehér Fehér György pályafutása ugyancsak sikeres. Diploma­filmje óta — amely az 1973- ban rendezett III. Richárd volt — minden jelentősebb munkája hozott valamilyen díjat Veszprémből, Miskolc­ról, de Prágából és Salzburg­ból is. (Veszprémi fődíjat ka­póit a III. Richárd, a Volpo- ne és a Barabbás, különdíjat A bűvös szekrény és A bosz- szú, Salzburgban a Barabbás, Prágában a Bajazzók kapott kitüntetést.) Annak ellenére, hogy Fehér György pályafutása mindösz- sze hat éve kezdődött, rém számít az egészen fiatalok kö­zé, 1939-ben született. Sokáig dolgozott hangmérnökként, segédoperatőrként, képvágo- ként, kameraként a televízió­ban — tanult mestersége: — Beleegyezése sokkal töb­bet jelent számomra, mint gondolnád. — Egyéb közölnivalód nincs? Mert nekem van. — Tehát? — sürgette Fdit. — Először a ti lakásotokra találjunk vevőt. így akarta Edit is, de azért meglepte a kívánság. — Mit jelentsen ez a kikö­tés? — Hogy aztán ne legyen semmi curikk — adta meg a kőfaragó a tiszta magyaráza­tot. — Jó. De Zoliék hol fog­nak lakni? — Zoliék állnak a legjob­ban. Mennek Rózsi anyjához. Eszes öcsém e pillanatban az anyósánál vendégeskedik. Nyert ügye van, mert vitt az öreglánynak egy kis kömény­magos likőrt. Már Edit sem törődött a motorkerékpár szétszórt al­katrészeivel. Nehéz aggoda­lom zajdúlt meg benne. — Köménymagos likőr... mi ez ahhoz képest, hogy apánkat az angol koronagyé­mántokkal sem lehet meg­vesztegetni. .. Fölment a lakásba, kedvet­lenebből, mint ahogy a biz­tató körülmények indokolták. (Folytatjuk) elektrotechnikus —, s negye­dik próbálkozásra vették fel a főiskolára. Először opera­tőrnek tanult, a második év sikeres vizsgafilmje után ve­hette fel a rendezői szakot is. Munkamódszerét minden kül­ső szemlélő könnyednek, sőt lezsernek ítélheti: nincs for­gatókönyve, nincs széke a stúdióban. Fesztelenül beszél­get, viccelődik a színészekkel, a díszítőkkel. Csakhogy köz­ben születik is valami. De kezdjük az elején. Da­rabválasztása határozott. Az iménti felsorolásból is kitű­nik: nemcsak jó író, de ra­gyasó dráma is, amit kivá­laszt. Shakespeare, Ben Jon- son, Karinthy, Dosztojevszkij hősei, mind igazukért harcol­nak. Mert a dráma soha nem arról szól, hogy kinek van igaza. Az igazi drámában mindenki a saját igazáért harcol. Fehér keményen húzza ki a drámából mindazt a részletet, ami nem az utat erősítik Nem engedi másról beszélni hőse­it. A tömörítéssel fogalmaz és értelmez. A háromfelvonásost tömörítette már negyvenper­cessé, a sokszereplős drámát monológgá. Csak akkor kezd hozzá a forgatáshoz, ha a mű már ké­szen áll — elméletben, gon­dolatban. A minden szavá­ban, gondolatában mérlegre tett szöveg és szituáció adja meg a tévéjáték gerincét. Az így elsajátított mű már szük­ségtelenné is teszi a forgató^ könyv gondos használatát. A színészek persze megkapják; megtanulhatják. Ha a gondo­lati mag kiérlelt, akkor a stúdiómunkában, a forgatás idején, már csak ennek az emberekkel való megoldása a feladat. Mindössze. Mert ez a legnehezebb. Játszótárssá, akaratának, elképzeléseinek jókedvű végrehajtójává tenni a színészt, az esetleg fáradt, rohanó, talán éppen rossz­kedvű másik embert — ez a művészet. Éppen ezért nagy gonddal választja ki a színé­szeket. Megálmodja őket. Haumann Péter szembejött vele a folyosón még vidéki színész korában. Megérezte benne Eichárdot. Utánament, megérdeklődte kicsoda, s má­sodéves vizsgafilmjeként ne­ki, az ő számára húzta mo­nológgá Shakespeare III.' Richárdját, Így választotta Kelen Pétert az addig mindig öreg emberrel, idős énekessel ábrázolt Bajazzók főszerepére, így csinált Helyi Lászlóból, még főiskolás korában fiatal Moscát. Fehér György jól tudja, hogy a nagy összefüggések az élet leglényegesebb dolgainak felfedezése a zseniknek, vagy az erősen intulitív emberek­nek adatott csak meg. A drá­mák, a hősök segítségével ezeket az összefüggéseket, harcokat és harmóniákat lát­tatja meg nézőivel. Torday Aliz A „Ráktérifő—1 ” kísérlet Évről évre aktíyabbá és gyü­mölcsözőbbé válik a kubai tu­dósok részvétele a szocialista országok „Interkozmosz” prog­ramjában. Erről tanúskodnak többek között a „Ráktérítő—1” elnevezésű kísérletek Havan­nában nemrég nyilvánosság­ra hozott eredményei, A kísérletsorozat fő célja az volt, hogy légi-kozmikus esz­közök segítségével tanulmá­nyozzák Kuba természeti erő­forrásait és környezetét. A kubai tudósoknak a kísérlet el­ső eredményeiről szóló 12 mun­kája népgazdasági szempont­ból nagy jelentőségű. Fontos ,adatokat nyújtanak az ország természeti-éghajlati övezetei­ről, a tengerfenék part menti szerkezetéről, a nedvesség el­oszlásáról. A szakemberek véleménye szerint ezek az adatok módot nyújtanak a talaj-, a geoló­giai és a hidrológiai térké­pek pontosabbá tételére, meg­könnyítik a hasznos ásványok új lelőhelyeinek keresését.

Next

/
Thumbnails
Contents